Kármán György c. egyetemi tanár:
A Rabbiképző kántora és komponistája: Feleki Rezső


Elhangzott a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat, A Rabbiképző kántora és komponistája: Feleki Rezső című előadásán a Liturgia Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2007. november 27-én)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves hallgatóim,

ma, amikor a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat keretében a Rabbiképző kántorára és komponistájára: Feleki Rezsőre emlékezünk, egyben az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem fennállásának 130. évfordulóját is ünnepeljük, a jeles évforduló bátorít fel arra, hogy felidézzük a régmúltat is. Tesszük ezt annak érdekében, hogy érthető legyen, miért volt az a közel három évtized, az ötvenes évektől 1981-ig, az Országos Rabbiképző zsinagógájának zenei ’’aranykora’’, amelyben a cházán: Feleki Rezső főkántor volt.

A XIX. század meghozta Európában, így Magyarországon is a zsidó vallás egyenjogúsítását. Gyönyörű zsinagógák épültek, ezek nagy befogadó térrel rendelkeztek, ahol az előimádkozó felkészültsége a judaisztikai tudás mellett, énekesi, zenei képzést is igényelt. E kettős követelmény oktatása kezdődött meg 130 évvel ezelőtt egyetemünkön Friedmann Mórnak köszönhetően, aki a Dohány utcai zsinagóga főkántoraként a magyarországi neolog kántorképzést megalapította. Friedmann Mórt judaisztikai és zeneszerzési tanulmányai mellett, a cházánutra Ruben Goldmark, annakidején sopronkeresztúri főkántor, Goldmark Károly zeneszerző édesapja, majd Solomon Sulzer bécsi főkántor tanította. Ő vezette be neolog istentiszteleteinken a mai napig élő zenei gyakorlatot. Művészete, pedagógiai munkája alapozta meg a magyar és a magyar származású cházánok világhírnevét.


Feleki Rezső, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem zsinagógájának egykori főkántora és tanára is e cházánok közé tartozott. Istenáldotta, gyönyörű basszbariton hangjával, zenei tehetségével, énektudásával és szuggesztív előadói képességével, évtizedeken át meghatározta istentiszteleteink liturgikus zenei színvonalát.

Életéről röviden. 1900-ban született. Tanult énekművész volt. Jó barátja, Ernster Dezső, a világhírű operaénekes tanácsára német operaszínpadokon kezdte el működését, az 1920-as években. Az operaszínpadon mégsem tudott érvényesülni, mert az operaelőadásokkal járó feszültséggel nem tudott megbirkózni. Visszatért Budapestre, dalénekléssel foglalkozott és hangversenyeken lépett fel. 1927-ben a Dohány utcai zsinagóga másodkántorának nevezték ki. Ebben a minőségben szerezte meg judaisztikai tudását, kiválóan olvasott Tórát és elsajátította a hétköznapok, szombatok és az ünnepek zenei liturgiáját.

A II.Világháború után a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola énektanáraként fiatal énekeseket nevelt. Egyik leghíresebb növendéke Kelen Péter, a Magyar Állami Operaház művésze. Másik kiváló tanítványa: Fekete Mária tanárnő, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ének Tanszakának vezetője. Ő énektechnika tanárunk: Székelyhidi Hajnal operaénekes mestere. Így Feleki Rezső örökségét egyetemünk Kántor Szaka tovább élteti.

Feleki Rezső rövid ideig a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának szólistája is volt. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója, (emléke legyen áldott), a zsinagóga kántorának kérte fel. Orgonakísérője 1967-ig Doff Imre, a Frankel Leó utcai körzet főkántora volt. 1968-tól a kíséretet főkántor úrtól vettem át és Kovács Zsuzsa adjunktussal együtt láttuk el ezt a funkciót. Feleki Rezső előimádkozói és énektanári működését 1981-ig - haláláig - töltötte be. November 19-én, 26 esztendővel ezelőtt kísértük utolsó útjára a rákoskeresztúri temetőben.

A XIX. század nagy cházán zeneszerzőinek, Sulzernek, Lewandowskynak, Friedmannak követőjeként saját műveket is alkotott. Zsinagógánkban ma is felcsendülnek dallamai: a ’’Mi sebérách’’ szombaton délelőtt, a 92. zsoltár, vagy a Kidus pénteken este. Emlékét így őrzi kiváló utóda, Tóth Emil főkántor úr és a közösség.- Rögtönözni is tudott, a cházánut hagyományait ezzel is folytatta. Számos alkalommal, egy-egy istentisztelet előtt, kedves humorával közölte velem, hogy ezt és ezt az imát, ma "Hasmanovszkytól énekeljük..." Vagyis: rögtönözzük. - Közel kétméteres, magas termete, az ókori főpapok emlékét idézte. Közvetlen emberségéért, jóságáért, mindenki tisztelte, szerette.

