Shlomo Spitzer
egy. tanár – Bar Ilan Egyetem, Izrael
:
Samson Raphael Hirsch rabbi - történelemi távlatból
 


Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozat második tagjaként, Bibliai családkép a zsidó tradíció tükrében - Ideálok és konfliktusok címmel megrendezett tudományos ülésszakon (Budapest, 2008. november 25.)

1. Bevezetés

200 évvel ezelőtt, 1808. június 20-án született Rav Samson Raphael Hirsch. Ugyancsak az idei évben, 2008-ban lesz halálának 120. évfordulója: 1888. december 31-én hunyt el. Kiemelkedő személyiség volt, a neo-ortodoxia és a "Tora im Derekh Eretz"-filozófia egyik megalapítója. Az ortodox zsidóság elsősorban mint a reform elleni kűzdelem fáradhatatlan harcosát és kiváló pedagógust tartja számon. Biblia- kommentárjának eredetiségéért zsidó és keresztény teológus körök egyaránt nagyra becsülik.

Az előadásomban nem kívánok Hirsch filozófiájával vagy bibliai exegézisével foglalkozni, ezek a témák jól ismertek, sokat írtak róluk. Inkább a tevékenységéről és annak eredményeiről fogok szót ejteni, történelmi nézőpontból megvilágítva ezt a sokoldalú személyiséget.

2. Rövid életrajz

Először is az életét szeretném vázlatosan ismertetni. Hirsch Hamburgban született 1808. június 20-án, avagy a zsidó kalendárium szerint 5568. sziván hó 27-én, szülei Raphael és Gella Hirsch elsőszülött gyermekeként. A szülei a Samson nevet adták az újszülöttnek. Hirsch később a kor szokásának megfelelően az apja nevét a magáéhoz csatolta, így lett belőle Samson Raphael Hirsch. Szoros kapcsolat fűzte szüleihez, akiket egyik írásában így jellemzett: "gyermekkoromban gyámolítottak, ifjúságomban irányítottak, érett éveimben a társaim voltak". Nagyapja Mendel Frankfurter, a nagy Talmud-tudós és az altonai rabbinikus bíróság feje, mély hatást gyakorolt unokájára. Hasonló hatással volt rá Rabbi (Chacham) Isaac Bernays (1792-1849), aki az ifjú Samson bar-micvája idején foglalta el a hamburgi rabbiszéket, valamint Rabbi Yaakov Ettlinger (1798-1871), akinek a mannheimi jesiváját látogatta Hirsch. Ez utóbbi az új törvény előírásainak ismeretében javasolta Hirschnek, hogy folytassa egyetemen tanulmányait. Hirsch beiratkozott a bonni egyetemre, ahol barátságot kötött a nála alig fiatalabb Abraham Geigerrel. Egy évet hallgatott, majd fokozat megszerzése nélkül otthagyta az egyetemet. Ezt követően Hirsch rabbiként szolgált Oldenburgban (1830-1841), Emdenben (1841-1847), majd kinevezték Morvaország országos főrabbijának (1847-1851), mielőtt elfogadta az "Israelitische Religionsgesellschaft" nevű kis frankfurti vallási közösség meghívását. 1851-től 1888-ban bekövetkezett haláláig Hirsch Frankfurtban élt.

3. Személyisége

Hirsch rejtély volt kortársai szemében és az maradt az utókor tudósai számára is, akik próbálják megfejteni a rabbi komplex személyiségét. Voltak, akik szélsőségesen extrovertáltnak tartották, akadt, aki "távolságtartó" és "hideg" jelzővel illette. Egykori tanítványa a nikolsburgi jesivából, Schnitzer Ármin (későbbi komáromi rabbi), például így írt róla a visszaemlékezéseiben: " A viselkedése komoly volt és introvertált. Nem volt beszédes természetű." (Hirsch itt következő ifjúkori önjellemzése tanúsítja, mennyire tudatában volt annak, hogy ilyennek látják:

