A magyar sportnak alig van olyan területe, amellyel élete során Hajós Alfréd ne került
volna kapcsolatba. Az első magyar olimpiai bajnok egymással távoli rokonságban sem álló
sportágakban próbálta ki magát. A különböző sportágakban nyújtott kiemelkedő
teljesítményei, valamint a sportélet fellendítése érdekében végzett társadalmi és
szakmai (építészmérnöki) munkája alapján joggal nevezhető sportpolihisztornak,
megfelelve a kor ideáljának.
Hajós Alfréd (eredeti neve Guttmann Arnold) 1878. február 1-jén született Budapesten.
Éppen 16 éves volt, amikor 1894. június 23-án Pierre de Coubertin francia báró
(1863-1937) javaslatára a párizsi Sorbonne egyetemen tartott nemzetközi értekezleten
elhatározták, hogy az ókori hellén hagyományok nyomán életre hívják a modern
olimpiai játékokat.
Az ókori olimpiai játékok kezdetének legáltalánosabban elfogadott időpontja az i.e.
776. év. Euszebiosz krónikája ettől az időponttól kezdve tartalmazza a győztesek
(elsősorban a stadiongyőztesek) nevét. Az olimpiai játékok rendezési joga az éliszieket
illette meg az ókorban. A játékok idejére küldötteik kihirdették az istenbékét,
így átmenetileg megszűnt minden ellenségeskedés, a szembeálló felek testvérekként
üdvözölték egymást. A versenyeken kizárólag szabad születésű, feddhetetlen erkölcsű
görög polgárok vehettek részt. Az ókori olimpia kezdetben egyetlen versenyszámból,
a stadionfutásból állt. A játékok, ahogy a görög poilszok virágkora is, az i.e. V.
századra esett. Megszűnésük időpontját i.sz. 394-re teszik, amikor is Nagy Theodsius
császár, állítólagos milánói edictumával, véget vetett a játékoknak.
Az 1894-es párizsi konferencián, ahol Magyarországot Kemény Ferenc képviselte, létrehozták
a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és döntés született arról, hogy az első
versenysorozatot 1896 áprilisában, az ókori játékok emlékére, Görögország
rendezi meg. Mivel Athénban sokáig foglalkoztak a versenyrendezés jogáról való
lemondással, Kemény óvatos kísérletet tett annak esetleges megszerzésére. Felajánlotta
a játékok helyszínéül Budapestet, ahol a millenniumi ünnepségek részeként
megrendezésre kerülhetne az első újkori olimpia. A görögök végül azonban nem
mondtak le a rendezés jogáról, és az uralkodó vezetésével megteremtették a játékok
lebonyolításához szükséges feltételeket.
1895. decemberében Magyarországon külön bizottságot hoztak létre az olimpiai részvétel
előkészítésére és az indulók kiválasztására. A különböző sportágak képviselői
számára próbaversenyeket rendeztek. Úszásban korábbi nemzetközi sikerei alapján -
1895-ben és 1896-ban győzelem a Bécsben megrendezett nem hivatalos úszó Európa
Bajnokságon - Hajós Alfréd nagy reménységnek számított.
1896. április 6-án 13 nemzet képviselőinek jelenlétében a görög uralkodó, György
király megnyitotta az első nemzetközi olimpiai játékokat. Magyarországot 7 sportoló
képviselte a versenysorozaton. Az úszószámok április 11-én az Athéntól 15 km-re
fekvő Zea-öböl (Pireusz) hullámos, hideg vizében kerültek megrendezésre. A 20 indulót
gőzösök szállították ki az öböl közepén fekvő 100 m-es versenypálya rajtjához,
amely egy bójákra kifeszített kötél volt. Hajós végig vezetve elsőként ért célba,
1:22,2 perces idővel. A versenybíróság hajóján maga a trónörökös vonta föl a főárbocra
a magyar zászlót, melynek külön érdekessége, hogy azt Hajós Alfréd hozta magával
Budapestről. A 100 m-es táv győzelmét követően az athéni zenészek, a magyar
sportoló tiszteletére, elkezdték játszani az osztrák himnuszt. A jelenlévő magyarok
azonban leállíttatták és eljátszatták a magyar himnuszt. Egy jó órával később a
magyar sportoló, minden ellenkezést figyelmen kívül hagyva, elindult az 1200 m-es távon.
Az 500 m-es versenyszámban való szereplést a rossz időbeosztás miatt le kellett
mondania. Az 1200 m-es táv 15 versenyzője a nyílt tengeren egy gőzős pereméről
pisztolylövésre indult el. Hajós a célba szinte még be sem ért, 15 méteres előnye
behozhatatlan volt, amikor már felvonták a magyar zászlót. Időeredménye 18:22,2 perc
volt. A 11 fokos dermesztő vízben teste, melyet előzőleg faggyúval kent be, így védekezve
a hideg ellen, úgy lehűlt, hogy saját erejéből nem tudott kijönni a tengerből, görög
matrózok segítették partra. A verseny másnapján a görög lapok Hajós Alfrédet,
mint a "magyar delfin"-t emlegették. Az első újkori olimpiai játékok díjait
a görög uralkodó adta át. A bajnokok ezüstérmet, a második helyezettek bronzérmet
kaptak, majd nagy ünneplés közepette a résztvevők még egyszer körbevonultak a
stadionban. Az április 15-ig tartó játékok alig 300 sportoló részvételével
zajlottak le.
