2007. január 8.
Debrecen városa az
1840. évi 29. törvény értelmében nyitotta meg kapuit a zsidók előtt,
akik a környező településekről költöztek be. A cívis lakosok rövid
idő alatt összebarátkoztak a zsidósággal, így az 1848-as forradalom
és szabadságharc idején kiegyensúlyozott, jó viszony volt közöttük.
Később a zsidóság egyenjogúsításának parlamenti emancipációs vitája
idején szerte az országban pogromok zajlottak, Debrecenben nyugalom
honolt.
A zsidók szinte letelepedésük óta jelentős szerepet játszottak a
város gazdasági, kulturális életének fellendítésében, fejlődésében.
Az elmúlt 148 év alatt számos köztiszteletnek örvendő, a város
megbecsült tagjai közé sorolt személyiség került ki a zsidóság
köréből, akik tevékenységükkel, sokszor anyagi áldozatukkal döntő
szerepet játszottak Debrecen város fejlődésében, gazdasági
gyarapodásában, a kulturális élet fellendítésében.
Említhetjük többek között Dr. Popper Alajost, aki honvéd főorvosként
részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, majd később a város
legkeresettebb orvosa lett; Rubinstein Erna hegedűművészt, Polnay
Jenő minisztert, Baráth Mór festőművészt, Dr. Rubinyi Mózes
irodalomtörténészt, a Debreceni Zsidó Gimnázium alapítóját, Dr.
Kardos Albertet, Magyarország első zsidó gimnázium igazgatóját;
Kárpáti Károly olimpiai bajnokot; Dr. Balkányi Miklóst, akinek a
debreceni városi telefonhálózat kiépítését köszönhetjük; Szántó
Győzőt, aki megalapította a Közhasznú Munkáskertek Egyesületét,
amelynek Debrecen kertvárosi jellegét köszönheti, fivérét Szántó
Sámuelt, aki a Debreceni Kölcsönös Segélyző Egyletet alapította. E
felsorolásból is kiderül, hogy alig volt a városnak olyan
kulturális, közművelődési, ipari, kereskedelmi, szociális területe,
amelyben a zsidók ne vették volna ki részüket, szellemi és anyagi
erejüket nem kímélve. A modern várossá fejlődés számos intézménye a
zsidóság közreműködésével jött létre.
Dolgozatom témájául Löfkovits Arthur múzeumalapítót választottam,
kinek a fejlődés iránti elkötelezettsége, áldozatkészsége, kitartó,
szívós munkája csodálatra méltó, s példaként állhat minden nemzedék
előtt.
1863 május 10-én született Nagyváradon vallásos zsidó családban.i
Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd Debrecenbe került, ahol
kijárta a felső kereskedelmi iskolát. Órás és ékszerész szakmát
tanult, és 1883 márciusában önálló ékszerüzletet nyitott Debrecen
főutcáján, a Piac utcán. Boltja feliratáról Tücsökzene című
versciklusában Szabó Lőrinc is megemlékezik: „…egy bolt felett
cégtáblát láttam és/ rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”,/ arany
betűket... Megnéztem megint:/ Ó-R-I-Á-S?... Az!... Istenem!...
Eszerint,/ gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,/ s hirdeti, hogy mivel
foglalkozik!...”ii
Kiváló üzleti érzéke már igen fiatalon megmutatkozott. Rendszeresen
részt vett a bécsi, pesti és kolozsvári árveréseken, hamarosan
jelentős vagyonra tett szert, s a korabeli Magyarország
legtekintélyesebb ékszerészei közé tartozott.
1892-ben feleségül vette Laczkó Margitot, a híres budapesti
ékszerész, Laczkó Adolf leányát. E házasságkötés nagyban
elősegítette összeköttetései gyarapítását, üzletének
felvirágoztatását, hisz apósa a császári és királyi udvari szállító
cég főnöke.
A milleneum közeledtével – jó üzleti érzékkel – műhelyét a
díszmagyar ruhák ékszergarnitúrájának készítésére bővíti ki. A
milleneumi kiállításon bemutatott ékszereiért megkapta az állami
ezüstérmet.
