Lakatos Ilona Anka, Zsidó művelődéstörténet szak II. évf.: ZSIDÓ ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK MAKÓN


 

Helytörténet
Levéltári adatok már 1421-ben említik Csanád megyét zsidó vonatkozásban, - írja Kecskeméti Ármin *- ugyanis Zsigmond Király rendeletében ráparancsol Csanád városára, hogy segítsen Mussel budai zsidónak követelései behajtásában, akinek kölcsönét Stefel és Ipoly nevezetű csanádi polgárok nem akarják visszafizetni. Majd a török hódoltság idején Trani Mózes (keleti Talmud tudós 16. század) ír egyik responzumában arról, hogy milyen kevés a magyarországi zsidók száma és példaként megemlíti Csanádot is. Ezután hosszú ideig nem adnak hírt a krónikák, Csanád megye zsidó lakosságáról.

Makó a török uralom végére teljesen elpusztult, lakossága elmenekült. A makói zsidóság múltja ezért egybeesik a város fejlődésével, beköltözésük része Csanád vármegye betelepítési elvének a 17. század végén, mellyel a kamara, majd később a csanádi püspökség szerette volna újraéleszteni a várost a vármegye felszabadulása után.

A visszatelepülőket, illetve a letelepülőket szabadföldfoglalással, 4 évi adómentességgel, ennek lejárta után évente egyszeri adófizetéssel támogatták. Az új jövevények nemzetiség és vallási felekezet szerint elkülönített lakóhelyhez juthattak. Az 1720-as, sőt az 1735. évi összeírás még nem említ Csanád vármegyében zsidó lakosokat. Kecskeméti Ármin azonban megjegyzi könyvében, hogy ez a körülmény nem jelent semmit, mert a számlálás fölületes volt és csak harminc megyében tartották meg. 1740-ben azonban már találunk adatot makói zsidókról, akkor engedélyezi számukra a földesúr Stanislavich csanádi püspök a letelepedést. A városba települt zsidóközösség tagjainak eredeti származásáról kevés adat áll rendelkezésre. Külön városrészen, a leginkább lakatlan területen jelölték ki helyüket, a görög katolikus rutének mellett. Ebben az időben Makón is a görög kereskedők vitték a főszerepet, a zsidóknak Buda kivételével nem voltak nyílt üzleteik. Befogadásuk fő akadálya az volt, hogy élelmességüktől féltették a helyi kereskedők egzisztenciáját. Lehetséges, hogy Stanislavich püspök engedte meg először beköltözésüket, akiről ismeretes, hogy sokat fáradozott a város benépesítésén. A mindenkori püspökkel megkötött egyezség alapján, a püspökségnek adóztak. Ebben az időben a családoknak háromféle adójuk volt: Türelmi adó, egyházi adó és a község szükségleteire szedett adó.

A kereskedelmi és ipari életben gyorsan megtalálták a helyüket, eljártak a közeli és távoli vásárokra, portékájukat eljutatták a községek lakosságához, akiktől a nyers termékeket is felvásárolták. Kereskedtek kicsiben és nagyban gyapjúval, dohánnyal, viasszal, nyersbőrökkel, juhval, szarvasmarhával és nem utolsó sorban, a makói hagymakereskedésben, exportálásában töltöttek be jelentős szerepet. Üzleteikben textil, vas és fűszerárut tartottak. Voltak a városban ezüstművesek, szappanosok, gyertyaöntők, üvegesek. Tevékenységeikkel nagyon sokféle lakossági szükségletet tudtak kielégíteni. Salamon Farkas szappanfőző mester, például beteg állatok gyógyítását is elvégezte. 1791-ben panaszt emel az uraságnál, hogy több mint 200 rühes ló meggyógyításáért nem fizettek neki a földvári puszta bérlői.

A hitközséggé szerveződés nagyon hamar megkezdődhetett, erre utal, hogy 1749-ben a vármegyéhez fordulnak a zsidó türelmi adó (1746-ban Mária Terézia által elrendelt Taxatoleranz, Malkegeld = Királynő pénz) fizetésének ügyében, a vármegye a helytartótanácshoz irányítja kétfős küldöttségüket adótárgyalásra. Csanád vármegye jegyzőkönyveiben gyakran előkerül a türelmi adó beszedésének hatósági sürgetése és a nyomasztó teher miatti panasz. Nem csoda - írja Kecskeméti Ármin - mivel 1779-ben 916 Ft. adót kellett fizetni. A hitközség a megyéhez fordult panasszal a teher nagysága miatt, és a megye pártfogóan továbbította kérésüket az illetékes hatóságnak.

