Dr. Róbert Péter:
Visszacsatolt területek

Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei VI. Nemzetközi Tanácskozásán, melynek címe: "Találkozások..." volt. (Debrecen, 2004. május 7-9.)

Mivel az akkori Magyarország területének 40%-át az 1938-41-es években visszakerült országrészek alkották, amelyek jelenleg nem tartoznak Magyarországhoz, több szempontból indokolt ezek külön vizsgálata. Mely területekről van szó?

Legelőször a Felvidék tért vissza 20 évi cseh uralom után, kb. 100.000 zsidó lakossal. Következő év tavaszán a magyar honvédség elfoglalta Kárpátalját. Ugyanennyi, nagyrészt jiddis anyanyelvű zsidó került magyar fennhatóság alá, amelyet az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdély követett (kb. 120.000 zsidóval). Jóval kevesebb zsidó lakott az 1941. tavaszán elfoglalt Délvidéken.(1) Mindent összevetve a hazai zsidóság lélekszáma majdnem megduplázódott, hagyományhű és erős népi identitású csoportokkal gyarapodott. Sokan az ottani zsidók közül az idegen (cseh, szlovák, román, szerb) uralom alatt is hűek maradtak a magyarsághoz, egyesek meg is szenvedtek ezért.(2) Ennek ellenére e területekről deportáltak először és innen hurcolták el a legnagyobb tömegeket. Továbbá ezek a területek sajátos egységét alkották a történelmi Magyarországnak, így érdekes lehet ezek elkülönített vizsgálata.
Korszakunkban itt külön zsidó sajtó már nem létezett, a nagy számú magyar és jiddis nyelvű zsidó orgánumot a háború elején betiltották. (3) A keresztény lapok hangja nem különbözött az anyaországiakétól.

Nézzük meg közelebbről az egyes városokat, sajtóorgánumokat. Nyugatról keletre haladva Komárom az első olyan nagyobb város, amelyet az 1938-as bécsi döntés csatolt vissza Magyarországhoz. Legjelentősebb újsága a "Komáromi Lapok", amelynek irányzatát az alcím jelezte: "Kereszténypolitikai Hetilap". Április 14-i számának vezércikke "A lefüggönyzött kirakatok előtt" zsidó kereskedőkről szól, de nem használja ezt a kifejezést. Hol költői módon "Ahasvérus fiai", hol nemes egyszerűséggel "ezek a ragadozók" a meghatározás. Mindenesetre megtudjuk belőle, hogy a boltokat bezárták: "Lehunyták függönypilláikat és tehetetlenül s vakon merednek bele a komáromi éjszakába". Más oldalakon jönnek a rendeletek (telefon, cselédség, kamarai tagság megvonás). Következő számában már az utazás megszorításáról számol be.

Április 22-i 17. szám 1.- lap: Hangsúlyozza, hogy a zsidókérdés megoldásában ez "csak kezdet".

Május 6-i 19. szám 1. lap: "Papírmalomban ..." a zsidó könyvek bezúzásáról.
Sok az uszító hangvételű cikk: Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségről, Rajniss idézetekkel.

Június 3-i 23. szám 3. lap: "Hajsza a zsidó aranyborjú után" Komáromban több millió rejtett értéket foglalt le a rendőrség. Folyik a kutatás a "zsidó gazdagság" nyomán. Négy rendőrségi ítéletet olvashatunk. A vádlottakat "büntetésük letöltése után internálják". Gyakorlatilag ugyanaz lesz a sorsuk, mint később ártatlan családtagjaiknak. 4. lap: Komáromban is megszületett a gettó. A polgármester (4) intézkedését a felettes hatóság nem hagyta jóvá és elrendelte a gettó kijelölését. Június 1-én este 8-ig kellett végrehajtani. Tragikomikus módon történt a kijelölés: "a gettóban lesz a Marianum és a Katolikus Legényegylet és a gettón keresztül vezet az út a keresztény temetőbe is".

Július 1-i 27. szám 2. lap: Zsidó ingóságok igénylése. Leltározás és őrizetbe vétel az eljárás. "Az érdekeltek az erre vonatkozó kormány vagy miniszteri rendeletek megjelenését kísérjék figyelemmel és majd az abban foglalt módon és helyen terjeszthetik elő ezeket az igényeket". Újabb selejtezés a városi közkönyvtárban: "zsidó írók munkáit". 3. lap: "Perzsa bunda a kútban" Padláson rejtőzködő zsidókat fogott el a rendőrség.

Július 29.: Nyugalomba vonult a polgármester (később még rosszabb is történt vele).

