18 oldal !!!


Oláh János

A rabbi és a zsidó néprajz (Kohlbach Bertalan)

 

Először néhány mondatot a rabbi-ról. A rabbi egy héber szó, jelentése: mesterem, tanítóm, uram. A rabbi őseredeti értelmében annak az embernek a tiszteletteljes megszólítása volt, aki tudása, bölcsessége vagy példaadó viselkedése révén érdemelte ki e titulust. A szó, a rabbi szó, fiatalabb hivatalánál, hiszen ahogyan Weisz Pál néhai hódmezővásárhelyi rabbi, majd debreceni főrabbi, később pedig Méir Weisz néven a jeruzsálemi Héber Egyetem tudós professzora írta: "Rabbi volt már akkor is, amikor rabbi még nem volt." Ugyanis az a hivatás, az a képesség melyet e szó jelöl, az ún. Nagy Gyülekezet Férfiaitól[1] (Ansé kneszet hágdolá) származik az ante V. századból, míg a rabbi "funkciói" csak a post I. században körvonalazódtak. A XIX. századtól, a zsidóság emancipációját követően azonban gyökeresen megváltozott a rabbi szerepe a közösségén belül. A zsidóság egy része vallási felekezetként definiálta önmagát és be kívánt tagozódni a többségi társadalomba, élni kívánt az emancipáció lehetőségével, a felkínált jogokkal. Több-kevesebb sikerrel beilleszkedett a világi államgépezetbe, nem vitte már peres és egyéb ügyeit a rabbi, illetve a rabbinikus bíróság elé és világi iskolában taníttatta már gyermekeit. Gyakorlatilag a rabbinak megmaradt a zsinagóga, a maga korlátozott lehetőségeivel a hitélet ápolására, de tulajdonképpeni "ősi" feladata nem változott, ahogyan Hevesi Simon, a Dohány utcai zsinagóga volt főrabbija írta: "kihatással lenni az életre." Előadásunk egyik tárgya: Kohlbach Bertalan, rabbi (is) volt. Rabbi volt, bár ténylegesen a rabbi-hivatalt csak néhány évig töltött be, de Hevesi Simon előbb említett mondásának tökéletesen megfelelt, "kihatással" volt az életre, korának közismert személyisége és a zsidó néprajz egyik avatott úttörője, művelője volt. Most, őróla néhány szót. A Kohlbach család 1729-ben telepedett le a felvidéki Liptószentmiklóson (ma: Liptovsky Mikulas - Szlovákia), ahol Kohlbach Bertalan /Bernát/ megszületett 1866-ban. Anyai nagyapja: a híres és jámbor[2] liptószentmiklósi rabbi Ber Nicolau volt. Apai nagyatyja: Mendel Kolbach[3] molnár és lisztkereskedő volt a tolna megyei Hőgyészen. Apja: Kohlbach Sámuel 1870-ben bekövetkezett haláláig a komárom megyei Ács zsidó hitközségének rabbija volt. Anyja: Ber Jentel/Jetti, férje halála után hazaköltözött anyjához: Ber Nicolau özvegyéhez Liptószentmiklósra, kit Kohlbach gyakran felidéz néprajzi dolgozataiban. Kohlbach Bertalan tanulmányait 1879-ben kezdte a budapesti Országos Rabbiképző Intézet úgynevezett alsó tanfolyamán.[4] Az 1884/1885 tanévben a breslaui (ma: Wroclaw - Lengyelország) Jüdisch-Theologisches Seminar hallgatója volt az akkori szokásoknak megfelelően. 1885 őszétől a Rabbiképző úgynevezett felső tanfolyamának-, és a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcseleti Karának volt a hallgatója. 1888-ban doktori vizsgát tett az egyetemen, disszertációját Jehuda ibn Balam-ról, a XI. századi nyelvészről és költőről írta.[5] 1890-ben avatták rabbivá és még az évben a Temesvár-Gyárváros (ma: Timisoara-Fabrica - Románia) zsidó hitközsége[6] megválasztotta rabbijának. Temesvári működése alatt a különböző felekezetek papjaival igen jó kapcsolatokat ápolt, lelkes hazafi volt, ezért beválasztották a Magyar-Társaskör vezetőségébe is. Tagja volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak (IMIT) 1894-es megalakulásától 1944-ben bekövetkezett haláláig. E Társulat célja volt a zsidóság vallásos és tudományos irodalmának és felekezeti életének a megismertetése. Évkönyvei (IMIT Évkönyvek) jelentős szellemi alkotásokat tartalmaztak, sok tudományos igényű tanulmány első megjelenésének színterei voltak. Kohlbachnak is számos publikációja jelent meg itt. Temesvári évei nem voltak gondtalanok, mert a hitéleti újítások miatt a konzervatívok részéről sok támadás érte, de ő nem akarta elveit és meggyőződését feladni, ezért 1896-ban lemondott állásáról[7] és még az évben Berlinbe költözött és beiratkozott az egyetemre. Itt klasszika filológiát, művészettörténetet és esztétikát tanult, valamint tökéletesítette német nyelvtudását. Berlinből hazatérve tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcseleti karán folytatta, ahol tanári képesítést szerzett latin és német nyelvből 1897-ben. Tanári pályáját a kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban kezdte, majd körmöcbányai, később a nagyváradi állami főreáliskolához helyezték. 1909-től a budapesti Szt. István gimnázium tanára volt nyugalomba vonulásáig, 1932-ig. Tanári hivatása mellett elkötelezetten munkálkodott a Magyar Zsidó Múzeum megalapításán, amelynek terve 1896-ban, a millenniumi ünnepségek egyházművészeti kiállítása alkalmából vetődött fel. A múzeum létrehozásával kettős cél valósult meg. Egyrészről a zsidó vallási emlékek összegyűjtése és bemutatása, másrészről pedig a magyar zsidóság történelmére vonatkozó anyagok megőrzése, feldolgozása és megismertetése. Kohlbach érdeklődési területéből kiindulva, zsidó néprajzi múzeum tervére gondolt[8] és a múzeum ügyét lelkesen támogatta minden fórumon.[9] Az előkészítő munkákban és a továbbiakban nagy szerepe volt Kohlbach Bertalannak, ki 1915-1929 között a múzeum őre (mai szóhasználatal: tudományos vezető) volt.[10] 1944. február 25-én halt meg,[11] a budapesti Kozma utcai temetőben van sírja[12].

