Helytörténet
Levéltári adatok már 1421-ben említik Csanád megyét zsidó
vonatkozásban, - írja Kecskeméti Ármin *-
ugyanis Zsigmond Király rendeletében ráparancsol Csanád városára,
hogy segítsen Mussel budai zsidónak követelései behajtásában, akinek
kölcsönét Stefel és Ipoly nevezetű csanádi polgárok nem akarják
visszafizetni. Majd a török hódoltság idején Trani Mózes (keleti
Talmud tudós 16. század) ír egyik responzumában arról, hogy milyen
kevés a magyarországi zsidók száma és példaként megemlíti Csanádot
is. Ezután hosszú ideig nem adnak hírt a krónikák, Csanád megye
zsidó lakosságáról.
Makó a török uralom végére teljesen elpusztult, lakossága
elmenekült. A makói zsidóság múltja ezért egybeesik a város
fejlődésével, beköltözésük része Csanád vármegye betelepítési
elvének a 17. század végén, mellyel a kamara, majd később a csanádi
püspökség szerette volna újraéleszteni a várost a vármegye
felszabadulása után.
A visszatelepülőket, illetve a letelepülőket szabadföldfoglalással,
4 évi adómentességgel, ennek lejárta után évente egyszeri
adófizetéssel támogatták. Az új jövevények nemzetiség és vallási
felekezet szerint elkülönített lakóhelyhez juthattak. Az 1720-as,
sőt az 1735. évi összeírás még nem említ Csanád vármegyében zsidó
lakosokat. Kecskeméti Ármin azonban megjegyzi könyvében, hogy ez a
körülmény nem jelent semmit, mert a számlálás fölületes volt és csak
harminc megyében tartották meg. 1740-ben azonban már találunk adatot
makói zsidókról, akkor engedélyezi számukra a földesúr Stanislavich
csanádi püspök a letelepedést. A városba települt zsidóközösség
tagjainak eredeti származásáról kevés adat áll rendelkezésre. Külön
városrészen, a leginkább lakatlan területen jelölték ki helyüket, a
görög katolikus rutének mellett. Ebben az időben Makón is a görög
kereskedők vitték a főszerepet, a zsidóknak Buda kivételével nem
voltak nyílt üzleteik. Befogadásuk fő akadálya az volt, hogy
élelmességüktől féltették a helyi kereskedők egzisztenciáját.
Lehetséges, hogy Stanislavich püspök engedte meg először
beköltözésüket, akiről ismeretes, hogy sokat fáradozott a város
benépesítésén. A mindenkori püspökkel megkötött egyezség alapján, a
püspökségnek adóztak. Ebben az időben a családoknak háromféle adójuk
volt: Türelmi adó, egyházi adó és a község szükségleteire szedett
adó.
A kereskedelmi és ipari életben gyorsan megtalálták a helyüket,
eljártak a közeli és távoli vásárokra, portékájukat eljutatták a
községek lakosságához, akiktől a nyers termékeket is felvásárolták.
Kereskedtek kicsiben és nagyban gyapjúval, dohánnyal, viasszal,
nyersbőrökkel, juhval, szarvasmarhával és nem utolsó sorban, a makói
hagymakereskedésben, exportálásában töltöttek be jelentős szerepet.
Üzleteikben textil, vas és fűszerárut tartottak. Voltak a városban
ezüstművesek, szappanosok, gyertyaöntők, üvegesek. Tevékenységeikkel
nagyon sokféle lakossági szükségletet tudtak kielégíteni. Salamon
Farkas szappanfőző mester, például beteg állatok gyógyítását is
elvégezte. 1791-ben panaszt emel az uraságnál, hogy több mint 200
rühes ló meggyógyításáért nem fizettek neki a földvári puszta
bérlői.
A hitközséggé szerveződés nagyon hamar megkezdődhetett, erre utal,
hogy 1749-ben a vármegyéhez fordulnak a zsidó türelmi adó (1746-ban
Mária Terézia által elrendelt Taxatoleranz, Malkegeld = Királynő
pénz) fizetésének ügyében, a vármegye a helytartótanácshoz irányítja
kétfős küldöttségüket adótárgyalásra. Csanád vármegye
jegyzőkönyveiben gyakran előkerül a türelmi adó beszedésének
hatósági sürgetése és a nyomasztó teher miatti panasz. Nem csoda -
írja Kecskeméti Ármin - mivel 1779-ben 916 Ft. adót kellett fizetni.
