Vissza a TUDOMÁNY-hoz

  

Szécsi József, katolikus teológus
ORZSE-MTA Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport
A tolerancia fény és árnyjátékai
A Biblia összekötő és a politika szétválasztó szorítása az ezredfordulónan


Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003. május 23-25.)

A három monoteista világvallás globális kihívása

Az iszlám geopolitikailag kettévágja középtájon a földgolyót. A kereszténység jelen van Európában, Amerikában és gyakorlatilag mindenütt valamilyen mértékben a Földön. A zsidóság Izraelben és az Egyesült Államokban jelentős lélekszámban él, de kisebb-nagyobb közösségekben - hasonló módon a belőle sarjadt két valláshoz - az egész világon megjelenik. A közös gyökerű három monoteista világvallás, értékeik mellett sok problémát is jelentenek saját maguk és a világ számára, hiszen a történelem során irányzatok, szakadások, pozitív és negatív tendenciák alakultak ki és épültek egymásra. A másikkal akkor tudunk érdemben kapcsolatba lépni, ha először saját házunkat tesszük rendbe. Az események azonban felgyorsultak, nem tudunk már évezredeket, évszázadokat, évtizedeket, vagy akár csak éveket is várni. Lépni kell, különben fejünkre szakad a ház, ránk omlik a magunk építette Gólem. A kihívás globális, nem csak helyi jellegű. Egymás tolerálása, megértése, megismerése, megszeretése azonban alulról kiinduló folyamat, nem lehet a kémény felől felépíteni a házat. Ez pedig annyit jelent, hogy itt és most visszavonhatatlan döntést kell a magam számára hozni, azt át kell adni a családomnak, a rokonaimnak, a barátaimnak, a szűkebb és tágabb társadalmi szférának, a hazának, a térségnek, Európának és az egész világnak. Ez a sorrend. Fordítva nem működtethető. Aki rálép erre az útra, annak nem szabad visszafordulni, mert Lótként sóbálvány lesz a sorsa, és a pusztulásba rántja nemcsak önmagát, de szeretteit és a körbevevő világot is. Vagyis, ahogy a költő leírta: Milliók egy miatt! A vallás drága gyógyír, az örök élet záloga, együttélésünk megtartó oszlopa, de ugyanakkor a szétválasztás, a tragédia, a gyűlölködés színhelye is volt és van napjainkban is. Hasonló ez a zsinagóga és az ekklészia ókori és mai fogalmához: egyszerre szent és bűnös is. Most azonban egy új helyzet állt elő, egy minőségileg új szituáció. Eddigi történelmünkben szépen, lassan, egyenletesen, kisebb-nagyobb csomagokban halmozódott egymásra a bűn, a szenny, a kirekesztés, a meg nem értés, az emberi butaság és a magabiztos önhittség. A technika fejlődése, csodái nemcsak új konyhafelszerelési cikkeket dobtak piacra, hanem atombombát, különféle nukleáris tömegpusztító fegyvereket és betegség-alapanyagokat. A föld népessége jelentős mértékben növekszik, előtérbe került az abortusz, a fogamzásgátlás és az eutanázia, mint gyorsmegoldó lehetőség. 2001. szeptember 11-én világunkban belépett egy újfajta elem: a globális terrorizmus. Az Egyesült Államok vezetésének válasza Afganisztán és Irak katonai bevétele és térség fölötti irányítás átvétele volt. Úgy tűnik, hogy a vallások, a vallási szempontok jelentős szerepet játszanak a jelen világfolyamatokban és a későbbiekben még inkább. Mind a zsidó, mind a keresztény és az iszlám vallás is missziós vallás. A gyökér zsidó indulású volt, de ez a kereszténység politikai hatalomra jutásával a gyakorlatban leállt. A kereszténység a középkorban durva és kegyetlen misszionálást is folytatott, üldözve és máglyára küldve názáreti Jézus testvéreit is. Az iszlám esetében napjainkban a legintenzívebb a missziós jelleg.