Kohlbach Bertalan legfőbb érdeme a zsidó néprajz kutatása, népszerűsítése és bevezetése a zsidó és a nem zsidó köztudatba, valamint aktív részvétele az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) és a Magyar Zsidó Múzeum megalapításában és további tevékenységében.[13]

 

Kohlbach Bertalan zsidó néprajzi közleményeiből néhány szemelvény

 

Állatvédelem a zsidóságban[14] címmel írta Kohlbach első fontosabb néprajzi közleményét. Itt írja[15] a következőket: "A zsidóság az istenszolgálatba bevonta az állatot is, különösen akkor, amidőn maga is szabad prédája volt az elnyomásnak, miként az állat; jól esett rámutatnia, hogy Isten gondját viseli az állatnak is, nem feledkezik meg az ő népéről sem."[16] (…) "Az állatok kímélése, védelme egyik jellemző vonása a zsidóságnak, hiszen egyik legendában Mózes rátermettségét Izraél vezetésére összefüggésbe hozza pásztorkodásával."[17] A Tűz és fény c. tanulmányának[18] bevezetésében írja: "Nincsen a zsidóságban oly elem, amelynek annyi szerepe jutott volna mint a tűznek és a fénynek. A család magányában úgy, mint a vallásos gyülekezőhelyein, örömben és gyászban egyaránt kigyúlnak a fényforrások…"[19] Kohlbach alaposan végig is járja a tűz és a fény szerepét a zsidó hagyományban, ahogyan megfogalmazza: "…segédmunkáktól most eltekintek; a szerte szétszórt darabok között én akarok végigjárni és felkutatni a mondai elemeket, amelyekben Isten maga tűz képében megjelen meghittjeinek…"[20] Ismerteti az Ábrám áldozatának darabjai között áthaladó tüzet,[21] a Mózesnek megjelenő "égő tüskebokrot",[22] az Egyiptomból kivonuló Izraélt vezető tűzoszlopot[23] és azt a tüzet, amelyben Isten megjelent a Szináj-hegyen.[24] Majd az Ábel,[25] Gideón,[26] Elijáhú[27] és Nehemia[28] áldozatát megemésztő tűzről értekezik. Szól az "égi szekérről," a merkáváról;[29] a tűzről, mint büntető eszközről[30] és a "pokol tüzéről".[31] Ismerteti a "tűzistenekhez" (Kemos, Moloch) kötődő bibliai helyeket,[32] a tűzáldozatok szerepét,[33] kitérvén a vörös szín tűzhöz köthető bűnengesztelő funkciójára.[34] Az angyalokról írott vizsgálódásában[35] kritikát gyakorol a hagyományos és az ő idejében bevett fordítással szemben, ugyanis azt írja, hogy az Uriel[36] névnek "Isten lángja"[37] a helyes fordítása. Az örök lámpásról, a menóráról írt fejtegetésében[38] a "hétágú mécstartót" az asszír-babiloni mítoszkörbe utalja "amennyiben a hét planéta szimbóluma lehetett."[39] A chanuka[40]-mécses ismertetésénél[41] megemlíti a karácsonyfán égő gyertyákat is, és idézi kisfiát "midőn a ragyogó karácsonyfa láttára ekkép szólt volt: «G… néni, a papánál szebb; itt nem /?[42]/ egyszerre ég minden gyertya; nálunk lent minden este eggyel több, és én is gyújthatok.»[43] A szombatról szóló részben[44] eredeti magyarázatot hoz a gyertyák meggyújtása utáni szemek eltakarására: "De miért takarja el a fényt a nő, midőn Istenre vezeti vissza az ünnepi, különösen és első sorban a szombati mécses meggyújtását? A párszik a legfőbb imát a tűz előtt mondták el;[45] hogy még a tűz imádásának a látszata ellen is demonstráljon a hagyomány, elrendelte, hogy takarja be szemét a nő, ha elmondja a gyertyagyújtás benedictióját."[46] A gyertya és mécses a családi körben fejezetben[47] írja: "A gyermekágyas és az újszülött együvé tartozik; mindkét esetben a fény a megrontás elleni óvószer. Nem varázsrontó, hanem az ünnepélyes díszt emeli a fény a fiú körülmetélési ünnepén."[48] Sütemények a zsidó szertartásban című monográfiájában[49] először A kenyér-pár szertartását ismerteti.[50] Így kezdi fejtegetését: "A manna kettős adagjából fejlődött a zsidó család asztalán a szombat és ünnep jellegzetes «lêchem misne»-je, a hajfonat alakú sütemény."[51] A magyar zsidóság körében bárhesz néven közismert "sütemény" értelmezése kapcsán szól az asszonyok hajlevágási szokásáról is. Megállapítja: "A zsidó nő, aki esküvője előtt tényleg levágta hajfonatait, valószínűleg graeco-germán hatás alatt mint szimbólumát az odaadásnak és alárendelésnek…"[52] Az ünnepi és alkalmi sütemények fejezetében[53] az Ünnepi sütemények[54] között megemlíti, hogy a "hosszú maccaróni alakú metélt Semini acéreth-kor"[55] összefügg az ünnepi rítussal, mivel ekkor az esőért imádkozunk és "a fonatos metélt a földi giliszta (Regenwurm) ábrázolása", amint azt Kohlbach az édesanyjától hallotta.[56] Az alkalmi sütemények[57] között megemlékezik az iskolás gyermekek által az első vizsgájuk után fogyasztott "resegrüten" nevű süteményről, mely egy mézes-diós-mazsolás-borsos (!) tészta volt, amit beleszúrt vesszőkkel, virgácsokkal együtt sütöttek meg. Magyarázatként ezt írta: "Lehetséges, hogy egy ma már kivesző pedagógiai elv szemléltetése volt e sütemény: borsos verés útján jut a gyerek a tudás édes gyümölcséhez."[58] A kürt szava című monográfiájában[59] ismerteti A sófar alakját[60] és A sófar rendeltetését a Biblia népénél.[61] Itt írja: "Békében gyülekezésre hívja a közönséget; törvények, rendeletek, intézkedések kihirdetését a kürtszó előzte meg; miként ma is számos vidéki városkában a dobszó. Máskor meg az a rendeltetése, ami a kereszténységben a harangszóé: az ünnepeket bevezeti, az ünnepi körmenetet, processziót ünnepélyes zúgásával kíséri. Végre a vészharang szerepét is játsza a sófar."