1. Koragótikus és
román kori építészet vázlatos egybevetése
Mielőtt hozzákezdenénk a soproni Ó-zsinagóga stílusjegyeinek
ismertetésébe, építésének az elérhető források által megragadható
jellemzésébe, kikerülhetetlen feladatunk, hogy az épület
létrejöttének feltételezhető időszakának építészeti irányvonalait
ismertessük. Szükséges feladatunknak kell tekintenünk ezt annak okán
is, hogy a tárgyalásunk centrumában szereplő épület nem kezelhető
"tiszta" stílusmintaként. Valószínűnek tekinthetjük, hogy építésének
folyamatában kulturális paradigmaváltás ment végbe. A munkálatok
megkezdésekor a tervező román kori alapelvről tanúskodó épületet
kívánt megvalósítani, amely végül a koragótika elemeivel is
kiegészült.
Jóllehet a gótikus épületek megjelenését cezúrának tekinthetjük az
építészet történetében a művészeti kifejezés nem "simul et semel"
alakul át, hanem organikusan tör utat egy új tipológiának, amely
alapelemeiben élesen nem különbözik ugyan a román kor szemléletétől,
de attól mégis elválasztva kezelendő. Amiben mindenképpen eltérést
regisztrálhatunk az az additív elv elutasítása. Az új alapvetés az
oszthatóságra épül. Azt oszthatóság nem jelent mást, mint azt, hogy
a az épületkomplexum részei az egész mű összkompozíciójától
függenek. Szintén a XI. században jelenik meg a körüljárós szentély
koncepciója is, amely magában foglalja olyan technológiák
alkalmazását, amelyek a körüljáró és a kápolnakoszorú támaszok és
boltozatok összetett, de egybefüggő rendszerével dolgoznak és
szintén a gótika mint önálló stílus megjelenését mutatják. Az egyik
legszembetűnőbb változás a négyzet kötöttségétől való eltávolodással
jön létre, amit a bordás keresztboltozat segítségével valósítanak
meg. A korábbi kötöttségek új kötöttségekre való cserélését jelzi az
is, hogy a körüljárókban alkalmazzák a trapéz formát a boltmezők
kialakításánál. 1
A gótika a román kori építészeti stílustól először Normandiában
válik el. A királyság politikai megerősödése összetett építészeti
tevékenységben is megmutatkozik, sőt hatalmi legitimációja
kulturális nóvumokat is létrehoz. Kiváló példa erre a St. Denis-i
Karoling apátsági templom, amely eredetileg román kori, de 1140-43
között új gótikus szentélyt építenek hozzá. Ez a kripta felett
csatlakozik a keresztházhoz és a régi középhajó belső homlokvonalát
követi. Az új megfontolások tehát a régi konstrukció
újragondolásából, azok felhasználásával jönnek létre.2
Számunkra az a megfigyelés lesz rendkívül fontos, hogy a gótikus
épületek első példáinál gyakori a régi román kori komplexumok
átépítéséből nyert végeredmény. A gótikus jelző használatánál tehát
nem kell kizárólag az eredetileg gótikusnak tervezett épületek
megjelölésére szorítkoznunk.
2. Gótikus zsinagógák Európában
A soproni Ó-zsinagóga jellemzéséhez igen hasznosnak bizonyulhat az
ugyanebben az építészeti korszakban létrehozott vallási épületek
vizsgálata. Bár a gótikus építészetet gyakran a keresztény
építészettel szokták szoros összefüggésben említeni, meg kell
jegyeznünk, hogy az európai építészek rutinszerűen alkalmaztak
gótikus elemeket zsinagógák építésénél is. Ennek bizonyítására, bár
nagy történelmi távolsággal kell számolnunk, nem kell pusztán írott
forrásokra támaszkodnunk, hiszen néhány épület közvetlen vizsgálata
is rendelkezésre áll.
Ezek közül talán legjelentősebb a prágai régi-új zsinagóga, más
nevén Staronová Synagóga, amely 1270-ben épült. II. Přemysl Ottokár
által a zsidók számára biztosított jogok (servi camerae regis)
tették lehetővé, hogy a főleg német területekről bevándorló zsidók
létrehozzák (az eredetileg második) zsidó negyedet a városban3.
