Dél-magyarországi és Vajdasági kirándulás

Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Közösségszervező szakos hallgatói a "Zsidó környezetünk védelme" című tantárgy keretében kétnapos kiránduláson vettek részt.

Egy busszal és két autóval indultunk el Szeged felé, itt volt az első megállásunk.
A szegedi program: temető, a főrabbi Markovics Avraham kalauzolásával, Zsinagóga meglátogatása, ebéd a hitközségben.

A temetőben megnéztük a búcsúztatót, ravatalozót, a világháború zsidó hőseinek állított emléket, amit a szegedi zsidó hitközség állított. Emléket állítottak a holokauszt áldozatainak.

Szeged híres szülötteinek, főrabbijainak Lőw Lipótnak, és fiának Lőw Immánuelnek a síremlékét is megnéztük. A rabbi teljes körű előadást tartott Szeged történelméről, a történésekről, a jó és a szörnyű dolgokról, az emberekről és cselekvéseikről. A zsinagóga csodaszép volt. Az új zsinagógát és közösségi székházat egy 1897-es pályázat alapján Baumhorn Lipót tervezhette meg. Az építés 1900 augusztusában indult és 1902 októberére fejeződött be. A monumentális 48.5 méter magas épületen a mór-szecessziós stíluson kívül bizánci hatást mutat a barokkos megjelenésű kupola szegélyekkel történt beillesztése. Belül az orgona feletti bordás kiképzés a gótikát, a karzattartó oszlopok a román stílust példázzák.

Itt is egy nagyon mélyreható ismertetőt kaptunk Szeged fontos zsidó vonatkozásairól, és a Lőw család érdekes és izgalmas életéről. Ezután kóser ebédet ettünk a Hitközség dísztermében.

A következő állomás Hódmezővásárhely volt. A zsinagóga, szépen felújított épület. Itt a vészkorszak előtt 1500 fős zsidó közösség élt, de a Soa után csak pár százan tértek vissza. A mostani zsinagóga elejét-bejáratát később építették hozzá. Itt helyezték el az áldozatok fekete márvány emlékét. Hódmezővásárhelyi rabbi a háborúban elhurcoltaknak megjósolta, hogy haza térnek és ez sokaknak sikerült. A fenn maradt történet szerint az elhurcoltak vagonjában volt egy Tóra és ez biztosította, hogy az Örökkévaló vigyáz rájuk.

Ezt a Tórát láthattuk az üvegszekrényben.

Itt található az egyetlen Magyarországon lévő zsinagóga, amelynek falán katolikus emléktábla van. Ezt II. János Pálnak állította a zsidó hitközség.

 

Sajnos a folyamatos elvándorlás lassan lecsökkentette a hitközség létszámát. Az innen elszármazottak időről időre visszatérnek nem feledve a valamikor virágzó közösségi élet helyszínét, szeretett városukat. A neológ hitközség számos tudós rabbit, kántort és tanítót tudhatott magáénak. Az ő szellemiségüket folytatva a rendszerváltást követően újra elindult a hit és közösségi élet és látványos fejlődésnek indult.

Meglátogattuk a gyerek áldozatoknak emelt Holokauszt emlékházat, ahol meghallgattuk a videofelvételnek köszönhetően a híres írónő Szabó Magda visszaemlékezését a vészkorszakról. A temetőben nagyon kevés sírkövet láttunk, de szépen és tisztán voltak tartva.

Ezután Makó következett. Makó a Dél-Alföld szívében, a Maros-folyó mentén fekszik. A város az 1740-es évek óta adott otthont az ide települő zsidóságnak.

Az egykor méltán híres közösséget a történelem viharai szétszórták, az itt élő zsidók hitközségi szervezete 250 év után megszűnt. Az elszármazott makóiak adták össze a pénzt, hogy felújítsák az ortodox zsinagógát,ami 80 millió Ft-ba került, de ez az összeg a Mikvére már nem volt elég. A zsinagóga kertjében állították fel az emlékezés márványtábláit.

A zsinagóga utcája és az ott lévő kis tér Vorhand Mózes makói rabbiról van elnevezve.

