A 20. század elejére számos kihívással kellett szembenézniük a
különböző magyarországi zsidó csoportoknak. A modernitás és a
többségi társdalom által támasztott követelményeket egyeztetni
kellett a csoport saját érdekeivel. A korszakban a vallás, mint
elsődleges érték meghatározó a közösségi szférából a magánszférába
került, és veszített jelentőségéből.i A változó környezet
veszélyeztette a csoport megmaradását és megkérdőjelezte alapvető
értékeit. Az általam vizsgált zsidó periodikák modernizációs
stratégiái nagy eltéréseket mutattak. Mindhárom rövid életű újság a
zsidóságot, mint csoport megőrzését tűzte ki célul. Ennek a célnak
az eléréséhez különböző stratégiákat vettek igénybe. Ezek a rövid
életű vidéki lapok (Szombati Újság, Izrael, Izrael Őre)
csekély példányszámban jelentek meg, véleményformáló képességük
jelentéktelen volt. Mégis a modern kor kihívásaira adott válaszaik
hozzátartoznak a 20. század elejének magyar zsidó összképéhez.
Dolgozatomban ezeket a modernizációs stratégiákat mutatom be.
1. Szombati Újság
A Szombati Újság 1905 és 1906 között jelent meg Miskolcon és
Debrecenben. Egyik zsidó irányzathoz sem kívánt tartozni, amit már a
nyitó szám vezércikkében le is szögezett: "pártküzdelmeken kívül
kell maradni - az összesség érdekében"ii. Célként a "vallástalanodó"
világban, a felekezetiség erősítését jelölte meg és az ország összes
zsidójához akart szólni: "Érzésben, gondolkodásban, nyelvben a
magyar zsidóság a nemzettel egybeforrt, áldozatkészséggel szolgálja
az édes haza virágzását. Múltja, hite, imája egybefűzi a felekezet
többi részeivel, azok életét, sorsát részvéttel kíséri."iii
A lap az
előbb említett pártatlanság jegyében, mind a neológ, mind az ortodox
irányzat létjogosultságát akarta bizonyítani egy írásban, amikor egy
ortodox rendezvényről tudósított: "Nézetünk e kérdésben az, hogy az
izraelita hitfelekezet egységének és összetartásának semmi
sérelmével nem jár az, ha egyrészt úgy az orthodox felekezeti
árnyalat, és az úgynevezett neológ irány külön állásában
elismertetik, erősbödik és e célra szolgáló intézményeket nyer,
mindkét árnyalatnak meglévén a maga természetes, elvitázhatatlan és
csakis általa betölthető nagyfontosságú hivatása."iv A Szombati
Újság szerint az individualizálódó, szekularizálódó világban a
két irányzat akkor látja el megfelelően a feladatát, ha tartják
magukat eredeti céljaikhoz.: "az orthodoxia őrizze a vallást a maga
tisztaságában, mely a vallás fennmaradása szempontjából nagyon
fontos, viszont neológia teljesítse szintén a maga hivatását, hogy a
világi tekintetben hozza kellő összhangzásba a zsidóság szerepét és
különleges állását a haladó idők követelményeivel, de mindig csak
úgy, amennyiben ezzel magát a zsidó vallás tisztelendő alapját nem
érinti."v
A 19-20. századra a vallás, mint legjelentősebb értékhordozó
tényező, veszített a befolyásából. A modernizálódó korban a
nemzethez tartozás lett az elsődleges önmeghatározó.vi Egy másik
számban nemzet fogalmát és a nemzethez való tartozás kritériumait
próbálta megmagyarázni a Szombati Újság: "Napjainkban a
nemzetiségi eszme, mindinkább uralkodóvá vált. Vajon mi képezi a
nemzet kritériumát, ily egység jellegét? A latin elnevezés: gens,
natio közös származásra mutat. De ezt csak ritkán találjuk. A
legtöbb nemzet különböző származású népek vegyülése. Minden nagyobb
kép az idők folyamán számos idegen elemet vett fel. A közös nyelv
sem képezi azt, hisz némely népnél, mint Svájcban, két nyelv az
uralkodó. A közös és ősi földterület birtoka sem ruházza fel annak
lakosságát a nemzet jellegével. Hisz néhány nemzet elszórtan lakik,
az ősi hazából kiszakítva. Az örmények mindenfelé elterjedtek, a
központból távolodva minden irány felé, és sehol sem alkotják a
népesség többségét. A görögöknek csak egy része él, mint önálló
nemzet a hellének földjén. Nagy részük nyelvét elfelejtve, elszórtan
lakik és csak a vallásuk különbözteti meg őket a környezetüktől. De
a közös hit, közös hagyományok, szokások sem teszik azt. A görög
törzsek az ókorban sem képeztek egységes nemzeti államot. Viszont
Észak-Amerikában a legkülönfélébb népelemek egyesülnek egy
nemzettestté. A nép héber elnevezése: goj, am, leom, összegyűjtést,
egyesülést jelent. A zsidóság, mely az ősök földjén élt, egységes
népet alkotott."vii A cikkben az újság arra a kérdésre is próbált
választ adni, hogy a "modern", "nemzeti" korban a zsidóság milyen
elvek alapján képez egységet: "A szétszóródás kezdetétől fogva a
néphez való tartozás ismertető jelét egyedül csak a hit képezi.
