2004.november. 16
Az elmúlt hét csütörtökön megtelt
zsúfolásig a Nagyfuvaros utcai zsinagóga imaterme. Különleges este volt ez. Jom Kipur
Kátán vagy ahogy a populáris héberben nevezik Jam Kiper Kot'n. Két nappal
később, szombat délelőtt volt az újholdhirdetés, vagy ahogy a régiek mondták, rajs
chajdes bencsolás és vasárnap beköszöntött az új hónap: kiszlév. E szombati
újholdhirdetésnek - a hagyomány szerint- eltért a dallama a többitől. A közelgő
ciklus utolsó napjaiban az egyik legkedvesebb ünnepünk, a Chanuka köszönt
be. Ilyenkor úgy illik, hogy a Máoz Cur (Moauz cur) dallamával recitálja a
kántor az újholdhirdetést...
Jom Kipur Kátán fontos nap a zsinagógai életben. Az 5765. évben, tehát idén, első
alkalommal mondtuk az évszázados szövegeket.
A hagyomány szerint nyolcszor hangzik el egy esztendőben ez a megemlékezés. Most volt
az első.
A négy Szent Város egyikében, C'fáton élt kabbalista, Mose Cordovero
a 16. század második felében határozta meg az imák jellegét, és adta a Jom
Kipur Kátán, azaz: KIS JOM KIPUR nevet. A hagyományt C'fát városából
Itáliába vitte és onnan terjedt el Európa szerte. Úgy látszik nemcsak a könyveknek,
de az imáknak is meg van a sorsuk...
A korabeli kabbalisták véleménye szerint az újhold különleges alkalom, megfelelő
időpont, vétkeink megbánására. Ezért alakult ki az a szokás, hogy gondolataiban,
érzelmeiben önvizsgálatot tart az ember, teljes szívvel éli át a megtérés, a tsuvá
fogalmát. A régiek e napon még böjtöltek is, és utána Tórát olvastak. Manapság
már nagyon kevés helyen tartják e szokást. Érdekes módon, még a Sulchán Áruch
se említi meg. Nem minden hónap előtt tartunk Jom Kipur Kátánt. Chesván,
tévét, ijjár és tisri hónapot megelőzően nem szokás a Jom Kipur
Kátán megünneplése.
Zsinagógai asszociációk, avagy
méltatlanul elfeledett személyiségek
Magyarázom a jelenlevőknek, fiataloknak
és időseknek egyaránt a Jom Kipur Katan kialakulását, szokásának eredetét az
imateremben. A váratlanul jött vendégeket ezuzán a zsinagógába kísérik, amelyet a
tiszteletükre kivilágítanak. Amikor túl sok, mitöbb, eröltetett a fény, persze nem
a "világosság", a templomban, nehezebben esik a visszaemlékezés.
Reggelenként azonban, mielőtt a sülbe lépek, behunyom a szemem és magam
előtt látom-e sorok íróját 8-10 évesen, amint a Reb Smiovits vezette
kórusban, próbálja az ütemet és a hangnemet tartani a többiekkel. Nem sok sikerrel.
A Karnagy úr következetes zenész volt. Mi, az egykori kórista gyerekek fizetést is
kaptunk, havonta három forintot. Nem kis pénz volt akkor, hat gombóc fagylaltot
lehetett belőle venni...
Egyvalakit nem kellett irányítani, Gerendai Bandit, a gyönyörű hangú
tenoristát, a későbbi karmestert és kántort. Ő mindent szinte kapásból tudott és
fényes hangja szállott a magasságok felé. Persze eszembe jut a komor sorsú
"hősszerelmes", az Operából kinézett, briliáns humorú Szűcs Gabi,
és a mélységeket súroló basszista, Waldman úr is.
|
Stern László főkántor |
Méltóságteljes viselkedésével ott
állt a legragyogóbb hangú kántor, akit valaha hallottam Pesten. Stern László.