[62] Majd kimerítően ismerteti a Bibliában előforduló locusokat, melyek a sófárt megemlítik. A sófar és az egyházi átokról szóló fejtegetésének[63] végén megemlíti, hogy 1896-ban, temesvári rabbiságának idejében, a sófár megfújásának engedélyezését kérte, amint ő írta: "egy műveletlen hitfelem",[64] mert menye egy baleset folytán meghalt és mivel áldott állapotban volt, a sófár segítségével kívánta világra szólítani a gyermeket. "Én természetesen minden babonától irtózván, az engedélyt megtagadtam, hitfelemet orvoshoz utasítottam… -írta Kohlbach.[65] Az égő tüskebokor című tanulmányában[66] Kohlbach visszatér egy korábbi írására, amely a tűz szerepét írta le a zsidóságnál.[67] Ezen írásában több korabeli szerzőt és bibliai helyeket idézve bizonyítja, hogy a zsidóság - több néphez hasonlóan - úgy vélte: "a tövisbokor gallyaiban tűz lappang, amely onnét olykor kicsap anélkül, hogy a bokor maga megégne."[68] A Mózes által látott "«symbolikus» tünemény leírója a keményfájú, száraz, tüskés bokrot a tűz fészkének tartotta. Ágaiban, gallyaiban – ókori felfogás szerint – ott volt a tűz, a szikra. Az őskori ember primitiv ismeretköre láttatta Mózessel a lobogó, de el nem égő tövises fát."[69] Majd tanulmányának végén megjegyzi: "Nem szegényebb a zsidóság őskulturája, mint a többi kulturnépé; megtaláljuk benne az ősművelődés legkülönbözőbb megnyilvánulásainak és formáinak nyomait, csak el kell merülnünk a Bibliába."[70] A zsidó ház folkloreja című írásában[71] a családi eseményeket ismerteti nagy vonalakban, ahogyan írja cikkének végén: "Elvezettem Önöket tisztelt olvasóim, a zsidó otthonba, vázlatosan feltártam Önök előtt egyes formák, szertartások eredetét, hogy ne idegenül álljanak velünk szemben, ha hallanak róluk, ha résztvesznek bennük, hanem lássák a zsidó otthonban ma is, ezentúl is a zsidó psyche, a zsidó vallási és érzelmi életnek szent hajlékát."[72] 1930-ban jelent meg következő néprajzi vonatkozású tanulmánya[73] az IMIT Évkönyvben, amelyet így kezd: "S föléledt az Évkönyv! S folytatom a munkát, amelyet Bacher[74] és Bánóczi[75] égisze alatt[76] végeztem; leszállok a zsidó néprajz mélységeibe és felhozom onnét ama sok gyöngyöt és füzér alakjában kínálom hittestvéreimnek elsősorban, hadd ismerjék meg vallásunk formáit, szertartásait és ne álljanak tanácstalanul, sajnos, gyakran figymálva, mosolyogva, ha keresztény felebarátjuk tudakolja szimbólumaink és szertartásaink értelmét. Ha olykor közre is játszik a babona, – hiszen nem a próféták szintjén áll a zsidó népélet, nem a XIX. és XX. század alkotása – a zsidó életnek takargatni valója nincsen; fejlődésen ment keresztül és a legkülönbözőbb népekkel érintkezvén őskorától kezdve, primitiv képzetekkel jártak primitiv formák is."[77] Tanulmányának első részében[78] a zsinagógával foglalkozik, történelmét, előírásait, szokásait ismerteti. Alakjáról ekként ír: "A zsinagóga alakját sokáig a milieu írta elő: a zsidót befogadó társadalom szűkkeblűsége és zsidógyűlölete, a hitközség anyagi helyzete és végre a beépítendő telek alakja és fekvése."[79] A zsinagógák tájolásáról a következőket jegyzi meg: "A Talmud Dániel könyvére hivatkozik, amely szerint az emeleti lakás ablakai Jeruzsálem felé nyíltak (Dán. 6., 11.). Magam ennél régibb utalást találok Salamon király avatóbeszédében: «Ha háborúba indul néped … és imádkozik az Úrhoz ama város irányában … és ama ház felé fordulva, amelyet neved dicsőségére építettem, hallgasd meg az égben imájukat….» (Királyok I. k. 8,44-45.)[80] A szertartási tárgyak között Kohlbach megemlíti, hogy volt az "igen régi községekben egy falóca, amelyben különösen êrev jóm kippúrkor lefolyik a malkûth-procedura, amennyiben a bűnbánó vagy vezeklő hívőre a Szentírás (Móz. V.k. 25,3.) előírta és a Makkot talmudi tractatus szabályozta 39 ütést szíjjal rámérik."[81] Tanulmánya második részében[82] a zsinagógai szertartásokat ismerteti. Itt említi meg a napjainkra már kiveszett szokást: a zsinagóga ajtajának háromszori megkoppantását annak kulcsával, amelynek párhuzamait látja a démonok és a meghaltak lekeinek kiűzésében, amit a görögök és a rómaiak is gyakoroltak.[83] E részben ismerteti a fehér szín szerepét az öltözködésben,[84] a fej betakarásának szertartását,[85] a kohaniták[86] és a nem kohanita zsidók lábbeli levételét,[87] az éruv[88] szertartását,[89] a szukkoti[90] csokrot,[91] a hosáná rábbái[92] fűzfacsokrot,[93] valamint a sávuotkor[94] szokásos virágdíszítéseket.[95] A bűnbocsánat napja. (Jóm hakkippúrim)[96] című közleményében viszonylag kevés néprajzi adatot említ, itt inkább az etikumra helyezi a hangsúlyt, miként azt a cikk befejező sorai is mutatják: "Több ezer éves igazságtalanság, barbárság nem tudta letéríteni az üldözött, letiport, megrugdosott, leköpött, kiközösített zsidóságot az emberiesség (humanitás) útjáról, mert a tudat küszöbe alatt is hat a jóm hakkippúrim eszméje."[97] Írása első részében[98] Westermarck nézeteit[99] ismerteti a böjtről. Összegzésül megjegyzi: "Abban megállapodhatunk, hogy a bőjt mai formájában a vezeklés kelléke és szimbólikusan a reális állatáldozat pótlása."