Ebben az időben kapnak területet temetkezési célra (ennek egy részét
a XV. században telekeladásra jelölik majd ki) és láthatnak hozzá
zsinagóga építéséhez is. Ellentétben az ezt megelőző időben épült
hasonló épületektől a belső tér díszítése és kivitelezése
hatásosabban jeleníti meg vallásos funkció jegyeit. Ezt erősíti
bennünk az ötboltozatos elrendezés is, ami teljesen egyedülálló és a
később épített hasonló stílusú zsinagógákban sem jelenik majd meg. A
boltozat derékszögű tervezésű ötös tagolású. Ehhez hasonlót (nem
pont ilyet) kizárólag a miltenbergi zsinagógában láthatunk. Az
épület falait belülről gótikus oszlopok támasztják, amelyek
stilizált változatai az Aron Kodesh kődíszítésében is megjelennek. A
bimah nem emelkedik ki a megszokott módon. Ez is erősíti a
monumentalitás érzését, amit a boltozatok szerkezete és viszonylagos
magassága kelt bennünk. A kéthajós épület adatai ennek a hatásnak
látszólag szigorú kizárását adják, hiszen a belső tér 14,30 x 8.4 0
m területű csupán.4
Bár számtalan átalakításon ment át, mégis néhány részletében gótikus
jegyeket visel a szintén Prágában található Pinkas zsinagóga is5,
amely boltozata és egyhajós elrendezése miatt sorolható az
eredetileg gótikus épületek közé. Az 1479-ben történt átalakítások,
miatt azonban nem alkalmas arra, hogy a soproni épület besorolásához
adjon segítséget.
Az altneuschul vagy altenai másik jellegzetes alkotása a krakkói
kazimierzi zsinagóga6, amely a bejáratok
elhelyezkedésének fejlődéstörténetében is meglepő újdonságokat
mutat. A férfiak bejárata nem közvetlenül az istentiszteleti
színhelyre nyílik, hanem egy előtérbe vezet, amellyel szemben a
hétköznapokban használatos kisebb zsinagóga van. Ha a nagyobb térbe
akarunk jutni, úgy az előtér jobboldali ajtaján kell áthaladnunk. A
négyes keresztboltozatot a prágai zsinagógához hasonlóan itt is
oszlopok tartják. A bimah ezzel ellentétben szokásos magasságú. Az
Aron Kodesh kődíszítést valószínűleg nem kapott, ma is fadíszítéssel
látható. A fadíszítés nem tekinthető különlegességnek hiszen az
erfurti zsinagógában még a boltozat is fadíszítésű volt. A bejárat
másik érdekessége az is, hogy a bimah-tól távolabb eső szektorba
kerül, ami csak XVI. században válik elfogadottá. A zsinagóga belső
tere 18,90 m hosszúságú. Szélessége kereken 12 méter. Az Aron Kodesh
másik érdekessége, hogy először itt figyelhető meg a katolikus
templomok oltárszerkezetének ötletként való felhasználása, ami
stílusteremtőnek is mondható a későbbi hasonló munkákra nézve.
7
A regensburgi zsinagógát csak ásatásokból ismerhetjük.8
A hainburgi zsinagóga is csak rekonstrukciókból mutatható be, miután
ismeretlen okokból 1420 után nem használták többé istentiszteleti
célokra.9 Ezek a példák is azt jelzik,
hogy a soproni Ó-zsinagógát felbecsülhetetlen kulturális és hitéleti
értékként kell számon tartanunk.
Érdekességként még megemlíthetjük, hogy szintén ebből a korból
származik az Ibériai-félsziget déli részén található Isaac ben
Efraim Mehab által 1317-ben épített zsinagóga is, ám ez a Kordobai
Kalifátus területén épült ezért ab ovo nem sorolható az európai
építészet alkotásai közé.
3. Zsidók a középkori Sopronban10
,11
Idrisi, II. Rogerius sziciliai király arab származású földrajztudósa
egy feltehetőleg 1153-ra datálható iratban Sopront fontos városként
említi. Azt, hogy itt már a középkorban is éltek zsidók, több
forrásból is kitűnik. IV. László 1277-ben kibocsátott
szabadalomlevele tekinthető a legkorábbi forrásnak, ahol a zsidók,
mint a szabad költözési joggal, falak és tornyok szabad építésével
rendelkező alattvalókként szerepelnek. A tatárjárás után
valószínűleg maga Károly Róbert gondoskodik arról, hogy a népes
zsidó közösség visszatérjen a városba és újra igénybe vegye
zsinagógáját. Ezt mutatja az 1324-ben kiadott rendelete, amely
személyes védelmet biztosít sive sint christiani sive iudei. 1354-es
keltezéssel érdekes jelentést találhatunk arról, hogy a soproni
polgárok papjuk elleni vádaik között említik azt, hogy egyházi
felszereléseket és kegytárgyakat zálogosított el zsidó
kereskedőknél. Másik zsidók jelenlétére utaló tény az is, hogy a
Judengasse utcanév már 1320-ban használatos volt. Az 1379. évi
házösszeírás arról számol be, hogy a zsidó utcában (mai Új utca) 10
ház volt a tulajdonukban. Ekkor már rendelkeznek mikveh-vel is.
