Sommer László egyetemi docens:
KÖRNYEZETVÉDELMÜNK ZSIDÓ VONATKOZÁSAI
"...elfelejtett zsidó temetők"


Elhangzott a Magyar Tudomány napja 2005 rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2005. november 29.)

 

1. Környezettudomány és fontosabb témakörei
2. Környezettudomány a Bibliában
3. Dr. Birnfeld Sámuel környezetszeretete
4. A zsidó temetők, mint a környezet elemei
5. A hagyományos zsidó temető
6. Zsidó temetők bemutatása Magyarországon
Részletesebben: Sümeg, Lovasberény, Gödöllő
7. Összefoglalás


1.
A környezettudomány és fontosabb témakörei

Környezettudomány: A környezettudomány egy új tudomány, mely a környezettel és elemeként az emberrel foglalkozik, kapcsolatukat szabályozva és irányítva.
A környezet a valós világ emberkörnyéki része, melyben az ember - mint az Ö.való teremtménye csupán egy - nem kiemelt - eleme, a környezetnek. Ezt igazolja a Teremtés könyve (Brésit)

Fontosabb témakörei:
– szárazföldi és vízi ökológia;
– környezeti kémia;
– alkalmazott ökológia;
– környezeti fizika;
– vízi környezetvédelem;
– levegőkörnyezet;
– tájvédelem, tájépítés;
– környezeti ásványtan, geokémia, környezeti földtan, geofizika és hidrogeológia;
– mezőgazdasági és erdészeti környezetvédelem;
– környezetgazdaságtan, környezetmenedzsment, környezetvédelmi jog;
– természetvédelem,
– települési környezetvédelem, települési értékek;
– társadalmi környezet, környezetszociológia;
– környezeti nevelés, környezetegészségügy, ökoturizmus;
– művészetek és a környezet.


2. Környezettudomány a Bibliában

A bibliában tudatosan nem, de indirekt módon szabályozták például a pékműhely, a bőrkikészítés elhelyezését. E szabályozások lakott helytől, településtől távolabb engedték elhelyezni a fentieket, ezért a módszer a környezetvédelem alapjainak tekinthető.


3. Birnfeld Sámuel és a természet

A természet, a környezet szeretetét dr. Birnfeld Sámuel naplója szerint idézem:
"Hulló falevél minden gondolat az Életfáról, mely körül örök gyermekként táncraperdül az Ember. Mindig van esemény, látomás a fán! Ha Isten virágfakasztó csókot hint rája, ha madárdal himnusza avatja Isten oltárává. Ha eső és harmatcsepp lopja be magát a levelek ezüst-arany öblébe, ha leány-legény áll meg alatta emléket néző áhítattal. Vagy költő nézi alóla a vonuló fellegeket - vagy ha - épp a Halál áll meg pihenni a levelek lerázása után.
Mindig van esemény, látomás a fán. Hullnak a levelek! Vannak szépek, veresek, barnák, kapzsin összezsugorodtak, amelyek a nyár tűnő aranyát szorítják markukba, mint kincset, gondolatot, titkot. Én fölveszem őket, megnézem, megmutatom neked is Testvérem, azután lelkem emlékkönyvébe préselem:"