1773-ból van a legrégibb levéltári akta, a makói zsidók összeírásáról, amely elég pontos képet nyújt a népesség viszonyairól. Ekkor 50 zsidó család élt Makón, lélekszámuk 158 fő. Negyven hitközségi tag fizetett adót, az özvegyek és a fiatal házasok adómentességet élveztek.

1773 -ban van a közösségnek rabbija Zélig Jakab személyében, (tehát imaházzal is rendelkeztek) évi fizetése 75 Ft. Josef Moyzses tanítói fizetése, pedig évi 50 Ft. volt. A II. József kori népszámláláskor (1784-1786) 458 főt, 1850-ben 1120 főt vettek számba144 háztulajdonossal a város összes lélekszáma ekkor 20 644 fő. 1910-i összeíráskor 1928 fő, míg 1930-ban. a lélekszám 2052, ekkor Makó lakosságának 5, 7%-a zsidó származású volt.

Kis zsidó utca, melyet az Emancipációs Tv. után, hálából Eötvös utcává átnevezett a Község.

A város által kijelölt, külön városrészben az 1786. évi porta felmérés már külön zsidó utcát említ. A makói zsidóság önálló községet kommunitást alkotott, a város dolgaiba nem volt beleszólásuk. A zsidó községnek külön bírája, esküdtjei, adószedői voltak. A zsidó hitéletre és a városi rendre is felügyelő tanács működött különféle alkalmazottakkal: rabbival, tanítóval, szolgával, metszővel és strázsákkal. Vitás kérdésekben az úriszék döntött. Közvetlenül a földesúr fennhatósága alá tartoztak, a mindenkori püspök-földesúrral megállapodást kötöttek. Pl. Kőszeghy László püspökkel kötött szerződés értelmében, 1802-ben a 100 lakóházból álló község évi 1500 rhénusi forintot fizetett. Az adó ellenében jogukban állt a rozsolis (növényi anyagból készült likőr) égetése és árusítása. Két mészárszéket tarthattak fenn és a zsidó község lakóinak kóser bort, mérhettek ki, de idegeneknek nem árulhatták. A szerződés megtartásáért "egy mindnyájáért és mindnyájan egyért" voltak felelősek. Makó monográfiájában a következőket olvashatjuk: "1839-ben a zsidó községnek már több utcája volt, ahol az éjjeli őrséget este 7 órától reggel 5 óráig tülkölés és óránkénti kiáltás mellett Pócsi György, Bögrés László, Szabó István, Tatár János, Bogdány Antal és Vajda János látják el fejenként 30 papírforint fizetésért, melynek fejében a hidakat is javítani tartoznak"

A város, vallási türelmességére jellemző, hogy 1818-ban a szabócéh zsidó mestert is felvett, részükre külön esküszöveget fogalmaztak meg. Az egyesült Ács-Lakatos-Üveges-Kőmíves Céh, pedig Iritz Herman üvegest vette soraiba.

Főszolgabírói utasításra 1851-ben megkísérelték a városi és zsidó község egyesítését. A zsidó község püspöki uradalomhoz tartozásának köszönhette, hogy különállását közjogilag ekkor még megtarthatta.

Iritz Sámuel családjának sírja lent a leomlott sírbolton belül láthatóak a szarkofágok


Zsinagógák

Bár jelen vannak a zsidók, és részt vesznek a fellendülésnek induló kereskedésben, Makó 1753. évi térképén, amely feltünteti a katholikus, református és orosz templomot még nem találjuk nyomát zsinagógának. Az 1786-ban kiadott Korabinszky -féle geográfiai szótár sem tesz említést makói zsinagógáról, ugyanakkor 1791-ből van arra adat, hogy a hitközség meg akarja újíttatni a templomát. A Makói almanach VI. kötete szerint a zsinagóga Júda Halévi (1778-1824) rabbi működése idején épült. Méretarányosan Fejérváry Ferenc 1814. évi mappáján tűnik fel. Szirbik Miklós 1835-ben írta: Népességekhez képest vagyon jó nagy sinagógájok tserép fedélre". 1911. március 14.-én, arról tudósít a Makói Hírlap, hogy: "rövid időn belül eltűnik az izraelita egyház udvaráról a 120 évvel ezelőtt épült zsinagóga." Ezek szerint 1791 körül emelhették.