1, A három monoteista világvallás biblikus gyökerei

A Biblia, a Könyvek Könyve három világvallás gyökere. A zsidóság számára a Biblia alapvető, a Könyv Népe. Írott hagyományanyagának kodifkálását követően egy kétezer éves történelmi utat határozott meg, döntött el. A Hordozható Szentély a szó szoros értelmében mindent jelentett a zsidóságnak. Ez a mű lett az az alap, melyhez minduntalan visszatérhettek, magyarázhatták, elemezhették. Tengernyi írásos mű, exegetika, írott és szóbeli hagyomány követte minden betűjét, szavát, kifejezését, mondatát, szakaszát, fejezetét, történetét. A Biblia azonban csak az írott hagyomány a zsidóság számára, a szóbeli a Talmud. Hasonló ez a vallásszerkezeti képlet más világvallásokhoz is, éppen a kereszténységhez és az iszlámhoz is, ahol a Talmud megfelelője a Patrisztika vagy a Hádisz. A kereszténység indulásakor nem létezett az Újszövetség, tehát nem voltak meg az újszövetségi szent iratok. A kereszténység Bibliája a zsidóság Bibliája volt, jobbára annak legjelentősebb görög fordításában, a Septuagintában. Az Újszövetségi Szentírás felfogható az Ószövetségi Szentírás egyfajta magyarázataként is. Tudjuk, hogy az Újszövetség lapjain többféle magyarázati rendszer él békésen egymás mellett. Az Újszövetséget követték az ókeresztény írók munkái, értelmezései, mely egy hatalmas görög és latin nyelvű irodalmi egység. A Koránnak a Biblia, értjük most ez alatt az Ószövetséget, nem ugyanaz, mint az Újszövetség számára volt. A Korán felhasznál elemeket és beépít sok mindent, de a kereszténységhez viszonyítva egyéni, sajátosan más utat követ. A Koránhoz is hozzákapcsolódott egy korai értelmezési szöveghagyomány, a Hádisz, melyet természetesen továbbiak követtek, és miként a zsidóságnál és kereszténységnél, itt sem áll le az értelmezési folyamat, újra és újra értelmezik az ezer éves szövegeket, keresik napi mondanivalójának aktualitását, eredeti üzenetének mai formájában. A Bibliára való hivatkozás sok mindenre lehetőséget ad, jóra és rosszra egyaránt. Ugyanazt az Ószövetséget, ugyanazt a héber, görög és latin Bibliát, ugyanazon szakaszokat, részleteket egymással ellentétben máshogy értelmeztek és értelmezik zsidó és keresztény részről, sokszor úgy, hogy erről nem is tudnak. Ez fordítva is áll. Vannak hasonló, azonos elemek a zsidó, keresztény és az iszlám vallási gondolkodásban, amikről külön fel sem tételezik, hogy az úgy van. Azt hiszik, hogy ezt csak ők vallják, és a többiek erről sajnos semmit sem tudnak. A biblikus gyökerek természetesen nemcsak elméletiek, de a gyakorlatban, az életformában is megvalósultak és élnek. A zsidóság a zsidó vallási irányzatokon belül különböző arculatot is ölt. A kereszténységnél is létezik a vallásos életforma, bár történelmileg különböző módon, vagy éppen szekularizált formákban. Az iszlám világa egy hatalmas egész, benne az iszlám népek történetével. Az iszlám szintén meghatározott módon életforma, de ennek keretét a Korán határozza meg.

