Elhangzott a szegedi Új Zsinagóga felavatásának 100 éves évfordulóján rendezett
jubileumi konferencián (Szeged, 2003. május 16 -20.)
Megrendülten állok itt most előttetek, több mint negyed századdal az után, hogy
szegedi rabbiként utolsó péntek esti prédikációmat mondtam el. Abban a
közösségben, ahol Löw Lipót (1) a magyarországi zsinagógák
szószékének magyarítója, Bacher Vilmos (2) a magyarországi zsidó
tudomány világító csillaga vezették e közösséget, és magyarázták Isten igéjét
a 160 esztendővel ezelőtt felavatott öreg templomban, melynek oldalán ércnél
maradandóbb nyomot hagyott az 1879-es árvíz.(3)
Megrendülten állok most előttetek abban a zsinagógában, amelyben a magyarországi
neológia legnagyobb személyisége Löw Immánuel (4) a kiváló tudós,
zseniális szervező és a Löw-i életmű osztályosa és folytatója, a később
Izraelbe vándorolt Frenkel Jenő (5), majd a háború után az
újjászervezés nemes feladatával megbízott, a Soát átélt nemzedék fájdalmát
megértő szóval enyhítő, a cionizmus eszméje iránt elkötelezetten érvelő egykori
kecskeméti főrabbi, Schindler József állott. (6)
Amikor e szószékről ismételten érzékelem e Ház fenségét, itt látom
magam előtt egy letűnt nagy generáció számos tagját, szinte még érzem a
zsinagógát körülvevő egykori botanikus kert illatát, az emberek mosolyát, az
egykori mártír I-tiszteletek újból és újból átélt drámáját, felejteni akaró,
de felejteni soha nem tudó zsidó testvéreimet, akik immár csak lélekben lehetnek
jelen, mert elszólította őket az isteni akarat. Negyed századdal azután, mégis
a hála szavával fordulok a Mennyek Urához, a 100. zsoltár hódoló igéivel.
"Hódoljatok az Örökkévalónak ti, az egész föld, szolgáljatok az
Örökkévalónak örömmel, és jertek ujjongással elibe."
Az emlékezés köveivel építkezem, az emlékezés köveit rakom egymás mellé, és
sorjáznak a gondolatok, felelevenednek a történelem lapjairól az egykoron tanultak.
"...mert a kő hozzád
kiált!...". (7)
Az alapításának centenáriumát ünneplő egykori zsidóság Löw tollából
emlékkönyvet szentel az akkor 100 éves közösségnek.(8) Ebből
kiderül, hogy 1785-ben már nyomon követhető volt az első zsidó család
betelepedése. 1787-ben megalapították a Chevra Kaddisát, a Szent Egyletet, s 1803-ban
már Istennek házat emeltek, az első templomot, a ma is álló öreg templom helyén. (9)
S négy évtizeddel később, 160 esztendővel ezelőtt 1843-ban felavatták a
klasszicista stílusú különleges áhítat ölelte zsinagógát, az öreg templomot. E
közösség élni akarását bizonyítja a 1843. május 19-én felépített második
templom, az 1851-ben létrehozott négy osztályos iskola, ahol öt évtizeddel később
már 574 diák tanult. Az épület ma is áll; szomorúan, fájdalommal emlékeztet az
egykoron virágzó múltra.
Hol van már az iskola?
Megkopott sárga színe, kiáltó magassága, magányossága arra utal, hogy ott, néhány
generációval azelőtt, következetes munka folyt. Oktattak, tanítottak és
emberszeretetre, hazaszeretetre, hűségre neveltek. Apropo's hűség: az öreg templomban
ma is áll a márványtábla, amely emlékezik, emlékezet arra a 116 hősi halottra, akik
az első világháborúban életüket adták e hazáért. A hazáért, amely később a
hozzátartozóikat nem védte meg, a hazáért, amely a 40-es években kitaszította
őket!
És 1903-ban már állott a nagy templom. A nagy templom a XX. század építészetének,
Magyarország építészetének egyik legnagyobb csodája. A Talmud szavát idézem (10):
"Aki nem látta a jeruzsálemi
Templomot az egykori Szentélyt, nem látott fenséges épületet soha életében."
A talmudi mondatot nem profanizálva, de
átültetve a mai korra, s világunkra, talán nem túlzás, ha azt mondom: aki nem látta
a szegedi zsinagógát, nem látta a XX. század egyik legszebb építményét. A
zsinagógát, amelyet Löw Immánuel álmodott meg, és Baumhorn Lipót kivitelezett. (11)
A zsinagógát, amelyet mintegy négy évtizeden keresztül minden péntek este
megtöltötték a hívek. Ahol a már teljes mértékében emancipálódott szegedi
zsidóság hagyományait őrizve és gondozva kinyitotta kapuit a világ felé. A
zsinagógát, amelyben a Biblia nyelvén és magyarul, egyaránt a legfontosabb
parancsolatok egyike fogadja a hívőt, az odaérkezőt, a mai napig ékesen csillogó tórai
mondattal.
"Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". (12)
Löw hitéből és meggyőződéséből adódóan hirdette e gondolatot, és a mögötte
lévő eszmeiséget, még akkor is, amikor 1944-ben Budapestre deportálják az akkor 90
éves főrabbit, az egykori felsőházi tagot. E zsinagóga minden ízében a Szentföld
hangulatát és a zsidó gondolatvilágot hivatott érzékeltetni. E kövek hordozzák
magukon a biblikus áhítatot, a szent szöveg misztériumát. E kövek ölelik körül az
emelkedett szimbolikával reprezentáló ablakokat, bemutatva ünnepeink világát a
zsidó gondolatok sokszínűségét, közösségünket, de az egész emberiséget is
szolgáló szimbólumrendszerét. (13) E zsinagóga kegyeleti hangulatát
árasztó aulájában más jellegű "köveket" is találunk. Két szimbolikus
márványkoporsót, s vele szemben márványtáblákat, és rajtuk több ezer név: azon
áldott emlékű testvéreink neve, akik a II. világháború poklában életüket adták
zsidóságukért, akik mártíriumot szenvedtek, akiket nem védett meg senki. Amikor
szégyenkezve visszavonult az oltalmat nyújtó kéz, amikor a Szeged város
polgáriasodását jelentős mértékben elősegítő szegedi zsidók gyerekei nem
találtak védelmet, és osztályrészük a kimondhatatlan szó, a gázkamra
lett.(14)
És beszélnek a "kövek" itt bent a templomban is, emléket állítva Birnfeld
Sámuelnek a zseniális, mártíriumot szenvedett, Szegeden született, de rabbi állást
soha nem kapott, egykori rabbira, aki költő, író, illusztrátor, fordító volt
egyszerre, és aki a Mattersdorf-i haláltáborba két kötetet vitt csupán, a
Szentírást és Petőfi Sándor összes költeményeit. (15) És
emlékeztet a "kő" a fiatalon elhunyt drága barátunkra Zucker Istvánra, akit
harmincnégy évesen szólított el a gyilkos halál, szeged egykori rabbijára. (16)
Lassan kirajzolódnak a rekonstrukció
"kövei", amelyek a megújulást sejtetik, hiszen ezen a helyen éltették és
megvalósították Isten igéjét, hallgatták Lamberg Mór a csodahangú cházán, a bel
canto tenor énekét, később nagy tehetségű lánya Rózsa virtuóz orgona játékát. (17)
Ebben a Szentélyben immár 100 esztendeje, Nagyünnepen és Sábbátkor, emberi
alázattal fordultak a hívek a Mennyek Urához. Olvasták a Tóra ezerszer magyarázott
szavait. E helyen sok százan kötöttek házasságot, és bár micvá ifjúként ékes
hanggal interpretálták a Magasságok felé:
"Áldott legyen az Örökkévaló, aki kiválasztott bennünket az összes
nép közül."
És ez a ház adott otthont a Holocaust idején a zsidó közösség megmaradottainak.
Még most is emlékként, itt figyelmeztet bennünket a zseniális fotós, Liebmann Béla
fényképe a megszentségtelenített templomról, 1944-ből. (18) A
templom áll és emlékeztet. A templom áll és figyelmeztet. A templom áll és
fájdalommal telített emlékeket ébreszt. A Löw által megálmodott botanikus kertet,
amely körülölelte a templomot, már elsodorta az idő. E közösség centrumát
képező zsinagóga, amíg áll muzeális érték. Amelyből "talán" nem lesz
múzeum, mint a magyarországi vidéki zsinagógák egy jelentős részéből. Amelynek
fiatal és tehetséges rabbija és kántora van újból, és világi vezetése is arra
törekszik, hogy élet szülessen ismét zsinagógánk imával megszentelt falai között.
Holnap délelőtt Böhár hetiszakaszát olvassuk fel. Mózes harmadik
könyvének utolsó előtti szidráját. Ebből idézek:
"Szenteljétek meg nekem az
ötvenedik esztendőt és hirdessétek a szabadságot országunkban. A jobél év legyen
nektek és térjen vissza mindenki birtokához..." (19)
A jobél szóból
származik a magyar nyelvben a jubileum szó. A tórai
előírás szerint ekkor, a jobél-évben, szabadságot kellett hirdetni.
annyit jelent: szabadság. A szó két másik
jelentését is ismeri a hagyomány. Az első: "dror" annyit tesz: fecske.