4. A zsidó temetési leváje hagyományai

A halál az élet szerves része. A zsidóság hite szerint csak a test hal meg, a lélek azonban nem. A halál után a lélek visszatér teremtőjéhez. A zsidóság, amely az élet vallása, nem hagyja el az embert halálában sem. Azokról, akiket szerettek, soha nem mondják, hogy meghalt, inkább így emlékeznek meg róla, eltávozott, elköltözött, megtért őseihez. A halálhírt sem adják egyértelműen mások tudtára. Az ókorban sófár hanggal jelezték, ha meghalt valaki, hogy jöjjenek a szomszédok - jó ismerősök segíteni, vigasztalni a gyászban. Később a mosdóvíz kiöntésévei jelezték a szomorú hírt a közösségnek. Manapság a gyászban szokás minden tükröt letakarni, aki belép a halott otthonába, már kérdeznie sem kell semmit. Távoli ismerősöknek úgy hozzák tudtára a halálhírt, hogy levélben megírják, mindannyian egészségesek vagyunk, s a felsorolásnál kihagyják a halott nevét. A zsidó vallás szabályozza a temetési előkészületeket és magát a temetést is a legnagyobb szigorral. Nemzedékről, nemzedékre a zsidóságnak halálról alkotott nézetét meghatározza a Tanach és a Talmud tanításai. A hagyományokat megőrző zsidó közösségeken belül a halottal való gondoskodás a legnagyobb micve / jócselekedet, különösképpen a hozzátartozó nélküli elhunyt esetében. Ezt a jótéteményt mét micvá, ugyanis a Mindenhatón kívül senki sem tudja meghálálni. Ezért, Mózes úgy rendelkezett, hogy az útközben talált holttestet, még a főpap is köteles eltemetni, holott ö különben még a szülei temetésévei sem foglalkozhatna. A halottat rituális körülmények között megmosdatják /táhárá - jelentése, megtisztulás. Közben imádkoznak, és idézeteket mondanak az Énekek Énekéből. Az emberi test szépségét méltató sorok említésével, annak sorrendjében, köröm és hajvágás után felöltöztetik fehér halotti lepelbe /táhrihim. Férfiaknál taliszt/ imaköpenyt terítenek a halottra, melynek rojtjait /cicesz leszakítják, alkalmatlanná teszik, hogy ne hozzon szégyent viselőjére, amiért többé nem öltheti magára. Szemeire, szájára cserépdarabokat /serbelen helyeznek, lezárva ezzel a halott testnyílásait, hogy a rossz szellemek ne tudjanak behatolni a testbe. Számos más jelentést is tulajdonítanak ennek a szokásnak, még egy példa, miszerint egy imaköltemény "Unetáne tokef... " az ember életét a cseréphez hasonlítja "az ember élete por és vége porrá lenni, életéért küzdve küzd. Hasonlít a tört cserépre a halott kezének ujjai közé szokás volt villa alakú faágat /gépeleh tenni, hogy a feltámadáskor legyen mire támaszkodni, hogy útra készen álljon, ha eljön a Messiás. A halott feje alá Izrael földjéből /erec Jiszrael jelzésként kis zacskóban földet helyeznek el, utalva ezzel a Tóra szavaira "... és engesztelést ad földjének és népének" A halottal nem temetnek el semmilyen ékszert, emléktárgyat, megelőzendő ezzel a sírrablásokat. A koporsó /áron gyalulatlan fa deszkából készül, melynek tetejét nem szegezik le. A sírok kialakításánál figyelembe veszik a Jeruzsálem felé tájolódást. A halottat az előírás szerint földbe kell temetni, a lehető legrövidebb idő alatt, ortodox szokás szerint még aznap, vagy a halál beállta utáni napon, a halott felkészítése után. A holttest boncolására általános volt a tilalom, kivéve, ha világi törvényhatóságok ezt elrendelték. Zsidó halottat, zsidó temetőben kell eltemetni. A temetési szertartás leglényegesebb eleme a levajá/ elkísérés. A halott elkísérése a sírhoz, a 91. zsoltár hangjai mellett történik. Útközben háromszor megszakítják az imát, megállnak néhány pillanatra, hogy még tartóztassák itt az elköltözöttet. Ha valaki útja során temetői menettel találkozik, köteles legalább három lépést tenni a koporsó mögött. Szokás a halott érdemeit felsorolni a ravatalnál, a gyászbeszédet /heszpéd, legtöbbször a rabbi mondja. Az emlékimát /kadis, melyhez 10 felnőtt férfi /minjen, szükséges eltérő időtartamban, de legalább 30 napig szokás mondani, szülő halála után 11 hónapig. Szombaton a gyász szünetel. A gyászszokások célja, valószínűleg a halott hozzátartozóinak hozzásegítése elsősorban a legmélyebb gyászhoz, majd lassan megvigasztalni a gyászolót, ezzel visszasegíteni a mindennapi életbe, a zsidó közösségbe.


