Vissza a TUDOMÁNY-hoz

Hidvégi Máté c. egyetemi tanár :
Löwinger Adolf szegedi rabbi emlékezete


A szegedi Új Zsinagóga felavatásának 100 éves évfordulóján rendezett jubileumi konferenciára (Szeged, 2003. május 16 -20.) beküldött tanulmány.

Löw Lipót 1875. október 13-án bekövetkezett halála után a szegedi rabbi hivatala betöltetlen maradt. A legfontosabb teendőket, beleértve a hitoktatást is, az elhunyt fia, Löw Immánuel látta el, míg vissza nem utazott Berlinbe, hogy tanulmányait befejezze. 1876. április 23 - 1877. július 31. között, ideiglenes minőségben, helyettes rabbi besorolásban, a breslaui szemináriumban felavatott Bacher Vilmos töltötte be a szegedi rabbi állást. E funkciótól akkor vált meg, amikor meghívták a megnyíló budapesti rabbiképző professzorának. (Az intézet rektora Bloch Mózes volt, Bacher mellett a másik professzor a szintén breslaui végzettségű Kaufmann Dávid.)
Löw Immánuelnek a hitközség fenntartotta az állást. A rabbi funkciókat közel egy éven át az egyik hitközségi ülnök (dájján), Bak József Lázár látta el. Löw Immánuelt 1878. szeptember 8-diki hatállyal nevezték ki a szegedi hitközségre rabbinak, 1881. augusztus 14-én véglegesített főrabbinak. Löw tudományos munkavégzését megkönnyítendő, 1894-ben a község létrehozott egy főrabbi-helyettesi állást, amelyet 1894 - 1897 között a Rovácsvágáson 1859-ben született, és Budapesten 1894-ben rabbivá avatott Friedmann Dávid töltött be. Utóda Löwinger Adolf lett. (Friedmann 1898-tól 1940-ben bekövetkezett haláláig zsolnai főrabbiként működött.)

