Elhangzott a "Méltatlanul elfeledve..." című "A Magyar Tudomány Napja
2004" konferencián (Budapest, 2004. november 24-én)
Amikor arra gondoltam, hogy Kardos Lajosról szeretnék szólni ezen a
konferencián, azon tűnődtem, el lett -e feledve vajon valóban?
Hiszen születésének századik évfordulóján tudományos emlékülésen
emlékeztek meg róla a Magyar Tudományos Akadémián, a Szegedi
Egyetemen egy tanterem viseli a nevét, a magyar lexikonokban címszó.
Még mindig tűnődve olvastam el az egyik ilyen címszót.
Idézem:
Ezután tettem fel a kérdést, vajon ez volt e a "Kardos", vajon nem
működik-e már a felejtés általa is kutatott folyamata a száraz
lexikoni szakszleng hátterében. Az Egyetemen, ahol egy emberöltőn át
tanított és kutatott már nem szerepel sem a kötelező sem az ajánlott
irodalom jegyzékében, a pszichológus hallgatók talán a nevét sem
hallották soha.
És akkor azt gondoltam, hogy valóban kezdik őt elfelejteni és úgy
éreztem, hogy meg kell kísérelnem felidézni az embert, a tudóst,
akinek az élete és sorsa olyan szervesen fonódott össze a nehéz XX.
századdal.
Nagyon szegény zsidó családban született. Sokszor említette, hogy az
édesapja mindig így mutatkozott be: Kohn Illés Korponárul.
Hatodik gyermek, a legkisebb, "öreg szüleim legnagyobb reménysége
voltam" meséli majd lányának.
A gimnáziumot Rákospalotán, de az egyetemet már Bécsben végzi.
Tipikus zsidó értelmiségi sors ez akkor. Már működik a numerus
clausus, a zsidóverések mindennaposak az egyetemeken. De Bécsben még
lehetett tanulni. Igaz ugyan, hogy éhezve, segélyszervezetek sanyarú
kenyerén élve.
Mégis Kardos számára bécsi évek szakmai szempontból nagyon
eredményesek. A két világháború között Bécsben érlelődnek a
pszichológia fontos experimentális és elméleti irányzatai. Ott
születik meg és indul a világot meghódító útjára pszichoanalízis.
Kardos mesterei Karl és Charlotte Bühler már jelentős, világszerte
ismert pszichológusok.
A bécsi Bühler intézet a huszas években nagy zarándokhely volt.
Bühler tanítványai neves emberekké váltak. Wittgenstein, Popper,
Konrad Lorenz, Egon Brunswick tekintették magukat valamilyen
értelemben tanítványainak.
Kardos kutatói és emberi stílusában, a bécsi szellem hatása jól
nyomonkövethető.
Megjelenik ez témaválasztásaiban és abban is, ahogyan a nehéz
kérdésekben is finom fogalmi elemzésre és nyelvi szigorúságra
törekszik.
A klasszikus kutatói hozzáállás évtizedek múltán is érvényes,
fontos, újraolvasható eredményeket hoz.
Bühler percepció kutatási érdeklődését Kardos Lajos a megvilágítás
konstancia területén viszi tovább
Munkásságának első mozzanataként a látás konstancia jelenségeivel
foglalkozik. A kor szerveződésközpontú szellemét és finom kísérleti
technikáját alkalmazza, s ugyanakkor ennek új jellemzőjeként jelenik
meg nála az eredmények matematizálása, amely majd később a hatvanas
évek elméleti írásaiban fogalmazódik meg újra, mint az érzékelés és
különösen a konstanciák kibernetikus újraértelmezése.
Erről így ír: (3.34.o.)
"A megkülönböztethető színek nagy sokasága az érzékelés fontos
teljesítménye, mert a szín környezetünk tárgyainak többé-kevésbé
állandó és speciális tulajdonsága. A tárgyakat tehát színük alapján
különböztetjük meg
Az állati és emberi élet gyakorlatában a szín, mint megkülönböztető
jelzés jól bevált.
