Schőner Alfréd:

"Zászlók a zsinagógában" - adalék egy diplomáciai eseményhez *


"Tanúságtétel ez a hatalmas épület" [1]

 A Dohány utcai zsinagóga épületéről szólok, megemlítve egy olyan történetet, amely egy nagyon fontos diplomáciai eseményhez járult hozzá.

Az előadásomban három pontot érintek. Először a zászló fogalmát a tórai szöveg vonatkozásában identifikálom. Majd ugyanennek a kérdésnek, azaz a zászlóknak a talmudi irodalomban betöltött helyét érintem. Ezután egy hatalmas történelmi ugrással áttérek a Dohány utcai zsinagóga és a zászlók kapcsolatára.

Amikor néhány nappal ezelőtt hallgatóimmal az órán arról beszéltem, hogy számukra a zászló, mint fogalom mit jelent, különböző válaszokat kaptam. Az egyik szerint a zászlók mindig valamilyen háborúval voltak kapcsolatban, mint a harcra buzdítás, bíztatás jelképei. A másik szerint a zászló az önazonosság, az identifikáció egyik szimbóluma. A harmadik úgy fogalmazott, hogy a zászlóknak különböző korokban más és más az értelmezése és a jelentése.


 "...Ki-ki a zászlajánál atyái házának jeleivel táborozzanak Izrael fiai"
[2]

 Amikor a törzsek a sivatagban vándoroltak, törzsi zászlók jelezték vonulásukat. A midrás, a zsidó irodalom kimeríthetetlen forrása, arról beszél, hogy ezek a zászlók különböző színűek voltak, s e színek háttérül szolgáltak az egyes törzsek szimbólumaihoz.[3] A színek és a törzsi jelképek kavalkádja harmóniát, egységet alkotott, s amikor Izrael gyermekei vonultak zászlaik alatt, sokszínűség dominált a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt.

A zászló motívum a Talmud irodalmában is előfordul, melyre szintén hivatkozom. Szuká traktátusában találjuk azt a részt, ami az alexandriai zsinagógáról szól.
[4] Az ókor világában, Alexandriában volt a galut legnagyobb zsinagógája. Hatalmas méretével, monumentalitásával döntő módon befolyásolta kora szellemi arculatát. A Talmud elmondása szerint ebben a zsinagógában annyi ember fért el, amely számokkal szinte kifejezhetetlen. A Talmud természetesen számokat is említ, csak ezek a számok nem a mai léptéknek megfelelőek. Azt olvashatjuk, hogy "kétszer annyian fértek el e zsinagógában, mint amennyien egykor kivonultak Egyiptomból". Az alexandriai istentiszteletet nem lehetett egyszerűen irányítani, hiszen a zsinagógában tartózkodó hatalmas tömeg szinte alig hallhatta a hozzájuk szóló imaszavakat. Amikor a jehé smé rábá mevoráh, valamint az ámen kifejezés elhangzott, akkor valamilyen jelzés szükségeltetett az imádkozó közönség felé.[5] Az emberek tudták, hogy ekkor kell megismételni e kifejezéseket. Ugyanez a talmudi szövegrész arról tudósít, hogy a zsinagóga közepén emelvény, egy úgynevezett bimá állt, amelyen a házán hákneszet, a zsinagóga kántora végezte szolgálatát. Kezében volt egy eszköz, amit a talmudi irodalom szudár-nak nevez. A szudár szót két helyen is lefordították magyarra. Molnár Ernő talmudi illusztrációkkal foglalkozó kötetében nem zászlónak fordítja a szerző, hanem kendőnek, amellyel úgymond utasítást lehetett adni a jelen lévő tömegnek.[6] A metakommunikáció egy újszerű fogalmát láthatjuk itt az i. e. századokból. Flesch Ármin, az egykori mohácsi rabbi a Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból című könyvében (Bp., 1906) már zászlóként fordítja a talmudi kifejezést:

"R. Jehuda mondta:  Aki az Egyiptomi Alexandriában lévő oszlopcsarnokot nem látta, nem látta soha Izrael dicsőségét. Beszélik, hogy bazilikaszerű volt, belül négyszögletes kőülésekkel. Gyakran hatvanszor tízezer ember volt benne, sőt némelyik szerint kétszer annyian, mint az Egyiptomból kivonultak. A hetvenegy vénnek megfelelően 71 arany katédra volt benne és a középen faállvány. Ezen állt a templomi előadó és kezében zászlók Amidőn odaért, hogy Amén-t kellett mondani, a zászlót meglengette és mindenki Amén-t  mondott utána. Az emberek nem ültek össze-vissza. Külön voltak az arany-, külön az ezüstművesek és külön a vas- és rézkovácsok és külön a takácsok helye. Ha idegen vagy más szegény ember bejött,  megismerte a kartársait és onnan táplálkozott családjával együtt."