Augusztus 12-i 33. szám 5. lap: "Miért telepedtek le a zsidók Dunaszerdahelyen" A cikk kifogásolja, hogy a kisvárosban a lakosság 90%-át tették ki, de jellemző módon nem említi, hogy a település egyetlen kiválóságát, Vámbéry Ármint is ők adták. A következő felvidéki nagyváros, Kassa érdekessége, hogy egy zsidó lapból is értesülhetünk a tragédiáról.

Kassai Zsidó Tanács közleménye (március 27.): "Biztosítunk minden hittestvért arról, hogy nyugtalanságra semmi ok nincs". Lakásváltoztatás, utazás csak a Zsidó Tanácson keresztül.

Április 3-i 2. szám: "A kezdeti izgalmak elültek, valamennyien bizalommal tekintünk a jövő elé ... Rend és nyugalom ... A Zsidó Tanács utasításait a legszigorúbban tartsák be." Rengeteg korlátozó rendelet, értékek, áruk, rádiók átruházásának tilalma. Mivel Kassa vasúti csomópont volt, a deportáló vonatok itt haladtak végcéljuk, Auschwitz felé, a város zsidóságát az elsők között szállították el, még májusban. A város és környékének 12.000 zsidó lakosa közül mindössze 450 tért vissza a háború után. Hiába olvasták a fenti újság felhívását: "Mindenki mindenkiért felelős!", úgy látszik értük nem érzett senki felelősséget. Egyébként a kassai sajtó hangja megegyezik a többi lapok hangnemével. Különösen sok a rendőri jelentés a bujkálók megtalálásáról. Gúnyos hangon ír ezekről a tragédiákról.

Rozsnyón a "Sajó vidéke" c. lap tükrözi az eseményeket. Április 29-i 18. szám: Szigorú rendőrhatósági figyelmeztetés! Akik zsidókat rejtegetnek vagy zsidó vagyont őriznek meg, azokkal szemben a legszigorúbban járnak el és internálják. Más hírek 14 üzlet becsukásáról írnak. A város képviselő testülete a zsidókat a város sétatereiről kitiltotta. Az elkövetkező hetekben csak a hivatalos rendeleteket olvashatjuk, kommentár nélkül. Pl. a csillagot hogyan kell viselni.

Ezért szinte meglepő már a deportálások után a június 10-i 24. szám vezércikke. Dr. Lóska Lajos "Rohanó történelem" c. írása így gyalázkodik: "Még a levegő is jobb, amióta kiközösítették őket ... Idegen test - mondhatnám vadhús ... A nemzet test szervezetében csont idegen test ... A magyar szemnek, léleknek szinte jólesik, hogy eltűntek az üzletek fölül a tipikus nevek, eltűntek az üzletajtókból a zsidó arcok. Ellenségünk álszentesen hivatkozik a magyar lovagiasságra, humanitásra, vendégszeretetre."

Nagyjából hasonló volt a többi városok reagálása is. Kárpátaljai lapokból pl. arról értesülhetünk, hogy Ungváron a polgármester sürgeti a városban felállított két zsidó tábor "kiürítését", értsd lakóinak Auschwitzba szállítását. Kérésének a hatóságok előzékeny gyorsasággal tettek eleget, az Ungváron összegyűjtött kb. 18 ezer zsidót még májusban deportálták. Továbbhaladva kelet felé a nagy múltú és nagy létszámú máramarosi zsidó közösségekre került a sor. A "Nagybánya" c. lap augusztus 6-i 32. számában még Imrédy idézi "Szemben a külföldön terjesztett rémhírekkel, sem a magyar hatóságok, sem egyetlen magyar embernek kezéhez nem tapad egyetlen csepp zsidó vér sem". Az 1944. szeptember 17-i 38. szám már közli az érdekeltekkel, hogy rövidesen értékesítik a zsidóárukat. Készpénzzel kell majd fizetni. A raktárkészleteket kereskedők kapják, míg a "zsidó házakból" kikerült ingóságokat hadiözvegyeknek, hadikárosultaknak juttatják. Az itt berendezett gettóból 6.000 embert hurcoltak el. Elszállításúkig egy üveggyár üresen álló telkein, ill. csűrökben, istállókban tartózkodtak. Pedig itt kevesebb zsidó lakott, mint Máramaros szigeten. Felszámolták Dés hitközségét is. A "Szamos vidéke" c. lapban a híreket különösebb kommentár nélkül közlik, de p1. a Sztojka László által szerkesztett "Szamos völgye" túl kellemesnek találta a város környékén a bungori erdőben létrehozott elkülönítési területet és azt javasolta, hogy "kevésbé szép területen, a nyílt mezőn" helyezzék el a zsidókat.

Máramaros szigeten nagy létszámú, nagyrészt rossz anyagi helyzetben lévő zsidóság élt. Amikor 1940. őszén Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz ez a terület lett az ország legsűrűbben zsidó lakta vidéke. A fenti című lap a többi sajtóorgánumhoz hasonlóan számol be a történtekről.

