Elhangzott a KÉZFOGÁS A JÖVŐ EURÓPÁJÁÉRT c. debreceni konferencián, 2004.
április 3.-án
Több évtizeddel ezelőtt, Budapesten az ELTÉ-n, a budapesti Rabbiképző elvégzése
után, egy olyan csoportban tanultam művészettörténetet, ahol a történelmi egyházak
lelkészei hallgattak. Szoros barátságot kötöttem egy protestáns lelkésszel. Egyik
alkalommal, amikor meglátogattam, láttam, hogy kollégám "művész ember",
szakkifejezéssel azt mondhatnám, a naiv művészet (?) egyik képviselője. A mai napig
jól emlékszem egy alkotására. Íróasztalán állt egy gyönyörűen megfaragott,
fából megálmodott-megkomponált kéz, amely fölfelé nyúl, mintegy segítséget
kérve. Több évtized telt el azóta, és e kép mind a mai napig megmaradt bennem. A
kéz, amely állandóan, felfelé tör, felettünk lebeg.(1)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Midőn megköszönöm a megtisztelő meghívást, hogy ezen a - tudással és imával
megszentelt - helyen rabbiként, a zsidó egyetem rektoraként szólhatok, szabadjon egy,
a keresztény, illetve zsidó ikonográfiákból merített, a művészettörténet több
ókori reprezentatív alkotásában felfedezhető forrásra hivatkozni. Ezeken a leleteken
feltűnik egy állandóan, ciklikusan - persze eltérő jelentéstartalommal bíró-
visszatérő motívum, amelyet héberül "Jád Elohim" azaz "Isten
kezé"-nek neveznek. Zsidó és keresztény képzőművészeti emlékeken egyaránt
emlékeztetnek a fénnyel és sötétséggel árnyalt történelemre. (2)
Pusztító kéz. - Alkotó kéz.
Két fogalom, amely mai mondandóm
megfogalmazására inspirált. Milyen volt az a kéz, amelyet Isten az embernek adott? S
milyen lett az ember keze?
Szólok a pusztító kézről, melynek aktualitását a magyarországi deportálások 60.
évfordulója adja. Arról a pusztító kézről, amely végig viharzott az egész
világon nemcsak a biblikus, hanem a prebiblikus, majd a postbiblikus
történelemben, egészen napjainkig. Nem volt olyan része a világnak, ahol ne
ismerték, vagy adott esetben ne ismernék ezt a fogalmat: a pusztítás keze. A
pusztítás keze, amely népektől talán független, de eszméktől nem! A pusztító
kéz, amely tönkre tett, megsemmisített embereket, országokat, épületeket,
könyveket, szellemiségeket, lelkeket. Néha magát a reményt. A pusztító kéz, amely
az utóbbi időkben is végig viharzik. Címszavakat, illetve beszédes városneveket
mondok, mert mindegyikben van valami közös: Tokió, New-York, Moszkva, Madrid,
Jeruzsálem, Isztambul...
Városok, amelyek az elmúlt években a gyűlölet, a pusztítás kezét szenvedték el,
viselték magukon, az ottani öngyilkos merényletek, robbantások következtében. És
ennek a gyűlöletnek a keze az, amely engem, egy magyarországi zsidót, a Holocaust
hatvanadik évfordulóján különösen emlékeztet itt Debrecenben, ahol majd kilencezer
zsidó áldozata volt a pusztító kéznek, egy gyilkos eszmének. Itt Hajdú-Bihar
megyében mintegy harmincöt, negyvenezer genocídium-mártírra emlékezünk.(3)
S milyen az alkotó kéz? Az alkotó kéz számomra az, amelyen ott sugárzik az
isteni "csoda". Az "adomány", amely az embert emberré teszi, a
gondolkodót gondolkodóvá. Hívővé, igazzá, tisztességessé, befogadóvá,
szeretetre méltóvá..
Olyan emberré, aki tiszteletben tartja a másikat.
Az alkotó, a kreatív kéz, mindig emberi léptékű remekműveket épített és épít.
Katedrálisokat, templomokat, zsinagógákat, mecseteket. Szent épületeket és
profánokat, amelyeknek célja, hogy Istent és az embert szolgálják. Elősegítve, hogy
a másik embert megértsük, a másik ember gondolatvilágába belelássunk. Tartsuk
tiszteletben az ilyen jellegű másságát.
Az alkotó kéz hozta létre a Gutenberg galaxist, amely a XXI. század elejének, a XX.
század végének csodálatos vívmányait, a komputert, az e-mailt, és minden technikai
bravúrt elénk varázsol. Így megszűnnek a távolságok. Összekapcsol - a szó
technikai, formális értelmében - világrészeket, városokat, embereket.