Izraelt sem a közös föld, sem a közös nyelv, sem a közös állami
élet, sem a közös sors, hanem a közös hit, a közös múlt, a
fajtisztaság, mit megőrzött egyesített. Izrael nem képez e szó mai
értelmében nemzetet, hanem felekezet, hitben való egyesülést. És a
szellemi élet adja a folytonosságot, és persze a vallás."viii A lap
szerint a cionizmust, a "zsidó nacionalizmust" az integráció kudarca
és az újjáéledt antiszemitizmus hívta életre: "megindult a hatalmas
áramlat, amely a zsidó nemzetiségben való hitet, az önálló állam
utáni sóvárgást és törekvést buzgalommal és lelkesedéssel támogatja,
és terjeszti, azon eszmék megvalósításáérti áldozatkészséget
szorgalmazza. Ellenségeik egyre becsmérelték, hogy ők Palesztinába
valók, mert az a hazájuk. Ami sértés akart lenni, ami a megvetés
kifejezéseképp szólt, azt magáévá tették. Fölemelt fővel hangoztatni
kezdték, hogy igenis nemzetiség ők is, hogy csak önálló tartományban
látják a zsidókérdés megoldását. A fiatal nemzedék új lelkesítő
eszmét nyert."ix A zsidóság számára azonban a cionizmus nem járható
út, a vallás az egyetlen vezérlő elv, amely mentén a zsidóság
egyesülhet: "A zsidóságot a vallás közössége egyesíti; hite eszméit,
igazságait megvalósítani, annak szellemében élni ez a
rendeltetése."x
A modern zsidóságnak, akárcsak a modern kereszténységnek szembe
kellett néznie az új korszak kihívásaival. Az individualizálódó
környezetben a felekezetiség háttérbe szorultxi, ami veszélyeztette
a modern zsidóság megmaradását. A Szombati Újság szerint a
változó környezetben a zsidóságnak meg kell őriznie alapértékeit,
csak így biztosítható a fennmaradás: "Izrael szelleme legyen
független az idők változatosságától, a korszellem befolyásától.
Nemcsak a sötétség napjaiban képezze a hit minden törekvése célját,
vágyát, hanem szabadsága annak fényében ragyogjon. Szabadság és
Istenszolgálat, ezek összefüggéséről szól hozzánk Pészach ünnepe.