"Mindig ez történik velem, ha a lelkem túlságosan megtelik. Nem árad ki, ahogy másoknál szokott - nem, belül tombolhat akármilyen vihar, vadul csapkodhatnak a hullámok, de kifelé féken van tartva, el van nyomva, így teljesen nyugodtnak tűnik. Olyan vagyok, mint egy óra, amelynek a kerekei szüntelenül mozgásban vannak, de a mutatói hiányoznak, és ezért kifelé az a látszat, hogy áll. Felületes személyek egy pihét tartanak az orr elé, és kijelentik, hogy az illető élettelen. Ezzel szemben az értelmesebbje a zörejekből megérti, hogy igenis van benne élet. A bölcs tudja, hogyan illessze oda a mutatókat a számlapra, hogy tudja, hány az óra...")

Családtagjait és közeli barátait kivéve, akik dicsérték együtt érző, meleg szívét, embertársai szemében hidegnek, távolságtartónak, sőt túl magabiztosnak tűnt. Hirsch hangvétele ritkán volt békülékeny, akármilyenek voltak is szándékai. Olyan magabiztosan viselkedett, hogy az már szinte az arroganciával volt határos. Erős elkötelezettsége az ortodox zsidóság mellett az ortodox tábor harcos polemistájává tette.

4.Harc a reform ellen

Rav Hirsch apja kereskedő volt. Azt remélte, hogy elsőszülött fia a nyomába lép. Felnőtt fejjel azonban Samson más foglakozást választott magának: a rabbi hivatást. Saját elmondása szerint a szülővárosában Hamburgban zajló vallási csatározások meghatározó szerepet játszottak a karrierje alakulásában.

1917-ben amikor Samson Raphael Hirsch 9 éves volt, szülővárosában Hamburgban egy alternatív zsidó csoportosulás megalapította a Hamburgi Új Izraelita Templom Társaságot és 1818-ban felépült az imaházuk, amelyet Templomnak neveztek. A Templom volt az első olyan zsidó imaház Németországban, amelyben a szombati istentiszteleteken vegyes kórus énekelt és szólt az orgona. A Templom Társaság egy új imakönyvet is kiadott, amelyben több ima németül volt, és önkényes módon kihagytak belőle több részt, míg más helyeken betoldottak. A hamburgi rabbinátus és néhány vezető rabbinikus személyiség megtiltotta, hogy a Templomban imádkozzanak vagy az imakönyvüket használják. Hirschék otthona stratégiai megbeszélések színhelyéül szolgált, ahol megvitatták hogyan szálljanak szembe a veszéllyel, amelyet a Templom jelentett a tórahű zsidóság számára. Szemmel láthatóan mély benyomást tettek ezek a megbeszélések a szülői házban Samsonra, aki évekkel később úgy emlékezett, hogy ez a harc adta neki az első ösztönzést későbbi élethivatásához.

Hirsch első írásai, A tizenkilenc levél és a Horeb már reformellenes küzdelmének a kezdetét jelzik. E korai szakaszban Hirsch még békítőleg fordul a reformerekhez és a reformhoz vonzódó fiatalokhoz, pozitív alternatívát kínálva a reformálás helyett. A visszautasítás, amelyben a reformerek részesítették, Hirsch rabbit a nyílt szembeszállás irányába sodorták. A következő években írói energiáját jórészt mint az ortodox tábor polemistája vezette le, fokozatosan így vált belőle az ortodoxia legmilitánsabb, kompromisszumot nem ismerő harcosa.

5. A szakadás

Hirsch rabbi kompromisszumot nem ismerő hozzáállása a reformhoz volt az egyik oka annak a harcnak, amelyet kis ortodox közössége, az Israelitische Religionsgesellschaft folytatott azért, hogy a frankfurti hitközségből kiválhasson.
Sem Oldenburgban, sem Emdenben, sem pedig Morvaországban nem propagálta Hirsch a szakadást a hitközségen belül. Ellenkezőleg, amikor Nikolsburgból távozott, búcsúlevelében figyelmeztette Morvaország zsidóit, hogy maradjanak egységesek. Másrészt a morvaországi főrabbinátust azért hagyta ott, mert felkérték Frankfurtból, hogy segítsen egy kis közösségnek, amelynek a létrejötte szerinte az utóbbi évtizedek legígéretesebb fejleménye volt a zsidóságra nézve: ez volt az első olyan zsidó közösség, amely nyíltan és büszkén a legszentebb elvnek veti alá magát egy olyan területen, amelyet az anarchia, azaz a reform sikeresen meghódított. "Mit tehettem!? Én éppen ennek az ügynek szenteltem az egész életemet "- írta Hirsch.

