Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei VII. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "TE ÉRTED..." volt. (Debrecen, 2005. május 27
- 29.)
Egy talmudi idézetet akartam előadásom
alcíméül adni, de túl hosszú lett volna, s így eltekintettem tőle. Engedjék meg,
hogy mégis ezzel kezdjem mondandómat:
"Ki a gazdag? Kérdezték állítólag rabbi Akivától, s ő azt felelte: akinek
derék felesége van."
A mondás rámutat arra, hogy a tradicionális zsidó közösségekben mind a mai napig a
nők a családban tevékenykedhettek. Ott azonban nagy megbecsülés és tisztelet övezte
őket. " A háztartás, és a gyermekek dolgaiban a férfi kövesse a felesége
tanácsát, hogy béke és összhang uralkodjék otthonában" mondja a Talmud egy
másik helyen, vagy ismét idézek " Bölcseink azt mondták, a férfi hízelegjen a
feleségének, hogy megóvja a házi békét."(1)
Ennek a megbecsülésnek a következtében a nők hajlandók és hajlandók voltak a
számukra kijelölt hagyományos vallási és társadalmi szerepek határain belül élni.
A gyakorlatban ezek egész jól összekapcsolódnak. A nőket mentesítették bizonyos
vallási kötelezettségek, például a zsinagógabeli imák alól, így jobban
betölthették a zsidó társadalom által számukra kijelölt családi szerepet.
Hátrányos helyzetben voltak a közösségi imaalkalmakkor, a vallási nevelésben, a
vallási bíróságok előtt és a közösség vezetésében.(2)
A nőket nem számítják be a minjánba, nem szólítják a Tórához, nem lehet
belőlük rabbi, kántor, Tóra-olvasó, előimádkozó stb. A zsinagógában régóta
jellemző a női rész, az ezrát násim elkülönítése. Ez a jeruzsálemi templomban
bevezetett szokás nyújtott védelmet a Templom kavargó sokaságában összegyűlt
férfiak és nők léháskodása ellen.(3) Gyakran külön bejárat vezet
a női karzatra, mely ugyancsak ráccsal van elválasztva a zsinagógai tértől. A
neológ zsinagógákban is külön padsorokban ülnek a férfiak és a nők.
A stetlben a feleségnek gyakran kellett a család anyagi megélhetésről is
gondoskodnia, hogy a férjük a tanulmányainak szentelhesse magát. Így erős
személyisége és üzleti szelleme fejlődött ki. Az apa gyenge és háttérbe marad, az
anya uralkodó és mindenható. A lányait görcsösen férjhez akarja adni, a fiú pedig
az anyai gondoskodás áldozata, ugyanakkor ő az anya teljes figyelmének a kizárólagos
tárgya. (Jiddise Máme)
Ezt a feladatkört a zsidó közösségek, sőt maguk a nők sem háttérbe
szorításként élték meg. Olyannyira nem, hogy amikor a modern korban megjelentek más
női szerepek, ezek a hagyományos zsidó közösségekben egyáltalán nem találtak
utat.
A 20. század elején az ortodox Zsidó Újságban az ortodox zsidó
leányegyesületekről szólva hangsúlyozzák: "A nők azzal szerezhetnek maguknak
érdemeket, hogy gyermekeiket a chéderbe viszik, férjeiknek lehetővé teszik, hogy a
tanházba tartózkodjanak. A kasrusz, a nido, a gyermeknevelés teljesen és
ellenőrizhetetlenül a nő kezére és lelkiismeretére van bízva."(4)
A zsidó lányok ne menjenek gimnáziumba, ne akarjanak érettségit szerezni. Nemcsak
azért, mert a numerus clausus miatt úgysem tanulhatnának tovább, hanem mert a
gyakorlati életre kell előkészíteni őket. Elégedjenek meg a polgári iskolával,
mely a polgári középosztálynak megfelelő intelligens, vallásos érzésű gyermekeket
nevel. Írja ugyanekkor a neológ zsidók hetilapja is, a zsidó lányok
pályaválasztása témakörben(5).
A zsidó lányok oktatásával kapcsolatban kialakult nézetekről jó képet ad a Pesti
Izraelita Hitközség által 1932-ben kiadott A magyar zsidó nő naptára. Ebben azt
olvashatjuk, hogy a zsidó nőnevelés terén a világháború hozott változást.
