A szecesszió szó kivonulást jelent, kivonulás, mely lázadást jelent az 1900- as évek, az elmúlt ezredévforduló viktoriánus szemléletével, művészetével, életformájával szemben. Olyan művészeti mozgalom, stílusirányzat, amely az eklektikus túlzsúfoltsággal, a konvenciókkal helyezkedik szembe, mintegy kivonul abból. Egyetemes stílustörekvés, amely szerint a modernizmusuk a konvencionális kultúrát alapjaiban kívánta megváltoztatni.

Országonként más és másként tiltakoznak a hagyományok, a historizmus, a neostílusok, az eklektika és az esztétikai közhelyekkel szemben. Egységes stílusra törekszenek, amely nemcsak a képzőművészeti alkotások témáját, műfajait, kompozíciós elveit, színvilágát, tartalmi és formai jegyeit újítja meg az iparművészet, a tárgykultúra, a formatervezés terén, hanem az egyetemesség igényével lép fel. Ez az egységes stílus azonban nem valósult meg. A szecesszió  elnevezése országonként változik és az általános esztétikai elvek mellett sajátos  jellemzőket mutat, hiszen az egyes országok művészeti hagyományai eltérőek, különféle,  az egyes polgári társadalmakra jellemző társadalmi viszonyokkal kölcsönhatásban válaszoltak koruk kihívásaira.  Ebből következően egy rendkívül gazdag, sokszínű, de semmivel sem összetéveszthető stílus alakult ki, amely születése után is több divathullában élte utóéletét.

A szecesszió részben egyidőben, részben egymást követően inspirálva alakult ki a különböző területeken, s nem csak a francia kultúrához köthető, úgy mint például az impresszionizmus vagy a posztimpresszionizmus.

Műhelyszerű tömörülések jöttek létre, ahol belsőépítészeti és ipartervezési munkálatok folytak. Ilyen például a Deutsche Werkstӓtte Drezdában vagy Bécsben a Wiener Werkstӓtte. Művésztelepek jönnek létre, amelyben az összművészeti elveknek és gyakorlatnak tág tere nyílik. Ilyen kolónia volt a darmstadti művésztelep vagy a magyar gödöllői művésztelep is.

Az Osztrák- Magyar Monarchiában Secessionnak, Németországban Jugendstilnek, Franciaországban art nouveau-nak, Spanyolországban modernismonak, Olaszországban stile floreale-nak, Ameikában Tiffany style- nak, Angliában Arts and Craft-nak nevezték.

A szecesszió területei rendkívül sokrétűek. Egyetemességre való törekvésükből következően átfogták az építészet, az iparművészet, a kézművesség, a lakberendezés és az alkalmazott grafika valamennyi műfaját. Mindig a funkcióból indul ki és ahhoz alakítja a formát. Jellemző továbbá a szecesszióra, hogy mozgalom is, amelyben számos műhely és iskola alakul.

A szecesszió általános jellemzője, hogy a tárgyi kultúra újjáalakítására törekszik az enteriőrök, a bútorok, az ékszerek, sőt a színpadkép megalkotásában is.

A szecesszió olyan modernista stílus, amely organikus és erősen ornamentális. Egyszerre racionális és álomszerű, dekoratív és lényegét tekintve esztétikailag sokszínű.

A szecesszió művészeti előzményének tekinthető a preraffaeliták mozgalma, esztétikai elvei és művészete. A preraffaeliták XIX. század közepén kibontakozó, Angliából kiinduló mozgalma elhatárolódott az akkori akadémizmustól, mely szerintük Raffaello művészete után vált általánossá. Éppen ezért a Raffaellót megelőző művészeti korszakok művészetét tekintették a valóság feltárásának, ábrázolásának, a művész legteljesebb önkifejezési formájának. A preraffaeliták mitológiai és történelmi vonatkozású képeikkel, precíz formaadásukkal, szigorú kompozíciós elveikkel megtermékenyítően hatottak a szecesszióra.

A szecesszióra jellemző a stilizálás, a dekoratív színezés. Vonzódik az allegorikushoz, a misztikushoz, a dekadenshez és a finom erotikához. Kifejező eszközei közül elsőrendű szerepe van a vonalnak.

A szecesszió gyors elterjedéséhez hozzájárultak a folyóiratok és a nemzetközi kiállítások. Ilyen szecessziós folyóiratok a The Studio, az L’Art Moderne, a Jugend, a bécsi Ver Sacrum, az Art et Decoration és az orosz Mir Iszkusztva.

A szecesszió nem olyan karakteresen jelenik meg a képzőművészetben, mint a formatervezésben és az építőművészetben, bár stílusjegyei összetéveszthetetlenül felismerhetők az egyes alkotásokon. A festészeti szecessziót a növényi jellegű stilizáltság jellemzi, mely alapján kapcsolatba hozzák az orientális művészetekkel. Lokál színeket használnak a művészek, amely azt jelenti, hogy a tárgyak saját helyi színét a fény és árnyékviszonyok nem befolyásolják. A szecesszió vonalkultuszából is következően a felületeket erős kontúrok veszik körül, melyek erős érzelmeket, intellektualitást sugároznak.