Az 1880-as évek végétől már nemcsak a szakmájához tartozó
ékszereket, ötvöstárgyakat gyűjtötte tudatosan, hanem a különböző
korok régészeti leleteit, numizmatikai anyagot, fegyvereket,
ásványokat is. Ezekből számos darabot 1898-ban a debreceni Kollégium
régiségtárának ajándékozott. A Gimnázium Értesítője szerint: „egy
régi vasaló; két sétapálca; három régi gomb; egy bronz gyűrű; egy
ezüst kígyó; száz darab régi pénz; egy bronz karperec; egy bronz
nyakperec; egy bronz öv boglár; egy halántékgyűrű bronzból; a
szoboszlói leletből egy bronz kar ék, egy bronz gyűrű; a mészáros
céh pohara 1696-ból; a hentes céh pohara 1745-ből; egy réz csákány
az Ottomány-i leletből és egy bronz fibula, egy pisztoly agy dísze;
egy debreceni lakat.” Az Értesítő szerint a régészeti és népismereti
múzeum leltára ebben az évben 890 tételt, illetve tárgyat tartott
nyilván.iii
1897-ben a Nemzeti Múzeum igazgatóőrétől Dr. Hampel József szerzett
engedélyt a Kaba határában lévő népvándorlás-kori temető sírjainak
feltárására. Az ásatást a Nemzeti Múzeum részéről Seemayer Vilibald
vezette.
A Debreceni Műpártoló Egyesület 1902 október 26-i közgyűlésén tett
nagylelkű felajánlása döntő fordulatot jelentett a debreceni
múzeumügy terén, a sok tervezgetés, meddő kísérlet és huzavona után.
2.500 darabból álló régészeti, iparművészeti, és képzőművészeti
gyűjteményét Debrecen szabad királyi városnak adományozta városi
múzeum létesítésére. A múzeum gyarapításának érdekében vállalta tíz
éven keresztül, évi 500, összesen ötezer korona befizetését. Így
vetette meg az alapját a debreceni Városi Múzeumnak.
Gazdag gyűjteménye régiségeket, érmeket, műtárgyakat és ásványokat
tartalmazott. Löfkovits adománya végre elérte célját. Gyűjteményét
kiegészítették a város birtokában lévő régiségekkel és a Párizsi
Világkiállításon bemutatott Debrecen környéki néprajzi tárgyakkal.
Hamarosan elkezdték az anyag nyilvántartásba vételét és kiállításra
való előkészítését. Így éppen a magyar múzeumügy 100. évében
alakulhatott meg a Városi Múzeum Debrecenben, azonban a megnyitásra
várni kellett még néhány évet.
A városi közgyűlés természetesen nagy örömmel fogadta Löfkovits
Arthur nagylelkű felajánlását. Közgyűlési határozatban mondták ki,
hogy a múzeumnak helyet adnak, megnyitják és fenntartásáról
gondoskodnak. A múzeumi teendők ideiglenes ellátásával Löfkovits
Arthurt és Péter Gábor vásárfelügyelőt, amatőr régészt bízták meg. A
Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége is támogatta és
pártfogolta az új alapítású múzeumot. iv
1904 nyarán és őszén a Füvészkert u. 2 szám alatti, akkor gazdasági
iskola első emeletének három termében rendeztette be a városi tanács
a kiállítást Milesz Bélával a tiszafüredi múzeum őrével. Löfkovits
Arthur a kiállítás megnyitása előtt még két alkalommal kiegészítette
ajándékát. De meg kell mondanunk, hogy jó néhány értékesebb darabot,
mint letétet helyezett el, ezeket a későbbiekben vissza is vette.
A múzeumot 1905 elején már közszemlére bocsátották, a hivatalos
megnyitóra azonban 1905 május 22-én került sot, Csokonai Vitéz
Mihály halálának 100.évfordulóján tartott országos ünnepség
keretében. Ideiglenes helyéről 1905 novemberében átköltözött a
Hatvan utca 23 szám alatti ún. Csokonai házba, ahol 1928-ig, a Déri
Múzeum épületének elkészültéig működött. Az újra megnyílt Városi
Múzeum első kiállításán a fennmaradt fényképek és leírások szerint a
múzeum minden tárgya szerepelt. Érdekesség, hogy eleinte maga az
adományozó, Löfkovits Arthur látta el a felügyeletet a kiállításban,
de ő volt az új intézmény vezetője is.