Világossá vált egyrészt, "hogy a nő csak akkor állhatja meg a helyét az
életben és veheti fel a versenyt a férfi munkaerővel, ha
iskolázott, művelt és intelligens. Másrészt viszont a zsidó lányok számára
lehetetlenné vált ezen életforma elérése." A pesti zsidó leánygimnázium
létrehozásának célja eszerint, hogy eljuttassák " a magyar zsidó leányokat
abba a családi otthonba, ahol a mindennapi élet, a társadalmi tevékenység, a jövő
nemzedék nevelésének az iránya magán viseli a hazaszeretet és a hithűség őszinte
és szilárd jellembélyegét"(6) Vagyis az iskolázottság ez
esetben is azt a hagyományos zsidó nőképet támasztja alá, miszerint a nőnek otthon
a helye. Még mindig ebből a naptárból: "a két nemnek egy egész életre szóló,
legbensőbb szövetkezése, testnek és léleknek erkölcsi egybeforrása. A férfi
hivatása és feladata, hogy arcának verejtékével keresse meg családja mindennapi
kenyerét, a nő pedig legyen hozzávaló segítőtárs, kinek hivatása gyermeket életre
hozni és nevelni. Ez a józan munkamegosztás, melyet természetességéből nem tud
kimozdítani, kivetkőzni a nőnek a kenyérkereső pályákon való térfoglalása
sem."(7)
A család volt az a keret, amelyben a nők "második nem"-ként tevékenykedtek.
Szigorúan korlátozták az előírások azokat a szerepeket, amelyek túlmentek az anya
és a feleség szerepén. A két nem közti hatalmi egyenlőtlenség a házassági
erőviszonyok hagyományos felfogásából is adódik. A zsidó házasok között gyakori
a nagy korkülönbség, a nőnek az ettől nem független nagyobb függősége,
alacsonyabb iskolázottsága, mind olyan tényező, mely a nőnek a házasságban
gyengébb szerepet juttat.(8)
Az egyetlen terület, amelyen elképzelhető volt a nők családon kívüli
tevékenykedése, az a jótékonyság. A jótékonykodás szokása bibliai eredetű, a
mózesi törvények ismételten előírják a szegényekről, az özvegyekről,
árvákról való gondoskodást. Cedáká ( cödokó) az elnevezése az intézményes
jótékonyságnak, míg a magán jótékonyságé: gemilud cheszed. A Talmud előírása
szerint az átlagos jövedelmű zsidó ember keresményének 10 %-át tartozott jótékony
célra adni. A 13. századtól egészen a 19. századig ez volt a gyakorlat. Amikor a
zsidó községek hitközségekké alakultak át, a jótékonykodás régi szokása
tovább működött.(9)
Ezek közül a nők és leányok a nőegyletekben, leány egyletekben, a patronáge
egyesületben tevékenykedtek, emellett hölgy volt az elnöke és mozgatórugója a
cionista szövetség szombathelyi csoportjának, Braun Dávidné személyében. A
szombathelyi Hitközség irattárában nemrégiben előkerült jegyzőkönyv az Izraelita
Leányegylet tevékenységét mutatja be 1929 decembere és 1942 márciusa között.(10)
A leányegyletek létrehozása és működtetése mögött a fentebb említett
szellemiség és indíttatás húzódott meg. Az egyesület tevékenykedik a nők
helyzetének javítása érdekében az önálló döntéshozatal, szervezés és alkotás
terén, de súlyát tekintve ez mégsem olyan jelentős, hogy befolyásolná, vagy
megváltoztatná a hagyományos nőképet, nő szerepeket a társadalom, szűkebb
értelemben a zsidóságon belül.
