Tanulmányi kirándulás Pécsre


Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem közösségszervező szakos hallgatói, így magam is kiránduláson vettünk részt, melynek tematikája több tantárgy tananyagával is kapcsolatba hozható, hiszen a "Zsidó környezetünk védelme", a "Közösségszervezés és építés", a "Magyarországi zsidó történelem", valamint számos más tantárgy ismereteit érintettük az út során.

Ezúttal "Európa korábbi kulturális fővárosát" vettük célba, mely ráadásul tanszékvezetőnk, Sommer László tanár úr szülővárosa is egyben. A másodéves hallgatók rendkívül széleskörű idegenvezetésének és előadásainak köszönhetően az útba eső területek zsidó vonatkozású múltjával és jelenével is megismerkedhettünk.

Sárbogárdon a zsidóság a 18. századtól ismeretes. Ortodoxok éltek ezen a Fejér megyei településen, azonban mára zsinagógájuk inaktívvá vált. Ez a Soá szörnyű következménye, ugyanis az itt élő zsidókat Kaposvárra, majd onnan Auschwitzba deportálták július 4-én. Sárbogárdnak gondozott temetője van. Az előadást Nyiri Sándor tartotta, aki arról is beszámolt, hogy a szakon tanuló Fejér-megyei hallgatók célja a székesfehérvári zsidó élet fellendítése.

Következő állomásunk Paks volt, ahol a török időktől kezdve éltek zsidók. Zsinagóga, fürdőház és kórház létesítéséről számolnak be a források. Különlegessége a városnak, hogy héber nyelvű iskolája és nyomdája is volt, azonban a Holokauszt teljes pusztulást okozott az itteni közösségnek is. Szomorú tény, hogy a helyi lakosságtól segítséget nem kaptak. Ma a zsinagóga könyvtárként funkcionál, így legalább a "bét midrás", azaz a "tanulás háza" szerepét betölti a hely.

Innen Bonyhádra mentünk. Az első írásos dokumentum 1741-es dátummal jegyzett, amely helyi zsidó családokról tesz említést, azonban a temetőben fellelhető sírokon korábbi évszámok is szerepelnek. A 19. századig az evangélikus, a katolikus és a zsidó vallás egyensúlyban volt, több mint 2300 izraelita élt a "Völgység fővárosában". A jelenleg is megtekinthető neológ és ortodox zsinagóga korunk elkeserítő helyzetéről tanúskodik, ugyanis kihasználatlanul, lepusztult állapotban vannak.

Ezután érkeztünk célállomásunkra, Pécsre. Idáig kissé elkeseredve álltunk meg országunk elhagyatott, zsidó intézményei mellett, azonban itt derűsebb képet kaptunk az aktuális helyzetről.

A romantikus stílusú zsinagóga gyönyörű. Goldmann Tamás - a Pécsi Hitközség elnöke aki egyben a MAZSIHISZ alelnöke -  fogadta az OR-ZSE diákjait. Büszkén mesélt a hitközség színes kulturális életéről és joggal állította, hogy a helyi zsidóság - amely napjainkban körülbelül 70 főt számlál - a kulturális főváros pezsgésében aktívan részt vesz.

A másodéves hallgatók szintén értékes beszámolóval készültek. A zsinagóga építészeti múltját Benyes Tamás mutatta be, aki a zsinagóga tervrajzát is kikutatta. Kaufman Zsuzsa a híres orgonaépítőről, Angster Józsefről és munkásságáról beszélt, akinek legelső orgonájával ez a zsinagóga büszkélkedhet. A hangszerért 3000 forintot kapott a mester, ezen felül a hitközség komoly elismeréssel segítette az akkor kezdő vállalkozót. Munkásságát, hangszerépítő hagyományait máig folytatja a városban működő Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra.

Mi elsőévesek, a zsinagóga tárgyait mutattuk be, úgy, mint: örökmécses, tóraolvasó emelvény, tóraszekrény, padozat, női karzat stb.

Vallási kötelességünknek eleget téve az udvaron felállított ünnepi sátorban folytattuk a tanulást, amit a "Jásze salom" kezdetű dal eléneklése koronázott meg.

Ezek után megtekintettük a deportálások megemlékezése céljából emelt szobrot a város vasútállomásán, amely hiányzó emberalakokat ábrázol. Az emberveszteség szimbolizálására emellett az árnyék–ábrázolást is szokás használni. Ez szintén a pótolhatatlan hiány és az értelmetlen halál jelentését hordozza.

 

Mi sem bizonyítja jobban a súlyos történelmi igazságtalanságokat, mint az, hogy a vasútállomástól mintegy néhány perces sétára található pécsi gettót csupán egy szerény tábla jelezi. Vagyis a megjelölés, az egybegyűjtés és a deportálás folyamatát tudatosan felépítve szervezték az abban asszisztálók.

A városban található zsidó temetőt is megnéztük, jó állapotban találtuk.

A belváros szívében lévő Dóm Zarándokházban foglaltuk el szállásunkat, majd a napot egy esti sétával zártuk. Közösségünk tagja, a másodéves Horváth Buczóné Krisztina, aki szintén e város szülöttje és lakója, csatlakozott a városnézéshez, és szívvel-lélekkel mesélt szeretett városáról. Idegenvezetőket meghazudtoló tudásával segített minket, hogy bővítsük helyismeretünket. A város fényben ragyogott, a közismert Széchenyi téren klasszikus élőzene színesítette tanulmányi utunk első napját.

A második napon Krisztina vezetésével tovább folytattuk a városnézést, világi értékeket tekintettünk meg. Sétáltunk a Mecseken, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott Pécs városára. A várfalak között is jártunk, ahová az emancipációs törvények előtt zsidó ember nem tehette be a lábát.

A Zsolnay Kulturális Negyedben megcsodáltunk valamennyi művészeti remekművet, s ezzel magunk mögött hagytuk ezt a hangulatos várost, ami nem mellesleg Magyarország első egyetemét is magáénak tudhatja.

Budapest felé menet két további megállót tartottunk. Baján - ahol az országban először avattak magyar nyelven zsinagógát, és aminek az első polgármestere is zsidó származású volt - 29 Tóratekercset őriztek a második világháború előtt és után. A zsinagógát könyvtárként használja a város. Nádori Lídia hallgató vezetésében hallhattunk a bajai zsidóság múltjáról és a klasszicista épület jelenéről.

Végül a szekszárdi zsinagógáról Török Margit II. évfolyamos hallgató tartott a helyszínen előadást. Mivel be nem mehettünk az épületbe, ezért interaktívan, a csoport összes tagját bevonva, képekkel illusztrálva mutatta be a jelenleg Művészetek Házaként üzemelő néhai szakrális helyet.

Két intenzív nap, sok tartalommal megtöltve.
Köszönet Sommer László tanár úrnak a rendkívül hiteles oktatásért, a másodéves hallgatóknak a példás felkészülésért és társaimnak a szakon a baráti, nyitott hozzáállásért! Közösségünk épülését segítse az Ö.való!

Novák Zsombor Péter
Zsidó közösségszervező szak
I. évfolyam


Tanulmányi kirándulás Pécsre