2, A kereszténység teológiai antijudaizmusának múltja és jelene

A kereszténység első és második évezrede bővelkedett a vallási antiszemitizmusban, melyet megkülönböztetésül az újabb kor politikai antiszemitizmusától teológiai antijudaizmusnak neveztek el. Vannak, akik szerint semmi különbség nincs a kettő között, véleményünk szerint azonban van létjogosultsága ezen terminus technikusnak is. Körülhatárol egy területet és azt valamiképpen fel lehet dolgozni, talán el lehet tüntetni. Tudni kell azonban azt, hogy a teológiai antijudaizmus felszámolása az igehirdetésben, az oktatásban, a hittankönyvekben és a teljes keresztény teológiában nem jelenti automatikusan a politikai antiszemitizmus megszüntetését is. A soá, a vészkorszak adott formájában a kétezer éves teológiai antijudaizmus előjátékaként és a politikai antiszemitizmus direkt következményeként végezhette el pusztító munkáját. Ezen teológiai antijudaizmus sajnos teljesen nem zárult le, mert új elemekkel tud gazdagodni, és tovább élni a politikai antiszemitizmus segítségével. A teológiai antijudaizmus az Újszövetségre alapozta állításait és kétezer éven át keményen tartotta magát a fejekben, a szívekben és a cselekedetekben. Vannak, akik úgy vélik, hogy maga az Újszövetség, illetve annak egyes részei, mondatai, szakaszai már antiszemiták. Mi azonban azt állítjuk, hogy nem az Újszövetség antiszemita, hanem annak hatásmechanizmusa, értelmezési síkja vált sok esetben antiszemitává, lett belőle teológiai antijudaizmus. Ennek következményeként a zsidóság úgy jelent meg a nagytömegek előtt, mint egy olyan másik vallás, amire a keresztényeknek semmilyen különösebb figyelmet nem kell fordítani, mert a keresztényeknek nincs közük a zsidósághoz, annak modern formájához pedig egyáltalán. A zsidóságra úgy tekintettek, mint egy a kereszténységet megelőző vallásra, amely csupán történetileg, a történelem sodrában megelőzte a kereszténységet. Ezen történelmi szerepe talán még jelentős is lehetne, de mivel Jézus Krisztus megjelent és eljött személyében a messiás, többé nincs igazi ok a zsidóság létezésére. Ez pedig olyan magatartásrendszert involvált, hogy a zsidóságot egy bizonyos értelemben primitív, letűnt időszak vallásának tekintse. Másrészt néha túlzott hangsúlyt is kapott a zsidóság a keresztény teológiában, gondolkodásban, akkor ugyanis, amikor egyes elemei kivételes nyomatékot kaptak. Ez a zsidóság szemléletének, ábrázolásának egyoldalúságához vezetett. Előszeretettel jelenítették meg pl. a zsidóságot a félelem, a törvénybe fulladt vallás példájaként, szemben a kereszténységgel, mely mindenütt csak szeretetet, kegyelmet sugárzott elméleti és gyakorlati életében. A teológiai antijudaizmus új hajtása Magyarországon Jézus zsidóságának kétségbe vonása, melyet a szélsőjobboldal eszmevilága fűt, egyfajta téves hazaszeretetből, téves nemzeti identitástudattól hajtva. Jézus eszerint pártus királyfi volt, édesanyja pedig pártus hercegnő, de valószínűleg inkább magyarok voltak. Ezt a képtelen teóriát téves etimológiai, filológiai és történeti adathalmazzal támasztják alá. Ennek a kritikája a gyakorlatban szinte lehetetlen, mert újabb és újabb használhatatlan tudományos színezetű csomagot és érvet készíttet el.

3, A huszadik századi magyarországi antiszemitizmus és annak következményei

A XX. század első felében Magyarországon megalkották, és következetesen végrehajtották a numerus clausust és a három zsidótörvényt. Az első két zsidótörvényt megszavazták a történelmi egyházak püspökei is azon elv alapján, hogy a nagyobb rossz elkerülése végett a kisebbet kell választani. Vagyis nehogy a szélsőjobboldal kerüljön hatalomra, másrészt ténylegesen egyetértettek abban, hogy a magyar zsidóság egy kisebb, de jelentős része lezüllesztette Magyarországot, a maga liberális, Istent, embert, hazát, kultúrát lejárató, a gazdaságot, politikát szétzüllesztő tevékenységével, ezért őket vissza kell szorítani, hogy Magyarország élni tudjon. A zsidóság nagyobbik része azonban nem volt bűnös, de nem emelték fel szavukat bűnös zsidó honfitársaik ellen, ezért ők is bűnösök. Tehát minden magyar zsidó bűnös. Kollektív büntetést azonban a keresztény etika nem ismer, ezért minden igazán bűnös zsidót egyenként, bűnének megfelelő mértékben kell elítélni. A megkeresztelkedett zsidókat ebből a csoportból kivonták, mert ők keresztények, tehát ők már nem bűnös zsidók, értük inkább felemelték és felemelhették a szavukat. Jelentős mértékben antiszemita hozzáállást hordozott a társadalom, miközben megmaradtak humánus magatartásformáik is. Az évszázadok teológiai antijudaizmusa és a politikai antiszemitizmus olyan belső hozzáállást adott a magyar társadalomnak, melyben a gettósítást, a deportálást viszonylag egyszerűen végre lehetett hajtani. Magyarország német megszállás alatt volt, de a rendelkezéseket általában a megkívántnál jobban és kegyetlenebbül végrehajtó helyi apparátussal tudtak dolgozni a nácik. A magyarországi keresztény hierarchiáknak általában ugyanaz volt az álláspontja, mint a rendszerváltás után a politikai antiszemitizmus megjelenésekor az egyházak vezetőinek: nem kell kiadni napi nyilatkozatokat, hisz világos, örök érvényű etikai törvényeink vannak, melyből mindenki tudja a válaszunkat. II. János Pál pápának azonban más volt a magatartása, ő napi szinten is elítélte az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket a világban. Ugyanez a kötelezettsége a magyar keresztény egyházak vezetőinek napjainkban is.

