Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat,
Zsidó művészet, zsidó
művészek... című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi
Tanszék rendezésében. (Budapest, 2007. november 6)
A SIRATÓFAL MOTIVUMA A
ZSIDÓ IRODALOMBAN
I.
- AZ OR-ZSE ZSINAGÓGA MOZAIK ABLAKA: KOTEL, A SIRATÓFAL -
Az OR-ZSE
zsinagógájának jelenleg hatvankét – Szalai Vera által készített -
mozaik ablaka van. Amikor négy évvel ezelőtt a zsinagóga élére új
vallási vezetés került, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a falakon
elhelyezett mácéváki,
márványtáblák mellett mozaik ablakokkal színesítse a templomi belső
atmoszférát. Így jöttek létre az olyan színes ábrázolások, mint
Ábrahám és Sára sátra, ahol soha nem aludt ki a fény.
SÁRA SÁTRA AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁBANii
Az elpusztított
soproni zsinagóga órája, melyet a zsinagógában helyeztek el, vagy a
tóraolvasó asztal rajta a fellapozott tekerccsel, stb. A kérdés
nagyságára való tekintettel egy témát emelnék ki, azt az ablakot,
melyen a
, azaz
a Nyugati fal, vagy a Siratófal található, s ennek az elemzésére
szorítkozunk..
A mozaik ablakok ábrázolásainak vannak előzményei, prefigurációi.
Amikor megszűnt a Lágymányosi, a Bocskai úti zsinagógaiii,
idekerültek annak színes mozaik ablakai, azonban mára már mindössze
kettő maradt meg, ezeket üveg alatt tárlóban őrizzük a Lőw-teremben.
Az egyik Jehúda, a másik Zebulon törzsének szimbóluma.
„ Jehuda, téged dicsőitenek testvéreid…”
iv
JUDA TÖRZSÉNEK SZIMBÓLUMA
Vajon miért olyan
fontos a zsidóság számára a Nyugati fal, a
? A Siratófal 1967.
előtt jordán fennhatóság alatt állt, s így ez alatt a 19 év alatt
zsidók nem mehettek oda imádkozni. Ezt a tizenkilenc évet kivéve
azonban, a Szentély pusztulása óta, a zsidóság számára mindig az
imádság központi helye volt. Így hosszú évszázadokon keresztül
látogatták e kegyhelyet, s volt idő, amikor nemcsak üzenő cédulákat
helyeztek el a kövek közti résekben, hanem magára a Falat alkotó
kövekre írták fel vagy nevüket, vagy kívánságaikat. Egyik ilyen
Efráim Mose Lilien grafikusművész volt, aki egyik kompozícióján ezt
meg is ábrázolta.v
„
Zebulon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz,
És oldala Cidon mellett van.”vi
ZEBULON TÖRZSÉNEK SZIMBÓLUMA
A Siratófal a második
Jeruzsálemi Szentélyhez köthető. I.sz. 70-ben Vespasianus római
császár hadvezér fiával Titus-szal elpusztíttatja, felégetteti,
megsemmisítteti az ókori zsidóság szellemi központját, szívét,
Jeruzsálemet. Akkor kezdődik a második nagy diaszpóra, amely
1948-ig, a modern Izrael Állam megalakulásáig, kikiáltásáig ilyen
formában tart. Természetesen diaszpóra ma is van, de már van zsidó
állam is. A második Jeruzsálemi Szentély, melynek építtetője Heródes
volt, a Szentélyt jelentős mértékben átalakítja, megerősíti, s
létrehozza e mai napig álló támfalat. Hiszen ez nem közvetlenül a
Templom fala, hanem egy támasztó fala volt, melynek jelentősége és
súlya azért nagy a zsidóság történetében, mert – ahogy ezt a
modernkori izraeli archeológiai kutatások bebizonyították- a Nyugati
fal légvonalban a legközelebb volt a
-hoz,
a Szentek Szentélyéhez. A zsidó hagyomány szerint ugyanis a
legszentebb ország
a Szentföld, Izrael, ezen belül az örök főváros, Jeruzsálem, itt
pedig a Szentek Szentélye, ahova a főpap csak egy évben egyszer
lépett be. Ezért minden zsinagóga szerte a világon úgy van
topográfiailag felépítve, hogy Jeruzsálem felé nézzen, ezért vannak
például Európában, így Magyarországon keletelve a zsidó templomok,
mert innen keletre van Jeruzsálem. Miután a Szentek Szentélye volt a
Jeruzsálemi Templom legfontosabb része, ezért különösen nagy a
fontossága, szentsége a Nyugati falnak.
vii
Honnan is ered a Siratófal elnevezés?