A zsinagóga kántora tehát, amikor az ÁMEN szóhoz érkeztek, meglengette zászlaját, s az egész gyülekezet a kántor után mondta: ÁMEN.
[7]

A szentírási szövegben a zászló az identifikáció egyedi jeleként mutatkozik az összhang, a harmónia jelképeként. A talmudi irodalom arról beszél, hogy minden idők egyik legnagyobb zsinagógájában az istentisztelet lebonyolításában az ima identifikációs pontján alapvető feladata volt - a már említett - korabeli zászlónak.

A modern kor zászlói is üzenet értékkel rendelkeznek. Kortárs tanúként a magyarországi zsidó történelem különleges időpontjáról - 1988 tavasza és 1989 ősze közötti időszakról - hadd szóljak. 1988 tavaszán már megjelenik Magyarországon Izrael Állam érdekképviselete. A történelmi hátteret jól ismerjük: 1967-ben, a hatnapos háború következtében, az akkori Magyar Népköztársaság egyoldalúan megszakította Izrael Államával a diplomáciai kapcsolatot. Az időpont kitörölhetetlenül belevésődött emlékezetembe. 1967-ben, az Anna Frank gimnáziumban azon a napon érettségiztem, amikor a Cáhál diadalmas hadjárattal új fejezetet nyitott a modernkori zsidóság életében. Érettségim napján a hős katonák megváltozhatatlanul visszafoglalták Jeruzsálem korábban okkupált részét, s megszületett az egységes, szétválaszthatatlan Jeruzsálem, a zsidóság örök fővárosa. e nap azóta e néven ismert: Jom Jerusalajim, Jeruzsálem napja.
[8]

Az 1980-as évek utolsó esztendeiben, amikor már érezni lehetett egy kicsit az "enyhülést", létrejön a két ország érdekképviselete. Sőt izraeli politikusok is érkeznek Magyarországra. Mindegyik látogatást tesz a történelmi jelentőséggel bíró és a magyarországi zsidóság szimbólumaként számon tartott Dohány utcai zsinagógában.

Öt olyan személyiséget említek meg, akik sok-sok más hivatalos elfoglaltságuk mellett fontosnak érezték, hogy ellátogassanak a Dohány utcai zsinagógába. Közülük kettő (Peresz és Kacav) később Izrael államelnöke, kettő (Shamir és Sharon) pedig miniszterelnöke lett.
[9] Az ötödik, Zevulun Hammer, az izreaeli Mavdal, a vallásos cionista párt elnöke. Fiatalon, 62 éves korában hunyt el.

A 80-as évek harmadik harmadában a Dohány utcai zsinagóga egykori rabbijaként indíttatva éreztem magam arra, hogy a zsinagógában a helyi közösség vezetésével egyetértésben, két 3 méteres zászlót, a magyart és az izraelit elhelyeztessem. Identifikációs jelként, a magyarországi zsidóság kettős gyökerűségét volt hivatott szimbolizálni e gyönyörű épületben.


A két zászló a Dohány utcai zsinagóga frigyszekrénye előtt

1988 elején elsőként tett látogatást a Dohány templomban Simon Peresz és tekintette meg a zászlókat, aki ma Izrael államelnöke. Ezután, a későbbi államelnök, Moshe Kacav szintén járt a zászlókkal ékesített Dohányban. Jitzhak Shamir kétszer is ellátogatott a zsinagógába. Először 1988 tavaszán miniszterként, úgynevezett magánlátogatást tett, majd 1989-ben már miniszterelnökként magyarországi hivatalos látogatása alkalmával kereste fel az 1859-ben felavatott épületet.[10] A következő kiemelkedő személyiség, aki később szintén Izrael miniszterelnöke lett, Ariel Sharon is járt Európa legnagyobb zsidó templomában.[11]


Szűk szavú tudósítás a korabeli ÚJ ÉLET-ből

Mielőtt Zevulun Hammerről[12] beszélnék, engedjék meg, hogy egy 1989 tavaszán a Parlamentben elhangzott interpellációmból idézzek:
"Még egy fájdalmamról hadd szóljak: Magyarországon, közterületen a 600 000 magyar zsidó mártírnak nincs köztéri emlékműve. 600 000 ember! Tudomásom szerint egy városban sincsen.

Két rövid gondolat még befejezésül. Az elnök úr által elmondottak, és az egész hozzáállás, ami itt a levegőből érződik, késztet arra, hogy egy olyan témáról is szóljak, amelyről hosszú-hosszú ideig szintén nem beszéltünk. A deportálások 45. évfordulóján, ezen a viszonylagosan kerek évfordulón, a magyarországi zsidóságra való emlékezésnek egyik jele lenne, vagy lehetne, ha a Magyar Népköztársaság teljes körű diplomáciai kapcsolatot venne fel Izrael Államával, ahol a magyarországi holocaust áldozatai leszármazottainak egy jelentős része él."
[13]

