A szegedi Új Zsinagóga felavatásának 100 éves évfordulóján rendezett jubileumi
konferenciára (Szeged, 2003. május 16 -20.) beküldött tanulmány.
Löw Lipót 1875. október 13-án
bekövetkezett halála után a szegedi rabbi hivatala betöltetlen maradt. A legfontosabb
teendőket, beleértve a hitoktatást is, az elhunyt fia, Löw Immánuel látta el, míg
vissza nem utazott Berlinbe, hogy tanulmányait befejezze. 1876. április 23 - 1877.
július 31. között, ideiglenes minőségben, helyettes rabbi besorolásban, a breslaui
szemináriumban felavatott Bacher Vilmos töltötte be a szegedi rabbi állást. E
funkciótól akkor vált meg, amikor meghívták a megnyíló budapesti rabbiképző
professzorának. (Az intézet rektora Bloch Mózes volt, Bacher mellett a másik
professzor a szintén breslaui végzettségű Kaufmann Dávid.)
Löw Immánuelnek a hitközség fenntartotta az állást. A rabbi funkciókat közel egy
éven át az egyik hitközségi ülnök (dájján), Bak József Lázár látta el. Löw
Immánuelt 1878. szeptember 8-diki hatállyal nevezték ki a szegedi hitközségre
rabbinak, 1881. augusztus 14-én véglegesített főrabbinak. Löw tudományos
munkavégzését megkönnyítendő, 1894-ben a község létrehozott egy
főrabbi-helyettesi állást, amelyet 1894 - 1897 között a Rovácsvágáson 1859-ben
született, és Budapesten 1894-ben rabbivá avatott Friedmann Dávid töltött be. Utóda
Löwinger Adolf lett. (Friedmann 1898-tól 1940-ben bekövetkezett haláláig zsolnai
főrabbiként működött.)
÷
Löwinger Adolf a Nyitra megyei Tormoson
születik 1864. december 20-án. Szülei szándéka, hogy fiúk rabbi legyen. A Felvidék
nevezetes vallásos intézményeiben: a vágselyei, majd a pozsonyi jesivában tanul.
Kiválóan tud héberül, jártas az exegézisben és a kabbalisztikában is. 1887 - 1897
között a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hallgatója. 1896-ban a
budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán doktori fokozatot szerez. Értekezése (R.
Elazar Kalir) a pijjút-irodalom mesterének életét és művészetét elemzi. 1898.
február 15-én rabbivá avatják. Löw Immánuel elhívja Szegedre. Löwinger 1898-tól
szegedi főrabbi-helyettesként, majd 1906-tól kezdve haláláig a szegedi hitközség
nagygyűlése által megerősített rabbiként dolgozik.
Legfontosabb feladata a már akkoriban is világtekintélynek örvendő Löw Immánuel
tehermentesítése. Szerénysége és vallásbeli felkészültsége alkalmassá teszik
erre. A világhírű főrabbi mellett Löwinger a hétköznapok, a kisemberek
lelkipásztora. Zsidók és keresztények egyaránt "kispap"-nak nevezik a
termetre is kicsiny és sokat betegeskedő rabbit. (Az 1927. évi Adar hetediki
beszédében maga Löw is így nevezte: "Szegeden [elhunyt] a mi kedves
kispapunk...") Korabeli forrás, mint a gyászolók különös képességű
vigasztalóját említi. Említik még szerénységét, lelkiismeretességét, a kicsiny
dolgokkal szemben is megnyilvánuló hűségét, "sziporkázó, sokszor kesernyés
humorát".
"Beszédeiből kiérzett az aggodalom az elesett ember jövőjéért, részvét az
özvegy, az árva, a sorssújtotta ember iránt. Különösen az elesett rétegek
problémáinak megértése hangzott gyakran ajkáról. [...] Jobban szerette a sokszor
megadást kívánó békességet. Ezért találja a sorssal való küzdelmet
rettenetesnek, míg a becsületes, verejtékes munka árán szerzett kenyeret édesnek.
