Elhangzott a Magyar Tudomány napja 2005 rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című
előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék rendezésében. (Budapest,
2005. november 29.)
Zsidó házaló kereskedők már a hódoltság
idején jártak a városban, többségük Óbudáról jött, ahol a zsidók a 16. században
is lakhattak. Ebben az időben sok görög kereskedő élt a városban, ők többször
panaszt is emeltek a hatóságoknál a zsidó kereskedők miatt.
1746-ban négy óbudai kereskedő, magas adó fizetése fejében engedélyt kapott arra,
hogy család nélkül ideiglenesen letelepedjen a városban. Vásárok idején a zsidó házaló
kereskedők három nappal a vásár nyitása előtt megszállhattak Kecskeméten, de legkésőbb
három nappal a vásár zárása után el kellett hagyniuk a várost. A görög kereskedőkkel
szemben a magyar lakosság szívesen fogadta a zsidókat.
1791-ben a zsidók engedélyt kaptak arra, hogy betelepedjenek a városba, de csak azoknak
a zsidóknak adtak engedélyt, akik már korábban is a városban laktak.
1794-ben hatalmas tűzvész pusztított, amelynek a zsidó üzletek is áldozatául estek.
A 18. század végén a kecskeméti zsidók csak bőrkereskedelemmel foglalkozhattak, a többi
árú a görög kereskedők monopóliuma volt.
Ennek ellenére a zsidók száma egyenletesen növekedett a városban és üzleteik jól
mentek.
A hitközség 1801-ben alakult.
1814-ben számuk már elérte a 200 főt így egy magánházat valahol a mai zsinagóga közelében,
a hatóság engedélyével imaházzá alakítottak.
Ebben az időben már rabbijuk is volt, Braun Gábor személyében.
1823-ban vehetett először zsidó házat Kecskeméten, és 1857-ben már 55 zsidó bírt.
Az első zsinagóga 1817-18-ban épült a zsidólakta lakótömb belső telkén, hasonlóan
az óbudai zsinagóga elhelyezkedéséhez. A nagy zsinagóga felépülése után téli
imateremnek használták.
Ez a még ma is álló épület nagyságában nem lépte túl a környező lakóházak méretét.
Klasszicista stíluselemeket őrző bejárati előcsarnokát 4 ion fejezetes fél oszlop
tagolja, párkánya felett eredetileg timpanonos lezárással.
Az épület tervezője feltehetően Fischer Ágoston volt.
A növekvő számú közösség szellemi központja a zsinagóga körül alakul ki, ahol
hamarosan felépül a rabbi és a tanító háza, az iskola, a fürdő és a kórház is.
A zsidók által lakott terület ebben az időben jól behatárolható volt. Az erősödő
zsidó közösség üzleti és építészeti tevékenységét 1850 után már a város
vezetősége is támogatta.
A helyi zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak, a lakosság megtanulta, hogy a zsidóktól
jó és érdemes vásárolni.
A céhek viszont zsidó iparost nem vehettek fel, így csak olyan ipart űzhettek, amely
szakmában nem voltak céhek.
A baromfi, a gyümölcs és a bor kivitelét is a zsidók kezdeményezték. És az idők
során egy sor mezőgazdasági feldolgozó üzemet alapítottak.
A Szentegylet 1828-ban alakult.
Az egykori izraelita temető, a városból kivezető út mentén a mai Budai úton található,
amelyet 1875-ben nyitottak meg.
Az ezt megelőző években a helyi zsidók a mai vasútállomás mögé eső részben
temetkeztek, de ennek nyomait ma már nem találjuk. Ezt a temetőt 1879-ben végleg lezárták,
és a síköveket átszállították az új temetőbe. A kövek ma a temető hátsó részében
vannak.
A halottakat vallási okokból nem hantolták ki.
1844-ben négyosztályos zsidó népiskola nyílt, négy tanítóval, amelyet 1877-től átadtak
a városnak és ettől kezdve a hitközség csak a hitoktatást látta el.
Kecskeméten a zsidók 1858-tól szőlőt és termőföldet is vásárolhattak.
1853-ban Perls Ármin lett a rabbi. Országos hírnévnek örvendő hitszónoklatai kötetben
jelentek meg, tanulmányait újságok közölték. Ő 1889-ben átment Pécsre. Ezután a
neves miskolci rabbi Fischmann Simon lett a rabbi. Az ő fia volt a neves festő Fényes
Adolf. Az Alföld híres festője a zsinagóga udvarából nyíló rabbilakásból látta
meg a napvilágot. Később magyarosította nevét.
