Bevezetés: megrendülés vagy tenni akarás
Heroikus küzdelem
zajlik a szemünk láttára: mint a fuldokló, aki fel-felbukkanva
kapkod az élethez szükséges levegő után, úgy jelenik meg időnként a
híradásokban a kőszegi zsinagóga története. Először a Szombathelyi
Televízió 2006. május 23-án kedden 8 óra 23 perckor sugárzott
adásában bukkant fel a téma,
„Cserepezik a kőszegi zsinagógához
tartozó két lakás tetejét. Egy szombathelyi házaspár vásárolta meg
2004 decemberében a szigorú műemlékvédelmi szabályozás alatt álló
lakrészeket. A tetőfelújításra azonban csak nemrég kaptak engedélyt,
eddig ugyanis a műemléki felügyelők vizsgálták az épületeket.
Először 72 millió forint volt a létesítmény kikiáltási ára, ekkor
azonban még érdeklődő sem volt rá.”
1.) aminek az a körülmény adott
sajátos hangsúlyt, hogy szombathelyi illetőségű személyek érintettek
a kérdésben.
 „Többször került már kalapács alá a 150 évvel ezelőtt épült kőszegi
zsinagóga, amely egy kulcsi vállalkozó tulajdonában volt, és egy
bank jelzáloggal terhelte. Először 72 millió forint volt a
kikiáltási ára, ekkor azonban még érdeklődő sem volt rá. A
következőn 60 milliót kértek a zsinagógáért, valamint 8 milliót az
utcafronton lévő két 50 m2-es lakásért. Ezeket vásárolta meg a
kikiáltási ár feléért egy szombathelyi házaspár a Szekszárdon
megtartott árverésen.
A házaspár kiállítótermet szeretne a lakásokból kialakítani, a
későbbiekben pedig a zsinagógát is szeretnék megvásárolni. Ez
utóbbival a kőszegi önkormányzatnak is komoly tervei vannak, ezért
közös alapítványt akarnak létrehozni a szombathelyi zsidó
hitközséggel. Az önkormányzat a zsidó közösséggel együtt pályázatok
támogatásával szeretné a mára erősen leromlott állagú épületet
felújítani. Ez becslések szerint 300 millió forintba kerülne. A
szombathelyi pár pedig annak ellenére, hogy a zsinagóga nem az ő
tulajdonuk, a nyáron szeretné az építészeti remekmű tetejét
megjavíttatni.”
2.)
A riportban szereplő Béres házaspár nyitott szemmel járva látta meg
az épületegyüttesben azt a szakrális feltöltődést, ami egy kívülálló
számára fel sem tűnne: a helyet, ami kaput nyit a transzcendens
világ felé. Nem élnénk Magyarországon, ha mindenki hinne a házaspár
jó szándékában és céljaiban.
2006. augusztusában ismét találkozhatunk a zsinagóga történetére
vonatkozó adatokkal: „Szerkesztőségünk beszámolt "A kőszegi
zsinagóga épületegyüttesének múltja és lehetséges jövője" című
konferenciáról, mely júniusban került megrendezésre. Az ott előadó Söptei Imre által most adjuk közre Schey Fülöp
(1798-1881)életrajzát, aki tevékenységével sok egyházi és világi
épület létrejöttét támogatta.”
3.) A híradás „Egy tudományos
ülésszak utóélete” címmel jelent meg a város honlapján. Nagy öröm,
hogy a tudományos ülésszak keretei között a város emléket állított
egy olyan embernek, aki sokat tett a városért, jócselekedeteinek
hatása napjainkig ér el.
 Az „SI faktor” talán még a vártnál is hamarabb jelent meg, a Manager
Magazin 2006 évi 9. száma hosszú cikket közölt az addigi
„eseményekről”. Tekintettel arra, hogy a cikk ugyan érinti a Kőszegi
Zsinagóga sorsát – természetesen sok „magyaros jellegzetességet”
felsorakoztatva, - érdemében mégsem a tennivalókkal foglalkozik,
ezért a forráshelyre hivatkozással csak a dolgozat 1.) számú
mellékleteként közöljük. 4.)