A múlt század elején a nőegyletek az akkor még nem intézményesült
szociálpolitikának egyes területein nyújtottak szolgáltatásokat.(11)
Emellett az egyesületek társadalmi, integrációs funkciót is betöltöttek, azzal,
hogy helyi szinten az azonos rétegekhez tartozó egyéneket tömörítették, s
biztosították tagjaik számára értékrendjük és értékazonosságuk
tudatosítását.(12)
A szombathelyi Izraelita Nőegylet alapítási évét nem tudjuk, de a Bernstein Béla
által látott hitközségi jegyzőkönyv szerint 1856-ban már működött. 1881
januárjából már fenn maradt egy alapszabálya(13) mely szerint
"kizárólag szombathelyi, szükségben, betegségben vagy bármi más nyomorban
szenvedő izraelita vallású nőknek a segélyezése, általában jótétemények
gyakorlása" a feladata.(14)
1896-ban bejegyezték az egyesületet, az ekkor készült alapszabály némileg eltér az
előzőtől. Eszerint feladatuk " szegényeknek, különösen izraelita vallású
szegény nőknek segélyezése különös tekintettel betegekre, keresetképtelenekre,
özvegyekre és árvákra."(15)
Az Orthodox Nőegylet később vált ki a kongresszusiból, az alapszabályát 1904-ben
hagyták jóvá,(16) 1928-ban 25 éves jubileumát ünnepelte. A
megemlékezés után műsort adtak és teát, és a tagok által sütött süteményeket
fogyasztották. Közben nem feledkeztek meg a szegényekről, "s hullt az
ezüstpénz, bankó szívesen, mert hisz onnan hullt ahol volt, és odahullt ahol nagyon
kellett."(17) A neológ nőegylethez hasonló funkciót látott el,
de jobban elzárkózott a nyilvánosságtól. Tevékenységükről a helyi és a zsidó
sajtóban is alig jelent meg információ. Tiszteletbeli elnöke a mindenkori rabbi - 1900
óta Benedikt Márk - felesége volt.(18)
Ez a hitközségen belül meginduló, mégiscsak valamiféle közéleti tevékenység nem
zárta ki, hogy továbbra is meg kellett felelni a hagyományos szerepnek is. Kálmán
Ödönné, az Újpesti Izraelita Nőegylet elnöke az Egyenlőségben leszögezte: "
Házon belül van a nő hivatása. Kifelé csak ott és akkor szerepeljen a zsidó nő, ha
jótékonyságot gyakorol. Azt a jótékonyságot, amelyet a szeretet sugalmaz. Ez a
szeretet hozta létre nálunk a leányegyletet, amelynek célja olyan zsidó asszonyokat
nevelni, akik a zsidó ház szépségét magukkal viszik. A zsidó lányoknak meg kell
tanulniuk szent vallásunk törvényeit és hagyományait ... de bele kell vinni a zsidó
nő lelkébe és szívébe a zsidó áldozatkészség és szánalom érzetét is..."(19)
A nagykátai rabbi Blau Soma szorgalmazására 1910-ben alakult meg az Izraelita Patronage
Egyesület, melynek szombathelyi fiókja 1911-ben jött létre. Céljuk felekezeti
szellemben, a szolidaritás erősítésével a gyermekvédelmi feladatok biztosítása, az
árvák családoknál történő elhelyezése, gondozása volt.(20)
Az igény, hogy leányegylet alakuljon Szombathelyen az Izraelita Jótékony Nőegylet és
a hitközség közös kezdeményezése volt.
A leányegyletek létrehozásának egyetlen célja, hogy értelmesen töltsék el az
iskola befejezése, és a férjhezmenetel közötti időt.
Ezzel kapcsolatban két kuriózumnak tekinthető anyag áll rendelkezésre. Az OSZK-ban az
alkalmi kiadványok között őrzött két szombathelyi lap, a Zsúr -újság 1913-14-ből
és a Revű -újság 1927-ből. A Zsúr -újságban felveti egy anya a kérdést, hogy az
elemi után tanulhassanak a lányok tovább, mert csak az elsatnyulás, semmittevés vár
rájuk. Ugyanezt a problémát veti fel Jánossy Gábor A feminizmus Magyarországon c.
művében. Az anya " zavarban van, mit csináljon a kis leányával, ki iskoláit
már elvégezte, pompásan fest, zongorázik, varr, hímez, a főzőkanalat is ügyesen
forgatja. Szóval teljesen elkészült arra, hogy ha jelentkezik egy jó szabású ruhába
bújt, megnyerő modorú fiatalember" akkor hozzámenjen.(21)
Mindkét esetben a lányok életében létrejött vákuum kitöltése a cél, értelmessé
tenni azt az időt ami a férjhez menés előtt vár rájuk.
