A pápai zsidó közösség rövid története
A Pápán megforduló zsidókra utaló legelső nyom, egy 1698-ból származó névsor. A soproni levéltárban található irat egy pálinkakereskedő nevét említi: Jakob Hirsehel Von Pápa. Ezt a továbbiakban egyre gyakoribb írásos feljegyzések, további Hirschelek követik, és az Esterházy birtokon védelmet találó zsidók személyében a levéltári adatok már valódi letelepülőkre, nem Csupán átutazókra utalnak. A Magyar Királyi Helytartó Tanács által elrendelt első Veszprém megyei összeírás már tizenegy családot sorol fel.
1748. május 18. jelentős fordulatot hozott a pápai zsidók vallási életében, hiszen ezen a napon keltezte Pápa birtokosa, gróf Esterházy Ferenc azt a védnöki levelet, amelyben engedélyezte, hogy a birtokán letelepült zsidók hitközséget alapítsanak.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc napjaiban, a zsidóságban konkurenciát látó német polgárság köreiből kiinduló antiszemita indulatok Országos méreteket öltöttek. Ezek után a városi tanács Pápán sem volt hajlandó zsidókat besorozni a Nemzetőrség soraiba, jóllehet a hitközség akkoriban már száz éves volt a városban, ás a Mózes hitű keblekben is „ a lelkesedés szent tüze égett”. A tilalom feloldása után azonban, az egyik mozgósításra kerülő, 318 fős szakasz zászlaja alatt már 80 pápai zsidó sorakozott fel, akik között nem kisebb személyiséget találunk, mint a híres pápai fórabbit, Lőw Lipótot. Tábori beszéde „Az Isten velünk vagyon “ címmel nyomtatásban is megjelent, a pápai nemzetőröknek, mint „nagyra becsült vitéz társainak” ajánlva.
A zsinagóga felépítése
1846-ban tehát Feitel Mór ajánló szavaira a pápai zsidók morvaországi születésű Lőw Lipótot, a korábbi nagykanizsai rabbit választották meg a hitközség élére. A magyarországi
zsidó emancipáció élharcosa, a „legszabadabb elvű rabbi” magyar nyelvű beszéddel nyitotta meg a Zsidó (ma Petőfi) utcában, gyönyörű, neoklasszicista stílusú, a firenzei reneszánsz hatását mutató ún. „terem-templomot”, a Salétrom utca 1. sz. alatti régi imaházból átvonult hívek jelenlétében.
 Az épület monumentális tömbje jól érzékelteti, micsoda növekedés állt be a zsidó lakosság létszámában, amely a következő években (1851-re) elérte a 2714 főt. A helyzet végül magával hozta, hogy már 1841-ben eldöntötték: új zsinagógát építenek a református kollégiumhoz közel álló Főiskola utcai nagyméretű telken. Az építkezéshez Esterházy Pál gróf százezer téglával járult hozzá.
Mivel az otthont adó utca EK-DNY-i tájolású volt, ami megfelelt a vallási előírásoknak is, a zsinagóga az utcával párhuzamosan épült, ami azt jelenti, hogy mellékhomlokzatával néz az utcai frontra.
A zsinagóga külső méretei: 21,36 x 3 1,87 m. A belső tér méretei alapterülete 398 m2 800 férfi számára biztosítottak ülőhelyet. Ezen belül a szabadon hagyott középső terület 10,20 x 2 1,23 m. A belmagasság is jelentős, 19,6 m.
A zsinagóga rendkívül visszafogott, mértéktartó külső megjelenését csupán a félköríves ikerablakok és az utcai oldalbejárat klasszicista portikusza bontja meg, amelynek frízében ott áll a felirat: „Ez a kapu az Örökkévalóé igazak mennek be rajta” (Zsolt 118,20). A hagyományos tájolás értelmében a főbejárat a kert felőli, nyugati oldalon található, fölötte nagyméretű rózsaablakkal, felirata pedig a következő: „Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakozzam “ (2Móz 25,8).
Az épületbe belépve, és a túloldalon álló, a Petőfi utcai kapuzatot utánzó tóraszekrény felé közeledve valóban lenyűgöző kialakítású belső tér tárul a szemünk elé.