Alig pár hónap elteltével 2006 december 13-án a „Filmhu” hírportálon
újabb tudósítás jelent meg, ahol egy filmet ajánlottak az érdeklődők
figyelmébe: „Gellér-Varga Zsuzsanna legutóbbi,
Szomszédok
voltak című dokumentumfilmje a 37. Szemlén mutatkozott be. A korábbi doku forgatása közben ismerték meg az alkotók a kőszegi zsinagóga
sorsát, amely a jelenkori abszurditások sorát gyarapítja. Az
eseményeket Zsinagógát vegyenek! címmel vették fel, a film szerepel
az idei Szemle dokus versenyprogramjában.” 5.) A film témája és az
„alacsony költségvetésű megvalósítás” egyaránt felkeltette a szakma
érdeklődését. Stöhr Lóránt kritikus az „Élet és Irodalom” 2007 évi
9. számában (2007. 03. 02.) megjelent „Hazatérők, hontalanok,
emigránsok: a 38. Magyar Filmszemle dokumentumfilmjeiről” című
cikkében így emlékezik meg a filmről:
„Gellér-Varga Zsuzsanna a
kőszegi zsinagóga eladásának, felújításának kálváriájában a zsidóság
tárgyi emlékeinek, múltjának életben tartását kínos kötelességként
leplezi le. A feszes szerkezetű Zsinagógát vegyenek! éles
konfliktushelyzet köré rendeződik, ami a zsinagóga melléképületeit
megvásároló, az épületért tenni akaró házaspár, illetve a zsidó
hitközség és a városi önkormányzat későn eszmélő szövetsége között
alakul ki. Ha rövid újsághírként olvasnánk a történetet, bizonyára
utóbbiaknak adnánk igazat, ám a dokumentumfilm ismét a sorok mögé
lát, a hónapokon át rögzített felvételek érvényre juttatják a
tevékeny házaspár emberi igazságát.” 6.)
 A történtek elgondolkoztatják az olvasót: vajon tipikusnak
mondható-e a Kőszegi Zsinagóga sorsa? Mi várható el egy
Hitközségtől, ahol a hit még megvan, csak a községnyi lélekszám
hiányzik mögüle? Van-e egy olyan városnak szüksége működő
zsinagógára, ahol nem él összesen annyi zsidó család, hogy gond
nélkül legyen meg a „minjen”? A legfurcsább kérdés, pedig az, hogy a
hitéleti célon kívül másra szabad-e egyáltalán hasznosítani egy
zsinagóga épületet? Sajnos, ezek a kérdések nem csak a Kőszegi
Zsinagóga esetében aktuálisak. Magyarországon a holocaust óta
számtalan zsinagóga áll elhagyatva, kitéve az időmúlásnak és a
környezeti ártalmaknak, mert nincs aktív csapat, aki a szívén
viselné az állagmegóvást, netán késztetést érezne a rendeltetésszerű
használatra: újra ima hangjai töltenék be a teret. Lehet, hogy
Kőszeg a szerencsésebb esetek közé tartozhat? Míg ezekre a
felvetésekre a választ keressük, szükséges megismerkednünk néhány
ténnyel.
Néhány szó a város és a helyi zsidók történetéről
Kőszeg Magyarország nyugati peremén, a hegyvidék és a síkság
találkozásánál a Gyöngyös patak jobb partján 274 méter magasan
fekszik. Régészeti feltárások bizonyítják, hogy már a csiszolt
kökorban és a bronzkorban is lakott terület volt. A keltákat a
rómaiak váltották a területen, őket pedig a honfoglaló magyarok
követték, akik ugyan nem telepedtek le a vidéken, de többször
átvonultak rajta. A kőszegi völgyben épült vár és a körülötte
kialakított város az oklevelekben is szerepel, feltételezhetően a
XIII. században jöhetett létre. Királyi városi rangra Károly Róbert
emelte a települést, ami a város stratégiai jellegét erősítette. A
kőszegi zsidókra vonatkozó legrégibb írásos emlék az az 1393-ban
kelt oklevél, melyben Zsigmond király lehetővé tette a Garaiak
számára, hogy befogadhassanak zsidókat a városba, tekintet nélkül
arra, hogy honnan jöttek. A Gara család élt is a jogaival, ebben az
időszakban hozzávetőlegesen 150 család élhetett a városban.
A város többször került osztrák befolyás alá, ami nem egészen
találkozott a herlyiek egyetértésével. A mohácsi csatavesztés után a
törökök ellenállás nélkül jutottak el a nyugati határszél
városaihoz, így Kőszeg várához is, 1532 nyarán. A környékbeli
lakosság a török hódítók elől a várba menekült, ahova Jurisich
Miklós befogadta őket. A várkapitány parancsára a környékbeli
településeket felégették, ezzel is nehezítették a török támadók
helyzetét. Az ostrom körülbelül egy hónapig tartott, a vár védői
lelkesedésükre és saját leleményükre támaszkodva sikeresen álltak
ellen a többszörös túlerőnek, így II. Szolimán parancsot adott a
visszavonulásra. A megmenekülés emlékére a városban az általános
szokásoktól eltérően 11 órakor harangoznak. A városban rekedt két
zsidó család letelepedési engedélyt kapott, mondván „Hatsch Arz és
Mutsch Hatschl vitézül viselkedett az ostrom idején, apjuk pedig az
inségeseket segítette.” 7.)