Ebből következtethetünk arra, hogy már állt a zsinagógájuk is. Ennek
a technikai feltételei minden bizonnyal rendelkezésre álltak, hiszen
ebben az időben már működött a város építőműhelye, ami délnémet
mintára készített épületeket.
4. A soproni zsinagógák forrásai12
Mivel a soproni Ó-zsinagógát 1967-ben találták meg, kiderült, hogy a
források nem egy, hanem két különböző zsinagógáról szólnak. Ezt a
történetírási nehézséget furcsa módon nem szövegforrások, hanem a
régészeti lelet tette korrigálhatóvá.
A zsinagógáról először 1441-ben találunk említést Frigyes császár
levelében, ami meghagyja, hogy a soproniak ne háborgassák a zsidó
vagyont, ami 16 házból és egy zsinagógából áll. A város 1526-os
panaszlevele is csak egy zsinagógáról tesz említést. A dolgozat
témájául szolgáló zsinagóga szomorú sorsára először egy 1528-as
zsidó panaszlevélből következtethetünk, ami hírül adja a helyiség
kifosztását.13 Az épületet 1530-ban a
kiűzetés okán város nyomására eladják Georg Langnak, akit
Wasserpauchként is ismerhetünk. A zsinagógát végül 1551-ben adják el
Sebastian Mayr részére, amit a város tanácsjegyzőkönyve is
megerősít. A zsinagóga emléke sokáig fennmarad, hiszen még 1792-ben
Joseph Perathoner lakatosmester végrendeletében is (az új utca 22.
épületére vonatkozva) szerepel a Judentempel kifejezés.14
Pollák Miksa15 rabbi a soproni zsidók
történetével foglalkozó monográfiájában említi az Új utca 22. számú
házzal kapcsolatban, hogy a benne álló 19 láb hosszúságú 9 láb
széles épület aligha szolgálhatott lakóépületként. Az 1957-ben
megtalált első zsinagóga (Új utca 11.) kutatói azonban azt
gondolták, hogy minden forrás az általuk feltárt épületről tesz
említést. Az 1967-ben megtalált második zsinagóga azonban már pontos
azonosítást követelt meg.
A kérdés tehát az, hogy az 1526-tól említett okleveles forrásokban
szereplő zsinagóga vajon melyik lehet?
A válasz megadásához a város háztulajdonosi listái nyújtanak
eligazítást. Ezek egyértelműen jelzik, hogy az 1526-ban működő
zsinagóga az 1967-ben feltárt Új utca 22. alatt álló Ó-zsinagógával
azonos. A 11. szám alatt található zsinagóga (mint később kiderült)
magáncélokra használt, valószínűleg csak egy család által látogatott
helyiség volt, ami már a XVI. században keresztények birtokában
lakóházként szolgált.
5. A soproni Ó-zsinagóga stílusjegyei16
A zsinagóga épületét a környező lakóépületek és mezőgazdasági
helyiségek átalakításai súlyosan csonkították, így a
jellegzetességeket nem tudjuk az épület egészére vonatkoztatva
bemutatni.
Az épület, noha töredékesen maradt fenn, azért jelentős, mert
nemcsak a főtömeg, hanem az egykori elrendezés is kirajzolódik,
amely valaha két telekre is kiterjedt. Az épületet kőfal vette
körül. A zsinagóga maga az udvar belső szintje alatt helyezkedik el.17
Abban biztosak lehetünk, hogy a sarkokat faragott kváderkövekkel
erősítették meg. Ezek megfelelnek a "soproni mintának", azaz átlagos
méretük és felületi kialakításuk megfelel az e helyen alkalmazott
középkori standardoknak. A középkori falkorona csak egy részen
látható már. Összesen 25 centiméter nagyságban. A falkoronán
található vakolat meszelve volt megtalálásának idején, ebből azt a
következtetést lehet levonni, hogy az épület teteje ennél magasabban
helyezkedett el.18 Feltételezhető, hogy a korban divatosnak
tekinthető kontyolt nyeregtetőt húztak a zsinagóga és a mellette
található női imaház és az azokat összekötő folyosó fölé is. Szintén
csak rekonstrukciós elmélet az is, hogy a folyosót és a női imaházat
egykor felsődeszkázatú födémek fedték. Ezt azonban mindez idáig
semmilyen lelettel nem lehetett minden kétséget kizáróan
bizonyítani.