De vajon mikor kerül lélekben is közel egyik ember a másikhoz?
Mikor lesz végre, és visszavonhatatlanul a pusztító kéz csak a múlté? S vajon
lesz-e napjaink áldott, ajándékozott kitüntetett fogalma az alkotó kéz. Előadásom
címeként Krónikák könyvéből választottam üzenet értékű idézetet "Légy
erős, erősödjünk közösen...". (4)
Európa e vihart kavart szegmensében csodára készül, csodát vár és csodát remél a
XXI. századi történelem. Embert igénylő, emberiességet feltételező hitek, vágyak,
álmok, várnak hűséggel és megtépázott türelemmel. Erősítik azonosság-
tudatunkat, az együvé tartozás reményét. Magyarok, szlovákok, ukránok, erdélyi
magyarok és románok, keresztények, keresztyének, ruténok, pravoszlávok, zsidók,
ortodoxok, stb... Mindenki keresi a másik kezét itt, a Kárpátok tövében. Önmagunk
szellemi, lelki gazdagodásunk erősítésével közös erőnk sokszorozódik meg. Ez az
erő felemel, ez az erő bizakodásra ad okot, s megérti a másikat, ez az erő
összeköt, és nem rangsorol. Ez az erő szavakban, a kreatív tettekben közös
ügyünket szolgálja. A tudományos kutatásban, az oktatásban, a nevelésben, a
szellemiségben előrevisz. Világunk objektív arculatának, öntörténelmének
tisztább megismerésével, és a szembenézés képességével kecsegtet.
Vajon milyen lesz az emberi kéz az elkövetkezendő évtizedekben, évszázadokban,
évezredekben?
Szabadjon e helyen, - az európai csatlakozás küszöbén - a XX. századi magyar
költészet egyik legnagyobb költőjének Babits Mihálynak szavait idéznem, aki így
fogalmaz:
"miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?" (5)
Tudjuk már a választ a babitsi kérdésekre?
Remélem, igen!
Jegyzetek:
1. F.B. protestáns lelkész, 1984-ben végzett az ELTE Művészettörténet Szakán. Nem
sokkal később egyetemi doktori címet is szerzett.
2. A zsidó és keresztény művészetből - csupán jelzésértékként hadd említsem
meg:
a. Dura Europos zsinagóga
freskódíszítése Ezékiél próféta "Csontlátomás", valamint a
"Jeciát Micrájim" ábrázolása, i.sz. 244.
b. "Ákédát Jichák" jelenet a Bét Alfa-i zsinagóga mozaikpadlóján, i.sz.
VI. század.
c. "Madárfejű Hággáda" Mózes átveszi a Kőtáblákat... jelenet.
Németország, XIII. század (Jelenleg Jeruzsálemben, az Izrael Múzeumban, Ágáf
Becálél 180/57 kéziratszám)
d. "Szarajevo Hággáda" Izsák megkötözése illusztráció. Barcelona, XIV.
sz. második fele. (Jelenleg Szarajevóban a Nemzeti Múzeumban található. )
e. Isten keze címszó. In.: A keresztény művészet lexikona. Szerk: Jutta Seibert, a
Herder Verlag Lexikonszerkesztőségének közreműködésével. Kiadó: Corvina (1986), p
131.
f. Lásd: az UJJAK címszót a keresztény, a muszlim, a Buddhista és a hindu
ikonográfiában. Pp 246-250.In.: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az
egyetemes és a magyar kultúrából. Kiadó:
Balassi, Bp., 2001. Szerk.: Pál József, Újvári Edit
g. Hidábrut, Be Ománut UbeFolklor címszó. In.: HáEnciklopedijá HáIvrit.
Jerusálájim, 1969. p.145.
3. A vonatkozó irodalomból kiemelem:
- Gonda, Moshe Élijáhu: A debreceni
zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére.
Tel-Aviv, é.n., 409, 264 p.,
- Dr. Weisz Miksa, Amig erőmből telik..., Debrecen, 1995.
- Halmos Sándor, "Emlékezz meg!" Hajdú-Bihar megye zsidóságának
története napjainkig,, Debrecen, 2003
- Nevek-Names-Sémot, szerkesztő és kutatásvezető: Halmos Sándor, Debrecen, 2003
4. Krónikák Könyve I. 19.13.)
5. Babits Mihály : ESTI KÉRDÉS. In: Babits Mihály összegyűjtött versei"
(Századvég Kiadó, Bp. 1993.) kötet alapján.
|