Baranyahídvég 2007 december 24.
„A mélységből hívlak,
Örökkévaló I…en! Uram, halld meg a hangomat, légy figyelmes
könyörgésem szavára! (Hiszen) ha számon tartod a vétkeket, ki tud
akkor megállni előtted? Kezedben van a bocsánat, hogy félve
tiszteljenek. Reménykedtem az Örökkévalóban, lelkem is reménykedett,
szavára vártam. Lelkem jobban várta az Örökkévalót, mint az (éjjeli)
őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál, Izrael, az Örökkévalóban,
mert övé a szeretet, sokrétű a segítsége. Ő fogja megszabadítani
Izraelt összes vétkeitől” (1)
1921-et írtak, mikor Horthy Miklós Pécsett járt. A különböző egyházi
küldöttségek sorában dr. Pfeiffer Izsák helyettes főrabbi képviselte
a Pécsi Izraelita Hitközséget. A főrabbi Úr azzal a bölcs kéréssel
fordult a kormányzóhoz, hogy a zsidóság számára tegye lehetővé az
ország újjáépítésében való részvételt. Az erre adott válasz
szűkszavú, és homályos általánosságokat tartalmazott arra
vonatkozóan, hogy „a magyar nemzeti gondolathoz való további
ragaszkodásra hívja fel a zsidóságot”, kirívóan tartózkodó volt ez a
többi felekezettel folytatott párbeszédekhez képest.
A fennmaradt források az akkori hitközségi vezetők eltúlzott
buzgalmára világít rá, amit az akkortájt már igencsak antiszemita
érzületű hatóságok felé igyekeztek tanúsítani.
„Híre járt, hogy egy bizonyos Mariházi nevezetű „dühös antiszemita”
jön Pécsre színigazgatónak, aki úgy hírlett, Kaposváron a színházi
előadásokat zsidóellenes heccdalokkal vezette be és kijelentette,
hogy kutyáknak és zsidóknak az ő színházába tilos a bemenet.
Minderről szó esett egy kávéházi beszélgetésben, ahol a hitközség
elnöke kijelentette, ha ez így van, akkor zsidó ember ne menjen
színházba. A hitközségnek egy egyébként tekintélyes tagja az
elnöknek ezt a véleményét mint hivatalos hitközségi álláspontot adta
tudtára illetékes városi személyiségeknek. Az elöljáróság erről
tudomást szerzett és indíttatva érezte magát, hogy képviselői útján
hivatalos látogatást tegyen a város polgármesterénél és ott
kijelentse: a színház ügyében nem foglalt állást s az elhangzott
nyilatkozatot az elnök nem hivatalos minőségében tette. Nyilván
gerincesebb lett volna az elnök magánvéleményét magáévá téve mint
hivatalos állásfoglalást közölni a polgármesterrel, annál is inkább,
mert nem sokkal ezután a jobboldali erők olyan hangulatot
teremtettek a városban, hogy a zsidók önmaguktól is elálltak a
színház látogatásától.” (2)
A jobboldali sajtó orgánumok is veszett antiszemita kirohanásokat
intéztek a pécsi zsidóság ellen. Többek közt a zsidó kereskedőket
túl élelmesnek nevezik, ezen források szerint emiatt a „keresztény
kereskedők” kiszorultak a piacról. Másik „bűn” a sok közül:
„A destruktív Pécsi naplót zsidók és szabadkőművesek rángatják.”
Ezek aknamunkájaként üldözik a keresztény és nemzeti gondolat
hirdetőit – állítják a Horthy Magyarországon magukat „üldözöttnek”
érzett jobboldaliak. Megjelenik Pécsett az antiszemita érzelmeiről
közismert Bangha Béla is, aki művelt ember létére azt a
képtelenséget sem restelli kimondani, hogy „az üzleti zsidó sajtó
robbantotta ki s ugyanannak machinációja veszítette el a háborút”.
Ezért – követeli a páter – a zsidók tűnjenek el a közéletből.”
(3)
A propagandagépezet ebben az időszakban gyakorlatilag mindenért a
zsidókat teszi felelőssé. A gazdasági válság és a szegénység e
szerint egyaránt a zsidóktól eredeztethető. Egyenesen „zsidó
világuralmi törekvésekről” beszélnek.
Az ellenforradalmi szervezetek megalakulásával a legelvetemültebb ,
tettlegességig fajuló antiszemita megnyilvánulások veszik
kezdetüket. A hivatalossá váló zsidóüldözés odáig ment, hogy több
zsidó családot is kiutasítottak a városból, igaz őket később a
belügyminiszternél történt közbenjárás hatására sikerült a városban
tartani. Ki tudja, mi lett velük később?
