Róna Tamás rabbi:
Kecskemét zsinagógái és hívei.


Elhangzott a Magyar Tudomány napja 2005 rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2005. november 29.)

Zsidó házaló kereskedők már a hódoltság idején jártak a városban, többségük Óbudáról jött, ahol a zsidók a 16. században is lakhattak. Ebben az időben sok görög kereskedő élt a városban, ők többször panaszt is emeltek a hatóságoknál a zsidó kereskedők miatt.

1746-ban négy óbudai kereskedő, magas adó fizetése fejében engedélyt kapott arra, hogy család nélkül ideiglenesen letelepedjen a városban. Vásárok idején a zsidó házaló kereskedők három nappal a vásár nyitása előtt megszállhattak Kecskeméten, de legkésőbb három nappal a vásár zárása után el kellett hagyniuk a várost. A görög kereskedőkkel szemben a magyar lakosság szívesen fogadta a zsidókat.

1791-ben a zsidók engedélyt kaptak arra, hogy betelepedjenek a városba, de csak azoknak a zsidóknak adtak engedélyt, akik már korábban is a városban laktak.
1794-ben hatalmas tűzvész pusztított, amelynek a zsidó üzletek is áldozatául estek.
A 18. század végén a kecskeméti zsidók csak bőrkereskedelemmel foglalkozhattak, a többi árú a görög kereskedők monopóliuma volt.
Ennek ellenére a zsidók száma egyenletesen növekedett a városban és üzleteik jól mentek.

    A hitközség 1801-ben alakult.
1814-ben számuk már elérte a 200 főt így egy magánházat valahol a mai zsinagóga közelében, a hatóság engedélyével imaházzá alakítottak.
Ebben az időben már rabbijuk is volt, Braun Gábor személyében.
1823-ban vehetett először zsidó házat Kecskeméten, és 1857-ben már 55 zsidó bírt.

Az első zsinagóga 1817-18-ban épült a zsidólakta lakótömb belső telkén, hasonlóan az óbudai zsinagóga elhelyezkedéséhez. A nagy zsinagóga felépülése után téli imateremnek használták.
Ez a még ma is álló épület nagyságában nem lépte túl a környező lakóházak méretét. Klasszicista stíluselemeket őrző bejárati előcsarnokát 4 ion fejezetes fél oszlop tagolja, párkánya felett eredetileg timpanonos lezárással.
    Az épület tervezője feltehetően Fischer Ágoston volt.

A növekvő számú közösség szellemi központja a zsinagóga körül alakul ki, ahol hamarosan felépül a rabbi és a tanító háza, az iskola, a fürdő és a kórház is.

A zsidók által lakott terület ebben az időben jól behatárolható volt. Az erősödő zsidó közösség üzleti és építészeti tevékenységét 1850 után már a város vezetősége is támogatta.
A helyi zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak, a lakosság megtanulta, hogy a zsidóktól jó és érdemes vásárolni.
A céhek viszont zsidó iparost nem vehettek fel, így csak olyan ipart űzhettek, amely szakmában nem voltak céhek.
A baromfi, a gyümölcs és a bor kivitelét is a zsidók kezdeményezték. És az idők során egy sor mezőgazdasági feldolgozó üzemet alapítottak.

    A Szentegylet 1828-ban alakult.
Az egykori izraelita temető, a városból kivezető út mentén a mai Budai úton található, amelyet 1875-ben nyitottak meg.
Az ezt megelőző években a helyi zsidók a mai vasútállomás mögé eső részben temetkeztek, de ennek nyomait ma már nem találjuk. Ezt a temetőt 1879-ben végleg lezárták, és a síköveket átszállították az új temetőbe. A kövek ma a temető hátsó részében vannak.
A halottakat vallási okokból nem hantolták ki.
1844-ben négyosztályos zsidó népiskola nyílt, négy tanítóval, amelyet 1877-től átadtak a városnak és ettől kezdve a hitközség csak a hitoktatást látta el.
Kecskeméten a zsidók 1858-tól szőlőt és termőföldet is vásárolhattak.
1853-ban Perls Ármin lett a rabbi. Országos hírnévnek örvendő hitszónoklatai kötetben jelentek meg, tanulmányait újságok közölték. Ő 1889-ben átment Pécsre. Ezután a neves miskolci rabbi Fischmann Simon lett a rabbi. Az ő fia volt a neves festő Fényes Adolf. Az Alföld híres festője a zsinagóga udvarából nyíló rabbilakásból látta meg a napvilágot. Később magyarosította nevét.


