Prof. rabbi Schőner Alfréd:
A SIRATÓFAL MOTÍVUMA A ZSIDÓ IRODALOMBAN


Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat, Zsidó művészet, zsidó művészek... című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2007. november 6)

A SIRATÓFAL MOTIVUMA A ZSIDÓ IRODALOMBAN

I.
- AZ OR-ZSE ZSINAGÓGA MOZAIK ABLAKA: KOTEL, A SIRATÓFAL -

Az OR-ZSE zsinagógájának jelenleg hatvankét – Szalai Vera által készített - mozaik ablaka van. Amikor négy évvel ezelőtt a zsinagóga élére új vallási vezetés került, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a falakon elhelyezett mácéváki, márványtáblák mellett mozaik ablakokkal színesítse a templomi belső atmoszférát. Így jöttek létre az olyan színes ábrázolások, mint Ábrahám és Sára sátra, ahol soha nem aludt ki a fény.



SÁRA SÁTRA AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁBAN
ii

Az elpusztított soproni zsinagóga órája, melyet a zsinagógában helyeztek el, vagy a tóraolvasó asztal rajta a fellapozott tekerccsel, stb. A kérdés nagyságára való tekintettel egy témát emelnék ki, azt az ablakot, melyen a , azaz a Nyugati fal, vagy a Siratófal található, s ennek az elemzésére szorítkozunk..

A mozaik ablakok ábrázolásainak vannak előzményei, prefigurációi. Amikor megszűnt a Lágymányosi, a Bocskai úti zsinagóga
iii, idekerültek annak színes mozaik ablakai, azonban mára már mindössze kettő maradt meg, ezeket üveg alatt tárlóban őrizzük a Lőw-teremben. Az egyik Jehúda, a másik Zebulon törzsének szimbóluma.



„ Jehuda, téged dicsőitenek testvéreid…”
iv
JUDA TÖRZSÉNEK SZIMBÓLUMA

Vajon miért olyan fontos a zsidóság számára a Nyugati fal, a ? A Siratófal 1967. előtt jordán fennhatóság alatt állt, s így ez alatt a 19 év alatt zsidók nem mehettek oda imádkozni. Ezt a tizenkilenc évet kivéve azonban, a Szentély pusztulása óta, a zsidóság számára mindig az imádság központi helye volt. Így hosszú évszázadokon keresztül látogatták e kegyhelyet, s volt idő, amikor nemcsak üzenő cédulákat helyeztek el a kövek közti résekben, hanem magára a Falat alkotó kövekre írták fel vagy nevüket, vagy kívánságaikat. Egyik ilyen Efráim Mose Lilien grafikusművész volt, aki egyik kompozícióján ezt meg is ábrázolta.v


„ Zebulon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz,
És oldala Cidon mellett van.”
vi
ZEBULON TÖRZSÉNEK SZIMBÓLUMA

A Siratófal a második Jeruzsálemi Szentélyhez köthető. I.sz. 70-ben Vespasianus római császár hadvezér fiával Titus-szal elpusztíttatja, felégetteti, megsemmisítteti az ókori zsidóság szellemi központját, szívét, Jeruzsálemet. Akkor kezdődik a második nagy diaszpóra, amely 1948-ig, a modern Izrael Állam megalakulásáig, kikiáltásáig ilyen formában tart. Természetesen diaszpóra ma is van, de már van zsidó állam is. A második Jeruzsálemi Szentély, melynek építtetője Heródes volt, a Szentélyt jelentős mértékben átalakítja, megerősíti, s létrehozza e mai napig álló támfalat. Hiszen ez nem közvetlenül a Templom fala, hanem egy támasztó fala volt, melynek jelentősége és súlya azért nagy a zsidóság történetében, mert – ahogy ezt a modernkori izraeli archeológiai kutatások bebizonyították- a Nyugati fal légvonalban a legközelebb volt a -hoz, a Szentek Szentélyéhez. A zsidó hagyomány szerint ugyanis a legszentebb ország a Szentföld, Izrael, ezen belül az örök főváros, Jeruzsálem, itt pedig a Szentek Szentélye, ahova a főpap csak egy évben egyszer lépett be. Ezért minden zsinagóga szerte a világon úgy van topográfiailag felépítve, hogy Jeruzsálem felé nézzen, ezért vannak például Európában, így Magyarországon keletelve a zsidó templomok, mert innen keletre van Jeruzsálem. Miután a Szentek Szentélye volt a Jeruzsálemi Templom legfontosabb része, ezért különösen nagy a fontossága, szentsége a Nyugati falnak. vii

Honnan is ered a Siratófal elnevezés?