Makó érdekessége, hogy a városban négy temető található. Ez részben a település növekedésével, részben pedig a közösség életében bekövetkezett változásokkal áll kapcsolatban. Az első az 1740-es évek vége felé jöhetett létre, az utolsó temető kettéosztása pedig a makói neológ és ortodox hitközség 1876-os különválásával következett be. E temetők a Misna előírása (Bává bátrá II, 9.) szerint a város területén kívül helyezkedtek el. Mivel a legutolsó háztól legalább 50 ámá (könyök: 50x60cm) távolságra kellett lenniük, s a sírhelyek sem bolygathatók, e kerítéssel körülvett területek folyamatosan újabbakkal egészültek ki. Itt tudtuk meg, hogy Pulitzer-díj névadó személye Pulitzer József Makó szülötte volt.

Innen visszamentünk Szegedre, mert az éjszakát ott töltöttük. Nagyon jó helyünk volt, Szeged belvárosában a Gyógyszerész Kollégiumban laktunk. Köszönet jár ezért Lednitzky András elnök úrnak. Az ünnep estéjén csendes nyugodt szegedi belváros fogadott minket. Kipihenve ébredtünk és megnéztük Szeged főtérén kiállított szobrokat, köztük Lőw Immánuel mellszobrát is a Hősök kapuján a boltív freskóit, amit Aba-Novák Vilmos készített.

Ezután elindultunk Szabadkára. A határon várni kellett, míg megnézték az útleveleinket (személyigazolvánnyal tudtunk átmenni). Gyors határátlépés után 20 perccel már a monarchiabeli fürdőváros, Palics szép parkjában sétáltunk. Negyela László harmadéves hallgatótársunk alapos ismereteit osztotta meg velünk. Hamar Szabadkára értünk.

A városháza gyönyörű 100 éves szecessziós épület. Végig vezettek minket, voltunk a díszteremben, csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen gyönyörűen néz ki az egész épület kívül és belül. A csoport nagy része felment a kilátóba, ahova 263 lépcső vezetett. Megérte a fáradozásunkat.

 

Temetőben megemlékeztünk a 48-as szabadságharcban részt vett zsidó honvédekről, a pécsi Széchenyi Gimnázium 40 fős küldöttségével egyetemben. Ők egy rövid énekes műsort adtak elő. ezután dr. Haraszti György egyetemi tanár mondott egy rövid beszédet. A férfiak Kaddish-t mondtak.

Körbejártuk a temetőt, Halbrohr Tamás elnök elmesélte a híres zsidó emberek történetét, köztük a szabadkai rabbiét is, akinek a sírját is megtekintettük. Idetartozik, hogy az Ő sírján a neve helyett az ML betűk szerepelnek, mert róla az az emlék maradt fent, hogy szívesen emelte minden évben a saját fizetését.

Ebéd után egy érdekes filmet néztünk meg. Ilan Eldad (Lengyel Iván) filmrendezőről. Mészáros Zoltán előadását hallgattuk meg: 44-45 véres napok Bácskában címmel. Utána következett Beszédes Valéria, aki Kosztolányi Dezső és Csáth Gézáról beszélt. Melyben közelebbről megismertük Kosztolányi viszonyát édesapjával valamint szülővárosával. Sokkal többet tudtunk meg Kosztolányiról, munkásságáról, és a város történetéről, mint amit valaha is tanultunk. Nagyon élvezetes volt. Soós Mihály a Magyar Nemzeti Tanács vezetőségétől a vajdasági magyar nyelvű oktatás jelenkori helyzetéről tartott érdekes előadást. Kovács Csaba a Mária Rádió képviseletében az Egyházak a Vajdaságban címmel tartott ismertetőt. A beszélgetéseink után ajándékkal távoztunk, melynek része egy kicsi cserépdarab a zsinagóga Zsolnay tetőkerámiákból.

Megnéztük a Zsinagógát, ami nagyon szomorú állapotban volt. Az eddig gyönyörűen felújított zsinagógák után nagyon fájó volt látni ezt az állapotot. Tanulótársunk itt is elmondta az épület történetét.

Szeged, Hódmezővásárhely, Makó és Szabadka zsidó építészeti emlékeinek, szépen karbantartott temetőinek meglátogatására és az itt élők megismerésére nagyon alkalmas volt ez a két nap.

Ferenczi Judit
Zsidó Közösségszervező szakos hallgató
2012.03.26
 

Dél-magyarországi és Vajdasági kirándulás