Frőhlich Róbert főrabbi: Háborús responsumok

V. Kereszt viselése

 Következő példánk magyar viszonyok között is érvényes, hiszen az egyenruha egyik tartozéka lehet a címerrel díszített sapka. A címer pedig a koronát is ábrázolja, melynek tetején ott a kereszt.

Kérdés:

Egy zsidó ápolónő kérdése: parancsot kapott, hogy a “dögcédulájával” együtt viselje a keresztet is. A kérdés azért merült fel, mert a Csendes-óceán déli vidékén történő esetleges partraszállás esetén a bennszülöttek, mint az sok esetben már megtörtént, egyedül a keresztet tekintik a barátság biztos jelképének. Zsidó létére hordhatja-e a keresztet?

Válasz:

A Jóre Déá 178,1 részében - ahol a nem zsidó öltözéket viselő zsidók kérdéséről van szó, arról, hogy ez mikor megengedett és mikor tiltott - Sifthe Cohen magyarázata szerint üldözés idején egyértelműen megengedett a zsidók számára, hogy nem zsidó öltözék viselésével álcázzák magukat. Így, ha az lenne a kérdés, hogy az Európában harcoló zsidó katonáknak megengedett-e zsidó identitásuk álcázása oly módon, hogy “dögcédulájukat” a “H” betű nélkül viseljék azért, hogy ha náci fogságba kerülnek, ne kerüljenek más elbírálás alá, a válasz bizonyosan “Megengedett” lenne.

A zsidó identitás ilyen álcázása azonban nem megengedett a déli tengereken, ahol nem merül fel a zsidók üldözése. Ugyanakkor jelen esetben a kérdés nem a zsidó identitás álcázása, hanem a keresztnek a déli tengerek bennszülöttjei barátságának elnyerése céljából történő viselése. Hiszen ők megszokták, hogy a keresztet a barátság szimbólumának tekintsék. A törvény erre vonatkozóan teljesen egyértelmű.

Sulchán Árúch, Jóre Déá, 141, 1: Joszéf Káró azt vitatván meg, hogy mely szobrokat kell bálványnak tekinteni és melyeket nem, ezt mondja: a falvakban álló szobrok bálványoknak tekintendők, minthogy ezeket azért állították, hogy előttük az emberek meghajoljanak. A nagy városokban álló szobrok viszont nem tekintendők bálványoknak, minthogy ezek pusztán a város díszítésére szolgálnak. Ehhez Mose Iszerlesz magyarázata: “Tiltott az a kereszt, ami arra való, hogy előtte meghajoljanak. A pusztán mementóként a nyakon viselt kereszt azonban nem tiltott¹.” A törvény tehát egyértelmű.

A törvény nem tiltja a keresztnek az ápolónő által szándékolt viselését, ám - minthogy ez az általános zsidó nézettel ellentétes - a Bizottság² tartózkodik attól, hogy ebben az ügyben tanácsot adjon az ápolónőnek. Saját magának kell eldöntenie³, hogy mennyire súlyos a veszély és mennyiben segítene rajta ennek a jelképnek a viselése.

¹Ennek értelmében tehát a magyar katonai egyenruhát kötelezően díszítő kereszt viselése sem tilos.
²Ortodox, konzervatív és reform rabbikból álló bizottságot hoztak létre a II. Világháború előtt Amerikában, melynek feladata a katonai körülmények között felmerülő haláchikus problémák megoldása volt. Dolgozatunk javarészt e Bizottság responsumait tartalmazza.
³Ebből is látszik, hogy a halácha nem adhat egzakt útmutatást minden pillanatban. Vannak esetek, amikor a vallástörvény csak javaslatot ad, s a döntést az egyén lelkiismeretére bízza. Utat mutat, de nem kényszerít.