De az, hogy a különböző színű tárgyakat ténylegesen különböző
színűnek látjuk, az eddigiek alapján még nem nyilvánvaló. A
megkülönböztetés feltétele az, hogy a különböző színű tárgyfelületek
mindig különböző fénysugarakat küldjenek a szemünkbe. Ez azonban
nincs így. Csak akkor volna így, ha a tárgyakat mindig ugyanolyan
színű és erősségű megvilágításban látnók. Akkor, pl. a
világosabb szürke felület mindig intenzívebb fényt sugározna a
szemünkbe, mint a sötétszürke. De a világítás a természetes
környezetben csaknem állandóan változik. A nap szolgáltatta
világítás széles határok között ingadozik; hajnalban, pirkadatkor
százszor gyengébb, mint délben, teljes napsütés idején, és
alkonyatkor megint fokozatosan gyengül; ha csak egy bárányfelhő
vonul a nap elé, a világítás erőssége már a 80-ad részére csökken. A
tárgyfelületek a reájuk eső fénynek csak bizonyos százalékát verik
vissza, de nyilván nagyon különböző erősségű fényt vernek vissza (és
küldenek a szemünkbe) - aszerint, hogy milyen erős a reájuk eső
fény, vagyis a világítás. Világosszürke felületek gyenge
megvilágításban esetleg ugyanolyan erősségű fényt küldenek a
szemünkbe, mint sötétszürke felületek erősebb megvilágításban. Mégis
számtalan kísérletben kimutatták, hogy a szürke tárgyakat (beleértve
a fehéret és a feketét) a legkülönbözőbb erősségű megvilágításban
is, megközelítőleg változatlan színűnek látjuk. A hó minden
világításban (a szokatlan, szélsőséges, színpadi világítást kivéve)
fehérnek, a szén mindig feketének, szürke ruhánk mindig egyforma
szürkének tűnik. Ez az ún. színkonstancia jelensége."
Kardos az orvosi majd a bölcsész diploma megszerzése után nyeri el a
Rockefeller ösztöndíjat, amelynek segítségével, a húszas évek végén
eljut Amerikába, ahol a chicagoi egyetemen folytatja tanulmányait és
válik oktatóvá.
Az Amerikában töltött öt esztendő meghatározza Kardos érdeklődésének
irányulását. Jól tájékozódott már a német nyelvterület alaklélektani
kutatásainak eredményeiben és most találkozik az angolszász
behaviorizmussal is.
Így a század nagy tudományos törekvéseit mind "első kézből",
tevőleges szellemi partnerként ismerhette meg. Ismereteket és
elismerést szerez.
Külföldre szakadt fiatal, magyar zsidó tudósként olyan ívű pályát
járhatna be, mint kortársai közül számosan. Világhírű pszichológussá
válhatna Amerikában. Ő azonban a harmincas évek közepén visszatér
Magyarországra. Sokszor kérdezték tőle, hogy miért?
Németországban már úrrá lesz a fasizmus, a magyarországi viszonyokat
jól ismerte, és magyar-zsidó kollegái maradtak, -tegyük hozzá, igen
bölcsen - Amerikában.
Kardost visszahozza a honvágy és a szerelem. Azt hiszem életérzését
József Attila fogalmazta meg a leghitelesebben:
S mégis, magyarnak
számkivetve,
Lelkem sikoltva megriad-
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
De a "haza" ezt a
vágyódást akkoriban nem méltányolta, sőt gonosz erői már azon
munkálkodtak teljes erővel, hogy hogyan szorítsák vissza minden
eszközzel a zsidó tehetségek érvényesülését.
Szondi Lipót mélylélektani műhelye, a Ranschburg Pál alapította
Gyógypedagógiai Lélektani Intézetben nyújtja számára az egyetlen
tudományos menedéket, noha szemléletétől a pszichoanalitikus,
ösztöndiagnosztikai nézőpont elég távol áll.
De ez a műhely akkoriban a magyarországi pszichológiai kutatás
fontos központja. Rövid időre ugyan, de itt Kardos megtalálja azt a
légkört, amely Chicagoban hiányzott.
Amíg lehetett, ha tehetsége volt hozzá, addig a zsidó Szondi köré
sereglett akkor Budapest minden zsidó pszichológusa és olyan
szenvedéllyel dolgozott irányítása alatt mintha körülöttük nem
gyűltek volna a veszély felhői és nem állt volna már lángokban a
világ. Szondi sorsanalízise ebben az időben forrta ki magát. Itt
dolgozik Mérei Ferenc, Nemes Lívia, Binét Ágnes, Donáth Blanka.
Kardos közben meg is nősül, kislánya születik.
Az 1936- 1944-ig tartó történelmi korszakot nem kell magyaráznom...
Kardost behívják munkaszolgálatra. A család egyik távoli, keresztény
rokona sokat segít.. Kardos nem kerül ki a frontra és a család
különféle menlevelekkel próbál megmenekülni. Felesége csodával
határos módon kerüli el a Dunába lövetést.
Erről a korszakról meséli el Englender Tibornak, akivel később jó
barátokká válnak a rá annyira jellemző kis történetet:
Fát hordatnak a munkaszolgálatosokkal valamelyik pályaudvaron.
Kardost megkörnyékezi egy szegény ember, aki egy kevés fűteni valót
kér tőle. Kardos, aki jól tudja, hogy tettéért a legkegyetlenebb
büntetésben részesülhet, mégis megrakja az ember kis kocsiját fával.