÷

Löwinger Adolf a Nyitra megyei Tormoson születik 1864. december 20-án. Szülei szándéka, hogy fiúk rabbi legyen. A Felvidék nevezetes vallásos intézményeiben: a vágselyei, majd a pozsonyi jesivában tanul. Kiválóan tud héberül, jártas az exegézisben és a kabbalisztikában is. 1887 - 1897 között a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hallgatója. 1896-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán doktori fokozatot szerez. Értekezése (R. Elazar Kalir) a pijjút-irodalom mesterének életét és művészetét elemzi. 1898. február 15-én rabbivá avatják. Löw Immánuel elhívja Szegedre. Löwinger 1898-tól szegedi főrabbi-helyettesként, majd 1906-tól kezdve haláláig a szegedi hitközség nagygyűlése által megerősített rabbiként dolgozik.
Legfontosabb feladata a már akkoriban is világtekintélynek örvendő Löw Immánuel tehermentesítése. Szerénysége és vallásbeli felkészültsége alkalmassá teszik erre. A világhírű főrabbi mellett Löwinger a hétköznapok, a kisemberek lelkipásztora. Zsidók és keresztények egyaránt "kispap"-nak nevezik a termetre is kicsiny és sokat betegeskedő rabbit. (Az 1927. évi Adar hetediki beszédében maga Löw is így nevezte: "Szegeden [elhunyt] a mi kedves kispapunk...") Korabeli forrás, mint a gyászolók különös képességű vigasztalóját említi. Említik még szerénységét, lelkiismeretességét, a kicsiny dolgokkal szemben is megnyilvánuló hűségét, "sziporkázó, sokszor kesernyés humorát".
"Beszédeiből kiérzett az aggodalom az elesett ember jövőjéért, részvét az özvegy, az árva, a sorssújtotta ember iránt. Különösen az elesett rétegek problémáinak megértése hangzott gyakran ajkáról. [...] Jobban szerette a sokszor megadást kívánó békességet. Ezért találja a sorssal való küzdelmet rettenetesnek, míg a becsületes, verejtékes munka árán szerzett kenyeret édesnek. [...] Visszatérően hallatja a nyomornak sóhaját, a fájdalom jajszavát, s szól a díszes paloták és szerény kunyhók ellentétéről. [...] Noha képzettsége nagy hitközség önálló vezetésére is képesítené, megelégszik a második hellyel élete végéig, hogy nagy mester irányítása mellett tudományosan mélyebben búvárkodhasson, meg azért is, mert tudja, hogy az ő munkálkodásának jellegére is szükség van s azt nélküle nem éreznék meg." (Schindler). A hitoktatás teljes ellátásával, és a pasztorációs munka egy részének elvégzésével Löwinger valóban segíti mesterét. 1903 után egyedül irányítja a régi zsinagóga liturgikus életét. (Löw fogsága idején, 1920-21 között, tizenhárom hónapon át a hitközség lelkészi ügyeit Löwinger egyedül viszi.) Az idő múlásával egyre több tudományos feladatot kap. Löw bevezeti a zsidó néprajz kutatásába, Löwingerből nemzetközi ismertségű szakembert nevel. Sokat foglalkoztatja a Löw Immánuel mellett igazi tudóssá váló Löwingert a bécsi zsidóság történetírója, Max Grunwald rabbi, a zsidó néprajztudomány megalapítója. Grunwald folyóiratának, a Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde-nek Löwinger állandó szerzői közé tartozik. Itt jelennek meg máig páratlan folklorisztikus dolgozatai. Grunwald, 1946-ban megjelent önéletrajzában, munkatársai közül a legnagyobb szeretettel Löwingert emlegeti. Löw Lipót munkássága folytatójának mondja. Igaza volt. Löwingernél is feltételezik egymást: istenhit és tudomány. Bármilyen témával foglalkozik, álomlátás, álomfejtés, jobbra-balra, ég, forgószél, szemmelverés, Leviátán, árnyék, démonok, varázslatos gyógyítás, az emlékezet rejtelmes fokozása, a látás javítása, központi problémája a lélek halhatatlansága, a feltámadás és a túlvilág kérdése. Löw Lipótról is, akiről többször ír, legfontosabb mondanivalója: erős volt a hite. Megjelent dolgozatainak száma 41. Scheiber Sándornak megvoltak. Gyűjteményes kiadásuk nemzetközi érdeklődést hozna. Tudomásunk van még 63 darab beszédkéziratáról az 1950-ben a Rabbiképző Intézetbe szállított könyvei között.
Szerették. Hívei is, Löw is, mindenki, akivel kapcsolatba került. Legjobb barátja Wellesz Gyula főrabbi, a korszak egyik kimagasló hebraistája volt, akit a Bacher halálával megüresedett professzori helyre az akkori párizsi főrabbi Maurice Liber is javasolt. (Wellesz, Löwingerhez hasonló, visszahúzódó természete, elhárította a kinevezést.)
1926 tavaszán a szegedi hitközség egy harmadik rabbi állás létrehozásának gondolatával foglalkozott. A posztra Löw jó barátja, Heller Bernát, az akkor még szeminarista Frenkel Jenőt javasolta. Frenkel kérdésére, hogy milyen fogadtatásra és bánásmódra számíthat majd közvetlen felettese részéről, Heller Bernát azt válaszolta, hogy Löwinger "természete hasonló a mi Edelsteinünkéhez". (Edelstein Bertalan budai főrabbi derűs lelkéről, a csalódásokon szelíd humorral túllépni tudásáról volt híres.)
Löwinger a gyengeséget tartotta az egyik legtisztelhetőbb értéknek. A zsidóság lényegét is ebben, a Mindenhatónak tetsző törékenységben látta. "Izráelnek gyenge voltánál fogva jutott a feladat az emberiség gondolkodásának átalakítására, s az erkölcsi élet terjesztésére" - mondta egyik prédikációjában (1905).
Betegsége pontos diagnózisát nem ismerjük. Az Országos Egyetértés nekrológja Löwinger évek óta tartó asztmáját említi, amelyet többszöri meráni (Dél-Tirol) tartózkodással is kezelnek. Ötvenkilencedik születésnapján végrendeletet ír. Azt kívánja, hogy elfelejtsék. Végső napjaiban mestere főművének (Die Flora der Juden) 84-edik nyomdai ívét korrigálja. "Szorgos, aprózó figyelemmel, megbízható szakértéssel" (Löw). Megsejti halálát. Utolsó találkozásukkor, hogy felesége ne értse, héberül szól Löwhöz. A Számok Könyve 24,14-et idézi. Én, íme elmegyek, begyűjtetem népemhez. 1926. október 13-án, szerdán reggel 8 órakor hal meg. Másnap délután temetik az Újzsinagóga előcsarnokából. Sírja a szegedi zsidó temető rabbi parcellájában található. (Édesapja a Szentföldön nyugszik.) Családjáról gondoskodott a hitközség: özvegyének, "nyug- és kegydíj" címén, 1928. december 1-étől havi 400 pengőt engedélyeztek. Egyetlen gyermeke, Mihály, hematológus lett. Scheiber világhírűnek mondta. Élete delén hunyt el.
÷
Löwinger Adolf emlékét mestere mélyebb megértése okán is idéztük. Hiszen Löwinger tehetsége Löw mellett és Löw hatására teljesedett. Kettejük kapcsolata a bibliai képet juttatja eszünkbe: A megtört nádszálat nem töri össze...