Az ok, amiért különböző helyeken különböző módon viselkedett, nyilvánvaló: ott, ahol a reform befolyásra tett szert a zsidó közösség és rítusai felett, az istenfélő zsidónak az elkülönülésre kell törekednie a "gonoszoktól", hogy létrehozza a saját tóra-hű közösségét. Ezzel szemben olyan helyeken, ahol nem fenyeget a vallási újítók hatalomátvétele, a zsidóságnak egységesnek kell maradnia. Ugyanezért 1868-ban Hirsch rabbi a magyarországi ortodoxia kiválása mellett foglal állást, mivel a kongresszusban a reformerek voltak többségben.

Amikor 1875-ben a porosz kormány törvényt hozott, amely lehetővé tette egynél több zsidó közösség alapítását egy adott helyen ( ezt Austrittgesetz-nek hívták), az Israelitische Religionsgesellschaft jogilag hitközséggé alakulhatott. A reformerek befolyása alatt álló frankfurti zsidó hitközség nem kívánta elveszíteni adófizető tagsága számottevő részét, különösen nem az olyan gazdag zsidókat, mint a Religionsgesellschafthoz tartozó Rothschild báró. Ezért a hitközség vezetése ígéretet tett, hogy a jövőben gondoskodni fog az ortodox tagok minden szükségletéről, amire a múltban nem került sor, és felmentik őket a reformerek tevékenységének finanszírozása alól. A Religionsgesellschaft tagjai közt nézeteltérés tört ki emiatt. A közösség rabbijaként Hirsch a kiválás mellett foglalt állást, azonban a tagság jelentős része nem járult hozzá, sőt megszerezte az egyik legprominensebb németországi ortodox rabbi, a würzburgi Seligman Bär Bamberger támogatását. A nézeteltérés éles vitává fajult a két rabbi közt, amely rossz szájízt hagyott maga után a feleknél. Hirsch személyében súlyosan sértve érezte magát, mivel közösségének zöme nem hagyta el a régi hitközséget.

Miért küzdött ilyen elszántan Hirsch a kiválásért? Nézetei szerint a zsidóság nemzet, és egyes- egyedül a Tóra miatt és a Tóráért lett belőlük nemzet. Minden egyes zsidó közösség az egész nemzet mikrokozmosza. Ezért ahogy a Tóra a zsidó népet egyesítő egyetlen erő, az egyes közösségeket úgyszintén egységbe kell, hogy forrassza. Azon túlmenően, hogy minden egyes zsidó köteles a közösségen belül aktív szerepet játszani, az egyén mint zsidó csak a közösség részeként töltheti be szerepét, találhatja meg életének értelmét és célját. A közösség a Tóráért van. Amely közösség nem a Tóra szerint cselekszik, elveszti létjogosultságát. Természetesen tilos ilyen közösséghez tartozni.

Ugyanakkor Hirsch halahikusan nem tartotta indokoltnak, hogy a zsidó hitközségek szövetséget hozzanak létre. Ezzel szemben a későbbiek során már azon munkálkodott, hogy az ortodox közösségeket szövetségben egyesítse: nem tudni, hogy véleményváltozásnak tudható be a dolog vagy praktikus okai voltak.