5. A hagyományos zsidó temető

Gyakorlatilag, ahol zsidók éltek, minden településen vannak, voltak, zsidó temetők. A zsidók letelepedését követő számos feladat rangsorában, első helyet foglalt el a Chevrá Kádisá/ Szent Egylet létrehozása, a temető kialakítása. A zsidó temető elnevezései nagymértékben mutatják: a zsidóság viszonyulását a halálhoz, az elmúláshoz. Néhány elnevezés mely napjainkig ismeretes, Bét háhájim/ az élők háza, mely szerint; "Éledjenek fel a te halottaid, holtaim támadjanak föl..." Bét olám / Öröklét háza, " mert elmegy az ember az öröklét házába..." Bét kivrot/ sírok helye, így említi a temetőt. Minden élő találkozó házának említhető a Talmudban, vagy a "halál udvaraként" nevezik egy helyütt. A középkortól ismeretes a zsidók kertje /hortus judaeorum, vagy a zsidó hegy /mons judaicus elnevezés használata. Jiddisül egyszerűen /kvószervek sírok, néhol giter ort/ jó helynek nevezik a temetőket. A Misná utasítása szerint, a temető elhelyezése is szigorú előírásokhoz volt kötve. A temető lakott területen kívül kell, hogy legyen, a szélső háztól legalább ötven ámá/ könyök távolságra, ami kb. 300 méter (egy ámá/ könyök = kb.60 cm) A temetőt körül kell venni kerítéssel, lehetőleg kőből. A temető területe a holtak tulajdona, a temetőben lévő fák, növények gondozása, de még a fű nyírása is tiltott volt, a holtak tiszteletére, a Talmud előírásainak megfelelően. A régi zsidó temetőkben a sírok között nagy eltérések nincsenek, a sírkövek általában azonos nagyságúak, a kövek mérete és anyaga attól függött, hogy a település közelében milyen kőbánya volt található, és hogy milyenek voltak a szállítási körülmények. A legkülönbözőbb fajtájú kövek a mai napig is megtalálhatóak, mészkő, gránit, vörös és fekete márvány. A sírkőállítás szokására vonatkozóan is eltérhettek a hagyományok, de leggyakrabban a halált követő első évforduló /jahr zeit alkalmával állították fel, és avatták a sírkövet. A zsidó temetőben általában két sír között legalább 60cm a távolság (vízszintesen és függőlegesen is) az előírás szerint. Zsidó temetőben a rátemetésre szigorú tilalom vonatkozik, gyakori viszont, hogy testvéreknek és házastársaknak közös sírem1éket állítanak. A Tóra a sírokat rituális értelemben tisztátalan helynek tekinti, ezért a sírokat meg kell jelölni mindenki számára egyértelműen láthatóvá kell tenni, a sírok felett elhelyezett mácévá/ álló kőlap, vagy cijun/ sírjel alkalmazásával. A sírkő héber neve /mácvbá, a Talmud néha nefesnek/ léleknek nevezi. Izrael földjén a holttest eltemetése nehézséget okozott, hiszen a köves talajba sírgödröt mélyíteni embert próbáló feladat volt, így inkább köveket hordtak a halottra, nehogy a test a vadállatok martalékává váljon. Igazi jótéteménynek számított, ha valaki követ helyezett a sírra. (Feltételezések szerint innen ered az a közismert zsidó szokás, hogy mind mai napig, virág helyett követ helyeznek el a sírok felkeresésekor.) A kövek sírokra helyezését és az így épített halmokat obo - típusú síroknak nevezi a néprajztudomány és szerte a világban előfordulnak. Az első obo - típusú kőhalomról készült feljegyzés alapján, ez Ráchel sírköve volt, melyet Jákob állíttatott. " És meghalt Ráchel és eltemették az Eftát felé való úton, Bét Lechem az. És felállított Jákob egy oszlopot a sírján, az Ráchel sírjának oszlopa mind e mai napig." A sírkövek állításának tömegessé válása a római kortól következik be. Ekkor a halott zsidó származására, csak az elhunyt héber neve utal illetve a leggyakrabban használt zsidó szimbólum megjelenése a sírkőre vésett menora. A feliratok javarészt görög vagy latin nyelven íródtak. Az első héber betűs felirat a VII. századból Dél- Franciaországból került. elő, melynek felirata csak három szóból áll ,,Salom ál-Jiszráél" Magyarországon a legrégebbi ismert héber betűs sírkő 1278-ból, Budáról maradt fenn, melyet "az örökkévalóságba költözött Pészah, Péter fiának