Irodalom

Frenkel Jenő: Uvemerchákim zichruni [emlékezése Edelstein Bertalanra]. A Budai Izraelita Hitközség Értesítője 22(7), 15, 1934.

Friedman Dénes: A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézeten felavatott rabbik életrajzi
adatai és irodalmi működése. In: Emlékkönyv a Ferenc József Orsz. Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára, 1877-1927. II. kötet: Az intézet elnökei, tanárai és tanítványai. Budapest, 1927. p. 124-152.

F[riedman] D[énes]: Löwinger Adolf [címszó]. Magyar Zsidó lexikon. Szerk.: Ujvári Péter.
Budapest, 1929. p. 545.

[Löw Immánuel]: Dr. Löwinger Adolf rabbi. 1926. X. 14. [Szeged] (Egylapos nyomtatvány).
Lásd még: Löw Immánuel: Kétszáz beszéd 1919 - 1939. Második kötet. A Szegedi zsidó Hitközség kiadása, Szeged, 1939. p. 253-255.

Löwinger Adolf: A szegedi zsidó hitközség története. Mult és Jövő 4(1)["Szegedi szám"]: 32-
38, 1914.

Pintér Miksa: Meghalt Löwinger Adolf szegedi rabbi. Országos Egyetértés 1926. okt. p. 5.

Scheiber, Alexander: (Löwinger Adolf néprajzi munkásságának bibliográfiája. Halálának 30.
évfordulóján [héberül].) Yeda-'Am (Journal of the Israel Folklore Society) 4(1-2): 100-103, 1956. Lásd még: Scheiber, Alexander: Essays on Jewish folklore and comparative literature. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. p. 45-47 (Hebrew articles).

Scheiber Sándor: Dr. Löwinger Adolf rabbi arcképének leleplezése Szegeden. Új Élet 18(5):
4, 1962.

[Schindler József]: Emlékbeszéd Dr. Löwinger Adolf szegedi rabbi (1864-1926)
elhalálozásának 25. évfordulóján. Szeged, régi zsinagóga, 1951. november 2. Sab. Néách. p. 8+[1]. (Kézirat.)

Weisz Sámuel: Rechts und Links in Bibel und Tradition der Juden. Egyenlőség 1917. április
21.

÷

[A Löwökkel sok publikáció foglalkozik. Sajátjaim: Löw Immánuelről: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak. Emlékezés Löw Immánuelre. Liget 1986(1), 26-39. (Bezúzva.) Újra megjelent: Liget 1988(1), 36-48. Ld. még: Hidvégi Máté: Tenyeremre rajzoltalak. Liget Könyvek, Budapest, 1998, p. 9-42; Löw Immánuel és Móra Ferenc búcsúzása Haár Alfrédtól. Természet Világa 117(6), 285-286, 1986; Löw Immánuel Csók-ja és könnyei. Csongrád Megyei Hírlap 1987. febr. 14. p. 6; Virágok, csillagok, Móra. Magyar Családi Kalendárium 1989. p. 164-166; Löw Immánuelről. Liget 1990(4), 97; Löw Immánuel [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; A Löw-per. Múlt és Jövő 1996(3), 85-96; Löw Lipótról: (Löw Lipót [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; Löw Lipót 1849-es börtönnaplója. Múlt és Jövő 1998(1), 116-124; Löw Lipót beszédei. Összegyűjtötte és az utószót írta Hidvégi Máté. Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 1999; Löw Vilmosról: Löw Vilmos (William N. Loew) [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.]