6. Szónok és író

Hirsch gondolatait szóban és írásban egyaránt mesterfokon terjesztette. Prédikációit németül tartotta, mondván a törvény a nemzeti nyelv használatát írta elő, és a zsidók különben sem értenek elég jól héberül. Beszédeit nem papírról olvasta, és csak egy kisméretű bibliát tartott maga előtt - gondosan megválogatott kifejezései, eredetisége, meggyőző ereje és pergő tempója mély benyomást gyakorolt hallgatóságára. Szombati prédikációi kinyilatkoztatásként hatottak, inspirálták és összefűzték közösségének tagjait.

Írásai még a beszédeinél is nagyobb befolyással bírtak, mivel szélesebb közönséghez jutottak el, hatásuk mind a mai napig tart. Igen sokféle műfajban alkotott: írt responzumokat, Tóra-kommentárt, magyarázatokat fűzött a zsoltárok könyvéhez és az imakönyvhöz, cikkeket publikált a filozófia, a zsidó világnézet és az oktatás témaköreiben, valamint kiterjedt levelezést folytatott. A vitairodalomban is jeles tollforgató volt. Egyedülálló stílusa rányomta a bélyegét minden írására - árad belőlük, hogy szerzőjük milyen közel érezte magát Istenhez. A zsidó élet szentségét és magasztos szépségét páratlan módon volt képes ábrázolni. Stílusa a német nyelv és irodalom magas szintű ismeretéről tanúskodik. (Hébernyelvű írásai, amelyeket főleg responzumok alkottak, szintén különleges stílusban íródtak.)

Írásai az ifjabb generációra különösen nagy befolyást gyakoroltak, mely hatás a szerző halálát követő évtizedekben tovább erősödött. Tóra-kommentárjai például eljutottak minden vallásos német zsidó otthonába.

7. Hirsch és a német kultúra

Hirsch rabbi másképpen viszonyult a némethez mint a korabeli németül beszélő ortodoxia, amely használta ugyan, de "zsidótlan" nyelvnek tartotta a németet. Ezzel szemben Hirsch szerette a német nyelvet és kultúrát, kötődése messze túlhaladta a konzervatív maszkilok által jóváhagyott praktikus gazdasági és társadalmi megfontolások határát. Humán gimnáziumot végzett, a családja támogatta világi tanulmányait. Hirsch személy szerint nagyra értékelte a német kultúrát, humanista és esztétikai értékeivel együtt. A tizenkilenc levél közül az elsőben Hirsch képzeletbeli vitapartnere a következő kijelentést teszi: "Hogy lelhet örömet a formátlan és ízléstelen Ótestamentumban, a Talmud badarságaiban bárki, aki élvezni tudja Vergilius, Tasso, és Shakespeare műveinek szépségét és követni képes Leibniz és Kant logikus fejtegetéseit?!" Hirsch előtt nem akadt ortodox zsidó, aki hasonló érzéseknek adott volna kifejezést, még ha csak azért is, hogy megcáfolhassa.

Különös hatással volt Hirsch rabbira Hegel és Schiller. Beszédében, amelyet az általa alapított iskolában Schiller születési évfordulója alkalmából tartott, Hirsch azt állította, hogy a nyugati kultúra Schiller írásaiban megtestesült egyetemes eszményei valójában a Tórából származó zsidó értékek.

Bár kulturális és oktatási kérdésekben Hirsch liberális volt, a vallási vagy erkölcsi szempontból offenzív irodalommal szemben nem maradt elnéző. Heinétől a Der Salon-t például el akarta égetni, és az árát kifizetni a könyvtárnak, olyan indulatba hozták a könyvben olvasott istenkáromló kitételek.

Mindenesetre maga a tény, hogy a könyvet egy hitehagyott írta, nem térítette el Hirscht az olvasásától.

8.Tóra és Derekh Eretz

Akármennyire is szerette Hirsch a német nyelvet és kultúrát, nagyon is tudatában volt a veszélynek, amelyet a tudományos ismeretek jelentettek a vallásra nézve. Ezért határozottan ellenezte, hogy a Tórát a Derekh Eretz-cel egy szintre állítsák, mintha egyenlő értékűek lennének. Hirsch különbséget tett magasabb és alacsonyabb szférák közt: a Tóra létfontosságú, az oktatás-nevelés egészének mércéje, melyhez képest a világi tárgyak csak másodlagosak és kiegészítő jellegűek.

