Deutsch Gábor köszöntése

Kedves jubileummal köszöntött be idén a polgári év első napja. Deutsch Gábor, aki az OR-ZSE legrégibb és legnépszerűbb tanárai közé tartózik, 80 éves!

Egyik volt hallgatója egy, rá jellemző történetet írt le:
"Ez a történetet abból az időből való, amikor Deutsch bácsi halachát tanított. Dolgozatot írtunk nála, Deutsch bácsi pedig kiment a teremből.
Pár perc múlva bekopogott, hogy visszajöhet-e.... :-) Amíg kiment, addig mindenki elővette a puskáját, ki akartuk használni az alkalmat. Az egyik osztálytársam kitette az asztalára a puskát. Nem vette észre, hogy Deutsch tanár úr közeledik hozzá. Amikor megállt mellette, nagyon megijedt. Azt hitte, hogy most lebukott és elvörösödött. Ezek után Deutsch tanár úr egy marék mogyorót nyújtott felé és így kínálta: - Egy kis mogyorót tessék.....
Hát, ez a történet jut most eszembe Vele kapcsolatban. Egyébként a mi osztályunkban főleg lányok tanultak és mindig hozott csokit 'az asszonykáknak'."

Deutsch Gábor élete háromnegyed évszázada tükrözi a zsidó sorsot, bővelkedik megpróbáltatásokban.
Nem akármilyen történelmi időszakot ölelt fel ez a Mindenható jóvoltából megélt nyolc évtized….

Vallásos családban nevelkedett, édesapja Máramarosból jött a Terézvárosba és lett a Király utca 7.szám alatti Chevre Tilem zsinagóga elöljárója. Polgári foglalkozására nézve csendestárs volt egy Aulich utcai gyufaboltban - amíg a zsidótörvények ezt lehetővé tették. Akkor a jól menő üzletet Kállay Miklós miniszterelnök rokonai szerezték meg, s nekik nem volt szükségük édesapjára. Állástalan lesz, akkor amikor kisfia a Dessewffy utcai zsinagógában szerezte első vallási ismereteit az általa később is szeretettel említett Fischer bácsitól.

Gábor az elemi iskolát a Dob utca 35.sz alatt kezdte, de ekkor jött a Soá rettenete. Szülei áldozatul estek és ő osztozott a zsidó árvák sorsában, vidéki zsidó árvaházak lakójaként nevelkedett. Mezőkovácsháza, Csorna és Debrecen volt a színhely, ahol a fenntartó Agudat Jiszrael jóvoltából alapos zsidó oktatásban is részesült. Volt ahol jesiva is működött, Csornán "teuda" bizonyítványt is szerzett.

Tóraolvasás az OR-ZSE zsinagógájában

Azonban a kialakuló új diktatúra nem tűrte az egyházi intézményeket és 1950-ben Debrecenből feljött Budapestre. Anyai nagybátyja, aki pék volt a Százados úti kenyérgyárban, bevitte a kőbányai gépgyárba. Az itt töltött évtizedek nagy hatással voltak a nyitott szemű, érzékeny ifjúra. Szorgalmasan, jól dolgozott, megbarátkozott munkatársaival, akik között szép számmal voltak a rendszer számára megbízhatatlan, ún. "deklasszált elemek", közöttük egy volt paptanár, akitől sokat tanult.

Írásaiban mindig szeretettel, megbecsüléssel emlékezik egykori munkástársaira. Deutsch Gábor a pontosan végzett fizikai munkája mellett estéit tanulással töltötte, leérettségizik, műszaki főiskolára jár. Már ekkor megjelenik érdeklődése a humán tudományok iránt. 10 évig hallgat a József Attila Szabadegyetemen irodalmat, történelmet, művészeteket.

Könyveit olvasva ezek visszaköszönnek kerek történetei szép stílusában, veretes mondataiban. Közben azért tovább folytatja a hagyományos zsidó életet, kárpátaljai zsidó lányt vesz feleségül, együtt járnak a Vasvári Pál utcai zsinagógába, ahol hamarosan előimádkozó lesz. Teljes 30 évig "gabe" itt, de tulajdonképpen inkább "sac-mac", azaz mindenes. A legváltozatosabb feladatokat vállalja a közösség érdekében.

Híre megy buzgóságának, tudásának és amikor változnak az idők, a rendszerváltás után a Rabbiképző Intézet új életre kap, Schőner Alfréd rektor-főrabbi megkeresi, tanítson az intézetben, de évekig tanított az ELTÉ-n is, Komoróczy professzor tanszékén. Azt taníthat, amit a világon legjobban szeret, és egész életét betölti. Tóra, Hetiszakasz, midrások, kommentárok, vallási szokások a tananyag amit előad, a maga szerény modorában, de egyáltalán nem szerény tudásával.