A koronázó párkánnyal ellátott templom fehér falaival, puritán épületként hatott, ÉNY-DK tájolású volt. Impozáns méretű, -Gazda Anikó számítása szerint- 12,20x17,60 méter alapterületű zsinagóga egyszerű megjelenésű, de a környezetében levő lakóházak közül tömegével magasan kiemelkedő volt. Tetőzete kontyolt, az oldalhomlokzatot négy - négy szegment íves ablak törte meg.
A bejárat elé kőoszlopos, bolthajtásos belépőt ragasztottak az épülethez utólag, mely naivsága ellenére festői hatású volt, de stílustörést okozott. Az épület alaprajzáról csak a korabeli analógiák, és a más városokban fennmaradt zsinagógák alaprajza és a fenti leírás alapján alkothatunk magunknak képet. A déli homlokzatáról fennmaradt fénykép tanúskodik.

Belseje egyszerű hivalkodás nélküli volt. Egyik végébe a nők részére rácsos karzatot alakítottak ki, vele szemben állt a klasszicizáló oltár, fölötte stukkódíszítésű baldachin, amelyet Dávid koronája ékesített. Az oltár rácsának faragott gyertyatartói rokokódíszítésűek voltak. Mellette állványon a Tora tekercsek halmaza.

1843. november 28.-án kirabolták a zsinagógát, az erről készült jegyzőkönyv alapján bepillantást nyerhetünk felszereltségéről. Az okozott értéke 415 forintnyi volt.

A hazai zsidótemplomok között ebben a zsinagógában hangzott el először magyarnyelvű Istentisztelet, Sveiczer Fábián mondta 1814. augusztus 2.-án.

1919-ben bontották le az új zsinagóga felépítése után.


AZ ÓZSINAGÓGA
kora klasszicista; 18. század vége; (Deák Ferenc u. 6.)

 



Romantikus 1895, Eötvös utca



ORTODOX ZSINAGÓGA ma Vorhand Mózes rabbi tér 4

Paskesz Jakab a makói ortodox izraelita hitközség elnöke 1895. július 9.-én kért építési engedélyt az Eötvös utcai zsinagóga létesítésére. Beadványához csatolta Szűcs Lajos eklektikus modorú tervrajzát. Az építési szakosztály bizonyos oldal távolságok betartásával, és díszes rácskerítés létesítésével engedélyezte az építést. Végül nem a benyújtott tervrajz alapján készült el. Az utcai homlokzat meghatározó eleme a lépcsőzetes attikafal. A középső függőleges sávot két poligonális pillér fogja össze, fölül bástya kialakítással.

1905 körül Galíciából és Oroszországból nagyobb számban települtek át ortodox zsidók, ekkor a zsinagógát átépítették. A nők részére kétszintes karzatot alakítottak ki Az épület a második világháború után az enyészeté lett, miután a makói zsidók nagy része a koncentrációs táborokban elpusztult, akik pedig megmenekültek, kivándoroltak. Makón a népesség öt százaléka volt zsidó származású - a városban ma mindössze három-négy zsidó család él. Az épületben sokáig hajléktalanok húzták meg magukat, felmerült az elhagyatott imaház lebontásának lehetősége is. Végül néhány évvel ezelőtt mégiscsak került pénz a felújításra, így ma ez Közép-Európa egyik legszebb ortodox zsinagógája. A zsidó templom csak a júniusi világtalálkozók idején népesül be, ám az épülettel szemben lakó gondnok bármikor szívesen végigkalauzolja az előzetesen bejelentkező látogatókat.

NEOLÓG ZSINAGÓGA
Mór-szecessziós; 1914
Baumhorn Lipót

Az új neológ zsinagóga építésére 1907-ben írtak ki pályázatot és még abban az évben megbízást kapott Baumhorn Lipót építész. Alapkövét 1911. október 5.-én tették le, 1914. szeptember 2.-án Kecskeméti Ármin Főrabbi avatta fel. A centális elhelyezésű templom kupolája négy fapilléren nyugodott, a színes üvegablakok ószövetségi emlékeket ábrázoltak.

