Folyó év november 27-én, szerdán - Kiszlév hó 22-én - az Országos Rabbiképző -
Zsidó Egyetem Módszertani Központjában az egyetem Rektori és Egyetemi Tanácsának,
tanári karának és hallgatói önkormányzatának képviseletében jubileumi
ünnepséget rendeztek dr. Domán István főrabbi az Országos Rabbiképző-Zsidó
Egyetem tanára, c. egyetemi tanár, 80. születésnapja alkalmából.
Az eseményen megjelent Domán Katalin, az
ünnepelt főrabbi hitvese, valamint László Miklós, a Budapesti Zsidó Hitközség
Hunyadi -téri körzetének elnöke, valamint az egyetem munkatársai dolgozói, és
hallgatói. Schőner Alfréd rektor-főrabbi meleg szavakkal üdvözölte a
jelenlévőket, majd röviden összefoglalta dr. Domán István rabbinikus, oktatói
pályájának és publikációs tevékenységeinek leglényegesebb állomásait.
Domán István 1922. november 17-én született Budapesten. A négy polgári iskola
befejezése után jesivában folytatta tanulmányait. Mivel ebben az iskola típusban
világi tárgyakat egyáltalán nem oktattak, ezért a hosszú tanulmányi idő után
elhatározta, hogy a világi tárgyakból is képezi magát. 18 éves korában engedélyt
kapott a kerületi főigazgatóságtól, hogy egy évben két osztályt is elvégezhetett,
és így 3 év alatt tette le a vizsgákat, a Madách Imre Állami Főgimnáziumban.
Utolsó vizsgáit már sárga csillaggal a mellén fejezte be. Nem sokkal utána
munkaszolgálatra hívták be, 1945-ben tudott csak bejutni a Pázmány Péter
Tudományegyetemre, ahol főleg történelmet és művészettörténetet hallgatott.
Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan hallgatója lett az Országos Rabbiképző
Intézetnek is. 1948 decemberében doktorált "summa cum laude" 
minősítéssel. Disszertációjának tárgya kapcsolatban volt a Bibliával. Címe:
Jónás próféta történetének ábrázolása az ó-keresztény emlékeken.
Rabbi-vizsgát 1950-ben tett volna, vagy tehetett volna, miután minden elővizsgája
kitűnő eredménnyel sikerült. Azonban az akkori idők szélsőséges politikai
körülményei, és az egyetem tanulmányi osztálya arra kényszeríttette, hogy
középiskolai tanári vizsgát téve világi állást vállaljon. Így a rabbi-vizsgát
el kellett halasztania. Az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált,
ahol hosszú éveken át hittanárként működött. Családi okok miatt és dr. Scheiber
Sándor professzor invitálására, akivel egyébként állandó levelezésben állt,
visszatért Magyarországra és 1965-ben sikeres rabbi-vizsgát tett. Éveken keresztül
működött rabbiként különböző hitközségekben, és folytatott tudományos munkát
Scheiber professzor irányítása alatt. 1981-óta a Rabbiképző Intézet Talmud
tanáraként működik. Scheiber professzor kérte meg arra, hogy a Holocaustban
elpusztult magyarországi jesivák történetét és folklórját kutassa, és vegyen
részt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Monográfiái című sorozat írásában is.
Ezekre a magyar zsidóság fennmaradása és az elpusztultak emlékének megőrzése miatt
volt feltétlenül szükség.
Rabbinikus pályájának fő állomásai: Kaposvár, Szeged, Újpest, és az utolsó
évtizedekben a Hunyadi téri körzet.
Az MTA Néprajzi Kutató Intézet megjelentette a Talmudi folklór témájáról írott
dolgozatsorozatát. Amely a konferencia anyagával együtt látott napvilágot. 1990 és
91-ben előadója az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Judaisztika -Hebraisztika
tanszékének. 1992-93-ban és 96-97-ben előadója az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
folklór tanszékének. 1996-ban Scheiber Sándor díjat kapott.
2002-ben az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Rektori tanácsa egyhangú
határozatában életműve elismeréseként 80. születésnapja alkalmával
díszoklevélben részesítette.