A szecessziós művészek közé sorolja sok művészettörténész a norvég Edvard Much-ot is, akinek a legismertebb képe a „Sikoly”. Vonalvezetése, erős érzelmi töltése miatt nemcsak a szecessziós, hanem az expresszionizmus is alkotói közé sorolható.

A spanyol szecesszió legnagyobb építésze Antoni Gaudi (1852-1926), akinek fő műve a barcellonai Sagra familia templom. Nagyon nehéz az egyes alkotókat irányzatokhoz kapcsolni, így megjegyezzük, hogy Gaudi organikus művészete forrásává vált a XX. század elejének néhány irányzatának is. Dali például a szürrealizmus előfutárának, mesterének tekintette Gaudit.

Kiemelkedő művész a holland Jan Toorp (1858 -1928), aki egyaránt tekinthető szecessziós és szimbolista alkotónak. Hullámos hajkoronájú, erotikus nőalakjajai már Toulouse Lautrec és később, Mucha és Klimt allegorikus figuráin is megjelennek.

Alfons Mucha (1860- 1939) a cseh szecesszió és egyben az egyetemes művészettörténet kiemelkedő mestere: festő, szobrász, grafikus. Művészetére jellemző a műfajok gazdagsága. Eredetiségével, ugyanakkor páratlan rajztehetségével az alkalmazott grafikát kiemelte a másodlagos művészetek sorából.

Pályakezdőként a prágai akadémia visszautasította munkáit. 1885- 1887 között az akadémikus művészet fellegvárában, Münchenben  képezte tovább magát, melyet a modernebb elveket és módszereket valló párizsi Julian akadémián folytatott. Pályája kezdetén sok nélkülözés jutott osztályrészül a művésznek, többek közt Gauguinnel is dolgozott egy műteremben.  Ekkor könyvillusztrációkból élt.

Az igazi elismerést, a közönség szeretetét, a párizsi Szalon díját (1894) plakátjaival szerezte meg. A kor zseniális színésznőjének, Sarah Bernhardtnak tervezett plakátokat, melyek oly népszerűvé váltak, hogy a párizsiak a plakátokat megjelenésükkor leszedték, csodálták. A Kaméliás hölgy (1896), Gismonda (1895), de az Évszakok, Drágakövek, Napszakok, Gyümölcsök című alkotásai művészetének csúcsait jelzik.

Mucha megteremti a belle epoque szépségideálját, mely halk erotikát, fenségességet, az örök szépséget hirdetik. 1901- ben megkapta a francia Becsület- rendet. Művészete előtt hódol Amerika is, ahol 1904-ben a New York Sunday a világ legnagyobb art nouveau művészének nevezte, mikor vándorkiállításokat rendezett New Yorkban, Philadelphiában, Chichagóban és  az Amerikai Képzőművészeti Akadémia meghívott mestere volt(1904- 1906).

Az európai szecesszió másik zseniális művésze az osztrák Gustav Klimt volt (1862- 1918). Bécs az európai kulturális élet fellegvára volt. A századfordulós Bécs olyan szellemi nagyságok nevével jellemezhető, mint Freud, Wittgenstein, Otto Wagner, Gustav Mahler, Arnold Schönberg, Adolf Loose, Rainer Maria Rilke, Robert Musil, Karl Kraus. Itt jelenik meg a bécsi szecessziós művészek folyóirata, a Ver Sacrum. Itt épül a Wiener Secession háza (tervezője Maria Olbricht), ahol 1898 és 1905 között 23 kiállítást rendeznek az impresszionista, szimbolista és a szecessziós művészek alkotásaiból.

Korai művei zsánerszerű történelmi képek, amelyek a bécsi nagypolgárság és a freudisták körében nagy népszerűségre tesznek szert.  Mások kevésbé lelkesek és pornográfiával vádolják.

Portréi sík, arany háttérrel festett dekoratív művek.  Ebben szerepe lehetett annak, hogy atyai örökségként hozta magával az ötvösmesterséget, de minden bizonnyal az aranynak, mint a művészetekben hagyományosan alkalmazott anyagnak a transzcendentális jelentése is különleges jelentést hordozott.

Klimt vizuális nyelve Freud tudatalattijával rokon. Témái a századfordulón a művészetekben erős hangsúlyt kapó női - férfi ellentétet ábrázolják rendkívüli intuícióval és Klimt esetében zseniális tehetséggel. Klimt megteremti a végzet asszonyának archetípusát, amelyek az örök nőiség- asszonyiság, a végzetet hozó vamp alakjain át nagyon széles skálán mozognak; legyen az szakralitást sugárzó kompozíció, vagy profán, ami azért Klimt esetében mindig egy téren és időn kívül álló minőséget jelent.

