Dr. Szántó Endre
munkaszolgálatos naplója
kiadja :Dr. Szántó István |
Schőner
Alfréd rektor úr hívta fel a figyelmemet, egykori kedves
orvosuk, barátjuk, Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplójára.
A három füzetben (kötetben) fennmaradt feljegyzéseket a család –
Szántó Marianne, Szántó Ervin és Szántó István - tette közzé.
A holokauszt történetének kutatásában egyéb más pl. levéltári
források mellett különös jelentősége van a személyes iratoknak,
leveleknek, naplóknak és visszaemlékezéseknek. Ezek között is
sokáig elsősorban a deportálások és a lágerek túlélőire
koncentrált a kutatás. A kisegítő munkaszolgálattal kapcsolatos
dokumentumok közzétételét Lévai Jenő, Karsai Elek, a Holocaust
Füzetek (Magyar Auschwitz Alapítvány-Holocaust Dokumentációs
Központ), Ságvári Ágnes indították el.
A munkaszolgálattal kapcsolatos memoár irodalom is elsősorban a
háborús időkkel, a keleti fronttal foglalkozik, s az ott átélt
mérhetetlen szenvedésnek állít emléket.
Az 1939. II. tc. az. ún. honvédelmi törvény már magába foglalta
a fegyver nélküli munkaszolgálat kötelezettségét, egy-egy
alkalommal három hónapot meg nem haladó időtartamban, különleges
munkatáborban. Eredetileg minden megbízhatatlan elemet
munkaszolgálatra akartak beosztani, románokat, szerbeket,
szlovákokat, kommunistákat is, de a gyakorlatban főleg a zsidók
ellen alkalmazták.
A kisegítő munkaszolgálatot 1940. augusztus 23-án szabályozta a
honvédelmi minisztérium és az 1941. évi újraszabályozásáig
eltelt időszakot foglalja magába a napló. Dr. Szántó Endrét
1940. szeptemberében hívták be és 1940. december 20-án szerelt
le. Tehát fontos forrása az első, korábbi, kevésbé dokumentált
időszaknak.
A napló mellett forrásértékűek a fotók, melyeket folyamatosan
készített, s ugyancsak a ritka dokumentumok közé tartoznak.
A napló első része az alsódabasi és környéki (gyóni)
szolgálatról szól. Itt a munkafeltételek még viszonylag
elviselhetők voltak. Tud naplót vezetni, látogatót fogadhatnak.
Megpróbálnak társas életet élni, esténként összejönni, dalolni.
Főleg magyar nótákat, a héber dalok nem mennek „a zsidóságtól
elszakadva, a magyarok közül kitaszítva hol van a helyünk” teszi
fel a kérdést. Gondolkodása az asszimiláns zsidó mentalitását
tükrözi, s ezzel ő maga is tisztában van: „én nem tudok harcolni
a törvénnyel, még ha az teljesen értelmetlen és igazságtalan is.
A kivándorlás kérdésében is ilyen inactív voltam legbelül úgy
éreztem, hogy majd csak megváltozik minden és nem kell elmenni.”
Vagy: „Túlságosan asszimiláltak vagyunk, akikből hiányzik a
mindenáron való élni akarás élni tudás, ami tényleg alapvető
zsidó tulajdonság nem is akarunk harcolni a sorssal.”
Bár még viszonylag jó soruk van, fokozatosan természetessé válik
a kiszolgáltatottság, a kitaszítottság. „Mindenben teljesen
szabad vagyok, egyetlen megszorítás vonatkozik rám, itt kell
lennem. Egyre inkább börtönnek érzem az itteni életet.
Észak-Erdély visszacsatolása után a munkaszolgálatosok helyzete
rosszabbra fordult. Erről a szakaszról számol be a napló második
fele. Hosszú nap után indulnak vagonokkal a Kárpátokba Borsa
mellett a Priszlop tetőn földmunkát végeznek. Egyre nehezebb
körülmények között, hidegben, rossz koszttal. Nehéz beszerezni a
naplóíráshoz szükséges papírt, petróleumot. A mosakodási
lehetőség kezd központi kérdéssé válni. De még írhatnak és
kaphatnak postát. Szántó Endrét a nehéz fizikai munka mellett
orvosként is igénybe veszik. Az embertelen körülmények között
gyógyító orvosnak lelkiismereti problémát jelentett az, hogy a
gyengélkedőre kerülés sokszor létkérdés volt a társainak. A
feljegyzések bepillantást engednek a környék zsidó közösségeinek
az életébe is, szép fotókkal illusztrálva.
Folyamatosan, de a három hónap elteltével különösen
foglalkoztatta a leszerelés, s várták a leszerelési parancsot.
Az utolsó bejegyzések már a visszaútról számolnak be és a doktor
december 20-án épségben hazatért.
Valóságos kincset tarthat a kezében az olvasó, megismerve egy
művelt, gondolkodó, modern zsidó ember sorsának meghatározó négy
hónapját.
A kisegítő munkaszolgálat rendszerének második szakasza már
sokkal több áldozatot követelt, de az már egy másik történet.
Bp. 2010. 108 oldal
Szántó Edit
2010.04.09. |