Kecskemét neves zsidó szülöttei voltak még, Kecskeméti Lipót, nagyváradi rabbi, aki haláláig, 1920-36-ig a romániai magyar ajkú zsidóság vezetőjének számított. Kecskeméti Ármin, aki a holocaust áldozata lett, de nevéhez számos zsidók történetéről és irodalmáról megjelent könyv tanúskodik, továbbá Sandberg László testvére, Mose Zanbar, aki ma az izraeli nemzeti bank elnöke.
    A növekvő számú közösségnek a szűk zsinagóga helyett egy nagyobb befogadóképességű épületre volt szüksége, így a hitközség új zsinagóga építését határozta el, legalább 600 imaszék befogadására.


Erre a feladatra, azt az építészt hívták meg, aki korábban a tatai és a Dohány utcai zsinagóga építésvezetője volt, Wechselmann Ignác személyében, 1861-ben.
A terveket elkészítette, de pénz hiányában az építkezést nem tudták elkezdeni.
1862-ben új megbízást adtak ki Zitterbach János részére, a kor stílusának megfelelő, a zsidóság városi rangját reprezentáló épület tervezésére.
A kiviteli munkák, 1864-ben kezdődtek, az avatásra 1871-ben fényes körülmények között került sor.
   
A hitközség még 1869-ben neológnak nyilvánítatta magát.

Érdekeség képen 1865-ben az Ortodox rabbik a következő határozatot hozzák. Ennek az egész helyzetnek a sajátossága hogy Kecskeméten az országos szakadás után is a közösségek együtt vannak. Csak 1917-ben vállnak szét.

1. Tilos hallgatni olyan templomi beszédet, amelyet idegen nyelven tartanak, a hívő köteles ezeket a templomokat elhagyni. A rabbik jiddis nyelven beszéljenek, melyet az ország jámborai használnak.
2. Tilos olyan templomban imádkozni, ahol a bima nem középen áll.
3. Tilos a templomra tornyot építeni.
4. Tilos a kántornak és az előimádkozónak ornátusban végezni a szent szolgálatot.
5. A női karzatot sűrű ráccsal kell lezárni.
6. Tilos a kórus énekét hallgatni, vele együtt imádkozni, és az ilyen imára áment mondani.
7. Tilos a kórustemplomba belépni, mert az ilyen templomok a hittagadás házai, és rosszabbak a pogányok templomainál.
8. Csak a szabad ég alatt szabad ifjú párt esketni.
9. Tilos bármilyen zsidó szokást, vagy az ősöktől örökölt szabályt megváltoztatni.


Az épület a hazai romantika egyik legszebb példája. A kivitelezés 6 hónapon keresztül lendületesen haladt, fél év múlva már tető alatt állt az építmény, majd súlyos anyagi nehézségek miatt az építmény több éven keresztül állványerdővel borítva magányosan állt.

A Nőegylet 1883-ban alakult. 1891-ben Bárány József egykori debreceni rabbit választották meg. Ő több könyvet is írt a magyarországi zsidók történetéről. Az Ő sírja a temető központi helyén áll.
1911-ben hatalmas földrengés következtében a hitközség épületei is megrongálódtak és a zsinagóga kupolája teljesen megdőlt. Az eredeti kupolát le is bontották, az új kupolát Baumhorn Lipót elképzelése és tervei alapján állították vissza 1913-ban.

Kecskeméten a hitközség kebelébe tartozó ortodox imaházi egyesület 1917-ben kivált és önálló autonóm ortodox hitközséggé alakul, amelynek alapszabályát 1918-ban Kecskeméti Izidor hitközségi elnök ír alá. A neológ zsidók kétharmados többséget élveztek az ortodoxokkal szemben.
Az ortodoxia körülményeinek a nagyzsinagóga építészeti megoldásai nem felelnek meg, így intézményileg is külön zsinagógát építve elszakad a két közösség. Mint arról a korabeli felekezeti sajtó beszámol, az ortodox hívek saját templom híján, gyakran béreltek imahelyeket az őszi nagyünnepek alkalmával.


Ilyen épület volt az Ét-és Táncterem a Pistához nevű vendéglő. Ez a nagyon is világiasnak ismert szórakozóhely imahelyre történő kiszemelése országosan is egyedülálló eset. Az épület kiválasztásában valószínűleg a helyszín jó adottsága játszotta a szerepet. 1918-ban az ortodox hívek az addig bérelt épületet megvásárolják, és még ebben az évben zsinagógává alakítják át.