A teret három oldalról karzatok ölelik körül, amelyeket felül gigantikus boltívek fognak össze. Az alsó szint árkádjai, a felsőbb emeletek kecses oszlopsorai is a legnemesebb építészeti hagyományokat idézik. A bimát közvetlenül a frigyszekrény elé helyezték, ami számos ellenvetésre adott okot, sőt akadtak olyan rabbik, akik emiatt nem fogadták el a számukra Pápán felajánlott rabbiszéket. Hadd illusztrálják ezt a helyzetet Simon Szófér, a pozsonyi rabbi-dinasztia hírneves tagjának sorai: „Nincs módomban elfogadni a felajánlott rabbi széket, mert nem tettek eleget kívánalmamnak, hogy a Bimát a középre helyezzék.”
A második emeleten még egy orgona számára is helyet hagytak, ami ebben az időben vált szokássá, azonban a hangszer mégsem került a helyére a továbbiakban.
A tóraszekrényben negyven-negyvenöt széfer Tórát helyeztek el, tőle jobbra és balra pedig a rabbi és a dájján foglalt helyet fülkeszerűen kiképzett ülőhelyein. A szónoki emelvényt csak a pápai rabbi használhatta, ha vendég érkezett, az csak az almemor mellett felállított emelvényről intézhetett szózatot a pápai izraelitákhoz.
A feliratok
 |
 |
A frigyszekrény fölötti térben, a kőtáblák alatt, málló, kék alapon, ugyancsak megkopott óarany betűkkel a
következő felirat
olvasható: “Es alkalmat teremtek néked találkozni vélem, és mindig szólok hozzád itt a Födél árnyékában”. (Smot 22,12) |
 |
A tartóoszlopokon további idézetek olvashatók, mégpedig a 19. Zsoltár 8. ás 9. szakaszai:
„Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti hűséges, bölccsé teszi az együgyűt. Az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet, az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a
szemeket.” |
A keleti falon, a tóraszekrény fölötti rózsaablak körül alul és felül egy-egy különböző íráshelyről származó idézet fut. A felső, a 16. Zsoltár 8. verséből:
„Mindig magam előtt tartottam az Örökkévalót”, az alsó pedig: „ Tudd, hogy ki előtt állsz” (Berakhot 28b). |
 |
A vészkorszak és a zsinagóga utóélete
 |
A pápai hitközség a zsinagóga 100 éves fennállásának ünnepi megemlékezésére már a szónokot is kijelölte, de a vészkorszak minden emberi számítást keresztülhúzott. A megszálló német csapatok az épületet lóistállónak használták, a padokat felhasogatták tűzifának, a Tóratekercseket meggyalázták, ás a nér támid fénye kihunyt. |
 |
A tárolásra a későbbiekben is csak hellyel-közzel használt épületben az emelőtargoncák
kipuffogó füstjétől megfeketedett mennyezetek alatt galambtetemek, törött ablakok, szenny ás guanó fogadja a nagy ritkán idetévedőt. Gazda Anikó 1989-ben még ezt írta: „A zsinagóga műemlék, teljes felújítása és helyreállítása a közeljövőben várható.” Jelenleg csak reménykedhetünk, hogy az örökkévalóság felé tátongó néma és fájdalmas űr egyszer majd választ kap — ha nem is az emberektől, akkor majd Mástól.
BIBLIOGRÁFIA
dr. Gazda Anikó, Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon (Térképek, rajzok, adatok), Budapest, MTA Judaisztikai kutatócsop., 1991.
Gerő László, Magyarországi zsinagógák, Műszaki Könyvkiadó, 1989, Budapest
Láng Jehuda-Gyula, A pápai zsidóság emlékkönyve. A mártírhalált halt pápai és környékbeli zsidók emlékére, Tel-Aviv, 1974, Izraelben élő Pápai Zsidók Emlékbizottsága
Prof. rabbi Schőner Alféd, “.. .Te adsz Uram fényt az emberek szemébe...” (Elhangzott: Pápa 2005. június 19, mártíristentisztelet)
Szalai Antal, A pápai zsidóság története és a hitközség szerepe a város társadalmi életében, Jókai Mór Városi Könyvtár, Jókai füzetek [19. rész], Pápa, 1996.
Mezei Zoltán József
Művelődéstörténet szak, 2. évfolyam
2007
 |