A hitközség a megyéhez fordult panasszal a teher nagysága miatt, és
a megye pártfogóan továbbította kérésüket az illetékes hatóságnak.
1773-ból van a legrégibb levéltári akta, a makói zsidók
összeírásáról, amely elég pontos képet nyújt a népesség
viszonyairól. Ekkor 50 zsidó család élt Makón, lélekszámuk 158 fő.
Negyven hitközségi tag fizetett adót, az özvegyek és a fiatal
házasok adómentességet élveztek.
1773 -ban van a közösségnek rabbija Zélig Jakab személyében, (tehát
imaházzal is rendelkeztek) évi fizetése 75 Ft. Josef Moyzses tanítói
fizetése, pedig évi 50 Ft. volt. A II. József kori népszámláláskor
(1784-1786) 458 főt, 1850-ben 1120 főt vettek számba144
háztulajdonossal a város összes lélekszáma ekkor 20 644 fő. 1910-i
összeíráskor 1928 fő, míg 1930-ban. a lélekszám 2052, ekkor Makó
lakosságának 5, 7%-a zsidó származású volt.
 |
 |
 |
| Kis
zsidó utca, melyet az Emancipációs Tv. után, hálából Eötvös
utcává átnevezett a Község. |
A város által kijelölt, külön városrészben az
1786. évi porta felmérés már külön zsidó utcát említ. A makói
zsidóság önálló községet kommunitást alkotott, a város dolgaiba nem
volt beleszólásuk. A zsidó községnek külön bírája, esküdtjei,
adószedői voltak. A zsidó hitéletre és a városi rendre is felügyelő
tanács működött különféle alkalmazottakkal: rabbival, tanítóval,
szolgával, metszővel és strázsákkal. Vitás kérdésekben az úriszék
döntött. Közvetlenül a földesúr fennhatósága alá tartoztak, a
mindenkori püspök-földesúrral megállapodást kötöttek. Pl. Kőszeghy
László püspökkel kötött szerződés értelmében, 1802-ben a 100
lakóházból álló község évi 1500 rhénusi forintot fizetett. Az adó
ellenében jogukban állt a rozsolis (növényi anyagból készült likőr)
égetése és árusítása. Két mészárszéket tarthattak fenn és a zsidó
község lakóinak kóser bort, mérhettek ki, de idegeneknek nem
árulhatták. A szerződés megtartásáért "egy mindnyájáért és
mindnyájan egyért" voltak felelősek. Makó monográfiájában a
következőket olvashatjuk: "1839-ben a zsidó községnek már több
utcája volt, ahol az éjjeli őrséget este 7 órától reggel 5 óráig
tülkölés és óránkénti kiáltás mellett Pócsi György, Bögrés László,
Szabó István, Tatár János, Bogdány Antal és Vajda János látják el
fejenként 30 papírforint fizetésért, melynek fejében a hidakat is
javítani tartoznak"
A város, vallási türelmességére jellemző, hogy 1818-ban a szabócéh
zsidó mestert is felvett, részükre külön esküszöveget fogalmaztak
meg. Az egyesült Ács-Lakatos-Üveges-Kőmíves Céh, pedig Iritz Herman
üvegest vette soraiba.
Főszolgabírói utasításra 1851-ben megkísérelték a városi és zsidó
község egyesítését. A zsidó község püspöki uradalomhoz tartozásának
köszönhette, hogy különállását közjogilag ekkor még megtarthatta.
|
 |
| Iritz Sámuel
családjának sírja lent a leomlott sírbolton belül láthatóak a
szarkofágok |
|
 |
Zsinagógák
Bár jelen vannak a zsidók, és részt vesznek a fellendülésnek induló
kereskedésben, Makó 1753. évi térképén, amely feltünteti a
katholikus, református és orosz templomot még nem találjuk nyomát
zsinagógának. Az 1786-ban kiadott Korabinszky -féle geográfiai
szótár sem tesz említést makói zsinagógáról, ugyanakkor 1791-ből van
arra adat, hogy a hitközség meg akarja újíttatni a templomát. A
Makói almanach VI. kötete szerint a zsinagóga Júda Halévi
(1778-1824) rabbi működése idején épült. Méretarányosan Fejérváry
Ferenc 1814. évi mappáján tűnik fel. Szirbik Miklós 1835-ben írta:
Népességekhez képest vagyon jó nagy sinagógájok tserép fedélre".