1948-ban doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen keresztény régészetből,
ókori történelemből, és művészettörténetből. Minősítése "summa cum
laude".
1950-ben történelem és földrajzszakos tanári oklevelet is szerzett.
Anyanyelvi szinten beszél angolul, németül, és jiddisül, kiváló ismerője a bibliai
és a talmudi hébernek valamint az arameus nyelvnek.
Megjelent tanulmányai és könyvei közül megemlítendő:
1. Az első magyarországi zsidótörvény elleni tiltakozás az amerikai sajtóban. In.:
MIOK Évkönyv 1975-76.
2. Az amerikai magyar sajtó vélekedése a második magyarországi zsidótörvényről
In: MIOK Évkönyv 1979-1980.
3. Amikor még volt remény In: MIOK Évkönyv 1986-93.
4. A győri zsidóság története. Monografikus feldolgozás 1930-47 között. Megjelent
Budapesten 1979-ben. /Könyv/
5. A Budapesti Zsidó Múzeum. In: Kritika 1988/6.
6. A felekezetek közötti békéért. In: Kritika 1988/2.
7. Fordítani a fordíthatatlant. In: Kritika 1990/3.
8. Magyar zsidók és az anyanyelv ápolásáért külföldön. In: Nyelvünk és
kultúránk. 59.
9. A magyarországi jesivák. In: A hagyomány kötelékében. Akadémiai Kiadó, Budapest
1990.
10. A magyarországi jesivák növendékeinek szerepe, a magyar nyelv és kultúra
megőrzésében. In: Vallásosság és népi kultúra a határokon túl. Budapest 1990.
11. A magyarországi jesivák történetéből. In: Egyházak a változó világban.
Esztergom 1991.
12. Zsidó anekdoták kincsestára. Bevezetés és jegyzetek. Orpheus Kiadó, 1991. Ez
könyv formájában.
13. A jótékonyság a Bibliában. Ökumenikus Nyári Egyetem Kecskemét. 1993.
14. A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével. In: Diakonia 1992/4.
15. A rendszerváltás elemzése zsidó szemmel. In: Pax Christi International, Brüsszel,
1993.
16. Zsidó ünnepek In: História 1992/10
17. Felelősségünk az élő világért /Ökomenikus Tudományos Szimpózium, 1994.
18. Bibliai képeskönyv. Városok. Tárgyak. Színhelyek. In: Kritika: 1992/1.
19. Talmud /Fordítások a Talmudból/ Origó-könyvek, 1994.
20. Stories about the "Rebes" in the World of the Yeshivas. In: Folk Narrative
and Cultural Identity, Budapest, 1995.
21. Folkloristic Character of the Hungarian Yeshivas in the Last Century. In: Folk
Narrative and World View, Peter Lang Europaischer Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am
Main, 1996.
22. Nyomtatásban meg nem jelent kötetek: A jesivák története, azaz egyetemi
előadások. Budapest 1999.
23. 2001-ben jelent meg összefoglaló munkája az Ulpius Ház kiadásában. A Talmud
iskolák titkai.
 A családias hangulatú
ünnepségen a rektor méltatta dr. Domán István több évtizedes, áldásos rabbinikus
pasztorális, oktatói, kutatói és publikációs tevékenységét. A magyar rabbikar
egyik legtekintélyesebb rabbijaként, tudósaként, számos nemzetközi tudományos
szervezet vezetőségi tagja, a nemzetközi és hazai felekezetek közötti párbeszéd
élharcosa, és utoljára de messze nem utolsósorban, köztiszteletben álló
családjának és híveinek szeretetével körülvett, koncepciózus vezető. Olyan
személyiség, aki szüleinek rabbi házában magába szívta zsidóságunk iránti
egyértelmű elkötelezettségét, s melynek szellemében élt és él, teljes szellemi
és fizikai frissességben, szolgálva a magyarországi és a világ zsidóságának
ügyét.
 Jubileumi születésnapján nagy szeretettel és több évtizedes
barátsággal és elismeréssel köszöntötték dr. Domán István főrabbit, és
nagyrabecsülésük jeleként az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem díszoklevelével
tüntették ki.
Szabai J.
2002.12.15. |
