Gleszer Norber: OR-ZSE Doktori Iskola, III. évfolyam.:
Magyarországi zsidó képeslapok héber textusai
és társadalmi kontextusa a 19. század végén, 20. század elején.


"Modernitás és magyarországi zsidó csoportstratégiák az üdvözlőlapok tükrében.

A dolgozat illusztrációjául szolgáló képeslap-gyűjtemény az Egyetem Könyvtárában tekinthető meg!

„Képes lapjaid gyűjteményének szaporítására fogok gyakran küldeni képeslapot meg ez már úgyis régen megvolt ez a lap.”
(Üzenet az N8 sz. lapról; 1901. XII. 13.)

„Ilyen az idevaló nép! Ugy-e szép? (…) Karácsonykor hazamegyek.”
(Üzenet az N6 sz. lapról; 1906. okt. 28.)


Az európai zsidóság az ipari forradalom és felvilágosodás razionalizáló univerzalista eszméinek hatására jelentős átalakuláson ment keresztül. Ez elsősorban a közösségek és egyének mindennapjaiban, valamint a társadalom és a vallás viszonyában vált szembetűnővé. Nem beszélhetünk azonban egyedi jelenségről, mindez egy általános társadalmi, történeti változás részét képezte, amelyet a történeti kutatás a modernitás fogalmával összegez.

A növekvő európai népesség különböző csoportkultúrái eltérő válaszokat adtak a technikai újítások és új szellemi áramlatok által hozott életmódváltozásra. Az új közösségi tendenciák kezelésére viszont gyakran a modernitás új jelenségeit használták fel. Ilyen új jelenségnek számított a képes levelezőlap is. A 19. század végétől ez a modern polgárság sajátos tömegjelenségévé vált, és az Osztrák-Magyar Monarchiában a kialakuló polgári középosztály sokrétű igényeinek kielégítését szolgálta. Az ’asszimilációs társadalmi szerződés jegyében’, mely a zsidóságot is beemelni kívánta az újonnan kialakuló, a politikai elit által tudatosan megtervezett, hiátust betöltő középosztályba. A képeslapok küldésének szokása a 19-20. század fordulójára a magyarországi zsidóság különböző stratégiákat képviselő csoportjaiban is megjelent. Kiadásuk és használatuk szokásai azonban nagymértékben függtek a modenitáshoz fűződő csoportstratégiáktól.

A magyarországi judaica képeslapokat a magyarországi zsidóság mentalitástörténeti változásainak és társadalmi hátterének mutatóikénti vizsgálom. Judaica lapok alatt az általánosan elterjedt szemlélettől eltérően csupán a vallási élethez, a judaizmus modernitásban továbbélő különböző formáihoz kapcsolód lapokat értem, amelyek határát a szekuláris vagy vallással összefonódó nemzeteszme ritualizált megnyilvánulásai képezik.

Forrásanyagul a legnagyobb magyarországi gyűjteménynek számító szerencsi Zemlépni Múzeum Képeslap Gyűjteménye, az Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatvány Tárának zsidó témájú képeslapanyaga, Izsák Gábor magángyűjteményének judaica témájú lapjai, valamint egy budapesti rabbi „digitális gyűjteményének” képei szolgáltak. Az anyag reprezentatív voltát a szerencsi gyűjtemény biztosíthatná, ez azonban a virtuális és judaica aukciók anyagát tekintve megkérdőjeleződik. Így a dolgozat csupán tendenciák első közelítésbeli felvázolására vállalkozhat.

Annak ellenére, hogy a modernitás új jelenségének használata a dolgozat fő problémája, e lapokból legkevésbé az egyéni képeslaphasználat derül ki. Erre többnyire csak a ráírt sorok utalhatnak, esetleges, nem reprezentatív forrásként. A dolgozatban a használatnak egy másik vetületének elemzésére kerül sor. A képeket kiadó „elit” miként fogalmazza meg vizuális és szöveges üzenetekben az őt körülvevő társadalmi valóságról alkotott szemléletformáló értelmezéseit? Milyen társadalmi igényeket vesz figyelembe ennek artikulálása során a kereslet érdekében? Más szóval hogyan jelenik meg a bibliai távoli és a hagyományos életforma képébe öltöztetett közelmúlt, a nyugati modern és keleti tradicionális közösségek életképeinek világa, minként artikulálnak politikai, társadalmi üzeneteket a kor általános tendenciáit tükröző képeslapok?

Mindez szembetűnővé azonban a vallás közösségi emlékező, egyéni életfordulós és krízisrítusaihoz kapcsolódóan válik.ii Ezek többnyire a vallási képi üzenetet és hébertextust egyaránt hordozó üdvözlőlapokhoz kapcsolódnak.

A tudatosan modernizáló és a tradicionális zsidóság 1944 előtti magyarországi képeslapjainak elemzéséhez viszont elengedhetetlen a képi sztereotípiák és a képes üdvözlőlapok történeti, társadalmi hátterének áttekintése.