Hajós Alfréd sikerei nyomán a görögök "felfedezték" Magyarországot.
Eredményes szereplése az úszás felé fordította a figyelmet itthon. Fellendült az úszóélet,
hatására sorozatosan kezdtek versenyeket rendezni.
A sportolók ebben az időben még a maguk által kidolgozott mozgástechnikákat
alkalmazva igyekeztek a lehető leggyorsabban célba érni. Az úszóversenyeken még az
úszásnem sem volt meghatározva. Hajós a matrózúszást (a mai gyorsúszás elődje, a
dunai matrózok által meghonosított váltott karú úszás) részesítette előnyben,
amelynél a tenyérnek a víz alatt lapátként való tudatos használatát a magyarok
alkalmazták először. Hajós váltott karral és egyéni lábmunkával úszott, amelynek
lényege, hogy a húzó karral ellentétes lábbal egy kifelé irányuló rúgó
mozdulatot végzett (a pillangóúszás delfint utánzó lábtempójához hasonló).
Az 1896-os esztendő a magyarok számára a millenniumra való emlékezés miatt kiemelkedő
jelentőségű volt. Az emlékév alkalmából az Ezredéves Kiállítás Országos Torna
és Sportbizottsága meghirdette a Millenáris pályaünnepségeket a millenniumi pályán.
Az esemény rangját emelte, hogy egyes versenyeket maga a király is megtekintett, továbbá,
hogy a viadalokon nemzetközileg is ismert külföldi sportolók is részt vettek. Az ünnepségek
keretében 1997. október 4-én megrendezésre került atlétikai versenyen Hajós Alfréd,
az első magyar olimpiai bajnok, ókori pentatlonban és 100 yardos síkfutásban második
helyezést ért el. A millennium alkalmából rendezett versenysorozaton elért eredményeket
a modern sportújságírás megteremtője, Victor Silberer, is elismerte. A Millenáris pályaünnepségek
valódi jelentőségét az adta, hogy a szakértőkön kívül a politikai és irodalmi kávéházakban,
valamint a polgári társas élet kevésbé igényes fórumain is beszédtéma lett a
testi nevelés megreformálásának kérdése és a különböző sportágak látványossága.
Az úszásban, az atlétikában és a tornában is kiemelkedően szereplő olimpiai bajnok
mindeközben új sportágban is kipróbálta magát, nem kis sikerrel. A Budapesti Torna
Club csapatában 1897. május 9-én játszott először labdarúgó-mérkőzésen. Nem
sokkal később kétszeres bajnokként (1901-1902) tagja lett a magyar labdarúgó-válogatottnak.
Balösszekötőként lépett pályára az osztrákok ellen a válogatott első hivatalos mérkőzésén
1902. október 12-én Bécsben. Ez volt az egyetlen találkozó, amelyen Hajós magára öltötte
a válogatott címeres mezét, ezen viszont, nemcsak mint játékos, hanem mint
csapatkapitány is szerepelt. Tíz olyan hivatalos mérkőzése volt a csapatnak, melyen
Hajós volt a kapitány, a tizenegyediken már mint játékvezető vett részt. 1904-ben
visszavonult az aktív sportolástól. Ám alig telt el két év és visszatért a nemzeti
tizenegyhez. 1906-ban ő lett a szövetségi kapitány. Az irányítása alatt játszott három
mérkőzésen a válogatott egy győzelmet és két döntetlent ért el. Később a Magyar
Labdarúgó Szövetség elnöke lett. A magyar futball 50. születésnapján, az 1947. május
4-én rendezett Magyarország - Ausztria mérkőzésen (5:2) ő végezete el a kezdőrúgást.
Az első magyar olimpiai bajnok az 1900-as évek elején nemcsak ismert sportolónak,
hanem neves újságírónak is számított. A közismert Sport Világ című lap az ő
szerkesztésében jelent meg.
Hajós Alfréd sport sikerei összefonódtak a budapesti zsidóság modernkori történetének
a magyarországi polgári kultúra kiépítésében játszott szerepével. A zsidó polgárosodás
és a polgári lét kiteljesítésére irányuló törekvés e páratlanul tehetséges
ember hosszú élete során különböző formákban is testet öltött. Az újkori
olimpiai játékok felélesztése idején a világraszóló athéni úszó aranyérem
nemcsak egy 18 éves fiatalember egyéni sikere volt, hanem csattanós válasz is a zsidók
fizikai és állképességbeli tulajdonságaival kapcsolatos - amúgy alaptalan - előítéletekre.