Az hálálkodva kérdezi meg tőle: egy ilyen jó úriember hogyan kerül
ide? Mi a foglalkozása? Kardos válasza: professzor vagyok a Chicagói
Egyetemen.
A felszabadulást követően nyílt meg előtte végre az az egyetemi
oktatói pálya, Magyarországon amelyre tudományos felkészültségének
és eredményeinek alapján már régen hivatott volt.
Akkor, amikor Rákosiék a pszichológiát burzsoá tudománynak minősítik
megszűnik oktatása az ELTE-n. Kardos a Filozófia tanszékre kerül.
Eszébe nem jut soha, hogy múltjának egy érdekes mozzanatát, azt,
hogy a Rákosi perben a liberális nyugati sajtó tolmácsa volt
felhasználja érvényesülésének érdekében.
Megszületik második kislánya és elveszti a feleségét. Családi
gondjait csak kevesekkel osztja meg. Lányai a szerető, gondos,
gyöngéd édesapára emlékeznek. Soha nem nősül újra.
Múlhatatlan érdeme ezekben az években, hogy a szakterülettel
szembeni ideológiai fenntartások és a politikai bizalmatlanság
szorongató időszakában is meg tudta őrizni a pszichológia
művelésének folytonosságát hazánkban.
Kardos Lajos összehasonlító lélektani munkásságával három évtizeden
át
egységes elmélet kialakítására törekedett. Ennek kiinduló mozzanata
az
állati viselkedés ekvivalencia viszonyainak értelmezése illetve a
helytanulás problémája. Ezekből, az először a harmincas években
megfogalmazott kérdésekből bontakozott ki az állati emlékezeti mező
elmélete,
illetve azok a kísérletek, amelyek az emlékek helyhez kötöttsége
tekinteteben vetik össze az embert más emlősökkel.
Kardos Lajos kevés viszhangot kapott elmélete a lelki élet
keletkezéséről, arról, hogy milyen rokonsag van az ott leírható
informaciós mozzanat és a mai önállósodasi felfogások között is
ezekben az esztendőkben bontakozik ki.
Az élet furcsa fintora, a történés, amelynek segítségével Kardos
Lajos végre elnyeri az őt már régóta megillető egyetemi tanári
címet. 1955-ben megjelenik Rubinstejn szovjet pszichológus Az
általános pszichológia alapjai cimű tankönyve magyar nyelven is.
Közben az is kiderül, hogy a Szovjetúnióban létezik pszichológia
oktatás és kutatás.....
És a tudomány akkori tejhatalmú irányítói felfedezik - csodálkozva
-, hogy a nagy Rubinstejn hivatkozik Kardos Lajosra. Kedves, csak
egy picit ironikus mosollyal szokta megemlíteni, hogy ennek az apró
hivatkozásnak köszönheti, hogy a pszichológia egyetemi tanárnak
nevezik ki végre.
A társadalmi változásokkal, súlyos konfliktusokkal terhes 50-es
években Bóka László mellett dékánhelyettesként is működött az ELTE
Bölcsészettudományi Karán. Sokan köszönhetik ekkor neki egyetemi
felvételüket, töretlen egyetemi pályafutásukat.
Kutatómunkája ezekben az években a lélektan alapproblémái és a
pavlovi kutatások összefüggéseinek feltárására irányul.
Disszertációjában, amellyel elnyeri a tudományok doktora címet
hitelesen, és az akkor divatos, átpolitizált irányzatoktól teljesen
függetlenül mutatja be azt, ami a pavlovi kutatásban nem elévülően
érvényes. Jól alkalmazza itt amerikai tapasztalatait és talán
elsőként von párhuzamot a behaviorizmus és a pavlovi tanítás
egybecsengő eredményei között.
Az ő irányításával vett újra lendületet, gyarapodott tartalomban és
épült ki szervezetileg is a pszichológia oktatása az ELTE-n
szerveződött a pszichológusképzés.
Általános pszichológia című egyetemi tankönyve 1964-ben jelenik meg.
Ez az első pszichológia tankönyv a felszabadulás utáni
Magyarországon. A "szürke Kardos"
Nemzedékek sajátítják el ebből a tankönyvből a pszichológia
alapjait.