1944. március 26-i 19. szám 2. lap: "A legsürgősebben birtokba veszik a be nem jelentett zsidó birtokokat is." Többek között 39 - öt holdon aluli - kisbirtokról volt szó.

Az április 2-i 21. szám (Virágvasárnap!) közli a ... kormány négy rendeletét a zsidókérdés gyökeres megoldására (megkülönböztető jelzés, stb.).

2. lap: Csak hat óráig közlekedhetnek zsidók. Az idegen zsidókat azonnal eltávolítják, meg kell jelölni az üzleteket is (a rendőrkapitányság rendelete).

Április 5-i 22. szám: Kötelező a zsidó üzletek szombati nyitvatartása. Április 23-i 25. szám: "A zsidók helyzete Máramaroson" (3. lap) Megindult a gettó-rendszerű internálási folyamat. "Napokon keresztül nem volt szabad elhagyni lakásukat ... Máramaros szigetnek szinte ez az egyetlen nagy problémája most, amelyet kíváncsisággal fűtött érdeklődéssel tárgyalnak az utcákon ... A keresztény kereskedők közt már megtörtént a zsidó üzletek szemrevételezése és mint hírlik, már végbement köztük a megegyezés is ..." Megállapítja: "a keresztény társadalomban sokat segíteni igyekeznek a törvény kijátszásában a zsidóknak ... Ez vagyonmentés". Rendőrileg fenyegeti azokat, akik ilyet tesznek. Az üldözés ideológiai alátámasztására a június 11-i 32. szám 2. lapján Marschalkó Lajos "Tiszaeszlár" c. könyvéből közöl egy részletet.

Július 9-i 36. szám 1. lap: Véglegesen szabályozta a város az elhagyott és megürült lakások igénybevételét. (Természetesen zsidó lakásokról volt szó.)

4. lap: Felhívás a gettóbeli lakásokkal kapcsolatban. Felszólítja a keresztényeket, hogy költözzenek vissza a volt gettó területén lévő lakásokba. Tehát a zsidókat már elhurcolták.

Július 16-i 37. szám: Tacitus "Zsidók nélkül" A vezércikk így ír a deportálásról: "Megtörtént a nagy felszabadítás ... Nagyon jól érezzük magunkat ..." Helytelenítve ír azokról, akik sajnálták a zsidókat: "Fejcsóváló Bálintok ... Aki aladárkodni merészel, a zsidókkal egy sorban a helye." Állandó rovat: "Igényelhető lakások". Sok volt ilyen, hiszen 35 ezer zsidó volt Máramarosban. Sokat mondóak az árverési hirdetmények. Az elárverezett zsidó vagyon tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik. Nagyvárad: A később létesített budapesti gettót nem számítva ez volt Magyarország legnagyobb gettója. Nemcsak a nagy kulturális múlttal rendelkező és a román uralom alatt magyar hazafias magatartást tanúsított nagyváradi zsidóságot, hanem a környékbelieket is bezsúfolták. A lap május 7-i 19. számában már felveti a kérdést: Mi lesz az üzletekkel. Kunder Antal kereskedelmi és közlekedési miniszter nyilatkozata türelmet kér az átállításhoz. Laptársa az "Új Nagyvárad" a német megszállás előtt zsidó vonatkozásban inkább csak érdekességeket közöl, p1. hogy a pesti Andrássy út 60. szám alatti nyilas pártház eredetileg a Chevra Kadisa tulajdonában volt. (február 23-i 44. szám)

A március 28-i 70. szám sokat sejtetően számol be Baky László képviselő belügyi államtitkárrá való kinevezéséről.

Március 29-i 71. szám: Zsidó telefon-előfizetők adatainak bejelentése.

Március 31-i 72. szám 3-4. lap: A zsidókérdés megoldásával kapcsolatos rendeletek. Megnyugtató hangon ír. A hitélet folyik tovább, származása miatt nem tartóztatnak le senkit, ígéri.

A következő napokban törlésekről olvashatunk a Kamarákból (ügyvéd, sajtó, színész). Közli a csillagrendeletet. Április 5-től viselendő, házilag kell elkészíteni, lesz majd egységes jelvény.

Április 8-i 79. szám 4. lap: Zsidó rádiókészülékek bejelentése. Rendeletek: "A sárga csillagot fel kell varrni, nem elég feltűzni."