Az ipari forradalom és a posta
A nemesi jellegű posta modernizálásának elengedhetetlen feltétele volt az ipari forradalom technikai újításainak sora, melyhez a felvilágosodás új, univerzalista, racionalizáló társadalomszemlélete társult. A magyar posta átalakulására a 19. század második felében került sor. Bruck báró jelentős újításokat vezetett be, s ezzel 1850-51 között kialakította a modern nagyüzemű postaszolgálatot. Az utas szállítás a kiépülő vasút érdekeltségébe került, a katonai távíróállomások nyilvánossá váltak.iii
A posta nagyüzemi közgazdasági intézmény az abszolutizmus alatt lett. A bécsi udvar hamar felismerte a külföldi újítások átvételének fontosságát. A levélposta forgalmának megélénkülése a Bach-korszak úthelyreállító közmunkái után következett be.iv Az ipari forradalom hatására Angliából kiinduló rendkívüli forgalomnövekedés a kiegyezéskor önállósuló, az osztrák postától teljes azonban csak 1887-ben elkülönülő magyar postát is elérte.v A képes levelezőlapot először a magyar és az osztrák posta hozta forgalomba 1869-ben. Az új jelenség a századfordulóra a jelentős keresztény ünnepek (karácsony, újév, húsvét) idejére rendkívüli postaszolgálatot tett szükségessé. Ezt később külön díjazásban is részesítették.vi

A polgárosodás és a képes levelezőlap
A képes levelezőlap a polgárosodás tipikus jelensége, a tudományos feldolgozások – az evolucionista kultúrtörténeti szemléletmód hatására – azonban előképeit a francia mintát utánzó arisztokrácia névjegykártyáin keresztül az ókori Egyiptomig vezetik vissza.vii
Egyértelmű előképe, ahogyan a modern postaforgalmat előidéző ipari forradalom is, a 18. század végi Angliához kapcsolódik. A kézzel készített egyedi karácsonyi üdvözlőkártyák szokását modernizálta Dobson 1794-es rajzának sikere, amelyet a következő évben kőnyomatos sokszorosítás, majd 1800-tól nyomdai előállítás követett. 1843-ban Henry Cole múzeumigazgató elfoglaltsága okán pedig grafikustól rendelt díszes, nyomtatott kártyákat küldött barátainak. A 19. századi Anglia és Skócia sajátos szokása volt a Valentin-napi (február 14-i) tréfás üdvözlőlapok küldése. A 19. század elején Franciaországban, majd a század második harmadától már Angliában is megjelent a postai levélpapírok illusztrálásának igénye. Főleg osztrák területen – a képeslapok funkcionális elődjének tekintett – Kunstbillet-ek, a borítékban továbbított színes köszöntőkártyák terjedtek el, amelyet családi események alkalmával küldtek. Ez az arisztokrácia körében a 18. század második felétől a 19. század közepéig Magyarországon is igen elterjedt szokás volt. A lapok érzelmi üzenete gyakran szimbolikusan a rajtuk lévő rajz által jutott kifejezésre. Ezek kezdetben kézi festésűek, majd később kézzel színezett metszetek voltak. A 19. század elején a középütt színezett rézmetszetet tartalmazó áttört papírból készült csipke- és a préselt kártyák voltak a legkedveltebbek. Ezeknél az előképeknél a szöveg és a látvány egyenrangú műfaj volt.viii

Az első képeslapok tekintetében a gyűjtők és kutatók köreiben nem akault ki egységes nézet, a postai forgalomban megjelenő képeslap azonban az Osztrák-Magyar Monarchia postájához kötődik. A postai képeslap ötletét már 1865-ben felvetette a német birodalom főpostamestere, az első levelezőlapot viszont az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki. 1869. október. 1-én dr. Emmanuel Herrmann, a Bécsújhelyi Katonai Akadémia tanárának ötlete nyomán. Bevezetését a postaforgalom ésszerűsítése és takarékosabbá tétele végett a titkos üzenetet nem tartalmazó névnapi, születésnapi, újévi jókívánságok továbbítására javasolta. A gondolat a magyar posta igazgatóságánál talált pártfogóra Gervay Mihály személyében. Az első levelező és képeslapok illusztrációi szorosan összefonódtak a 19. században kibontakozó nemzeteszmével. Formai szabványukat először 1878-ban a párizsi egyetem postakongresszuson határozták meg. A postai újításnak számító levelezőlap világszerte óriási feltűnést keltett, az 1870-es évek elején csak a magyar postánál éves szinten több milliós nagyságrendben közvetítettek képeslapokat.ix

A nagy érdeklődés és a gyors siker kulcsa a modernitás átalakuló társadalmában keresendő. A Magyar Korona török alól felszabadult területein nem indult el a nyugati értelemben vett iparos, kereskedő, vállalkozó polgárság. A polgárság és a középosztály kelet- és közép-európai általános hiánya Magyarországon annak 19. századi tudatos megalkotását tette szükségessé, amelynél eltérő stratégiák érvényesültek. Mindez az újonnan megjelenő nemzeteszme jegyében, különböző, egymással gyakran ütköző elképzelések mentén zajlott.x