4, A keresztény-zsidó párbeszéd néhány hazai elvi kérdéséről

Kb. 10-15 évvel ezelőtt azt sem tudták Magyarországon, hogy mi az ún. vallásközi párbeszéd, a dialógus. Én sem. Autodidakta módon jöttem rá. Tanulmányozhattam a keresztény teológiát, a zsidó vallástudományt, orientalisztikát és filológiát. Később egy egyesület keretei között, amikor engedélyezték azok legális működését, az ún. rendszerváltás idején a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságon belül elindítottam a Hebraisztikai-Judaisztikai Munkacsoportot. Előadások és vitaestek voltak különböző keresztény felekezeteknél mintegy három éven át. Egy idő után úgy éreztem, hogy ez a kérdéskör egy önálló szervezetet igényel. Így jött létre a Keresztény-Zsidó Társaság, holott a keresztény-zsidó párbeszéd Európában már a második világháború után elindult reflektálva a holocaust borzalmára. A Keresztény-Zsidó Társaság nem a holocaust miatt jött létre, hanem egyszerűen azért, mert keresztényeknek és zsidóknak jó együtt, van közös mondanivalójuk egymásnak. Ha kell, felveszik a kesztyűt a negatívumok ellen, de nem az a lényegük. A holocaust sajnálatos módon természetes része ezen vallásközi dialógusnak, hiszen a kereszténység történetének mindenképpen valamiféle tragikus csúcspontja akkor is, ha nem közvetlen szereplő volt ezen történet utolsó felvonásában. Évtizedek óta létezik a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács, mely mintegy 25 országban képviselteti magát. A Keresztény-Zsidó Társaságot elkezdtük működteti úgy, mint egy egyesületet, rendezvények, előadások, programok. Kiderült, hogy nem ez a keresztény-zsidó párbeszéd a nagyvilágban, hanem ehhez képest vagy protokolláris, vagy jóval szerényebb munkát végeznek. A lényeges különbség inkább az, hogy nemigen társadalmasítják a kérdéskört. Tartanak egy-egy nagyobb konferenciát, koncertet, kiadnak egy folyóiratot, de non-stop, minden hónapban járva az országot rendezvényekkel, ez ismeretlen. 1991-ben, amikor a Keresztény-Zsidó Társaság létrejött még nem volt tényező Magyarországon a zsidó fél. Ha volt egy állami tárgyalás, vagy valamiféle vallási protokoll, arra csak a katolikus, református és evangélikus fél kapott meghívást. Azzal, hogy a Keresztény-Zsidó Társaság programjain és előadói között rendszeresen megjelent a zsidó fél is egy idő után társadalmilag természetessé vált, hogy ez a felállás a helyes. Tehát volt zsidó, katolikus, református, evangélikus és a kisebb létszámú keresztény egyházak közül is mindig valaki az előadók között. Vagyis társadalompedagógiai módszerrel rávezettük rövid idő alatt a társadalmat, alul és fölül, hogy létezik a zsidó rész is. Tehát nem vitatkoztunk, hogy kell-e zsidó, mért nincs zsidó, hanem elkezdtünk egy gyakorlatot, ami pozitív kép volt és leutánozták. Ez a fajta párbeszéd nem ugyanaz, mintha pl. évente, vagy néhány évente rendeznénk egy nagy konferenciát, nagy fogadással, nagy vallási és politikai személyiségek részvételével, széleskörű médiapropagandával és persze kitűnő tudósokkal, nagyszerű előadókkal külföldről és belföldről. Erre is szükség van, de csak akkor eredményes, ha a társadalmasítás is adott, különben csak egy üres, vonatkozásnélküli játék, aminek hosszabb távon nincsen hatása.

