2017. október 3-án kedden 13 órakor került sor a Raoul Wallenberg Egyesület emlékkonferenciájára az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Dísztermében.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész összesen 1600
zsidó gyereket és több száz felnőttet mentett meg a II. Világháború
idején, majd Weiss Manfréd családja által felajánlott, a gyáruk
Budakeszi úti nyaralótelepén önfenntartó gyermekköztársaságot hozott
létre 800 megmenekült gyereknek, melyet hivatalosan Pax
Gyermekotthonnak hívtak, de polgárai csak Gaudiopolisnak, Örömvárosnak
nevezték.
Iskolába járni kötelező volt, de dolgozni csak
önkéntes alapon lehetett. A munkáért fizetés és nyilvános dicséret
járt, így mindenki szívesen vett részt a városállam működtetésében. A
gyerekek emellett előadásokat szerveztek, újságot adtak ki, könyvtárat
és énekkart alapítottak. Sztehlo rendszeresen tartott
istentiszteletet, de azon részt venni nem volt kötelező: a
gyerekállamban teljes volt vallásszabadság. Gaudiopolis öt éven át
bizonyíthatta, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje
több üres jelszónál, aztán a hatalomnak elege lett a
gyerekköztársaságból: 1950. elején az otthont államosították.
A nagyszámú közönség között foglaltak helyet a megmentett - immár
koros - gyerekek, az ún. Sztehlo gyerekek is. A konferenciát Dr.
Schőner Alfréd professzor, az OR-ZSE rektora köszöntötte, az előadók
és előadások:
- Dr. Sebes József PhD, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke:
Embermentők
- Dr. Szita Szabolcs professzor, a HDK Igazgatója: Európa és
Magyarország helyzete a holokauszt idején
- Dr. Kende Tamás PhD, történész: Sztehlo emlékezete
- Dr. B. Kádár Zsuzsanna PhD, történész: Őrzőangyalok – Stiasnyi Éva
és társai
- Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda
Diakóniai oszt. vezetője: Sztehlo hagyatéka
Kerekasztal beszélgetés Sándor Erzsi újságíró vezetésével a még élő "Sztehlo-gyerekekkel"
Gábor bácsiról, és az Őrzőangyalokról, akik segítették, óvták,
tanították a gyermekeket.
A konferenciát Nemesnyik Judit, az Egyesület vezetőségi tagja - aki
egyúttal az OR-ZSE végzős zsidó szociális munkás szakának hallgatója -
nyitotta meg Sztehlo Gábor, az Isten kezében című önéletrajzi
könyvéből felolvasott rövid szakasszal.
Dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi köszöntőjében a
mentőkről és az áldozatokról való emlékezés szükségességét és
fontosságát hangsúlyozva, ismertette a zsidó vallásban nagy szerepet
kapó igazak, cádikok, a világ jámborainak világfenntartó szerepét. A
világ minden időben 36 igaz ember érdeméért áll fenn - idézte
Szánhedrin traktátusából. Sztehlo Gábor is minden valószínűség szerint
egyike volt a harminchatoknak.
Ezután Dr. Sebes József a Raoul Wallenber Társaság
elnöke ismertette a Társaság több éves eredményeit, tevékenységét és
terveit.
Györfi Dorit az OR-ZSE zsidó közösségszervező
szakának hallgatója egy rövid részletet olvasott fel Sztehlo Gábor
önéletrajzi könyvéből
Dr. Szita Szabolcs előadásában a holokauszttal
kapcsolatban azt a nézetet világította meg, hogy mi mindenre képes az
ember a másik ember ellen. A második világháború korabeli
Magyarországon az egyszerű emberek is mire voltak képesek addig
békésen egymás mellett élő zsidó honfitársaikkal szemben. A magyar
állam és társadalom felelősségét azóta sem sikerült tisztázni. A mai
Magyarország sem mentes az előítéletektől sőt az antiszemitizmustól
sem és nem is látni erre vonatkozó bíztató jövőt. Mindezek miatt igen
fontos az embermentőkről való minél többszöri és több helyen való
megemlékezés, emlékállítás, mely a jövő nemzedékének adhat tanítást.
Dr. Kende Tamás a Sztehlo emléknek
folyamatosságáról, az emlék fenntartásról, a Sztehlo gyermekek
ezirányú erőfeszítéseiről beszélt, mely emlékezet sokáig lappangva, de
végül megjelent filmekben, könyvekben, emlékműben, iskolai névadóként,
sőt alapítványként is. Történészként foglalkozott a lelkész
életútjával, felidézve igen sok érdekes, a mindenkori hatalommal
szembe szegülő megmozdulását, illetve vallásából fakadó
szabadságszeretetét. Történelmi és társadalmi szükségszerűséget, az
akkori uralkodó osztály egy részének háború végi
lelkiismeretfurdalását is kihasználva tudott Sztehlo végül is tekintet
nélküli embermentő tevékenységet folytatni.
Dr. B. Kádár Zsuzsanna nemcsak a Sztehlo Gábornak
segítő otthonvezetőkről szólt, köztük a Bogár utcai menekülést
példásan megszervező Stiasnyi Éváról, aki szintén zsidó volt, csak
kikeresztelkedett, hanem igen sok, a zsidómentésben részt vett
egyházat és intézményt említett. A mentőhelyekről - azok mai állapotát
tükröző - vetítettképes sorozattal is szolgált, mindegyiket,
valamint vezetőik tevékenységét részletesen ismertetve.
A beiktatott szünet és a pár perces filmrészlet a Gaudiopolis című
filmből után a jelenlévők és a megjelent Sztehlo gyermekek mintegy
másfél órányit beszélgettek Sándor Erzsi újságíró moderálásával akkori
és mostani élményeikről, emlékeikről.