A történelmi személyiségek közül számosan megfordultak a
településen, de senki sem választotta állandó lakhelyéül a
viszonylag erős oktatási intézményekkel és nem elhanyagolható
textiliparral és sörgyártással rendelkező kisvárost.
 Zsidó vonatkozású híradást 1856-ból olvashatunk Kőszeg
eseménynaplójában: „Megépül a zsidó imaház, a zsinagóga (Várkör 38.
szám alatt) – „Albrechtinum” Schey Fülöp által alapított szegényház,
melyben 4 katolikus, 2 protestáns és 6 izraelita részesült
szállásban és ruházatban” 8.) A rövid szövegek mögött hatalmas
jótékonyság áll, ugyanerről ezt olvashatjuk a Zsidó lexikonban:
„Csak a múlt század második felében mutatkozott rövid időre a multra
emlékeztető virágzás, mikor a lakompaki származású koromlai (A
jelenlegi Csatka községhez - mely a nagy cigány búcsúkról nevezetes
– csatolt Fejér megyei falu. A szerző) Schey Főlöp báró gazdag
alapítványokkal fölpezsdítette a hitéletet. Ennek a bárói családnak
négy tagja örökítette meg nevét a hitközság történetében: Schey
Ferenc és Sándor, akik 1809. gabonanagykereskedők és postaszállítók
voltak, Schey Fülöp és Schey Károly. Nem csak templomát köszönhette
Schey Fülöpnek a hitközség, de presztizsének helyreállítását is,
mert ez alapítványt létesített a lelkész javadalmazására és a
hitközség újból rabbit tarthatott. Jeles tudósok állhattak ezentúl a
hitélet élén.”
9.) A megközelítés milyenségét meghatározza a szerző
hovatartozása.
A Schey család története egy külön dolgozat témája lehet, az idézet
a kőszegi tudományos ülésszakról származó tudósításból származik:
A Schey-család – eredetileg Morvaországból áttelepedett – felmenői már
évszázadok óta Nyugat-Magyarországon éltek, az Esterházy-birtokon
fekvő Lakompakon (ma Lackenbach, Ausztria). A II. József tolerancia
rendelete adta lehetőséget kihasználva Schey Izrael kereskedő és
Mózes nevű fia 1785-1786 környékén költözött Kőszegre. Mózesnek öt
gyermeke közül harmadik volt az 1798. szeptember 20-án, Kőszegen
született Fülöp. Fiatal korától a kereskedelem felé fordult, 18
évesen nősült meg, de gyermeke nem született. 1823-tól önálló
üzletet vitt, 1831-ben 1. osztályú kereskedőként fizetett adót.
Ekkor vette át apjától a Somogy megyei Polányban bérelt birtok
irányítását. Üzleti kapcsolatban volt a Nyugat-Dunántúl
főnemeseivel, a Batthyányakkal, Esterházyakkal, Erdődyekkel stb. Az
Üzleti tevékenységében segítségére volt Frigyes nevű unokaöccse, aki
az 1830-as évek közepén telepedett le a Bécsben, ahol a Landauer
bankházba házasodott be. Ő alapította a bécsi Kereskedelmi Kamarát
és a Stadttheatert, egy időre a bécsi tőzsde alelnökévé
választották. Fülöp is egyre inkább Bécs felé fordult, de
szülővárosát sem hagyta el, ahol a korábbi hagyományos zsidóellenes
hangulatot lassan kezdte felváltani az elfogadás. Az újonnan alakult
jóléti és kulturális egyesületek tagjai közé befogadták őket, a
gazdasági célúakban pedig egyenesen számítottak nagyvonalú
részvételükre. Az 1844-ben alapított Kőszegi Takarékpénztár 300
részvényéből Fülöp 11-et vásárolt. 1846 és 1868 között alelnöke,
majd 1870-től 1874-ig elnöke volt a pénzintézetnek. Elnöksége alatt
érte el először a társaság az évi 60%-os osztalékot, 800 Ft-on
cserélt gazdát egy-egy 100 Ft névértékű részvény. A Kőszegi Posztó
és Gyapjúszövetgyár Egyesületben 15 részvényt jegyzett az 550-ből.