Április 17-i 85. szám: Endre László nyilatkozatának átvétele a "Magyarság"-ból. Kilátásba helyezi a légitámadások folytatása esetén külön háztömböket létesíteni a zsidók részére a bombázások célpontjainál. Rosszindulatúnak kommentálja az ún. erdélyi mentesítésekről szóló 2220-941. sz. rendeletet.5 (április 18-i 86. szám)

Április 21-i 89. szám 3. lap: A zsidó vagyon bejelentése nyomtatványai még nem érkeztek meg Nagyváradra. Szerkesztői üzenetekben is tükröződik a "korszellem". Származási kérdésekkel fordulnak a laphoz és megnyugtatólag hat a válasz: "Ön nem zsidónak számít." Április 28. - Zsidó vagyon bejelentés. Bezárt zsidó üzletek is kötelesek alkalmazottaikat fizetni. Ugyanebben a számban egy hír utal a kassai elkülönítésre ("Téglagyári tábor"). (5)

Április 29-i 96. szám: Rendelet rendelet hátán (zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége, zárgondnokok kinevezése).

Május 1. - Zsidó írók, szerzők névsora. De ennél végzetesebb a hír: "Endre László belügyi államtitkár nagy fontosságú tárgyalása Nagyváradon" (97. szám 5. lap).

A deportálások fő szervezője országos szemleutat tartott. Útvonala: Kassa-Sátoraljaújhely-Munkács-Szatmár-Székelyföld-Dés, Vészjóslóan megegyezett a későbbi deportálási sorrenddel.

Május 3-i 99. szám: "Nagyváradon is megkezdték a zsidók gettóba telepítését" - így a főcím. Részletes tudósítások a 2. és 3. oldalon. Megígéri keresztény olvasóinak, hogy a "zsidók felszabadult lakásaiból fognak a mostani lakásuknál sokkal megfelelőbb és igényesebb lakást kiutalni". 30 ezer zsidó lakosból mindössze 6 orvost mentesítettek, hogy kezeljék a keresztény lakosságot. Érdekes, hogy a gettóba nem volt szabad tűzifát vinni. (6) Tudták a készülő deportálásokat? Igyekeznek a lakosságot érdekeltté tenni zsidó üzletekből lefoglalt ruha és élelem kiosztásával. Május 6-i 102. szám 3. lap: Sündermann német helyettes sajtófőnök szerint Sztálin is zsidó származású.

Sok az apró hír: "Meg akarta vesztegetni a rendőrt (egy család szökési kísérlete)" (május 8-i 103. szám 5. lap).
A következő lapon is hasonló hír: "Internálják a gettó elől menekülő zsidókat" Ezek után már szinte lényegtelen, hogy törlik őket az Ügyvédi Kamarából (május 13.).

Május 16-i 110. szám 4. lap: Március 22. utáni áttérések nem mentesítenek. Ez Nagyváradon mintegy 200 főt érintett.

Május 17. - Endre László nyilatkozata egy berlini lapban a zsidókérdésről, amelynek megoldása Magyarország valamennyi többi problémáját rendezné.

A május 20-i 24. szám is a zsidók vagyontárgyaival foglalkozik.

Május 25-i 117. szám 7. lap: A nagyváradi zsidóság útja a Váraljától a mai gettóig. "... a fák nem nőnek az égig ..."

Június 3-i 124. szám: Század eleji képzelt riport Bartha Miklóssal a zsidókérdésről.

Június 12-i 130. szám: "Zsidótalanítás" Tíz teherautó kezdte meg a gettóban maradt ruha, bútor elhordását és raktározását. Három hét múlva visszaköltöznek a keresztények. (7) Más cikk: Baky és Endre László szegedi látogatásáról számol be. Ott még volt gettó. A nagyváradi zsidóság tragédiája befejeződött.

Nagykároly: A "Szatmár Megyei Közlöny" c. lap követi az eseményeket. 1944. április 1-i 17. szám: Megjelentek az új zsidórendeletek.

Április 15-i 19. szám: Bezártak minden zsidó üzletet. A polgármester "még aznap intézkedett" 66 üzlet telefonjára.

Május 6-i 23. szám: "Megkezdődött a zsidók egy helyre telepítése" (kijelölték a gettót). 15 négytagú bizottság működött. "Mindenütt szó nélkül tettek eleget a felhívásnak és miután értékeiket elismervény ellenében beszolgáltatták, csoportosan vonultak kényszerlakhelyek felé." 2.255 főből mindössze hét kivételezett maradt lakásában. (8)

Május 13-i 24. szám: A főispán uszító beszéde: "Több feladat vár ránk mint más, a zsidóság által meg nem szállt vármegyében." Sajtóvita a Nemzeti Szocialista Párt és a Nyilaskeresztes Párt között, hogy kiknek volt nagyobb része a zsidók "összeszedésénél és elszállításánál" (május 20-i 25. szám).

Június 17-i 30. szám: "Zsidó nő bújtatása a Sas utcán. Őrizetbevétel, internálás" Ez már a deportálásból megszökött és elrejtőzött emberekről szól.

