Petrovics Péter rabbihelyettes szak III. évf.:
A LÁGYMÁNYOSI ZSINAGÓGA TÖRTÉNETE ÉS ZENEI ÉLETE


A lágymányosi zsidó közösség imaterme jelenleg a XI., Károli Gáspár tér 5. sz. alatt muködik, egy 2001-ben szépen felújított -jelenleg pedig bővítés alatt álló- épületben, amelyet a Budapesti Izraelita Hitközség 1962-ben vásárolt meg.

Különbözô források egymástól eltérô közléseivel szemben a hivatalos iratokból egyértelmuen kiderül, hogy - hasonlóan egyéb egyházi ingatlanokhoz - a közösségnek korábban otthont adó lágymányosi zsinagóga épületét (XI., Bocskai út 37. / Zsombolyai u. 6.) még 1950-ben államosították, és 1966-ban adták a Tudományos Ismeretterjesztô Társulat kezelésébe. Nem sokkal késôbb, 1969 decemberére a TIT Természettudományi Stúdiója muködött falai között. Ezzel az épület sorsa eldôlt: ami abból a II. világháborút kiállta, azt az átalakítás barbár munkája végleg megcsúfolta - tönkretéve egy kiváló építészeti alkotást és arcul csapva egy vallási érzületet - a kádárizmus amúgy már puhuló diktatúrája alatt, a beinduló "új mechanizmus" közepette.

Az egykori zsinagógaépület már csak azért is érdemes a részletes bemutatásra, mert a fôváros eme városképileg jelentôs pontján, mind korszeru megjelenésével, mind kiváló alaprajzi megoldásával a korabeli kritikusok elismerését is kivívta.

Már csak az idősebbek emlékeznek az 5697 esztendő Tisri elsején (1936. szeptember 17-én) a Lenke úton (jelenleg Bocskai út) felavatott, ezer személyt befogadó zsinagógára. A templom felépítése azért vált szükségessé, mert a múlt század harmincas éveinek az elején már négy imaterem működött Lágymányoson illetve Kelenföldön.

Markáns, díszítés nélküli formáival, vasbeton váz- szerkezetével új irányt mutatott a zsidó templomépítészetben. Mivel azonban a II. világháboru előtt Budapesten több zsinagóga már nem épült, így az adott építkezés ugyanakkor egy korszak lezárását is jelentette.

A templom valójában egy tervezett épületkomplexum első ütemeként készült el, a további, különböző rendeltetésű épületrészek (iskola, rabbi ill. kántorlakás, irodák) megvalósítására azonban nem került sor. Igaz, a bővítési terv sem sokáig tartotta magát: a Népszabadság Budapest mellékletének, 2001. december 22-i közlése szerint 1938-ban már állt a zsinagóga mellett (Zsombolyai u. 4.) az a ház, melyről az Újbuda 2002. január 9-i száma kiegészítőleg megjegyzi, hogy egyenest vitéz nagybányai Horthy Miklós felesége, született jószási Purgly Magdolna építtette hadiárvák számára. (Az épület 1956-ban a rendőrség birtokába került, ahol aztán a legutóbbi időkig működött is a XI. kerületi rendőrkapitányság.)

Az 1920-as évek időszaka a kortárs utat követve lényegében igazolja azt a megállapítást, hogy a Bauhaus eszméjét elsősorban zsidó építtetők vallották magukénak. Kitűnt ez később a Novák Ede és Hámor (Hamburger) István tervezte lágymányosi zsinagóga épületénél is, jóllehet travertin kőburkolata, vörös márvány ablakkeretezései, fölül ívesen záródó ablaknyílásai mind olyan elemek, melyek nemigen mutattak rokonságot a Bauhausszal, utaltak inkább a zsinagóga- építés romantikus-keleties hagyományára. Nagyvonalú felfogása, álló ablakai, mértéktartó fényűzéssel kiképzett előcsarnoka közelebb álltak a tradicionális építészethez, bár tervezői nem támaszkodtak meglévő mintára; önálló gondolkodásból és művészi érzésből fakadó lelkesedéssel oldották meg feladatukat, mely szeretetteljes elmélyülésről tett tanúságot.