Kapcsolatainak is köszönhetően sikerült egy határon átnyúló,
regionális tulajdonos csoport kezében levő vállalatot létrehozni,
amelynek részvényesei Bécstől Budáig, Varasdtól Pozsonyig
jelentkeztek. Schey bekerült a kormányzó választmányba. A
megalapozatlan üzleti tervvel létrehozott, tőkeszegény üzemet nem
hagyta sorsára, még 1852-ben is – amikor már csak vegetált – részt
vett munkájában.
 1848-ban egy már-már pogromba hajló esemény miatt városbeli üzleti
tevékenysége hosszabb időre szünetelt. Ennek ellenére jelentős részt
vállalt a Kőszegre kirótt hatalmas hadisarc csökkentése érdekében.
Említik, hogy hatalmas vagyonát a császári hadseregnek végzett
1848-1849-es hadiszállításokkal alapozta meg. Ha igaz – korábban is
gazdag volt – ebben az üzleti ok mellett erősen közrejátszhatott az
uralkodóház iránti ragaszkodása. 1848 eseményei sok magyar
nemzetiségű honfitársunkat választás elé állították az alattvalói
hűség és a nemzeti érzelem között. 1854-ben a kőszegi
képviselő-testület a helyi szegényeknek nyújtott támogatásért
hálaira-tot adott át neki, izraelita temetőt létesített
ravatalozóval, amit apja emlékének szentelt. 1859-ben adták át a
zsinagógát, iskolával és rituális fürdővel. 1859-ben kezdte meg
működését az Albrecht főhercegről Albrechtinumnak elnevezett
szegényintézet, amelynek anyagi alapját 13.000 Ft tőke jelentette.
Ebből és az épület lakásainak bérletéből négy-négy izraelita és
katolikus valamint két protestáns nincstelent láttak el. Az egyre
szorosabb bécsi kapcsolatok tekintélybeli gyarapodást is
jelentettek, hozzájárult, hogy Magyarország főkormányzójának,
Albrecht főhercegnek személyes bankárja lett, testőrségét is ő
pénzelte………..Szülővárosához egész életében hű maradt. Bár a Bécs
melletti Bádenban élt, minden év májusát Kőszegen töltötte. Jelentős
összeget ajánlott fel a Győr-Grác vasútvonal Kőszegen keresztül
vezetéséhez létrehozott konzorciumhoz. Az Óvoda Egyesületnek 18.000
Ft-ot és egy házat ajándékozott azzal a feltétellel, hogy a
főalapítói címet megkapja, az intézményt Erzsébet királynéról
nevezik el, és valláskülönbség nélkül veszik fel gyermekeket. Schey
Fülöp 1881. június 26-án halt meg, Badenban. Vagyonában szerepelt a
Veszprém megyei csatkai birtok, a felvidéki nagybábi és
felsőjattó-sopornyai uradalmak. Nevén volt még Sopronban a 67. sz.,
valamint Kőszegen a 123., 182., 423. és 559. sz. házak, több szőlő
és szántóföldek. Az értékpapírok túlnyomó része ausztriai vasúti és
banki részvényekből állt. Az adósságok és kötelezettségek címen
levont majd 2 millió Ft után 4.199.637 Ft-ot tett ki a hagyaték
értéke. Az örökösök testvérek és azok leszármazottai voltak, de a
végrendeletben kedvezményezettjei között szerepelt a budapesti
rabbiképző, a bécsi izraelita szegényház, a nagymartoni talmud
iskola. Kőszegről sem feledkezett el: a zsinagóga fenntartására és a
rabbi ellátására 32.000, az Abrechtinumban újabb két gondnokolt
tartására 5000 Ft-t tőkét rendelt.”
10.) A kissé hosszúnak tűnő
idézetet azért választottam, mert kívülállók véleményét tükrözi a Schey családról, és ennek következtében egyáltalán nem mondható
elfogultnak. A család a jótékonyság gyakorlásánál a kor szellemének
megfelelően járt el, számtalan nemesi rangra emelt zsidó család (pl.
az Ulmannok is) adakozott, az általuk alapított jótékonysági
intézményeket a rászorulók felekezetre és származásra tekintet
nélkül vehették igénybe. Több elmélet szerint ez a jótékonyság az
asszimiláció ára volt, ezek az emberek már nem voltak vallásosak,
sokan kitértek közülük.
 Kőszeg másik nevezetes személyisége Falk Miksa volt, aki
országgyűlési képviselőként szabadelvű nézeteket képviselt, ennek
ellenére kőszeg díszpolgárává választották 1867-ben. Rajta kívül még
egy zsidó származású díszpolgára volt Kőszeg városának: koromlai
Schey Károly, aki a címet ugyancsak 1867-ben kapta meg.