A szárnyalás, a törekvés a magasságok felé, a transzcendentális távlatok
megismerésére. A dror jelenti a lélek származását, így az Isten
keresését, törekvést mind magasabbra, ahogy a latin mondás tartja: "sic itur ad
astra".
A dror szónak másik jelentése: keserűség (már dror). (20)
A szenvedés keserűség is lehet, amely nem a szabadság, hanem a szabadosság
függvénye. Az ember kezében a választás, hogy a dror kifejezésének
alaptézisét, a szabadságot, milyen konnotációban magyarázza, értelmezi,
interpretálja, valósítja meg. Hiszem most a kétszeres jobél-en,
azaz kétszer ötven esztendős jubileumon, a századik évfordulón, a szabadság
eszménye beteljesedik, kiszélesedik, megvalósul. Választ ad a XXI. század első
évtizedeinek kihívására. Rendíthetetlenül vallom és hiszem, hogy lesz imára
szomjazó lélek a zsinagógában, mert "...nem szunnyad, nem alszik Izraelnek
őrzője" (21).
Szentségünk országában, a modernkori Izraelben még mindig tombol a terror, amikor, -
s ez napjaink híre - Londonban megszentségtelenítik a temetőket, s a szabadság
napjainkig kivívott eszménye ellenére is, még viselhető az Árpádsávos szalag?
Mindezek ellenére hirdetjük a szabadság eszményét, a jövőt. Hitünket az Isten
iránti szeretet megerősíti, s az emberekbe vetett bizalom nem mindig rendíti
meg. Ebbeli meggyőződésünket hirdeti - gyönyörű zsinagógánk sittimfából
készült frigyszekrényén - a homlokzati ívén található ősi mondat:
"Emlékezzetek az én
mesterem Mózes tanítására, s az általa kapott igékre, amelyet Isten a Sinaj hegyén
adott át az ő népének." (22)
Huszonkilenc esztendővel ezelőtt, szinte
napra pontosan, egy fekete hajú fiatalember fogadta minden idők egyik legnagyobb zsidó
tudósának, neológ rabbijának, Scheiber Sándornak az áldását, aki beiktatta ide a
szegedi rabbi székébe. (23) A fekete hajú fiatal akkor, hivatás
iránti alázattal, pályájára készülőben, a következő szavakat mondotta:
"Amiben hiszünk, az legyen derech hásálom a béke útja...
Béke- Sálom.
A szó, amellyel Atyáink Földjén köszöntik egymást. A szó, mely közel hozza
egymáshoz az eszméket és az eszmék hordozóit, az embereket."
Huszonkilenc esztendővel később, az egykori fiatal, most ismét itt áll előttetek.
Megőszülve, s megannyi tapasztalattal a háta mögött. A történelem által kissé
meggyötörten, de változatlan hittel és reménykedéssel, most itt áll előttetek, és
ugyanazt mondja, mint egykoron. Az út, amelyen jártok, a békesség útja, legyen
áthatva a Világ Alkotója iránti feltétlen alázattal, a hagyomány tiszteletével, a micvák
betartásával, Izrael szeretetével.
Építsétek e közösséget, állítsátok helyre a megkopott "köveket".
Tanuljatok, és tanítsatok, nyissátok ki a kapukat, de ha szükségeltetik hangotok
szálljon fel a magasságokba.
Jesája szavaival búcsúzom, amelyeket, most a szegedi zsidóságnak ajánlok:
"Lám, tenyeremre véstelek,
falaid mindig előttem vannak." (24)
A Mindenható áldása legyen Szeged városán, lakóin, e közösség minden egyes -
zsidóságunk iránt felelősséget vállaló, és azért tenni kész - tagján. Jobél
év legyen nektek, legyen áldással teli e ritka jubileum!!!
Ámen
Jegyzet:
1. Löw Lipót, 1811-1875. Lásd: Löw Lipót élete és működése. Szeged, 1911. sz.n.
Szegedet a zsidó tudományok egyik európai központjává tette. Lásd: Ben Chananja
periodikáit. Haraszti György, A "Ben Chananja" szerkesztője. Ecsetvonások a
zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez. In.: A szegedi polgárság emlékezete. Szerk.
Zombori István. Móra Ferenc Múzeum. Szeged, 1990. 51-78.
Hidvégi Máté, Löw Lipót emlékezete. In.: Löw Lipót beszédei. Összegyűjtötte
és az utószót írta Hidvégi Máté. Múlt és Jövő. Bp., 1999
2. Bacher Vilmos, 1850-1913. Breslauban avatták rabbivá, 1870-ben, Löw Lipót halála
után, 1876-ban rabbiként működött Szegeden. Az 1877-ben megnyílt Országos
Rabbiképző Intézet tanára. Hatvanadik születésnapjára tanítványai jubileumi
évkönyvet jelentettek meg, (szerk.: Blau Lajos). Lásd: The Rabbinical Seminary of
Budapest 1877-1977. Edited by Moshe Carmilly - Weinberger, New York, 1986. p. 252.