A muzulmán kultúrkör nagyon jó kapcsolatot tartott fenn hosszú-hosszú ideig a zsidósággal, nem úgy, mint manapság, azaz egymás kultúráját tiszteletben tartva éltek egymás mellett zsidók és muzulmánok. Ez a különböző művészeti ágakban, irodalomban, képzőművészetben, építészetben is megmutatkozott. A muzulmán, arab gondolkodásmód két olyan nevet adott az egyetemes zsidó kultúrának, amely akkor talán kicsit kakofemisztikus volt, később azonban eufemisztikussá vált. Arab nyelven a zsidókat , hívták, azaz degradálva azt mondták, ők a könyv népe
viii. Ezt a jelzőt, mi valóban felvállaltuk, s mindig is a könyv népe maradunk. Az vagy azaz, a könnyek, a sírás fala, a Siratófal kifejezés is az arab kultúrkörből származik, . Látták ugyanis, ahogy a zsidók, esetleg öreg, talán beteg zsidók odazarándokolnak, hogy ott imádkozzanak, elsírják a bánatukat.

Azt az embert, – legyen az zsidó, nem zsidó, aki kötődik Jeruzsálemhez - aki odamegy a Kotelhez, valami különleges, megfoghatatlan, magasztos érzés keríti hatalmába. Amikor valaki először látja meg a Siratófalat, aki először ér hozzá, megérinti az örökkévalóság. Nem véletlenül.

KOTEL ÁBRÁZOLÁS AZ OR-ZSE ZSINAGÓGÁJÁBAN


Ennek a gondolatnak az irodalmi hagyatékából néhányat kiemelek. Kezdjük a tiszta forrással, mely a talmudi kort lezáró időszak, az ún. post-talmudikus kor terméke.

Az első, a Semot Rabba, tehát Mózes második könyvéhez, az Exodushoz kötődő exegetikai munka, melyben az alábbi szöveg található
ix:

 

Annak ellenére, hogy elpusztult – mármint a Jeruzsálemi Szentély,
megmaradt a szentsége,
mert a Mindenható nem mozdul el onnan.
az isteni glória, jelenlét soha nem távozott el a Siratófaltól.

Ezért olyan fontos ez a zsidóság számára.
A következő, a Bamidbar Rabba-ban található
x:


„A Jeruzsálemi Templom Nyugati fala sohasem pusztult el.”


„Miért? Mert, mindig ott van az isteni glória.”

Néhány száz évig nincs említés a Nyugati falról, ezzel szemben a mai Franciaország területén i.sz. 330 körül élt utazó, a szakirodalomban a „Bordói Utazó” néven említik, latinul írt könyvében, mely az Itinerarium Burdigalense xi címet viseli, a következőket írja le.

Et
[591] in aede ipsa, ubi templum fuit, quem salomon aedificauit, in marmore ante aram sanguinem zachariae ibi dicas hodie fusum; etiam parent uestigia clauorum militum, qui eum occiderunt, per totam aream, ut putes in cera fixum esse.
Sunt ibi et statuae duae hadriani; est et non longe de statuas lapis pertusus, ad quem ueniunt iudaei singulis annis et unguent eum et lamentant se cum gemitu et uestimenta sua scindunt et sic recedunt.
Est ibi et domus ezechiae regis iudae

Hadrianus-nak két monumentális emlékköve van, és nem messze ezektől, az emlékművektől egy bevájt kő helyezkedik el, ahová minden évben odamennek a zsidók, és olajat töltenek bele. Történelmi tragédiájukat siratják. Megszaggatják ruhájukat, majd távoznak...”
xii

Tudelai Benjámin rabbi, a kor legismertebb utazója, Marco Polo előtt 100 esztendővel, 1160-ban már bejárta az egész világot. Tizenhárom évig utazott, eljutott Indiába, Afrikába, Ázsiába, így a Szentföldre is. Útleírásában a következőket írja:

A Nyugati fal a Szentély legszentebb fala volt, s ezt a falat az irgalom kapujának nevezték, és odajönnek a zsidók, hogy segítségért imádkozzanak. xiii

Egy kevésbé ismert utazó, rabbi Jichák Hilo, a XIV. század közepén, 1130 körül ért Jeruzsálembe, kinek csak a Jeruzsálem ösvényei című munkája maradt meg, szintén az „Irgalom kapuja” kifejezést használja.