„Jogainkban megtámadva, szellemi és anyagi boldogulásunkra irányuló
munkánkban és törekvéseinkben korlátozva, szándékainkban
félreismerve szenvedjük elleneink bántalmait”
(4)
A fenti hitközségi jelentés Wallenstein Zoltán rabbi pécsi
beiktatását követően készült.
Ebben a rendkívüli, embertelen támadásoktól sem mentes időszakban
hívta meg a frissen avatott rabbit a pécsi hitközség a főrabbi –
tisztség betöltésére. A fiatal rabbinak nem ez volt azonban az első
munkahelye, mert még a felavatását megelőzően a komáromi
hitközségben is papi teendőket lát el.
Munkáját nagy elismerés közepette végezte Komáromban is, ezt mutatja
az a hatvan tagú delegáció, amely a Budapesti avatására elkísérte
őt. Dr. Blau Lajos, a Rabbiképző akkori főigazgatójának nyilatkozata
hűen tükrözi Wallenstein Zoltán érdemeit:
„Mind jellem dolgában, mind szellemi képzettség tekintetében a
legkiválóbbak közé tartozik s bármely nagy hitközség főrabbijává
választhatja.” (5)
Huszonöt éves korában avatja őt rabbivá dr. Fischer Gyula pesti
főrabbi. Olyan kiváló képességei voltak, melyek arra ösztönözték,
hogy párhuzamosan több felsőfokú intézetet is elvégezzen . A
Rabbiképző mellett a Tudományegyetem, és az akkori két, Berlinben
működő Rabbiképzőben is vendéghallgató volt. A tradíciók és a modern
gondolatok egyaránt jellemezték a munkáját. Különös hangsúlyt
fektetett már pécsi évei alatt is a fiatalok, mint a jövő
reménységeinek érdekképviseletére. Jelesül a város minden
iskolájában tanuló zsidó vallású gyerekek szombati írás alóli
felmentéséért kilincselt. Ezt azonban sajnos a már előzőleg leírt
antiszemita közhangulat miatt nyugodtabb időkre volt kénytelen
halasztani, amely idők, mint tudjuk, sohasem következtek be.
Eredetileg az volt az elképzelése, hogy a hitközség összes ügyeit
egy személyben felügyeli, de ez ellentétben állt az ott folyó
gyakorlattal, és hagyományokkal, így ellenállásba ütközött, és
gyorsan változtatni kényszerült az elképzelésein. Ekkor minden
energiáját önmaga tudományos továbbképzésére fordítja , és azegyre
gazdagodó tudásának kincseit tanítványaira fordítja. Óriási
könyvtára tanúskodik csillapíthatatlan tudásvágyáról. A háború miatt
félbeszakadt Talmud Tóra tanítást újjá szervezi, felnőttek , köztük
a nők számára is külön tagozatokat indít, a középiskolás korú
gyerekek részére előadássorozatot tart, a hitben való jártasságuk
elmélyítése céljából.
Fáradhatatlan elhivatottsággal küzd ezekben a reménytelennek tűnő
időkben a zsidó egyenjogúság és felemelkedés eszméjének zászlaja
alatt. Rabbi hivatásában egyéni stílust követi, melynek meghatározó
elemeit sokrétű latin és görög műveltsége felhasználásával alakítja
ki. A Templomban és a különböző előadótermekben megtartott
beszédeiben szenvedélyesen védte a megtámadott és megalázott
zsidóságot, hitet adva és reményt nyújtva a bizonytalanul vergődő
embereknek. Saját hitének energiájából adott szeretett
hittestvéreinek, s ez ekkor még úgy tűnt hogy kiapadhatatlan. Az
egyre aggasztóbb helyzetben az ő tevékenysége jelentett a hívek
számára valamelyes illuzórikus biztonságot, mert ő úgy tette a
dolgát, megingathatatlanul, mint sok neves elődje, az Örökkévalóba
vetett rendíthetetlen hitének erejével.
Irodalmi munkái között rendkívül jó humorérzékét is megcsillantják
aforizmái, melyeknek néhány sorába sűrítve mélyebb mondandóját
ágyazza, érdekes, egyéni ízű írásaiból íme egy kiragadott szellemes
Chanukkai eszmefuttatása:
„Lobognak a Chanuka mécsesek. Belenézek a fénykoszorújukba. És látom
hogy Fáraó konoksága, Nebukadnecár zsarnoksága, Hámán gonoszsága,
Antiochusz Epifánesz csábító bálványvilága, Menelaosz hűtlensége,
Jáson árulása, Hadrián vasbilincse, a gyűlölet minden amaléki
lobogása – gyönge a mégiscsak feltámadó jog lángpallosával szemben.
