Vissza a TUDOMÁNY-hoz

  

SCHŐNER ALFRÉD:
"LÉGY ERŐS, ÉS ERŐSÖDJÜNK NÉPÜNKÉRT..."


Elhangzott a KÉZFOGÁS A JÖVŐ EURÓPÁJÁÉRT c. debreceni konferencián, 2004. április 3.-án


Több évtizeddel ezelőtt, Budapesten az ELTÉ-n, a budapesti Rabbiképző elvégzése után, egy olyan csoportban tanultam művészettörténetet, ahol a történelmi egyházak lelkészei hallgattak. Szoros barátságot kötöttem egy protestáns lelkésszel. Egyik alkalommal, amikor meglátogattam, láttam, hogy kollégám "művész ember", szakkifejezéssel azt mondhatnám, a naiv művészet (?) egyik képviselője. A mai napig jól emlékszem egy alkotására. Íróasztalán állt egy gyönyörűen megfaragott, fából megálmodott-megkomponált kéz, amely fölfelé nyúl, mintegy segítséget kérve. Több évtized telt el azóta, és e kép mind a mai napig megmaradt bennem. A kéz, amely állandóan, felfelé tör, felettünk lebeg.(1)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Midőn megköszönöm a megtisztelő meghívást, hogy ezen a - tudással és imával megszentelt - helyen rabbiként, a zsidó egyetem rektoraként szólhatok, szabadjon egy, a keresztény, illetve zsidó ikonográfiákból merített, a művészettörténet több ókori reprezentatív alkotásában felfedezhető forrásra hivatkozni. Ezeken a leleteken feltűnik egy állandóan, ciklikusan - persze eltérő jelentéstartalommal bíró- visszatérő motívum, amelyet héberül "Jád Elohim" azaz "Isten kezé"-nek neveznek. Zsidó és keresztény képzőművészeti emlékeken egyaránt emlékeztetnek a fénnyel és sötétséggel árnyalt történelemre. (2)

Pusztító kéz. - Alkotó kéz.

Két fogalom, amely mai mondandóm megfogalmazására inspirált. Milyen volt az a kéz, amelyet Isten az embernek adott? S milyen lett az ember keze?


Szólok a pusztító kézről, melynek aktualitását a magyarországi deportálások 60. évfordulója adja. Arról a pusztító kézről, amely végig viharzott az egész világon nemcsak a biblikus, hanem a prebiblikus, majd a postbiblikus történelemben, egészen napjainkig. Nem volt olyan része a világnak, ahol ne ismerték, vagy adott esetben ne ismernék ezt a fogalmat: a pusztítás keze. A pusztítás keze, amely népektől talán független, de eszméktől nem! A pusztító kéz, amely tönkre tett, megsemmisített embereket, országokat, épületeket, könyveket, szellemiségeket, lelkeket. Néha magát a reményt. A pusztító kéz, amely az utóbbi időkben is végig viharzik. Címszavakat, illetve beszédes városneveket mondok, mert mindegyikben van valami közös: Tokió, New-York, Moszkva, Madrid, Jeruzsálem, Isztambul...

Városok, amelyek az elmúlt években a gyűlölet, a pusztítás kezét szenvedték el, viselték magukon, az ottani öngyilkos merényletek, robbantások következtében. És ennek a gyűlöletnek a keze az, amely engem, egy magyarországi zsidót, a Holocaust hatvanadik évfordulóján különösen emlékeztet itt Debrecenben, ahol majd kilencezer zsidó áldozata volt a pusztító kéznek, egy gyilkos eszmének. Itt Hajdú-Bihar megyében mintegy harmincöt, negyvenezer genocídium-mártírra emlékezünk.(3)


S milyen az alkotó kéz? Az alkotó kéz számomra az, amelyen ott sugárzik az isteni "csoda". Az "adomány", amely az embert emberré teszi, a gondolkodót gondolkodóvá. Hívővé, igazzá, tisztességessé, befogadóvá, szeretetre méltóvá..

Olyan emberré, aki tiszteletben tartja a másikat.

Az alkotó, a kreatív kéz, mindig emberi léptékű remekműveket épített és épít. Katedrálisokat, templomokat, zsinagógákat, mecseteket. Szent épületeket és profánokat, amelyeknek célja, hogy Istent és az embert szolgálják. Elősegítve, hogy a másik embert megértsük, a másik ember gondolatvilágába belelássunk. Tartsuk tiszteletben az ilyen jellegű másságát.