[100] A második részben[101] ismerteti az engesztelés szertartását a pusztai- és a jeruzsálemi Szentélyben. Itt írja a következőket: "A néphit szerint a jóm kippúrt követő reggel megjelenik a Sátán az Úr színe előtt: Tegnap, hogy adták a megtérőt, megbánót, zsúfolásig megteltek a templomok és ma már félig üresek «Zu Gott’s Namen!» Isten igazolására! Szólt nekünk apátlan kis árváknak nagyanyánk: siessetek a reggeli imához! Hadd szégyenüljön meg a Sátán és ismerje el Isten irgalmasságának (!ymij}r'h; td"mi) jogusultságát.[102] A harmadik részben[103] megemlíti az ünnep előtti megmerítkezést a mikvében,[104] a fehér vászonköntöst,[105] a bőrtalp nélküli lábbeli viselését[106] és az arcra borulás előírását.[107] Írásának negyedik részében[108] jom kipur erkölcsiségével foglalkozik. "Etikuma a jóm kippúrnak az alázatosság. Ha az élet válaszfalat emel is az emberek közé, az igaz megtéréssel jár az emberi szolidaritás vállalása."[109] 1937-ben írta Hegyek, dombok és szirtek a Szentírásban című cikkét az IMIT-Évkönyvébe.[110] Ekként kezdi: "Hegymászónak vallom magamat. Gyermekéveim óta szeretem a hegyeket; a Kárpátok tövében jártam elemi iskolába és valahányszor Liptószentmiklóson töltöttem nagy vakációmat, legszívesebben fölmentem az ún. szmrecsányi erdőbe; ott készültem vizsgáimra, werthereskedtem, imádkoztam és verseltem; ott szőtte álmát a fiatal szeminarista, miképpen nyeri meg a megreformált, eszményi zsidóságnak leendő hitközségét; ebben az erdőben írta és betanulta a prédikációt, amelynek megtartásával megtisztelte az őseihez, rabbi Szináj Lamdon- és rabbi Ber mi-Miklóshoz hűséges liptószentmiklósi hitközség. Ma is vonzanak engem a gleccserek és hófedte hegyormok, a Magas-Tátra úgy, mint a tiroli dolomitok. A 3030 m magasságban épült Britannia-Hütte előtti kőpadon ülve eltűnődöm: A Bibliában is szerepel a havas, a hegység: Libanon, Karmel, Hóreb, Móriah, a Gilboa, Cijón hegye stb. Talán érdemes volna egyszer erről írni, nem tisztán a földrajz szemszögéből…"[111] Kohlbach ígéretéhez híven valóban végigvezeti az olvasót a Biblia elejétől a végéig a hegyeken, dombokon és szirteken. Az IMIT 1938-as Évkönyvében jelent meg a tfilinről, tálitról[112] és a mezuzáról írt tanulmánya,[113] amelyet németül (a tálitról szóló rész kivételével) már 1910-ben publikált[114] és az IMIT 1910. február 15-én tartott ülésén rögtönzött előadást is tartott e tárgyakról, de az ott ért támadások miatt még nem publikálta magyar nyelven.[115] Tanulmányának első fejezetében[116] a tfilinről ír, amelyet a tetoválás pótlásaként fog fel Kohlbach és akként indokolja, hogy az ősi időkben a zsidóságnál is a megrontás elllen, valamint "az istenséggel való egyességnek és szövetségnek volt a jegye"[117] az Örökkévaló nevének a karra és a homlokra való tetoválása. E tetoválás csak a családfőket, az elsőszülötteket illette, kik az Istennek szóló áldozatok bemutatását végezték. Az egyiptomi kivonulás után azonban az áldozatok bemutatását, a papi szolgálatot átvette Lévi törzse[118] a családfőktől, az elsőszülöttektől. Lévi törzsén belül is Áron nemzettsége[119] lett az, kik az áldozatokat bemutatták, ezért az Isten nevének karra és homlokra való tetoválásának kötelezettsége is rájuk szállt, mégpedig a főpapra, mint a papok vezetőjére. Isten előtt tehát a főpap lett "Izrael szószólója, képviselője; benne egyesült mindama kiváltság, amely azelőtt az elsőszülöttet megillette. (Mózes II. k. 24. fej. 5. v. ..."[120] Viszont a főpapnak és az Áron nemzettségéből származóknak, a kohanitáknak testileg is hibátlannak kellett lenniük, így egy "levehető tetoválást" készítettek, egy aranylemezt, amelyen ott volt az Örökkévaló neve, és azt fel lehetett kötni és le lehetett venni. A Szentély pusztulása után azonban a főpapi funkció megszűnt, minden zsidó férfi "pappá lett" saját családja számára és "megörökölte" e jegyet, amelyet ezután egy bőrre véstek vagy domborítottak és szíjakkal láttak el, hogy fel- illetve levehető legyen. A tanulmány második fejezetében[121] a tálit lényegéről így ír: "A tetoválás legrégibb formája a forradásos, heges bevágás (…) a testről átment a forradásos dísz a ruhára mint rojt és szakrális lett…"[122] A harmadik részben[123] a mezuzáról ekként vélekedik: "A gyermek életét biztosítja ez az amulett, a tetoválás átvitele a házra.[124] Kohlbach tehát e három vallási "kegytárgyat" az ősi tetoválás maradványaként, annak továbbéléseként fogja fel. Utolsó néprajzi vonatkozású írása, amelyet a Népszerű Zsidó Könyvtár című könyvsorozat részére írt, a Zsidó néprajz[125] címet viseli. Ebben a tanulmányában nem kizárólag a néprajz eszközeit használja, hanem mintegy önigazolást keresve, szenvedélyesen cáfolja a faji ideológia létjogosultságát, a zsidóságot ért sztereotip vádaskodásokat. A folklorista Kohlbach egy jellemző mondata a Libanon című folyóiratból, amely e munka egy részének a kivonatát adja: "A zsidó folklore van olyan fontos, mint a zsidó história, talán még fontosabb, mert testünkről, lelkünkről számol be önönmagunknak és válaszol embertársainknak…"[126] Két utolsó megjelent írása[127] a Zsidó néprajz című tanulmányából egy alfejezet rövidebb változata, új adatokat már nem hoz.

