II. A mikve
A zsidó családi élet tisztaságának
illetve a rituális tisztaságnak elengedhetetlen feltétele a fürdő, azaz a mikve.
Mikve céljára nem felel meg bármilyen úszómedence, szigorúan szabályozott mind a
mérete, mind a felhasználható víz eredete. Következő kérdésünk mai magyar
viszonylatok szerint nem túl gyakori, de előbb-utóbb még itt is fontossá válhat.
Kérdés:
Egy katona a következő kérdést intézte
a rabbihoz: felesége a laktanya közelébe költözött. Azon a környéken azonban nincs
olyan zsidó közösség, melynek megfelelő mikvéje lenne. Mi a teendő?
Válasz:
Mikve híján teljesen megengedhető
folyót használni, feltéve, hogy ez a folyó nem szárad ki nyáron teljesen, azaz nem
kizárólag esővíz táplálja (L. Jóre Déá1
201, 2, Iszerlesz2 megjegyzése.), az óceán és patakok táplálta tavak (l. m.
Mikvot3 V,4. Ugyancsak: Toszáfot Jom-tov kommentárja Pará VIII 8-hoz).
Mindezekben az esetekben fürdéskor elegendő víz kell rendelkezésre álljon a teljes
lemerüléshez.
A nő által használt fürdőruha minden
esetre elég bő kell, hogy legyen ahhoz, hogy a víz akadálytalanul eljusson a bőr
minden részéhez4.
1
A Sulchán Áruch Rabbi Joszéf Káró fő műve, mely négy kötetben foglalja össze a
zsidó élet törvényeit. Jóre Déá traktátusa foglalkozik a mindennapi élet és a
rituális tisztaság törvényeivel.
2 A Remó, azaz Rabbi Mose Iszerlesz , nagy tekitélyű Sulchán
Áruch kommentátor, kinek a törzsszöveghez fűzött megjegyzései bekerülve a Sulchán
Áruchba maguk is törvénnyé váltak. A Remó kommentárjai azonban csak az askenáz
(lásd lent) közösségekben érvényes törvények.
3 Talmudi traktátus.
4 A Mikvében való megtisztulás alapvető
feltétele, hogy a víz mindenhol érje a testet. Mivel itt nyilvános vízről van szó,
így engedélyezik a fürdőruha használatát, mely egyébként a Mikvében tilos, de
azzal a megjegyzéssel, hogy a lehető legtöbb helyen érje a víz a testet.
|