[...] Visszatérően hallatja a nyomornak sóhaját, a fájdalom jajszavát, s szól a
díszes paloták és szerény kunyhók ellentétéről. [...] Noha képzettsége nagy
hitközség önálló vezetésére is képesítené, megelégszik a második hellyel
élete végéig, hogy nagy mester irányítása mellett tudományosan mélyebben
búvárkodhasson, meg azért is, mert tudja, hogy az ő munkálkodásának jellegére is
szükség van s azt nélküle nem éreznék meg." (Schindler). A hitoktatás teljes
ellátásával, és a pasztorációs munka egy részének elvégzésével Löwinger
valóban segíti mesterét. 1903 után egyedül irányítja a régi zsinagóga liturgikus
életét. (Löw fogsága idején, 1920-21 között, tizenhárom hónapon át a hitközség
lelkészi ügyeit Löwinger egyedül viszi.) Az idő múlásával egyre több tudományos
feladatot kap. Löw bevezeti a zsidó néprajz kutatásába, Löwingerből nemzetközi
ismertségű szakembert nevel. Sokat foglalkoztatja a Löw Immánuel mellett igazi
tudóssá váló Löwingert a bécsi zsidóság történetírója, Max Grunwald rabbi, a
zsidó néprajztudomány megalapítója. Grunwald folyóiratának, a Mitteilungen zur
Jüdischen Volkskunde-nek Löwinger állandó szerzői közé tartozik. Itt jelennek
meg máig páratlan folklorisztikus dolgozatai. Grunwald, 1946-ban megjelent
önéletrajzában, munkatársai közül a legnagyobb szeretettel Löwingert emlegeti. Löw
Lipót munkássága folytatójának mondja. Igaza volt. Löwingernél is feltételezik
egymást: istenhit és tudomány. Bármilyen témával foglalkozik, álomlátás,
álomfejtés, jobbra-balra, ég, forgószél, szemmelverés, Leviátán, árnyék,
démonok, varázslatos gyógyítás, az emlékezet rejtelmes fokozása, a látás
javítása, központi problémája a lélek halhatatlansága, a feltámadás és a
túlvilág kérdése. Löw Lipótról is, akiről többször ír, legfontosabb
mondanivalója: erős volt a hite. Megjelent dolgozatainak száma 41. Scheiber Sándornak
megvoltak. Gyűjteményes kiadásuk nemzetközi érdeklődést hozna. Tudomásunk van még
63 darab beszédkéziratáról az 1950-ben a Rabbiképző Intézetbe szállított könyvei
között.
Szerették. Hívei is, Löw is, mindenki, akivel kapcsolatba került. Legjobb barátja
Wellesz Gyula főrabbi, a korszak egyik kimagasló hebraistája volt, akit a Bacher
halálával megüresedett professzori helyre az akkori párizsi főrabbi Maurice Liber is
javasolt. (Wellesz, Löwingerhez hasonló, visszahúzódó természete, elhárította a
kinevezést.)
1926 tavaszán a szegedi hitközség egy harmadik rabbi állás létrehozásának
gondolatával foglalkozott. A posztra Löw jó barátja, Heller Bernát, az akkor még
szeminarista Frenkel Jenőt javasolta. Frenkel kérdésére, hogy milyen fogadtatásra és
bánásmódra számíthat majd közvetlen felettese részéről, Heller Bernát azt
válaszolta, hogy Löwinger "természete hasonló a mi Edelsteinünkéhez".
(Edelstein Bertalan budai főrabbi derűs lelkéről, a csalódásokon szelíd humorral
túllépni tudásáról volt híres.)
Löwinger a gyengeséget tartotta az egyik legtisztelhetőbb értéknek. A zsidóság
lényegét is ebben, a Mindenhatónak tetsző törékenységben látta. "Izráelnek
gyenge voltánál fogva jutott a feladat az emberiség gondolkodásának
átalakítására, s az erkölcsi élet terjesztésére" - mondta egyik
prédikációjában (1905).
Betegsége pontos diagnózisát nem ismerjük. Az Országos Egyetértés
nekrológja Löwinger évek óta tartó asztmáját említi, amelyet többszöri meráni
(Dél-Tirol) tartózkodással is kezelnek. Ötvenkilencedik születésnapján
végrendeletet ír. Azt kívánja, hogy elfelejtsék. Végső napjaiban mestere
főművének (Die Flora der Juden) 84-edik nyomdai ívét korrigálja.