Oktat, hogy az első csak akkor leszen üdvére a népnek, ha másikat
szolgálja."xii
A lap egy másik írásban a zsidó tudást és tanulást tartotta az új
világban a legfontosabb összetartó erőnek, és fájlalta a zsidó
intelligencia zsidóságban való járatlanságát: "Forduljunk
intelligens zsidóinkhoz egyszer azzal a kérdéssel, hogy mit tudnak a
zsidóságról, alig felelhetnek mást, mint hogy a zsidók hirdették
legelőször az egyistenséget, az ő prófétáik voltak legnagyobb
alakjai és hogy a középkorban üldözték, kergették és égették. De
hogy mért szerették annyira a zsidóságot, hogy még a tűzhalált
elszenvedték, arra alig tudnának felelni."xiii A cikk programként
fogalmazta meg a hitközségek számára, hogy a zsidó szellemet,
életmódot terjesszék, mert e nélkül a zsidósághoz fűződő szálakat
nem lehet erősíteni: "Tegyék a hitközségek a föladatukká, hogy azt a
szellemet, melyet a zsidó irodalom élesztet, terjesszék. Nyújtsanak
alkalmat arra, hogy minden hívőnek módjában álljon a zsidóságot
igazi valójában megismerni és megszeretni."xiv
Az újság utolsó számában, német modern ortodox alapon, világi
tárgyak tanítását kérte számon a magyar központi ortodoxián: "Aki a
mi napjainkban a zsidó tudományokat, legféltettebb kincseinket, nem
nemcsak maga művelni, hanem terjeszteni és népszerűvé tenni, a
támadásokkal szemben védelmezni is akarja, annak igyekeznie kell
arra, hogy az ellenfél fegyverét is megismerje, általános,
széleskörű műveltséget kell, hogy szerezzen, mert munkája csak így
lehet eredményes. Ma a jesivákban egyoldalúan nevelik az ifjúságot,
a profán dolgok tanítására nemcsak hogy nem ügyelnek, hanem azt
egyenesen tiltják, vagy legjobb esetben hallgatással tűrik."xv
Szerinte a magyarországi ortodoxia nem tart lépést a változó korral,
és nem ad kellő, a külvilágban is hasznosítható képzést a jesívák
diákjainak. A Szombati Újság úgy gondolta, ha a jesívaügyet nem
rendezik "a kornak megfelelő módon", akkor a zsidó fiatalok
eltávolodnak a hagyománytól: "A komolyabb, művelődésre vágyó,
öntudatos ifjúban a tilalom nem tud versenyezni a tudás szomjával és
ez utóbbi marad a győztes. Tanul természetesen minden irányítás és
vezetés nélkül, elolvas rendszer nélkül mindent ami a keze ügyébe
kerül, innen azután, hogy közölök nagyon sok meginog és épen e
legtehetségesebbek hátat fordítanak a jesivának és sokszor a
zsidóságra nézve nemcsak, hogy hasznosakká nem válnak, hanem néha
egyenesen szembehelyezkednek vele. Azok, akik ma a zsidóságot szóval
és tollal a támadók ellen védik, inkább kerülnek ki a más tudományos
pályán működő önérzetes zsidó férfiak sorából, mint az orthodox vagy
a neológ rabbik közül. Az előbbiekben tán meg volna a szándék, de
hiányzik a kellő tudományos képzettség, az utóbbiak túlnyomó
többségben indifferensek és állásaikat csak szinekúrának tekintik.
Láthatjuk, hogy fokozódnak mindinkább azok a kötelességek, amelyek a
jövendő konzervatív rabbikra várnak. Ha azok, akiknek a jesivaügy
rendezése kötelességük, hivatásuk magaslatán állottak volna és nem
sietnek olyan nagyon nyugodalmas otthonaikba vissza, bizony nem
állhattak volna meg annál a pontnál, ahol most - a hazai
orthodoxiának épen nem nagy dicsőségére - eljutottak."xvi A lap
szerint a természettudományos gondolkodás és a hagyománytisztelet
nem összeegyezhetetlen, csak a kettő között úgy kell megtalálni az
egyensúlyt, hogy a hagyomány érdekei ne sérüljenek: "Meg kell szűnni
annak a téves hitnek, hogy a conservativizmus és a maradiság egy és
ugyanaz. Tanuljunk Anglia példájától. Ne féltsük a zsidóságot, amely
már viharokat állott ki, a szabadabb szellőtől. Ne idézzük elő azt,
hogy a zsidóságot szerető, tanult férfiak az ott uralkodó
visszásságok miatt ne találják meg helyüket az orthodoxiában; a
korral dacolni nem lehet. Ha csak azt nem akarják orthodox
vezetőink, hogy ők maguk maradjanak a porondon, a nép pedig
lassanként elszállingózzék mellőlük. Lehetetlen, hogy ezt akarják."xvii
A Szombati Újság 23 megjelent számmal, alig féléves működés
után anyagi gondok miatt megszűnt.