fejénél" emeltek. Az európai askenáz temetőkben található sírkövek leginkább álló sírkövek, melyek dísztelenek, feliratukon az elhunytra emlékezve közöltek fontos információkat. A 17-18 századtól váltak elterjedtebbé a díszített kövek, melyeken architekturális elemek (művészi megoldású építmények), zsidó szimbólumok (Dávid csillag, Menóra, vagy egyéb gyertyatartók, a kohanitákra jellemző, áldásra terjesztett kéz) állatok (oroszlán, sas, medve, galamb, hal, szarvas) növények (leggyakrabban a fűzfa, pálmafa, szőlőfürt, gránátalma) egyéb faragott motívumok (persely, Tóra tekercs /széfer Tóra, a két kőtábla, írótoll, kancsó, illetve tál, a lévitákra jellemző) jelentek meg. Néha a halálozás körülményeire utaló motívum (mécses, láng- hirtelen halál, hajó, varjú a katasztrófa áldozataira jellemző) Ezek a díszítések is az elhunytra emlékezve származását, jellemét, foglalkozását szimbolizálták. Az emberábrázolásra szigorú tilalom vonatkozott. A sírkövet a halott fejénél állítják, felirattal látják el, hiszen tilos felirat nélküli sírkövet állítani, mert az bálványnak minősül. A hagyományos sírkövek külső, nem a sír felé eső oldalára kerül a héber betűs felirat. Legfelül rendszerint két betűs rövidítés található : Po nitmán, vagy Po támun, melynek jelentése: itt van elrejtve vagy eltemetve. Ez alatt az elhunyt héber neve, halálozásának időpontja (a zsidó időszámítás szerint) Legalul az öröklétről szóló idézet rövidítése: Lelke legyen befogadva az öröklét kötelékébe." A halál után a sírkertben mindenki egyenlő. Mégis minden temetőbe megfigyelhető az elkülönülő részek, parcellák felosztása. Az első, a bejárathoz legközelebb eső sorba, a kohanitákat/ a főpapi család leszármazottait temették. A kohénokra vonatkozó szigorú törvények közül, talán a legfontosabb a tisztaság törvénye. A főpapi család leszármazottainak tilos bármiféle tisztátalansággal beszennyezni magukat. Számukra tiltott halottal való foglalatosság. Nem érhetnek a holttesthez, de nem is tartózkodhatnak olyan szobában, ahol halott van. Mióta a modern közlekedés egyre gyakrabban repülőgép használatával történik, a repülőgép, ami egy térnek minősül egy időben halott szállításával, kohanita származású nem utazhat, a tisztasági előírások miatt. A kohénok temetőt sem látogathatnak.. " És szólt az Ö-kkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz, és mond nekik: halottal ne tisztátalanítsa meg magát népei között; hanem csak vérrokonával, a hozzá közelállóval, anyjával, atyjával, fiával, leányával és fivérével, s hajadon nővérével, a hozzá közelállóval, aki nem volt férfié - azzal megtisztátalaníthatja magát" Ezért temetik a kohanitákat és hozzátartozóikat a temető kerítése mellé, vagy lehetőség szerint a legközelebb, így a hozzátartozók eleget tehetnek a sírlátogatás micvájának/ parancsának. A bűnösöket és öngyilkosokat általában a többi sírtól elkülönítve, a temető egyik sarkába temetik. Hagyományosan az ortodox temetőkben, külön temették a férfiakat és a nőket a temető két külön oldalába. Kiemelt sírokba temették a bölcs embereket, ezzel tiszteletet adva a szellem nagyjainak, általában az első sorok egyikében kaptak végső nyughelyet. A haszid rebbék szent tanítók voltak, akik egész életüket szent könyvek tanulmányozásával töltötték. Önzetlen, szerény, aszkétikus életet éltek. Csodálatos emberként a zsidó közösségen belül, néha azon kívül is, nagy tisztességnek örvendhettek. Személyüket sok esetben csodákkal kötik össze, így haláluk után is zarándokhely sírjuk, melyen kívánságcédulákat /kvitliket helyeznek el. A csoda néha meg is történik, még napjainkban is. Egy hozzátartozók nélkül elhunyt, idős zsidó asszony temetésén, csak a keresztény szomszédok kísérték végső útjára, mikor a temetőben szabadidejüket töltő amerikai haszidok, látva a hiányt, hogy nincs meg a minjan/ tíz felnőtt férfi a temetési szertartáshoz, imához, csatlakoztak a halottat kísérő menethez.