1911. március 14.-én, arról tudósít a Makói Hírlap, hogy: "rövid
időn belül eltűnik az izraelita egyház udvaráról a 120 évvel ezelőtt
épült zsinagóga." Ezek szerint 1791 körül emelhették.
A koronázó párkánnyal ellátott templom fehér falaival, puritán
épületként hatott, ÉNY-DK tájolású volt. Impozáns méretű, -Gazda
Anikó számítása szerint- 12,20x17,60 méter alapterületű zsinagóga
egyszerű megjelenésű, de a környezetében levő lakóházak közül
tömegével magasan kiemelkedő volt. Tetőzete kontyolt, az
oldalhomlokzatot négy - négy szegment íves ablak törte meg.
A bejárat elé kőoszlopos, bolthajtásos belépőt ragasztottak az
épülethez utólag, mely naivsága ellenére festői hatású volt, de
stílustörést okozott. Az épület alaprajzáról csak a korabeli
analógiák, és a más városokban fennmaradt zsinagógák alaprajza és a
fenti leírás alapján alkothatunk magunknak képet. A déli
homlokzatáról fennmaradt fénykép tanúskodik.
Belseje egyszerű hivalkodás nélküli volt. Egyik végébe a nők részére
rácsos karzatot alakítottak ki, vele szemben állt a klasszicizáló
oltár, fölötte stukkódíszítésű baldachin, amelyet Dávid koronája
ékesített. Az oltár rácsának faragott gyertyatartói
rokokódíszítésűek voltak. Mellette állványon a Tora tekercsek
halmaza.
1843. november 28.-án kirabolták a zsinagógát, az erről készült
jegyzőkönyv alapján bepillantást nyerhetünk felszereltségéről. Az
okozott értéke 415 forintnyi volt.
A hazai zsidótemplomok között ebben a zsinagógában hangzott el
először magyarnyelvű Istentisztelet, Sveiczer Fábián mondta 1814.
augusztus 2.-án.
1919-ben bontották le az új zsinagóga felépítése után.
AZ ÓZSINAGÓGA
kora klasszicista; 18. század vége; (Deák Ferenc u. 6.)
Romantikus 1895, Eötvös utca
ORTODOX ZSINAGÓGA ma Vorhand Mózes rabbi tér 4
Paskesz Jakab a makói ortodox izraelita hitközség
elnöke 1895. július 9.-én kért építési engedélyt az Eötvös utcai
zsinagóga létesítésére. Beadványához csatolta Szűcs Lajos eklektikus
modorú tervrajzát. Az építési szakosztály bizonyos oldal távolságok
betartásával, és díszes rácskerítés létesítésével engedélyezte az
építést. Végül nem a benyújtott tervrajz alapján készült el. Az
utcai homlokzat meghatározó eleme a lépcsőzetes attikafal. A középső
függőleges sávot két poligonális pillér fogja össze, fölül bástya
kialakítással.
1905 körül Galíciából és Oroszországból nagyobb számban települtek
át ortodox zsidók, ekkor a zsinagógát átépítették. A nők részére
kétszintes karzatot alakítottak ki Az épület a második világháború
után az enyészeté lett, miután a makói zsidók nagy része a
koncentrációs táborokban elpusztult, akik pedig megmenekültek,
kivándoroltak. Makón a népesség öt százaléka volt zsidó származású -
a városban ma mindössze három-négy zsidó család él. Az épületben
sokáig hajléktalanok húzták meg magukat, felmerült az elhagyatott
imaház lebontásának lehetősége is. Végül néhány évvel ezelőtt
mégiscsak került pénz a felújításra, így ma ez Közép-Európa egyik
legszebb ortodox zsinagógája. A zsidó templom csak a júniusi
világtalálkozók idején népesül be, ám az épülettel szemben lakó
gondnok bármikor szívesen végigkalauzolja az előzetesen bejelentkező
látogatókat.
|
 |
 |
|
NEOLÓG ZSINAGÓGA
Mór-szecessziós; 1914
Baumhorn Lipót |
Az új neológ zsinagóga építésére 1907-ben írtak
ki pályázatot és még abban az évben megbízást kapott Baumhorn Lipót
építész. Alapkövét 1911. október 5.-én tették le, 1914. szeptember
2.-án Kecskeméti Ármin Főrabbi avatta fel. A centális elhelyezésű
templom kupolája négy fapilléren nyugodott, a színes üvegablakok
ószövetségi emlékeket ábrázoltak.