A boltozat egy része megmaradt, de az új tetőtér építése miatt a
teljes konstrukció már csak rekonstrukcióból ismerhető. A boltozat
leginkább a keleti oldalon maradt meg épségben. Eredetileg három
keresztboltszakaszból állt. A keleti és nyugati szakaszt további két
bordával tették nagyobbá. A szentélyboltozat kialakítása a
keresztény standardokat követi, azaz a nyolcszög három oldalával
záródó szerkezetet ad.
A faloszlopok eredetileg félköríves alaprajzúak voltak. Az oszlopfők
egyszerű kialakításúak, alul félkörös gyűrűvel rendelkeznek,
fejlemezük a nyolcszög öt oldalából jön létre. Az összes itt
található oszlop általános tulajdonsága, hogy nem a földtől indul
hanem jóval magasabbról.
A zsinagóga tere téglány alaprajzú. Bejárata a északi fal nyugati
végében található hasonlóan a wormsi, prágai és regensburgi
zsinagógákhoz.
Az Aron Kodesh vagy áronfülke magasabban volt a padlószintnél.
Eredetileg lépcsővel lehetett megközelíteni. Alatta fülke található,
amely nem tévesztendő össze a tórafülkével, hiszen a szertartáshoz
szükséges tárgyaknak biztosított elhelyezést. A tórafülke középen
található és timpanonnal díszített, amely egy derékszögű háromszöget
tesz ki és kerete szőlőmintázatot hordoz. A timpanon felett
keresztrózsa található. A timpanon belsejében bonyolult szerkezetű
középpont körül forgó háromkaréjok helyezkednek el. A sarkokat is
hasonló alakzatok borítják.
Az áronfülke mellett további fülke található. A fülke nincsen egy
vonalban az áronfülkével, annál alacsonyabb rendű feladatokat
láthatott el. Eredeti funkciója ismeretlen. Mérete a
tóraszekrényével azonos, díszítést nem kapott. Egyes elképzelések
szerint az előimádkozó helyeként szolgálhatott.
További a tóraszekrény alattihoz hasonló méretű, szerkezetű
faliszekrények találhatók a déli, keleti és az északi falon is. Ezek
a fülkék az istentisztelet résztvevői imakönyveinek és imaszíjainak
a tárolására szolgáltak.
A zsinagóga keleti oldalán található mindhárom ablak megmaradt. A
középső rózsaablak, a két szélső hosszúkás, jellegzetesen gótikus
alakú. A rózsaablak a tórafülke felett található. A nyugati oldalon
szintén három ablak található. Ezek azonban szerkezetileg egyformák
és a keleti falon található hosszúkás ablakok jellegzetességeit
követik. Szintén nyugati oldalon találunk néhány résablakot ami a
női imaházból való betekintést tette lehetővé. Az északi fal ablakai
megsemmisültek és eredetileg a folyosóról való betekintést
szolgálták. A déli oldalon szintén három ablak található, amelyek
hajdanán a boltozat hármasságához idomultak és az udvarra néztek.
A gótikus jegyek a befalazás miatt viszonylag jó állapotban
fennmaradt főbejárati timpanon hármas tagolásában is megfigyelhető.
A timpanon az előcsarnok felől nézve boltívbe illeszkedik.
A bimah hatszögletű alapformájú volt. Mivel nem maradt meg, azt
gondolhatjuk, hogy kőalapzaton álló faalkotmány lehetett. A
kőalapzat csak keretelési funkciókat láthatott el. Lépcső nyomaira
semmi sem utal.
Következésképp a zsinagóga alapszintjéből nem emelkedhetett ki.
6. A soproni Ó-zsinagóga feltárásának körülményei19
Az új utca 22. számú épületben található Ó-zsinagóga 1967-es
felfedezése sok szempontból igen jelentős régészeti felfedezésnek
bizonyult. Egyrészt azért, mert hasonló állapotban a két még ma is
használatos zsinagógán kívül nagyon kevés épületet ismerünk, amely
hasonló stílusban épült. A telek teljes felülete beépült egyemeletes
szárnyakkal. Mindkét épülethez toldottak egy-egy szárnyat a
homlokzat vonalában. Mindezt fedett kapualjakkal alakították ki. A
22. ház emeletes lett. A női imaház helyén is többemeletes ház állt
az új utca határáig.