Az alkotó kéz hozta létre a Gutenberg galaxist, amely a XXI. század elejének, a XX. század végének csodálatos vívmányait, a komputert, az e-mailt, és minden technikai bravúrt elénk varázsol. Így megszűnnek a távolságok. Összekapcsol - a szó technikai, formális értelmében - világrészeket, városokat, embereket.

De vajon mikor kerül lélekben is közel egyik ember a másikhoz?

Mikor lesz végre, és visszavonhatatlanul a pusztító kéz csak a múlté? S vajon lesz-e napjaink áldott, ajándékozott kitüntetett fogalma az alkotó kéz. Előadásom címeként Krónikák könyvéből választottam üzenet értékű idézetet "Légy erős, erősödjünk közösen...". (4)

Európa e vihart kavart szegmensében csodára készül, csodát vár és csodát remél a XXI. századi történelem. Embert igénylő, emberiességet feltételező hitek, vágyak, álmok, várnak hűséggel és megtépázott türelemmel. Erősítik azonosság- tudatunkat, az együvé tartozás reményét. Magyarok, szlovákok, ukránok, erdélyi magyarok és románok, keresztények, keresztyének, ruténok, pravoszlávok, zsidók, ortodoxok, stb... Mindenki keresi a másik kezét itt, a Kárpátok tövében. Önmagunk szellemi, lelki gazdagodásunk erősítésével közös erőnk sokszorozódik meg. Ez az erő felemel, ez az erő bizakodásra ad okot, s megérti a másikat, ez az erő összeköt, és nem rangsorol. Ez az erő szavakban, a kreatív tettekben közös ügyünket szolgálja. A tudományos kutatásban, az oktatásban, a nevelésben, a szellemiségben előrevisz. Világunk objektív arculatának, öntörténelmének tisztább megismerésével, és a szembenézés képességével kecsegtet.

Vajon milyen lesz az emberi kéz az elkövetkezendő évtizedekben, évszázadokban, évezredekben?


Szabadjon e helyen, - az európai csatlakozás küszöbén - a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb költőjének Babits Mihálynak szavait idéznem, aki így fogalmaz:


"miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?" (5)


Tudjuk már a választ a babitsi kérdésekre?

Remélem, igen!

 


Jegyzetek:

1. F.B. protestáns lelkész, 1984-ben végzett az ELTE Művészettörténet Szakán. Nem sokkal később egyetemi doktori címet is szerzett.
2. A zsidó és keresztény művészetből - csupán jelzésértékként hadd említsem meg:

a. Dura Europos zsinagóga freskódíszítése Ezékiél próféta "Csontlátomás", valamint a "Jeciát Micrájim" ábrázolása, i.sz. 244.
b. "Ákédát Jichák" jelenet a Bét Alfa-i zsinagóga mozaikpadlóján, i.sz. VI. század.
c. "Madárfejű Hággáda" Mózes átveszi a Kőtáblákat... jelenet. Németország, XIII. század (Jelenleg Jeruzsálemben, az Izrael Múzeumban, Ágáf Becálél 180/57 kéziratszám)
d. "Szarajevo Hággáda" Izsák megkötözése illusztráció. Barcelona, XIV. sz. második fele. (Jelenleg Szarajevóban a Nemzeti Múzeumban található. )
e. Isten keze címszó. In.: A keresztény művészet lexikona. Szerk: Jutta Seibert, a Herder Verlag Lexikonszerkesztőségének közreműködésével. Kiadó: Corvina (1986), p 131.
f. Lásd: az UJJAK címszót a keresztény, a muszlim, a Buddhista és a hindu ikonográfiában. Pp 246-250.In.: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Kiadó:
Balassi, Bp., 2001. Szerk.: Pál József, Újvári Edit
g. Hidábrut, Be Ománut UbeFolklor címszó. In.: HáEnciklopedijá HáIvrit. Jerusálájim, 1969. p.145.

3. A vonatkozó irodalomból kiemelem:

- Gonda, Moshe Élijáhu: A debreceni zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. Tel-Aviv, é.n., 409, 264 p.,
- Dr. Weisz Miksa, Amig erőmből telik..., Debrecen, 1995.
- Halmos Sándor, "Emlékezz meg!" Hajdú-Bihar megye zsidóságának története napjainkig,, Debrecen, 2003
- Nevek-Names-Sémot, szerkesztő és kutatásvezető: Halmos Sándor, Debrecen, 2003

4. Krónikák Könyve I. 19.13.)
5. Babits Mihály : ESTI KÉRDÉS. In: Babits Mihály összegyűjtött versei" (Századvég Kiadó, Bp. 1993.) kötet alapján.

Vissza a TUDOMÁNY-hoz