Az épület megjelenése arra mutat, hogy az építés időszakában a helyi
zsidó közösség nem csak az építéshez szükséges anyagiakkal
rendelkezett, hanem társadalmi helyzeténél fogva arra törekedett,
hogy rangját, illetve a városi hierarchiban betöltött helyét
kifejezésre juttassa.
II. világháborúban kissé megsérült kupolát nem állították helyre, az
országos hitközpont 1965-ben a makói zsidóság megkérdezése nélkül
félmillió forintért lebontásra a Kossuth termelőszövetkezetnek
eladta. Dr. Tóth Ferenc a makói József Attila Múzeum nyugalmazott
igazgatója beszélgetésünk során visszaemlékezett, hogy a hitközség
akkori kántora sírva tudatta vele a zsinagóga eladását. Együtt
vettek részt azokon a tárgyalásokon, melyeken a város vezetése
kereste a megoldást, hogy milyen célra tudnák hasznosítani a
frekventált területen levő templomot. Felmerült a színház
lehetősége, de a kántor Úr kérésére kegyeleti okok miatt elvetették.
Az Igazgató Úr hangverseny terem létesítését javasolta, de ezt sem
fogadták el. Végül is a legjobb megoldásnak azt találták, hogy
tovább hasznosítás céljából átadják a városi pártbizottságnak, majd
ezt követően lebontották és pártházat építettek a helyére
Az újítók küzdelme
Sveiczer Fábián nem csak a makói községnek, hanem az egész magyar
zsidóságnak egyik legérdekesebb és legkiválóbb művelődéstörténeti
alakja.- Írja róla Kecskeméti Ármin.
A reformkor küzdelmeiben fontos szerepet kapott a magyar nyelv ügye.
Sveiczer Fábián olyannyira magáévá tette, hogy hitközségi
anyakönyvvezetőként áttért az anyakönyvek magyar vezetésére. Magyar
nyelv melletti buzgósága abban is kifejezésre jutott, hogy a Bach
korszakban sem tért vissza a német nyelv használatára. Az
újszülöttek a hagyományos héber nevek helyébe polgári neveket
kaptak, a névadásban megjelentek a Béla, Orbán, Borbála, Erzsébet,
Mária. Utónevek. 19. század végéig a kisebbségben lévő magyar
liberális nemesség, az általa felkínált egyezség (emancipáció és
recepció) fejében elvárta a nemzeti elittel való politikai
azonosulást és a kulturális-nyelvi elmagyarosodást.
Dr. Tóth Ferenc beszélgetésünkkor elmondja, hogy a zsidó értelmiség
a város köztiszteletben álló polgársága volt, akikre büszke volt a
város lakossága. A 48-as Kossuth-párt hívei közül két személy
különösen kiemelkedett. Justh Gyula legfőbb kortese Dózsa Sámuel
vármegyei főügyész volt. Justh halála után a makóiak őt jelölték
országos elnöknek, de Károlyi Mihály azt mondta: " zsidót semmi
esetre se".
Fried Ármin fogorvos, aki a végsőkig kitartott a Kossuth-párt
mellett azt vallotta: Ha a makói Kossuth-párt világítótorony nem
lehet, mécses lesz. Mécses: az éjszaka sötétjében az eltévedt
vándoroknak mégis fényforrás marad."
Az ortodox közösség által elhagyott magát kongresszusiként
meghatározó (neológ) hitközségben tágabb tér jutott az újítási
törekvéseknek. A közösségen belül lezajló folyamatok egyrészt a
felvilágosodás helyi hatásának megnyilvánulásai voltak, másrészt a
magyarországi modernizáció sajátosságaival álltak összefüggésben. E
folyamat makói hatásai a későbbiekben neológként körvonalazódó
hitközség, illetve a mögötte álló közösség törekvéseiben, új
igényeiben tükröződtek. Az egyenjogúsítás kapcsán határozott úgy a
hitközség, hogy közpénztárából az országos honvédalapot támogatja,
valamint báró Eötvös József kultuszminiszternek hála- és bizalmi
feliratot küld. Olvashatjuk Makó internetes oldalain
1872.-től a 18. század végi kora klasszicista zsinagóga
átalakításának és kijavításának terve foglalkoztatta a makói
közösséget. E célra - Fischer Antal Énok utóda, dr. Kecskeméti Ármin
rabbi szerint - több helybeli keresztény lakos is adakozott.