5, Vallások és felekezetek egymáshoz való viszonya a mai Magyarországon

Magyarországon évtizedes távlatban elmondható az, hogy a vallás és felekezetközi kapcsolat nem áll a vallások és felekezetek napi programjainak, feladatainak toplistáján. Harmadrendű kérdés ez még akkor is, ha van benne mennyiségi vagy minőségi fejlődés, illetve vannak lelkes személyek és csoportok szezonális vagy néha hosszabb jelleggel. Ennek oka nyilván többek között az, hogy az ún. rendszerváltás időszaka körül és után is mind a mai napig igazából a saját identitásukkal, a saját lehetőségeiknek újjáépítésével vannak elfoglalva a vallási szervezetek. Ez természetes, hiszen a szocialista-kommunista időszak széttaposta a vallási szerkezeteket zsidó és keresztény téren egyaránt. Megszűntek, kiüresedtek intézmények, korrupttá váltak vallási személyiségek, megtörtek, megfélemlítettek, megnyomorítottak jelentős számú vezető és a hierarchiában alacsonyabb fokon álló lelkészeket. A vallási szerkezetek megtisztulása időt vesz igénybe. Lassan új vezetők kerülnek a nagyobb és kisebb vallási szervezetek élére, de sokan kételkednek még a teljes megújulásban. Inkább egy átmeneti korszakról van szó, de már látszik az alagút vége. Volt az átkosban is keresztény-zsidó párbeszéd, igazi belső örömmel beszélnek azokról az eseményekről, amikor egy rabbi megjelent egy keresztény gyülekezetben. Jelenleg az egyes felekezeti teológiákon már oktatnak ökumenét, vagyis tanítanak a keresztény-keresztény kapcsolatokról, közölnek ismereteket az egyes keresztény felekezetekről. Ugyanígy a vallásközi ismereteket is különböző módon beiktatják a teológia disciplinái közé. Vallástudományi tanszékek jönnek létre különböző egyetemeken, ahol korrekt ismeretekhez juthat a jövő nemzedéke. Mégis az egyházak, a katolikus, a nagy és kis létszámú protestáns egyházak és a zsidó hitfelekezet nemigen találnak egymásra. Ismerem a véleményüket egymásról. Lassan megismeri minden keresztény a zsidó ünneprendszert, és már kezdik is unni annak újabb és újabb ismertetését előadásokon és a médiákban, még sincsen központi elemként kezelve igazán sehol sem. Tisztelettel vagyunk a másik felé, de a lényeg az, amit én csinálok. Természetes, ha nem csinálom jól az enyémet, akkor képtelen vagyok a másikkal való kapcsolatra - ez igaz. Csakhogy rá kell jönni arra, hogy sok olyan teológiai, elvi és gyakorlati kincsünk van, amely sokszor nem áll ellentétben a másikkal, sőt azonos vele. Rá kell jönni arra, hogy amire úgy tekintünk, mintha senki más nem tudna róla, nem valósítaná meg életében, az a legnagyobb mértékben a másiknál is jelen van. Tehát a zsidóság és a kereszténység, az egyes keresztény felekezetek nemcsak a karitászban tudnak együttműködni, de az elméleti tanítások együttes munkálásában vagy éppen átértékelésében is. Magyarországon számtalan katolikus püspök nyújtott elsőre kezet a párbeszédben való napi munkára, de volt, aki azt mondta, hogy ő nem szereti, ha zsidó, katolikus, református, evangélikus, meg baptista lelkészek egymás mellé kiállnak és mindegyik tart valami előadást, megnyilatkozik. Csonka-Magyarország elég nagy úgyhogy tovább mentem, így se jutok a végére, nem tudunk eleget tenni az újabb és újabb kéréseknek országszerte.