Emlékülésünk alkalmából, mindhárom szerzeményről szólunk. Az első ima az a ’’Mi sebérách’’, amelyet minden szombaton a Tóraolvasás után mondunk el. A szöveg mesterünk, Scheiber Sándor kutatásai alapján, i.sz. a VII.- XI. században keletkezhetett, amelyben az Örökkévaló áldását kérjük a gyülekezetekre, hitközségekre, a jótékonykodókra és mindazokra, akik a közösség ügyeit
intézik.

Feleki Rezső az ima hagyományos dallamait dolgozza fel. Részben az eredetit megtartva, részben ezeknek stilizált, saját melódiáival kiegészítve alkotott egységes kompozíciót. Az énekszólam alaphangja kérő, hiszen áldásért könyörög, zenei szakszóval élve: moll jellegű. Olykor az eget ostromolja. Ám az ima utolsó mondata fényesen, dúr hangnemben, az Örökkévaló iránti hitünkben és bizalmunkban ragyog:

’’VÖJISLÁCH BRÓCHÓ VÖHÁCLÓHÓ BÖHOL MÁÁSZÉ JÖDÉCHEM, IM KOL JISZRÓÉL ÁCHÉCHEM, VÖNAJMÁR OMÉN.’’

’’És áldja meg sikerrel minden tevékenységüket, testvéreikkel, egész Izraellel együtt! Ámen.’’


A magyarországi zsidó közösség, főleg a holocaustot túlélt idősebb generáció, számos nagyhírű cházánra emlékezik, ám működésükről hangzó anyag nemigen maradt meg. Feleki Rezső kivételt képez. Ennek történetéhez néhány személyes élményemről szeretnék beszámolni.


1958-ban, végzős Zeneművészeti Főiskolás növendékként ismertem őt meg. Akkoriban arra kérte a Főiskola Tanulmányi Osztályát, hogy küldjenek hozzá egy fiatal zongoristát, akit a daléneklés érdekel, hogy néhány művet otthonában, zongorakísérettel magnetofonjára felvehessen. Szerencsémre engem küldtek hozzá. Több alkalommal próbáltunk, majd 1959 első felében 14 Schubert-dalt vettünk fel. Jutalmul az együttműködésért a felvételekről másolatot kaptam tőle, amelyet a mai napig megőriztem.

1968-ban, a Nagyünnepek előtt, Scheiber Sándor felkért, hogy legyek a Rabbiképző zsinagógájának orgonistája. Feleki Rezsővel ettől az időtől kezdve teljesedett ki közös munkánk és barátságunk. - 1972-ben elhatározta, vegyünk fel liturgikus zenét is magnetofonra. A József körúti zsinagógában a szombati és ünnepi zenei liturgiából 16 részlet került megörökítésre. A felvételekből ezúttal is megajándékozott másolattal. Valóban ajándék volt mindkét szalag, mert ő ezeket önmaga ellenőrzésére, tanulásra használta, nem kívánta publikálni.

1977-ben mégis sor került erre. A Hungaroton ekkor vette fel és adta ki vele, valamint a Goldmark Kórussal, Ádám Emil vezényletével, a Hebrew Melodies for Shabbath and High Holidays című lemez anyagát. Az ismertetőt Scheiber Sándor írta. A Kaufmann-gyűjtemény híres sófárt fúvó, középkori alakja is az ő javaslatára került a lemez borítólapjára. A lemezen Feleki Rezső 6 liturgiai részletet énekel és az egyik kórusműben Kishegyi Árpáddal, az Operaház egykori nagyszerű tenoristájával együtt közreműködik.

Ami az orgonakíséreteket illeti, a zsinagógában az akkor még működő, lábbal fújtatott harmóniumon, a Hanglemezgyár Rottenbiller utcai
stúdiójában, egy három manuálos, lábjátékkal rendelkező hangszeren
lehettem a felvételek részese.

A zeneszerző Feleki Rezsőt méltán ihlette a 92. zsoltár, amellyel – többek között – a szombatot köszöntjük. A gyönyörű szöveg azáltal, hogy két gondolati részre bontható, kétféle zenei megoldásra ad alkalmat. A zsoltáros először az Örökkévalót dicséri:

’’MÁ GODLU MÁÁSZEHO HÁSÉM’’...’’Míly nagyok a tetteid Örökkévaló’’ mondja a költő és bizonyítja iránti hűségét. Ezt a részt zeneileg Feleki a zeneirodalomban évszázadok óta használatos énekes beszéddel, az ú.n. recitativoval oldja meg. Az énekes beszéd zenei technikája ősi eredetű, hiszen a Tóraolvasás neginái által deklamált szöveget is ehhez hasonlíthatjuk. Nem véletlen, hogy a klasszikus cházán zeneszerzők, Sulzer, Lewandowsky, Naumburg és a többiek számtalanszor használták ezt a zenei lehetőséget imáinkban.