A muzulmán kultúrkör nagyon jó kapcsolatot tartott fenn
hosszú-hosszú ideig a zsidósággal, nem úgy, mint manapság, azaz
egymás kultúráját tiszteletben tartva éltek egymás mellett zsidók és
muzulmánok. Ez a különböző művészeti ágakban, irodalomban,
képzőművészetben, építészetben is megmutatkozott. A muzulmán, arab
gondolkodásmód két olyan nevet adott az egyetemes zsidó kultúrának,
amely akkor talán kicsit kakofemisztikus volt, később azonban
eufemisztikussá vált. Arab nyelven a zsidókat
,
hívták, azaz degradálva azt mondták, ők a könyv népeviii.
Ezt a jelzőt, mi valóban felvállaltuk, s mindig is a könyv népe
maradunk. Az
vagy
azaz, a könnyek, a sírás fala, a Siratófal kifejezés is az arab
kultúrkörből származik,
. Látták ugyanis, ahogy a zsidók, esetleg
öreg, talán beteg zsidók odazarándokolnak, hogy ott imádkozzanak,
elsírják a bánatukat.
Azt az embert, – legyen az zsidó, nem zsidó, aki kötődik
Jeruzsálemhez - aki odamegy a Kotelhez, valami különleges,
megfoghatatlan, magasztos érzés keríti hatalmába. Amikor valaki
először látja meg a Siratófalat, aki először ér hozzá, megérinti az
örökkévalóság. Nem véletlenül.
KOTEL ÁBRÁZOLÁS AZ
OR-ZSE ZSINAGÓGÁJÁBAN
Ennek a gondolatnak az irodalmi hagyatékából néhányat kiemelek.
Kezdjük a tiszta forrással, mely a talmudi kort lezáró időszak, az
ún. post-talmudikus kor terméke.
Az első, a Semot Rabba, tehát Mózes második könyvéhez, az Exodushoz
kötődő exegetikai munka, melyben az alábbi szöveg található
ix:
„Annak ellenére, hogy elpusztult – mármint a Jeruzsálemi Szentély,
megmaradt a szentsége,
mert a Mindenható nem mozdul el onnan.
az isteni glória, jelenlét soha nem távozott el a Siratófaltól.”
Ezért olyan fontos ez
a zsidóság számára.
A következő, a Bamidbar Rabba-ban található
x:
„A Jeruzsálemi Templom Nyugati fala sohasem pusztult el.”
„Miért? Mert, mindig ott van az isteni glória.”
Néhány száz évig
nincs említés a Nyugati falról, ezzel szemben a mai Franciaország
területén i.sz. 330 körül élt utazó, a szakirodalomban a „Bordói
Utazó” néven említik, latinul írt könyvében, mely az Itinerarium
Burdigalense
xi
címet viseli, a következőket írja le.
Et
[591]
in aede ipsa, ubi templum fuit, quem salomon aedificauit,
in marmore ante aram sanguinem zachariae ibi dicas hodie fusum;
etiam parent uestigia clauorum militum, qui eum occiderunt, per
totam aream, ut putes in cera fixum esse.
Sunt ibi et statuae duae hadriani; est et non longe de statuas lapis
pertusus, ad quem ueniunt iudaei singulis annis et unguent eum et
lamentant se cum gemitu et uestimenta sua scindunt et sic recedunt.
Est ibi et domus ezechiae regis iudae
„Hadrianus-nak két monumentális emlékköve van, és nem messze
ezektől, az emlékművektől egy bevájt kő helyezkedik el, ahová minden
évben odamennek a zsidók, és olajat töltenek bele. Történelmi
tragédiájukat siratják. Megszaggatják ruhájukat, majd távoznak...”
xii
Tudelai Benjámin rabbi, a kor legismertebb utazója, Marco Polo előtt
100 esztendővel, 1160-ban már bejárta az egész világot. Tizenhárom
évig utazott, eljutott Indiába, Afrikába, Ázsiába, így a Szentföldre
is. Útleírásában a következőket írja:
A Nyugati fal a
Szentély legszentebb fala volt, s ezt a falat az irgalom kapujának
nevezték, és odajönnek a zsidók, hogy segítségért imádkozzanak.
xiii
Egy kevésbé ismert
utazó, rabbi Jichák Hilo, a XIV. század közepén, 1130 körül ért
Jeruzsálembe, kinek csak a Jeruzsálem ösvényei című munkája
maradt meg, szintén az „Irgalom kapuja” kifejezést használja.