Deutsch Gábor előad

Tudományos munkássága nemzetközi figyelmet kelt, nyolc önálló kötet és rengeteg tanulmány, cikk szerez örömet a zsidó kultúra barátainak. Megismerteti olvasóival a zsidó hagyomány kincseit, nagy szeretettel mutatja be a (még!) köztünk élő embereket, működő vagy sajnos már elcsendesült zsinagógákat. Nagyon találó egyik könyvének címe (Ajtónyitás), hiszen kinyit egy ajtót, amelyen sokan nem mernek belépni, pedig ott értékek és élmények várnak rájuk. Hangvétele könnyed, mesélő minden műve szórakoztat, nemcsak tanít. Nemcsak zsidókról ír, méltatja azokat a keresztényeket, akik kiálltak a zsidóság mellett, részletesen ír pl. Wesselényi Miklósról. a történelmi család utolsó sarjáról.
(Egyik könyvének /Képeslapok a múltból/ bemutatójáról szóló tudósítás itt tekinthető meg)

Cikkeit örömmel közlik nemcsak a hazai, de a külföldi zsidó lapok is, könyvei amelyek egy ma már letűnő félben lévő zsidó világba vezetnek el minket nemcsak ismeretinket gyarapítják, de kellemes, magukkal ragadó olvasmányok is. Akik keveset tudnak a zsidóságról azoknak azért érdemes őket forgatni, akik sokat, azok számára talán még érdekesebbek.

A megérdemelt siker nem marad el. Scheiber Sándor – díjat, Várhegyi – díjat kap zsidó kulturális munkájáért, a kormányzattól arany érdemkereszt kitüntetést (valószínűleg ez az első kereszt amivel életében kapcsolatba kerül).

A Scheiber díj átvételén

Mint tanár, az adjunktusi cím mellé megkapta (hazánkban másodiknak) a hagyományos "morénu" kitüntető jelzőt is. Diákjai, kollégái csak elismeréssel tudnak róla nyilatkozni. Türelme, kedvessége legendás az OR-ZSE József körúti öreg épületében. Nem tesz különbséget zsidó irányzatok között, egyformán közel érzi magához ortodox és neológ zsidó testvéreit.


Ezek az elismerések nem változtatták meg. Továbbra is olyan kedves, udvarias mindenkihez, életmódja is a régi. Mivel a XIII. kerületbe költöztek a közeli zsinagógákba jár mindennap, a Visegrádi utca és a Hegedűs Gyula utca lett számára az imádkozás helye.

Segítőtársa, életének párja 1972 óta van mellette. Az esküvő még egy fáspincének álcázott zsinagóga udvarában volt, mert a szovjet rendszer nem tűrte a vallást Munkácson, ahol a menyasszony lakott. Azóta élnek harmonikus házasságban. Mindkettejüknek a legjobbakat kívánjuk!

Reméljük, hogy még nagyon sokáig köztünk marad, nagyon fontos számunkra! A Teremtő éltesse Deutsch bácsit 120 évig!

Róbert Péter
2016.01.04.

 

Deutsch Gábor 80 éves!

Törékeny, hajlott alakjával szinte észrevétlenül suhan át folyosóinkon, halk beszéde ritkán hallható.
Többnyire csendesen, szerényen meghúzódva ül az átjáróban, vagy a könyvtárban könyvei, írásai fölé hajolva.
Hallgatóink és mi is azonban nagyon szoktunk rá figyelni: szeretjük és tiszteljük.
Hogy miért?
Mert ha Deutsch tanár úr tanít, vagy a zsidóságról beszél, akkor megváltozik, átalakul.
Kiegyenesedik, hangja erős lesz és oda kell rá figyelni.
Nagyon sokat tud a judaisztikáról, szinte mindent!
Ha mégsem biztos egészen valamiben akkor megígéri, hogy utánanéz és ezt sohasem felejti el.
Legkésőbben már másnap ő keresi meg a kérdezőt a pontos válasszal.
Irodalmi munkásságában is a kereső, kutató, feltáró, tudós íróember szól.
Ő, aki gyermekként élte túl a holokausztot és lett árva, a magyarországi zsidóság nagy krónikása lett!
Talán ő az egyik Cádik, aki a vállain tartja a világot…

Drága Gábor maradjon velünk!

Éltesse az Örökkévaló Bis 120!

Ungárné Dr.Komoly Judit

Vissza