"Szorgos, aprózó figyelemmel, megbízható szakértéssel" (Löw). Megsejti
halálát. Utolsó találkozásukkor, hogy felesége ne értse, héberül szól Löwhöz.
A Számok Könyve 24,14-et idézi. Én, íme elmegyek, begyűjtetem népemhez.
1926. október 13-án, szerdán reggel 8 órakor hal meg. Másnap délután temetik az
Újzsinagóga előcsarnokából. Sírja a szegedi zsidó temető rabbi parcellájában
található. (Édesapja a Szentföldön nyugszik.) Családjáról gondoskodott a
hitközség: özvegyének, "nyug- és kegydíj" címén, 1928. december 1-étől
havi 400 pengőt engedélyeztek. Egyetlen gyermeke, Mihály, hematológus lett. Scheiber
világhírűnek mondta. Élete delén hunyt el.
÷
Löwinger Adolf emlékét mestere mélyebb megértése okán is idéztük. Hiszen
Löwinger tehetsége Löw mellett és Löw hatására teljesedett. Kettejük kapcsolata a
bibliai képet juttatja eszünkbe: A megtört nádszálat nem töri össze...
Irodalom
Frenkel Jenő: Uvemerchákim zichruni [emlékezése Edelstein Bertalanra]. A Budai
Izraelita Hitközség Értesítője 22(7), 15, 1934.
Friedman Dénes: A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézeten felavatott rabbik
életrajzi
adatai és irodalmi működése. In: Emlékkönyv a Ferenc József Orsz. Rabbiképző
Intézet ötven éves jubileumára, 1877-1927. II. kötet: Az intézet elnökei, tanárai
és tanítványai. Budapest, 1927. p. 124-152.
F[riedman] D[énes]: Löwinger Adolf [címszó]. Magyar Zsidó lexikon. Szerk.: Ujvári
Péter.
Budapest, 1929. p. 545.
[Löw Immánuel]: Dr. Löwinger Adolf rabbi. 1926. X. 14. [Szeged] (Egylapos
nyomtatvány).
Lásd még: Löw Immánuel: Kétszáz beszéd 1919 - 1939. Második kötet. A Szegedi
zsidó Hitközség kiadása, Szeged, 1939. p. 253-255.
Löwinger Adolf: A szegedi zsidó hitközség története. Mult és Jövő
4(1)["Szegedi szám"]: 32-
38, 1914.
Pintér Miksa: Meghalt Löwinger Adolf szegedi rabbi. Országos Egyetértés
1926. okt. p. 5.
Scheiber, Alexander: (Löwinger Adolf néprajzi munkásságának bibliográfiája.
Halálának 30.
évfordulóján [héberül].) Yeda-'Am (Journal of the Israel Folklore Society)
4(1-2): 100-103, 1956. Lásd még: Scheiber, Alexander: Essays on Jewish folklore and
comparative literature. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. p. 45-47 (Hebrew articles).
Scheiber Sándor: Dr. Löwinger Adolf rabbi arcképének leleplezése Szegeden. Új
Élet 18(5):
4, 1962.
[Schindler József]: Emlékbeszéd Dr. Löwinger Adolf szegedi rabbi (1864-1926)
elhalálozásának 25. évfordulóján. Szeged, régi zsinagóga, 1951. november 2. Sab.
Néách. p. 8+[1]. (Kézirat.)
Weisz Sámuel: Rechts und Links in Bibel und Tradition der Juden. Egyenlőség
1917. április
21.
÷
[A Löwökkel sok publikáció foglalkozik.
Sajátjaim: Löw Immánuelről: Nézd, a tenyeremre rajzoltalak. Emlékezés Löw
Immánuelre. Liget 1986(1), 26-39. (Bezúzva.) Újra megjelent: Liget 1988(1), 36-48. Ld.
még: Hidvégi Máté: Tenyeremre rajzoltalak. Liget Könyvek, Budapest, 1998, p. 9-42;
Löw Immánuel és Móra Ferenc búcsúzása Haár Alfrédtól. Természet Világa 117(6),
285-286, 1986; Löw Immánuel Csók-ja és könnyei. Csongrád Megyei Hírlap 1987. febr.