A futballban előbb mint aktív játékos, majd mint játékvezető, később pedig mint fáradhatatlan
sportszervező és sportvezető oroszlánrészt vállat a sportág kiművelésében és
elterjesztésében. Személyében nemcsak a sportember kiváló tulajdonságai összpontosultak,
hanem a klasszikus (majd a reneszánsz által újra felfedezett) emberideál is. Az egyénnek,
képességeihez és tehetségéhez mérten, az élet minden területén kiemelkedő alkotásokat
kell létrehoznia, de nem elsősorban egyéni dicsősége és hírneve emelésére, hanem
közössége érdekeinek szolgálására. Hajós Alfréd nem csupán sportemberként,
hanem szakmájának magas szintű művelőjeként is méltán szerzett elismerést. A páratlan
gazdagságú építészmérnöki pályafutás egyik legfontosabb törekvése volt, hogy a
magyar nemzetei gyökereket klasszikus talajba mélyesztve a modernitás formanyelvével
ötvözze.
Építészmérnöki diplomáját 1899-ben a budapesti Műegyetemen szerezte. Pályáját
olyan neves építészek irodájában kezdte, mint Alpár Ignác és Lechner Ödön.
1907-ben önálló irodát nyitott. Sikeresen vett részt számos középületre kiírt pályázaton,
amelyek főként vidéki megbízásokhoz juttatták. 1915-ben az ő tervei alapján épült
a szecessziós stílusú debreceni Arany Bika Szálló (ma Civis Grand Hotel Aranybika),
valamint a debreceni színház. Ő tervezte a szabadkai bankpalotát, a pozsonyi leányiskolát,
a lőcsei gimnáziumot, a szombathelyi Vakok Intézetét (1910), az újszegedi Vakok Intézetét
(Villányi Józseffel, 1912), a győri versenyuszodát, több vidéki város gyógypedagógiai
intézetét és sporttelepét (Balassagyarmat, Kaposvár, Miskolc, Pápa, Szeged). Tervei
alapján épült a miskolci Hitelintézet Palota, a Népkerti Vigadó és a
Weidlich-palota(1911), amely 30 lakásával és 24 üzlethelyiségével akkor a város
legnagyobb bérháza volt. 1908-1809 között tervei alapján épült szecessziós stílusban
a Magyarországi Református Egyház Székháza, az egykori Konvent épülete, melynek nem
csak épületét, de a belső berendezések jelentős részét is ő álmodta meg.
1924-ben a Lauber Dezsővel (neves labdarúgó) közösen tervezett Ideális stadion tervével
ezüstérmet nyert a párizsi olimpia művészeti versenyén (az első díjat nem adták
ki). Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig
változatos felfogásban alakultak. A díjnyertes róla elnevezett margitszigeti Nemzeti
Sportuszodát (1930) és a fel nem épített stadion tervét a vasbeton szerkezet lehetőségének
merész kihasználásával, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Legnagyobb
sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep volt, amely építése idején
(1922) Európa legmodernebb stadionjának számított. Kisebb megbízásaihoz tartozott az
1920-as években modernizált röjtökmuzsaji kastély tulajdonosától, Verseghy Nagy
Elek magyar vatikáni követtől kapott felkérés egy 15x8 méteres nyitott uszoda
megtervezésére. 1935-ben tervei alapján készült el a pünkösdfürdői strand. 1945.
után a budapesti Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási
munkálatait vezette.
1955. november 12-én Budapesten halt meg. Az első magyar olimpiai bajnokként ismert Hajós
Alfréd a magyar futball egyik legnagyobb alakja volt. Életútja tökéletesen példázza
hitvallását, amely a test és a szellem közötti harmóniát állította a középpontba.
A Magyar Testnevelési és Sportmúzeum 1967-ben Hajós Alfréd egykori lakásában, a Báthory
u. 5. szám alatt kezdte meg működését. 2002-ben első olimpiai bajnokunk posztumusz
Magyar Örökség-díjat kapott.
Irodalomjegyzék
Baczonyi L.
125 éve született Hajós Alfréd, Romániai
Magyar Szó, 2003. 02. 04.
Bakó J.
Az úszás története, Sport, Budapest, 1986.
Bárány I.
A magyar úszósport útja, Sport Lap- és Könyvkiadó,
Budapest, 1955.
Boinitzer P.
Az első magyar aranyérmes, Népszabadság,
1965. 267.sz.
Hajós A.
Így lettem olimpiai bajnok, Budapest, 1956.
Havas L.
A magyar sport aranykönyve, Sport, Budapest,
1982.
Kahlich E. - Gy. Papp L. - Subert Z.
Olimpiai játékok 1896-1968, Sport, Budapest,
1968.
Keresztényi J.
Az olimpiák története, Gondolat, Budapest,
1980.
Mező F.
Olimpiai kalauz, Egyetemi Nyomda és kiadó,
Budapest, 1936.
Mező F.
Az újkori olimpia Athéntől Melbourneig,
Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1956.
Zeke Gy.
A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság,
Budapesti Negyed 8. (1995/2)
|