Az épület a lakóházakon és a présházon végzett változtatások miatt
csonkított állapotban maradt ránk. A részletek feltárása azonban
elégséges kiindulópontot adhatott a teljes épület szerkezeti
attribútumainak megállapításához.
A zsinagóga épületét Tóth sándor fedezte fel. A művészettörténeti
munkákat Dávid Ferenc , a régészeti teendőket Tóth Sándor és Gömöri
Sándor látták el. Az épület rekonstrukcióját 1972-től Seldmayr János
vezette.
A falkutatás és rekonstrukció 1976-ban fejeződött be. Az épület
azóta látogatható.
Mellékletek
A prágai staronove
zsinagóga alaprajza
A prágai Pinkas
zsinagóga
A krakkói kazimierzben
található zsinagóga képe és alaprajza
A soproni Ó-zsinagóga
Bibliográfia
Dávid Ferenc A
soproni Ó-zsinagóga. A magyar Izraeliták Országos
Képviseleténekkiadása. Budapest. 1978.
Klatzkin, J. -Elbogen, I. -Gale, T.(szerk.) Encyclopedia Judaica
Macmillan N.Y. N.Y.2006.
-Cracow szócikk in Volume 5.
-Prague szócikk in Volume 13.
-Sopron szócikk in Volume 13.
-Synagogue szócikk in Volume 15.Müller, W.
-Vogel, G. Építészet Athenaeum Budapest 2000.
Scheiber Sándor Héber Kódexmaradványok Magyarországi
KötéstáblákbanMagánkiadás Budapest 1969.
Sedlmayr János A soproni Ó-zsinagóga helyreállítása in Dávid Ferenc.
A soproni Ó-zsinagóga. A magyar Izraeliták Országos Képviseletének
kiadása Budapest 1978.
1 MÜLLER - VOGEL 373.
p.
2 MÜLLER - VOGEL 373. p.
3 ENCYCLOPAEDIA JUDAICA XIII. 964-966. p.
4 ENCYCLOPAEDIA JUDAICA XV. 601-604. p.
5 ENCYCLOPAEDIA JUDAICA XIII. 967. p.
6 ENCYCLOPAEDIA JUDAICA V. 1026.p.
7 ENCYCLOPAEDIA JUDAICA XV. 604-606. p.; DÁVID FERENC 74. p.
8 A regensburgi ásatásokkal kapcsolatban a következő cikkeket
ajánlom a téma iránt érdeklődők figyelmébe:CONDRENAU-WINDAUER,
Silvia: The Medieval Jewish Quarter of Regensburg and its
Synagogue.Archeological Research 1995-1997. = Insoll, Timothy (ed.):
Case Studies in Archaeology and WorldReligion. The Proceedings of
Cambridge Conference. BAR International Series 755. 1999, . 139-152.
p.;CONDRENAU-WINDAUER, Silvia: Stadtviertel oder Ghetto? Das
mittelalterliche JudenviertelRegensburgs. = Centre - Region -
Periphery. Medieval Europe, Reprinted Papers Basel 2002, Vol. 2.,Hertingen,
2002, 316-321. p.; CONDRENAU-WINDAUER, Silvia - EBELING, Stefan: Die
mittelalterlicheSynagoge Regensburgs. = Monumental - Festschrift für
Michael Petzet. Arbeitshefte des BayerischenLandesamtes für
Denkmalpflege, 100., München, 1998, 449 - 464. p.
9 Bár csak érintőlegesen , de a középkori hainburgi zsidóság
történetére tesz utalást doktoridisszertációjában Maro Borský:
BORSKÝ, Maro: Synagogue Architecture in Slovakia Towards Creating
aMemorial Landsacepe of Lost Community. Heidelberg, Hochschule für
Jüdische Studien, 2005, 180 p.
10 SCHEIBER 72-75. p.
11 Zsidók középkori soproni jelenlétét bizonyító forrásokat közöl
többek között: SPITZER, Shlomo J. -KOMORÓCZY Géza: Héber kútforrások
Magyarország és a magyar zsidóság történetéhez a kezdetektől1686-ig,
Budapest, 2003, MTA -Judaisztikai Kutatócsoport - Osiris Kiadó, 29,
31, 39, számú források.
12 DÁVID 9-37. p.
13 SCHEIBER 75-76. p.
14 DÁVID 11. p.
15 DÁVID 11. p.
16 DÁVID 41-54. p.
17 SEDLMAYR 82. p.
18 DÁVID 37-38. p.
19 SEDLMAYR 83. p.
 |