6. Zsidó temetők bemutatása, Magyarországon

* Területi felsorolás

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a Chevra Kadisa osztálya két különböző nyilvántartást vezet egyrészről a fővárosi budapesti temetőkről másrészt a vidéki temetőkről. A feljegyzések szerint Magyarországon közel 1200 zsidó temető található. Az országban minden régióban található zsidó temető, éppúgy a Dunán - túlon, Duna - Tisza közén, mint a Tiszán - túlon. A magyarországi 19 megye megyeszékhelyein (Pest megye - Budapest, Nógrád megye - Salgótarján, Heves megye - Eger, Borsod-Abaúj-Zemplén megye - Miskolc, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Nyíregyháza, Hajdú-Bihar megye - Debrecen, Jász-Nagykun-Szolnok megye - Szolnok, Békés megye - Békéscsaba, Csongrád megye - Szeged, Bács-Kiskun megye - Kecskemét, Tolna megye - Szekszárd, Baranya megye - Pécs, Somogy megye - Kaposvár, Zala megye - Zalaegerszeg, Vas megye - Szombathely, Veszprém megye - Veszprém, Fejér megye - Székesfehérvár, Komárom-Esztergom megye - Tatabánya, Győr-Moson-Sopron megye - Győr, már nem találunk mindenhol működő zsidó temető melyben a mai napig is temetnének. Az aláhúzással kiemelt városokban, mai napig működő temetők találhatóak. Sajnos a zsinagógák jelentős része is funkciót váltott, a teljesség igénye nélkül néhány példa: Zalaegerszegen koncertterem, Szombathelyen a Szimfonikus Zenekar próba és koncertterme, Győrben kiállító terem ill. koncertek helyszíne a romos épület (felújítása, pénzhiány miatt szakaszosan készül) Kecskeméten Könyvtár és Kávézó, Szolnokon Képtár. A Magyarországi Zsidó Hitközség igyekszik az épülettel kapcsolatosan a városvezetésekkel olyan egyezséget kötni, miszerint a nem szertartási helyszínnek használt zsinagógák, olyan funkciót kapjanak, melyek nem kegyeletsértőek. Ezért főként kulturális intézmények kapnak helyet az amúgy is remek akusztikájú közösségi felhasználásra készült épületekben. (pl. múzeumok, koncerttermek, könyvtárak, esetleg más vallási gyülekezet imahelye. Sajnos ismeretesek ettől eltérő funkcióra felhasznált épületek, pl. Egerben a zsinagóga jelenleg áruház, Nagytétényben raktár, Budapesten a Dózsa György úti, volt zsinagóga, jelenleg vívóterem), de a Kőbányai zsinagóga közös imahely vallások és felekezetek számára. A zsidó temetőkkel kapcsolatban ez a veszély nem állhat fenn, hiszen a zsidó temető örök mementóként, funkciójukat fenntartva foglalják el fontos helyüket az emlékezésben. Szinte minden településen megfigyelhető, hogy a valamikori város szélére telepített temetőt, napjainkra körül ölelte a település fejlődése. Számos esetben a zsidó temető nem teljesen különálló egység, hanem egy városi temető részeként funkcionál, csak kerítéssel van elkerítve sokszor a más felekezethez tartozó temetőrészektől. A temető nagysága, minden esetben következtetni enged, a település valamikori zsidó lakósságának lélekszámára. A II. világháború alatt, Magyarországról elhurcolt és megsemmisített zsidóság elsősorban a vidéki zsidóság teljes elnéptelenedését eredményezte. Kisebb településeken, ahol néha csak pár zsidó család élt, szinte nyoma sem maradt létezésüknek. Néhol emléktáblát avatnak a túlélő rokonok, akik külföldön élnek, s emlékezni járnak vissza, az ősök lakta településekre, amikor a találkozók végén a résztvevők meglátogatják a zsidó temetőt és elhelyezik a sírokon a megemlékezés köveit. Fejet hajtanak a holocaust áldozatainak emlékére állított emlékműveknél. A csupán kevés főt számláló, főként idősekből álló keszthelyi közösség legfontosabb feladata saját erőből felújítani a zsinagógát, és mindent e1követnek a temető rendezett állagának fenntartásáért. Erec 2001. július, vidéki látogatások, a zalaegerszegi zsidó közösség együttműködve a Béke-Shalom Magyar- Izraeli Baráti Társaság tagságával, szintén fontosnak tartja a zsidó temetőben tett látogatást, az ősökre és mártírokra való megemlékezést.


* Működő illetve nem működő zsidó temetők

Magyarországon a zsidó temetők többségében már évek óta nem temetnek, főleg a vidéki temetők nagy része évek óta, a zsidó lakosság elnéptelenedése miatt csak mementóként áll a településeken. Ahol a lakósság között, kis létszámban még élnek zsidók, ott is problémát jelent a temetések lebonyolítása, mivel nem tudnak összehívni egy tíz férfiből álló imaközösséget /minjan , akik közreműködnek a temetési szertartásban. Sokszor előfordul, hogy a szomszédos településekből, vagy nagyvárosokból hívnak a temetéshez rabbit, és imádkozókat. Működő temetők, ahol mai napig is temetnek főként a fővárosban, és vidéki nagyvárosokban találhatók. A mai napig gyakrabban használt temetők, egyik legérdekesebb jelensége, hogy a temetőben is megfigyelhető a zsidóság asszimilációs folyamata. A hagyományos szokás szerint, a megemlékezés jeleként, a sírlátogatások alkalmával, a halott tiszteletére követ, kavicsot helyeznek el a síron. Napjainkban egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy a hozzátartozók, ismerősök, virágokkal díszítik a sírokat. Megjelentek a színes csokrok, néhol virág koszorúk is, főleg a katolikus hagyományt felelevenítve.