Hirsch rabbi világfelfogását és tanítását hagyományosan a Tóra és Derekh Eretz kombinációval szokták összefoglalni. Mit jelent ez valójában?

A fogalom Hirsch rabbinál a judaizmus és a zsidó vallástörvénnyel összeegyeztethető modern kultúra, művészet és irodalom szintézisét fedi. A szintézis hégeliánus módra értelmezendő, azaz két ellentétes, egymással rivalizáló erő összeegyeztetése és megújulása egy magasabb szinten.

Vagyis a Tóra és az élet, a judaizmus és a kultúra nem egyszerűen kiegészítik egymást, hanem tökéletesen összeolvadnak. Idős korában Hirsch rabbi az iskolájában főleg egy tárgy tanításának szentelte idejét, amelyet úgy hívtak, hogy A zsidó jogbölcselet szelleme. Az órákon a Tóra szeretetét próbálta plántálni tanítványai szívébe. Az összes vallási parancsolatot átható "Tóra és Derekh Eretz" szellemével törekedett inspirálni őket, amely nála egy harmonikus világnézet és életmód egységes kontextusába illeszkedett.

9. Politikai nézetei és tevékenysége: harc az emancipációért

1810. december 10-én Hirsch szülővárosát, Hamburgot, megszállták Napoleon csapatai. Bár 1814-ben a franciákat kiűzték, a szabadság-egyenlőség-testvériség forradalmi eszméje jelen maradt a város szellemi életében. Gabriel Riesser, a híres zsidó ügyvéd és politikus, a zsidó ifjúság bálványa lett a zsidó emancipáció egyik főszószólója. Bár kimondottan nem vallásos hozzáállást képviselt, mély hatást gyakorolt Hirschre is, aki a többi rabbihoz hasonlóan felismerte, hogy milyen komoly veszélyt jelent az emancipáció a vallásra nézve. Ugyanakkor kihívást és lehetőséget látott benne annak demonstrálására, hogy a Tóra ugyanúgy megállja a helyét egy nyitott társadalomban, mint annak idején a gettóban: természetesen ennek az volt a feltétele, hogy a zsidóság továbbra is elkötelezett maradjon a tórai törvények teljesítése mellett.

Morvaországban Hirsch tapasztalta az emancipáció negatív hatását: sokan közönyösek lettek a vallás iránt, gyengült a kapcsolat az egyén és a zsidó közösség közt, a hitközségi adó nem fizetése miatt sok közösség az anyagi csőd szélére került, és ráadásul még az antiszemitizmus is jelentősen megerősödött.

Látszólag ez volt az oka, amiért frankfurti rabbisága idején már nem állt ki a zsidók polgárjogi egyenlőségéért. Az emancipációért folytatott harc átértékelése közben merült föl benne, hogy talán éppen az emancipáció mindenáron való erőltetése miatt ragadunk bele még mélyebben a galutba, a száműzetésbe és emiatt kell újabb üldöztetéssel és fokozott korlátozásokkal szembesülnünk zsidóságunk miatt.

10. A zsidó nacionalizmus és Szentföld (Erec Jiszrael) betelepítése

Hirsch véleményét a fenti kérdéssel kapcsolatban talán legjobban Kalischer rabbihoz írt leveléből ismerhetjük meg. Zvi Hirsch Kalischer, a thorni rabbi, a zsidó nacionalizmus előfutára, és a Szentföld betelepítésének propagálója volt. Filozófiája a zsidó nacionalizmus, a filantrópia és a messianizmus elegye volt. Drisat Cion című könyvében magyarázatot ad elképzeléséről a visszatérést illetően Izrael földjére és kifejti két szakaszból álló megváltás elméletét. Az első stádiumban a zsidók visszatérnek a Szentföldre és megművelik a földjét, ezt követően már a második stádiumban játszódnak le a messiás eljövetelét kísérő természetfölötti események.