Szamos (Szatmárnémeti) : Március 31-i 73. szám: A zsidórendeletek mellett egy baljóslatú hír: "Vitéz Endre Lászlót a Belügyminisztériumba rendelték szolgálattételre" Másnap már így ír az újság: "Gyors és határozott rendszabályokra van szükség."

Április 6-i 78. szám 3. lap: Befejezést nyert a zsidó lakások bejelentése. Szobánként min. 3 személynek kell laknia.

Április 8-i 79. szám: "A jelvényviselést (sárga csillag) szigorúan fogják ellenőrizni." Ezt többek között az ún. Magyar Megújulás Pártja vezetősége is kérte.

Április 18-i 86. szám: A zsidókkal összejátszó keresztények üzletét is hatóságilag lezárták. Öt napi elzárásra ítéltek egy leányt, mert nem szabályszerűen viselte a sárga csillagot (szvetter alatt hordta). Utazási tilalom megsértői 40-90 nap fogságot kaptak. Sok rendőrbüntetői ítélet zsidó ügyekben, keresztények ellen is.

Május 12-i 107. szám 3. lap: A szatmári zsidó birtokok kiigénylőit rövidesen kielégíti a városi közjóléti szövetkezet.

7. lap: Látogatás a zsidótalanított ócskapiacon. Büszkén jelenti ki "a zsidók nem hiányoznak".

Május 16-i 110. szám: Zsidónők letartóztatásáról számol be, "Táborba szállítás elől bujkáltak".

Május 17-i 111. szám: Elkobzások, zsidó értékek utáni kutatás. Zsidó bújtatásért 30 nap fogházakat osztanak ki.

Május 21-i 113. szám: Hatezren kértek Szatmáron a zsidóktól elvett ruhaneműkből. Sok bejelentés zsidó értékek rejtegetéséről.

Május 26-i 118. szám: Az erdőkbe menekült 15 zsidót szedtek össze a hatóságok és a lakosság. Volt, aki még előbb rablók keze közé került. Június 12-i 130. szám: "Bravúros nyomozás után" 15 megbújt zsidót találtak egy befalazott pincében. Az embereknél jóval többet foglalkozik a lap az esetleg elrejtett zsidó értékekkel.

Június 21-i 138. szám: A szatmári zárt tábor területén 14 elrejtőzött zsidót fognak el a csendőrök. Egy házaspár tíz gyermekével került a pribékek kezére. Deportálásra utaló mondat: "A zsidók elszállításakor megindult a kutató munka ... Ruhanemű, fehérnemű találtatott." Elrejtőzöttekre utal a szenzációsnak szánt cím: "Két befalazott zsidó Szatmárnémetin" Szilágysomlyó: 1944. április 9-i 14. szám 2. lap: A zsidókérdés megoldására vonatkozó első rendeletek.

Április 23-i 15. szám 32. lap: A zsidókra vonatkozó rendeletek végrehajtása. "A helybeli Magyar Kir. Rendőrkapitányság Szilágysomlyón is gondoskodott ... Előírt megszorítások: jelvény, rádiók beszedése, telefon kikapcsolás stb. Hat személy letartóztatása "bizonyos gyanús okok miatt.

Április 30-i 16. szám 1, 2. lap: Beszámoló a kommunistaellenes nagygyűlésről, amelyen érdekes módon főleg a zsidósággal foglalkoztak. Elismeri, hogy "Nem volt a lakosság részéről oly mértékű érdeklődés, mint amit elvártunk volna."
3. lap: Korlátozták a zsidók élelmiszer adagjait (havi 30 dkg cukor, heti 10 dkg marha vagy lóhús).

4. lap: A zsidók zárolt vagyonából senkinek sem szabad venni, sem eladni. A lap hangvétele egyre uszítóbbá válik.

Május 7-i 17. szám 1. lap: A zsidórendeletek foganatosítása Szilágysomlyón. Uszító hangvételű cikk: "Aki batyuval jött, batyuval megy" .

Május 14-i 18. szám 2. lap: "A sajnálkozó arcok ..." A cikkíró megfenyegeti a "zsidó barátokat".

3. lap: A rendőrségi hírek rovatban beszámol arról, hogy helyi lakosok "loptak a zsidó táborból". Az elhelyezés körülményeire mutat a meghatározás: "A helyi zsidó iskola udvarában létesített ideiglenes táborban". A végső fázisra utal a következő cikk címe: "Elrejtőztek az összeszedés elől". Május 3-án reggel a kitelepítés elől elbújt néhány üldözött. Szűkszavú jelentés szerint Budapestre internálták őket. A X. rendőrkerületben, Székelyföldön is hasonlóképpen történtek a dolgok. Nézzük a Kézdivásárhelyt megjelenő "Székely újság" hogyan vall ezekről az időkről!