14. p. 6; Virágok, csillagok, Móra. Magyar Családi Kalendárium 1989. p. 164-166; Löw
Immánuelről. Liget 1990(4), 97; Löw Immánuel [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; A Löw-per. Múlt és Jövő 1996(3), 85-96; Löw
Lipótról: (Löw Lipót [címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1994; Löw Lipót 1849-es börtönnaplója. Múlt és Jövő 1998(1), 116-124;
Löw Lipót beszédei. Összegyűjtötte és az utószót írta Hidvégi Máté. Múlt és
Jövő Könyvek, Budapest, 1999; Löw Vilmosról: Löw Vilmos (William N. Loew)
[címszó]. Új Magyar Irodalmi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.]
Függelék
Löwinger Adolf végrendelete
(A szerző tulajdonában lévő fénymásolat olvasata)
Végső akaratom
"Árnyék a mi napjaink a földön." "De nem a fának, se nem a falnak,
hanem a repülő madárnak árnyéka."
Azért mindig időszerű, hogy az ember intézkedéseit megtegye, mielőtt az óra üt,
nehogy az utolsó pillanatban sietségében valamit itt hagyjon, amit magával kellene
vinnie, vagy pedig valamit magával vigyen, amit itt kellene hagynia.
A vallás törvénye szerint a halott kívánsága teljesítendő. Ennek alapján én a
tek. előljáróságot és a vezető köröket alázattal kérem, hogy a következő
kérésemet figyelembe venni méltóztassanak:
Bekövetkezett halálom után a szokásos mosás és öltöztetés elvégeztetvén,
gyalulatlan koporsóban vigyenek ki csendben, kíséret nélkül a cinterembe. A
temetésre kitűzött időben minden szertartás mellőzésével - senki ne szónokoljon,
ne énekeljen és ne imádkozzék, a cidduk haddint kivéve, ha aznap mondják - vigyenek
a sírhoz, amely a rendes chevra-tagok sorában jelöltessék ki. Bármily tiszteletbeli
vagy díszsír ellen tiltakozom. Elejétől végig kizárólag a chevra fizetett emberei
foglalkozzanak velem. Síromra ne ültessenek virágot és síremléket a családom
állítson, de az csak egy márványtábla legyen, amelyen a nevem álljon, semmi más.
Rekviemet ne tartson senki és az Adar hetediki vagy mazkir ünnepély alkalmával nevem
ne forduljon elő. Sem jegyzőkönyvben, márványtáblán vagy alapítványban nem
óhajtok megörökíttetni.
Megjegyzem, hogy ez intézkedésem nem akar vád vagy megbántás lenni, csupán az
életben követett elvemet óhajtom folytatni.
Családom jó barátaim figyelmébe ajánlom. Támogassák tanáccsal és
útbaigazítással, nehogy szükséget szenvedjenek.
A ^jó Isten áldja meg a község apraját-nagyját!
Dr. Löwinger Adolf
1923 szeptember 22-edikén megkértem Dr.
Katona Dávid hitközségi és Fuchs Vilmos szentegyleti titkár urakat, hogy felsorolt
kívánságaim betartásáról gondoskodjanak, mert tapasztaltam, hogy ilyen természetű
végső akaratot nem mindig szoktak respektálni.
Szeged 923 december 20.
Dr. Löwinger Adolf
Löwinger Adolf irodalmi
munkásságának bibliográfiája
(Scheiber, 1956 alapján, kiegészítéssel)
1896
R. Elazar Kalir. Bp. 1896. pp. 31.
1897
Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat
díszülése. Magyar Zsidó Szemle XIV. 1897. 10-13.
1898
Brill Azriel. Magyar Zsidó Szemle XVI.
1899. 272-278.
1899
Egy akadémiai emlékbeszédről.
Egyenlőség XVIII. 1899. No.6.
1903
Búcsú a régi zsinagógától. Magyar
Zsinagóga IV. 1903. 258-262.
1904
Búcsú a régi templomtól. A Szegedi
Zsidó Hitközség jelentése az 1903. évről.
Szeged, 1904. 10-11.
"Zsidó prepotenczia". Egyenlőség XXIII. 1904. No. 1.
Egy tankönyvről (Varga Ottó: Világtörténet a középiskolák számára).
Egyenlőség XXIII.
1904. Nos. 20-21.
A Livjathan. Magyar Zsidó Szemle XXI. 1904. 374-382.
