A dolgozat
első része!
"Jöjjetek
kapuiba háladallal, udvaraiba dicsénekkel..."
Szemináriumi dolgozat
MŰVÉSZETELMÉLET
Kárpáti Judit
OR-ZSE Doktori Iskola III. évfolyam 2006/2007
1. Bevezetés:
Történelmi áttekintés
"Jöjjetek kapuiba háladallal,
udvaraiba dicsénekkel..."
A 100. zsoltárnak ezt a mondatát minden
reggel a sáchárit ima elején, a pszuké dezimrá
(énekes szakaszok) részében mondjuk el, álló helyzetben, amely a
zsoltár vallási jelentőségét hangsúlyozza, mélyebb spirituális
tartalmát hangsúlyossá téve ezzel.
A zsidó naptár szerinti 5640. év Elul havának egyik hajnalán a
szombathelyi modern felfogású zsidóság, a neológ közösség számára
ennek a zsoltárversnek a konkrét és mélyebb tartalma a megszokottnál
is nagyon fontossággal bírt és különös áhítattal ejtették ki szavait
a sáchárit ima során. Ezen a jeles napon várt valóra ugyanis a
Nyugat - Dunántúl legjelentősebb kongresszusi zsidó közösségének
álma: a hitközségnek sikerült véghezvinnie az új templom építésének
nagy feladatát, amely - Bernstein Béla rabbi szavaival élve, "az
ország legszebb zsinagógái között méltán tesz számot."
i
Az 5640. évben, 1880. augusztus 30-án felavatott monumentális
templom Schőne, bécsi építész nagyszabású terve szerint készült. A
minden tekintetben impozáns, új zsinagóga főbejáratának kapuívét az
Örökkévaló nagyságát és jóságát hirdető 100. zsoltár fent idézet
mondata ékesítette, szinte mintegy felhívásként mind a zsidó hívek,
mind pedig a más, egyistenhívő vallások követői számára.
Sok száz magyarországi zsidó közösséghez hasonlóan, a Soában szinte
teljesen elpusztított közösség a 19. század végén élte fénykorát,
amikor Szombathely zsidó lakosai teljes jogú polgárokként
járulhattak hozzá szeretett városuk felvirágoztatásához, gazdasági
életének fellendítéséhez, noha mindössze alig félszáz éve
tekinthették azt hivatalosan is otthonuknak.
Jóllehet, a Római Birodalom egyik fontos városában, az ókori
Savariában feltételezhetően éltek már zsidók, de a későbbi
Szombathelyen nem telepedhettek le, egészen a 19. század elejéig,
amint azt a fellelhető írásos források is bizonyítják. Az újkori
város is még viszonylag sokáig zsidómentes maradt. Az 1795. évi
összeírásban szereplő 13 zsidó családból csak egy lakott
Szombathelyen, a többi a környező kisebb helységekben. Bernstein
Béla, aki a szombathelyi zsidóság történelmét legelőször
feldolgozta, így ír erről a korszakról: "Legpontosabb az 1817-iki
összeírás, ... e szerint Sabaria 3, Szent-Márton 15, Szőkeföld 5,
Ó-Perint 3 zsidó családnak adott lakást, amikor is rabbijuk Salamon
Lőbl és metszőjük Hofmann Moyses Szent-Mártonban laktak. Mindezek a
kis gyülekezetek a rohonci tekintélyes hitközség fiókját képezték,
melynek ideiglenes imaháza Szőkeföldön volt, a mai Sabaria szálló
végében. 1830 körül azonban már önálló lett a hitközség és állandó
templomot épít számukra Batthányi Fülöp herceg, amiért azután a kis
község évi bért fizet, míg nem 1836-ban elhatározza, hogy megveszi a
hercegtől a templomot. ... Íme tehát akkor, amikor Szombathelyen a
zsidók szabad lakhatási engedélyt sem kaptak, Batthányi herceg már a
saját költségén templomot is építtet számukra és minden tekintetben
emberségesen, jóságosan bánik velök."
ii
Így tehát a fiatal közösség 1936-tól fogva saját zsinagógával
rendelkezett és 1838-tól saját rabbija volt Kőnigsberger Lajos
személyében, aki 1861-ben bekövetkezett haláláig szolgálta híveit.