Az Olaszországból származó Háráv Ovádjá Bartenura , a misna, a zsidóság exegézis történetének egyik legismertebb kommentátora. Bartenura 1488-ban jut el Jeruzsálembexiv, és látja, hogy zsidók sokasága megy a Nyugati falhoz, és ott elsírják bánatukat. Ettől az időponttól, illetve 1517-től, az ottomán uralom kezdetétől a mai napig egyre nagyobb irodalma van a Nyugati falnak, a –nak.
Háráv Cook főrabbi az 1940-es években a következőket mondta, idézem:


Vannak olyan kövek, melyek oly érzékenyek, mint az emberi szív, s vannak olyan szívek, melyek olyan kemények, mint a kövek.

Azokban a kövekben, melyekből a Jeruzsálemi Szentély támfala, a Siratófal épült fel, érző szív lakozik, s akik odazarándokolnak, lelki megnyugvást találnak.xv


i , mácévá. Kőböl, vagy fából készűlt lap, vagy emlékmű. Temetőkben, vagy másutt, emlékeztetőül használják. A kifejezést első alkalommal Genezis 35.20.-ban fordul elő, amikor Jákob felesége emlékére „sirkövet” állit.

ii Midras Raba. Szeder Hajei Szara, Parasa 60-61

iii A Bocskai úti zsinagógát 1936-ban épitették. A hatvanas években eladták. Ma: TIT Stúdió

iv Berésit 49. 8.

v Efráim Mose Lilien (1874 Drohobyczka-1925 Braunschweig / Baden-Baden) A Patai József szerkesztette Magyar Zsidó Almanachban 1911-ben (p. 45.) a kortárs Pathai Edit így ír: „A mai zsidó művészek közül kétségkívül Lilien a legnépszerűbb. Szinte hihetetlenül rövid idő alatt tette meg az utat, mely a gettótól a világhírig vezet. ..Az összes zsidó művész közül ő férkőzött legközelebb a zsidó közönséghez…. Lilien művészetének szimbolikus tartalma, amelynek vonatkozásai gyakran évszázados tradíciókat érintenek, mindenek előtt megfogja és megállítja a zsidó szemlélőt. Ehhez járul, hogy Lilien minden lapjáról a zsidóságnak meleg szeretete szól és nagy együttérzés a zsidó nép minden örömével és fájdalmával. Midőn a cionizmus fellép, mindjárt szolgálatába szegődik, ő rajzolja meg a cionista kongresszus emléktábláját és gyönyörű lapokat szentel a kisinyovi pogrom mártírjainak… Jól ismeri a héber nyelvet, egyik rajzán héberül van odaírva: „Az én népemnek szentelem” agy másikon szintén héberül írja alá nevét, hozzátéve „Cion hűséges fiai közül.”

vi Berésit 49.13.

vii


viii Mohamed használja először e fogalmat a Koránban

ix Semot Rabba 2.2

x Bamdbar Rabba 11.2

xi Laurie Douglass, "A New Look at the Itinerarium Burdigalense", Journal of Early Christian Studies 4.3, 1996.

Az eredeti szöveg angol forditása: An itinerary from Bordeaux to Jerusalem, and from Heraclea (Eregli) through Aulon (Valona), and through the city of Rome to Milan.
A fent idézett latin textus az eredeti írás 591. egységben áll.
Itinerarium Hierosolymitanum néven is ismert–egyébként anonim- utazó, Burdigala-ba való. Ez a város ma: Bordeaux. Útleírásában többek között itáliai, konstantinápolyi, kisázsiai, szíriai, és Jeruzsálemi látottakat irja le. Hazafelé Macedóniát, Milánót és Rómát érinti.

xii A témára vonatkozó citátumokat összegyűjtötte és interpretálta: Dr Zeev Vilnai, Ha Kotel Ha Maaravi Ba Meszoret Jiszráél. In. Mahanajim, 1967. 26. évf.

xiii

xiv Ovádjá ben Ávráhám Bartinoro ( Bartenura) 1450 körül született Itáliában és 1500 körül hunyt el Jeruzsálemben. A misna egyik legismertebb kommentátora. 1488 március 25-én érkezett Jeruzsálembe és 1486- október 29.ig tartózkodott ott. Naplót vezetett utazásáról. Amikor a spanyol zsidókat kiűzték, egy részük Erecben telepedett le, s Bartenura lett lelki-szellemi vezetőjük.
Utazásáról:
xv Avraham Jichak Hakohén Kuk (1865-1935), rabbi, decisor. Jaffo, majd Jeruzsálem főrabbija, az Izraeli Főrabbinátus megalapitója, az első askenáz főrabbi. A fenti idézet forrása: Reuben Hecht-Eliyahu Korén: Jerusalem, 1974. p.18

Vissza a TUDOMÁNY-hoz