Kohlbach Bertalan munkálkodását a zsidó néprajz terén ő foglalja össze halála előtt egy évvel a legtalálóbban: "A zsidó néprajzi ősrengetegben néhány járható ösvényt feltártam. A nagy anyag részletes feldolgozásra vár, de az idő mostoha, (…) a sok üldözés ritkítja sorainkat, volna kutató, de nincs hol közölje észleleteit, kellene egy külön zsidó "Ethnographia" folyóirat. Sapientia sat……"[128]


 

Kohlbach Bertalan fontosabb néprajzi publikációi

/magyarul/

IMIT Évkönyv - 1910.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita. Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1910. 96-129 old.

  • Állatvédelem a zsidóságban. Adatok a zsidó néprajzhoz.

I.    Az állatvédelem forrásai

II.   Az állatvédelem formái

A)    Az élő állat védelme és fizikai megkímélése

B)     Az élő állat érzelmeinek megkímélése

C)     A leölt állat lelkének megkímélése

IMIT Évkönyv - 1912.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1912. 191-256 old.

·        Tűz és fény. Adatok a zsidó néprajzhoz.

I. A tűz teremtése

II. A tűz és fény a mithoszban

1.      Isten tűz kíséretében vagy képében. Ábrahám áldozata. Mózes látomása. Izraél vezetője.

2.      Isten kegyének megnyilatkozása a tűzben. Ábel áldozata. Gideón áldozata. Elijáhú áldozata. Nehemia áldozata. Rabbi Jochanan ben Zakkai utazása. R. Jósua és R. Jószé, a pap (kóhen) látomása.

3.      A tűz, mint büntető eszköz és mint legfőbb jutalom

III. A tűz és a fény a theológiában

1.      Tűzistenek és tűzáldozatok. Tűzáldozatok

2.      A glória és a szentlélek

  1. Az angyalok

IV. Világítás a templomban

  1. Az örök lámpa
  2. A viaszgyertya-nyaláb (Havdála)
  3. Fényhatások a sátorok ünnepi rendjében. A fáklyás ünnep. Hósanna-rabba. A Tóra ünnepe.
  4.  A chanuka mécses. (Menóra)
  5.  A fény a kegyelet szolgálatában

V. Világítás a családban

  1. A szombat
  2. A gyertya és mécses a családi körben

IMIT Évkönyv - 1914.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1914. 144-162 old.

·        Sütemények a zsidó szertartásban. Adatok a zsidó néprajzhoz.

I.        A kenyér-pár szertartása. (Lechem misne)

II.     Ünnepi és alkalmi sütemények

1.      Ünnepi sütemények

2.      Alkalmi sütemények

IMIT Évkönyv - 1915.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1915. 121-145 old.

·        A kürt szava. Adatok a zsidó néprajzhoz.

A sófar alakja

A sófar rendeltetése a Biblia népénél

A sófar szerepe az ünnepi szertartásban

A sófar és az egyházi átok

IMIT Évkönyv - 1916.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1916. 237-248 old.

·        Vallásrégiségek a Magyar Zsidó Múzeumban

I.        Templomi berendezési és szertartási szerek és eszközök

II.     Szertartási és felszerelési tárgyak és eszközök a családi életben lefolyó egyházi ünnepeken

III.   Szimbólumok és amulettek

IMIT Évkönyv - 1917.

Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1917. 188-194 old.

·        Az égő tüskebokor. Adat a Biblia néprajzához.

Mult és Jövő - 1924.

Szerkeszti és kiadja: Dr. Patai József. Bp. 1924. 264-265 old.

·        A zsidó ház folkloreja. Családi ünnepek.

Magyar-Zsidó Szemle - 1926.

Jubileumi Emlékönyv / Dr. Blau Lajos

Szerk.: Hevesi Simon, Klein Miksa és Friedman Dénes. Bp. 1926. 270-275 old.

·        Mózes Midján határán

IMIT Évkönyv - 1930.

Szerk.: Szemere Samu. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1930. 175-193 old.

·        Folklore a zsinagógában

I.    A zsidó templom

II.   Zsinagógai szertartások

IMIT Évkönyv - 1934.

Szerk.: Szemere Samu. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1934. 272-293 old.

·        A bűnbocsánat napja. (Jóm hakkippúrim)

I.        A bőjt mint a vezeklés és megbánás eszköze

II.     A jóm hakkippúrim történeti fejlődése

III.   Jóm hakkippúrim külsőségei

IV.  A jóm hakkippúrim etikuma

IMIT Évkönyv - 1937.

Szerk.: Szemere Samu. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1937. 119-147 old.

·        Hegyek, dombok és szirtek a Szentírásban

I.        Hegyek, dombok és szirtek a Szentírásban

II.     Hegy és domb szerepe a vallásban

III.   Hegyek és dombok hadászati szemszögből

IV.  Hegyek és dombok turisztikai jelentősége

V.     Hegyek és dombok természetrajzi jelentősége

VI.  Hegyek, dombok, szirtek képben és hasonlatban

EMLÉKÖNYV DR. MAHLER EDE A BUDAPESTI KIR. MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM NY. NYILVÁNOS RENDES TANÁRÁNAK NYOLCVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA, KIADJÁK BARÁTAI, TISZTELŐI ÉS TANÍTVÁNYAI.