1893-ban végül új zsinagóga építése mellett döntöttek, mivel a
közösség túlnőtte a "régi templom" méreteit. Az alapkőletételre
1911. október 5-én, felavatására, pedig 1914. szeptember 4-én került
sor, melyről a makói sajtó is részletesen beszámolt. A Baumhorn
Lipót tervei szerint készült mór-szecessziós épület a közösség újító
törekvéseit is tükrözte. A méretbeli változások mellett elsősorban a
térszerkezet változása volt szembetűnő. Amíg a haszkálához
kapcsolódó reformokat megelőzően, illetve az ortodox imaházaknál a
liturgikus cselekményeket végző közösség a középütt elhelyezkedő
bimá (tóraolvasó asztal) körül koncentrikusan helyezkedik el, addig
a közösség a korábbi zsinagógában is tapasztalható újításnak
megfelelően, a keresztény templomokhoz hasonlóan hosszanti
elrendezésben foglalt helyet, mialatt a bima a zsinagóga
tóraszekrény felöli végébe került. A nők imaterének elkülönítésében,
pedig kevésbé szigorú megoldás született: a főbejárat feletti,
valamint a két oldalt futó karzatok töltötték be e funkciót, az
imatér átláthatóságát csökkentő leválasztás nélkül. Az orgona, pedig
új elemként a tóraszekrény mögötti leválasztott részbe került, ami
sokfelé a kórusnak is helyet biztosított. A szakadás után 1902-ben
még gyerekkórus énekelt az istentiszteleteken, de ekkor már
megfogalmazódott a "rendes férfi- és női énekkar" szervezésének
igénye, melynek költségeit gyűjtésekből és mulatságok szervezéséből
befolyó pénzzel kívánták fedezni, s a "régi szegedi zsidó templom"
harmóniumának megvásárlását is tervbe vették. Az orgonával ellátott
új zsinagóga énekkarának megalakítására több hónappal felavatását
megelőzően, 1914. február 14-én került sor. Ezt követően már 18 tagú
női kar is működött Weisz Ármin főkántor vezetésével. Az igehirdetés
kizárólagos nyelve, pedig a magyar lett. A Németországban
kibontakozó hászkálá - a zsidó felvilágosodás hamar gyökeret vert
Makón is.
Temetők
Az ember teremtett mivoltából következő létformája, hogy halandónak
született olvashatjuk Gábor György könyvében. A zsidó hagyomány nagy
becsben tartja az életet, ugyanakkor reálisan gondolkodik a halálról
is. A Tóra azért adatott Izraelnek, hogy éljen a tanítások által,
nem, pedig azért, hogy meghaljon általuk. "Mert por vagy és porba
térsz vissza" (Genesis 3, 19)."a lélek, pedig visszatér Istenhez,
aki adta." (Prédikátor 12:7.)
Leegyszerűsítve a dolgot: mindnyájan meghalunk. A halál önmagában
nem tragédia. A jó egészségben, testi-lelki erőben eltöltött, jó
cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem
tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is. A hit, hogy a
túlvilágban, - az olám hábában - az embert megítélik, és lelke
tovább virulhat, mélyen beépült a zsidó gondolkodásba. "Egész Izrael
részese a jövendő világnak." (Misná Szánhedrin 11:1.) A zsidó temető
elnevezései arra is utalnak, hogyan viszonyul a nép, a halálhoz.