1944. május 14-i 20. szám 1. lap: "Papírlapok" c. írás: "Kézdivásárhelyen is felszámolásra került a zsidókérdés, és ezzel kapcsolatban a zsidó vagyon ... Minden vagyon és érték, ami a leltározásnál papírra került, azonnal az állam tulajdona ... Így, aki valamit elrejtett vagy be nem szolgáltatott a zsidó vagyonból, az államot károsítja meg." Május 21-i 21. szám 1. lap: Magyar feladatok (részlet Rajniss Ferenc beszédéből) "A reakciósok, a baloldali elemek és a zsidóság szövetsége". Furcsa párosítás.

2. lap: Mázsánként 6 pengőt érnek a zsidó írók könyvei (tudniillik a zúzda számára).

Május 28-i 22. szám 4. lap: A Zsidókérdés Kutató Magyar Intézet helyiségének új címe: ... Azért közli az információt, mert leveleket vár vidékről.

A kolozsvári gettó

Az egyik legrosszabb magyarországi gyűjtőhely volt. 18 ezer emberre 15 vízcsap jutott, a csendőrök nagyon kegyetlenül bántak a gettó lakóival. Állítólagos értékeiket kínzással próbálták megszerezni. A "Magyar Nép" c. újság így ír. Már a német megszállás előtt uszító hangvételű cikkeket közöl.

Február 12-i 7. szám 119. lap: A teheráni szovjet nagykövet adományt vett át Palesztinából.

Február 19-i 8. szám 123. lap: Az osztályharcról írva Marxot családiasan csak Mordecháj néven emlegeti. Még a március 15-i ünnepi cikk is zsidóellenes.
Április 1-i 14. szám: "Idegen hódítás helyett magyar önvédelem" - írja. Kárörvendően kommentálja a jogtipró rendeleteket. Még a kulturális rovat is aktualizál.

Április 8-i 15. szám: Luther Márton zsidóellenes könyvét ismerteti. Negyedszázados évforduló kapcsán sokat emlékezik 1919-re. Olyannyira antiszemita, hogy még az ellenforradalomban részt vett zsidók szerepét is átértékeli".

Június 3-i 23. szám: Dávid Iván "A bözödújfalusi árnyék" (362. lap) A szombatosokról írva olyan kifejezéseket használ "lélekvásár, megtévedt falucska". Egy mondata utal a szerencsétlen székely parasztok tragédiájára: "Néhányan csillaggal bekerültek a zsidó táborokba".

Június 24-i 26. szám 407. lap: Miután a vidéki zsidóságot már elhurcolták, különösen tendenciózusak azok a cikkek, amelyekben fájlalja, hogy Budapesten még nem került sor a deportálásra. Felnagyított adatokat közöl az állítólag Budapesten élő 300 ezer zsidóról. "Beszivárgás" - figyelmeztet. Foglalkozik a feloszlatott zsidó egyesületek vagyonával, amelyet -szerinte - a Magyar Zsidók Szövetsége kapott meg. Könyvtárat, irattárat a Zsidókérdést Kutató Intézet vett át.

Másik kolozsvári napilap volt a "Magyar Újság" .
Február 26-i 45. szám 2. lap: Keresztlevél hamisítás magyar zsidóknak Bukarest, Braila stb. helyeken.

Április 1-i 73. szám: Nagybetűs cím az új zsidórendeletekről. Az eddigiek csak megnyitották a sort.

Április 12-i 81. szám: Címlapon "A zsidó értelmiségiek 50%-át el kell bocsátani."
2. lap: "2.000 zsidó lakást a kibombázottaknak."

Április 17-i 85. szám 3. lap: "Zárolták a zsidók betétkönyveit és folyószámláit."

86. szám 3. lap: "26 ügyvédi kamarai tagot érint a zsidótörvény."

88. szám 2. lap: "Saját hitsorsosát csapta be a zsidó fiatalember" (munkatáborból való kiszabadítás címén 6.000 pengőt vett fel). Április 21-i 90. szám: "Zsidó üzletek lezárása"

92. szám: "Hogyan igazolhatja valaki keresztény származását?"
Április 23-i 94. szám: "Rovás. Az érdem dönt a lezárt zsidó üzletek kiutalásánál. "

Április 28-i 95. szám 1. oldal: Igénybe lehet venni a zsidó lakásokat. "Először a hadműveleti területekhez közel eső országrészen hajtották végre a teljes zsidótalanítást" - írja Kárpátaljáról. Még cáfolja az ország belsejéből való kitelepítést!

Május l-i 97. szám: "A magyar kereskedők is vannak olyan jó üzletemberek" (utalás a kétkedő hangokra).

