2005.április.
Bár a legtöbb zsinagógába járó
embernek ismerősen cseng a máftir kifejezés, valószínűleg sokan nem tudnák
definiálni. Így először erre tegyünk kísérletet. Ősidőkbe nyúló szokás, hogy
szombat illetve ünnepnapok délelőttjén a Tóraolvasás után felolvasnak egy részt
valamelyik prófétai könyvből. E prófétai szakasz neve Háftárá, s aki ezt
fölolvassa, az a máftir. A Háftárá szövegében vagy gondolatiságában minden
esetben kapcsolódik az adott heti Tórai olvasmányhoz.
A szombat szentségét, fontosságát mutatja, hogy a legtöbb felhívás e nap
délelottjén történik. Ekkor hét embert és a máftirt (befejezo) szólítják a
bimához. Jom Kippurkor hatot és a máftirt, tórai ünnepeken - a három zarándok
ünnepen - és Ros Hasánákor ötöt és a máftirt, a Tórában eloírt félünnepeken
(pl. újhold, Peszách és Szukot félünnepein) négy férfit hívnak fel. Hétköznap
és szombat délután pedig hármat. A posztbiblikus ünnepeken - Purimkor, Chanukakor és
Jom Kippur délutánján is három ember alijázik. Böjtökkor szintén három ember megy
fel a Tórához, de akkor a harmadik maga a máftir. A máftir lehet Kohén vagy Lévi is.
Két Tórából olvasnak a tórai ünnepeken, a máftirt Mózes IV. könyvébol idézve.
Illetve a négy nevezetes szombaton: Sekálim, Záchór, Párá és Háchodeskor, amelyek
jeles alkalmak Újholdra is eshetnek, amikor három tekercset vesznek ki a
Frigyszekrénybol. Chanukakor szintén az ünnephez kapcsolódó máftir hangzik el, de
elofordulhat az is, hogy Chanuka szombatja esik újhold napjára, ekkor szintén három
Tórából recitálnak.
A máftirhoz a Háftára vagyis a prófétai szakasz olvasása tartozik. Pontosan nem
tudjuk, mikor vezették be e szertartást, de a második Szentély idején már ez is
része volt a rendnek. Feltételezik, hogy i.e. 160 körül - mikor Epipanes megtiltotta a
Tóra olvasását, tanulmányozását- bölcseink olyan prófétai olvasmányt kerestek,
amely valamennyire kapcsolódik a hetiszakaszhoz emlékezetükbe idézve annak
tanulságait, mondanivalóját. És azt olvasták fel a szidra helyett.
Más oka is lehetett a Háftára bevezetésének. A szaduceusok és a karaiták
elfogadták ugyan Mózes öt könyvét, de elutasították a prófétákat. Mi ezzel a
szertartással bizonyítjuk, hogy elismerjük őket és szertartásainkba emeljük
Ezékiel, Jesája, Jeremiás és mások gondolatait, jelezve, hogy fontosnak tartjuk
szavaikat. Szép szokás, hogy a felnotté váló ifjú: a "kötelesség fia",
avatása alkalmával máftirként járul a Tóra elé.
A máftir tevékenységét -jelezve ezzel annak fontosságát- külön fejezetben
szabályozza a Kicúr Sulchán Áruch nevű vallási törvénykönyv. A rendkívül
olvasmányos és szókimondó, a forró kását nem kerülgető két oldalnyi leírásból
többek között megtudhatjuk, hogy:
"Hámáftir lo játhil bevirchot háháftárá ád löáhár sehágolél kárák et
széfer hátoráh bemitpáchát." Azaz: "A máftir NE kezdje addig az
áldásokat mondani, míg a gólél (gelila) a Tórát be nem göngyölítette és
szalagjával át nem kötötte."
"Mielőtt a máftirt a felhívják, fél kaddist mondanak, és amikor a kaddist
mondják az a szefer tóra (könyve), amelyből addig a hetiszakaszt olvasták és az a
széfer tóra, amelyből a máftir fog olvasni, mindkettő az asztalon kell, hogy legyen.
Azonban amikor három széfer tórából olvasnak, nem kell az elsőt is az asztalra
tenni."
Külön pontban foglalkozik a Kicúr Sulchán Áruch azzal, hogy "tilos beszélgetni
akkor, mikor a máftir a haftárát olvassa: "Ászúr lödábér besááh
sehámáftir koré et háháftárá."-szól héberül az idézet. Ezt minden
kommentár nélkül közli a törvénykönyv, mintegy miheztartás végett...
A Kicúr Sulchán Áruch arról is szól, hogy máftirnak lenni nemcsak a felnőttek
kiváltsága, sőt. "Olyan kiskorú fiút, ki már a micvák gyakorlatára érett és
tudja kit áldanak és az egyes hangokat is jól tudja már kiejteni Sabosz és ünnep
napján felhívhatnak máftirnak. Kivéve a parosát Záchór (purim előtti), a parosát
Para (purim utáni) és az engesztelés napot megelőző sábeszkor, azaz Sábát
Suvákor."
|