Budapest, 1937. 442-445 old.

  1. A habdáláh
  2. "Beszámim"-tartók

IMIT Évkönyv - 1938.

Szerk.: Szemere Samu. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1938. 176-195 old.

·        Tefillin és tallith. Adatok a zsidó néprajzhoz

I.        A tefillin

II.     A tallith

III.   Függelék. A mezuza.

Ararát Évkönyv.

Zsidó magyar almanach. Bp. 1940. 47-50 old.

·        Fejezetek a zsidó néprajzból

Libanon.

Bp. 1943. 52-55 old.

·        Adatok a zsidó néprajzhoz

 

Kohlbach Bertalan fontosabb néprajzi publikációi

/németül/

 

Globus, Braunschweig, 1910. XCVII. 237-241 old.

·              Spuren der Tätowierung im Judentum

Allgemeine Zeitung des Judentums. 1911. LXXV.

549-550; 560-562; 583-585; 594-595; 619-620 old.

·              Tierschutz im Juden

Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1913. XXIII. 225-249 old.

·              Feuer und Licht im Juden

Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1914. XXIV. 265-271 old.

·              Das Zopfgebäck im jüdischen Ritus

Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1916. XXVI. 113-128 old.

·              Das Widderhorn (Schôfar)

Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1925/26. XXXV. 13-25 old.

·              Die Gebetstracht bei den Juden

Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1929/30. XXXIX. 286-290 old.

·              Volkskundliche Streifzüge inder Synagoge

JUBILEE VOLUME IN HONOUR OF PROF. BERNHARD HELLER ON THE OCCASION OF HIS SEVENTIETH BIRTHDAY. Budapest, 1941. 200-202 old.

·              Das Salz. Beiträge zur jüdischen Volkskunde


IRODALOM

 

A MAGYAR ZSIDÓK LAPJA (szerkesztőségi cikk)

      1944    Dr. Kohlbach Bertalan halála. A MAGYAR ZSIDÓK LAPJA. 6. évfolyam 9. szám /1944. március 2./

BÁRKÁNY, Eugen- DOJC, Ludovit

      1991    ŽIDOVSKÉ NÁBOŽENSKÉ OBCE NA SLOVENSKU. Bratislava. Vydavatelstvo VESNA. 287-292 old.

BENOSCHOFSKY Ilona-SCHEIBER Sándor

      1987    A Budapesti Zsidó Múzeum. Bp. Corvina.

BLAU Lajos Dr.-KLEIN Miksa Dr.

      1927    A Rabbiképző első 50 éve. In: Blau Lajos Dr. és Klein Miksa Dr. Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. Bp. 77 old.

      1890    Budapesti Országos Rabbiképző Intézet Értesítője. 1889/90 tanév. Bp. 2. old.

CARMILLY-WEINBERGER, Moshe (szerk.)

      1986    The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977. A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. New York.

DEBRECENI Kornélia (szerk.)

      1992    Magyar írói álnév lexikon: a magyarországi írók álnevei és egyéb jegyei. Bp. PIM.

      1997    Encyclopaedia Judaica /CD/. Judaica Multimedia Ltd, Jerusalem.

FORRAI Márta

      2002    Kohlbach Bertalan. Szakdolgozat. Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Liturgiatörténet-előadó szak. Bp.

FRIEDMAN Dénes

      1930    Mutató az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat huszonöt Évkönyvéhez (1895-1918, 1929). In: IMIT Évkönyv - 1930. Bp. 367-368 old.

GULYÁS Pál

      1956    Magyar írói álnév lexikon. Bp. Akadémiai.

GULYÁS Pál adatgyűjtéséből sajtó alá rendezte: Viczián János

      1995    Magyar írók élete és munkái. XVI. Bp. Argumentum és az MTA Könyvtára. 842-843 old.

HERZOG Emil

      1894    A zsidók története Liptó Szt-miklóson. Bp. Rózsa Ottó könyv, Szerző kiadása.

KOHLBACH Bertalan

      1890    A hittan elemei az izraelita ifjúság számára. Temesvár. Veres Sámuel ny.

KOHLBACH Bertalan

      1918    Az Országos Rabbiképző-Intézet első dekászából. IMIT Évkönyv - 1918. Bp. 66-88 old.

KOHLBACH BERTALAN

      1929    Lamdon Szináj. Magyar Zsidó Szemle XLVI. évf. Bp. 56-63 old.

KOHLBACH Bertalan

      1932    Rabbi Bêr Nicolau (1794-1861). Magyar-Zsidó Szemle XLIX. évf. Bp. 6-23 old.

KOHLBACH Bertalan

      1890    Székfoglaló beszéd. Tartotta: Dr. Kohlbach Bertalan Temesv[ár]-Gyárv[árosi] rabbi 1890. ápr. 1. Temesvár-Gyárváros. Oberländer ny.

KOMORÓCZY Géza (szerk.)

      1995    A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. Bp. Városháza-MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1-2. köt. (Hungarica Judaica 7.)

      1994    Magyar Nagylexikon 3. Bp. Akadémiai. 1994. 390-391 old.

LÁNYI Menyhért-özv. PROPPERNÉ Békefi Hermin

      1933    Szlovenszkói zsidó hitközségek története. Kassa. 179-224 old.

MEZEY Ferenc recenziója.

      1892    Mezey Ferenc recenziója. Magyar Zsidó Szemle. IX. évf. Bp. 273-280 és 659-664 old.

MULT ÉS JÖVŐ (szerkesztőségi cikk)

      1944    Dr. Kohlbach Bertalan halála. MULT ÉS JÖVŐ. XXXIV. évfolyam/1944 március.

NEUMANN Ernő

      1999    Törekvések a temesvári zsidó hitélet elmélyítésére a toleranciától a vészkorszakig. In: Gábor György (et al.) "A tanítás az élet kapuja" / Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Bp. Országos Főrabbi Hivatal. 285-286 old.

OLÁH JÁNOS

      2005    Judaisztika. Bp. Bookmaker.

LŐWINGER, Samuel Dr. (ed.)