Május 4-i 100. szám: Tulajdonképpen beszámoló a deportálásokról. A címlapon nagybetűvel: "Megkezdték 17 ezer zsidó eltávolítását a város területéről." A gettóból, ahová kerültek, 3 hét múlva már Németországba vezetett az út. Álnokul azt írja, hogy az átköltöztetés "a legnagyobb rendben és udvarias légkörben zajlott". Az életben maradtak másra emlékeztek, nehogy a részvét feltámadjon a lakosságban, rendszeresen közöl olyan rémhíreket, mint p1., hogy a zsidók összetépik és elégetik a pénzt.

Ezek után már nem sok jelentősége volt a 117. sz. közleménynek arról, hogy a zsidók nem látogathatják a sporteseményeket.

Június 3-i 124. szám: Még eszmefuttatást közöl az USA és a magyar zsidók állítólagos kapcsolatáról, majd a 127. szám híre: "Betörő bandák fosztogatják a lepecsételt zsidó lakásokat", már az elhurcolás utáni helyzetet tükrözi.

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő "Székely Nép" c. lap nyári cikkei is a már eltávolított zsidó lakosság vagyonán való osztozkodásról szólnak. Július 6-i 150. szám 4. lap: Iparhatóságtól kell kérni a zsidó üzletek kiutalását. Úgy látszik sok volt a jelentkező, mert lelkükre köti "több önmérsékletet az igénylésnél".

Hasonlóan játszódtak le az események a Jugoszláviától visszacsatolt délvidéki területeken is. Itt már áprilisban voltak kisebb összegyűjtések a Tito-partizánok közelségére hivatkozva.

"Újvidéki Reggeli újság - 1944. január 27-i 22. szám 6. lap: Kivételezett zsidók kaphatnak piaci és vásári árusítási engedélyt.

Január 31-i 25. szám: Érvényes-e a külföldön történt vallásváltoztatás. Közigazgatási Bírósági elvi jelentőségű határozata. A válasz: "Nem, még akkor sem, ha ezt külföldi közokirat tanúsítja, még 1895. (!) előtti esetekben sem.

A német bevonulás után megsokasodnak a közlemények.
Március 29-i 72. szám 4. pont: Jelentkezniük kell a zsidó telefonelőfizetőknek.

Március 30-i 73. szám 2. lap: Megalakult a Zsidó Központi Tanács. "Arra hivatott, hogy mint illetékes szerv, a hatóságokkal az érintkezést fenntartsa." Ez a testület a németországi Judenrat mintájára a zsidó közösségek felszámolásában működött közre. Ugyanebben a számban rövid hír: "Engedély nélkül utazni tilos".

Március 31-i 74. szám 2. lap: A kormány fajvédelmi törvény alapján rendeletekkel szabályozta a zsidókérdést. Eszerint a zsidónak nem lehet gépjárműve, keresztény háztartási alkalmazottja, a közszolgálatból elbocsátották, kamarákból törölték. Ennél súlyosabb a "megkülönböztető" jelvény, a sárga csillag viselése. "Ki tekinthető zsidónak?" - ugyanaz a szá,m, 4. lap.

Roosevelt elnök zsidóvédő felhívásával kapcsolatban a német távirati iroda az USA-ban élő négerek és mexikóiak rossz sorsát állítja szembe. Április 5-i 78. szám 4. lap: Kiegészítő kormányrendelet a megkülönböztető jelzés viseléséről (tilos egyenruhát viselni, tehát zsidó nem hordhat egyenruhát).

Április 5-i 78. szám 5. lap: Külföldi kitekintés: A szlovák gazdasági és pénzügy minisztériumok sok zsidót kapcsolnak ki a gazdasági életből. Ismét sokan kerülnek munkatáborokba. Ezentúl naponta korlátozások: utazás, rádió.

Április 11-i 81. szám 5. lap: A Zsidó Tanács "nem hatóság, hanem csak a hatóságok végrehajtó szerve".

Április 12-i 82. szám 5. lap: Baky László belügyi államtitkár nyilatkozata: "A bombakárosultak igényeit a zsidóság terhére elégítik ki." (Főleg lakásokra céloz.) Hazug módon nyugtatgat: "A zsidóknak, akik betartják a rendelkezéseket, nem lesz bántódásuk."

Április 15-i 85. szám 4. lap: Vagyonbejelentés, zárolás hírei.
Aprólékosság jellemzi a rendeletek végrehajtását: A sárga csillagot nem szabad csak feltűzni, hanem fel kell varrni a kabát külső részére. (április 17-i 86. szám 6. lap)

Április 25-i 93. szám 4. lap: Egy apró hír: "Endre László államtitkár Kassán megtekintette a zsidók számára kijelölt körzetet" - azaz a gettót. Érdekes, a zsidó tulajdonban lévő tüzelőkészlet bejelentésének elrendelése. Már tudták, hogy télen már nem lesznek itt a zsidók? Sok a vagyoni tárgyú cikk. Sok a letartóztatás "zsidó vagyon rejtegetése" miatt.