A zsoltár második része összefoglalás: ’’...CÁDDIK KÁTOMOR JIFRO, KÖEREZ BÁLÖVONAJN JISZGE...’’ – Az igaz ember virágzik, mint a pálma, magasra nő, mint a libanoni cédrus... Új zenei rész indul, szemben a kissé kötetlen recitativoval, határozott ritmusban. A dallam szárnyal, az emberről énekel, akinek szirtje az Örökkévaló: ...’’LÖHÁGID KI JÓSOR HÁSÉM, CURI VÖLAJ ÁVLÓSZÓ BAJ.’’


A Magyar Rádióban 1994 novemberében, decemberében és 1995 januárjában és februárjában, 10-10 perces adássorozat készült Feleki Rezső főkántor emlékezete címmel. Munkatársaként és barátjaként arra kértek fel, hogy a műsorokban narrátorként működjek közre. Mind a Schubert-dalok, mind a liturgikus zenék felvételeiből minden alkalommal részletek hangzottak el. A rádióműsorok alapján készült az az előadásom is, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából ’’A daléneklés és a cházánut művésze’’ címmel e helyen annakidején tartottam.

A közel 20 esztendős zenei együttműködés lehetővé teszi számomra, hogy Feleki Rezsőről, a művészről és emberről, néhány emléket felidézhessek. Minden ima, költemény, himnusz, vagy zsoltár amit énekelt, filozófiailag, teológiailag átgondolt volt. Pontosan tudta mit imádkozik és mi az, ami a szavak mögött rejtőzik. Szövegkiejtése tökéletes volt. A szavak értelmezése énekhangjával, zenei formálásával azok számára is világossá vált, akik az imákat talán csak nagyjából, vagy egyáltalán nem ismerték. Énektechnikai felkészültségével mindent ki tudott fejezni. Technikai tudására jellemző volt, hogy az őszi ünnepek végeztével, a háromhetes periódus végén, vidáman közölte: "Most már igazán jól beénekeltem magam..." Fáradtságra sohasem panaszkodott és minden ünnep előtt lelkiismeretesen próbáltunk. - Mindez a dalénekest is jellemezte. Nagyszerűen beszélt németül és mind zeneileg, mind irodalmilag a német kultúra ismerője is volt.

A cházán zeneszerzők sok esetben nem a teljes imát, hanem annak csak egy-egy részletét zenésítették meg. Feleki Rezső folytatta a hagyományt. A péntek esti Kidushoz két kompozíciót is alkotott, mindkettőt a ’’...KI VONU VOHÁRTO...’’ mondattól kezdve, amely a ’’MÖKÁDÉS HÁSÁBOSZ’’- al végződik. Az istentiszteleten a Kidus tradicionálisan kezdődik, majd a ’’...ZÉHER LICIÁSZ MICRÓJIM...’’ szavak után, orgona közjáték vezet át a saját dallamra. A hangszeres átvezetés, a bevezető zene, vagy utójáték mind a klasszikus, mind a zsidó liturgikus zene szerves része, amelyet Ő nagyszerűen alkalmazott. Az előimádkozó, a neolog szombati és ünnepi istentiszteletek hagyományai alapján, egy-egy imát különleges zenei megoldással, tudásának bemutatásával énekeli el. Ilyen lehetőség többek között, a péntek esti Kidus. Aki Feleki Rezsőt hallhatta, megélhette a szombat szentsége és az énekművészet egybetartozását.


Történelmi tény, hogy a háború utáni évtizedekben az Országos Rabbiképző Intézet, ebben a térségben, az egyetlen felsőfokú teológiai intézmény volt. Hírneve országon belül és kívül nemcsak emiatt volt, hanem azért is, mert Scheiber Sándor péntek esti Kidusokon elhangzott előadásai mellett, Feleki Rezsőt lehetett istentiszteleteinken meghallgatni.

Azt a művészt, aki Mozart, Schubert, Heine és Goethe szellemével társalgott és aki az Örökkévalóhoz Nagyünnepeinken értünk könyörgött a Hineni heoni mimáász hagyományos dallamaival. Szép hangjának, ragyogó énekművészetének áldott emléke legyen bizonyítéka annak, hogy a zene mindnyájunk számára az Örökkévaló ajándéka.
 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz