Dr. Kárpáti Judit PhD:
Bekherem Teiman. A jemeni zsidók hozzájárulása Tel Aviv
kulturális fejlődéséhez.
A "Tisztelgés a 100 éves Tel-Aviv előtt", című, a Magyar Tudomány Ünnepe
előadássorozatban 2009.november 25-én elhangzott előadás rövid tartalma.
Amikor holdfényes estén sétálgatunk Tel Aviv
Jeruzsálemről elnevezett tengerparti homokfövenyén, és ha megunva a
tömeget és a mediterrán hangáradatot, a Hayarkon úton túli kis
utcácskákban, a kecses kis kertes házak és villák tövében keresünk
menedéket, a fényárban úszó éttermekből kiáradó fűszerek illata
talán nem csupán arra emlékeztet bennünket, hogy a Közel-Keleten
vagyunk, hanem esetleg eszünkbe idézi a városnegyed nevét is: Kerem
haTeimanim, azaz a Jemeniek szőlőskertje …. Hogyan került a távoli
mesés és boldog, azaz termékeny Arábia, Arabia Felix szülötteinek
szőlője a homokbuckák világába?
A történet egy, a jemeni zsidók számára misztikus évszámhoz vezet
vissza: 5642-ben járunk a héber naptár szerint, azaz
évet írtak akkor. A jemeniek halhatatlan költőóriása, a 17.
században élt nagy tudású rabbi és kabbalista, Rav Salom Sabbazi,
vagy ahogyan ma is emlegeti népe, Mori Szalim rendkívüli ezoterikus
jelentőséget tulajdonított ennek az évszámnak, mondván, hogy ekkor
kell a Jemenben élő zsidóknak a Szentföldre elindulniuk. S valóban,
amint eljött az 5642. év ros hasanája (1881-1882 polgári időszámítás
szerint), mintegy kétszáz zsidó szállt hajóra, s átkelve a Szuezi –
csatornán, megérkezett Erec Izraelbe. Korábban úgy hallották, hogy a
„zsidók királya, Rothschild” földet vásárol a szegény zsidók
számára, sajnos azonban mikorra ők odaértek, a földek már úgymond
elkeltek, és az Oroszhonból érkező BILU és Hovevei Cion csoportok
tagjai művelték azokat. Így nem maradt más a Jeruzsálemben
megtelepedett jemeni zsidóknak, mint korábbi szakmáikat – ékszerész,
ötvös, kovács, stb. – építőipari segédmunkára cserélve, másféle
megélhetést keresni. A jemeniek szellemi rugalmasságát jellemzi,
hogy a Jisuv egyre-másra változó élethelyzeteiben mindig feltalálták
magukat, s így mikor lerakták Tel Aviv városának alapjait, jemeni
zsidók százai, - később ezrei -, csatlakoztak a város építőihez, s
hamarosan egész városnegyedeket hoztak létre a homokbuckákon
kezdetben fa- és bádogkunyhókban meghúzódó szívós jemeniek.
Kezdettől fogva tevékenyen részt vállaltak Tel Aviv szó szerinti
felépítésében, mint fizikai munkások. A krónikák szerint nevükhöz
fűződik a Gimnázia Herzlija felépítése, ill. a város első kútjának
fúrása.
A jemeniek az ős-új hazában is hűen ragaszkodtak a zsidó valláshoz:
a törvények betartása, a Tóra tanulása számukra, a fizikai munka
mellett, életük szerves részét képezte. Nem csoda, hogy Tel Aviv
ennek a közösségnek köszönheti a legtöbb zsinagógát.
A jemeni zsidók közössége már 1923-ban saját érdekképviseleti
csoportokat, ifjúsági és kulturális egyesületeket hozott létre,
amelyek célja egyúttal a saját, otthonról hozott hagyományok
megőrzése volt. Minthogy minden jemeni zsidó férfi beszélt héberül,
számukra a Jisuv ős-új nyelvének elsajátítása nem jelentett
kihívást. Egy 1935-ben megjelent, Tel Aviv jemeni zsidóiról szóló,
héber nyelvű beszámolóban azt olvashatjuk, hogy az általuk beszélt
héber nyelv a tiszta akcentus és pontos nyelvtan tekintetében
felette állt az askenázok által elsajátított és beszélt nyelvnek.
Bár a megélhetés gondja számos mesterembert rákényszerített arra,
hogy régi szerszámait ideig-óráig a sutba dobja, de hamarosan eljött
az idő, amikor a szanaai, taizzi, a hadramauti bazárok neves
ötvösei, ékszerészei ismét mesterműveket alkothattak: az
önazonosságát kereső Jisuv, a későbbi Izrael Állama nagy
érdeklődéssel fordult a jemeni ötvösművészet felé, s a Becalél
művészeti iskola közreműködésével ezt a nagy kulturális értéket
Izrael sajátjává tette.
Mindenekfelett azonban a jemeni zsidó zene és tánc volt az a
kulturális hozzájárulás, amely leginkább megtermékenyítette a fiatal
állam szellemi életét. A legfőképpen Idelsohn által összegyűjtött,
tanulmányozott, és európai fül számára kedvezőbbé átalakított jemeni
zene teljes mértékben beépült Izrael muzikalitásába éppúgy, mint
ahogyan a jemeni tánclépések váltak a kibbucok legnépszerűbb táncelemévé.
A jemeni, különösen a tel avivi jemeni zsidó közösség olyan jelentős
és nagyszerű énekeseket adott az országnak, akik az egész világon
hírnevet szereztek egész Izraelnek. A teljesség igénye nélkül csak
néhányukat megemlítve: Sosana Damari, zl., Ofra Haza, zl., Achinoam
Nini és nem utolsó sorban az Eurovíziós nyertes Sharon Cohen, azaz
Dana International.
Összefoglalásképpen, Reuben Ahroni gondolatait idézve,
megállapítható, hogy a teljes ereci zsidó lakossághoz képest
meglehetősen kis létszámuk ellenére, a jemeniek jelentős részt
vállaltak a modern izraeli kultúra megteremtésében: a Jemenből
hozott táncok, zenék és folklorisztikus szokások gazdag, eredeti és
különleges tárháza kitárult az egész zsidó világ számára. Évezredes,
színes folklórjuk mintha az ősi héber kultúrát tükrözné vissza, s
mint ilyen, méltán válhatott a kialakuló ereci kultúra inspiráló
forrásává.
|