2. Izrael
A másik két elemzett lap, két rövid életű cionista újság volt: az
Izrael és az Izrael Őre. Mindkettő a cionizmus, vallásos,
Mizrachixviii irányzatához állt közel. Az Izrael 1912-1913
között egy évig jelent meg, Friedmann Illés szerkesztésében,
Vágujhelyen. Támadta a neológiát "vallástalanságáért" és
"asszimiláltságáért a haszidizmust kultúrálatlanságáért: "Isten népe
újra szolgaságban még azok is, akik szabad polgárok. Rabszolgává
tették őket a kor tévtanai idegen eszméknek hódolnak,
elzsidótlanodott szívek, emitt chaszidismus, amott neológia: sajnos
rabszolgasága a zsidó léleknek, a zsidó tan eszményi tisztaságának,
a zsidó erkölcsiség valóságának."xix
A vallásos cionista felfogású újság a "zsidó nép egységének " és a
"vallási tisztaságnak" alapján állt. Ezért a zsidóság egységének
megbontása és a vallási tradíció lazítása szemükben főbenjáró bűnnek
számított. Ezeknek a bűnöknek az elkövetésében az Izrael a
magyarországi neológiát gondolta vétkesnek: "...mert a kongresszus
neológ vezetősége elfogadott a kongresszus által egy szervezeti
alapszabályzatot, amely nem ismeri el zsidó vallás törvénykönyvét, a
Sulchan Aruch-ot a hitközségek vallási intézményeinek vallási
alapjául, a rabbikra nézve pedig oly helyzetet tesz lehetővé, hogy
vallási döntését laikusok felülbírálhatják."
xx De a lap a neológ
zsidó tömeget nem vallásellenesnek, inkább közömbösnek tartotta.
Szerinte az igazi felelősség a neológ vezetőséget terheli: " Ha nagy
részben vallástalan is a neológ közönség, de nem vallásellenes. Sőt
kárhoztatják és rosszallják is, hogy hitközségeik vallási
intézményei a vallási követelményeknek nem felelnek meg, de tűrik,
mert vallástalanok és indifferensek. A szakadás bekövetkezése és
fennállása tehát csupán a hivatalos neológia, azaz néhány
vallásellenes erőszakoskodó ember bűne."xxi A másik probléma az
ortodoxia és a világi tudományok közti viszony. Az Izrael
szerint ennek szélsőséges megjelenési formája a haszidizmus.
Aggódott a túlzott haszid befolyástól, ami "természetes
következménye" a szakadásnak. "Mert a magyar ortodox zsidóság
chaszidismusa a neológiára adott válasz ezért egészségtelen a
szakadás."xxii
A szekularizációról illetve a természettudományos gondolkodásról
szólt a vita az Egyenlőség és az Izrael között, amikor a
neológ lap a zsidó időszámítás természettudományos kritikájáról
írtxxiii. Az Izrael szerint zsidó alaptanokat nem lehet
szekuláris alapon vitatni és az időszámítás ilyen alaptan.xxiv
Modernitás és vallásosság. A vitatott kérdés: meddig lehet elmenni a
természettudományos hagyománykritikában.
Szintén a tudományosság és a hagyományokhoz ragaszkodás
problematikájáról szólt az Izrael egy másik cikke, amely a
leginkább neológ oldalról jövő 19. századi modern zsidó
történelemszemléletbeli diskurzust vitatta (sémi vagy nem sémi
eredet)xxv. Az ebben a témában az IMIT évkönyvben megjelent,
Venetianer Lajos rabbi által publikált tanulmányt támadta a lap.xxvi
Az újság szerint a zsidó nép eredete nem lehet kérdéses. A hagyomány
erre pontos választ. Szerinte az elmélet tudományos szempontból sem
bizonyítható, viszont ártalmas lehet a zsidó nagyközönség számára:
"vannak rabbik, kik visszaélnek a közönség felületes zsidó tudásával
és tudatosan mindig jobban és jobban eltávolítják az ártatlan zsidó
lelkeket a Tórahtól és a zsidóságtól."xxvii
Az Izrael az Egyenlőséggel állt akkor is vitában, itt már
cionista alapon, amikor a neológ lap az ITO-txxviii akarta
Magyarországon megtelepíteni a cionizmus konkurenciájaként: "És
megszólal Zangwill magyarországi helytartójává felstréberesedni
akaró Szabolcsi Miksa is (Hiszen ő is nagy mesemondó. Csak hogy
megfordított viszonyban. Zangwill ugyanis a meséket úgy mondja el,
mintha valóságok volnának, Szabolcsi úgy bánik a valóságok
valóságával, a vallással, mintha - mintha mese volna). És ha
Zangwill megkapja Angolát, és oda telepit néhány millió orosz, oláh
marokkói stb. zsidót, és azok idővel valamely politikai alakulat
folytán függetlenítik magukat Portugáliától, és igen életbe hívják a
zsidó államot, - tiltakozni fog ez ellen a magyar zsidók hazafias
érzése? - Vagy ha ugyan ez történik Palesztinában, sérteni fogja ez
Szabolcsiék magyar hazafiúi érzését?"xxix A cikkíró az asszimiláció
pártolását a zsidóság "felolvasztására" tett kísérletként fogta fel,