Hirsch rabbit megpróbálta rábeszélni kolonizációs tevékenységének támogatására. Kalischernek adott válaszában Hirsch világosan kifejtette véleményét a Szentföld kolonizációjáról. Szerinte a Misna és a Talmud alapján a zsidóknak az a feladata, hogy minél jámborabbak legyenek, és minden nap várják a messiást. Az országot és az államiságot csak eszközül kapták a tórai tanítás megvalósításához, tehát nem lehet sem öncél, sem a megváltás közelebb hozásának eszköze. A zsidó államférfiakat mint például Disraeli és Cremieux nem lehet a megváltás előhírnökeinek tekinteni, mert lehetetlen, hogy Isten olyan embereket szemeljen ki a feladatra, akik elutasítják a Tórát. Végezetül Hirsch leszögezte, hogy fontos a már Izrael földjén élő zsidókat támogatni, ő személy szerint szintén hozzájárult helyzetük javításához, de ugyanakkor a tömeges letelepedés a szombatszegés fokozott veszélyén túl még az Izrael földjével kapcsolatos micvák megsértésével is járhat. Kalischer további rábeszélési kísérleteire Hirsch rabbi a következőképpen reagált: "Szerény véleményem szerint ebből semmi jó nem származik a Tórára és a zsidó tradícióra nézve, és nem ildomos, hogy istenfélő emberek az Alliance Israelite Universelle-lel közösködjenek, melynek vezetői egyáltalán nem elkötelezettek a Tóra és az Istennel való szövetség iránt." Egy másik levelében, amelyet Rav Lipschitzhez, a kovnói Jichak Elchanan Spector titkárához intézett, azt írta, hogy minden erőfeszítés a megváltás előidézésére ily módon súlyos bűn. Hirsch újra jelét adta elzárkózásának az együttműködéstől azokkal, akik nem tartoznak az ortodox zsidósághoz.

11. Hirsch és a család

Hirsch világnézetében központi helyet foglal el a zsidó család mint a szentség és az erkölcsiség modellje. A témát két aspektusból tárgyalta: egyrészt foglalkozott a szűkebb, hétköznapi értelemben vett család - szülők és gyerekek - feladatával és tórai hivatásával, a családon belüli viszonyok minőségével, másrészt pedig foglalkozott a tágabb, bibliai értelemben vett családdal, amely a nemzetségi, társadalmi szolidaritás fogalmaihoz közelít, a zsidó vallási közösség és népiség fogalmaihoz.

A családalapítás és a családi élet vallási értéknek számít. A zsidó család és családi élet szent.

A "szaporodjatok és sokasodjatok" parancsát Hirsch a következőképpen értelmezi:

a "szaporodjatok" szó szerint a gyereknemzésre vonatkozik, míg a "sokasodjatok" az utódok társadalmi-nevelési keretéül szolgáló családi otthon kialakítására irányul.

Hirschnél férj és feleség szülői funkciójuknál fogva partnerek, a szó teljes értelmében - ez a nézete egy talmudi bölcs, R. Johanan ben Beroka tanításán alapul.

12. A nő helyzete és feladatai

A házasság kezdeményezése a férfi feladata, míg az utódokról való gondoskodás már mindkét nemre hárul.

A nő a férfi segítőtársául lett teremtve, közös küldetésük megvalósítása végett.

A férfi és a nő egyenlőnek lettek teremtve. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a férfi tulajdonságait kiegészítse, a nő másféle természettel ruháztatott fel.

A bűnbeesés ásta alá a nemek közti egyenlőséget, és egyedül a Tóra biztosít a nő számára méltó helyet.

A nemek közti egyenlőség megroppanása nem csorbította sem a nő eredeti küldetését, sem eredeti, közös hivatásuk partneri viszonyát. Ugyanakkor a nemek számára természetes hajlamuknak megfelelően külön-külön működési terület jelöltetett ki. A kulturális kreativitás, a föld meghódítása, megművelése, javainak begyűjtése, a szükségleteknek megfelelő átalakítása a férfi osztályrésze lett, míg a terhesség, a szülés és az utódok nevelése a nőé.

