SZISZIFUSZ KÉT BIBLIOGRÁFIÁJA

Összeállította: Féder Zoltán,
Rechovot, Izrael.

Közel 20 éve "csinálja" Féder Zoltán ezt a két részre osztott bibliográfiát, amiről a megszállott szerzőn kívül már senki nem hitte, hogy valaha meg fog jelenni. Sziszifuszi munka, amiben úgyszólván senki nem segítette - suta écákon kívül - a jobb sorsra érdemes rechovoti mérnököt.

Ílymódon, aki ismeri - mint e sorok írója - az "egyszemélyes zenekarok" működési potenciálját, csak dicsérheti a most megjelent végeredményt. Ha 50 év múlva valaki tudni akarja milyen magyarnyelvű újságok, könyvek és egyéb kiadványok jelentek meg Izraelben 1928 és 2002 között - az csak és kizárólag ebből a könyvből fog valamit megtudni.

Ez nem lesz könnyű feladat. A szerző a hangya szorgalmával és az öszvér csökönyösségével gyűjtötte az anyagot, rengeteg anyagot, amit már nem volt ereje és ideje megszűrni és szortírozni és így a könyvbe minden és mindenki bekerült, akit és amit a szerző összegyűjtött. Klasszikusok mellett silány fércművek; Ady, Arany, Petőfi és Kiss József fordítások mellett a "Világvárosi (ponyva) regények" százai, névvel, címmel, tokkal és vonóval (16 oldalon!); patinás napilap (Új Kelet) és hetilap (A Hét Tükre) mellett gittegyleti értesítők, egyszer megjelenő "időszaki" lapocskák, stb., stb.

Minden itt van, vagy majdnem minden, festői összevisszaságban, mivel a pedáns szerző nem elégedett meg a lexikális felosztással, hanem annyi rovatra és alrovatra osztotta fel az anyagot, hogy ember legyen a talpán, aki megtalál bennük valamit vagy valakit.

A két részre osztott bibliográfiák első része - 169 oldalon - az "Izraeli magyar nyelvű irodalmi kiadványok bibliográfiája", négy rovatra és 11 alrovatra oszlik. Ezekből egyesek, legalább nevükben, ismétlik egymást. Így "Történelem" van kétszer, úgyszintén költészet és széppróza. Ha valaki történetesen szakácskönyvet keres, az megtalálja az "egyéb művek" rovatban, a bibliográfia és a katalógusok társaságában. Az "utánnyomások" rovatban vannak a nyelvkönyvek, szótárak, vallási és imakönyvek mellett, az említett ponyvaregények, amelyek címeiből szégyellek itt idézni.

A második rész "A Kárpát-medencében élt zsidó közösségek történelme izraeli szerzők műveiben és kiadványokban" hangzatos címet viseli. Több mint 200 oldalon, itt a helyzet hasonló, vagy még hasonlóbb. Nincs értelme felsorolni azt a rengeteg fölösleges anyagot és adatot, ami itt megjelenik nyomtatásban (pl. egy izraeli iskola diákjainak dolgozata a szombathelyi hitközségről...), míg teljesen áttekinthetetlen, mi hiányzik. A két párhuzamos névmutatóban többen párhuzamosan szerepelnek, mint a különböző alrovatokat kitöltő írók, "írók", vagy egyszerű tollforgatók. Kertész Imre kétszer szerepel, neve mindig másképp írva (héberül, ami nem erős oldala a könyvnek).

A fentiek ellenére csak dicséret illeti a szerzőt, vagyis a könyv összeállítóját, aki nehéz fába vágta fejszéjét; az izraeli "magyar jisuv" nem állt ki mellette és nem támogatta sem, anyagilag sem morálisan, a tudományos kutatócsoport feladatát betöltő vállalkozást. Féder Zoltán megtette a magáét. Mint kutató mérnök a biokémia szakmában, a könyv felépítését, struktúráját illetően szaktanácsokra volt utalva (ezt említi is előszavában) és a tanácsadók achitófeli tanácsokat adtak neki, "tudományossá" akarván tenni a könyvet, ami így áttekinthetetlenné vált.

Mindemellett még nincs késő. Ha a magyarországi zsidó szervek (Mazsihisz, Mazsök, Orzse) egyszer összefognának és Féder hóna alá nyúlva hozzásegítenék egy második kiadáshoz (az első alig párszáz példányban jelent meg, méregdrágán árulják és Fédernek egy vagyonába került), akkor a srukturális hibákat korrigálva valóban el lehetne érni egy értékes és időálló mű kiadását..

Még valami, ami a szerző szerénységét jellemzi: sem a fülszövegen (ilyen nincs is) sem a hátlapon, sem a magyar illetve hébernyelvű előszóban, egy árva szó sincs a szerzőről. Kicsoda ő, mikor jött Izraelbe, mi jutott eszébe ezt a munkát felvállalni - egy szó sem. Magam is csak annyit tudok róla, hogy Rechovoton lakik, nyugdíjas, tehát már nem húszéves és két fia van, Márk és Ári, akik segítettek apjuknak. Azt már csak gondolom, hogy erdélyi, de nem vagyok benne biztos.

Naftali Kraus