X. Házasság,
válás
A katona még háborús
időben is ember. Vallásgyakorlásának kérdései nem merülnek ki az
istentiszteletekben és a rítusokban, de megmutatkoznak az élet minden területén.
Katona is dönthet úgy, hogy akár a háború poklában is készül a majdani békés
életre, s a pusztuláson épít új életeket, családot alapít. Sajnos ennek
ellenkezője is igaz. A távollét akár békeidőben, akár háborúban nem kedvez a
házasságnak, az érzelmek kihűlhetnek, a család felbomolhat.
a. / Kérdés:
Felkérhet-e keresztény, rabbit vagy
polgári anyakönyvvezetőt egy zsidó pár, rituális házasságának törvényessé
nyilvánítására, ha katonai vagy civil rabbi nem érhető el?
Válasz:
A zsidó törvények és a hagyomány
szerint a házasság: kiddusin, szentség. Míg polgári vagy nem felekezeti
házasságkötés esetén szükséges a házasságkötés polgári érvényessége, az
ilyen polgári érvényesség nem tekinthető úgy, hogy ez elegendően megfelel a
vallásos vagy zsidó követelményeknek. Ezért, ha egy uniformist viselő zsidó férfi
vagy nő bejelenti azt a kérését, hogy készítsék elő házasságkötését, a zsidó
hagyomány szempontjából nem elfogadható egy olyan polgári szertartás
előkészítése, amit majd egy polgári anyakönyvvezető vagy egy nem zsidó rabbi vagy
lelkipásztor vezet le.
Ha nem érhető el katonai vagy civil
rabbi, akkor messziről, akár némi kényelmetlenség árán is, hozni kell egy ilyen
személyt1.
b./ Kérdés:
Milyen mértékben kell a rabbinak
megváltoztatnia a házasságkötési szertartásnak azt a menetét, amit egyébként
alkalmazni szokott, ha a házasulandó pár nem neológ szertartást kér?
Válasz:
A Bizottság döntése: a rabbi a lehető
legnagyobb mértékben kövesse saját vallásának gyakorlatát2,
de gondoskodnia kell arról, hogy tisztázza a házasulandó pár zsidó vallási
hátterét, és igyekeznie kell, hogy a szertartás megfeleljen annak3.
c./ Kérdés:
Lefolytathatja-e a házasságkötés
szertartását a rabbi péntek este?
Válasz:
A háborús idők különleges
körülményei közepette a táborokban házasságkötésekre azokon a napokon is sor
kerülhet, amiket a minhág mindez idáig tiltott, például: az Ómer-számlálás4 idején, de nem kerülhet sor
házasságkötésre olyan napokon, amiket a Din5
tilt, például a Szombat napján6.
d./ Kérdés:
Lefolytathatja-e a rabbi azokat a
házasságkötési szertartásokat, ahol az egyik fél, aki korábban házas volt, nem
rendelkezik a "get7"-tel,
és nincs szándékában lépéseket tenni a "get"-ért, így a
házasságkötés lehetséges másik módja a keresztény vagy a polgári szertartás?
Válasz:
Vannak bizonyos kényszerítő erejű
katonai helyzetek, ezek okán arra kérjük a rabbikat, hogy bizonyos mértékben
enyhítsék szokásos vallási gyakorlatukat, például a szombati utazással, vagy a
szombati teherszállítással kapcsolatban. Azonban ezek közvetlenül a katonai
szükséghelyzetnek tudhatók be, közvetlen katonai parancs következményei. A
házasság és válás kérdése azonban nem kapcsolódik közvetlenül a katonai
szolgálathoz. Előfordulhat, hogy a katona nem maga dönti el, hogy szállítson-e
szombaton, abban viszont, hogy most nősüljön-e, vagy a háború után a döntés az
övé. Kevés köze van a kapcsolódó elvekhez annak, hogy a tervezett házasság a
behajózáskor történik-e meg. A házasságkötésekkel kapcsolatban Bizottságunk már
korábban eljutott egy olyan alapelvhez, ami számol különféle irányzatainkat követő
rabbikkal és katonákkal. Alkalmazható ez az elv itt: "A Bizottság döntése a
következő: a rabbi a lehető legnagyobb mértékben kövesse saját vallásának
gyakorlatát, de gondoskodnia kell arról, hogy tisztázza a házasulandó pár zsidó
vallási hátterét, és igyekeznie kell, hogy a szertartás megfeleljen annak."