Néhány elnevezés a mai napig ismeretes, pl. Bét háhájim az élők
háza, Bét olám / Öröklét háza, A középkortól ismeretes a - írja
Sommer László professzor - zsidók kertje /hortus judaeorum, néhol
giter ort/ jó helynek nevezik a temetőket. A Misná utasítása
szerint, a temető elhelyezése is szigorú előírásokhoz volt kötve. A
temető lakott területen kívül kell, hogy legyen, a szélső háztól
legalább ötven ámá/ könyök távolságra, ami kb. 300 méter, és körül
kell venni kerítéssel, lehetőleg kőből. A temető területe a holtak
tulajdona, a temetőben lévő fák, növények gondozása, de még a fű
nyírása is tiltott volt, a holtak tiszteletére, a Talmud előírásai
rendelkeztek erről. A Tóra a sírokat rituális értelemben tisztátalan
helynek tekinti, ezért a sírokat meg kell jelölni, láthatóvá kell
tenni mindenki számára, a sírok felett elhelyezett mácévá/ álló
kőlap, vagy cijun/ sírjel alkalmazásával. A sírkő állítás
hagyományára több magyarázatot találunk az írásokban. A kövek
sírokra helyezését és az így épített halmokat obo - típusú síroknak
nevezik, és sok helyen előfordulnak a világban. Az első obo - típusú
kőhalomról készült feljegyzés alapján, ez Ráchel sírköve volt,
melyet Jákob állíttatott. " És meghalt Ráchel és eltemették az Eftát
felé való úton, Bét Lechem az. És felállított Jákob egy oszlopot a
sírján, az Ráchel sírjának oszlopa mind e mai napig." Ami az egyén
számára jót hoz, az a túlélők számára veszteséget jelent: mély
fájdalmat és gyötrő szenvedést a családnak, a barátoknak, a
közösségnek. A halállal és a gyásszal kapcsolatos zsidó hagyományok
központjában az elhunyt megtisztelése és a gyászolók szenvedésének
enyhítése áll. A zsidóságnak az ősatyák idejéből eredő szokása
sírkövet állítani az elhunytak sírjára, az irántuk érzett tisztelet
jeléül, emlékük megőrzésére és végső pihenőhelyük megóvására. A
városi temetők nagysága jól tükrözi a vallási csoportok nagyságát,
az 1787. 02. 10. összeírás szerint Makó városnak négy temetője volt:
* 1759-ben létesült a református temető kiterjedése 10 728
négyszögöl
* 1776-ban a Katolikus temető kiterjedése 8 591 négyszögöl
* 1777-ben a görög katolikus temető kiterjedése 1 720 négyszögöl
* 1777-ben a létesült zsidó temető kiterjedése 735 négyszögöl.
A makói zsidóság legrégibb intézménye a Chevra Kadisa (1748),
melynek alapszabályait Eliezer Lipman temesvári rabbi készítette. Az
első temetőt a mai Kossuth és Sírkert utca sarkán 1777-ben
alakították ki, amely ma a város közepén van, természetesen valaha
ez jóval kívül esett a város határán, ahogyan a Talmud előírásai
rendelkeztek erről.
Kossuth utcai temető 1. kép
A felújított, kőkerítéssel körülvett temetőben
200 évesnél régebbi sírkövek állnak, sajnos legtöbbjük omladozik,
mivel a gondnok úr szerint mészkőből készültek, külföldi adományból
állították helyre a köveket. Az idegen látogatók elől bezárt kapu
védi a ma már gondozott temetőt. Valaha az oszlopok alsó harmada a
föld alatt volt, (most betonágyba vannak helyezve) A sírfeliratok
héber nyelvűek, egyszerűek szimbólumok, és ornamentika még nem
találhatók rajtuk. A bevésett héber felíratok már nehezen
olvashatók. A sírok között nagy eltérések nincsenek, a sírkövek
általában azonos nagyságúak, az anyaga valószínűleg azért mészkő,
illetve homokkő, mert a település közelében ilyen kőbánya volt
található. A sírkövek formája is nagyon egységes, sajnos a
kőfaragóról nekem nem sikerült adatokat fellelni.
Kossuth utcai temető 2. kép
Kossuth utcai temető 3. kép
Itt Található az a szent sír, mely Dávid fia Naftali mártír emlékét
őrzi. A Chevra Kadisa azt írja róla: "Megörökítettük még ama vértanú
emlékét is, aki 1799-ben több zsidó házaló társaságában fuvarosokkal
találkozott, s azok által megkezdett verekedésben egy fuvaros
megöletett. A többi hitsorsosát megmentendőn magára vette a
gyilkosságot és a szájhagyomány szerint a halotti szertartások
elvégzése után nyugodtan hajtá fejét a pallos alá."
A történet szerint a zsidókat vádolták a gyilkossággal és
megfenyegették a közösséget, hogyha nem adják ki a gyilkost, minden
tizedik embert kivégzik, ezért áldozta fel magát a hitközség egy
férfi tagja. Néhány hónap múlva Babály Gyúrka betyár bevallotta,
hogy a gyilkosságot az ő bandája követte el. **Ez a temető 1810-ig
volt használatban ekkor betelt.
1810-től 1856-ig Hársfa utca végén kialakított temetőt használták,
itt is volt egy szent sír Hersel Pollakot temették ide 1846-ban.
Azért kellett bezárni, mert belvizessé vált.