Erre jelentett megoldást a Leányegylet, mely Szombathelyen egy fontos feladatot is
ellátott, nevezetesen a népkonyha üzemeltetését. A Nőegylet - Leányegylet
kapcsolata anya - lány kapcsolata is egyben, mely hol jobban, összehangoltan hol
rosszabbul, konfliktusokkal működött.
Az értelmes elfoglaltság jelenti a vallás, az identitás megélését, melynek
továbbadása az anya feladata, ezáltal felkészülést a hagyományos zsidó női
szerepre. A jövő zsidó anyáit kell látni a serdülő leányokban írja az
Egyenlőség cikke, akik régi anyák utódaiként viseljék a zsidó nevet. " Zsidó
leánytestvéreim! Alakítsatok zsidó leányegyesületeket...Ne olvassatok olyan
könyveket, melyek a zsidó vallást modernizálva el akarnak tántorítani őseink
vallásától."(22)
De jelenti az értelmes elfoglaltság a társasági élet megszervezését, mely alkalmat
ad a fiatalok, leányok és fiuk ismerkedésére, a párkapcsolatok kialakulására.
Asszimiláns, neológ, elsősorban városi zsidó közösségben a hagyományos
házasságközvetítés- a jól ismert satchen -szerepe háttérbe szorul. Legalább is
leplezettebben zajlanak a közvetítések. A szülők mégis, valamelyest irányítani
szeretnék a párválasztást, minimum a vegyes házasságok megakadályozásáig. Ezért
lehetővé tették a fiatalokat is vonzó programokat, melyet a jótékonysággal
támogattak is.
És az értelmes időtöltés jelentette végül magát a jótékonyságot.
Anyák és leányok, nőegylet és leányegylet, ezen a területen tudtak
együttműködni.
Az alapszabálya szerint 1917-ben, a 14 éven felüli lányok számára megalakult
Szombathelyi Zsidó Leányegyesület bevallott célja a jótékonyság gyakorlása,
különös tekintettel a hadiárvák, szegény gyermekek, aggok, keresetképtelenek
élelmezése útján népkonyha fenntartásával.
Felolvasások, művészi estélyek hazafias(!) szellemben való rendezésének
jövedelméből tartják fenn az intézményeiket. Jövedelmük az alapító, a pártoló
és rendes tagsági díjakból. valamint a mulatságok bevételeiből származik.
A megalakuláskor 309 tagjuk volt, a közgyűlés választmányt és tisztikart
választott. A választmány legfontosabb feladata a népkonyha ellenőrzése volt.(23)
1931-ig kétszer utasította el a belügyminiszter a bejegyzésüket.(24)
Az elutasítás indoka volt, hogy nincs elegendő közérdekű célja az egyesületnek.
Talán ez lehet az oka annak, hogy 1930-ban a Szombathelyi Zsidó Népkonyhabizottság
közgyűlése elhatározta, hogy törvényes alapszabállyal bíró egyesületté alakul
Szombathelyi Zsidó Leányegyesület név alatt.(25) Ezzel megvolt a
közérdekű feladat, és ezzel magyarázható, hogy ezt a felelősségteljes munkát
Szombathelyen a leányegyletre bízták.
Az egyesületet a hitközség és a Nőegylet is felügyelte, nyilván adódott ez a tagok
fiatal korából, tapasztalatlanságából.
A 14. életévét betöltött zsidó lányok léphettek be, akik már nem jártak
iskolába, s a tagság megszűnt, ha a leány férjhez ment, s ettől kezdve a
Nőegyletben tevékenykedhetett tovább. Kevés olyan esettel találkozhatunk, amikor
azért lépett ki valaki, mert dolgozni kezdett.
Az elnök vezette az egyesületet, kötelessége volt a népkonyha szükségleteiről
gondoskodni, a népkonyha feletti felügyeleti jogot gyakorolni. Az első elnök Ungár
Lenke volt, de mellette tiszteletbeli elnökként ott találjuk Horovitz Józsefnét, a
rabbi feleségét, és Braun Dávidnét a cionista szervezet későbbi vezetőjét.(26)
Kezdetben tehát formálisan leány áll a szervezet élén, később már erre a formára
sem adnak, s nyilván a felelősségteljes feladat miatt, egy-egy felnőtt nőegyleti tag
tölti be ezt a tisztet. Horovitz Józsefné, Vajda Pálné. A népkonyha
szolgáltatásait az ortodoxok is igénybe vették, így az ortodox hitközség anyagilag
is támogatta a fenntartását.