A kelet felé való tájolás miatt a templom főbejárata a Zsombolyai utcára került.
A telek méretei és formája ettől függetlenül is fejtörést okozhatott a tervezőknek de annál dicséretesebb a munkájuk: minden részletre kiterjedő figyelmük az egyensúlyteremtés kitűnő példáját adta. Komoly meggondolást igényelt a 27x25 méter alapterületű és mintegy 14 méter magas templomtér befedését szolgáló szerkezet megválasztása, belső oszlop vagy pillér mellőzésével, de a határoló falak szélnyomás elleni megfelelő stabilizálásával. Legcélszerűbbnek alsó bordás vasbeton födémmel kombinált rácsos tartók alkalmazása látszott. A 4,5 méternyire előreugró hatalmas lebegő női karzat úgyszintén minden alátámasztás nélkül került a helyére. Impozáns és festői monumentalitást eredményezett az így előálló óriási belső tér, a tér megvilágítása, a keleti szőnyegként ható ragyogó üvegezés, a nagyvonalú kazettás mennyezet a hófehér falak, az égszínkék szentély. A szentély falának travertinnel burkolt része fölött a kórus öt íves loggiás fülkéje nyílott, ahova az orgonát is helyezték. Ahogy a főbejárat ajtóíveivel, ugyanúgy eme fülkeívekkel teljes egyezésben volt a templom mindkét oldalfalán végigmenő hatalmas méretű íves lezárású ötös ablakcsoport. Az ablakok bordaosztása, a Szentírásból vett szimbolikus motívumok ritmusa nemcsak kiegészítette az architektúrát, de egyben biztosította a nagyszerű megvilágítási hatást is.

A női karzat konzolainak lehorgonyzása, a számos hő- és hang szigetelési, valamint akusztikai probléma, a lágymányosi nehéz talajviszonyokkal való megküzdés, a keserű sóval telített források feltörésének megakadályozása, a számos világítástechnikai kérdés, a templom gazdaságos központi légfűtése mind olyan feladatok voltak, melyek komoly felkészültséget igényeltek. Felavatása 1936. szeptember 13-án volt. Érdekes társadalmi pillanatfelvétel maga az avatás akkor, azon a verőfényes vasárnap délelőtt !

A zsidó nagyünnepek előtt(1936. szeptember 17. csütörtök =5697. tisri 1., az újév első napja) avatták fel a budai hitközség Szent Imre városi körzetének új, impozáns templomát a kormány és az összes hatóságok képviselőinek jelenlétében. Az avatóünnepségre ezrek zarándokoltak el a feldíszített templomtér elé, ahol díszőrségként lovas rendőrök sorakoztak fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Jalsoviczky dr. osztályfőnök, a főváros képviseletében Lamotte Károly alpolgármester, a magyar királyi honvédség részéről Kovács tábornok, a főkapitányság részéről Helényi Imre főkapitány-helyettes egy magasabb rendőr főtisztviselőkből álló küldöttség élén jelent meg. Rajtuk kívül képviseltette magát az Országos Frontharcos Szövetség, a zsidó cserkészcsapatok, továbbá a felekezeti előkelőségek részéről Stern Samu udvari tanácsos, a pesti izraelita hitközség és az Országos Izraelita Iroda elnöke, Wertheimer Adolf, a Zsidó Múzeum és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke - nem sokkal később a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának új elnöke. Ott voltak: Vida Jenő és Fleissig Sándor felsőházi tagok és még igen sokan a közélet előkelőségei közül.
A cserkészek kürtje felharsant és baldachin alatt hozták a Tórákat a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) út 4-6. szám alatti imaházból a Lenke (ma Bocskai) úti új templom előtti térre, ahol a megjelent előkelőségek az erre a célra felállított díszsátorban várakoztak. Amint a menet megérkezett, Tyroler József építészmérnök, az építőmunka kivitelezője átadta az új templom kulcsát Novák Ede és Hamburger István tervező építőművészeknek, akik azt Vető Sándor kultur-előljárónak, az építőbizottság elnökének nyújtották át egy rövid beszéd kíséretében, amelyben elmondták a templom építésének történetét. A bizottság elnöke a kulcsot a budai izraelita hitközség elnökének, Krieszhaber Adolfnak adta át, aki Lamotte Károly alpolgármestert kérte meg arra, hogy I-tennek újonnan emelt házát nyissa meg. Miközben a budai zsidótemplomok egyesített énekkórusa Alpár Ignác vezetése alatt zsoltárokat adott elő, a közönség bevonult a templomba, ahol pompás kép tárult elébe. Szemközt hatalmas szentély, oldalt színes üvegablakok, hagyományos formák és modern vonalak szerencsés vegyüléke, áhítatkeltő hangulata.