6, A vallásközi párbeszéd és politika Magyarországon

Mindenki politizál. Bármit teszünk politika is. Nem az a probléma, hogy valaki politizál, hanem az, hogy jól csinálja-e vagy sem. Ha a vallási szféra politizál, akkor annak jónak kell lenni, mert ha nem, arra mindenki odafigyel. A jó családnak nincs története. Ennek a családnak van. A rendszerváltás óta megjelenhet a politikában legálisan a vallási közeg, legfeljebb bírálat éri. Az ország nem három részre szakadt, mint a középkorban, hanem két részre, jobboldalra és baloldalra. Vannak konzervatív, kereszténydemokrata, jobboldali polgárok és vannak baloldali, szocialista és liberális választók. Ez a két tábor finoman szólva utálja egymást. Aki az egyik tábornak tagja azt a másik kirekeszti. Aki netalán egyikre se adja le a voksát, azt mind a két tábor kilöki. Ez egy ritka eset, de előfordul. Van egy általunk jól ismert. A Keresztény-Zsidó Társaság furcsa módon nem kötelezte el magát se a bal, se a jobb oldal mellett, tagjai között mindkét oldal jelentős mértékben ott van és megfér egymással. A társadalmi szervezeteket, mint amilyen a Keresztény-Zsidó Társaság is az Országgyűlés Társadalmi Szervezeteket Támogató Bizottsága részesíti évente valamiféle anyagi támogatásban. A Keresztény-Zsidó Társaság több mint egy évtizede 1 millió forint évi támogatást kapott, azóta jelentős mértékben fejlődött tevékenysége mennyiségileg és minőségileg is, így a múlt évben 110.000, Ft-ot kapott... Vagy egy másik társadalmi szervezet, mely más konkrét céltevékenységgel de velünk mégis hasonló kérdéskörrel foglalkozik. Pontosabban nemigen van felmutatható tevékenysége éves szinten, mégis sokszoros anyagi támogatást kapott évek óta. Az ok egyszerűen annyi, hogy egy bizonyos politikai lobbit körül udvarolt és azok elintézték nekik mindig a kiemelt juttatást. Talán egy éve országunk egyik vezető tisztviselője ezt mondta nekem, amit ugyan eddig is tudtunk, de még állami vezető a számba nem rágta: Tudod minden évben a mindenkori kormánypárt kijelöli, hogy kinek ad és megkérdik az ellenzéket, hogy ők kinek szeretnének adni. Aki nem tartozik egyikhez se, annak vagy nem adnak semmit, vagy édes keveset. Ez történik évtizede a Keresztény-Zsidó Társasággal. Talán tegyünk fel egy butának látszó kérdést: A Jó Isten melyik magyarországi parlamenti frakció padsorába ülne be? Talán a Fideszbe, vagy az MSZP-be, vagy az MDF-be, vagy az SZDSZ-be ? Én úgy gondolom, hogy egyikbe se. Így aztán Isten ügyére nem adnak a nép választott atyái, mert a vallásközi párbeszéd meggyőződésem szerint Isten ügye, annak az Istennek az ügye, aki valószínűleg nem tagja vitam et sanguinem egyik parlamenti pártnak sem.