1905
Isten tíz ruhája. In: Emlékkönyv Bloch
Mózes tiszteletére. Bp., 1905. 8-12.
1907
Beszéd Klein Salamon koporsójánál.
Izraelita Tanügyi Értesítő XXXII. 1907. 278.
1908
Der Traum in der jüdischen Literatur.
Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XI. 1908. 25-
34., 56-78. ([önálló kiadványként] Leipzig, 1908. pp. 35.)
1909
Magyar Zsidó Szemle 1908. Nr. 4.
Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XII. 1909. 127.
A zsidók istenéről. Egyenlőség XXVIII. 1909. No. 44.
1910
Der Schatten in Literatur und Folklore der
Juden. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde
XIII. 1910. 1-5., 41-57. ([önálló kiadványként] Wien, 1910. pp. 26.)
Verzelchnis der Bibelstellen in A. Geigers Schriften. Abraham Geiger, Leben und
Lebenswerk von Ludwig Geiger. Berlin, 1910. 471-491.
Löw Lipót (1811. V. 22-1875. X. 13). Szombat I. 1910. No. 6.
A zsidó irodalom története (Kecskeméti Ármin dr.). Szombat I. 1910. No. 12.
Wellesz Gyula dr. Szombat I. 1910. No. 15.
1911
Löw Lipót emlékezete. Szegedi Zsidó
Népiskola Értesítője 1910-1911. Szeged, 1911. 5-8.
Löw Lipót. Magyar Zsidó Almanach I. Bp., 1911. 149-151.
Löw Lipót emlékezete. Egyenlőség XXX. 1911. No. 24.
1912
Die Himmel in nachbiblischer Auffassung.
Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XV. 1912.
12-37.
Dr. J. Preuss: Biblisch-talmudische Medizin. Hebraisches Register. [kézirat gyanánt] (h.
n., é.
n.). pp. 20.
The memory of Leopold Loew. Dedicatory Sermon. In: William N. Loew: Leopold Loew. A
biography. New York, 1912. 71-75.
Várhelyi Rózsa Izsó dr. Egyenlőség XXXI. 1912. No. 23.
1914
Löw Immánuel (1854. I. 20.-1914. I. 20.).
Magyar Izrael VII. 1914. 45-48.
A szegedi zsidó hitközség története. Mult és Jövő IV. 1914. 32-38.
Asszonysorsok. Vásárhelyi Júlia novellái. Szeged, 1914. Mult és Jövő IV. 1914.
347-348.
1916
Rechts und Links in Bibel und Tradition der
Juden. Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde
XIX. 1916. 1-70.
1917
Levél egy halotthoz. Egyenlőség XXXVI.
1917. No. 24.
1918
A pápa. Zsidó Szemle XIV. 1919. No. 3.
1920
Kötelező hitoktatás. Zsidó szemle XIV.
1919. No. 7.
Die Wiener Geserah (S. Krauss). Egyenlőség XXXIX. 1920. No. 44.
1921
Löw Immánuel. Egyenlőség XL. 1921. No.
1.
1923
Die Auferstehung in der jüdischen
Tradition. Jahrbuch für Jüdischen Volkskunde. I. Berlin-
Wien, 1923. 23-122 ([önálló kiadványként] 1923. pp. 106).
1925
Der Windgeist Keteb. Jahrbuch für
Jüdische Volkskunde. II. Berlin-Wien, 1925. 157-170.
1926
A forgószél. In: Jubileumi Emlékkönyv
Dr. Blau Lajos... jubileuma alkalmából. Bp., 279-
290. (=Magyar Zsidó Szemle XLIII. 1926. 279-290.).
Der böse Blick. Nach jüdischen Quellen. Menorah IV. 1926. 551-569 (=Mitteilungen zur
Jüdischen Volkskunde XXIX. 1926. 551-569).
1927
Vom Livjathan. Menorah V. 1927. 619-628
(=Mitteilungen zur Jüdischen Volkskunde XXX.
1927. 21-26., 49-53).
1971
Preuss, Julius: Biblisch-talmudische
Medizin. Berlin, 1911. New edition, with register of
Hebrew and Aramaic terms by Adolph Lowinger, New York, 1971. pp. 85 + 735. |

|