* Néhány látogatható és zárt, temető

A zsidó temetők kerítéssel körülvett, főként zárt területek. Majdnem minden temető hétköznap és hétvégén, szombat kivételével megtekinthető, ahol nem lakik a temetőben, vagy a temető mellett temető gondnok, ott a kerítésen feltüntetik, hogy a kulcs hol van elhelyezve, és kinél lehet érdeklődni a temető nyitva tartása iránt. Az elmúlt egy évben számos településen magam is meggyőződtem róla, hogy a vidéki temetők többsége szabadon megközelíthető. Budapesten a XII. kerületben, a Csörsz u-ban található egy régi ortodox zsidó temető, ami valamikor egy nagy temető szélén elhelyezkedő önálló egység volt. A temetőt felszámolták, . helyére út és szálloda, más közintézmények kerültek. A zsidó temető nem kerülhetett felszámolásra, így az aránylag kis terület zárt, jelenleg felújítás alatt álló műemlék. A Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma szervezésében, évek óta nagy érdeklődésre tart számot a szeptember környéki rendezvénysorozat, melynek alkalmával fővárosi és egyre inkább vidéki helyszíneken is a nagyközönség számára zárt intézmények látogathatóak. Ingyenes belépéssel, ingyenes vezetéssel, az érdeklődők számára bemutatják az intézményt, vagy egyéb védett területeket. 2004-ben első alkalommal ezt a Csörsz utcai ortodox zsidó temetőt is meg lehetett tekinteni. Közel kétszázan voltak kíváncsiak erre a temetőre. A látogatók között ismert közéleti személyek is voltak. Minden korosztály képviseltette magát idősebbek, fiatalok, családok, gyerekek. A jelenlévők nagy része, még nem járt zsidó temetőben. A feltett kérdések, az őszinte érdeklődés a különböző szokások iránt a temetőben található sírkövek feliratai iránt azt mutatták, hogy még a magukat külső jegyeiben felvállaló zsidó származású emberek, fejükön kipával/ hagyományos zsidó fejfedő férfiak számára, nyakukban zsidó szimbólumokat felidéző medált viselve, sem voltak tájékozottak minden téren. A nagyközönség jelentős része csak ismerősétől hallott az eseményről, vagy a tájékoztató füzetből értesült a programról. A verőfényes napsütéses délutánon, majd három órásra kerekedett a temető látogatás, ami mindenkinek rengeteg új információt adott.

Ez a program és a hasonló információt átadó események, tanítások tudják az embereket közelebb hozni egymáshoz, a megismert dolgok már nem félelmetesek, jobban el tudják fogadni az emberek egymás szokásait és nem keltenek feszültséget környezetükben.