7, Kereszténység és zsidóság a mai Magyarország politikai palettáján

Magyarországon a keresztények talán inkább a jobboldalra szavaznak, de jelentős részük a baloldalra is, a zsidóság pedig csekély kivétellel a baloldalra. Ez pedig világos és jelentős törésvonal. A MIÉP-et a magyarországi zsidóság teljes mértékben elutasítja és többségében a keresztény szavazók is. A magát kereszténynek megjelölők között azonban sokan részt vesznek ezen párt munkájában. A legutolsó választások keserves élményrendszert hordoztak. A választók megnyerése olyan cél volt, amiért úgy látszott, hogy érdemes harcolni. Baloldali részről felhívták a figyelmet arra, hogy a templomokban politikai kampány is folyik. Ezt egy olyan vezető tette, akinek politikai múltja nem tisztázott vagy nem tisztázható, vagy nem tiszta. Ennek ellenére igaz volt, amit mondott, én különb eseteket tudtam volna felsorolni, mint amiről ő tudott. Természetesen nem volt ez mindenütt, de tapasztalatom szerint országos szinten jelen volt a katolikus templomokban. Itt azonban azt is el kell mondani, hogy az egyházaknak joguk van politizálni, és ha ezt, pl. katolikus részről általában kereszténydemokratának nevezett vonalon teszik, hát azon teszik. Felmerül azonban a kérdés, hogy a hívek mind jobboldaliak, vagy van köztük "átkozott szadeszes" is? Vagyis a Jó Isten képviseletében a lelkész felelősen buzdíthat-e valamelyik párt mellett és valamelyik ellen? Vallom, hogy lehet olyan történelmi szituáció, amikor egy egyháznak, egy vallási szervezetnek is le kell tenni a voksát egy bizonyos párt mellett vagy ellen. Kérdés azonban, hogy most ez a történelmi szituáció van-e, volt-e? Én úgy gondolom, hogy enyhén szólva nem tisztességes dolog úton útfélen Istenre hivatkozni és napi pártpolitikai viszályokba, korrupciókba belekeverni, vagy azokat lefedni Istennel. A saját pozitív elért értékkel és a vallott elvekkel kell hódítani és nem a negatívumokkal. Tehát nem attól leszünk jók, hogy a másik szerintünk helytelen úton jár. Ez nem jelenti azt, hogy meggyőződésemet el kellene hallgatnom, de a demagógia, a vulgáris időleges népszerűség nem nyerő hosszabb távon. Amikor keresztény Európáról hallunk, vagy megfontoltan kiegészítve: zsidó-keresztény vallási, kulturális örökségről Európában, akkor nem ártana egy kicsit körbenézni Európában. De elég kinyitni az Internetet, vagy elég bemenni Magyarországon egy munkahelyre és egyből feltehető a kérdés, hogy miről is beszélünk? Hol állunk mi személy szerint etikailag, hol áll a környezetünk, hol áll az ország, hol áll ez a kérdéskör Európa egyes országaiban? Egy szekuláris miliő vesz bennünket körül, ahol sziget a kereszténység. A politikát művelni kell, és művelni kell a vallási szervezetek vezető testületeinek is. Reméljük, hogy csak időleges zavarokról van szó.

8, A három monoteista világvallás a Szentföldön, Európában és a világban

A biblikus gyökérre, mely a zsidóságé, jogot formál a kereszténység és az iszlám is. Nemcsak a Bibliára, de a földre is, Erecre, a Szentföldre, Izraelre is, bár különböző módon. A zsidóság 1948-ban újjászületett Izráel államának megalapításakor. Van egy ország, ahol nem probléma, ha valaki zsidó, nem kell lehajtani a fejét, emelt fővel élhet. Ez eddig rendben is volna. Amikor megalakult az állam, kitört a háború, és azóta is újra és újra kisebb és nagyobb háborúk kísérték végig ezt az 55 évet. Ma sincs béke a Béke Földjén. Engesztelhetetlen gyűlölködés, véres merényletek, válaszcsapások, temetés naponta, állandó gyász, és a szlogent is ismerjük: Aki Izraelben él, ezt megszokta, nem is lehet érzékelni a napi problémákat. Ez persze nem mindig van így, de az ember valóban sok mindenre képes. A kereszténység az egész világról felkeresheti ó- és újszövetségi vonatkozású szent helyeit és az iszlám hívei is imádkozhatnak szent városukban, mert nekik is szent város Jeruzsálem. Izrael minden bizonnyal soha nem fog lemondani az egy és oszthatatlan Jeruzsálemről, de az iszlám ebbe bizonnyal sohasem fog belenyugodni. Izraelben élnek keresztények, így arab keresztények, akik arabok és arab szemmel nézik a világot és Izraelt. Izrael nem tolerálja a keresztény missziót Izraelben, ami a történelmi véres keresztény misszió miatt érthető is. Természetesen mindenkinek joga a meggyőződését tovább adni olyan formában, hogy az a másik identitását ne sértse. Jelen vannak Izraelben is a zsidó szélsőséges vallási és politikai irányzatok, csoportok, mint ahogy minden államban jelen vannak. Jelen van az iszlám szélsőséges öngyilkos, terrorista szárnya is, amivel persze nem azonos maga az iszlám. Izraelben is van vallásközi dialógus, zsidó-keresztény-iszlám párbeszéd, ha nem is kerül a médiák előterébe, az újságok címlapjára. A pozitívum nem szenzáció, csak a vér, a szenvedés és a fegyver. Izraelben, Jeruzsálemben a három monoteista vallás talán megférne egymás mellett, ha a politikai szféra békén hagyná, de nem hagyja. Európában sokat emlegetik azt a jóslatot, hogy egyszer arra ébredünk, hogy sok kis müezzin hív majd imára az európai nagy- és kisvárosokban. Ahol az iszlám megjelenik, ott a környezet másvallású hívei buzgóbban kezdik gyakorolni vallásukat, mert az iszlám vallásosság sokkal intenzívebb és a példa inspirál. Erre pedig az iszlám azt mondja, milyen jó, hogy elősegítjük jelenlétünkkel a nem iszlám hívők Istennel való kapcsolatát. Magyarországon két ága is van az iszlám közösségeknek, lassan növekednek. Az iszlám országok feljövőben vannak, meghatározó erőt képviselnek a világban. Az Egyesült Államok számára sem kis feladat a "szeptember 11"-i merénylet után az iszlám kezelése. Folytonosan arra utal a vezetés, hogy nem a vallás, hanem a terroristák ellen küzdenek. Elhangzott a szerencsétlen "keresztes hadjárat" kifejezés is, aminél rosszabbat nem is lehetett volna mondani az iszlám felé. Bagdadban az emberek mellett elpusztult egy múzeum is, mely a bibliai örökségnek egy kincstára volt.