Az épület megjelenése arra mutat, hogy az építés időszakában a helyi zsidó közösség nem csak az építéshez szükséges anyagiakkal rendelkezett, hanem társadalmi helyzeténél fogva arra törekedett, hogy rangját, illetve a városi hierarchiban betöltött helyét kifejezésre juttassa.

II. világháborúban kissé megsérült kupolát nem állították helyre, az országos hitközpont 1965-ben a makói zsidóság megkérdezése nélkül félmillió forintért lebontásra a Kossuth termelőszövetkezetnek eladta. Dr. Tóth Ferenc a makói József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója beszélgetésünk során visszaemlékezett, hogy a hitközség akkori kántora sírva tudatta vele a zsinagóga eladását. Együtt vettek részt azokon a tárgyalásokon, melyeken a város vezetése kereste a megoldást, hogy milyen célra tudnák hasznosítani a frekventált területen levő templomot. Felmerült a színház lehetősége, de a kántor Úr kérésére kegyeleti okok miatt elvetették. Az Igazgató Úr hangverseny terem létesítését javasolta, de ezt sem fogadták el. Végül is a legjobb megoldásnak azt találták, hogy tovább hasznosítás céljából átadják a városi pártbizottságnak, majd ezt követően lebontották és pártházat építettek a helyére

Az újítók küzdelme

Sveiczer Fábián nem csak a makói községnek, hanem az egész magyar zsidóságnak egyik legérdekesebb és legkiválóbb művelődéstörténeti alakja.- Írja róla Kecskeméti Ármin.

A reformkor küzdelmeiben fontos szerepet kapott a magyar nyelv ügye. Sveiczer Fábián olyannyira magáévá tette, hogy hitközségi anyakönyvvezetőként áttért az anyakönyvek magyar vezetésére. Magyar nyelv melletti buzgósága abban is kifejezésre jutott, hogy a Bach korszakban sem tért vissza a német nyelv használatára. Az újszülöttek a hagyományos héber nevek helyébe polgári neveket kaptak, a névadásban megjelentek a Béla, Orbán, Borbála, Erzsébet, Mária. Utónevek. 19. század végéig a kisebbségben lévő magyar liberális nemesség, az általa felkínált egyezség (emancipáció és recepció) fejében elvárta a nemzeti elittel való politikai azonosulást és a kulturális-nyelvi elmagyarosodást.

Dr. Tóth Ferenc beszélgetésünkkor elmondja, hogy a zsidó értelmiség a város köztiszteletben álló polgársága volt, akikre büszke volt a város lakossága. A 48-as Kossuth-párt hívei közül két személy különösen kiemelkedett. Justh Gyula legfőbb kortese Dózsa Sámuel vármegyei főügyész volt. Justh halála után a makóiak őt jelölték országos elnöknek, de Károlyi Mihály azt mondta: " zsidót semmi esetre se".

Fried Ármin fogorvos, aki a végsőkig kitartott a Kossuth-párt mellett azt vallotta: Ha a makói Kossuth-párt világítótorony nem lehet, mécses lesz. Mécses: az éjszaka sötétjében az eltévedt vándoroknak mégis fényforrás marad."

Az ortodox közösség által elhagyott magát kongresszusiként meghatározó (neológ) hitközségben tágabb tér jutott az újítási törekvéseknek. A közösségen belül lezajló folyamatok egyrészt a felvilágosodás helyi hatásának megnyilvánulásai voltak, másrészt a magyarországi modernizáció sajátosságaival álltak összefüggésben. E folyamat makói hatásai a későbbiekben neológként körvonalazódó hitközség, illetve a mögötte álló közösség törekvéseiben, új igényeiben tükröződtek. Az egyenjogúsítás kapcsán határozott úgy a hitközség, hogy közpénztárából az országos honvédalapot támogatja, valamint báró Eötvös József kultuszminiszternek hála- és bizalmi feliratot küld. Olvashatjuk Makó internetes oldalain