Ez a következőt jelenti: a rabbinak nem
kell levezetnie a házasságkötési szertartást, ha egy ortodox fiatalember, vagy
olyasvalaki, akinek szülei ortodoxok, ellenzi azt, hogy házasságkötésére
"get" nélkül kerüljön sor. A rabbinak nem kell töprengenie arról, hogy
összeadja-e a párt vagy sem, ha a fiatalember reform szülők fia, akik számára a
reform zsidó gyakorlat szerint elegendőként elfogadott a polgári válás - feltéve,
hogy a rabbi maga nem ellenzi "get" nélkül elvált személyek
házasságkötését.
e./ Kérdés:
Egy évvel ezelőtt vált el egy nő
polgári bíróság előtt. A közelmúltban szerezte meg a "get"-et. Újra
férjhez akar menni. Leendőbeli férje katona, közvetlenül a tengeren túlra utazás
előtt áll. A zsidó válás és az új esküvő között nem telt el az előírt három
hónap. A háborús időkre tekintettel el kell-e tekintenünk az előírt várakozási
időtől?
Válasz:
A válás és az újabb házasságkötés
közötti háromhavi intervallum megkövetelésével a törvény célja a következő:
legyen biztos az, hogy ki a gyermek apja. Ha a második házasság hetedik hónapjában
születik meg a gyermek, ne legyen kétséges, hogy ez a gyermek a második férj hét
hónapra született gyermeke-e, vagy az első férj kilenc hónapra született gyermeke.
(L. Jevámot 42a.) Ha tisztán a törvény céljának teljesülését vesszük figyelembe,
akkor úgy döntünk: a törvény célja teljesült, minthogy a nő polgári bíróság
előtt elvált, és előző férjétől három hónapnál jóval hosszabb ideje él
külön él. Ha így döntünk, Rabbi Jehuda álláspontját tesszük magunkévá
(Tószeftá Jevámot VI,6): itt egy olyan asszonyról esik szó, akit elvittek férje
házából, és hazatért apja házába stb. Rabbi Jehuda úgy dönt, hogy azonnal
férjhez mehet egy másik férfihoz, vagyis: ha már három hónapnál hosszabb ideje
külön él a férjétől, akkor válása után azonnal újra férjhez mehet. Ehhez
hasonló az alapja Joszéf Káró döntésének a Sulchán Árúch Even Háezer8 13,I-ben: a három hónap
számlálásának kezdetét azzal a nappal kell kezdeni, amikor a válást írásba
foglalják, még akkor is, ha ezt követően számottevő ideig az asszony a váláshoz
nem jut hozzá. Döntését azzal indokolja Joszéf Káró, hogy a válás írásba
foglalása után a házaspár nem élt együtt. A Bizottságunkhoz érkezett esetben az
asszony már három hónapnál hosszabb ideje nem élt együtt férjével, és ezzel a
várakozás törvényileg előírt célja teljesült, az asszony megteheti, hogy csak a
"get" kézhezvételétől számított három hónap elteltével köt újra
házasságot, a törvény szerint. Így nem Rabbi Jehuda szerint, aki megengedné, hanem
Rabbi Méir szerint járna el, aki tiltja ezt. (Jevámot9
42b.) L. továbbá: Sulchán Árúch Even Háezer 13r.
A Bizottság elé hozott speciális esetben
tény az, hogy a polgári válást követően az asszony "get"-et kapott. Ha
akár a nő, akár a volt vagy a leendő férj ortodox, az asszonynak három hónapig
várnia kell az újraházasodás előtt.
f. / Kérdés:
Érvényes-e a házassági tanúk magyar
aláírása, ha nem tudják héberül aláírni a Ktubát10?
Válasz:
A Misna11
hivatkozik olyan válásokra, melyeket héber nyelven írtak, és görögül írtak alá.
Gittín12 IX,8. A Talmud itt
említ olyan dokumentumokat, melyeknek tanúi nem tudják aláírni a nevüket. Ilyen
esetekre a Talmud javaslata: használjanak sablont a kedvükért, amit aztán az
írástudatlan kitölt. Rabban Simon ben Gámliél szerint azonban: ez az elnéző
intézkedés csakis válás esetén alkalmazható. A törvény tehát nem engedélyezi a
Ktubá aláírását más nyelven, csakis héberül. Viszont minthogy a katonaélet
kényszerhelyzetében előfordulhat, hogy nem áll rendelkezésre olyan tanú, aki
héberül tudná aláírni a nevét, a Bizottság azt javasolja, hogy a rabbi éljen azzal
az engedéllyel, amit általában a dokumentumokhoz csatolnak, és a rabbi a tanú által
neki átnyújtott tollal (Msirat kolmos13)
(Sulchán Árúch Chosen Mispat14
45,5) írja alá a tanúk nevét helyettük. Természetesen a tanúknak a zsidó jog
szerinti elvárásoknak meg kell felelniük.
g./ Kérdés:
Jegyezhető-e a házasságkötés
helyszíneként katonai támaszpont vagy katonai repülőtér?