Az asszimilatív nemzetkoncepció – az elsajátítható többségi kultúra gondolatát hirdette, és a Monarchia más etnikumú lehetséges középosztályképző csoportjait, rétegeit célozta meg. Karády Viktor szociológus megfogalmazásában a magyar nemesi liberális politikai elit sajátos „asszimilációs társadalmi szerződése” volt ez, amelyet mindenkinek felkínált, aki hajlandó volt a magyarsággal való nyelvi és kulturális azonosulásra a társadalmi felemelkedésért cserében, ugyanakkor meghagyta az államigazgatás szinekúriáit e politikiai elit részére.xi Ezzel szemben az etnicista felfogás a nemzet – elképzelt – közösségébe való beleszületést hangsúlyozta. A dualizmust az asszimilatív koncepció jellemezte, még az első világháborút követően ez háttérbe szorult, s az etnicista nemzetkoncepció vált meghatározóvá.xii

E társadalomtörténeti háttér azért válik fontossá, mert a képeslapok gyors elterjedésének és nagy népszerűségének oka a postai újításnak az 1860 és 1890-es évek közötti gyors gazdasági fellendülésben megerősödő középrétegek új igényeivel való találkozása volt. Fő társadalmi bázisa a dualizmus alatt kialakítandó középosztály volt. A képeslap a polgári átalakulás során a kis- és középpolgári rétegek számára meggyorsította a világ megismerésének lehetőségét, ugyanakkor nem csak lehetővé tette, hanem fel is keltette e megismerés utáni igényt. Polgári előkép híján a kialakuló középosztály életmódjában a nemesi minták követésére törekedett.xiii Ilyennek tekinthető a képes levelezőlapok szokása mellett a gyűjtés és az utazás szokása is. Mindkettőnek jelentős szerepe volt a képeslapok új igényekkel való találkozásában. A gyűjtés költséges szokását, a lapok megfizethetőségük révén a tömegekhez közelítették, még a nemesi utazási kedv nyománxiv kialakuló (gyógy)fürdőélet és természetjárás formájában artikulálódó turizmus saját reklámcéljainak eszközét és a távol maradottakra való gondolás, s egyben a társadalmi elvárásoknak való megfelelés igazolásának kifejezési módját lelte meg benne.xv

A magyarországi zsidóság különböző csoportjai, mind a dualizmus idején – a képes levelezőlapok feltűnésekor –, mind pedig a két világháború közötti időszakban szerves részét képezték a magyar társadalom középosztályának, annak ellenére, hogy a zsidóság megítélése körül zajlottak le a különböző stratégiákat ütköztető középosztályviták.xvi Így a századfordulótól a 20. század közepéig terjedő időszak Magyarországon fellelhető judaica képeslapjai, mind e postai újítás művelődéstörténete, mind pedig az általános magyar társadalomtörténet sajátos szegmensét, feltáratlan forrását képezik.

Judaicalapok kiadói, nyomdák és motívumok
Általános társadalmi tendenciák a képeslapkiadás terén
A képeslapokat a 19. század végén, s a 20. század elején is többnyire a német és osztrák nyomdákban készítették, angol, magyar, szerb, orosz és egyéb kelet-közép-európai megbízásra.xvii A kiadók és forgalmazók általában könyvkiadók, könyv és papírüzletek tulajdonosai, nyomdák és fotóműhelyek voltak a neves európai cégektől, a legjelentősebb magyar kiadón és gyártón, Divald Károlyon át, a vidéki szatócsüzletekig.xviii Bevett gyakorlat volt ugyanakkor a külföldi lapok forgalmazása, magyar felirattal való felülnyomása és eladhatóvá tétele is.xix

A judaica tárgyú vizsgált képeslapok egy része nehezen datálható. Ahol fellelhető, ott századfordulós képeslapok többnyire a képes oldal bal szélén, a két világháború közöttiek a megosztott hátoldalon közlik a kiadót. Így értesülhetünk az egzotikumot iránt fogékonyak számára készített zsánerképek és népéleti jelenek alkalmi kiadójaként munkácsi Kroó Hugóról, a prágai Lederer & Popperről, az oroszországi Mnachem Fr. P. Schoferről, a csernovici Schiller fotográfiai műintézetéről, a két világháború közötti időszakből a munkácsi Gloria kiadóról és az izraeli jisuvok beállított életképeit bemutató Jamal Bros 1921-es sorozatáról. Fürdőhelyek és a különböző települések zsinagógáiról pedig a helyi könyvkereskedők és fényképészek jelentettek meg képeslapokat. Az ünnepi üdvözlőlapok többségén viszont többnyire csak a készítés helyére (Németországra) vagy a befozatal tényére („import”) utalnak. Ezek jó része sorozatban megjelent, szövegezetlen képe, amelyet Magyarországon nyomtak felül. Csupán néhány pusztán szöveges üdvözlőlap jelent meg Budapesti datálással.

A magyarországi judaica képeslapok tematikája a modern nem-zsidó társadalomra jellemző általános tendenciákat követi.