Az igazság hitének Chanuka tüze nyolcszor erősebb és nyolcszor
diadalmasabb.(6)
Ő a szatirikus irodalmi munkáiból kicsendülő humort is arra
használta, hogy az Örökkévaló üzenetét közvetítse általa szertett
népéhez. Védelmére kelt ennek az oly sok szenvedést eltűrt, és ekkor
még a kimondhatatlan borzalom előtt álló embercsoportnak, életben
tartotta lelkükben a lángot, amíg még Őneki is volt. Talán a közelgő
rettenet előérzete tette, de 1944 elején halálos betegséget
diagnosztizáltak nála. Előbb Pécsett, majd Budapesten kezelték, de
sajnos a kezdetén már látszott: nem volt remény a felépülésére.
Ekkor 46 éves. A pesti Rókus kórházban mindvégig mellette van
felesége, két gyermeke és a nagymama, akinek a gondjaira bízták a
kicsiket, mártírhalált szenved Auschwitzban.
A hitközsége teljes összeomlását, és a deportálásokat éppen csak
hogy túléli. Erev Jom Kippurkor temetik, 1944-ben. A Magyar Zsidók
Lapja utoljára megjelent számából értesült az akkor már csak
Budapesten létező zsidóság a halálhíréről. Alig néhányan kísérték ki
a Rákoskereszttúri temetőbe. Ekkor már az életével játszott, akit a
csendőrök elfogtak. Dr. Scheiber Sándor dunaföldvári főrabbi, aki a
német megszálláskor Budapesten rekedt, megrendítő erejű
gyászbeszédet tartott a nyitott koporsó körül álldogáló megtört
híveknek.
„Dr. Wallenstein Zoltán az ősidők főpapjához volt hasonlatos, amint
szoborszerű alakja talpig fehérben megjelent Kol Nidré estéjén a
fényárban úszó pécsi zsinagóga szószékén,” ahol „…orgonabúgású
hangon, gyönyörű magyarsággal, a meggyőződés tüzével, átütő erővel
hirdette a zsidóság eszméit és tanait… Elárvult a templom…
elpusztult az otthon… messze kerültek a testvérek és gyermekek…
ronccsá omlott a főpap gyönyörű termete… elnémultak a varázsos
ajkak…” (7)
Wallenstein József munkásságát a humanizmus éltette, mikor ez
kihunyt a világon, az ő élete lángja is ellobbant. Tragikus
egybeesés, a rabbi alakja szeretett népével együtt enyészik a
semmibe.
„Is..em, hallgasd meg imámat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg
igazságos hűségeddel! Ne Szállj perbe szolgáddal, hisz senkinek nem
lehet igaza előtted! Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja
élet(kedv)emet, sötétségbe taszít, mint a régen holtakat. Lelkem
elcsügged bennem, szívem megdermed bensőmben.
Visszaemlékezem a hajdanvolt napokra, elmélkedem minden tetteden
elgondolkodom kezed művei felett. Kezem feléd nyújtom, lelkem utánad
epedezik, mint a kszikkadt föld. (Szelá.) Siess, Is..em, hallgass
meg, mert odavan a lelkem! Ne rejtsd el arcodat előlem, mert olyan
leszek, mint a sírba szállók.”
(8)
A zsoltáridézet sorai a valójában sírba szálló Pécsi zsidóságra
ekkor reázuhant rettenet előképei.
A semmibe veszett mindaz az áldozatos tevékenység, amit dr.
Wallenstein Zoltán rövidre szabott életében végezhetett, és a
gázkamrák lángjaiban enyésztek el azok az eszmék is, melyeket
hittestvérei kaptak Tőle.
De nem felejtik alakját a későbbi nemzedékek, mert műveiben és az
emlékezetben, és nem utolsósorban professzor dr. Schweitzer József
kutatásainak köszönhetően alakja a szellemi Pantheonban tovább él.
(1) Naftali Kraus: Dávid Zsoltárai II. /130. zsoltár 356. old.
(2-3-4) dr. Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség Története
85. 90. old.
(5) dr. Schweitzer József : A Pécsi Izraelita Hitközség Története
(6) dr. Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség Története 94.
old.
(7) dr Schweitzer József : A Pécsi Izraelita Hitközség Története 94.
old.
(8) Naftali Kraus : Dávid Zsoltárai
BIBLIOGRÁFIA:
Dr. Schweitzer József : A Pécsi Izraelita Hitközség Története
Naftali Kraus : Dávid Zsoltárai
|