3.
"A nagy árvíz emlékére, amely
rázúdult
Városunkra és az egész környékre
5639 Adar hó 17 -én éjjel.
És feljött a víz a Frigyszekrény alsó pereméig.
Eddig ------feljött
És nem feljebb."
A felirat utolsó mondatának szentírási
reminiszcenciái vannak. Íme:
Jób 38. 11.
4. Lőw Immánuel, 1854 -1944. A zseniális
szegedi főrabbiról napvilágot látott rendkívül gazdag, szinte tengernyi irodalomból
két publikációt emelek ki, talán a leglényegesebbet és a legutolsó megjelent
tanulmányt:
a. Scheiber Sándor: Löw Immánuel. In.: Semitic Studies in memory of
Immanuel Löw. Bp., 1947.
b. Marianusz László, Lőw Immánuel tragikus sorsa a háború végén. In.: ACTA
HISTORICA Tomus CXIV. Acta Universitatis Szegediensis,
Szeged, 2003.
5. Dr. Frenkel Jenőt 1926-ban választották meg rabbivá Szegeden. Aktív cionista
szemléletű tudós volt. 1927.-ben "Ifjúsági Könyvtárt" alapított. Öt
évig - 1934-1939 - szerkesztette a Zsidó Ifjúsági Könyvtár című havilapot.
1949-ben Izraelbe alijázott. Publikációi közül megemlítjük:
Dr. Frenkel Jenő: A MISNA. A XXII. KÖZSÉGKERÜLETI ŰLÉSE ELÖTT. 1937.
VII. 23. Szeged, 1937.
Dr. Frenkel Jenő: KORUNK PRÓFÉTÁJA. Szeged, 1939.
Dr. Frenkel Jenő: ISTVÁN KIRÁLY. 1938.VIII.20. Szeged, 1938.
Dr. Frenkel Jenő: 5701 ADAR HETEDIKE. Szeged, 1941.
6. Dr. Schindler József, 1918-1964. Disszertációja: Az okkazionalisa atomizmus
rendszere, forrásai és kritikája Májmuni alapján. Budapest, 1941.- Vidéki
Rabbitestület Körlevele, Szeged, 1954-1955
7. Habakuk 2. 11.
8. Lőw Immánuel - Kulinyi Zsigmond: SZEGEDI ZSIDÓK. 1785-1885.-ig. Szeged,
1885.
Dr. Lőwinger Adolf, A szegedi zsidó hitközség története. MZSSZ
9. Lőw Immánuel - Klein Salamon: A SZEGEDI CHEVRA. 1787-től-1887-ig.
Szeged, 1887.
10. Szuká 50/a
11. Szegő György, Baumhorn Lipót - temlomépítő, in.: Baumhorn Lipót építész
/architekt/ 1860-1932. Kiállítási katalógus, Bp., 1999. Szerk:. Hadik András és
Szegő György.
Gerle János- Somogyi György, Baumhorn Lipót zsinagógái. In.: MIOK Évkönyv 1980.
Szerk.: Scheiber Sándor
12. M. III. 19. 18.
13. Dr. Somorjai Ferenc, A szegedi zsinagógák. In.: A szegedi zsinagóga
felavatásának 100 éves, a szegedi régi zsinagóga felavatásának 160 éves
jubileumi rendezvénysorozata. Szeged, 2003. május 16-20.
14. Dr. Frenkel Jenő: Emlékavató. -Emlékbeszéd a szegedi mártír emlékmű
avatásán - ORE Értesítő, 1947. december
15. Schőner A., Művészi vallomás a Holocaust árnyékában. in: ÚJ MŰVÉSZET, 1994.
12.
16. Zucker István 1949-1983.
17. Schőner A., Dallamok bűvkörében. in: ÚJ ÉLET, 1975. március 15.
30. évfolyam 6. szám
18. Pinkász háKhilot Hungárijá."Jád váSém". Jerusálájim, 1976. Szerk:
Teodor Lávi...
19. Mózes III. 25. 10.
20. Lásd: Smot 30.23. Egyike a bibliai korban használt "illatszereknek"
21. Zsoltárok 121. 4.
22. Máleáchi 3. 22.
23. Scheiber Sándor, Beszéd Sch. A. beiktatásán Szegeden. 1974. május 19.
in.: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Múlt és Jövő, 1994.
Válogatta és szerkesztette: Kőbányai János. pp 211-213
24. Jesája 49.16. A szegedi Löwök koráról lásd: Hidvégi Máté,Tenyeremre
rajzoltalak, Bp., 1998.
|