Válasz:
A törvény elutasítja azokat a
válásokat, amelyeket meghatározott városokban írtak. Az elutasítás általában azon
a kételyen alapszik, hogy miként kellene a város vagy folyó nevét héberül írni. A
válaszadó Bizottságnak nincs tudomása a Ktubá írásba foglalásának efféle
korlátozásáról. Találtunk továbbá házasságkötéssel kapcsolatos fejtegetéseket
olyan helyeken is, amelyek még ahhoz is túl kicsinyek, hogy a minján összejöjjön.
Slomó Ben Aderet is, aki pedig ragaszkodik a tíz főhöz a házasságkötésnél,
megengedi, hogy az áldásokat tíz fő jelenléte nélkül is recitálják, és a
házasságkötést érvényesnek tekinti. Nyilvánvaló tehát, hogy házasságkötéshez
nem lényeges egy meghatározott közösségben lenni. Mispté Uziél (Ben Cion Uziél15 műve) azt mondja, hogy csak két
áldást mondjon el az a személy, aki nem képes az adott helységben tíz zsidó férfit
találni. Később, amikor eljut egy olyan közösségbe, ahol össze tudja gyűjteni a
minjánt, majd elmondhatja mind a hét áldást. Ebből nyilvánvaló, hogy sem a város
nagyságára, sem közösségként való állandóságára vonatkozóan nincs semmiféle
korlátozás abból a szempontból, hogy a hely neve a Ktubán megjelenjen. Semmi sem
indokolja, hogy a Ktubán helyként ne legyen akár laktanya, akár harcálláspont
feltüntetve.
1A válasz rövidebben is meg lehetett volna fogalmazni, és
egyszerűen annyit mondani, hogy nem. Mégis szükséges e hosszú magyarázat, hiszen az
egyszerű tiltást nehezebben fogadja el az ember, ha nem látja annak okát és
összefüggéseit. A tiltó határozat elfogadtatása céljából szükséges az okok
pontos ismertetése.
2Az amerikai zsidó közéletben elfogadott az ortodox, a
konzervatív és a reform irányzat egyaránt. Jelen kérdésben egy bizonyos irányzathoz
tartozó rabbi és egy másikat követő pár szokásairól van szó.
3Az elsődleges cél a katona lelki békéje és nyugalma.
Hangsúlyozottan: háborús esetben a rabbi kötelessége, hogy olyan rítus szerint
vezesse le a házassági szertartást, amelyet a katona kér, azért, hogy a házassága
úgy jöjjön létre, ahogyan azt elképzelte. Békeidőben egy neológ rabbi nem köteles
ortodox vagy reform rítus szerint összeadni a párokat, hiszen akkor rendelkezésre
állhat az adott irányzathoz tartozó rabbi.
4Pészach és Savuot között 49 napig gyászidőszak köszönt be,
mely alatt minden örömünnep, így a házasságkötés tradicionálisan tilos.
5Törvény.
6A zsidó időszámítás szerint a nap este kezdődik, így péntek
este már szombat van. Ennek értelmében a kérdésre a válasz nemleges.
7A zsidó vallás értelmében ha a házasság zátonyra futott, azaz
különféle okok miatt nem éri el célját, felbontható. A válás feltétele a
válólevél, azaz get megírása, és a feleségnek történő átadása. Követelmény,
hogy az asszony elfogadja a getet, mégpedig önként, minden kényszerítő körülmény
nélkül. Ennek hiányában a házasság nem bontható fel. Természetszerűleg ha a
házasulandók bármelyike már házas volt, de nem adott vagy kapott getet, úgy a
házasságot nem lehet megkötni.
8A Sulchán Áruch családjoggal foglalkozó traktátusa.
9A Talmud egy traktátusa.
10Házasságlevél. A zsidó házasság megkötésekor egy részben
arameus nyelvű szerződést állítanak ki, a vőlegény nevében, mely a leendő férj
kötelezettségeit tartalmazza. Miként minden szerződés, így a Ktubá is két tanú
aláírásával válik érvényessé.
11Rabbi Jehuda Hánászi az i.sz. II. században élt vallási
tekintély munkája. A szóbeli hagyomány formájában tovább adott törvényeket
rendszerezi és kodifikálja. Ezek a törvények a Tórai parancsok bővítményei és
kiegészítései. A Misna vált a Talmud alapjává.
12Talmudi traktátus.
13A toll átnyújtása. Az érvényes aláírás kritériuma, hogy
megfelelő íróeszközzel történjen. Amennyiben a tanú adja át a tollat a rabbinak,
úgy a rabbi az ő nevében az ő íróeszközével és az ő akaratából írja le az ő
nevét. Ez által az aláírás de facto nem, de jure a tanúé.
14A Sulchán Áruch polgárjogi kérdésekkel foglalkozó traktátusa.
15Palesztina szfárd főrabbija a II. Világháború idején.
|