Sírjához évtizedek múltán is zarándokoltak a hívő zsidók. A három
hold kiterjedésű temetőben ma már egyetlen sírkő sem található. Egy
makói születésű férfi 1981-ben apja emlékére és az itt nyugvók
iránti tiszteletből a temetőt betonkerítéssel körül keríttette és a
kapun belül egy emlékművet, állíttatott fel.
Az újabb zsidó temetőt az evangélikus temető mellett jelölték ki
Jángorban 1855. június 15.-én. Ez a temető még ma is jó messze van a
várostól, a szántóföldeken keresztül, elhanyagolt földúton lehet
megközelíteni. A hitközség szétválása után a meglevő temető a
neológok birtokában maradt, az ortodoxok ennek szomszédságában
alakították ki saját temetőjüket. Tulajdonképpen ketté lett
választva a terület kőkerítéssel, melyen a két temető között egy
vaskapu található nyílván az átjáhatóság biztosítva volt. Ma már
leomlott egy része az elválasztó falnak.
A bejárati fatáblán ez áll:
A makói gaon Ullmann Salamon sírja zarándok hely. (1826-1863)
A táblán ez áll: A szent Jeriát Slomo
sírhelye.
Áldott legyen az igaz és szent emléke!
Az ő érdemei legyenek rajtunk!
(ivrit fordítás)
A makói gaon Ullmann Salamon sírja zarándok hely. (1826-1863)
A jángori ortodox temetőben már nagyon különbözőek a sírkövek
formáikban és anyagát tekintve is. Fehér és fekete márvány, vörös
gránit és a mészkőből készült egyaránt megtalálhatók.
A síkövek elemzésénél megfigyelhetjük, hogy betűknek és a szöveg
elrendezésének azonos jelentésük van. Itt már megjelennek a
szimbólumok
* A két betű:
* pé és nun ami a "po nitman" vagy a "po nikbar" kifejezés
kezdőbetűi és azt jelentik "Itt van eltemetve", vagy "itt van
elrejtve".
* A "macskaköröm" a betűk között vagy rövidítésre, vagy arra utal,
hogy a betűk számokként állnak
* A következő sor, az elhunyt neve
* Alatta következik az elhalálozás dátuma, a hónap és az évek. A
dátum héber "számokkal", vagyis betűkkel, az alef-bész betűivel van
írva.
* Az utolsó a záró sor egy rövidítés, egy kifejezés szavainak
kezdőbetűi, a mondat így hangzik: "T'hi nafsó cörurá bicror hahajim,"
vagyis "legyen a lelke bekötve az élők bugyrába".
A kifejezés azt a kívánságot szimbolizálja, hogy az elhunyt (emléke)
örökké élő maradjon.
Egyre sűrűbben jelennek meg a köveken a jelek,
szimbólumok, először csupán az írást pótlandó, informatív jelleggel,
majd később díszítő funkcióval.
A Tóra és azon belül a Tízparancsolat tiltja az emberábrázolást,
valamint a faragott képek tiszteletét ezért az ortodoxtemetőkben nem
találunk sírszobrot, fényképet, vagy domborművet. A neológtemetőben
találtam fényképes sírkövet.
A köveken használt szimbólumok:
* Menóra: a legősibb zsidó jelkép, a jeruzsálemi Szentély idején, a
Templom közepén állt. 7 ága a hét napnak felelt meg és
örökmécsesként szolgált.
* Dávid csillag: valójában Dávid pajzsa (), hatágú csillag, két
egymásba fordított háromszögből áll.
* Sofár: kosszarvból készült kürt, a hagyomány szerint sófárhang
jelzi majd a messiás eljövetelét, a feltámadást, emiatt ábrázolták a
sírköveken.
* Gyertya, gyertyatartó: többértelmű jelkép. az élet és a lélek
szimbóluma. Másrészt a családi élet jelképe, a kétágú a szombatot,
az ötágú a templomot jelképezi. Leginkább női sírköveken előforduló
motívumok.
* Áldásra emelt két kéz, melynek mutató és középső, illetve gyűrűs
és kisujjai párban zártak, a hüvelykujjak összeérnek. Ezzel a
mozdulattal áldják meg a mai napig is Áron nemzetségéből
* Kancsó: levita, Lévi törzsbeli származásra utal, a leviták az
adminisztrációs feladatokat látták el és a Szentély körüli munkában
is segítettek: ők öblítették le a papok (a kohaniták) kezét vízzel
az áldás előtt, ezt jelképezi a kancsó.