Klimt gazdag életművéből két emblematikus, ismert képet emelek ki. Egyik a Judit I- II.(1901) a másik a Csók (1907- 1908) című alkotása.  Ez utóbbiban a kompozíció az örök Ádám és Éva közötti feszültséget, az eggyé forrottságot, izzásokat, vonzásokat és taszításokat, az időtlenségben a percnyi teljességet élhetjük meg a képet szemlélve.

A német szecesszió kiemelkedő művésze, a művészeti élet iránytója Max Liebmann (1847 -1935). Jómódú zsidó polgári család sarja. A berlini egyetemen jogot és filozófiát hallgatott, majd a festői hivatást választva a weimari képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait. Ezt 1869 - ben a párizsi és hollandiai tanulmányutak követték.

1874- ben a barbizoni festőiskolába látogat. Nagy elismeréssel szól Munkácsy és Paál László művészetéről.

1875-1876- ban több alkalommal hosszabb időt tölt Hollandiában. Frans Hals műveket másol, magába szívja a holland táj szépségét, tanulmányozza a nagy klasszikusokat.

1878- ban először jár Olaszországban, amely erős hatást gyakorol művészetére. Különösen Carpaccio és Bellini művei érdeklik, de a mediterrán színvilág, tematika is magával ragadja.

Max Liebermann a korai impresszionista korszaka után a weimari szecesszió vezető egyénisége, művésze lett. Sokoldalú művész: festményei, grafikái, plakátjai, litográfiái nagy hírnevet és tekintélyt szereztek neki.

1920- tól a porosz művészeti akadémia elnöke 1933- ig, a náci hatalomra jutásig.  Ettől az időtől kezdve zsidó művészek nem állíthattak ki, 1933. májusában nyilvánosan elégették a zsidó szerzők műveit. Liebermann ekkor lemondott akadémiai tisztéről.

Kifinomult érzékű műgyűjtő is volt, elsősorban a francia impresszionisták képeiből állította össze rendkívül értékes kollekcióját. Villája, műterme a Wannsee - tónál  volt. Az a Wannsee, amely az európai zsidóság sorát megpecsételte, a konferencia színhelye csupán pár száz méterre található a Liebermann villától, amely ma múzeum.

A magyar szecesszió mesteri között ki kell emelnünk, de nemcsak ide sorolva, Rippl- Rónai József és Vaszary János művészetét. Olyan irányzatokhoz nem sorolható magányos művészek, mint Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos művészete szintén mutat szecessziós jegyeket. Szimbolizmusuk és a szecesszió szétválasztása művészetükben igen nehéz feladatot jelent, de véleményem szerint ilyen jellegű analitikus vizsgálat e remekműveknél szükségtelen.

Új építész generáció jelentkezik a múlt század fordulóján, s az épülő fővárosnak, de a vidéknek is egész sor szecessziós épületet terveznek. Ezt az új építésznemzedéket Lechner Ödön, Lajta Béla, Kozma Lajos, Kós Károly, Márkus Géza, Jakab Dezső, Komor Marcell nevei fémjelzik.

1901- ben alakult a gödöllői iskola, művésztelep, amely a magyar szecesszió központja volt. Művészeti csoportosulásuk az angol preraffaellitákhoz kapcsolható, mégis egy sajátosan magyar szecessziós jellemzőket, eszméket és művészi gyakorlatot jelentenek művészettörténetileg.

A gödöllői iskola célja az volt, hogy létrehozzanak egy egységes képző- és iparművészeti stílust. A mindennapi tárgyak művészivé alakítása, hogy az artisztikum hétköznapi jelenléte olyan új minőséget hozzon lére, amely a modern ember életének meghatározó részévé kell, hogy váljon, céljuk volt.

Formanyelvükre a magyar nép ősi motívumkincsének összegyűjtése, annak magas fokú alkalmazása jellemző. Romantikus idealizmus tartja őket az iskola keretein belül, mely megnyilvánul abban is, hogy tolsztoji életelveket követnek. Elsődleges értékként a családot, az otthon szeretetét és a keresztény eszmeiséget, a mindennapi valóságot átjáró artisztikumot tartják fontosnak. A gödöllői művésztelep állami támogatással jön létre, jelentős szobrásziskolája és szőnyeg és gobelinszövő műhelye működött. Alapító mestere Körösfői- Krisch Aladár és Nagy Sándor.

Történelmi festészetük jelentős, emellett tematikusan a nő, az anya és a madonna, a testiség szellemivé szublimálása jelenik meg a programadó képeiken.(A jó kormányos, 1907.; A művészet forrása 1907.) Olyan összművészet megalkotásán fáradoztak, és értek el kimagasló eredményeket, amely a képzőművészet és az iparművészet egységét jelentik.