Egykori tanítványa, ma utóda Hunyady György (1. 373-74.o.) így
emlékszik rá:
"Tanítványai - túl az alapvető ismereteken - intellektuális
igényességet és szakmai attitűdöt tanulhattak tőle. A maga
távolságtartó és szelíd modorában, arra biztatott, s finom művű
gondolati építményeinek vonzó példájával arra ösztönzött, hogy a
pszichológia sok bizonytalansággal teli tudományterületét a perdöntő
tények és az okfejtés Iogikájának szigorú ellenőrzése alatt
műveljük. Szellemi magatartásával ritka s értékes egyensúlyát
valósította meg a kísérleti-empirikus munkáinak s az átfogó kérdések
megválaszolására készülő elméIet alkotásnak. AIigha Iehet kétséges,
hogy a pszichológia szaktudományának hazai túléléséhez, az
alapkutatások nemzetközi világához fűző kapcsolatok
regenerálódásához és kiépüléséhez ez a mértékadó szellemi magatartás
is nagyban hozzájárult. "
Kardos tudományos és emberi hatékonysága, tiszteletteljes és
szeretetteljes légkörrel övezte őt.
Ez a hatékonyság hatalmas tudásából, kristálytiszta
gondolkodásmódjából, emberi kedvességéből, tartásából, hallgatóinak
és munkatársainak tiszteletéből ötvöződött.
Kardos kedves jóhiszeműséggel és Ietisztult bölcsességgel áIIt az
egyéni és intézményi érdekek felett, s váltott ki ily módon
mindenoldalú tiszteletet.
Folyamatosan volt jelen a pszichológiai közéletben, tapintatos
hajlékonyságában is következetesen törekedve a tudományosság és
igazságosság képviseletére.
Elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke maradt a Magyar Pszichológiai
Társaságnak. Egy időben vezette a TMB Pszichológiai
Szakbizottságának munkáját.
A pszichikus információ eredetéről írott munkáját, a magyar kiadás
után az Akadémia angol nyelven is kiadja.
Ebben a munkában azt vizsgálja, hogy melyek azok neuro-pszichikus
információk, amelyek lehetővé teszik, hogy az élőlény kitérjen egy
őt veszélyeztető inger elől, mielőtt azt tudatosan felfogná. Stilusa,
okfejtése világos, jól érthető. A nagy tudós mindig tanár is,
igyekszik gondolatmenetét az olvasó számára érthetővé, érdekessé
tenni.
Idézem:
"Az elkerülő viselkedés. kizárólagos külső determináltsága és a
regenerációval való szembeállítása lehetővé teszi annak a különleges
és szinte "fortélyos" berendezkedésnek - kissé parlagiasan így is
mondhatnánk: a természet egy "trükkjének" - a felismerését, mellyel
a szabályozást nulla értékű hibajellel megoldja: Ez a "trükk": az
adiafor determinációs szkéma. A regeneráció a még elviselhető
nagyságrendű károsodás helyreállításával "szabályoz"; az elkerülő
viselkedés nulla értékűvel; vagyis semmilyen károsodással.
De a szabályozó hibajel e messzemenő (tulajdonképpen: végsőkig menő)
lecsökkentésénél minőségi ugrás következik be a fejlődésben:
az elkerülő reakció természetét - történésformáját és belső
szerkezetét - tekintve teljesen újszerű organikus jelenség a
regenerációval szemben: viselkedés." (2. 283.o.)
Utolsó összefoglaló munkája az áIIati emlékezésről szól.
A szakmai elismerés a végre sikeressé vált életpálya nem feledtetik
el vele azt, hogy honnét jött. Tárgyhű ember vagyok, szokta
mondogatni. Régi, kevésbé sikeres barátaihoz, rokonaihoz mindig hű
marad. A zsidó sorsközösséget szavak nélkül is vállalni,
érzékeltetni tudja.
Érti a zsidó élményközösség anyanyelvét. Kisebbik lánya emlékszik
rá, hogy a Jom kippuri háború idején későn éjszakáig ül a rádió
mellett és szorongva ismétli: ezek a tengerbe akarják szorítani ezt
a szegény kis országot. A kislány megkérdezi, hogy miért olyan
fontos ez a távoli ország az édesapjának, és akkor érti meg először,
hogy mit is jelent a holokauszt túlélőjének Izrael léte.
Englender Tiborral sokat beszélget a cionizmusról. Első kérdése
mindig ez: Mi ujság van otthon?
1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Ő az első
pszichológus akadémikus.
Sajnos ennek már nem sokáig örülhet. Londonban, nagyobbik lányának
otthonában, 1985-ben 84 éves korában hal meg.
Fakadjon áldás az emlékéből!
Bibliográfia
1. Hunyady György: 1985: Kardos Lajos. Magyar Pszichológiai Szemle
1985/5
2. Kardos Lajos:1976 A neuropszichikus információ eredete Akadémiai
K. 1976
3. Kardos Lajos:1964 Általános pszichológia, Tankönyvkiadó
4. Kardos Lajos:1985 Bühler "sikertelen" elmélete a
szinkonstanciáról. Magyar
Pszichológiai Szemle, 1985/5
5. Pléh Csaba: 2000 A pszichológia története. Osiris Kiadó
|