* Korona:) a tudást vagy az előkelő (tudós családból való)
származást szimbolizálja. A Talmud három koronáról beszél: a Tóra
koronája, a papság koronája, és a királyi korona. De a jó hír
koronája valamennyit felülmúlja.
* Nyitott könyvszekrény: A bölcsesség jelképe. Tudós ember sírkövén
gyakran előforduló jelkép.
* Törvénytábla: a mózesi két kőtábla, a Tízparancsolat hordozója. A
sírkövön az elhunyt vallási törvényekhez való szoros kötődését
jelképezi.
* Szív: A lelkiismeretesség és a jótékonyság kifejezője. "Hűséges
ember, értékes lelkű" áll egy szívvel díszitett abaújszántói sír
feliratán.
* Oroszlán: Az oroszlán Júda törzsének és Dávid király családjának
címerállata ezért igen gyakori zsidó jelkép. Korona oroszlánnal
mindkét oldalán a Tóra védelmét jelképezi.
* Szarvas: utalhat személy, illetve családi nevekre is
* Sas: utalhat családnévre is (Adler), de utalhat a családját féltőn
vigyázó anyára is: "Mint sas, ébren őrzi fészkét, fiókái fölött
lebeg, szárnyain emeli őket" (Mózes V. 32.11)-alapján.
* Galamb: a szelídség és a vallásos buzgóság jelképe, valamint a női
szépségé. Szinte kizárólag női sírokon találjuk.
* Szőlőfürt, szőlőtő Izrael egyik ősi jelképe. A családi élet
jelképe is egyben: "Feleséged, mint termő szőlőtő házad belsejében"
(Zsoltárok: 128. 3)
* Gránátalma: szintén ősi motívum, Izrael mindenkori fontos terméke,
valamint a Tóratekercs tetején lévő csengettyűs díszeket is így
nevezik, ezért a vallásosság jelképe is.
* Fűzfa: a szomorúság és a gyász elterjedt jelképe. Zsidó szimbólum,
az őszi "ünnepi csokor" egyik alkotóeleme.
* Pálma (héb. Luláv) szintén ősszel a sátrak ünnepén használatos
csokor legfontosabb alkotóeleme, a kitartást, az egyenes jellemet,
az igaz embert jelképezi a szimbolikája. Eltört gyertyatartó vagy
derékbatört pálma: a váratlan halál tragikumának jelképe. Fiatalon
vagy balesetben váratlanul elhunytak esetében.
* Virágmotívumok: főleg a szecesszió művészi termékei. A kegyeletet
az emlékezést szimbolizálják.
A neológtemetőben nyugszik Fischer Antal Enoch rabbi és fia Makai
Emil költő is.
Amit az előbb kezdő formulaként említettem, az valóban a kövön az
első sorként szerepel, később azonban bekerül a domborított jelekbe,
szimbólumokba, amik a felső részt foglalják el.
* Kecskeméti Ármin: A csanádmegyei zsidók története. Makó 1929
FELHASZNÁLT IRODALOM
Kecskeméti Ármin: Csanádmegyei zsidók története 1929 Makó
Csongrád megye építészeti emlékei 2000 Makó
Makó monográfia VI. kötet 1998 Makó
Tóth Ferenc: Makói temetők 1996 Makó
Tóth Ferenc A makói zsidóságról Marosvidék 2002 május Makó
Erdélyi Lajos: Régi zsidó temetők művészete. Kritérion 1980 Budapest
http://www.mzsh.hu/ortlap.html
MAKÓI ORTODOX ZSIDÓ. KÖZÖSSÉG. Zsidó városrész Zsinagóga · Temetők
http://www.cosys.ro/acta/cikkek/hu/demeter.htm
– Gábor György: Legtávolabb az Örökkévalótól
http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm#t29
- Sommer László: KÖRNYEZETVÉDELMÜNK ZSIDÓ VONATKOZÁSAI
"...elfelejtett zsidó temetők"/ http://or-zse.hu/resp/sommer-mtud2005.htm
http://www.almanach.hu/magyar/guide/m/mako.htm
Makói Múz. Füz. Makói Múzeumi Füzetek, Makó. M. Csny. Dolg.
MLakatos Ilona Anka,
Zsidó műverlődéstörténet szak II. évf.
Budapest, 2008.01.07.
|