 Zsinagóga-lapok
A történeti Magyarország zsinagógáit ábrázoló lapok a tekinthetők a judaica-képeslapok legnagyobb csoportjának, s a képeslapkiadás legszámottevőbb kategóriájába, a városképi és tájképi lapokhoz sorolhatók. Ez a csoport a 19. század második felének nagy építkezéseihez, a gazdasági fellendülés és urbanizáció időszakához kötődik.xx A zsinagógai képeslapok esetében egyértelműen érződik a felvilágosodás univerzalizmusának gondolatkörét tükröző emancipáció és recepció hatása is. A megtűrt vallásból bevett vallássá lett judaizmus „templomai” „izraelita imaház” jelzéssel ott szerepelnek a városképet bemutató képi megoldások különböző felekezetek templomait felsorakoztató illusztrációinak sorában. A 19. század utolsó éveinek virággirlándos, mozaikképeitől, a szecesszió virágdíszítésű, és a századforduló kedvelt városcímeres lapjain keresztül a puritánabb szögletes mozaiklap-megoldásokig.xxi Szép számban jelent meg zsinagógákat ábrázoló képeslap a településrészleteket, utcarészleteket bemutató és az épületfotós lapok között is. Ezek többnyire színezett fotónyomatok, esetenként dombornyomatos papír közepébe illesztett képek.xxii Az épületfotók egy sajátos csoportját képezik a zsinagógák esetében a épületbelsőt bemutató üdvözlőlapok. A „templomok” mellett feltűnnek a hitközségi épületek is, ugyanakkor ezeket egyleti kiadásban jótékony céllal külön képeslapokon is megjelentethették.xxiii

A zsinagóga-képeslapok részletesebb elemzése a forrásanyag nagy mennyisége és az egyes hitközségekre vonatkozó kellő háttértanulmányok hiányában e dolgozat keretei között ne válik lehetővé, a fellelhető anyag azonban egyedi forráscsoportot biztosít a hitközség-, építészet- és mentalitástörténeti kutatásokhoz.

A kóser turizmus reklám és üdvözlőlapjai
E csoport leginkább a városképi épületfotók, a tájképi és a közlekedést bemutató képeslapok csoportjába sorolható, ugyanakkor reklámlapoknak is tekinthetők.xxiv Az utazása a tradíciót követő egyének esetében a helyi, otthoni kóser ellátórendszerből, a család és a közösség rituális megbízhatóságából való kilépés alkalmát jelentette. A hosszabb út azonban megkívánta a megbízható, rituális szempontból megfelelően elkésztett melegétel biztosítását, erre a tradicionális zsidóság áltat látogatott vidékek jelentősebb vasúti csomópontjaiban kóser hideg ételt biztosító „bodegák” és koszt-kvártélyt nyújtó vendéglők álltak rendelkezésre. A vidéki városok központjában, a budapesti ellátórendszerhez hasonlóan, kóser kifőzdék, vendéglők, falatozók álltak az utazók rendelkezésére. A nemesi polgári minta átvételével a középosztály részét képező neológ és orthoxod zsidóság kedvelt nyári családi időtöltése lett a gyógyturizmus és a természetjárás. Ehhez különböző kóser panziók és üdülőhelyi imaházak szolgáltattak vallási intézményi keretet. A levelezőlapok pedig kedvelt reklámeszközeivé váltak a kóser ellátást biztosító vállalkozásoknak.xxv

Rabbik, kántorok képei
A modernizálódó magyarországi társadalom általános profán jelenségének számított az uralkodóról, a Habsburg-ház tagjairól, közkedveltségnek örvendő politikusokról arcképes üdvözlőlapot készíteni. Ugyanez vonatkozott az kultusz által övezett írókra és a színészekre is.xxvi A magyarországi zsidóság különböző csoportjaiban egyaránt feltűntek ismert személyekhez kötődő képes levelezőlapok. A Központi Orthodox Iroda a szakadást követően a szakadást követően jövőjének zálogát a ’hithűzsidóság’ rabbitekintélyeinek példaképpé való megtételében látta.xxvii Így váltak figyelem középpontjába állított személyekké a modernitással szembehelyezkedő pozsonyi Chátám Szoférxxviii és leszármazottainak, valamint személye és a pozsonyi jesiva élete. A modernitástól való elhatárolódás párhuzamos stratégiáját a lengyelországi gyökerű chászidizmus képviselői alakították ki,xxix így köztük a magyarországi rebbék is. Az ortodoxia héber-német feliratú képeslapjain jelentős rabbi-személyiségeiket örökítették meg.xxx

A jelenség kulturális disszimilációt szorgalmazó Múlt és Jövő modern zsidó folyóirat képeslap-sorozatának keretében is tovább élt.xxxi A neológ zsidóság körében szintén jelentek meg kántorokat, főrabbikat ábrázoló képeslapok.xxxii

A chászid rebbék személye köré fűződő tiszteletben szintén megjelent a képeslap a rebbe képével, melynek őrző-védő funkciót tulajdonítottak, s halálozási évforduló zarándoklatain volt kapható.xxxiii Az üdvözlőlap a rebbe házát is ábrázolhatta.xxxiv

Alkalmi lapok
A képeslapok a legtöbb érdekes társadalmi eseményről beszámoltak a századfordulón. Kezdetben ennek hírközlő szerepe is volt, így a kiadóknak érdekében állt minél hamarabb – olykor előre legyártott fotómontázsok által is – megjelentetni az eseményekről tudósító képeslapokat. Ezek ma sokszor egyedi, dokumentumértékű illusztrációk egy-egy politikai, közéleti eseményről vagy katasztrófáról.