1872.-től a 18. század végi kora klasszicista zsinagóga átalakításának és kijavításának terve foglalkoztatta a makói közösséget. E célra - Fischer Antal Énok utóda, dr. Kecskeméti Ármin rabbi szerint - több helybeli keresztény lakos is adakozott. 1893-ban végül új zsinagóga építése mellett döntöttek, mivel a közösség túlnőtte a "régi templom" méreteit. Az alapkőletételre 1911. október 5-én, felavatására, pedig 1914. szeptember 4-én került sor, melyről a makói sajtó is részletesen beszámolt. A Baumhorn Lipót tervei szerint készült mór-szecessziós épület a közösség újító törekvéseit is tükrözte. A méretbeli változások mellett elsősorban a térszerkezet változása volt szembetűnő. Amíg a haszkálához kapcsolódó reformokat megelőzően, illetve az ortodox imaházaknál a liturgikus cselekményeket végző közösség a középütt elhelyezkedő bimá (tóraolvasó asztal) körül koncentrikusan helyezkedik el, addig a közösség a korábbi zsinagógában is tapasztalható újításnak megfelelően, a keresztény templomokhoz hasonlóan hosszanti elrendezésben foglalt helyet, mialatt a bima a zsinagóga tóraszekrény felöli végébe került. A nők imaterének elkülönítésében, pedig kevésbé szigorú megoldás született: a főbejárat feletti, valamint a két oldalt futó karzatok töltötték be e funkciót, az imatér átláthatóságát csökkentő leválasztás nélkül. Az orgona, pedig új elemként a tóraszekrény mögötti leválasztott részbe került, ami sokfelé a kórusnak is helyet biztosított. A szakadás után 1902-ben még gyerekkórus énekelt az istentiszteleteken, de ekkor már megfogalmazódott a "rendes férfi- és női énekkar" szervezésének igénye, melynek költségeit gyűjtésekből és mulatságok szervezéséből befolyó pénzzel kívánták fedezni, s a "régi szegedi zsidó templom" harmóniumának megvásárlását is tervbe vették. Az orgonával ellátott új zsinagóga énekkarának megalakítására több hónappal felavatását megelőzően, 1914. február 14-én került sor. Ezt követően már 18 tagú női kar is működött Weisz Ármin főkántor vezetésével. Az igehirdetés kizárólagos nyelve, pedig a magyar lett. A Németországban kibontakozó hászkálá - a zsidó felvilágosodás hamar gyökeret vert Makón is.


Temetők

Az ember teremtett mivoltából következő létformája, hogy halandónak született olvashatjuk Gábor György könyvében. A zsidó hagyomány nagy becsben tartja az életet, ugyanakkor reálisan gondolkodik a halálról is. A Tóra azért adatott Izraelnek, hogy éljen a tanítások által, nem, pedig azért, hogy meghaljon általuk. "Mert por vagy és porba térsz vissza" (Genesis 3, 19)."a lélek, pedig visszatér Istenhez, aki adta." (Prédikátor 12:7.)