A munka tényleges szervezése a havonta ülésező választmányi ülésen folyt. Ezeken
határozták el a rendezvényeket, jelölték ki és osztották el a feladatokat.
Rögzítették és megköszönték az adományokat.
A leányegylet rendezvényei között a legjelentősebbek a bálok voltak. A bál a
közösség fontos társadalmi eseménye volt, ezért sikere növelte az egyesület
presztizsét. A bálok között is a legjelentősebb az un. Fehér Rózsa bál volt,
melyet a Kovács Szálló nagytermében rendeztek.(27) Mindig januárban
, s ezzel indult Szombathelyen a báli szezon.
Ugyancsak bált szerveztek purimkor. Mivel ilyenkor szokás jelmezben is megjelenni,
eleinte Dominó-bálokat rendeztek, de a szülők a költségek miatt egy másik
megoldást támogattak, melynek a " Tavasz a télben " nevet adtak, s így
elővehették a tavaszi ruhákat, kisebb lett a kiadás, mely a báli szezonban eléggé
megterhelte a szülők pénztárcáját. A költségekhez kellett ugyanis számítani a
jótékonyságot is, hiszen a bevétel nem leplezett célja volt a rendezvényeknek.
Olyannyira nem leplezett, hogy 1932-ben a válság idején "láthatatlan bált"
rendeztek, a jegyek megvásárlása jelentette a bevételt, a többi kiadást meg lehetett
spórolni.
A teadélutánokon, fagylaltdélutánokon, mesedélutánokon, gyermek-balett
előadásokon, műsoros esteken a lányok szerepeltek. Sokan tanultak zenét, s Bárdos
Alice és Weiner Lilly hangversenyei a felnőtt közönségnek is komoly zenei élményt
jelentettek.
A zsidótörvények megjelenésével a leányegylet is egyre inkább bezárkózott. A
rendezvények új formája a házi tea lett. Otthon a szülők engedélyével és
segítségével (hozzáteszem a költségükre) szervezik meg, hogy a bevétellel az
egyesület pénztárát gyarapítsák.
Mint fentebb már többször említettük, a Leányegylet legfontosabb feladata a
népkonyha üzemeltetése volt. Ennek jelentőségét érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy a
városban két népkonyha működött. Az egyik az 1918-ban a Vasvármegyei Népgondozó
Szövetség keretében működött és szegényeknek, diákoknak osztott élelmet. A
városi népkonyha mellett a másik a zsidó hitközségé volt. A rászorulók élelemmel
való ellátásának ugyancsak régi hagyománya volt a zsidó közösségekben. Mai napig
szokás nagyobb ünnepeken, vagy sabatkor, a családhoz nem tartozó akár idegeneket is
meghívni az ünnepi asztalhoz. A jesívák bócherjeiről is úgy gondoskodott a
közösség (Szombathelyen is), hogy a tanulók napokat ettek, azaz minden nap más
családnál ebédeltek. A Maszkil el dal egylet az átutazó szegények élelmezéséről,
a beteglátogató egyesületek, a kórházban fekvő betegről gondoskodtak. Szokás volt
szegények számára megvásárolni a peszachi maceszt, mely az ünnep nyolc napja alatt a
fő eledel vallásos zsidó családoknál.
Ennek a körültekintő gondoskodásnak nagyon egyszerű oka volt. A zsidó
hitközségeknek kötelességük gondoskodni arról, hogy megteremtsék a feltételeit a
vallás gyakorlásának. Már pedig a kasrut, az étkezési előírások betartása az
egyik legfontosabb kötelessége a jámbor zsidónak. Segíteni kell tehát, hogy ha olyan
körülmények közé kerülnek, ahol erre nem lenne lehetőségük, meg tudják oldani az
étkezést. Ezért kellett a zsidó hitközségnek külön népkonyhát nyitni, hiszen a
zsidó szegények nem mehettek a városi népkonyhára étkezni.