Judaica képeslapok ilyen alkalmi lapok maradtak fenn uralkodók megáldásáról, köszöntéséről, zsinagógák megrongálódásáról és háborús jelenetekről.xxxv

Népéleti témájú képeslapok
Az európai zsidóság modernizálódását a modernitás vallási és közösségi életet érintő új társadalmi tendenciáihoz eltérően viszonyuló stratégiák konfliktusai jellemezték. Még kezdetben a felvilágosodás nyugati zsidóságon keresztül érkező áramlatai a tradicionális zsidó életformában az átalakítandót látták, valamint életvitelbeli és liturgikus változtatásokra törekedtek, úgy az neológia és orthodoxia 19. század végi magyarországi szakadását követően a 20. század első felének nemzedékeiben megváltozott e hátrahagyott életformához való viszonyulás. A német nyelvterület nyugati jelenségeként Magyarországot is elérte a felmenők egy-két generációjáig visszatekintő vidéki, idilli, konfliktusmentes, tradicionális múlt képének irodalmi és publicisztikai megalkotása.xxxvi Az igényt a századfordulón Szabolcsi Miksa és az Egyenlőség c. lap köre ismerte fel először, majd az ebből kiszakadó Múlt és Jövő szerkesztői csapata is folytatta e hagyományt, amely az IMIT Évkönyvein keresztül a modern zsidóság kalendáriumaiig és tömegirodalmáig érezhető volt 1944 előtt.

Mindez azonban nem tekinthető a tudatosan modernizáló zsidóság sajátos jelenségének. A nemzeteszme keretében és a „tudományosság” jegyében a korabeli folkorisztikai és néprajzi kutatásoknak is hasonló szerepük volt, melynek populáris változata a népélet utáni érdeklődés, többek között az etnikai imagológiák képeslapok révén történő vizualizálása is volt.xxxvii

Az első népéleti témájú képeslapok többnyire városképek mellett jelentek meg, ilyenek olyan zsinagógaképek mellett is előfordulnak, ahol, mint például Máramarosszigeten, sajátosnak, a térségre jellemzőnek vélték a helybéli tradicionális zsidóságot. A képek többségén a 17. századi német ábrázolásokhoz hasonlatos kelet-európai öltözetű zsidók vagy ünnepi bekicsét viselő chászid férfiak jelennek meg. Ezek között egyaránt feltűnnek a rajzolt romantikus zsánerképektől a műtermi jellegzetesnek vélt arcképeken vagy egészalakos portrékon keresztül az álszakállba öltöztetett chászidok megrendezett zsánerjelenetein keresztül a falusi életképekig a modern zsidóság és az egzotikumra vágyó, a keleti iránt érdeklődő nem-zsidó társadalom mentális közhelyei is. E képek elemzése elsősorban ezekre az etnikai imagológiákra, csoportonként változó sztereotípiákra világíthatna rá. Ugyanakkor a vidéki felvételek egy letűnt életforma egyedi dokumentumait is képezik.xxxviii

Hasonló jellegű külföldi képeslapok jelentek meg a Szentföldről is, amelyek a magyarországi gyűjteményekbe is eljutottak.xxxix

A kor elterjedt jelensége volt a csoportokhoz fűződő értékítéletek, sztereotípiák vizuális megjelenítése, melynek szórakoztató változatait képezték az össze nem illő testalkatúnak, korúnak vélt párokon, a házasságbéli előírt szerepektől elütő sztereotip alakokon való élcelődés.xl Ez a zsidósághoz kapcsolódó és az általa alkotott sztereotípiák esetében is a képes levelezőlap formáját ölthette.xli

Ünnepi üdvözlőlapok
A képeslapküldés szokása ahogyan a vallási ünnepekből indult ki, úgy az ünnepi üdvözlőlapoknál is a vallási ünnepekhez kapcsolódó szövegek és képek forrtak össze leginkább. A modernitás szekularizálódó keresztény társadalmában a legnagyobb arányú képeslapküldés a legjelentősebb téli és tavaszi ünnephez, a karácsonyhoz és a húsvéthoz kötődtek. Ezeknél az alkalomra a vizuális üzenet utalt, még szövegként a legelterjedtebb sablonszerű előnyomott üdvözlőformulák társultak. Ennek oka a képeslapok hátoldalának osztatlanságáig az illusztráció mérete miatt az üzenet számára jobban egyre csökkenő hely volt. Ezeket a lapokat így többnyire csak névjegyükkel látták el a családtagok.xlii

A rendelkezésre álló judaica képeslapokat tekintve az ünnepi képeslapküldés a modern nem-zsidó polgári társadalomtól átvett szokásnak tekinthető, s legnagyobb mértékben a tudatosan modernizáló zsidóságot érintette. Ugyanakkor az orthodoxiának is voltak urbánus, a modernitás által jobban érintett, a magyarországi középosztályhoz tartozó rétegei. Ilyennek tekinthető a fővárosi Orthodox Központi Iroda is.xliii Az ortodox rabbik képeivel is jelentek meg ünnepi üdvözlőlapok, hogyan azt egy dunaszerdahelyi példa is bizonyítja. Ez azonban csupán a modern zsidóság ünnepi képeslapokhoz fűződő szokásainak keretében értelmezhető.