Az 1848. májusi összeírásban már 289 zsidó lélek, azaz 55-60 család
szerepel, amely annak a liberális szellemű szabályozásnak az
eredménye, amelyet az 1840. évi országgyűlés új törvénye (XXIX.
törvénycikk) tett lehetővé: a zsidók számára megengedte a városokban
való szabad letelepedést. Rövidesen Szombathely a zsidó migráció fő
célpontjává vált.
Balázs Edit, szombathelyi történész a következőképpen jellemzi ezt a
minden szempontból jelentős változást a város és a zsidóság
életében: "Az 1848. évi összeírás szerint hatvanhatan, azaz a teljes
népesség ötöde foglalkozott kereskedelemmel. A Szombathelyen
megindult fejlődést mutatta, hogy maga a merkátori tevékenység is
erősen differenciálódott. (pl. rőfös-, bőr-, gyapjú-, ló-, liszt- és
vaskereskedések) Az ekkor alapított boltokra, üzletekre száz évvel
később is nagyon büszkék voltak a leszármazottak. (Pl. Stadler -
üzlet -1825, a Hoffmann - 1847, a Geist - 1856)"iii
Az egész magyarországi zsidóságot jellemző nézeteltérés a
hagyományokhoz mereven ragaszkodók és a megújulást, modernizációt
sürgetők között a szombathelyi zsidó közösségi életre is rányomta a
bélyegét: a véget nem érő viták itt is "végzetes szakadás"-hoz
vezettek. Mindkét irányzatnak sikerült legalizáltatnia magát, ami
hosszabb távon előbb a hitközséghez tartozó intézmények szétválását
eredményezték, majd miután 1869 végén a közösség teljesen elfogadta
a országos kongresszusi szabályzat alapjait és következő évben
felvette a "kongresszusi" nevet, a modernizációt ellenzők 1871-ben
új hitközséget alapítottak ortodox felekezet néven, s ezzel
véglegessé téve az elkülönülést. Ugyanebben az évben a kongresszusi
irányzat képviselői új rabbit választottak maguknak, a magyarul nem
tudó vágújhelyi dr. Stier Józsefet, akinek rabbinikus vezetése alatt
a "belső és külső" építkezés korszaka köszöntött be. Erről az
időszakról a következőképpen ír Balázs Edit: "A neológok
nézetrendszere, világképe három oszlopra, vagy pontosabban
intézményre épült: a templomra, amely a valláshoz való ragaszkodást
jelentette, a községházásra, amely belszerkezetének szilárdságát
hirdette és az iskolára, amely a kulturális emelkedést, a
modernizációt és a magyarosodást testesítette meg. A középső pillér
szilárdsága persze alapfeltétele volt a másik kettőnek, de a gyakori
hitközségi elnökcserék azt mutatták, hogy ádáz harc dúl a vezetésen
belül. Csak akkor jutott nyugvópontra a kérdés, amikor Lackenbächer
Fülöp (1877-1886) lett az elnök, azután szó szerint az építkezéseké
lehetett a szó. "iv
A hitközség vezetősége végül 1878-ban határozta el az új zsinagóga
megépítését.
2. A szombathelyi neológ zsinagóga
A zsinagóga megtervezésével a szász születésű, de Bécsben élő Ludwig
Schőne neves építészt bízták meg, akinek alkotásain (pl. a
lengyelországi Bielsko-Biala, - korábban Bieltz -, zsinagógája) a
historizmus szellemisége tükröződik, de jelen munkájánál, különösen
a templom tömege és burkolóanyagának megválasztásánál felfedezhető a
Ludwig Förster budapesti Dohány utcai templomának alakja és
ízlésvilága.v
A 18. században német területeken megjelent zsidó felvilágosodás, a
hászálá eszméje és az a 19. század közepére ebből kifejlődő
modernizálási törekvés, a kulturális asszimiláció mellett, a
zsinagógaépítésben eredményezett számos újítást. Ennek kiemelkedő
példája a Dohány utcai zsinagóga, melynek építésze az új
zsinagóga-építészeti igényekkel ötvözte a keleties stílusjegyeket: a
tornyok megjelenése mellett a centrális alaprajzot felváltotta a
nyújtott, hosszúkás forma. Ezen túlmenően a bimát nem középen, hanem
az épület keleti falához közelebb helyezték el, amely a formálódó
ortodoxia heves ellenállását váltotta ki. A neológ hitközségek
ellenben követték az új stílust, s jelentős számú tornyos,
téglaburkolatú zsinagóga épült az országban.