A zsidó nő hivatásának megrajzolásában Rav Hirsch-t kettős törekvés jellemzi: a konzervativizmus és a korszellemnek megfelelő merész újítás őszinte kombinációja: a keleti szemlélettel szemben egy a felvilágosult nyugati kultúra kritériumainak megfelelő, modern kép bemutatása, amelyet ugyanakkor tradicionális és autentikus felfogásnak tüntet fel.

A háziasság a nők jellemzője: az otthon a nő tevékenységének tulajdonképpeni terepe. Ebben a szférában Hirsch szerint a nőnek van domináns szerepe, és ezért a zsidó otthon és a zsidó nő gyakorlatilag szinonimák.

A feladatmegosztás ilyetén felfogása - férfiak a közéleti szférában, nők otthon - a külső környezet hatását is mutatja: férfiúi nem határozott felsőbbrendűségét a 19. századi Németországban.

A nő egyik legfontosabb feladata a gyermeknevelés, amelynek Hirsch közismerten különös figyelmet szentelt. A nevelésben betöltött kitüntetett szerep a nők nagyrabecsülését tanúsítja.

Hirsch szemléletében ezért oly fontos a lánynevelés, bár ez is eltér a fiúkétól: különbséget tesz a tanulás két fajtája, a limmud és sinnun közt (az utóbbi fogalom inkább a memorizálást hangsúlyozza).

13. Gyerek-szülő viszony

A családalapítás Hirsch szerint nem más, mint utódok állítása a szülők képére és hasonlatosságára - ettől függ az emberiség jövője.

14. Összegzés

És most lássuk, mennyire releváns Hirsch rabbi szellemi hagyatéka 120 évvel a halála után. A neves történész Jacob Katz írt egy tanulmányt Hirschről, melynek címe: Rabbi Samson Raphael Hirsch - ha-meimin veha-maszm'il, magyarul: aki jobbra fordul és balra fordul. Ebben az 1987-ben publikált esszében Katz megjegyzi, hogy a judaizmust illetően Hirsch határozottan jobboldali, tradicionalista pozíciót foglalt el, míg a modern társadalom, kultúra és tudomány vonatkozásában baloldalinak nevezhető. Mivel utána senki nem volt képes ezeket a homlokegyenest ellenkező állásfoglalásokat összeegyeztetni, a különböző csoportok szelektíven alkalmazzák Hirsch filozófiáját.

A jobboldali nézeteket az ultraortodoxia tette magáévá, idesorolva a kompromisszumot nem ismerő harcot a hagyományos zsidóságtól elhajlókkal szemben, és az együttműködés megtagadását azokkal, akik nem tartoznak az ortodoxiához, még ha az érdekük egybe is esne. Ezek a körök szívesen idézik Hirsch írásaiból a céljaiknak megfelelő passzusokat, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azokat a helyeket, ahol a világi tudás szükséges voltáról, valamilyen szakma elsajátításáról van szó. Ami az ortodoxia ideológiai alapú cionizmus- ellenességét illeti, úgy tűnik, ez is Rav Hirschtől ered, aki ezen a téren jóval megelőzte a munkácsi és a szatmári rebbé-ket.

Egyéb ortodox körökben, főleg a modern ortodoxiánál átvették Hirsch nyitottságát a világi kultúra és tudomány iránt, összehangolva a rabbinikus és világi tanulmányokat.

Az ultraortodoxiával ellentétben nem zárkóztak el a nem vallásos zsidósággal való együtt működéstől. Ez különösen jellemző a vallásos cionizmusra, amely mint a neve is mutatja, cionista.

Rav Hirsch a 19. századi német zsidóságot érő drámai intellektuális és spirituális változások középpontjában állt. Személyisége és sokoldalú tevékenysége a bibliai exegézis, a filozófia és a közösségirányítás területén jelentősen alakította az új ortodoxia arculatát és hatása mindmáig érződik.