és az Izrael felfogása szerint ennek a "felolvasztásnak"
kívánt ellenállni a cionizmus: "A cionizmus zsidóság fenntartására
törekszik. A modernek emberbaráti és nemzeti, a vallásosnak az
ezeket is magában vallási szempontból. A többi szervezetek pedig,
amelyek működése révén a zsidóság még nagyobb mértékben fog
szétszóródni, csakis a zsidóság elpárolgását mozdítják elő. Ezért
nem kell Szabolcsinak a cionizmus és kell az ITO és ez is Zangwill,
az ITO megteremtőjével szemben, az ő művének meghamisításával ¦
Palesztina kizárásával."xxx
Az Egyenlőség hazafiatlansággal vádolta a cionistákat. Az Izrael
szerint a hazafiasságba minden belefér, vallásellenesség, önfeladás
de leginkább konformitás és félelem: "És minthogy minálunk, magyar
zsidóknál rendesen nem az dönt, vajon helyes-e, logikus-e, szóval:
igaz-e az illető felfogás, hanem az, hogy mit szólnak hozzá a -
keresztények: vallásellenes anticionisták a par excellence
keresztény Budapesti Hírlapban helyeztek el terjedelmes hazafias
cikket a cionizmus ellen."xxxi
3. Izrael Őre
A másik vallásos cionista lap az Izrael Őre volt. 1917
novembere és 1918 februárja között jelent meg, Győrben, Neuwirth
Imre szerkesztésében. Kimondottan a szekularizáció és az
asszimiláció elleni fellépés vezette, és ezt már az előfizetési
felhívásban közzétette: "Szót emelek, megrettenve a látványtól, mit
a kor képe nyújt s szívem szerint orkánt, mennydörgést is túlharsogó
hangon szeretném kiáltani a szülők és az ifjúsághoz: Ne tovább!
Árnyékát űzve ne fussatok a boldogság elől! Ne tapossátok sárba azt
a kincset, melyért őseitek vértanúhalált haltak, mely kincs a
boldogságtok kútforrása."xxxii Alapelve a vallás, a nemzet, az
egyetemes zsidóság és a folytonosság. A zsidó vallás és a zsidó
nemzet elválaszthatatlanul összetartozik, és ennek a nemzetnek kell
visszatérnie az őshazába: "Ami testnek a lélek, a halnak a víz, az a
zsidó vallásnak a zsidó nemzet. Amint az arany nem áll külön
elemekből, úgy a zsidóság nem áll külön nemzetből és vallásból. Az
isteni átok feldúlta hazánkat, szétszórt a népek és nemzetek közé,
szétszóratott a zsidó vallás éppúgy, mint a zsidó a nemzet. Ha az
isteni beteljesedik, ha szabadság hajnala felvirrad és lerázzák a
rabigát, felszabadul Izrael és a világ minden részéből, eljönnek a
zsidók, mindegyikének szívében ott fog élni nemzete éppúgy, mint a
hite és a nyelve. Úgy, mint hajdan, két ezer év előtt, minden zsidó
szeretni fogja az őshazát!"xxxiii A vallásos cionista lap támadta a
neológiát "asszimiláltságáért", és a neológ vezetőket jellemtelen "álzsidóknak"
bélyegezte, akik a modernitás jelszavával feladtak mindent, ami a
zsidóságban fontos: "...merik állítani, hogy a zsidó nép már letűnt
a nemzetek színpadáról, és nem lesz többé nemzet, hogy beolvadtak a
népbe, mely nekik hazát adott és most már a zsidóság nem is nép,
hanem csak vallás."xxxiv A magyarosodást hirdető zsidó vezetőket
árulással vádolta, és megtagadta tőlük a zsidósághoz tartozást. A
lap szerint e magatartás mögött konformitás és félelem van: "Mert mi
mégiscsak nép vagyunk és nem befogadott vallás. Sőt egész más nép
vagyunk, mert miköztünk áruló nem akad! Az áruló, kitért, vagy
asszimiláns zsidó nem is volt zsidó!... Ezek a gyávák tehetnek
mindenről, és ezek merik ma is azt állítani, hogy a zsidóság ma már
nem is nemzet."xxxv
A cionisták így az Izrael Őre is a zsidó ünnepek
mindegyikében a népi jelleget és a beolvadással szembeni ellenállást
domborították ki. 19. századi, romantikus nemzetfelfogástxxxvi
alkalmaztak a régmúltra, hogy ezen modern eszmékkel felvértezett
múlton keresztül mutassák be a jelent.xxxvii Erre a legjobb alakalom
a hanuka. Szembe lehet állítani alternatívaként a beolvadást és a
fennmaradást, a harcosokat és az asszimiláltakat, és végül utalni
lehet a harcosok végső győzelmére. Majd párhuzamként az egészet a
jelenre kell vetíteni, a világháborús jelenre: "Mintha a makkabeus
időszak elevenedne föl a világháborúban, ebben a nagy időben emelik
fel szavukat a zsidó nemzetiség ellen a beolvadt zsidók. Mikor
minden kis nemzet azt reméli, hogy felszabadul az elnyomatás alól,
mikor a szabadság hajnala dereng a látóhatáron, megijedtek az
asszimilánsok, azt hiszik, hogy a gyenge erőlködésük talán használni
fog és elűzi a szabadság ördögét, amely esetleg kényelmüket zavarná.