Függelék

Löwinger Adolf végrendelete
(A szerző tulajdonában lévő fénymásolat olvasata)

Végső akaratom
"Árnyék a mi napjaink a földön." "De nem a fának, se nem a falnak, hanem a repülő madárnak árnyéka."
Azért mindig időszerű, hogy az ember intézkedéseit megtegye, mielőtt az óra üt, nehogy az utolsó pillanatban sietségében valamit itt hagyjon, amit magával kellene vinnie, vagy pedig valamit magával vigyen, amit itt kellene hagynia.
A vallás törvénye szerint a halott kívánsága teljesítendő. Ennek alapján én a tek. előljáróságot és a vezető köröket alázattal kérem, hogy a következő kérésemet figyelembe venni méltóztassanak:
Bekövetkezett halálom után a szokásos mosás és öltöztetés elvégeztetvén, gyalulatlan koporsóban vigyenek ki csendben, kíséret nélkül a cinterembe. A temetésre kitűzött időben minden szertartás mellőzésével - senki ne szónokoljon, ne énekeljen és ne imádkozzék, a cidduk haddint kivéve, ha aznap mondják - vigyenek a sírhoz, amely a rendes chevra-tagok sorában jelöltessék ki. Bármily tiszteletbeli vagy díszsír ellen tiltakozom. Elejétől végig kizárólag a chevra fizetett emberei foglalkozzanak velem. Síromra ne ültessenek virágot és síremléket a családom állítson, de az csak egy márványtábla legyen, amelyen a nevem álljon, semmi más.
Rekviemet ne tartson senki és az Adar hetediki vagy mazkir ünnepély alkalmával nevem ne forduljon elő. Sem jegyzőkönyvben, márványtáblán vagy alapítványban nem óhajtok megörökíttetni.
Megjegyzem, hogy ez intézkedésem nem akar vád vagy megbántás lenni, csupán az életben követett elvemet óhajtom folytatni.
Családom jó barátaim figyelmébe ajánlom. Támogassák tanáccsal és útbaigazítással, nehogy szükséget szenvedjenek.
A ^jó Isten áldja meg a község apraját-nagyját!

                            Dr. Löwinger Adolf

1923 szeptember 22-edikén megkértem Dr. Katona Dávid hitközségi és Fuchs Vilmos szentegyleti titkár urakat, hogy felsorolt kívánságaim betartásáról gondoskodjanak, mert tapasztaltam, hogy ilyen természetű végső akaratot nem mindig szoktak respektálni.
Szeged 923 december 20.                  Dr. Löwinger Adolf

 

Löwinger Adolf irodalmi munkásságának bibliográfiája
(Scheiber, 1956 alapján, kiegészítéssel)

1896

R. Elazar Kalir. Bp. 1896. pp. 31.

1897

Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat díszülése. Magyar Zsidó Szemle XIV. 1897. 10-13.

1898

Brill Azriel. Magyar Zsidó Szemle XVI. 1899. 272-278.

1899

Egy akadémiai emlékbeszédről. Egyenlőség XVIII. 1899. No.6.

1903

Búcsú a régi zsinagógától. Magyar Zsinagóga IV. 1903. 258-262.

1904

Búcsú a régi templomtól. A Szegedi Zsidó Hitközség jelentése az 1903. évről.
Szeged, 1904. 10-11.

"Zsidó prepotenczia". Egyenlőség XXIII. 1904. No. 1.

Egy tankönyvről (Varga Ottó: Világtörténet a középiskolák számára). Egyenlőség XXIII.
1904. Nos. 20-21.

A Livjathan. Magyar Zsidó Szemle XXI. 1904. 374-382.