Kecskemét neves zsidó szülöttei voltak még, Kecskeméti Lipót, nagyváradi rabbi,
aki haláláig, 1920-36-ig a romániai magyar ajkú zsidóság vezetőjének számított.
Kecskeméti Ármin, aki a holocaust áldozata lett, de nevéhez számos zsidók történetéről
és irodalmáról megjelent könyv tanúskodik, továbbá Sandberg László testvére,
Mose Zanbar, aki ma az izraeli nemzeti bank elnöke.
A növekvő számú közösségnek a szűk zsinagóga helyett egy
nagyobb befogadóképességű épületre volt szüksége, így a hitközség új zsinagóga
építését határozta el, legalább 600 imaszék befogadására.
Erre a feladatra, azt az építészt hívták meg, aki korábban a tatai és a Dohány
utcai zsinagóga építésvezetője volt, Wechselmann Ignác személyében, 1861-ben.
A terveket elkészítette, de pénz hiányában az építkezést nem tudták elkezdeni.
1862-ben új megbízást adtak ki Zitterbach János részére, a kor stílusának megfelelő,
a zsidóság városi rangját reprezentáló épület tervezésére.
A kiviteli munkák, 1864-ben kezdődtek, az avatásra 1871-ben fényes körülmények között
került sor.
A hitközség még 1869-ben neológnak nyilvánítatta magát.
Érdekeség képen 1865-ben az Ortodox rabbik a következő határozatot hozzák. Ennek az
egész helyzetnek a sajátossága hogy Kecskeméten az országos szakadás után is a közösségek
együtt vannak. Csak 1917-ben vállnak szét.
1. Tilos hallgatni olyan templomi beszédet, amelyet idegen nyelven tartanak, a hívő köteles
ezeket a templomokat elhagyni. A rabbik jiddis nyelven beszéljenek, melyet az ország jámborai
használnak.
2. Tilos olyan templomban imádkozni, ahol a bima nem középen áll.
3. Tilos a templomra tornyot építeni.
4. Tilos a kántornak és az előimádkozónak ornátusban végezni a szent szolgálatot.
5. A női karzatot sűrű ráccsal kell lezárni.
6. Tilos a kórus énekét hallgatni, vele együtt imádkozni, és az ilyen imára áment
mondani.
7. Tilos a kórustemplomba belépni, mert az ilyen templomok a hittagadás házai, és
rosszabbak a pogányok templomainál.
8. Csak a szabad ég alatt szabad ifjú párt esketni.
9. Tilos bármilyen zsidó szokást, vagy az ősöktől örökölt szabályt megváltoztatni.
Az épület a hazai romantika egyik legszebb példája. A kivitelezés 6 hónapon keresztül
lendületesen haladt, fél év múlva már tető alatt állt az építmény, majd súlyos
anyagi nehézségek miatt az építmény több éven keresztül állványerdővel borítva
magányosan állt.
A Nőegylet 1883-ban alakult. 1891-ben Bárány József egykori debreceni rabbit választották
meg. Ő több könyvet is írt a magyarországi zsidók történetéről. Az Ő sírja a
temető központi helyén áll.
1911-ben hatalmas földrengés következtében a hitközség épületei is megrongálódtak
és a zsinagóga kupolája teljesen megdőlt. Az eredeti kupolát le is bontották, az új
kupolát Baumhorn Lipót elképzelése és tervei alapján állították vissza 1913-ban.
Kecskeméten a hitközség kebelébe tartozó ortodox imaházi egyesület 1917-ben kivált
és önálló autonóm ortodox hitközséggé alakul, amelynek alapszabályát 1918-ban
Kecskeméti Izidor hitközségi elnök ír alá. A neológ zsidók kétharmados többséget
élveztek az ortodoxokkal szemben.
Az ortodoxia körülményeinek a nagyzsinagóga építészeti megoldásai nem felelnek
meg, így intézményileg is külön zsinagógát építve elszakad a két közösség.
Mint arról a korabeli felekezeti sajtó beszámol, az ortodox hívek saját templom híján,
gyakran béreltek imahelyeket az őszi nagyünnepek alkalmával.
Ilyen épület volt az Ét-és Táncterem a Pistához nevű vendéglő. Ez a nagyon is világiasnak
ismert szórakozóhely imahelyre történő kiszemelése országosan is egyedülálló
eset. Az épület kiválasztásában valószínűleg a helyszín jó adottsága játszotta
a szerepet. 1918-ban az ortodox hívek az addig bérelt épületet megvásárolják, és még
ebben az évben zsinagógává alakítják át.
1919 nyarán a román csapatok néhány napig megszállva tartották a várost. A hitközség
egyes vezetőit, a románokkal való összeesküvéssel vádolták. Vagyonukat elvették
és egy hónapra a hajmáskéri táborba zárták őket.
1920-ban segélyező egylet alakult. 1921 őszétől a fiatalokat a numerus clausus miatt
nem vették fel az egyetemekre, így többen a jómódúak közül külföldre küldték
gyermekeiket.
Ahhoz, hogy ezt a kevésbé tehetősek is megtehessék a hitközség segélyegyletet
hozott létre.
1922-be a korábbi szarvasi és nagyatádi rabbit Borsodi Józsefet választották meg. Fő
műve a több kötetes Commentarius Maimuni volt, de monográfiát is írt a kecskeméti
hitközségről. 1927-ben a régi zsinagógát kultúrteremmé alakították át. 1929-ben
a helyi zsidók között, 223 kiskereskedőt, 59 kisiparost, 23 magántisztviselőt, 18
orvost, 15 ügyvédet, 12 gazdálkodót és 5 mérnököt tartottak számon. Kecskeméten
is, hasonlóan a többi nagyvároshoz a cionizmus is egyre népszerűbb lett a zsidók körében.
1937-ben Kecskeméten is érezhetővé vált, hogy minek néznek elébe a zsidók.
1941-ben a fiatal férfiakat, szám szerint 400-at hívtak be Kecskemétről munkaszolgálatra.
1942-ben Schindler József lett a rabbi.
Rengeteget foglalkozott a fiatalság nevelésével. 1942 őszén, pár lelkes fiatalember
kéréssel jelent meg Vajda Lajos hitközségi elnök Úr előtt, tegye lehetővé a Napközi
Otthon megnyitását a kecskeméti zsidó ifjúság számára. A háború éveinek közepén
ilyen formában is erős kötelékkel tudott összetartani a kecskeméti hitközség.
Schindler rabbi másik törekvése az ortodox - neológ jó viszony megőrzése volt. A
korlátozások miatt az 1944-es esztendőben a zsidó élet belterjesebb lett a hitközségi
élet felvirágzott. 1943-ban a zsidók közül sokan elmentek a városból.
1944 márciusában a helyzet gyökeresen megváltozott. A németek beköltöztek a jómódú
zsidók házaiba, és munkába kezdtek. A letartóztatott 30 zsidót a hitközség fontos
tagjait, internálták Kistarcsára, és innen deportálták őket. Egy napon 60 zsidót
összegyűjtöttek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a zsinagóga szép és drága
berendezéseit összetörjék, az aprófát az udvarra hajigálják ki, ugyanis a zsinagógát
az SS tisztek istállójává kellett átalakítani. Ekkor a zsinagóga szinte összes
berendezési tárgya megsemmisült.
Áprilisban megalakult a zsidó tanács, akinek fő feladata az volt, hogy
"Nyilaskeresztes Párt vezetőinek megfelelő és szép zsidó lakásokat találjanak.
Májusban a magyar hatóságok felállították a gettót. Az egyiket a belváros néhány
háza alkotta, a másikat a zsidó szeretetotthon épülete. E két területre kellett beköltöznie
Kecskemét 940 zsidó polgárának.
Júniusban a magyar hatóságok felállították a megye gettóját a téglagyár területén,
és a két gettóból is ide helyezték az embereket. Rövidesen a környező települések
zsidó lakosai is ide kerültek. A gettóban szörnyű zsúfoltság volt a zsidók több hétig
szenvedtek. Június végéig mintegy 70 öngyilkosságot követtek el. Az utolsóelőtti
napon a budapesti cionistáknak sikerült hamis papírokkal 13 embert kivinniük a gettóból,
a többieket másnap deportálták.
A deportálást 70 fiatal nő, 4 férfi, a munkaszolgálatot 70 fiatal férfi élte túl.
A túlélők újjászervezték a hitközséget, meleg konyhát állítottak fel azoknak,
akiknek nem volt hová hazamenniük. 410-en érkeztek Budapestről is túlélők, akiket
egyenlőre szintén Kecskemétre szállásoltak el.
1944 június 3-án a temetőben márványtáblát avattak, a tartalma megrendítő.
"Együtt akartunk lenni és ebbe az együttlétbe bele akartunk vonni mindenkit. A közösségi
érzésnek ezt a szükségességét be akartuk bizonyítani mindenkinek....."
Bibliográfia
Magyar Zsidó Lexikon-Ujvári Péter Makkabi kiadó rep 1929
www.kecskemét.lap .hu
Kecskeméti levéltár 36-1925
A Kecskeméti Ortodox Zsidók ..-Mazsök 1999 Auróra kiadó
A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók - Dr. Bernstein Béla 1998 Múlt és
Jövő kiadó
|