Irit Amiel a jeles izraeli irodalmár egyike azoknak, akik túlélték a német megszállást, a bujkálást, a gettót és a lágert Lengyelországban. 1947-ben sorstársai zömével Izraelbe vezetett útja. Részt vett az állam megszületéséért vív ott küzdelemben, majd az országépítés munkája teljesen lekötötte. Úgy látszott elmúlnak a gyötrő emlékek. Vagy mégse?

Megperzseltek című, a Poligraf kiadónál megjelent könyve az emlékekről szól, illetve ezek hatásáról, továbbéléséről. Ezek az emlékek követik a túlélőket országhatárokon keresztül, "üldözik az üldözötteket" mintegy igazolva Kertész Imre szavait: "Auschwitzból nem lehet kigyógyulni".

Napjainkban sajnos külön pszichológiai ágazattá kezd alakulni a Holokauszt túlélők gondozása, lelki sebeik gyógyítása, emlékeik feledtetése. Nálunk a KUT alapítvány, amelyet a néhai Virág Teréz alapított és működtetett nagyszerű munkát végzett ezen a területen.

15 elbeszélést olvashatunk a könyvben, mindegyik egy-egy emberi sorsot állit elénk. Egy valami közös bennük: valamennyien a vészkorszak túlélői, akik Lengyelországban élték át népük pusztulását. Cselekedeteik gyakran indokolatlannak, ésszerűtlennek tűnnek de csak azok számára akik nem veszik figyelembe, hogy ami velük történt azt sem lehet józan ésszel megmagyarázni.

Az írónő ért hozzá, hogy emberközelbe hozza hőseit. Ziva, Bronia, Elkana és a többiek jó ismerőseinkké válnak, annál inkább, hiszen ők megpróbálnak normálisan élni, házasságot -esetleg vegyes házasságot - kötnek, dolgoznak, mintegy mellesleg felépítenek és megvédenek egy új államot, de a tragédia ott lapul a háttérben. .Lengyelország, Izrael, Amerika a helyszínek, sorsuk dobálja őket, de az emlékek követik őket, "üldözik az üldözötteket".

Ők voltak az "ezüsttálca" amelyen a sors az újjászületett zsidó államot átnyújtotta -talán nem is nekik, hanem az utánuk jövőknek, a kővetkező zsidó nemzedéknek.

Talán ezért optimista a sok szörnyűséget említő könyv befejezése, amely címének megfelelően az "izraeli olvasztótégelyből" villant fel arcokat. Olvashatunk itt a kezdet nélkülözéseiről, de a biztató folytatásról is.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet!

Róbert Péter