A Thököly utca 35 szám alatt működő intézmény(28) eredetileg a
rosszul ellátott iskolás gyerekek élelmezésére alakult. A leányok így a
gyermekekről való gondoskodást is gyakorolhatták, felkészülve a későbbi
anyaszerepre. 1920-ban 50 személyt láttak el.(29)
1927-ben felavatták a hitközség kebelében működő Aggok Házát, így az ott lakó
idősek ellátása is a népkonyhára hárult. A jegyzőkönyv adataiból kiderül, hogy
átlagosan 70-80 fő között mozgott a rászorulók száma.(30) Kiderül
az is, hogy a rászorultság eldöntésének felelősségteljes kötelessége is a
leányegylet választmányát terhelte, hiszen nekik kellett előteremteniük a segítség
anyagi fedezetét.
Az egyesület bevételeit elsősorban a népkonyha fenntartására fordították. Ezek a
bevételek a tagdíjakból és az adományokból származtak.
Az adományok egyik csoportját a természetbeni adományok alkották(31).
Az egylet tagjai, hozzátartozóik, hitközségek, intézmények élelmiszereket
ajánlottak fel ( tej, gabona, csokoládé, cukor, liszt, tojás stb.). Ezeket a
népkonyhán hasznosították. Esetleg más programjaikon is felhasználták, pl. nagy
mennyiségű kakaót kaptak, s ebből mesedélutánon vendégelték meg a kisebb
gyerekeket.
Az adományozás másik módja volt, amikor valamilyen családi ünnep alkalmával
megvendégelték a népkonyha segélyezettjeit, azaz finanszírozták egy ebédjüket,
vagy egész napi kosztjukat.
A pénzadományok az egészen kevéske 2-3
pengőstől a egészen nagy összegekig terjedhettek. Érdekes módja volt az
adománygyűjtésnek, bizonyos udvariassági cselekedetek megváltása az egylet javára (
kórházi látogatások, temetések virágainak a megváltása, a virág árát adják az
egyesületnek.)
Zsidó intézmények és érdekeltségek részéről is jelentős támogatást kaptak. A
vidéki hitközségek, nyilván mert tagjaik szombathelyi munkavállalóként kosztoltak a
népkonyhán, ugyancsak rendszeresen támogatták.
Két alapítvány felett is rendelkeztek. Az egyiket Dukesz Ferenc és felesége Eisinger
Margit a leányegylet egykori tagja tették. Az ezer pengő kamataiból évente három
családot tudtak támogatni. Az meghalt egykori elnök Réti Jenőné emlékére pedig
maga az egyesület tett alapítványt, mellyel annak emlékét örökítette meg.
Az idők nehezülésével más típusú feladatokat is vállaltak. Kulturális
rendezvényeket szervezetek a zsidó törvény miatt munka nélkül maradt művészek
számára. A szükségből erény lett, ugyanis kitűnő színészek, zenészek
előadásait élvezhette ekkor a Szombathelyi közönség. (Collégium Musicum, Ascher
Oszkár, Rádai Imre)
A jegyzőkönyvek nem utalnak rá, de a sajtóból tudni lehet, hogy működött
leányegylet a szombathelyi ortodox hitközség mellett is. Az ő tevékenységük
feladatuk a vidám vallási ünnepek, ezek közül is elsősorban a chanuka és a purim
megszervezése volt, gyermekek és külön a hölgyek részére.
A két egyesület között nem volt semmiféle együttműködés, vagy legalábbis nem
volt rendszeres. Mid összesen egyetlen közösen szervezett chanuka ünnepségről van
tudomásunk(32), s a visszaemlékezők sem tudnak közös programokról.
Az ortodox hitközség és egyesületei sokkal zárkózottabbak voltak, rendezvényeiknek
nem szántak nyilvánosságot, néha az ortodox zsidó lapban a zsidó újságban lehet
olvasni egy-egy hírt róluk.
1942. március 1-én tartotta az egyesület a 25 éves jubileumi közgyűlését.
Méltatták az eddigi eredményeket, kiemelték azokat akik sokat tettek a
Leányegyletért. Ez az utolsó bejegyzés a fennmaradt jegyzőkönyvben. Más adatunk
sincs arról működött- e még, s ha igen, akkor hogyan. A zsidótörvények, a
zsidóság törvényen kívül helyezése, a gettósítás során az egyesületi élet
másodlagossá vált. Amikor 1944. június 16-án az 1520/ 1944. számú BM rendelet
megszüntette a zsidó intézményeket és egyesületeket a közösség életében azok
már nem játszottak szerepet.