1905

Isten tíz ruhája. In: Emlékkönyv Bloch Mózes tiszteletére. Bp., 1905. 8-12.

1907

Beszéd Klein Salamon koporsójánál. Izraelita Tanügyi Értesítő XXXII. 1907. 278.

1908

Der Traum in der jüdischen Literatur. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XI. 1908. 25-
34., 56-78. ([önálló kiadványként] Leipzig, 1908. pp. 35.)

1909

Magyar Zsidó Szemle 1908. Nr. 4. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XII. 1909. 127.

A zsidók istenéről. Egyenlőség XXVIII. 1909. No. 44.

1910

Der Schatten in Literatur und Folklore der Juden. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde
XIII. 1910. 1-5., 41-57. ([önálló kiadványként] Wien, 1910. pp. 26.)

Verzelchnis der Bibelstellen in A. Geigers Schriften. Abraham Geiger, Leben und
Lebenswerk von Ludwig Geiger. Berlin, 1910. 471-491.

Löw Lipót (1811. V. 22-1875. X. 13). Szombat I. 1910. No. 6.

A zsidó irodalom története (Kecskeméti Ármin dr.). Szombat I. 1910. No. 12.

Wellesz Gyula dr. Szombat I. 1910. No. 15.

1911

Löw Lipót emlékezete. Szegedi Zsidó Népiskola Értesítője 1910-1911. Szeged, 1911. 5-8.

Löw Lipót. Magyar Zsidó Almanach I. Bp., 1911. 149-151.

Löw Lipót emlékezete. Egyenlőség XXX. 1911. No. 24.

1912

Die Himmel in nachbiblischer Auffassung. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XV. 1912.
12-37.

Dr. J. Preuss: Biblisch-talmudische Medizin. Hebraisches Register. [kézirat gyanánt] (h. n., é.
n.). pp. 20.

The memory of Leopold Loew. Dedicatory Sermon. In: William N. Loew: Leopold Loew. A
biography. New York, 1912. 71-75.

Várhelyi Rózsa Izsó dr. Egyenlőség XXXI. 1912. No. 23.

1914

Löw Immánuel (1854. I. 20.-1914. I. 20.). Magyar Izrael VII. 1914. 45-48.

A szegedi zsidó hitközség története. Mult és Jövő IV. 1914. 32-38.

Asszonysorsok. Vásárhelyi Júlia novellái. Szeged, 1914. Mult és Jövő IV. 1914. 347-348.

1916

Rechts und Links in Bibel und Tradition der Juden. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde
XIX. 1916. 1-70.

1917

Levél egy halotthoz. Egyenlőség XXXVI. 1917. No. 24.

1918

A pápa. Zsidó Szemle XIV. 1919. No. 3.

1920

Kötelező hitoktatás. Zsidó szemle XIV. 1919. No. 7.

Die Wiener Geserah (S. Krauss). Egyenlőség XXXIX. 1920. No. 44.

1921

Löw Immánuel. Egyenlőség XL. 1921. No. 1.

1923

Die Auferstehung in der jüdischen Tradition. Jahrbuch für Jüdischen Volkskunde. I. Berlin-
Wien, 1923. 23-122 ([önálló kiadványként] 1923. pp. 106).

1925

Der Windgeist Keteb. Jahrbuch für Jüdische Volkskunde. II. Berlin-Wien, 1925. 157-170.

1926

A forgószél. In: Jubileumi Emlékkönyv Dr. Blau Lajos... jubileuma alkalmából. Bp., 279-
290. (=Magyar Zsidó Szemle XLIII. 1926. 279-290.).

Der böse Blick. Nach jüdischen Quellen. Menorah IV. 1926. 551-569 (=Mitteilungen zur
Jüdischen Volkskunde XXIX. 1926. 551-569).

1927

Vom Livjathan. Menorah V. 1927. 619-628 (=Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XXX.
1927. 21-26., 49-53).

1971

Preuss, Julius: Biblisch-talmudische Medizin. Berlin, 1911. New edition, with register of
Hebrew and Aramaic terms by Adolph Lowinger, New York, 1971. pp. 85 + 735.

  

Vissza a TUDOMÁNY-hoz