|
Jelentése: vedd fel
"Így áldják Izrael fiait". (6.23), mármint a kohénok. Rábénu Báhjé írja:
A bölcsek szerint (Bává Kámmá 110b) a kohénok huszonnégy különféle
juttatásban részesültek. Majd az Örökkévaló hozzáadott még egyet
ezekhez, azt, hogy ők áldják Izrael fiait.
Ez a kohénok huszonötödik juttatása, és erre utal a mondat elején
olvasható "így" kifejezés, melynek a számértéke huszonöt.
Rabbi Ákivá Hákohen életéhez máshogyan kapcsolódott az említett szám,
azt mesélik róla, hogy tizenkét fiút és ugyanennyi lányt nemzett, lányai
kivétel nélkül kohénokhoz mentek férjhez, és ezért ha Rabbi Ákivá és
családtagjai dühenoltak, akkor huszonöten áldották Izrael népét.
Gerson fiainak megszámlálásával kezdődik a párásá, ami azért érdekes,
mert ő volt a legnagyobb, az elsőszülött, (Gerson, Kehát, Merári), és a
másik két családot előtte, a múlt heti szidrában említette a Tóra.
Abarbanel szerint a "judaizmus jellemzője, hogy az elsőszülött fiú
megkülönböztetett szerepben van, ő a 'behor', aki kétszeres részt kap az
apai örökségből."
Mindazonáltal Lévi fiai közül Kehát-nak jutott a legfontosabb szerep, ő
és családtagjai voltak Áron legközelebbi segítői, akik a Frigyládát és
az eszközöket hordozták, azaz a másodszülött fiú kapta a leginkább
kitüntető feladatot.
Abarbanel szerint bár Istennek megvolt az oka, hogy ne Gersont, hanem
Kehátot válassza, mégis szükségesnek érezte, hogy a talán kissé
megbántódott Gerson érzéseivel is törődjön. Ezért - vigaszdíj gyanánt -
úgy rendezte a dolgokat, hogy legyen egy hetiszakasz, amely Gerson
családjának megszámlálásával kezdődik, vagyis megteremtette annak
lehetőségét, hogy ha nem is pontosan úgy, ahogy szerette volna, de
mégiscsak első lehessen.
A házasságtöréssel vádolt nőt (5:12-31) ért megpróbáltatások kapcsán
csak annyit szeretnék megjegyezni: nagyon örvendetes, hogy bölcseink
beszüntették az eljárás további gyakorlását.
Rabbi Benzion Klatzko is inkább onnan közelít a kérdéshez, hogy vajon mi
lehet a hasonlóan csúnya műsoroktól mentes, jól működő párkapcsolatok
titka. Azt mondja, hogy öt "mem"-en múlik az egész: "middot (egymást nem
kioltó tulajdonságok), moáh (hasonló intellektus), mispáhá (nem
szélsőségesen eltérő családi háttér), máré (a partnernak tetsző külső),
mammon (nem durván különböző vagyoni helyzet). A rabbi szerint, ha ez az
öt szempont rendben van, nagy baj nem lehet.
Az én korosztályomnak bizonyára ismerős az Opus nevű zenekar azon sora,
melyben azt énekelték: "levelet kaptam, life". Annak idején egész
Magyarország így értette, pedig valójában ez hangzott el: "Labadab dab
dab, life", ami csak annyival rosszabb, hogy nincs semmi értelme. Na,
mindegy. Mindez onnan jutott eszembe, hogy nagyon meglepő kommentárt
olvastam a Rámhál kiváló tanítványa, Ráv Mose Dávid Valle tollából.
Az általa vizsgált tórai mondat így szól: "Szólj Áronhoz és fiaihoz: így
áldjátok meg Izrael fiait, mondván nekik" (6:23). A kohénok a dühenolást
megelőzően elmondott áldásukban hangsúlyozzák, hogy szeretettel áldják a
közösséget (beáhává), pedig a Tóra ezt nem követeli tőlük. Vagy mégis?
Ráv Mose Dávid Valle szerint a tórai vers "mondván" szava - utalás
szintjén - erre kötelezi a kohénokat. A kifejezés héberül így hangzik: "ámor",
aminek nagyon megörült a mester, és azt mondta: "az ámor más nyelveken
(olasz, francia) szeretetet jelent, vagyis a Tóra utal arra, hogy a
kohénoknak szeretettel kell végezni küldetésüket". Tiszta sor, levelet
kaptam, life.
https://www.youtube.com/watch?v=EGikhmjTSZI
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas István
rabbi |
