"Rabbi volt már akkor is, amikor “rabbi“ még nem volt. Ilyen paradox
megállapítással kezdené meg ezt az értekezést megboldogult rektorom." Írta az
IMIT1 1936-os évkönyvében megjelent tanulmányában2
intézetünk, egyetemünk végzett növendéke, néhai Dr. Weisz Pál
hódmezővásárhelyi rabbi, később debreceni főrabbi, majd Izraelbe alijázván (Méir
Weisz néven), a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. E tanulmányát, melynek
kezdősorait idéztem "a rabbik rabbija" epitetonnal illetett Dr. Blau Lajosnak3,
akkori nevén az Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet az évben elhunyt harmadik
rektora emlékének ajánlotta.
Néhai Blau Lajos írta a Magyar Zsidó Szemle c. folyóiratban, 1924-ben:
"Változott a név, de nem változott a cél, változott forma, de nem változott a
tartalom."4 E látszólagos kis kitérő után rátérek a tárgyra, az
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Szentírás- és Talmudtudományi Tanszékének
történetére, amelyet Weisz Pál szavait variálván így kezdem: Az Országos
Rabbiképző-Zsidó Egyetem Szentírás- és Talmudtudományi Tanszéke volt már akkor
is, amikor az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Szentírás- és Talmudtudományi
Tanszéke még nem volt, ugyanis Intézményünket a tavalyi évben akkreditálták,5
így Tanszékünk a mai formájában 2000-ben alakult meg 1877 óta működő
intézményünkben.
Blau Lajos szavait pedig változatlanul hagyván: "Változott a név, de nem
változott a cél, változott forma, de nem változott a tartalom."
Így hát először is
a Tanszék látszólagos történetének hiányában az Országos Rabbiképző-Zsidó
Egyetem történetével kezdem e rövid értekezést, majd utána az eddigi- és a
jelenleg is folyó Szentírás tanítását ismertetem. A magyar rabbiképző
keletkezésének története néhány év híján két évszázadra nyúlik vissza. A
történet Dávid Friesenhausen,6 bajorországi születésű, Magyarországra
vetődött, felvilágosodott, komoly héber és világi tudással megáldott
egyéniséggel, matematikussal, asztronómussal, mechanikussal kezdődött a XIX. század
elején. Friesenhausen a fürthi jesivában (a hagyományos zsidó stúdiumokkal /főként
a Talmud tanulása/ foglalkozó felsőbb iskola) tanult, majd később Berlinben a
hászkálá7 központjában élt, innét az északkelet-magyarországi
Hunsdorfba8 költözött. Hunsdorfból Sátoraljaújhelyre került, ahol
dájánként9 működött nyolc évig, majd továbbvándorolt
Gyulafehérvárra, ahol a halál is érte.