A Városi Múzeumot 1909-ig, mint ideiglenes igazgató, 1909-től
1929-ig, mint fizetés nélküli igazgató Löfkovits vezette, s
különböző pénzösszegekkel támogatta annak működését.
v
1909-ben Dr. Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója megbízta az
Erzsébet királyné emlék-múzeum számára egy 200 db-ból álló, a
királynéra vonatkozó képeslap gyűjtemény megvásárlásának
lebonyolításával. Löfkovits Arthur a vételárat, nemcsak saját maga
állta, hanem a további kiegészítésére is saját költségén
vállalkozott. Két év alatt 1800 lap gyűlt össze, melynek
kiállításához szükséges installációt is ő készíttette el. Érdemei
jutalmazásául a király 1912-ben a Ferenc József-rend
lovagkeresztjével tüntette ki.
Déri Frigyes nagyszabású gyűjteményének Debrecenbe kerülésével, s az
egyesített gyűjtemények elhelyezésére szolgáló új múzeumi épület –
melyet egyre inkább Déri Múzeum néven emlegettek – készültével az
egykori múzeumalapító Löfkovits Arthur érdemei egyre inkább
háttérbeszorultak. Később amikor 1929-ben - bár titokban számított
rá - nem őt választották a Déri Múzeum igazgatójává, hanem Ecsedi
Istvánt, visszavonult a múzeumi tevékenységtől.
Alapító és választmányi tagja volt a debreceni Csokonai Körnek,
melynek 1909-től nevének elhallgatásával, évente tekintélyes
összeget juttatott irodalmi pályadíjak, később háborús népköltészeti
alkotások gyűjtésére. Ő adatta ki az első világháború idején az
illusztrált Csokonai kiadványt. Löfkovits kezdeményezésének
köszönhető a Debreceni Múzeumbarátok Körének megszervezése 1927-ben,
melynek hivatalból ügyvezető alelnöke lett.
Löfkovits Arthur, mint műgyűjtő, lelkes debreceni lokálpatrióta,
neves ékszerész, a magyar múzeumügy terén elévülhetetlen érdemeket
szerzett a debreceni Városi Múzeum megalapításával.
1935 április 17-én hunyt el Debrecenben, a Monostorpályi úti zsidó
temetőben helyezték örök nyugalomra.vi Dr. Kardos Albert a Debreceni
Független Újság április 27-i számában megjelent írásában így
emlékezik rá: „Löfkovits igazi polgári mecénás volt, akinek emlékét
őrizni kötelessége minden debreceninek.”vii
2002-ben a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a nemzeti sírkert részévé
nyilvánította.
A Déri Múzeum, Debrecen városának jeles közéleti személyiségei,
valamint a hálás utókor képviselői minden évben május 18-án, a
Múzeumi Világnapon elhelyezik sírján a megemlékezés kavicsait.
Felhasznált
irodalom:
- Jelentés Debrecen szabad királyi Város Múzeuma működéséről,
1905-1935 évekről
- Kardos Albert: Egy debreceni mecénás. Debreceni Független Újság,
1935 április 28.; uo.: Meghalt Löfkovits Arthur. (Debreceni
Független Újság 1935.április 27)
- Sőregi János: Löfkovits Arthur (1863-1935).
- A Debreceni Múzeumbarátok Köre kiadványai 2.sz. Debrecen, 1936.
- Balogh István: Iratok a városi múzeum alapításához (1902-1905).
- A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994, Debrecen, 1996. 375-405.
i Sőregi János:
Löfkovits Arthur
ii Szabó Lőrinc: Tücsökzene
iii Gimn. Ért. 1897/98. 78.
iv Balogh István: Iratok a városi múzeum alapításához (1902-1905).
v Jelentés Debrecen szabad királyi Város Múzeuma működéséről,
1905-1935 évekről
vi Meghalt Löfkovits Arthur. (Debreceni Független Újság 1935.április
27)
vi Kardos Albert: Egy debreceni mecénás. Debreceni Független Újság,
1935.IV.28.
vii Kardos Albert: Egy debreceni mecénás. Debreceni Független Újság,
1935.IV.28.
|
