A 39 szombati munkatilalom egyikéről, a "mukcé".
"Mukce" azt jelenti, hogy valamely tárgy használatáról bármilyen okból
lemondtunk a szombati napra, elsősorban azért, mert a tárgy használatával
megszegnénk az egyik szombati munkatilalmat. Maga a szó jelentése: elkülönítve,
félreállítva; az ilyen tárgyat/dolgot nem szabad szombaton elmozdítani.
Nézzük meg mit mond erről a a 88. fej. 12. részében:
Bármely mukcét csak elmozdítani /áthelyezni tilos, de érinteni úgy, hogy nem
mozdítjuk meg, szabad. És éppen ezért szabad érinteni egy álló gyertyatartót
mégha gyertyák égnek is benne.
És éppúgy szabad felvennei egy dolgot/tárgyat amit szabad megmozdítani, azaz nem
mukce, ami mukcén van, azaz olyan tárgyon van, amit viszont tilos megmozdítani.
De tilos érinteni olyan lámpát, ami fel van aksztva, mert az már az érintéstől is
megmozdul.
És szabad befedni oly dolgot/tárgyat, amely mukce oly dologgal, amely nem mukce, eső
vagy egyéb hasonló dolog miatt.
E fejezet tehát négy csoportra osztható:
1. Bármely tárgyat, amit szombaton nem használhatunk, csak felvenni tilos, megérinteni
szabad
2. Ha egy tárgy (ami egyébként elmozdítható azaz nem mukce) olyan dolgon van, ami
mukce, a tárgyat szabad felvenni vagy elmozdítani.
3. Olyan tárgyat, ami már érintésre is elmozdul (-hat), tilos megérinteni (pl.:
függőlámpa).
4. Olyan tárgyat, amit nem szabad elmozdítani mert mukce, szabad befedni elmozdítható
tárggyal ami nem mukce.
Egy további gondolatot szeretnék megosztani azon tárgyakkal kapcsolatban, amelyeknek a
rendeltetése az, hogy velük munkát végezzek. Felmerül a kérdés, vajon szombaton
szabad-e ezeket kézbe venni vagy nem ? Nézzük meg mit tanít erről a :
Az olyan eszközöket, melyeket munkavégzésre készítettek és amelyekkel szombaton
zsidónak munkát végezni tilos, pl.: mozsarat, őrlőt, kalapácsot, fejszét, seprűt,
sófárt, menorát, varrótűt, egész gyertyát ,saatnéz ruhát (tehát ami gyapjuból
és lenből készült) és minden hozzájuk hasonlót, ha a tárgyra magára szükség
van, szabad kézbe venni. Pl.: a kalapácsot - diót feltörni, fejszét - eledelt
szétvágni, teljes tűt - a szálkát kivenni, (de ha ennek akár a vége, akár a hegye
letört, megmozdítani tilos).
Szabad továbbá ezeket felvenni, ha a helyükre van szükség, arra a helyre, ahol ez a
bizonyos tárgy feküdt.
És ha valaki feledékenységből vette kézbe, szabad már messzebbre tenni oda, ahová
akarja.
De ha sem arra a tárgyra, sem annak a helyére nincs éppen szükség, akkor tilos azokat
elmozdítani.
A tefilint szintén tilos a helyéről elvenni, de ha olyan megalázó helyen fekszenek,
hogy bepiszkolódhatnak, szabad felvenni és őrzött helyre tenni.
Összefoglalásképen tehát munkavégzésre rendeltetett eszközöket szombaton a
következő négy esetben szabad kézbe venni ill. elmozdítani:
1. Magára a tárgyra van szükségünk de nem a bibliai értelemben vett munkavégzés
céljából. (A héberben két szó létezik a munkára, az és a . Az előbbinél nem hozunk létre új dolgot, még az
utóbbinál igen és a Tóra alapján éppen ezért tilos ilyen munkát végezni). A
tárgyaknak ilyen esetben is épeknek kell lenniük, mert hibás eszköz esetén attól
lehet tartani, hogy a tárgyat használó személy megjavítja azt, hogy a
tevékenységét a leghatékonyabban tudja végezni. És éppen ez az, amit szombaton
tilos.
2. Arra a helyre van szükségünk ahol a tárgy éppen elhelyezkedik.
3. Ha valaki feledékenységből vette kézbe, akkor messzebbre is teheti.
4. Szombaton nem használatos kegytárgyat, pl. t'filin-t, ha megalázó helyen van, ahol
megkárosodhat vagy bepiszkolódhat.
Budapest, 2005-04-14
Petrovics Péter
rabbihelyettes szak II. évfolyam
|