E mondatok elhangzása után néhány héttel érkezik Magyarországra Zevulun Hammer, oktatásügyi miniszter. Zevulun Hammer kipa szrugás [14] vallásos ember, aki saját belső hitéből, meggyőződéséből adódóan követi a tradicionális ortodox hagyományokat, mely szerint "nem lépett volna be" egy orgonás templomba, így a Dohány utcai zsinagógába sem. Ennek ellenére megkértem, hogy jöjjön el hozzánk, és szóljon a Dohány utcai  közösségéhez. A látogatás 1989 koranyara. Hammer válasza az volt: belép, sőt beszél is a zsinagógában sabat-kor, ha nem szólal meg az orgona. Két közvetlen zsinagógai munkatársammal, Somló Andor karnaggyal és Lisznyay Szabó Mária orgona művésszel megbeszélve elhatároztuk, hogy a szombat délelőtti istentiszteleten, egy bizonyos időre "elhallgat" az orgona. Sabat reggel Hammer miniszter úr a Kazinczy utcai ortodox főzsinagógába ment imádkozni. Akkori munkatársaim közül öten öt különböző ponton helyezkedtek el a Kazinczy és a Dohány közötti útvonalon. Amikor Hammer kijött a Kazinczyból, az ott álló kolléga felemelte a kezét, jelt adva ezzel a következőnek, és így ment ez kézről kézre, amíg mi a Dohányban megtudtuk, hogy a vendég már úton van felénk. Megérkezése előtt a Dohány utcai zsinagógában az orgona leállt. Szinte zsúfolásig megtelt a templom, majdnem kétezer ember jött el azon a délelőttön. Hammer belépett és a kórus az istentiszteletet megszakítva elénekelte a Hatikva-t.

Hammer felállt a szószékre, könnyeivel küszködve ránézett a két zászlóra, és héberül kezdett el beszélni. Odamentem mellé és fordítottam szavait. Drámai volt mindaz, amit mondott, mégis oly egyszerű. Beszélt a modernkori Izraelről, a galuti, ezen belül a magyarországi zsidóság elkötelezettségéről és olthatatlan szeretetéről Cion iránt. Majd elhagyta ajkát egy olyan mondat, amit nagyon-nagyon vártunk: "Rövid időn belül - reményeim szerint - Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatot Izrael Államával".

Néhány hónappal Hammer miniszter szavai után 1989. szeptember 18-án helyreállították a két ország közötti diplomáciai kapcsolatot. Néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük ennek az aktusnak a huszadik évfordulóját.
[15]

A Dohány utcai zsinagóga, ez a hatalmas épület a maga intézmény jellegével, fenségével, némaságával tanúként ott volt és ott van a mai napig, és beszél 15 évtized különböző eseményeiről.

Örömökről, fájdalmakról, gyászról, tragédiákról, újrakezdésekről, zászlókról.

Az 1990-es évek legelején Shlomo Marom, az 1967 utáni első Magyarországra akkreditált izraeli nagykövet a zsinagógába tett látogatásakor szintén a szószékről azt mondta:


"Tóra és Cion elválaszthatatlan" Jesája 2.3

A frigyszekrény az örök törvényt szimbolizálja.

A lobogók a változó, de megújulni képes történelmet jelképezhetik.

Elhangzott a 150 éves Dohány utcai zsinagóga ünnepi sorozatának rendezvényén 2010. május 2-án a BZSH székházának dísztermében


[1] Berésit 31.52

[2] Bamidbar 2.1-2

[4] Szuká 51/b

[5] jehé smé rábá mevoráh: arameus mondat, fordítása: "Legyen a az Örökkévaló neve áldott mostantól mindörökre." (Zsoltárok 113.2). Az arameus nyelvü forrás: Dániel könyve 2.20

[6] Molnár Ernő: A TALMUD KÖNYVEI, Budapest, 1921-1923- Reprint: IKVA Könyvkiadó, 1989, Felelős szerk. Babits Antal, pp 165.

[7] Dr. Frisch Ármin: Szemelvények a Biblia utáni zsidó irodalomból, Budapest, 1906. Változatlan utánnyomás: é.n. ISBN 963 7780 24 6, pp 105

[9] Simon  Peresz:  Szymon Perski néven született 1923. aug. 2-án. 2008 óta Izrael államelnöke

   Moshe Kácáv: Mūsā Qasāb néven született az iráni Yazd-ban. Izrael nyolcadik államelnöke  

[10] Jitzhak Shamir: Icchak Jeziernicky  néven született Ruzhany-ban, Belorussziában, 1915-ben. 1986-1992 között Izrael hetedik miniszterelőke volt.

[11] Ariel Sharon: 1928-ban született Ariel Scheinermann néven. Izrael tizenegyedik miniszterelnöke, 2001-2006 között

[12] Zevulun Hammer: 1936-98. Izrael miniszterelnök-helyettese, oktatási, majd vallásügyi minisztere volt.

[13] Schőner Alfréd, MÉRLEG. Válogatott beszédek, cikkek, tanulmányok, Budapest, 2000, ISBN 963-003247-3, pp.157

[14] horgolt fejfedőt, kiát, kapedlit viselő ember, Izraelben a vallásos cionizmus irányzatához tartozó férfiak egyik ruhakelléke


Schőner Alfréd
 

Vissza a DOKUMENTUMOK-hoz