A Makkabeusok, tudjuk mit tettek az asszimilánsokkal, ebből a
szempontból a Chanuka tökéletes ünnep. Visszatértek ugyanazok az
idők, ezek idegen eszmékkel próbálják eltéríteni a zsidókat az igaz
útról, azért mert nem ismerik a zsidóságot és mert gyávák felfogni
saját sorsukat. Gyújtsuk meg a Chanuka-gyertyákat annak idején, hogy
lássák: a zsidóság nemzetiségét ünnepli kétezer évi elnyomatás után.
Hadd lássák, hogy él a zsidó nép és tudatában van nemzeti
nagyságának, tüntet mellette, ünnepli az isteni csodát és a
zsidónemzet harminc éves szabadságharcának" emlékét, mely példátlan
sikerrel győzte le és kivívta ellenségei hódolatát. Persze ne
dolgozzunk a gyertya fénye mellett és emlékezzünk. L'sono hábó
Jerusolájim!"xxxviii
Mindkét rövidéletű vallásos cionista lap egyévnyi működés után,
anyagi gondok miatt megszűnt. A Zsidó Szemle maradt az egyedüli
újság a cionista ideológia terjesztésére, majd a világháború után
csatlakozott a cionista irányba mozduló Múlt és Jövő.
Irodalom
EISEN, Arnold M.
1997: Rethinking modern Judaism. Ritual, Commandment, Community. The
University of Chicago Press, Chicago, London.
FURSETH, Inger-REPSTAD, Pal
2006: An Introduction to the Sociology of Religion Classical and
Contemporary Perspectives, Ashgate, Berlington.
GERŐ András
2004: Képzelt történelem. Eötvös kiadó.
GEERTZ, Clifford
2001: A vallás mint kulturális rendszer. In: U.ő.: Az értelmezés
hatalma. Antropológiai írások. Második, javított kiadás. Budapest,
Osiris Kiadó, 72-118.
GLESZER Norbert
2007: 703. (????) Az antiszemitizmus és a gazdasági válság, mint
szekuláris folyamat vallási értelmezése az Orthodox Központi Iroda
hetilapjában. (In print)
MCGUIRE, Meredith B.
1999: Religion. The social Context. Wadsworth Publishing Company.
Belmont CA. Albany NY.
NOVÁK Attila
2000: Átmenetben. A cionista mozgalom négy éve Magyarországon.
Budapest, Múlt és Jövő.
SMART, Ninian
1998: Traditon, retrospective perception, nationalism and modernity.
In.:Religion and Modernity. Religion, modernity and postmodernity.
Edited by: Paul Heelas. Blackwell Publusher Ltd, Massachusets,
79-87.
VENETIANER Lajos
1912: Semiták-e a zsidók? In.:Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság
Évkönyve. Szerk.: Bánóczi József. Budapest, 169-188.