A Szent könyveket a frigyszekrény elé vitték, és miközben Sirota Sándor főkántor és Perlmann Arnold körzeti kántor zsoltárokat énekeltek, elhelyezték abban, Ezután került sor Alpár Ignác vezényletével Kiss Arnold dr. vezető főrabbinak Kelen Hugó által megzenésített Ima a hazáért című alkalmi zsoltárára, majd Kiss Arnold szárnyaló avatóbeszéde következett, melyben méltatta a templom megépítésének nagy és kegyeletes tettét. A költőien szép szónoklatát követően Benoschofsky Imre dr. főrabbi, az új templom atyja meggyújtotta az örökmécsest megindító ima keretében, majd a templomi énekkar a Halleluja-t énekelte el. A budai hitközség Zsigmond utcai templomának főrabbija, Vidor Pál mondott még ünnepi beszédet megáldotta a templomot. A templom körzeti alelnöke, Krammer Adolf megható ima kíséretében gyújtotta meg a budai zsidóság nagy halottainak emlékére készített mécsest, mely egyszersmind a(z I.) világháború zsidó hősi halottainak emlékét is hirdette. Az Országos Frontharcos Szövetség eme mécses meggyújtása közben tisztelgő állásba helyezkedett.

Krieszhaber Adolf dr. üdvözölte az avatóünnepélyen megjelent vendégeket. Csobádi Samu, a budai hitközség alelnöke méltatta a nap jelentőségét, mely beteljesedést jelentett a lágymányosi hittestvérek számára és megújhodást a nagy múltú budai hitközségnek. A Szent Imre város templomkörzetének betegen fekvő elnöke, Schwarcz Samu nevében Szilárd Bertalan dr. elöljáró köszönte meg a budai hitközségnek és elnökének gondoskodását, különös hálával adózva a fővárosnak, amely a telekadományozással a templom felépítését lehetővé tette. 

Ezekre a beszédekre válaszolva Lamotte Károly alpolgármester méltatta a budai zsidóságnak az impozáns templom megépítésével tanúsított nagy áldozatkészségét és kifejezte örömét hogy a főváros egy művészi építménnyel lett gazdagabb, amelyet annak a szent célnak szántak, hogy benne lelki felfrissülést és épülést nyerjenek az istenhívő emberek. A pesti zsidóság üdvözletét Stern Samu tolmácsolta, ki a megértés, kölcsönös megbecsülés és szeretet otthonát köszöntötte az új templomban.
A Himnusz eléneklésével a szép ünnepség véget ért, de a közönség "még sokáig gyönyörködött az új templom művészi szépségében", pedig akkor minden részletében nem is volt egészen kész. A szentély és a szószék megoldása, a színes ablakok motívumainak harmonikus összeállítása, a héber betűk szerencsésen alkalmazott ornamentikája mind emelték eme istenháza áhítatát. Külön említendő az előcsarnok artisztikus kiképzése, melynek folytán úgy hatott az előtér, mint egy különálló kis templom. Csakugyan: a téli istentiszteletek céljait szolgálta, mikor is szükségtelenné vált a mintegy 1000 személy befogadására alkalmas nagy templomtér kifűtése. A ruhatárak is itt nyertek kialakítást.

A háborús évek

A békés helyzet azonban rövid ideig tartott. Az 1938-as első, majd az ezt követő további zsidótörvények folyamatosan korlátozták a zsidónak tekintett személyek jogait és életlehetőségeit. A közelgő veszély jele volt az is, hogy a Bocskai úti zsinagógát rendszeresen látogatta, több a nácik által 1938-ban megszállt Ausztriából elmenekült hittestvérünk. A negyvenes évek elejétől az embertelen munkaszolgálat miatt jelentősen megcsappant a templomba járó férfiak száma. 

Az 1943-44 tanévben a Baracs Károlyról elnevezett elemi iskola egyes osztályai átmenetileg a rabbi szobában és más helyiségekben működtek. 1944-ben, rövid idővel a német megszállás után, a hatóságok raktár céljára vették igénybe a templomot. A közeli sárga csillagos házak lakói számára 1944. őszén a nagyünnepi istentiszteleteket ezért a Váli-utca-i zsidó elemi iskola épületében tartották meg. A fenyegető tragédia árnyékában, Dr. Takács Pál rabbi prédikált a szükség imaházban.