Leegyszerűsítve a dolgot: mindnyájan meghalunk. A halál önmagában nem tragédia. A jó egészségben, testi-lelki erőben eltöltött, jó cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is. A hit, hogy a túlvilágban, - az olám hábában - az embert megítélik, és lelke tovább virulhat, mélyen beépült a zsidó gondolkodásba. "Egész Izrael részese a jövendő világnak." (Misná Szánhedrin 11:1.) A zsidó temető elnevezései arra is utalnak, hogyan viszonyul a nép, a halálhoz. Néhány elnevezés a mai napig ismeretes, pl. Bét háhájim az élők háza, Bét olám / Öröklét háza, A középkortól ismeretes a - írja Sommer László professzor - zsidók kertje /hortus judaeorum, néhol giter ort/ jó helynek nevezik a temetőket. A Misná utasítása szerint, a temető elhelyezése is szigorú előírásokhoz volt kötve. A temető lakott területen kívül kell, hogy legyen, a szélső háztól legalább ötven ámá/ könyök távolságra, ami kb. 300 méter, és körül kell venni kerítéssel, lehetőleg kőből. A temető területe a holtak tulajdona, a temetőben lévő fák, növények gondozása, de még a fű nyírása is tiltott volt, a holtak tiszteletére, a Talmud előírásai rendelkeztek erről. A Tóra a sírokat rituális értelemben tisztátalan helynek tekinti, ezért a sírokat meg kell jelölni, láthatóvá kell tenni mindenki számára, a sírok felett elhelyezett mácévá/ álló kőlap, vagy cijun/ sírjel alkalmazásával. A sírkő állítás hagyományára több magyarázatot találunk az írásokban. A kövek sírokra helyezését és az így épített halmokat obo - típusú síroknak nevezik, és sok helyen előfordulnak a világban. Az első obo - típusú kőhalomról készült feljegyzés alapján, ez Ráchel sírköve volt, melyet Jákob állíttatott. " És meghalt Ráchel és eltemették az Eftát felé való úton, Bét Lechem az. És felállított Jákob egy oszlopot a sírján, az Ráchel sírjának oszlopa mind e mai napig." Ami az egyén számára jót hoz, az a túlélők számára veszteséget jelent: mély fájdalmat és gyötrő szenvedést a családnak, a barátoknak, a közösségnek. A halállal és a gyásszal kapcsolatos zsidó hagyományok központjában az elhunyt megtisztelése és a gyászolók szenvedésének enyhítése áll. A zsidóságnak az ősatyák idejéből eredő szokása sírkövet állítani az elhunytak sírjára, az irántuk érzett tisztelet jeléül, emlékük megőrzésére és végső pihenőhelyük megóvására. A városi temetők nagysága jól tükrözi a vallási csoportok nagyságát, az 1787. 02. 10. összeírás szerint Makó városnak négy temetője volt:
* 1759-ben létesült a református temető kiterjedése 10 728 négyszögöl
* 1776-ban a Katolikus temető kiterjedése 8 591 négyszögöl
* 1777-ben a görög katolikus temető kiterjedése 1 720 négyszögöl
* 1777-ben a létesült zsidó temető kiterjedése 735 négyszögöl.

A makói zsidóság legrégibb intézménye a Chevra Kadisa (1748), melynek alapszabályait Eliezer Lipman temesvári rabbi készítette. Az első temetőt a mai Kossuth és Sírkert utca sarkán 1777-ben alakították ki, amely ma a város közepén van, természetesen valaha ez jóval kívül esett a város határán, ahogyan a Talmud előírásai rendelkeztek erről.



Kossuth utcai temető 1. kép

A felújított, kőkerítéssel körülvett temetőben 200 évesnél régebbi sírkövek állnak, sajnos legtöbbjük omladozik, mivel a gondnok úr szerint mészkőből készültek, külföldi adományból állították helyre a köveket. Az idegen látogatók elől bezárt kapu védi a ma már gondozott temetőt. Valaha az oszlopok alsó harmada a föld alatt volt, (most betonágyba vannak helyezve) A sírfeliratok héber nyelvűek, egyszerűek szimbólumok, és ornamentika még nem találhatók rajtuk. A bevésett héber felíratok már nehezen olvashatók. A sírok között nagy eltérések nincsenek, a sírkövek általában azonos nagyságúak, az anyaga valószínűleg azért mészkő, illetve homokkő, mert a település közelében ilyen kőbánya volt található. A sírkövek formája is nagyon egységes, sajnos a kőfaragóról nekem nem sikerült adatokat fellelni.



Kossuth utcai temető 2. kép



Kossuth utcai temető 3. kép


Itt Található az a szent sír, mely Dávid fia Naftali mártír emlékét őrzi. A Chevra Kadisa azt írja róla: "Megörökítettük még ama vértanú emlékét is, aki 1799-ben több zsidó házaló társaságában fuvarosokkal találkozott, s azok által megkezdett verekedésben egy fuvaros megöletett. A többi hitsorsosát megmentendőn magára vette a gyilkosságot és a szájhagyomány szerint a halotti szertartások elvégzése után nyugodtan hajtá fejét a pallos alá."

A történet szerint a zsidókat vádolták a gyilkossággal és megfenyegették a közösséget, hogyha nem adják ki a gyilkost, minden tizedik embert kivégzik, ezért áldozta fel magát a hitközség egy férfi tagja. Néhány hónap múlva Babály Gyúrka betyár bevallotta, hogy a gyilkosságot az ő bandája követte el. **Ez a temető 1810-ig volt használatban ekkor betelt.

1810-től 1856-ig Hársfa utca végén kialakított temetőt használták, itt is volt egy szent sír Hersel Pollakot temették ide 1846-ban. Azért kellett bezárni, mert belvizessé vált.