Jegyzetek
1 Donin, Haym Halevy:
Zsidónak lenni, bp. 1991. 124-125.o. lásd még: Seltmann Lajos: A nő a Talmudban Bp.
1887.
2 Greenberg, Blo: Feminizmus: jó ez a zsidóknak? Múlt és Jövő,
1992./1. 28.o.
3 Donin i.m. 180. o.
4 Zsidó Újság, 1931. február 6., 5.o.
5 Egyenlőség, 1929. június 22., 13.o.
6 Wirth Kálmán: A zsidó leánygimnázium és a Jóbarátok Egyesülete
In: A magyar zsidó nő naptára (1932-33) szerk.: Zsoldos Jenő, Pesti Izraelita
Hitközség, Bp. 1932., 4.o.
7 Dr. Groszmann Zsigmond: A házasságkötés a zsidóknál. In: A magyar
zsidó nő naptára 52.o.
8 Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció. polgárosodás.
Tanulmányok. Cserépfalvi K. 1997.,223-224.o.
9 Haraszti György: Zsidó jótékonyság és mecenatura a
századforduló Budapestjén In: Partes populorum minores alienigenae szerk. Mózer Ibolya
Szombathely, 1994/1.
10 Zsidó Hitközség Irattára Szombathely Batthyányi tér 9.
11 Acsády Judit: A feminizmus kialakulása és mai kérdései. In: A
kisebbségekből álló társadalom konfliktusai. Juhász Gyula Felsőoktatási K.,
Szeged, 1998. 138. o.
12 Bősze Sándor: Az egyletek helye és szerepe a magyar társadalom
életében a XIX. és a XX. században. Vas megyei levéltári füzetek 6. Szombathely,
1993. 75.o.
13 A Szombathelyi Izraelita Jótékony Nőegylet alapszabálya IV.
440/163. VaML.
14 1930-ban 45 gyermeket ruházott fel tetőtől talpig. Méret után
cipőt, ruhát, kabátot kaptak. Egyenlőség 1930. január 30. 22.o.1931 telén 30 lányt
és 30 fiút láttak el téli ruházattal. Egyenlőség 1931. december 5. 16. o.
15 Katona Attila: "Tanácskozásunk több, mint az asszonyok
parlamentje" Az 1913-as szombathelyi nőkongresszusról és a helyi
nőszervezetekről In: Partes Populorum minores alienigenae szerk. Mózer Ibolya
Szombathely, 2002/7. 250-251. o.
16 Katona i.m. 251.o.
17 Zsidó Újság 1928. dec. 21. 10.o
18 A Szombatelyi Orthodox Izraelita Nőegylet alapszabálya VaML IV/40.
26. doboz 164.sz.
19 Egyenlőség, 1927. szeptember 24., 21-22.o.
20 Katona i.m. 250.o. Országosan 1000 gyerek állt a felügyeletük
alatt, Szombathelyen 18-an éltek nevelőszülőknél. Az egyesület 5-5 koronával
toldotta meg az állami támogatást. Egyenlőség, 1911. november 5. 3.o.
21 Jánossy Gábor: A feminizmus Magyarországon. Szombathely,
Vasvármegye Nyomdavállalat, 1911., 97.o.
22 Egyenlőség, 1929. február 9. 15-16.o.
23 A Szombathelyi Zsidó Leányegylet alapszabályai. Szombathely város
polgármesterének iratai. Közigazgatási iratok 5756/1921.,VaML.
24 A Szombathelyi Zsidó Leányegylet alapszabályai. Szh. polg. ir.
közig. ir. 3384/1924., VaML.
25 A Szombathelyi Zsidó Népkonyha Bizottság közgyűlése 1930. május
5. IV. 440/220. VaML.
26 Szombathelyi Újság, 1917. február 20. 3.o.
27 A Szombathelíyi Zsidó Leányegylet jegyzőkönyve 1931. január 4.
28 Fehér i.m. 118.
29 Dr. Horovitz József: Múltunk - jövőnk. Hír. 1920. december 27.
4.o.
30 A Szombathelyi Zsidó Leányegylet jegyzőkönyve 1934. november 6.
1935. május 15. 1937. március
31 A Szombathelyi zsidó Leányegylet jegyzőkönyve 1937. március 18.
32 Zsidó Újság 1930. január 3. 12.o. |