A szombathelyi akkortájt modernnek számító templom Magyarország első
tornyos zsinagógáinak egyike. A gömbsisakos tornyokkal, különböző
színű téglaburkolatokkal díszített kései romantikus - mór stílusú
épület a Dohány utcai templomnál azonban visszafogottabb és a
díszítése is szerényebb. Külső mérete: 23.40 x 36,40 méter. A
tornyot ékesítő sisakokhoz hasonló kisebb díszek találhatók a
pillérek tetején, illetve az a tetőgerinc fölé magasodó építményen
is, amely tetőtéri helyiséget rejt.
"A homlokzatokat nagyméretű, félköríves záródású, fülkés kialakítású
ablakok, illetve rózsaablakok tagolják, a párkányokat romantikus
tagozatú, félköríves motívum kíséri. A koronázó párkány pártázata a
Dávid - csillag szimbólumát idézi. A főhomlokzat jobb és bal oldali
kapui a női karzat lépcsőházaihoz vezetnek, a középső kapu hármas
boltozatú előcsarnokra nyílik. A 16,15 x 19 méteres, neológ imaterem
U alakú karzatát öntöttvas oszlopokkal támasztották alá. A téli
imatermet a keleti falnál lévő tórafülke mögött alakították ki,
önálló lépcsőházakkal."vi
A reprezentatív külsejű, orgonával is felszerelt, keleti világot
idéző zsinagóga méretei egy dinamikusan növekvő közösség igényeiről
tanúskodnak. S valóban így is volt: a 19. század végére már
szűkösnek bizonyult az épület.
A minden tekintetben impozáns, új zsinagóga jelentősen hozzájárult a
szombathelyi illetve velük együtt a Vas megyei zsidóság önérzetének
emeléséhez és összetartásának megerősödéséhez.
A zsinagógaépítés iránti lelkesedést mutatja az alábbi, Bernstein
Béla rabbi által feljegyzett tény: " A község tagjai adományaikon
felül a templomülések vétele által külön-külön nagy áldozatokat
hoztak..."
vii
A nem zsidó környezet felé való nyitottságot mi sem reprezentálja
jobban, mint hogy szinte Magyarországon egyedülálló módon, a római
katolikus püspök is jelen volt, "persze olyan püspök, mint az igazán
fennkölt gondolkodású Szabó Imre, aki nagyobb téglaadománnyal járul
hozzá a templom segélyezéséhez. "viii
Dr. Stier József, szombathelyi rabbi avatóbeszéde mellett, ünnepi
szónoklattal tisztelte meg a közösséget Dr. Lőw Immánuel, szegedi
rabbi is, amely a két, földrajzilag távol eső, de lélekben annál
inkább hasonló szemléletű hitközség bensőséges testvéri kapcsolatát
bizonyítja.
3. Feliratelemzés
3.1. A Szentély és a zsinagóga
Ahhoz, hogy mélyebb bepillantást szerezhessünk a zsinagóga
főbejárati feliratának spirituális tartalmába és vallási üzenetébe,
elengedhetetlen közelebbről szemügyre venni a jeruzsálemi Szentély
illetőleg a mai zsinagógák strukturális és szellemi összefüggéseit,
párhuzamait.
"És elhelyezem hajlékomat köztetek ..." (M.III. 26,11)
Prof. Schőner Alfréd főrabbi szavai szerint, a "hajlék" kifejezés a
zsidó hagyományban a zsinagóga fogalmával hozható összefüggésbe. "A
zsinagógával, amely már a II. Szentély pusztulása előtt a zsidó
világ egyik szellemi centruma volt. Feltehetőleg már az i.e. III.
században voltak zsinagógák, azonban ezek nem az ima központi
helyének számítottak, hanem elsősorban közösségi épületek voltak."
ix
....................................
A
teljes dolgozat az egyetem Könyvtárában olvasható el!
i Bernstein, p. 142
ii ibid. pp. 117-119
iii Balázs- Katona, p. 1-2
iv ibid. p.5.
v Balázs - Katona p.5.
vi Podonyi, pp. 96-97
vii Bernstein p. 142
viii Bernstein, p. 143
ix Schőner, p.230
Kárpáti Judit
OR-ZSE Doktori Iskola, III. évf.
2007.május
|