A modern zsidó ünnepi képeslapok zömében az őszi nagyünnepekhez, főleg az új zsinagógai év kezdetéhez (ros hásánához) kisebb számban az engesztelőnaphoz (jom kipurhoz) vagy a sátrak ünnepéhez (szukothoz) kapcsolódtak. Századfordulóra datálható többségük külföldi sorozat, német behozatali termékek, amelyek helyben kerültek felülnyomásra. Általános szöveg a „Sáná tová tikotévu” héber textusa, amely még olyan lapra is felkerült, amely a széder esti „Má nistáná…” mondását illusztrálja. Ettől eltérő textusként egy ízben került elő egy német chanukai üdvözlőlapon a „Nérot hálólu…” kezdősora. Az első világháború a háborús propaganda érdekében sikerrel használta fel a képeslapküldés szokását. A háborús évek őszi nagyünnepi képeslapjai között így fordulhat elő az uralkodóra mondandó áldás és a hátországok egységét kifejező Vilmos császár és Ferenc József arckép felülnyomásaként a jó évre való beíratás odapecsételt szövege.xliv A kápárá szertartás végző magyar huszár és hagyományos polgári öltözetű zsidó férfi képét tartalmazó jom kipuri üdvözlőlap politikai üzenetét a rítusszöveg mellett látható kakas fejének helyére rajzolt cár fejje és fogalmazza meg. Ez a korabeli közbeszédben megjelenő közös harc, közös keleti ellenség és a közös győzelem összekovácsoló erejének képi megnyilvánulása.xlv

A fennmaradó képeslapok héberbetűs szövegei részben jiddis szövegek, vagy a jó pecsételést tartalmazó liturgikus szövegrészletek.

Szövegi szempontból érdekes még a nyelvváltás kérdése. A legrégibbnek tekinhető, részben budapesti datálású pusztán szöveges lapok háromnyelvűek, héber, német és magyar feliratot tartalmaznak, még ez a modern zsidóság nyelvváltása folytán héber-magyarra redukálódik, a külföldi lapok esetében pedig héber-németre.

Az őszi nagyünnepi üdvözlőlapok sajátos csoportját képezik a cionista mozgalmakhoz kötődő modern héber és német vagy magyar feliratú kétnyelvű lapok. Ezek vagy jelentős politikai eseményekhez, vagy a megalapozó közösségi emlékezetxlvi T’nách-hoz kötődő ókori eseményeihez kötődik. Ez utóbbi a művészeti képeslapok általános társadalmi jelenségének keretében ugyanakkor a cionizmustó függetlenül a modern zsidóság jelensége is lehet.xlvii

A képi ábrázolást tekintve a legtöbb ünnepi képeslap a zsinagógához, a közöséghez, a rítusok helyéhez és a rítusok stilizált megjelenítéshez kötődik. Ezek kisseb számban rajzolt századvégi illusztrációk, többnyire azonban századfordulós retusált, montázsolt fotónyomatok. Számban és tematikában ezt követik a családi rítusok, ünnepi együttlétek idealizált megjelenítései, majd a közösségen kívüli egyéni ünnepi rítusok rajzolt vagy grafikus ábrázolásai.xlviii

A rítusok, közösségek képi ábrázolásainak esetében egyaránt megelennek a népéleti képeslapok tradicionális zsidóságról és modern zsidó múltról alkotott világának, valamint az asszimilálódó, szekularizálódó modern zsidóság önmagáról alkotott kép közhelyeinek vizualizálódásai.

Összegzés
A Magyarországon fellelhető judaica képeslapok a modernizálódó magyarországi zsidóság feltáratlan sajátos mentalitástörténeti forrásanyagát képezik. Beszédesen tükrözik használóik, létrehozóik önmagukról és társadalmukról alkotott képét, a különböző magyarországi zsidóság különböző csoportjainak stratégiát és diskurzusait. Képiségükben művelődéstörténeti szempontból is fontossá válnak. Az etnikai imagológiák, közösségi emlékezet, történelem személet, építészettörténet szempontjából azonban még részletes elemzésük várat magára.
Irodalom:

ASSMANN, Jan:
1999 A kulturális emlékezet: írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, Atlantisz
BACSKAI Sándor:
2003 A második nap, Múlt és Jövő 2003/ 3.
(http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ID=32&PrintedID=3)
BÁCSKAI Vera:
1989 A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. (Magvető Könyvkiadó, Budapest)
BROWN, Benjamin:
2001 Orthodox Judaism, in: The Blackwell Reader in Judaism. Edited by Jacob Neusner & Alan J. Avery-Peck. (Blackwell Publisher, Oxford – Massachusetts, 2001) /232-255./
DOBSZAY Tamás – FÓNAGY Zoltán:
2003 Magyarország társadalma a 19. század második felében, in: Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. (Osiris Kiasó, Budapest, 2003) /397-459./
DON-YEHIYA, Eliezse:
2005 Traditionalist strands, in: Modern Judaism. An Oxford Guide. Edited by Nicholas de Lange & Miri Freud-Kandel. (Oxford University Press, Oxford, 2005)
EISEN, Arnold M.
1998 Rethinking Modern Judaism. Ritual, Commandment, Community. Chicago & London, The University of Chicago Press.
GANTNER Brigitta Eszter
2005 Ortodoxia és a magyar-zsidó történetírás. In: „Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket”. Tanulmányok a zsidó történetírásról. Mórija könyvek 4. (Universitas Kiadó – Judaica Alapítvány, Budapest) /120-133./
2006 Berlin szerepe a modern magyar kultúra megteremtésében. Magyarországi zsidó diákok a berlini egyetemen a 19-20. század fordulóján, in: Múlt és Jövő 2006 (4) /79-83./
GERŐ András
2004 Képzelt történelem. Eötvös kiadó.
GLESZER Norbert:
2007a Jákob lajtorjái. Az országos ortodox sajtó cádik-képe 1925 és 1944 között, in: Pócs Éva (szerk.): Angyalok, démonok, látók és szentek. Konferenciakötet. MNT, MTA-NK, PTE-BTK (in print)
2007b Rebbék, gyógyfürdők, tóraifjak és kóser penziók. Magyarországi orthodox kóser turizmus a 19. század végén és a 20. század elején, in Magyar Zsidó Szemle Új folyam 2007 (4) /159-212./
2007c Orthodox kOSHer MASS CULTURE? FOOD INDUSTRY, HOSPITALITY INDUSTRY, CHILDREN’S HOLIDAYS AND OPEN-AIR BATHS IN THE WEEKLY PAPER OF ORTHODOX JEWRY IN hUNGARY, 1925-1944. (Orthodox kóser tömegkultúra? Élelmiszeripar, vendéglátóipar, gyermeküdültetés és strandfürdők a magyarországi orthodox zsidóság hetilapjaiban 1925-1944 között.) In: Acta Ethnographica Hungarica 2007 (in print)
GYÁNI Gábor:
1997 A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban, in: Századok 1997/6. /1265-1304/
Hennyey Vilmos:
1928 A magyar posta története. 2. kiadás. Wodianer, Budapest.
Honko, Lauri:
1997 A rítusok osztályozása (Die Klassifikation der Riten) In: Barna Gábor (szerk.): Folklorisztikai olvasmányok I. Oktatási segédanyag. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszék. /31-44./
KATONA Csaba:
2003 Akiket a fürdőn ért a forradalom. A balatonfüredi fürdő 1848-49-ben; in: Századok 2003/5. /1231-1251./
Karády Viktor:
1997 Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. konTEXTus könyvek, Pécs, Cserépfalvi.
2000 Zsidó identitás és modernizáció, avagy az asszimiláció paradoxonai. In: u.ő.: Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Budapest, Új Mandátum. /249-281./
KONRÁD Miklós:
2005 A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón, in: Századok 2005/6. /1335–1369./
KÓSA László:
1997 A fürdővendégek társadalmi összetétele a kiegyezéskori Magyarországon. In: Dusnoki-Draskovich József – Erdész Ádám (szerk.): A hétköznapok historikuma. Erdmann Gyula (sorozatszerk.): Körösök Vidéke 5. (Békés Megyei Levéltár, Gyula) /76-108./
1999 Fürdőélet a Monarchiában. (Badeleben und Kurorte in Österreich-Ungarn.) (Holnap Kiadó, Budapest)
KÖVÉR György
2003. Középrend vagy középosztály(ok). Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig (1119-1168), in: Századok 2003 (5).
Oişteanu, Andrei:
2005 A képzeletbeli zsidó a román (és a kelet-közép-európai) kultúrában. Imagológiai tanulmány. Fordította: Hadházy Zsuzsa. Kriterion, Kolozsvár.
PATAI EDITH:
1912a Hirszenberg Palesztinában. In: Múlt és Jövő 1912. (február) /66-68./
1912b Az új Lilien. In: Múlt és Jövő 1912. (március) /112-116./
Petercsák Tivadar:
1994 A képes levelezőlap története. Miskolci Herman Ottó Múzeum – egri Dobó István Vármúzeum, Miskolc.
ROMSICS Ignác:
1999 Magyarország történetet a XX. században. (Osiris Kiadó, Budapest, 1999)
SILBER, Michael K.:
1993 The Emergence of Ultra-Orthodoxy: The Invention of a Tradition, in: The Uses of Tradition. Jewish Continuity in the Modern Era. Edited by Jack Wertheimer. (The Jewish Theological Seminary of America, New York – Jerusalem, 1993) /23-84./
TORONYI, Zsuzsanna
2004 Történelem és Múzeum. In: „Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket”. Tanulmányok a zsidó történetírásról. Mórija könyvek 4. (Universitas Kiadó – Judaica Alapítvány, Budapest) /145-170./
Turner, Victor:
2002 A rituális folyamtat. Struktúra és antistruktúra. A Rochesteri Egyetemen (Rochester, New York) 1966-ban tartott Lewis Henry Morgan-előadások. Budapest, Osiris.
i A judaica-képeslapok mentalitástörténeti forrásértékét mutatta be 2000-ben az amerikai National Museum of American Jewish History Past Perfect: The Jewish Experience in Early 20th Century Postcards címet viselő kiállítása a tréfástól az alkalomhoz illő, valamint a szekuláristól a vallásos ros hásánái képeslapokig. http://www.nmajh.org/EXHIBITIONS/postcard_rosh/index.htm (letöltés ideje: 2007. november 24.)
ii Honko, L. 1997; Turner, V. 2002.
iii Hennyey V. 1982. 154-155.
iv Hennyey V. 1982. 159, 163-164.
v Hennyey V. 1982. 159, 167.
vi Hennyey V. 1982. 179-180, 204.
vii Vö. Petercsák T. 1994. 7.
viii Petercsák T. 1994. 7-8.
ix Petercsák T. 1994. 9-10.
x Vö.: Gerő A. 2004.
xi Vö. KARÁDY 1997. 35-38, 84-89, 116-117; KARÁDY 2000. 267.
xii Dobszay – Fónagy 2003: 397-459.; Romsics 1999: 187-220.
xiii Vö. Bácsaki V. 1989. 51.
xiv KATONA Cs. 2003; KÓSA L. 1997; KÓSA L. 1999. 14-22.
xv Petercsák T. 1994. 19-20.
xvi KÖVÉR Gy. 2003; GYÁNI Gábor 1997.
xvii Petercsák T. 1994. 12-13, 18.
xviiiPetercsák T. 1994. 21-22., valamint lásd: Melléklet – Reklámlapok – R1, de ugyanígy adott ki a települést és saját boltját bemutató képeslapot a századfordulón a horgosi Wolf Miksa és a és a tóthváradi Kohn Sámuel kereskedő is.
xix Petercsák T. 1994. 41.
xx Petercsák T. 1994. 33-36.
xxi Lásd a Melléklet - Zsinagógák, hitközségi épületek - ZSHE1, ZSHE2, ZSHE3.
xxii Lásd a Melléklet - Zsinagógák, hitközségi épületek - ZSHE4, ZSHE5, ZSHE6.
xxiii Lásd a Melléklet - Zsinagógák, hitközségi épületek - ZSHE7, ZSHE8.
xxiv Vö. Petercsák T. 1994. 35-42.
xxv Gleszer N. 2007b, illetve Lásd a Melléklet - Turisztikai képeslapok - T1, T2, T3, T4, T5.
xxvi Petercsák T. 1994. 46-54, 87-89.
xxvii Gleszer N. 2007a
xxviii BROWN B. 2001. 222-223.
xxix DON-YEHIYA, E. 2005. 93-97; SILBER, M. 1993.
xxx Lásd a Melléklet - Ünnepi üdvözlőlapok – Zsinagógai - Üzs12.
xxxi Lásd a Melléklet – Rabbiképek - R1.
xxxii Lásd a Melléklet – Rabbiképek - R3; Ünnepi üdvözlőlapok - Zsinagógai - Üzs8, Üzs9, Üzs10, Üzs11; Zsinagógák, hitközségi épületek - ZSHE7. Hogyan tágabb társadalmi igényként a művészi, irodalmi lapok is fellehetők. Lásd a Melléklet – Szentföldről, vö. Patai E. 1912a, 1912b.
xxxiii Spitzer Miksa Meir, Miskolc, in: Bacskai 2004. 92., Gut Sabesz 2004. 04. 30./ 4.
xxxiv Lásd a Melléklet - Zsinagógák, hitközségi épületek - ZSHE9.
xxxv Lásd a Melléklet – Alkalmi képeslapok.
xxxvi Konrád M. 2005; Gantner B. E. 2005, 2006; Toronyi Zs. 2005., Eisen, A. 1998. 156-215.
xxxvii Petercsák T. 1994. 42-46; vö. Oişteanu, A. 2005.
xxxviii Lásd a Melléklet - Népéleti témájú lapok
xxxix Lásd a Melléklet – Szentföldről - Sz1, Sz2, Sz3.
xl Petercsák T. 1994. 104-105.
xli Lásd a Melléklet - Humoros képeslapok
xlii Petercsák T. 1994. 114.
xliii Gleszer N. 2007c
xliv Lásd a Melléklet - Ünnepi üdvözlőlapok - Egyéni rítusok – E2
xlv Lásd a Melléklet - Ünnepi üdvözlőlapok - Egyéni rítusok - E3, E4, Vö. Egyenlőség 1914. szeptember 6./ 1-2. Szerkesztői vezércikk: „Revanche"; Egyenlőség 1914. október 25./ 1-2. Dr. Fleischmann Sándor: Világtörténelem: világítélet; Egyenlőség 1914. december 13./ 1-2. Mezey Ernő: Makkabeus hagyomány.
xlvi Assmann, J. 1999.
xlvii Lásd a Melléklet - Ünnepi üdvözlőlapok - Egyéni rítusok - Ünnepi üdvözlőlapok – Bibliai jelenetek
xlviii A felosztás a Lauri Honko féle Emlékező, egyéni és krízisrítusok elvét követi. Honko, L. 1997., illetve Lásd a Melléklet - Lásd a Melléklet - Ünnepi üdvözlőlapok – Zsinagógai rítusok, Családi rítusok, Egyéni rítusok
 

Vissza