A vallási tolerancia kulturális, gazdasági és politikai gyümölcsei

A Biblia egyik alapállása az, hogy aki Istennek tetsző életet él, megtartja a parancsokat, az már itt a földön boldog lesz, gazdag lesz, és békében élhet. Tudjuk, hogy vannak ezzel ellentétes utalásai is a Szentírásnak, de rendre előjön ezen meggyőződés is, amiben van valami igazság. Hiszen, ha nem háborúznak az emberek, ha kenyeret adnak belőle az éhezőknek, akkor csak van az istenfélő életnek földi gyümölcse is. Ilyesmi a vallási tolerancia is. Valaki mesélte, hogy az izraeli szabadkőműves páholyokban teljes vallási és emberi béke van, zsidók, keresztények, iszlámhívők, izraeliek és arabok között. A páholyokban a Héber Szentírás, az Újszövetség, és a Korán egymás mellett ki van téve. Ne féljenek, nem vagyok szabadkőműves, de örülnék egy ilyen légkörnek a világban! Gyakorlati következményei vannak a pozitív vallásközi párbeszédnek. Ha a magyarországi vallási szervezetek, nagyok és kicsik az első helyekre tennék a felekezet és vallásközi kapcsolatok ügyét, akkor megváltozna Magyarország légköre. A vallásközi párbeszédet elvihetnénk mindenhová folyamatosan és rendszeresen szerte az országba, megváltozna a magyar társadalom hozzáállása a zsidósághoz, a kereszténységhez vagy az iszlámhoz. Ha megismernék ezen vallások teológiai értékeit, mély vallási rítusait, történelmi értékeit és kapcsolódásait, más szemmel néznének egymásra. Más lenne egy politikai kampány, megváltozhatna egy ország légköre. A politika általában rövid távú célrendszerrel dolgozik a vallás hosszabb távon él. A jövő valószínűleg többek között a vallások problematikája is a világban. Ha ennek a történelmi tehernek, amit a vallások ismeretlen teológiai világa, történetük és jelenük ad, nem teszünk hamar pontot a végére, az súlyos társadalompolitikai következményekkel járhat. A párbeszéd nem arra való, hogy a kérdéseket végleg megoldjuk, hanem, hogy kezelhetővé tegyük. Problémák mindig lesznek, de pozitív társadalmi folyamatokat kell elindítani és azokat életben tartani. Ennek pedig jótékony társadalmi, kulturális és gazdasági, társadalom-jóléti és pozitív társadalom-közéleti hatásai lehetnek. Vagyis jó befektetés.

Vissza a TUDOMÁNY-hoz