ZIMA András
2007: Kultusz vagy szellem? Integrációs stratégiák és
emlékezettörténet a 19-20. század fordulójának magyarországi zsidó
csoportjaiban. In.: Acta Ethnografica Hungarica. 2007/4. (In print)
i McGuire 1997: 274-275
ii Szombati Újság 1905. december 29. 1. Vezércikk: Felhívás
iii Uo.
iv Szombati Újság 1906. január 19. 4. Tudósítás az orthodox
izraelita szervezeti szabályzat jóváhagyásáról
v Uo.
vi Gerő 2004; Furseth-Repstad 2006: 103-104.
vii Szombati Újság 1906. március 9. 1-3. Vezércikk: A nemzetiségi
eszme és a zsidóság
viii Uo.
ix Uo.
x Uo.
xi Smart 1998: 73-98.
xii Szombati Újság 1906. április 6. 1-2. A szabadság ünnepe
xiii Szombati Újság 1906. 1906. április 27. 1-2. Spectator:
Feladatok
xiv Uo.
xv Szombati Újság 1906. május 25. 1-3. Bokor Ármin: Az orth. százas
bizottság naggyűlése
xvi Uo.
xvii Uo.
xviii A cionizmus mizrachista vonulatával. A Merkaz ruchani -
"szellemi központ" Vilnából indult vallásos cionista szervezet,
amelynek 1902-ben megfogalmazott célja a palesztinai vallásos
többség kialakítása és a zsidó tradíció bevonása a cionista
mozgalomba. Ortodox oldalról a cionizmusra válaszként megjelenő, a
cionizmust, reformizmust, zsidó autonómizmust és asszimilációt, azaz
a szekularizálódás jelenségeit, s a Tan modernitás előtti
értelmezéseitől való eltérést elítélő Agudával került összetűzésbe,
amely a Mizráchit a szekuláris baloldali cionizmusnál sokkal
jelentősebb ellenfélnek tekintette. Mivel a cionizmus a judaizmus
messianisztikus modelljétől eltérő, szekuláris, nemzeti értelmezést
adva határozta meg a zsidóságot, a Szentföldre való visszatérést nem
tartotta vallási eseménynek. Idővel e szekuláris mozgalmon belül
megjelenő vallásos irányzatnál pedig a szentföldi visszatérés
kérdésében az emberi cselekvés szerepére került a hangsúly, szemben
a judaizmusban az Örökkévaló kezdeményezési jogának
kizárólagosságára épülő messianisztikus modellel. Vö. NOVÁK A. 2000:
83-91., 113-115.In. Gleszer 2007: 14.
xix Izrael 1912. ápr. 1. 3. "Tisbi": Peszach
xx Izrael 1912. ápr. 1. 3. Szabadkai egyesítő mozgalom
xxi Uo.
xxii Uo.
xxiii Egyenlőség 1912. márc. 31. Melléklet 1. Szabolcsi Miksa: A
cseppkő és a zsidó időszámítás. Ennek a modern zsidó értelmezésnek
mai párhuzamát lásd.: Eisen 1997: 1-20.
xxiv Izrael 1912. május 1. 1. Friedmann Illés: Mivel tartozik a
felekezeti sajtó a felekezet hitének?
xxv Neológ történelemszemléletről bővebben lásd Zima 2007:2-3.
xxvi Venetianer 1912:169-188.
xxvii Izrael 1912. júl. 1. 7-9. Friedmann József: Szemiták- a
zsidók?
xxviii Az ITO-t 1905-ben az ugandai kudarc után alapította Israel
Zangwill. A szakadás oka az volt, hogy Zangwill a palesztinai
területszerzést lehetetlennek érezte, és az orosz zsidók
kivándoroltatására bármilyen helyet el tudott képzelni. A
Belfour-deklaráció után visszatért a cionizmushoz.
xxix Izrael 1912. júl. 16. 10-11. Kritikus aláírással: Reflexiók
xxx Uo.
xxxi Izrael 1912. nov. 18. 4-6. Friedmann Illés: Hazafiasság és
cionizmus
xxxii Izrael Őre 1917. nov. 30. Előfizetési felhívás: Testvéreim
xxxiii Izrael Őre 1917. nov. 30. 1-3. Vezércikk: Nemzet vagy vallás
xxxiv Uo.
xxxv Uo.
xxxvi A nemzetkoncepció geertz-i értelemben vett modellként
funkcionált, vö.: Geertz 2001: 7-71; 124-130.
xxxvii A cionista történelemszemléletről bővebben lásd Zima 2007: 9.
xxxviii Izrael Őre 1917. dec. 7. 1-2. Vezércikk: Chanuka
|