A temetőlátogatás sok embernek jelenthet értékváltozást: Itt szembesülhetnek azzal a zsidó mentalitással, miszerint az ősök iránti tisztelet, a megemlékezés fontossága, a gyász közös felvállalása, a nagy bölcsek, "csodarabbik"-ba vetett hit, a sírokon elhelyezett kívánságcédulák /kvitlik, és a messiás eljövetelét váró feltámadásba vetett hit, az örök élet eszméje, a zsidó sors felvállalása, bemutatja a zsidó emberek múltját és egyben jelenét, talán kicsit jövőjét is. A hagyományos zsidó legfőbb vallási és lelki kötelessége a sírlátogatás /kéverovesz. A szó eredetije két héber szóból kever avot/ jelentése ősök sírja. "A midrás elbeszéli hogy amikor Józsefet testvérei eladták rabszolgának, a mindjánita kereskedők útközben megpihentek azon a magaslaton ahol korábban édesanyját, Ráhelt temették el.(Ráhel sírja ma is látható a jeruzsálemi betlehemi úton.) Ekkor József kétségbeesésében imát mondott anyja sírján, s ebből merített erőt, hogy a rabszolgasorban is, megőrizze hitét, élni akarását" A sírlátogatás szokásai szerint, tilos felkeresni az ősök sírját ünnepen, félünnepen, purimimkor és hanuka örömteli napjain. Ezzel szemben vannak olyan időpontok, amikor szinte előírás a sírlátogatás /kéveróvesz, a halálozási évforduló /Jahrzeit, jiddis: jórcájt alkalmakor, az őszi ünnepeket megelőző hónapban (elul hava) valamint tisebof /tisa beáv /jelentése áv hónap 9. napja / napján. Ez az a nap amikor az első és a második jeruzsalemi Szentélyt lerombolták. (Az elsőt a babilóniaiak i.e.587-ben, a másodikat a rómaiak i.sz.70-ben.) Szokás ilyenkor felkeresni a temetőt / neves emberek rabbik sírját, ilyenkor nem szokás a rokoni sírokat meglátogatni, mert ez a közösségi gyász napja, s még a temetőben is Jeruzsálem pusztulásáról kell megemlékezni. Mindebből következtethető, hogy a zsidóságban a gyász lényege nem az önsanyargatás, hanem a közösségi érzés erősítése a jól megérdemelt öröm előkészítése. (Tisá beáv napján, nem mondanak könyörgő imát, amit csak öröm idején szoktak mellőzni, mert az ősi ígéret szerint, egykor ez a nap lesz a zsidóság legnagyobb örömünnepe.) A sírlátogatás parancsának /kéveróvesz, sokszor messzi földről is eleget tesznek a rokonok. Elzarándokolnak szülőföldjükre, hogy a hajdan volt rokonok sírjainál leróják tiszteletüket. Imádkozni egy lélekért /Skédi Moshe kádisa "Örökkévaló Istenem, Teremtő Atyám! Eljöttem Izraelből, Kfár Szaba városából ide a Zemplén- hegység tövébe hogy a tolcsvai zsidó temetőben szeretett Neilander nagyapám sírjánál elmondjam az én kádisomat. Én is istenhívő istenfélő, istentisztelő ember vagyok, ugyanúgy ahogy te voltál gyermekkoromban, te akire ma is a legnagyobb megbecsüléssel és tisztelettel emlékezhetek. Igaz, az idő messze vitt engem ebből a kis hegyi faluból de úgy érzem ennyi idő után is megőriztem mindazt, amire hajdanán tanítottál..." Közösségi esemény ádár hó 7 -én meglátogatni Rabbi Eizik Taub (1751-1821) kállói cádik sírját. Nagykálló zsidó temetője zarándokhely mely ezen a napon imádkozó közösségeknek ad helyet, akik a világ minden tájáról érkeznek Az ortodoxia szokása Lág báomer napján (ómerszámlálás 33. napja) kb. május hónapban, körmenettel megemlékezni a gyászhetek idején, mely peszah és savuot között számolt 50 nap.


* Felújításra szoruló, illetve felújított zsidó temetők, a felújítás, karbantartás módjai

A magyarországi zsidó közösség nagy összefogással igyekszik megmenteni értékeit műemlékeit. Ennek része a pusztuló temetők felújítására tett erőfeszítésekben is megmutatkozik. A feladat igen nagy hiszen rengeteg pénzre van szükség a karbantartásra is. Minden temető legégetőbb kérdése a temető körüli kerítések helyreállítása amelyek főként kőből téglából készülnek. Anyagi okokból néhány helyen csak dróthálóval kerítik be a temető de ez is nyújt némi védelmet az illetéktelen látogatóktól. Sok helyen feldőlnek a régi sírköve romossá váltak a ravatalozó helyiségek. A nagyszámú elnéptelenedett vidéki terület, ahol nem élnek zsidók, sokkal rosszabb állapotban vannak a temetők. Ahol maroknyi akár idős zsidó ember él legfontosabb feladatuknak a temető karbantartását tartják. Számos lelkes fiatal vállalta magára az elhanyagolt zsidó temetők felújítását. A zsidó iskolák tanulói nem csak Magyarországon, hanem külföldön is felvállalják a zsidó temetők felújítását, karbantartását. A fiatalok lelkesedése bizonyítja, hogy a zsidó oktatásnak nagy szerepe van a tanulók szemléletformálásában Néhány zsidó és nem zsidó oktatási intézmény pedagógusai, tanulói, hallgatói, nagyon szívesen felvállalják ezt a feladatot, tudják, ezzel olyan jócselekedetet /micvát hajtanak végre, amiért az Ö. Valótól kaphatnak jutalmat.