      1948    Seventy Years. A tribute to the seventieth anniversary of the jewish theological seminary of hungary (1877-1947). Bp. 34. és 37. old.

SCHEIBER Sándor

      1950    Kohlbach Bertalan. Ethnographia. 1950. 128 old.

SCHEIBER Sándor

      1996    Kohlbach Bertalan és a zsidó néprajz. In: Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. Teljes kiadás. Bp. Makkabi. 378-390 old.

SINGER Jakab

      1928    Temesvári rabbik a XVIII. és XIX.-ik században. Seini, - (Szinérváralja) Wieder Jakab könyv. 56-57 old.

SZÉCSI József

      1982    Mutató az IMIT és a MIOK huszonegy Évkönyvéhez (1931-1980). In: MIOK Évkönyv 1981-82. Bp. 559. old.

SZINNYEI József

      1899    Magyar írók élete és munkái VI. Bp. Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala. 696-698 old.

UJVÁRI Péter (szerk.)

      1929    Zsidó lexikon. Bp. Magyar Zsidó Lexikon kiadása.

 

 

Oláh János


 

[1] Az ókori zsidóság életét irányító Parlament, kb. az V. századtól.

[2] Kohlbach írja róla: "Humoros jelenet volt, amikor nagyapa, aki tükörbe nem nézett mint názir, a hajó I. oszt. nagy tükrében látva a képét, siet, hogy azt a tisztes zsidót köszöntse, míg a fia fel nem világosítja: Apa! Hiszen maga az!" -Kohlbach 1932: 17

[3] Kolbach volt a család neve, egyedül Kohlbach Bertalan apja: Kohlbach Sámuel írta "Kohlbach"-ként nevét.

[4] Az Országos Rabbiképző Intézetben az oktatás az 1946/47. tanévig két ún. tanfolyamon folyt, az alsó- (gimnáziumi) és a felső (teológiai) tanfolyamon. "Mindegyik 5-5 évfolyamból (áll). Az alsó tanfolyam megfelel a főgimnázium 5-8. osztályának és oda algimn. 4. oszt. bizonyitvány, vagy megfelelő felvételi vizsga alapján vétetnek fel tanulók. (…) A tananyag azonos a humanisztikus gimnáziuméval. A héber tárgyak heti 16 órában tanittatnak és már a felvételnél vizsgálati tárgyak." -Blau Lajos Dr.-Klein Miksa Dr. 1927: 17

[5] Carmilly-Weinberger 1986: 327. Nyomtatásban is megjelent: JEHÚDA IBN BALAM XI. századbeli philologus élete és munkái. Bp. 1888.

[6] Kohlbach Bertalan utóda 1896-tól dr. Singer Jakab (1867-1939) lett. Őt dr. Neumann Ernő (1917-2004) követte haláláig. Jelenleg (2009) nincs rabbi Temesvárott.

[7] Scheiber 1996: 382

[8] IMIT Évkönyv 1911: 54-56

[9] Mult és Jövő II. 1912: 40

[10] Komoróczy (szerk.) 1995: 413

[11] Nem a nyilasterror áldozata lett, amint azt például a Magyar Életrajzi Lexikon és a http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC07165/08179.htm is írja, hanem egy villamos gázolta halálra a Margit híd budai hídfőjénél. *Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi úr szíves közlése.

[12] 1/B parcella 20. sor 34. sírhely.

[13] Halála előtti évben /1943. májusában/ Kohlbach Bertalan elküldte Scheiber Sándornak írásai jegyzékét /191 tanulmányról ad számot/ és Curriculum vitae-jét -írja Scheiber 1996: 378. Sajnálatosan ezek nem találhatóak meg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának különgyűjteményében, ahová a Scheiber-hagyaték nagy része került, sem Scheiber Sándor özvegye /Bernáth Lívia/ nem tudott jelenlegi hollétéről.

[14] IMIT Évkönyv - 1910. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1910. 96-129 old. Állatvédelem a zsidóságban. Adatok a zsidó néprajzhoz.

[15] Az idézetek a kor ortográfiáját tükrözik, és azok gyakran nem felelnek meg napjaink helyesírásának!

[16] IMIT Évkönyv 1910: 96

[17] Uo. 97

[18] IMIT Évkönyv - 1912. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1910. 191-256 old. Tűz és fény. Adatok a zsidó néprajzhoz.

[19] IMIT Évkönyv 1912: 191

[20] Uo. 198

[21] Uo. 199-200

[22] Uo. 200-201

[23] Uo. 201

[24] Uo.

[25] Uo. 202-203

[26] Uo. 203-204

[27] Uo. 205-206

[28] Uo. 207-208

[29] Uo. 208-210

[30] Uo. 210-211

[31] Uo. 213-214

[32] Uo. 214-218

[33] Uo. 219-221

[34] Uo. 220-221

[35] IMIT Évkönyv 1912: 228-231

[36] Isten egyik arkangyalaként tartja számon a zsidó legenda.

[37] IMIT Évkönyv 1912: 231

[38] Uo. 232-235

[39] Uo. 232

[40] Hanuka: felavatás. Általában karácsony környékén tartott nyolc napos ünnep, a megszentségtelenített jeruzsálemi Szentély újra avatására és az egy napra elegendő olaj csodájára emlékeztet.

[41] IMIT Évkönyv 1912: 244-247

[42] Itt gépelési hiba lehet, mert a nem szó ide nem illő!

[43] IMIT Évkönyv 1912: 245

[44] Uo. 249-255

[45] Kohlbach jegyzete: Nork F. Etymol. Symb, myth. Real-Wörterbuch, Stuttgart, 1843. II. 46- és Religions Systems of the world. 192. l.

[46] IMIT Évkönyv 1912: 252

[47] Uo. 255-256

[48] Uo. 255

[49] IMIT Évkönyv - 1914. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1914. 144-162 old. Sütemények a zsidó szertartásban. Adatok a zsidó néprajzhoz.

[50] IMIT Évkönyv 1914: 146-156

[51] Uo. 146

[52] Uo. 150

[53] Uo. 156-162

[54] Uo. 156-159

[55] Smini áceret: nyolcadik /napi/ záró/ünnep. A sátrak ünnepe (szukot) után következő nap ősszel.

