Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplója
kiadja :Dr. Szántó István

Schőner Alfréd rektor úr hívta fel a figyelmemet, egykori kedves orvosuk, barátjuk, Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplójára. A három füzetben (kötetben) fennmaradt feljegyzéseket a család – Szántó Marianne, Szántó Ervin és Szántó István - tette közzé.

A holokauszt történetének kutatásában egyéb más pl. levéltári források mellett különös jelentősége van a személyes iratoknak, leveleknek, naplóknak és visszaemlékezéseknek. Ezek között is sokáig elsősorban a deportálások és a lágerek túlélőire koncentrált a kutatás. A kisegítő munkaszolgálattal kapcsolatos dokumentumok közzétételét Lévai Jenő, Karsai Elek, a Holocaust Füzetek (Magyar Auschwitz Alapítvány-Holocaust Dokumentációs Központ), Ságvári Ágnes indították el.
A munkaszolgálattal kapcsolatos memoár irodalom is elsősorban a háborús időkkel, a keleti fronttal foglalkozik, s az ott átélt mérhetetlen szenvedésnek állít emléket.

Az 1939. II. tc. az. ún. honvédelmi törvény már magába foglalta a fegyver nélküli munkaszolgálat kötelezettségét, egy-egy alkalommal három hónapot meg nem haladó időtartamban, különleges munkatáborban. Eredetileg minden megbízhatatlan elemet munkaszolgálatra akartak beosztani, románokat, szerbeket, szlovákokat, kommunistákat is, de a gyakorlatban főleg a zsidók ellen alkalmazták.

A kisegítő munkaszolgálatot 1940. augusztus 23-án szabályozta a honvédelmi minisztérium és az 1941. évi újraszabályozásáig eltelt időszakot foglalja magába a napló. Dr. Szántó Endrét 1940. szeptemberében hívták be és 1940. december 20-án szerelt le. Tehát fontos forrása az első, korábbi, kevésbé dokumentált időszaknak.
A napló mellett forrásértékűek a fotók, melyeket folyamatosan készített, s ugyancsak a ritka dokumentumok közé tartoznak.

A napló első része az alsódabasi és környéki (gyóni) szolgálatról szól. Itt a munkafeltételek még viszonylag elviselhetők voltak. Tud naplót vezetni, látogatót fogadhatnak. Megpróbálnak társas életet élni, esténként összejönni, dalolni. Főleg magyar nótákat, a héber dalok nem mennek „a zsidóságtól elszakadva, a magyarok közül kitaszítva hol van a helyünk” teszi fel a kérdést. Gondolkodása az asszimiláns zsidó mentalitását tükrözi, s ezzel ő maga is tisztában van: „én nem tudok harcolni a törvénnyel, még ha az teljesen értelmetlen és igazságtalan is. A kivándorlás kérdésében is ilyen inactív voltam legbelül úgy éreztem, hogy majd csak megváltozik minden és nem kell elmenni.” Vagy: „Túlságosan asszimiláltak vagyunk, akikből hiányzik a mindenáron való élni akarás élni tudás, ami tényleg alapvető zsidó tulajdonság nem is akarunk harcolni a sorssal.”

Bár még viszonylag jó soruk van, fokozatosan természetessé válik a kiszolgáltatottság, a kitaszítottság. „Mindenben teljesen szabad vagyok, egyetlen megszorítás vonatkozik rám, itt kell lennem. Egyre inkább börtönnek érzem az itteni életet.

Észak-Erdély visszacsatolása után a munkaszolgálatosok helyzete rosszabbra fordult. Erről a szakaszról számol be a napló második fele. Hosszú nap után indulnak vagonokkal a Kárpátokba Borsa mellett a Priszlop tetőn földmunkát végeznek. Egyre nehezebb körülmények között, hidegben, rossz koszttal. Nehéz beszerezni a naplóíráshoz szükséges papírt, petróleumot. A mosakodási lehetőség kezd központi kérdéssé válni. De még írhatnak és kaphatnak postát. Szántó Endrét a nehéz fizikai munka mellett orvosként is igénybe veszik. Az embertelen körülmények között gyógyító orvosnak lelkiismereti problémát jelentett az, hogy a gyengélkedőre kerülés sokszor létkérdés volt a társainak. A feljegyzések bepillantást engednek a környék zsidó közösségeinek az életébe is, szép fotókkal illusztrálva.

Folyamatosan, de a három hónap elteltével különösen foglalkoztatta a leszerelés, s várták a leszerelési parancsot. Az utolsó bejegyzések már a visszaútról számolnak be és a doktor december 20-án épségben hazatért.

Valóságos kincset tarthat a kezében az olvasó, megismerve egy művelt, gondolkodó, modern zsidó ember sorsának meghatározó négy hónapját.
A kisegítő munkaszolgálat rendszerének második szakasza már sokkal több áldozatot követelt, de az már egy másik történet.



Bp. 2010. 108 oldal

 

Szántó Edit
2010.04.09.