A sümegi temetőt felújították, mely munkálatok kezdete egy videokazettán követhető nyomon. A sümegi temető állapotát, a Scheiber Sándor Iskola egykori osztálya vizsgálta, javaslatokat tett, információkat gyűjtött Sümeg egykori zsidóságáról, látogatást tett a polgármesternél, aki ígéretet tett arra, hogy morálisan és anyagilag is támogatja a zsidó temető rendbehozatalát. Ennek eredményeként "közel hat évtized után sikerült megmenteni az enyészettől". Az értékeink megmentésének egyik fontos pedagógiai módszere rejlik ebben.

A lovasberényi zsidó temető sorsáról szólva, idézve a lovasberényi polgármestert, ,,ha az ember romot lát, elképzeli, hogy milyen is volt a rom, még mielőtt rom lett" A temetőt felújították és azóta is karbantartják. Budapestről Bicskén át a 811 úton haladva szemébe tűnik az embernek a hatalmas lovasberényi zsidó temető ahol ma már egy zsidó sem él még a zsinagógát is lebontották. Öröm látni, hogy megjelenésében a katolikus temető, a református temető és a zsidó temető rendezettségben, küllemében, állapotában szinte azonos benyomást kelt, annak ellenére, hogy mint az előzőekből is kitűnik, jelenleg sajnálatos módon már nem találunk ott élő zsidó családokat, akik gondozhatnák a temetőt. A felújítást elsődlegesen a lovasberényi születésű Csíkváry István Németországban élő állatorvos által létrehozott alapítvány finanszírozta, segítették még a Németországi Katolikus Konferencia, a MAZSIHISZ és a helyi önkormányzat. A lovasberényi zsidó temető, 1300-1400 ember örök nyughelye ismét látogatható.

A gödöllői temető korábbi rendkívül elhanyagol állapotát, többek között az Amerikai Alapítványi Iskola két tanulója észlelte. Az épített környezetünk óvása, különös tekintettel annak zsidó vonatkozásai címen meghirdetett tanulmányi versenyre készített dolgozat másolatát megkapta a város polgármestere, aki rendbe hozatta a temetőt. A következő évi mártír megemlékezésen erről meggyőződhettek a résztvevők.

Bár nem minden temető sorsa alakult a kívánalmaknak megfelelően, érdemes figyelemmel kísérni, hogy jelentős számú temető felújítása országszerte sikeresen zajlik, melyben együtt kell működnie a településnek a polgármestere, vagy az iskolák pedagógusai révén a zsidó szervezetekkel, de nem nélkülözhető a nem zsidó szervezetek támogatása sem.


7. Összefoglalás

Megállapítható, hogy Magyarországon mintegy 1300 zsidó temető közül, csak néhány működik aktívan, jelentős részük elhanyagolt és a zsidóság szempontjából néptelen települések miatt az oktatás közösségeinek, tanulók, hallgatók, pedagógusok, szülők környezetvédelmi tevékenysége elengedhetetlen. Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem módszertani kutatócsoportja mintegy 160 környezeti értékről rendelkezik adatokkal.
A méltatlanul elfelejtett zsidó temetők értékei lehetnek környezetüknek, de a nevelést, a másság megismerését, elfogadását is szolgálják, ezért úgy az állami vezetésnek, mint a zsidó szervezeteknek morális kötelessége megóvásuk, fenntartásuk, fejlesztésük.




Irodalomjegyzék

1. Jom Kipur imakönyv
2. Oláh János: Judaisztika II. 45. oldal
3. Mózes V. Könyve (XXXII, 43)
4. Jesája Könyve (XXVI, 19)
5. Kohelet Könyve (XII, 5)
6. Nehemija Könyve, (II, 3)
7. Jób Könyve (XXX, 23)
8. Talmud Bráhot 23 a)
9. Móz. I. 35: 19-20
10. Zsoltárok Könyve (CXXVII, 6)
11. Új Élet (2001. augusztus 15.) Csoda a temetőben
12. Erec (2001. július, Vidéki látogatások)
13. Erec (2003. október, Középpontban a vidéki hitközségek)
14. Raj Tamás: 100+1 jiddis szó, 133. old.
15. Új Élet (2001. június, Pauleczki)
16. Új Élet (2003. október 1., Szigeti János vásárhelyi beszéde)
17. Új Élet (2004. június 1., Fixler Herman)

Vissza a TUDOMÁNY-hoz