Budapest ostroma idején, 1944-45 telén a német hadsereg istállónak használta az épületet, amely mintegy háromszáz méterre volt a közeli vasúti töltésnél öt hétig húzódó frontvonaltól. A megmaradt hívek életerejét mutatta, hogy a felszabadulás után 1945 szeptemberében, Ros Hasono előestéjén a zsinagóga ismét megnyitotta kapuit. Az ünnepen egyébként néhány orosz tiszt is imádkozott a templomban.

A háború után

Alig állt az épület 30 évig, már hozzá is fogtak az átépítéséhez, amivel legjelentősebb építészeti értékeit számolták föl. A külső falak határolta osztatlan belső terét szintekre tagolták, melyeken különböző helyiségeket alakítottak ki. Ennek következtében az ablakokat is felszabdalták, lekerekített záródásaikat kisarkították. A külső díszítéseket maradéktalanul eltávolították. Épp a megváltozott funkció igényeinek megfelelően.

A templomablakok megmentett táblát a Rabbiképző Intézet templomába kerültek. Az építmény eredeti rendeltetésére ma már csak a kovácsoltvas kerítés menóra díszítése utal, ha egyáltalán feltűnik valakinek a sűrű sövényfal előtt.

A templom alagsorában működött az Illés prófétáról elnevezett zsidó cserkészcsapat. A cserkészek egykori helyét 1945 őszén a Hanoár Hacioni, Chajim Weitzmannról elnevezett szervezete foglalta el. A Magyar Cionista Szövetség "önfeloszlatása" után, 1949. áprilisában a hanhacok budapesti és vidéki szervezeteinek tagjai a templom alagsorában, ezen a kevésbé feltűnő helyen köszöntek el egymástól. Számosan Izraelbe vagy más országba mentek, néhányan itt maradtak.

A körzet, felszabadulás utáni újjászületésében nagy szerepe volt Bleier Andor elnöknek, akit tisztségében Grósz Nándor követett, valamint Goldberger Sándornénak, a nőegylet vezetőjének is. 

Az '56-os események után

A budai körzet Bocskai úti zsinagógáját az októberi események erősen megrongálták. A templom restaurálása most az állam költségén befejeződött. Szeptember 8-án igen nagy közönség jelenlétében ünnepi istentisztelet keretében adták át a megújult és eredeti szépségében helyreállított I-ten-házát szent rendeltetésének. 
Sirota Sándor főkántor emelkedett, áhítatosan szép Má Tauvu imája után az énekkar Lisznyai Gábor karnagy vezényletével Kodály Zoltán feldolgozásában a Boruch Sém Kövaud megrendítő himnuszát adta elő, majd a főkántor éneke közben elhelyezték a frigyszekrényben a Tórákat. Hochberger László rabbihelyettes áhítatos imája után Sándor körzeti kántor mincha imája következett, amelynek keretében dr. Sándor László énekelte Ravel Kaddisát művészi erővel. 
Dr. Benoschovsky Imre főrabbi avató beszédében elmondta, hogy harmadszor avatja a templomot. A templom osztozott a hívek sorsában, az elnyomás idején - már az avatáskor - a gyűlölet kövekkel törte be a gyönyörű ablakokat, a német megszállás napjaiban deportálás gyűjtőhelye lett a templom, októberben újra pusztulás fenyegette, de hittel és bizalommal mindig újra építettük, mindig újra kezdtük benne életünket. 
Farkas Sándornak, az Állami Operaház örökös tagjának áhítatot keltő éneke és az énekkar szép zsoltár-éneke után a főrabbi áldása fejezte be az áhítatos szépségű, választékos emelkedettséggel megrendezett ünnepséget.