Sírjához évtizedek múltán is zarándokoltak a hívő zsidók. A három hold kiterjedésű temetőben ma már egyetlen sírkő sem található. Egy makói születésű férfi 1981-ben apja emlékére és az itt nyugvók iránti tiszteletből a temetőt betonkerítéssel körül keríttette és a kapun belül egy emlékművet, állíttatott fel.

Az újabb zsidó temetőt az evangélikus temető mellett jelölték ki Jángorban 1855. június 15.-én. Ez a temető még ma is jó messze van a várostól, a szántóföldeken keresztül, elhanyagolt földúton lehet megközelíteni. A hitközség szétválása után a meglevő temető a neológok birtokában maradt, az ortodoxok ennek szomszédságában alakították ki saját temetőjüket. Tulajdonképpen ketté lett választva a terület kőkerítéssel, melyen a két temető között egy vaskapu található nyílván az átjáhatóság biztosítva volt. Ma már leomlott egy része az elválasztó falnak.
A bejárati fatáblán ez áll:

 



A makói gaon Ullmann Salamon sírja zarándok hely. (1826-1863)

A táblán ez áll: A szent Jeriát Slomo sírhelye.
Áldott legyen az igaz és szent emléke!
Az ő érdemei legyenek rajtunk!
(ivrit fordítás)



A makói gaon Ullmann Salamon sírja zarándok hely. (1826-1863)


A jángori ortodox temetőben már nagyon különbözőek a sírkövek formáikban és anyagát tekintve is. Fehér és fekete márvány, vörös gránit és a mészkőből készült egyaránt megtalálhatók.

A síkövek elemzésénél megfigyelhetjük, hogy betűknek és a szöveg elrendezésének azonos jelentésük van. Itt már megjelennek a szimbólumok
* A két betű:
* pé és nun ami a "po nitman" vagy a "po nikbar" kifejezés kezdőbetűi és azt jelentik "Itt van eltemetve", vagy "itt van elrejtve".
* A "macskaköröm" a betűk között vagy rövidítésre, vagy arra utal, hogy a betűk számokként állnak
* A következő sor, az elhunyt neve
* Alatta következik az elhalálozás dátuma, a hónap és az évek. A dátum héber "számokkal", vagyis betűkkel, az alef-bész betűivel van írva.
* Az utolsó a záró sor egy rövidítés, egy kifejezés szavainak kezdőbetűi, a mondat így hangzik: "T'hi nafsó cörurá bicror hahajim," vagyis "legyen a lelke bekötve az élők bugyrába".
A kifejezés azt a kívánságot szimbolizálja, hogy az elhunyt (emléke) örökké élő maradjon.

Egyre sűrűbben jelennek meg a köveken a jelek, szimbólumok, először csupán az írást pótlandó, informatív jelleggel, majd később díszítő funkcióval.

A Tóra és azon belül a Tízparancsolat tiltja az emberábrázolást, valamint a faragott képek tiszteletét ezért az ortodoxtemetőkben nem találunk sírszobrot, fényképet, vagy domborművet. A neológtemetőben találtam fényképes sírkövet.