Az Olaszországból származó Háráv Ovádjá Bartenura
,
a misna, a zsidóság exegézis történetének egyik legismertebb
kommentátora. Bartenura 1488-ban jut el Jeruzsálembexiv, és látja,
hogy zsidók sokasága megy a Nyugati falhoz, és ott elsírják
bánatukat. Ettől az időponttól, illetve 1517-től, az ottomán uralom
kezdetétől a mai napig egyre nagyobb irodalma van a Nyugati falnak,
a
–nak.
Háráv Cook főrabbi az 1940-es években a következőket mondta, idézem:
Vannak olyan kövek, melyek oly érzékenyek, mint az emberi szív, s
vannak olyan szívek, melyek olyan kemények, mint a kövek.
Azokban a
kövekben, melyekből a Jeruzsálemi Szentély támfala, a Siratófal
épült fel, érző szív lakozik, s akik odazarándokolnak, lelki
megnyugvást találnak.xv
i
,
mácévá. Kőböl, vagy fából készűlt lap, vagy emlékmű. Temetőkben,
vagy másutt, emlékeztetőül használják. A kifejezést első alkalommal
Genezis 35.20.-ban fordul elő, amikor Jákob felesége emlékére „sirkövet”
állit.
ii Midras Raba. Szeder Hajei Szara, Parasa 60-61
iii A Bocskai úti zsinagógát 1936-ban épitették. A hatvanas években
eladták. Ma: TIT Stúdió
iv Berésit 49. 8.
v Efráim Mose Lilien (1874 Drohobyczka-1925 Braunschweig /
Baden-Baden) A Patai József szerkesztette Magyar Zsidó Almanachban
1911-ben (p. 45.) a kortárs Pathai Edit így ír: „A mai zsidó
művészek közül kétségkívül Lilien a legnépszerűbb. Szinte
hihetetlenül rövid idő alatt tette meg az utat, mely a gettótól a
világhírig vezet. ..Az összes zsidó művész közül ő férkőzött
legközelebb a zsidó közönséghez…. Lilien művészetének szimbolikus
tartalma, amelynek vonatkozásai gyakran évszázados tradíciókat
érintenek, mindenek előtt megfogja és megállítja a zsidó szemlélőt.
Ehhez járul, hogy Lilien minden lapjáról a zsidóságnak meleg
szeretete szól és nagy együttérzés a zsidó nép minden örömével és
fájdalmával. Midőn a cionizmus fellép, mindjárt szolgálatába
szegődik, ő rajzolja meg a cionista kongresszus emléktábláját és
gyönyörű lapokat szentel a kisinyovi pogrom mártírjainak… Jól ismeri
a héber nyelvet, egyik rajzán héberül van odaírva: „Az én népemnek
szentelem” agy másikon szintén héberül írja alá nevét, hozzátéve „Cion
hűséges fiai közül.”
vi Berésit 49.13.
vii
viii Mohamed használja először e fogalmat a Koránban
ix Semot Rabba 2.2
x Bamdbar Rabba 11.2
xi Laurie Douglass, "A New Look at the Itinerarium Burdigalense",
Journal of Early Christian Studies 4.3, 1996.
Az eredeti szöveg angol forditása: An itinerary from Bordeaux to
Jerusalem, and from Heraclea (Eregli) through Aulon (Valona), and
through the city of Rome to Milan.
A fent idézett latin textus az eredeti írás 591. egységben áll.
Itinerarium Hierosolymitanum néven is ismert–egyébként anonim-
utazó, Burdigala-ba való. Ez a város ma: Bordeaux. Útleírásában
többek között itáliai, konstantinápolyi, kisázsiai, szíriai, és
Jeruzsálemi látottakat irja le. Hazafelé Macedóniát, Milánót és
Rómát érinti.
xii A témára vonatkozó citátumokat összegyűjtötte és interpretálta:
Dr Zeev Vilnai, Ha Kotel Ha Maaravi Ba Meszoret Jiszráél. In.
Mahanajim, 1967. 26. évf.
xiii
xiv Ovádjá ben Ávráhám Bartinoro ( Bartenura) 1450 körül született
Itáliában és 1500 körül hunyt el Jeruzsálemben. A misna egyik
legismertebb kommentátora. 1488 március 25-én érkezett Jeruzsálembe
és 1486- október 29.ig tartózkodott ott. Naplót vezetett utazásáról.
Amikor a spanyol zsidókat kiűzték, egy részük Erecben telepedett le,
s Bartenura lett lelki-szellemi vezetőjük.
Utazásáról:
xv Avraham Jichak Hakohén Kuk (1865-1935), rabbi, decisor. Jaffo,
majd Jeruzsálem főrabbija, az Izraeli Főrabbinátus megalapitója, az
első askenáz főrabbi. A fenti idézet forrása: Reuben Hecht-Eliyahu
Korén: Jerusalem, 1974. p.18
|