Egy pár név, akik szolgálatot teljesítettek a körzetben
Az elemi népiskola hittanórájára tanfelügyelőként Dr. Heller Bernát professzor látogatott, a mártír Dr. Takács Pál körzeti rabbi, pedig egyben a gimnázium vallástanára is volt. Dr. Benoschofsky Imre főrabbi, aki évekig a templomban rabbiskodott. A fiatalon, 1948-ban elhunyt Dr. Klein Miklós, a tudós Dr. Komlós Ottó, valamint a templom utolsó rabbija, a fáradhatatlan Hochberger László volt. A zsinagóga nagyszerű kántorai voltak Feleki Rezső, Sándor Ernő, Vándor Jenő és mások. Az orgonán pedig egy szegedi fiatalember, a mai is aktív zenetudós Kármán György játszott. 
Kármán György visszaemlékezése az egykori lágymányosi zsinagógára

"1947 óta a szegedi zsinagóga orgonistája voltam. 1949 szeptemberétől kezdve a budapesti Zeneakadémián folytattam tanulmányaimat. Ebben az időben keresett meg a Bocskay úti zsinagóga akkori főkántora: Vándor Jenő. A néhai főkántort jól ismertem, ő Temesvárott működött, mielőtt Budapestre, a Bocskay úti zsinagógába került volna. A temesvári Gyárvárosi zsinagógában, egy rokoni látogatásom alkalmával 1947-ben péntek esti és szombat délelőtti istentiszteleten őt orgonán kísértem. A lágymányosi közösség akkori főrabbija, néhai Komlós Ottó nevében felkért arra, hogy a zsinagóga orgonistája legyek. Örömmel fogadtam el a megbízást.

Akkoriban a Lágymányosi körzet tekintélyes létszámmal rendelkezett. Az elnök: néhai Gellért Gyula, mélyen vallásos ember volt és a közösség életét nagyszerűen vezette. Nőegylet is sikeresen működött, amelynek elnöke Bleyer Andorné volt. Péntek esténként és ünnepeken tele volt a zsinagóga, a kitűnő akusztika és a nagyszerű cházán biztosította a liturgikus zene magas színvonalát.

Lábbal fújtatott harmóniumon játszottam. Kis létszámú énekkar működött közre. A közösség neológ volt, így a zenei liturgia megegyezett a magyarországi neológ hagyományokkal. Az istentiszteleteket kántor-szólók is ékesítették, Vándor Jenő éneke és Komlós Ottó prédikációi mindenki számára élményt nyújtottak.

1956-ban, a forradalom után, a közösség létszáma jelentősen csökkent. Komlós Ottó főrabbi és Vándor Jenő főkántor alijázott Izraelbe és a hívek közül is sokan elhagyták az országot. Néhai Hochberger László vette át a rabbi funkciót és kántorként a Kaposvárról Budapestre költözött néhai Sándor Ernő működött a továbbiakban. A közösségi élet továbbra is megmaradt és az istentiszteleteken Lágymányos vallásos zsidósága továbbra is részt vett. Hochberger rabbi tanításait, beszédeit szívesen fogadták a hívek és Sándor Ernő érces baritonjával folytatta a zsinagóga színvonalas liturgikus zenei hagyományait.

Az akkori budai főrabbi, néhai Benoschovsky Imre, áthelyezett a Frankel Leó úti zsinagógába, ahol Sirota Sándor főkántor mellett orgonistaként működtem. A Bocskay úton húgom, Schweitzer Ivánné, Kármán Julianna vette át tőlem az orgonakíséretet. Sándor Ernő mellett, az akkor pályakezdő Lugossy László kántort is kísérte istentiszteleteken.

A zsinagóga eladása után a Károli Gáspár téren folytatódott a közösség élete. A kisméretű harmónium is ide került. Húgom még egy ideig Sándor Ernőt és Lugossy Lászlót kísérte. A későbbiekben az épület felújításra szorult, amelynek befejeztével orgonakíséretre az istentiszteleteken nem volt többé szükség."


FELHASZNÁLT IRODALOM :

1/ Barcza Tibor: 1936-2001 A lágymányosi zsinagóga története

2/ Az új lágymányosi templom, Tér és Forma, 1936. 12., 353-356. 
3/ A Lenke-úti új zsidó templom, Múlt és Jövô, 1936. november, 323. 
4/ Új templom Budán, Múlt és Jövô 1936. október, 291.
5/ Új templomot avatott a budai izr. hitközség, Újság, 1936. szeptember 15., 4. 
6/ ÚJ ÉLET 1957 okt. 4, péntek Tisri 9. 
Az ellenforradalom során megrongált és újjáépített templomok újjáavatása
7/ Kovács Gábor: Egy zsinagóga Lágymányoson, www.zsinagoga.net



Budapest, 2006-04-04

Petrovics Péter
rabbihelyettes szak III. évfolyam

Vissza a d'VAR Torá-hoz