A köveken használt szimbólumok:
* Menóra: a legősibb zsidó jelkép, a jeruzsálemi Szentély idején, a Templom közepén állt. 7 ága a hét napnak felelt meg és örökmécsesként szolgált.
* Dávid csillag: valójában Dávid pajzsa (), hatágú csillag, két egymásba fordított háromszögből áll.
* Sofár: kosszarvból készült kürt, a hagyomány szerint sófárhang jelzi majd a messiás eljövetelét, a feltámadást, emiatt ábrázolták a sírköveken.
* Gyertya, gyertyatartó: többértelmű jelkép. az élet és a lélek szimbóluma. Másrészt a családi élet jelképe, a kétágú a szombatot, az ötágú a templomot jelképezi. Leginkább női sírköveken előforduló motívumok.
* Áldásra emelt két kéz, melynek mutató és középső, illetve gyűrűs és kisujjai párban zártak, a hüvelykujjak összeérnek. Ezzel a mozdulattal áldják meg a mai napig is Áron nemzetségéből
* Kancsó: levita, Lévi törzsbeli származásra utal, a leviták az adminisztrációs feladatokat látták el és a Szentély körüli munkában is segítettek: ők öblítették le a papok (a kohaniták) kezét vízzel az áldás előtt, ezt jelképezi a kancsó.
* Korona:) a tudást vagy az előkelő (tudós családból való) származást szimbolizálja. A Talmud három koronáról beszél: a Tóra koronája, a papság koronája, és a királyi korona. De a jó hír koronája valamennyit felülmúlja.
* Nyitott könyvszekrény: A bölcsesség jelképe. Tudós ember sírkövén gyakran előforduló jelkép.
* Törvénytábla: a mózesi két kőtábla, a Tízparancsolat hordozója. A sírkövön az elhunyt vallási törvényekhez való szoros kötődését jelképezi.
* Szív: A lelkiismeretesség és a jótékonyság kifejezője. "Hűséges ember, értékes lelkű" áll egy szívvel díszitett abaújszántói sír feliratán.
* Oroszlán: Az oroszlán Júda törzsének és Dávid király családjának címerállata ezért igen gyakori zsidó jelkép. Korona oroszlánnal mindkét oldalán a Tóra védelmét jelképezi.
* Szarvas: utalhat személy, illetve családi nevekre is
* Sas: utalhat családnévre is (Adler), de utalhat a családját féltőn vigyázó anyára is: "Mint sas, ébren őrzi fészkét, fiókái fölött lebeg, szárnyain emeli őket" (Mózes V. 32.11)-alapján.
* Galamb: a szelídség és a vallásos buzgóság jelképe, valamint a női szépségé. Szinte kizárólag női sírokon találjuk.
* Szőlőfürt, szőlőtő Izrael egyik ősi jelképe. A családi élet jelképe is egyben: "Feleséged, mint termő szőlőtő házad belsejében" (Zsoltárok: 128. 3)
* Gránátalma: szintén ősi motívum, Izrael mindenkori fontos terméke, valamint a Tóratekercs tetején lévő csengettyűs díszeket is így nevezik, ezért a vallásosság jelképe is.
* Fűzfa: a szomorúság és a gyász elterjedt jelképe. Zsidó szimbólum, az őszi "ünnepi csokor" egyik alkotóeleme.
* Pálma (héb. Luláv) szintén ősszel a sátrak ünnepén használatos csokor legfontosabb alkotóeleme, a kitartást, az egyenes jellemet, az igaz embert jelképezi a szimbolikája. Eltört gyertyatartó vagy derékbatört pálma: a váratlan halál tragikumának jelképe. Fiatalon vagy balesetben váratlanul elhunytak esetében.
* Virágmotívumok: főleg a szecesszió művészi termékei. A kegyeletet az emlékezést szimbolizálják.


A neológtemetőben nyugszik Fischer Antal Enoch rabbi és fia Makai Emil költő is.
Amit az előbb kezdő formulaként említettem, az valóban a kövön az első sorként szerepel, később azonban bekerül a domborított jelekbe, szimbólumokba, amik a felső részt foglalják el.


 


* Kecskeméti Ármin: A csanádmegyei zsidók története. Makó 1929


FELHASZNÁLT IRODALOM

Kecskeméti Ármin: Csanádmegyei zsidók története 1929 Makó

Csongrád megye építészeti emlékei 2000 Makó

Makó monográfia VI. kötet 1998 Makó

Tóth Ferenc: Makói temetők 1996 Makó

Tóth Ferenc A makói zsidóságról Marosvidék 2002 május Makó

Erdélyi Lajos: Régi zsidó temetők művészete. Kritérion 1980 Budapest

http://www.mzsh.hu/ortlap.html
MAKÓI ORTODOX ZSIDÓ. KÖZÖSSÉG. Zsidó városrész Zsinagóga · Temetők

http://www.cosys.ro/acta/cikkek/hu/demeter.htm
– Gábor György: Legtávolabb az Örökkévalótól

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm#t29
- Sommer László: KÖRNYEZETVÉDELMÜNK ZSIDÓ VONATKOZÁSAI "...elfelejtett zsidó temetők"/ http://or-zse.hu/resp/sommer-mtud2005.htm

http://www.almanach.hu/magyar/guide/m/mako.htm
Makói Múz. Füz. Makói Múzeumi Füzetek, Makó. M. Csny. Dolg.

 

MLakatos Ilona Anka,
Zsidó  műverlődéstörténet szak II. évf.

Budapest, 2008.01.07.

Vissza a d'VAR Torá-hoz