[56] IMIT Évkönyv 1914: 158

[57] Uo. 159-162

[58] Uo. 160.

[59] IMIT Évkönyv - 1915. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1915. 121-145 old. A kürt szava. Adatok a zsidó néprajzhoz.

[60] IMIT Évkönyv 1915: 124-126

[61] Uo. 126-130

[62] Uo. 126

[63] Uo. 142-145

[64] Uo. 145

[65] Uo.

[66] IMIT Évkönyv - 1917. Szerk.: Bánóczi József. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1917. 188-194 old. Az égő tüskebokor. Adat a Biblia néprajzához.

[67] IMIT Évkönyv 1912: 191-256

[68] IMIT Évkönyv 1917: 190

[69] Uo. 193

[70] Uo. 194

[71] Mult és Jövő - 1924. Szerkeszti és kiadja: Dr. Patai József. Bp. 1924. 264-265 old. A zsidó ház folkloreja. Családi ünnepek.

[72] Mult és Jövő 1924: 265

[73] IMIT Évkönyv - 1930. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1930. 175-193 old. Folklore a zsinagógában.

[74] Bacher Vilmos (1850/Liptószentmiklós – 1913/Budapest) világhírű orientalista, az Országos Rabbiképző Intézet tanára, majd igazgatója.

[75] Bánóczy Jószef (1849/Szentgál – 1926/Budapest) irodalomtörténész, filozófus, nyelvész. A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem és az Országos Rabbiképző Intézet tanára.

[76] Az IMIT Évkönyvek korábbi szerkesztői. Bacher Vilmos az első négy szerkesztésében vett részt (1895-98), míg Bánóczi József 1897-1918 között volt az Évkönyvek szerkesztője. 1919-1929 között nem jelent meg.

[77] IMIT Évkönyv 1930: 175

[78] Uo. 175-184 - I. A zsidó templom.

[79] Uo. 177

[80] Uo. 178

[81] Uo. 182

[82] Uo. 184-193 - II. Zsinagógai szertartások.

[83] Uo. 184

[84] IMIT Évkönyv 1930: 189

[85] Uo. 189-190

[86] Kohaniták: Mózes bátyjának, Áronnak a leszármazottai. Ők voltak a Szentély fennállásának idejében az áldozatot bemutató papok.

[87] IMIT Évkönyv 1930: 190

[88] Jelentése: egybefoglalás, összevegyítés. Az éruv hácérot a tárgyak szombati hordását teszi lehetővé.

[89] IMIT Évkönyv 1930: 191

[90] Szukot: sátrak. Az őszi betakarítás ünnepe és a pusztai vándorlás.

[91] IMIT Évkönyv 1930: 192

[92] Hosáná rábbá: nagy hozsanna. Szukot ünnepének utolsó napja.

[93] IMIT Évkönyv 1930: 192

[94] Sávuot: hetek. A nyári betakarítás  és a szináj-hegyi törvényadás ünnepe.

[95] IMIT Évkönyv 1930: 193

[96] IMIT Évkönyv - 1934. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1934. 272-293 old. A bűnbocsánat napja. (Jóm hakkippúrim)

[97] IMIT Évkönyv 1934: 293

[98] Uo. 274-275 - I. A bőjt mint a vezeklés és megbánás eszköze.

[99] Westermarck, E.: Urspung und Entwickelung der Moralbegriffe II. Leipzig. 1909. 241-261 old.

[100] IMIT Évkönyv 1934: 275

[101] Uo. 275-287 - II. A jóm-hakkippúrim történeti fejlődése

[102] Uo. 286

[103] Uo. 287-293 - III. Jóm-hakkippúrim külsőségei

[104] Mikve: összegyűjtés. Előírt mennyiségű természetes vizet tartalmazó fürdő, amely a rituális megtisztulást szolgálja.

[105] IMIT Évkönyv 1934: 288

[106] Uo. 289-290

[107] Uo. 290-291

[108] Uo. 291-293 - IV. A jóm hakkippúrim etikuma

[109] Uo. 292

[110] IMIT Évkönyv - 1937. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1937. 119-147 old. Hegyek, dombok és szirtek a Szentírásban.

[111] IMIT Évkönyv 1937: 110

[112] Tálit: imakendő, imalepel vagy imasál. Négyszögletes, gyapjúból vagy lenből vagy selyemből készülő, a négy sarkán cicit-tel /rojt, bojt/ ellátott, zsidó férfiak által az ima közben magukra terített öltözet.

[113] IMIT Évkönyv - 1938. Kiad.: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Bp. 1938. 176-195 old. Tefillin és Tallith. Adatok a zsidó néprajzhoz.

[114] Spuren der Tätowierung im Judentum. Globus. 1910. XCVII. 237-241 old.

[115] Scheiber 1996: 386

[116] IMIT Évkönyv 1938: 177-186 - I. A tefillin.

[117] Uo. 198

[118] Jákob 12 fiának, a zsidóság 12 törzsének egyike.

[119] Kohaniták.

[120] IMIT Évkönyv 1938: 181-182

[121] Uo. 186-192 - II. A tallith.

[122] Uo. 190-191

[123] Uo. 193-195 - III. Függelék. A mezuza.

[124] Uo. 194.

[125] A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban található: XIX-D M9/2(4) raktári jelzet alatt. 45 oldal.

[126] Adatok a zsidó néprajzhoz. In: Libanon. Bp. VIII. 1943: 52

[127] Fejezetek a zsidó néprajzból. In: Ararát Évkönyv. Zsidó magyar almanach. Bp. 1940: 47-50

Adatok a zsidó néprajzhoz. In: Libanon. Bp. VIII. 1943: 52-55

[128] Libanon. Bp. VIII. 1943: 55

[+] E tanulmány - mely itt, helyszűke miatt, megrövidített alakban jelenik meg - felolvastatott a Magyar Kereskedelmi Csarnok vitaestéjén. Hozzászólt: Erdélyi József, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Rédey Tivadar, Szabó Lőrinc, Szegi Pál.