Gyönyörű, csillogó magas fekvésű tenorja az egek felé szárnyalt. Nagy hagyományú
kántordinasztia egyik legtehetségesebb tagja volt ő. Szinte mindenki chazan a
családjában. Testvére, Moshe (Robi) Stern a leghíresebb élő kántor,
unokaöccse Péter, a legszebb hangú magyar operaénekes. Ervin, az
egyik legnagyobb pesti körzet főkántora, kiváló pedagógus. Tamás, a
körzeti elnök, gyönyörű hangja és förgeteges humora lenyűgözi környezetét. S
akkor a többi családtagról nem is beszélek...
Szóval, amikor Szlicheszkor (Szlichot), a zsidó újévet megelőző vasárnap, Stern
Laci imádkozott elő, kórus kíséretével, megtelt a Nagyfuvaros utcai zsinagóga.
Kora hajnalban érkeztek szerte a városból, s talán még vidékről is a hívek, hogy
hallgathassák az imát. Felejthetetlen élmény volt.
A fellegeket is megremegtette a lelkiséget, évezredek fájdalmát, sok évszázad
megvalósítatlan álmát magába ötvöző zsoltárvers:
"Boldogok a Te sátrad lakói..." (Zsolt. 84.5)
Megbocsáthatatlan vétek, hogy nem maradt utána lemez, CD felvétel. Már elődeink is
"értettek" ahhoz, hogy elszórják a zenei értékeket...
|
Dr. Salgó László főrabbi |
A szószéken Salgó László
főrabbi szólt a hívekhez. Sztentori szava mindig az utasítás erejével hatott.
Tekintetére szinte pattantak a sameszok. Szónoklataiban mindig felvillant a Tóra és a
családi neveltetés elsődlegessége. S a Rabbiképző iránti alázat. Amikor átment a Dohányba,
hívei értetlenül álltak és elképzelni sem tudták, hogy elmegy. Azóta több
tehetséges rabbija volt a közösségnek, nagyszerű szónokok, jó szervezők. Most
mégis üres a zsinagóga rabbiszéke... Mikor lesz újból valaki, aki ugyanolyan mély
alázattal fogja hirdetni a Tóra szavát, mint nagynevű elődje?
Sík Ernő másodkántorként, tóraolvasóként szolgálta a közösséget. Stern
Laci halála után, ő lett a főkántor. Hatalmas felkészültséggel rendelkezett.
Szinte mindent tudott a halachából. Igazi őstehetségű tanítónak
számított. Szombat délelőtt a Tálmud világába vezette be az érdeklődőket.
Reformer volt? Ő -talán- az első, aki magyarra fordította -élőben- a Talmudot. Még
azt is "megengedte", hogy nők is tanuljanak. Nem sokkal később a Rabbiképző
Talmud tanára lett. Később Sulchán Áruchot is tanított. Gyermektelen ember lévén a
hallgatók voltak az ő "fiai". Nem csak oktatóként, de emberi tartásával is
nevelt. A Nagyfuvaros egy olyan "sziget" volt, ahol egyszerű emberek keresték
az utat egymáshoz és az Örökkévalóhoz. Az egykoriak közül, már szinte alig van
valaki életben, mégis élettel teli a közösség. Reggel és este minján, tanulás
van. A betegeket és szegényeket segítik és felemelik. Talmud Tórán gyermekek és
szüleik is tanulhatnak
Gondolati kalandozásból lassan felócsúdok, mert a nagy személyiségek, Ráv Sik
Ernő, Dr. Salgó főrabbi, Stern Laci, Smilovits, Gerendai, Szűcs Gabi és a többiek
szép lassan belesimulnak, majd eltünnek a zsinagógai homályba, és alakjukat befedi a
múló történelem. Visszatérek az " Emberbarát" nevet viselő kis
imaterembe, és újból megszólal bennem a Jom Kipur Kátán egyik zárómondata, amelyet
a középkori költő , Száádjá ben Joszéf Gáon (892-942) fogalmaz meg. Biblikus
asszociációja a lélek mélyéről csendül fel:
"A remény foglyai vagyunk..!". S talán a túlélésé!
|