Sztehlo Gábor és az Őrzőangyalok
Konferencia


2017. október 3-án kedden 13 órakor került sor a Raoul Wallenberg Egyesület emlékkonferenciájára az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Dísztermében.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész összesen 1600 zsidó gyereket és több száz felnőttet mentett meg a II. Világháború idején, majd Weiss Manfréd családja által felajánlott, a gyáruk Budakeszi úti nyaralótelepén önfenntartó gyermekköztársaságot hozott létre 800 megmenekült gyereknek, melyet hivatalosan Pax Gyermekotthonnak hívtak, de polgárai csak Gaudiopolisnak, Örömvárosnak nevezték.

Iskolába járni kötelező volt, de dolgozni csak önkéntes alapon lehetett. A munkáért fizetés és nyilvános dicséret járt, így mindenki szívesen vett részt a városállam működtetésében. A gyerekek emellett előadásokat szerveztek, újságot adtak ki, könyvtárat és énekkart alapítottak. Sztehlo rendszeresen tartott istentiszteletet, de azon részt venni nem volt kötelező: a gyerekállamban teljes volt vallásszabadság. Gaudiopolis öt éven át bizonyíthatta, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje több üres jelszónál, aztán a hatalomnak elege lett a gyerekköztársaságból: 1950. elején az otthont államosították.

A nagyszámú közönség között foglaltak helyet a megmentett - immár koros - gyerekek, az ún. Sztehlo gyerekek is. A konferenciát Dr. Schőner Alfréd professzor, az OR-ZSE rektora köszöntötte, az előadók és előadások:
- Dr. Sebes József PhD, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke: Embermentők
- Dr. Szita Szabolcs professzor, a HDK Igazgatója: Európa és Magyarország helyzete a holokauszt idején
- Dr. Kende Tamás PhD, történész: Sztehlo emlékezete
- Dr. B. Kádár Zsuzsanna PhD, történész: Őrzőangyalok – Stiasnyi Éva és társai
- Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Diakóniai oszt. vezetője: Sztehlo hagyatéka

Kerekasztal beszélgetés Sándor Erzsi újságíró vezetésével a még élő "Sztehlo-gyerekekkel" Gábor bácsiról, és az Őrzőangyalokról, akik segítették, óvták, tanították a gyermekeket.

 

 

 

 

A konferenciát Nemesnyik Judit, az Egyesület vezetőségi tagja - aki egyúttal az OR-ZSE végzős zsidó szociális munkás szakának hallgatója - nyitotta meg Sztehlo Gábor, az Isten kezében című önéletrajzi könyvéből felolvasott rövid szakasszal.

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi köszöntőjében a mentőkről és az áldozatokról való emlékezés szükségességét és fontosságát hangsúlyozva, ismertette a zsidó vallásban nagy szerepet kapó igazak, cádikok, a világ jámborainak világfenntartó szerepét. A világ minden időben 36 igaz ember érdeméért áll fenn - idézte Szánhedrin traktátusából. Sztehlo Gábor is minden valószínűség szerint egyike volt a harminchatoknak.

 

 

 

 

Ezután Dr. Sebes József a Raoul Wallenber Társaság elnöke ismertette a Társaság több éves eredményeit, tevékenységét és terveit.

 

 

 

 

 

 

 

Györfi Dorit az OR-ZSE zsidó közösségszervező szakának hallgatója egy rövid részletet olvasott fel Sztehlo Gábor önéletrajzi könyvéből

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Szita Szabolcs előadásában a holokauszttal kapcsolatban azt a nézetet világította meg, hogy mi mindenre képes az ember a másik ember ellen. A második világháború korabeli Magyarországon az egyszerű emberek is mire voltak képesek addig békésen egymás mellett élő zsidó honfitársaikkal szemben. A magyar állam és társadalom felelősségét azóta sem sikerült tisztázni. A mai Magyarország sem mentes az előítéletektől sőt az antiszemitizmustól sem és nem is látni erre vonatkozó bíztató jövőt. Mindezek miatt igen fontos az embermentőkről való minél többszöri és több helyen való megemlékezés, emlékállítás, mely a jövő nemzedékének adhat tanítást.

 

 

 

 

 

 

Dr. Kende Tamás a Sztehlo emléknek folyamatosságáról, az emlék fenntartásról, a Sztehlo gyermekek ezirányú erőfeszítéseiről beszélt, mely emlékezet sokáig lappangva, de végül megjelent filmekben, könyvekben, emlékműben, iskolai névadóként, sőt alapítványként is. Történészként foglalkozott a lelkész életútjával, felidézve igen sok érdekes, a mindenkori hatalommal szembe szegülő megmozdulását, illetve vallásából fakadó szabadságszeretetét. Történelmi és társadalmi szükségszerűséget, az akkori uralkodó osztály egy részének háború végi lelkiismeretfurdalását is kihasználva tudott Sztehlo végül is tekintet nélküli embermentő tevékenységet folytatni.

 

 

 

 

Dr. B. Kádár Zsuzsanna nemcsak a Sztehlo Gábornak segítő otthonvezetőkről szólt, köztük a Bogár utcai menekülést példásan megszervező Stiasnyi Éváról, aki szintén zsidó volt, csak kikeresztelkedett, hanem igen sok, a zsidómentésben részt vett egyházat és intézményt említett. A mentőhelyekről - azok mai állapotát tükröző - vetítettképes  sorozattal is szolgált, mindegyiket, valamint vezetőik tevékenységét részletesen ismertetve.

 

 

 

 

 

 

A beiktatott szünet és a pár perces filmrészlet a Gaudiopolis című filmből után a jelenlévők és a megjelent Sztehlo gyermekek mintegy másfél órányit beszélgettek Sándor Erzsi újságíró moderálásával akkori és mostani élményeikről, emlékeikről.

KP
2017.09.28

Vissza