Dr. Kárpáti Judit PhD:
Bekherem Teiman. A jemeni zsidók hozzájárulása Tel Aviv kulturális fejlődéséhez.

A "Tisztelgés a 100 éves Tel-Aviv előtt", című, a Magyar Tudomány Ünnepe előadássorozatban 2009.november 25-én elhangzott előadás rövid tartalma.

Amikor holdfényes estén sétálgatunk Tel Aviv Jeruzsálemről elnevezett tengerparti homokfövenyén, és ha megunva a tömeget és a mediterrán hangáradatot, a Hayarkon úton túli kis utcácskákban, a kecses kis kertes házak és villák tövében keresünk menedéket, a fényárban úszó éttermekből kiáradó fűszerek illata talán nem csupán arra emlékeztet bennünket, hogy a Közel-Keleten vagyunk, hanem esetleg eszünkbe idézi a városnegyed nevét is: Kerem haTeimanim, azaz a Jemeniek szőlőskertje …. Hogyan került a távoli mesés és boldog, azaz termékeny Arábia, Arabia Felix szülötteinek szőlője a homokbuckák világába?

A történet egy, a jemeni zsidók számára misztikus évszámhoz vezet vissza: 5642-ben járunk a héber naptár szerint, azaz évet írtak akkor. A jemeniek halhatatlan költőóriása, a 17. században élt nagy tudású rabbi és kabbalista, Rav Salom Sabbazi, vagy ahogyan ma is emlegeti népe, Mori Szalim rendkívüli ezoterikus jelentőséget tulajdonított ennek az évszámnak, mondván, hogy ekkor kell a Jemenben élő zsidóknak a Szentföldre elindulniuk. S valóban, amint eljött az 5642. év ros hasanája (1881-1882 polgári időszámítás szerint), mintegy kétszáz zsidó szállt hajóra, s átkelve a Szuezi – csatornán, megérkezett Erec Izraelbe. Korábban úgy hallották, hogy a „zsidók királya, Rothschild” földet vásárol a szegény zsidók számára, sajnos azonban mikorra ők odaértek, a földek már úgymond elkeltek, és az Oroszhonból érkező BILU és Hovevei Cion csoportok tagjai művelték azokat. Így nem maradt más a Jeruzsálemben megtelepedett jemeni zsidóknak, mint korábbi szakmáikat – ékszerész, ötvös, kovács, stb. – építőipari segédmunkára cserélve, másféle megélhetést keresni. A jemeniek szellemi rugalmasságát jellemzi, hogy a Jisuv egyre-másra változó élethelyzeteiben mindig feltalálták magukat, s így mikor lerakták Tel Aviv városának alapjait, jemeni zsidók százai, - később ezrei -, csatlakoztak a város építőihez, s hamarosan egész városnegyedeket hoztak létre a homokbuckákon kezdetben fa- és bádogkunyhókban meghúzódó szívós jemeniek. Kezdettől fogva tevékenyen részt vállaltak Tel Aviv szó szerinti felépítésében, mint fizikai munkások. A krónikák szerint nevükhöz fűződik a Gimnázia Herzlija felépítése, ill. a város első kútjának fúrása.

A jemeniek az ős-új hazában is hűen ragaszkodtak a zsidó valláshoz: a törvények betartása, a Tóra tanulása számukra, a fizikai munka mellett, életük szerves részét képezte. Nem csoda, hogy Tel Aviv ennek a közösségnek köszönheti a legtöbb zsinagógát.

A jemeni zsidók közössége már 1923-ban saját érdekképviseleti csoportokat, ifjúsági és kulturális egyesületeket hozott létre, amelyek célja egyúttal a saját, otthonról hozott hagyományok megőrzése volt. Minthogy minden jemeni zsidó férfi beszélt héberül, számukra a Jisuv ős-új nyelvének elsajátítása nem jelentett kihívást. Egy 1935-ben megjelent, Tel Aviv jemeni zsidóiról szóló, héber nyelvű beszámolóban azt olvashatjuk, hogy az általuk beszélt héber nyelv a tiszta akcentus és pontos nyelvtan tekintetében felette állt az askenázok által elsajátított és beszélt nyelvnek.

Bár a megélhetés gondja számos mesterembert rákényszerített arra, hogy régi szerszámait ideig-óráig a sutba dobja, de hamarosan eljött az idő, amikor a szanaai, taizzi, a hadramauti bazárok neves ötvösei, ékszerészei ismét mesterműveket alkothattak: az önazonosságát kereső Jisuv, a későbbi Izrael Állama nagy érdeklődéssel fordult a jemeni ötvösművészet felé, s a Becalél művészeti iskola közreműködésével ezt a nagy kulturális értéket Izrael sajátjává tette.

Mindenekfelett azonban a jemeni zsidó zene és tánc volt az a kulturális hozzájárulás, amely leginkább megtermékenyítette a fiatal állam szellemi életét. A legfőképpen Idelsohn által összegyűjtött, tanulmányozott, és európai fül számára kedvezőbbé átalakított jemeni zene teljes mértékben beépült Izrael muzikalitásába éppúgy, mint ahogyan a jemeni tánclépések váltak a kibbucok legnépszerűbb táncelemévé.

A jemeni, különösen a tel avivi jemeni zsidó közösség olyan jelentős és nagyszerű énekeseket adott az országnak, akik az egész világon hírnevet szereztek egész Izraelnek. A teljesség igénye nélkül csak néhányukat megemlítve: Sosana Damari, zl., Ofra Haza, zl., Achinoam Nini és nem utolsó sorban az Eurovíziós nyertes Sharon Cohen, azaz Dana International.

Összefoglalásképpen, Reuben Ahroni gondolatait idézve, megállapítható, hogy a teljes ereci zsidó lakossághoz képest meglehetősen kis létszámuk ellenére, a jemeniek jelentős részt vállaltak a modern izraeli kultúra megteremtésében: a Jemenből hozott táncok, zenék és folklorisztikus szokások gazdag, eredeti és különleges tárháza kitárult az egész zsidó világ számára. Évezredes, színes folklórjuk mintha az ősi héber kultúrát tükrözné vissza, s mint ilyen, méltán válhatott a kialakuló ereci kultúra inspiráló forrásává.