11.)
A rövid felvirágzást követően a kőszegi zsidóság létszáma
folyamatosan csökkent, az 1920-ban végrehajtott népszámláláskor már
csupán 162 izraelita vallású lakosa volt a városnak.
12.)
Az I. világháborút követő időszakban a város elvesztette azokat a
területeket, amiket a békekötés során Ausztriához csatoltak, és
nagyrészt a város megélhetésének alapjait jelentették. A téglagyárat
és a sörgyárat a második világháború alatt nem eredeti céljainak
megfelelően használták, ide terelték be a helyi zsidóságot. A
holocaustot kevesen élték túl, a visszatértek nagy része is elhagyta
a várost.
A zsinagóga: csak együtt!
A zsinagóga építészeti stílusáról megoszlanak a vélemények, van
olyan forrás, mely „romanticizáló köntösben, centrális jellegű
alaprajzzal” 13.) megépített épületnek titulálja, van olyan is,
amely „mór stílusban épült” 14.) épületnek nevezi. Nem tudjuk,
milyen lehetett teljes pompájában, a belsejéről annyit tudunk csak,
hogy ugyanaz a mester festette a belsejét, aki a Tapolcai
Zsinagógáét. Hátha maradtak felvételek....Hátha beazonosíthatók a
falakon látható maradványok....
A szombathelyi házaspár helyzete kissé hasonlít a várvédő Jurisich
Miklóséhoz. Ahogy ő küzdött a mezítlábas jobbágysereg élén a várért,
akiknek lelkesedése és leleménye pótolta az erős fegyvereket, a
szombathelyi házaspárnak a saját kitartása a segítsége, az anyagi
lehetőségeik korlátozottak, ha a megvásárolt két kicsi házat fel
tudják újítani, és sikerül a kiállítótermet és az ahhoz csatlakozó
kiszolgáló egységeket megnyitni, sokat tettek a zsinagóga
környezetének megszépítéséért. Azt azonban senki sem várhatja el
tőlük, hogy egyedül viseljék a zsinagóga megvásárlásának és
felújításának terheit. Ez ugyanúgy nem hárítható tovább sem a város
vezetésére, sem a virtuális hitközségre.
A zsinagóga gyönyörű! Kupolája és nyitott teteje orthodox imádkozási
szokásokat (középen lehetett a blemmer) tükröz, nagy tornyai a
neológiát gyönyörködtetik, a két kőtábla viszont mindenkit kötelez.
Budapest 2008. június 2.
Jegyzetek:
1.) http://www.sztv.hu/cgi-bin/sztv/cikk.cgi?cikk=14453
2.)
http://www.koszeg.hu/aktualis/hirek/content.php?id=3080
3.)
http://www.managermagazin.hu/magazin.php?page=article&id=596
4.)http://www.szemle.film.hu/object.4F88912B-4DD0-4B84-96DD-F5700E9CCF6F.ivy
5.) Stöhr Lóránt „Hazatérők, hontalanok, emigránsok: a 38. Magyar
Filmszemle dokumentumfilmjeiről” „Élet és Irodalom” 2007 évi 9. szám
(2007. 03. 02.)
6.) Lelkes István: Kőszeg Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
Budapest 1960. 18. oldal
7.) Mester István: Kőszeg eseménynaplója Kiadja: Kőszegi Baráti Kör
és a Kőszegi Ruhaipari Rt. 1990. 19. oldal
8.) Magyar Zsidó Lexikon szerkesztette Újvári Péter Makkabi kiadó
2000. 506-507. oldal
9.)
http://www.koszeg.hu/aktualis/hirek/content.php?id=3080
10.) forrás: Mester István: Kőszeg eseménynaplója Kiadja: Kőszegi
Baráti Kör és a Kőszegi Ruhaipari Rt. 1990. 58. oldal
11.) forrás: Mester István: Kőszeg eseménynaplója Kiadja: Kőszegi
Baráti Kör és a Kőszegi Ruhaipari Rt. 1990. 44. oldal
12.) Lelkes István: Kőszeg Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
Budapest 1960. 18. oldal
13.) Kőszeg írta Szövényi István kiadja a Vas megyei idegenforgalmi
hivatal é.n.
14.)
http://www.koszeg.hu/aktualis/hirek/content.php?id=3080
Térkép: Kőszeg írta Szövényi István kiadja a Vas megyei
idegenforgalmi hivatal é.n.
Képek: http://www.zsurlofilm.com/Zsinagoga/zsin_m_e.htm
Dr. Hasznos Judit
OR-ZSE Doktori Iskola,
III. évfolyam
 |