Május 4-i 101. szám 4. lap: A félvér kérdés rendezése. Ez a vegyes házasságokra vonatkozott. Sokat mondó felhívás: "Zsidó lakások leltározásához megfelelő díjazás ellenében intelligens férfiakat felvesz a város."

Május 13-i 109. szám 6. lap: Ne zaklassák a hatóságokat a zsidó üzletek kiutalásáért. Erre utal az átvett MTI jelentés is: "Tömegesen érkeznek a zsidó üzletek átvételére, zsidó árukészletek és üzlethelyiségek kiutalására irányuló kérvények." Kis türelmet kér majd a "számbavétel" után. A gettósítás után kevesebb a helyi hír.

Május 20-i 114. szám 4. lap: Zsidó nem járhat színházba, moziba, hangversenyre. Vendéglők látogatásában is korlátozták őket. Júniusban budapesti hírek az összeköltöztetésekről.


Vázlatosan tekintettük át a visszacsatolt területek magyar sajtóját. Nem törekedtünk a teljességre, de talán sikerült képet adni a korszellemről és adalékokat szolgáltatni a magyar hivatalos szervek és a lakósság viselkedéséről. Szomorú olvasmány ezeknek a városoknak a korabeli újságai. Mégis tanulságos, hiszen gondoljunk csak a régi mondásra: "Aki a múltat elfelejti, annak még egyszer át kell élnie azt."

A korszak magyar sajtójára még a háborús viszonyok között is a sokrétűség volt a jellemző. Természetesen politikai elkötelezettségüknek megfelelő hangnemben foglalkoztak már az előző években is az ún. zsidókérdéssel. Annál inkább figyelemreméltó, hogy a megszállás után meglehetősen egyöntetűen tolmácsolták az eseményeket. 1944. április első napjaiban minden kommentár nélkül közölték az országos rendeleteket (csillagviselés, utazási tilalom stb.). Amikor a helyi hatóságok megkezdték a zsidók "összeköltöztetését", azaz a gettók felállítását, meglehetősen tárgyszerűen, gyakorlatiasan írtak a tudnivalókról. Kevés hírt közöltek a gettóból, ezek viszont hazug módon a valóságosnál sokkal jobb viszonyokat állítottak olvasóik elé. Szinte általános az élénk helyi érdeklődés az elkülönítettek javai (üzlete, lakása stb.) iránt. Külön hírekben nyugtatják meg a közönséget, hogy ezek hamarosan szétosztásra kerülnek. A szörnyű terv utolsó magyarországi fázisa, az elszállítás után rövid hírek szólítják fel a keresztény lakosokat a "volt zsidó lakóterület"-re való visszaköltözésre.

Jegyzetek

1. Ezek a számok a becsült adatok, tartalmazzák a későbbi megkülönböztető rendelkezések hatálya alá eső személyeket. Más adatok, amelyek csak az ún. zsidó nemzetiségűeket, ill. csak az izraelita vallásúakat összesítik, jóval szerényebb számokat adnak. Ezekben az években a menekültek is emelték a zsidóság létszámát.
2. A korabeli zsidó sajtó sűrűn hivatkozott azokra a zsidókra, akiket lecsuktak vagy kiutasítottak az idegen hatóságok. Különösen a románok üldözték a zsidókat.
3. Voltak időszakok, amikor az utódállamok zsidó lapjai színvonalasabbak voltak a magyarországiaknál. Nem voltak olyan asszimilánsok, érvényesült a cionizmus.
4. Alapy Gáspár polgármester - egyedül a magyar városok vezetői közül - megpróbált tiltakozni városa zsidó lakosainak elhurcolása ellen. Egyedüli eredmény, amit elért, az volt, hogy őt is elvitték és meggyilkolták.
5. A kormányzó azokat a zsidókat, akik az idegen uralom alatt a magyarság melletti kiállásért börtönben voltak, mentesítette a zsidótörvények alól. Sajnos, a hatóságok ezt gyakran nem hajtották végre.
6. Előszeretettel jelöltek ki zsidók számára emberi lakhelynek teljesen alkalmatlan helyeket, pl. téglaszárítókat.
7. Ilyen apró hírek mutatják, hogy megtörtént a zsidók elhurcolása.
8. Gyakran - helyi túlkapásként - a kivételezést nyertek családtagjait is bevitték a gettóba, így ők is kénytelenek voltak ott maradni.