1919 nyarán a román csapatok néhány napig megszállva tartották a várost. A hitközség egyes vezetőit, a románokkal való összeesküvéssel vádolták. Vagyonukat elvették és egy hónapra a hajmáskéri táborba zárták őket.
1920-ban segélyező egylet alakult. 1921 őszétől a fiatalokat a numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemekre, így többen a jómódúak közül külföldre küldték gyermekeiket.
Ahhoz, hogy ezt a kevésbé tehetősek is megtehessék a hitközség segélyegyletet hozott létre.

1922-be a korábbi szarvasi és nagyatádi rabbit Borsodi Józsefet választották meg. Fő műve a több kötetes Commentarius Maimuni volt, de monográfiát is írt a kecskeméti hitközségről. 1927-ben a régi zsinagógát kultúrteremmé alakították át. 1929-ben a helyi zsidók között, 223 kiskereskedőt, 59 kisiparost, 23 magántisztviselőt, 18 orvost, 15 ügyvédet, 12 gazdálkodót és 5 mérnököt tartottak számon. Kecskeméten is, hasonlóan a többi nagyvároshoz a cionizmus is egyre népszerűbb lett a zsidók körében. 1937-ben Kecskeméten is érezhetővé vált, hogy minek néznek elébe a zsidók. 1941-ben a fiatal férfiakat, szám szerint 400-at hívtak be Kecskemétről munkaszolgálatra.


1942-ben Schindler József lett a rabbi.
Rengeteget foglalkozott a fiatalság nevelésével. 1942 őszén, pár lelkes fiatalember kéréssel jelent meg Vajda Lajos hitközségi elnök Úr előtt, tegye lehetővé a Napközi Otthon megnyitását a kecskeméti zsidó ifjúság számára. A háború éveinek közepén ilyen formában is erős kötelékkel tudott összetartani a kecskeméti hitközség.


Schindler rabbi másik törekvése az ortodox - neológ jó viszony megőrzése volt. A korlátozások miatt az 1944-es esztendőben a zsidó élet belterjesebb lett a hitközségi élet felvirágzott. 1943-ban a zsidók közül sokan elmentek a városból.

1944 márciusában a helyzet gyökeresen megváltozott. A németek beköltöztek a jómódú zsidók házaiba, és munkába kezdtek. A letartóztatott 30 zsidót a hitközség fontos tagjait, internálták Kistarcsára, és innen deportálták őket. Egy napon 60 zsidót összegyűjtöttek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a zsinagóga szép és drága berendezéseit összetörjék, az aprófát az udvarra hajigálják ki, ugyanis a zsinagógát az SS tisztek istállójává kellett átalakítani. Ekkor a zsinagóga szinte összes berendezési tárgya megsemmisült.
Áprilisban megalakult a zsidó tanács, akinek fő feladata az volt, hogy "Nyilaskeresztes Párt vezetőinek megfelelő és szép zsidó lakásokat találjanak.

Májusban a magyar hatóságok felállították a gettót. Az egyiket a belváros néhány háza alkotta, a másikat a zsidó szeretetotthon épülete. E két területre kellett beköltöznie Kecskemét 940 zsidó polgárának.
Júniusban a magyar hatóságok felállították a megye gettóját a téglagyár területén, és a két gettóból is ide helyezték az embereket. Rövidesen a környező települések zsidó lakosai is ide kerültek. A gettóban szörnyű zsúfoltság volt a zsidók több hétig szenvedtek. Június végéig mintegy 70 öngyilkosságot követtek el. Az utolsóelőtti napon a budapesti cionistáknak sikerült hamis papírokkal 13 embert kivinniük a gettóból, a többieket másnap deportálták.

A deportálást 70 fiatal nő, 4 férfi, a munkaszolgálatot 70 fiatal férfi élte túl.
A túlélők újjászervezték a hitközséget, meleg konyhát állítottak fel azoknak, akiknek nem volt hová hazamenniük. 410-en érkeztek Budapestről is túlélők, akiket egyenlőre szintén Kecskemétre szállásoltak el.

1944 június 3-án a temetőben márványtáblát avattak, a tartalma megrendítő.
"Együtt akartunk lenni és ebbe az együttlétbe bele akartunk vonni mindenkit. A közösségi érzésnek ezt a szükségességét be akartuk bizonyítani mindenkinek....."


Bibliográfia

Magyar Zsidó Lexikon-Ujvári Péter Makkabi kiadó rep 1929

www.kecskemét.lap .hu

Kecskeméti levéltár 36-1925

A Kecskeméti Ortodox Zsidók ..-Mazsök 1999 Auróra kiadó

A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók - Dr. Bernstein Béla 1998 Múlt és Jövő kiadó

 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz