A fény éve
Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem
Vallástudományi Doktori Iskolájának
tudományos konferenciája

2015.november 25-én, szerdán az OR-ZSE Oktogonális termében  nyitotta meg Dr. Lichtmann Tamás a Doktori Iskola vezetője, a "A fény éve" címmel rendezett tudományos konferenciát, melyen az OR-ZSE Vallástudományi doktori Iskolájának hallgatói és oktatói tartottak előadásokat a címben jelzett, illetve ahhoz kapcsolódó témákról.

Elsőként  Dr. Rathmann János tartotta meg előadását A fény a Bibliában, a fény mint optikai jelenség és mint metafora címmel.
A fény már a Mózes által írott Teremtéstörténetben szerepel (Pl."Legyen világosság!"), de folytatódik Ézsaiásnál, Jób könyvében ("Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez"), majd megtalálható az Újtestamentumban is ("Jézus a világ világossága".)
A művelődéstörténetben feltűnik a görögöknél, a reneszánsz filozófiájában, majd a felvilágosodás kedvelt metaforájaként sok tucat ábrázolást nyer metszeteken, grafikákban, könyvek címlapjain mind Franciaországban, mind a Német tartományokban.- Schopenhauer színelméleti dolgozata egyfajta észtorna, kuriózum csupán, és - a Goethéjével ellentétben - nincs köze a kísérleti eredményekhez.
Tudományos egzaktsággal a kísérleti fizika izgalmas tárgya Galileinél (előtte már Leonardónál), később Newton optikájában, számos fénytörési kísérletében, ill. ezeknek az asztonómiába való átvitelében.
J. W. Goethe a maga empirikus gyakorlatának megfelelően a fény színelméleti jelenségeit tekinti át (Polemikus fejezetek), majd a fénytörést vizsgáló experimentumaiban a Newtonéval ellenkező eredményeket ér el. Ezeket nagy erővel propagálja és védelmezi, mígnem a későbbi fizika mégis Newton igazát erősíti meg.

Következett Dr. Hunyadi László (Debreceni Egyetem), aki a "Világosságról, sötétségről, és kognícióról" című előadást kép és hangfelvételekkel is illusztrálta.
A címet Beresit 1:1-1:5 szakasza inspirálja, és két kérdést vetek fel: (a) ha a világosság és a sötétség eleve különbözik egymástól, akkor miért kell azokat egymástól elválasztani, (a) miért kell nevet adni nekik. Az első kérdésre választ kognitív, a másodikra nyelvészeti szempontból javasolok.
 

Dr. Rugási Gyula "Zsidó-kereszténység a II. századi Alexandriában. (Pellai Ariszton)" címmel tartotta meg előadását.
Pellai Ariszton Euszebiosz Egyháztörténetében bukkan fel a IV. század elején, a Bar Kochba felkelés leverésére történő rövid utalás formájában. Jóval később, Maximus Confessor említi meg azt a művét, amely "Jaszon és Papiszkosz dialógusa" címen ismeretes, s amely egy a II. század közepe előtt lezajlott(?) vitát rögzíti; a vita résztvevői - logikus módon a legkorábbi apológiák dramatis personae(i) zsidók, illetve zsidó-keresztények. Ám mindehhez Ariszton életideje már túl kései dátumnak tűnik. Lehetséges azonban, hogy mégsem csupán fixióról van szó. A dialógusról mindenesetre semmi közelebbit sem tudunk. Lehetséges korabeli analógiák - elsősorban Jusztinosz és Hégésziposz - alapján kísérlem meg "rekonstruálni"” a patrisztikus hagyomány egy aprócska szilánkját.
 

Kiss András  doktorandus kiselőadásának címe: Jézusról szóló viták a cionizmuson belül. Rövid tartalma a következő:
A XIX. század végi tömeges kitérések hatására heves viták bontakoztak ki a cionista körökben arról, hogy zsidónak tekinthetők-e a kereszténységre áttért zsidók, és hogy mi határozza meg a zsidó identitást. Erre a szekuláris cionizmus két ellentétes választ adott: (1) a zsidóságot a nemzethez való tartozás határozza meg, vallási hovatartozástól függetlenül és (2) a zsidóság legfontosabb identitásképző tényezője a rabbinikus hagyomány mint kulturális örökség. A palesztinai fiatal, szekuláris értelmiség többsége számára a nemzetiség volt a fontos, és ők a történelmi Jézus alakjában találták meg az "új héber" ember modelljét, ami hatalmas felháborodást keltett a diaszpórabeli cionisták idősebb tagjai között, akik ezt nemzetárulásnak minősítették. A vita elsősorban Áchád Háám londoni cionista ideológus és Joszéf Chájim Brenner palesztinai író, valamint a mögöttük felsorakozott értelmiségiek között bontakozott ki "Brenner-ügy" (meorá Brener) néven 1910-től kezdődően, és a fentieken kívül arra is kiterjedt, hogy hol húzódnak a szabad véleménynyilvánítás, a sajtó- és szólásszabadság határai, és hogy mi legyen a cionizmus viszonya a nyugati keresztény kultúrához. A vitában olyan vezető gondolkodók is megnyilatkoztak, mint Dávíd Ben-Gurion és Joszéf Klausner, aki jórészt e vita során publikálta a Heátíd folyóiratban a Názáreti Jézus kora, élete és tanítása című művét, amely könyv formában 1922-ben jelent meg. A XX. század első felében "divat" lett Jézussal foglalkozni cionista körökben, aminek a soá eseményei vetettek véget.
 

Dr. Gábor György előadása "A felhők közt tündöklő íj" volt. Rövid tartalma:
Fent és lent, transzcendens és immanens. A kettő közötti távolság beláthatatlan ugyan, ám a kérdés az, hogy e metafizikai messzeség bejárható-e, áthidalható-e? A vallások története – fenomenológiai értelemben – akár mint eme közvetítések eltérő sajátosságaként és jellegzetességeként is leírható, a „tarkálló köntösű”, az ég és föld között feszülő „tarka fonálon”, a szivárvány hídján járkáló Írisztől a kesetig, amely íjként vagy ívként a győzelem jelképe is, de az akvatikus katasztrófát követően, „amíg a föld áll”, Noén keresztül az egész emberiséggel megkötött szövetség jele.
 

Ebédszünet után az első előadó Petri László doktorandus volt. "Új esély, avagy fény a zsidóságnak a II. vh. után" című előadásának rövid összefoglalója:
A második világháborút követően számos zsidó szervezet alakult újjá. A cionista szervezetek a túlélők számára sokszor a fényt, az új esélyt jelentették. Egy olyan világot vázoltak fel számukra ahol újra fel tudják építeni az életüket. A cionista szervezetek magyarországi tevékenységét veszem górcső alá, a korabeli sajtó és az azóta keletkezett elemzések alapján. Kitérek arra is, hogyan és milyen eszközökkel szüntette meg a cionista szervezeteket a kommunista hatalom. Mi történt azon vezető cionistákkal akik nem hagyták el Magyarországot.

Dan Daniel rabbi, doktorandus "Fény, tudás, felsőoktatás", alcíme „A babilóniai nagy jesivák és működésük” címet adta dolgozatának, melyet felolvasott.
Előadásában felvázolta a nagy jesiva-rendszer kialakulását és működésük módját.
Bemutatta - a hagyományos forrásokra támaszkodva - hogy a babilóniai jesivák és azok működése (a tanév, a szünet-időszakok, az előadói kar, az előadások módja, és még folytathatnám) egy jól működő zsidó felsőoktatási rendszert írnak le. Ez a rendszer több száz évvel előzte meg a felsőoktatás kialakulását Európában. Virágkorán túljutva, a korszak a záráshoz közeledett akkor, amikor Európában még az első egyetemek sem nyíltak meg.
A zsidó felsőoktatás megelőzte az európait, de nem vált előzményévé, amelynek okait külön érdemes lenne vizsgálni.
 

Dr. Uhrman Iván előadásának címe: Tohuvabohu volt.
Vagyis a világ történetének a Teremtés megindulása előtti állapota, mielőtt elhangzott volna a legelső teremtő mondat: "Légyen világosság!" Tohú és Bohú a világosság előtti sötét világ állapotának jelzői. Vagy többek ennél: mitikus ősszörnyek? S ha azok: hová lesznek a Világosság megjelenése után? A válasz keresése közben talmúdhi és midhrási szövegeket, valamint a Széfer Jecíra és a Zóhár vonatkozó passzusait is vizsgálta.

 dr. Kiss Erika doktoranda "A természettudomány és a hit törékeny hídjai" című előadásában a tudományosan leírt, de csak a hitbéli tudás" alapján magyarázható jelenségekről szólt.
Az előadás két klinikai haláleset bemutatása. A belgyógyászat illetve onkológia kategóriájába tartozó leírás a klinikai kórlap és halotti epikrízis elemeit tartalmazza. A 40 szolgálatban eltöltött év tapasztalatai és az ezalatt felhalmozott ismeretek birtokában sem tud a belgyógyász és onkológus szerző természettudományos magyarázatot adni a két halálesetre. A Szentírás felől megközelítve viszont a leírt jelenségek magyarázhatónak tűnnek, a fényről, a jóról és a rosszról való "hitbéli tudás" alapján

A konferencia első napjának zárásául - a vita előtt - Dr. Lichtmann Tamás "A 'Zóhártól' „A törvény kapujáig" címmel tartotta meg előadását.
"Előadásom kultúrákon, műveken, korokon átívelő időutazás a fény nyomában, egészen napjainkig. Kezdetben (B’résit) volt a teremtés, és szólott Isten „Legyen világosság! és lett világosság”, elválasztva a sötétségtől. Majd a bűnös világot büntető vízözön, melynek végét szivárvány ragyogása jelezte. A későbbi posztbiblikus időkben a Tóra magyarázataként megszülettek a misztikus értelmezések könyvei, a Zóhár, a ragyogás könyve, a Széfer Jöcira, a számok és betűk kabbalisztikus műve és más hermeneutikai magyarázatok.
A fény újkori zsidó mestere Spinoza, a felvilágosodás előfutára, aki a teremtő természet (causa sui) fogalmával, az egyetlen szubsztanciával magyarázza az isteni igazságot. Őt – és XVII. századi filozófus társait – követve jön létre a felvilágosodás, melynek szimbóluma a racionalitás „fénye” Emmanuel Kant, Johann Wolfgang von Goethe (Faust) és a francia enciklopédisták munkássága révén. E korszak zeneszerző zsenije Wolfgang Amadeus Mozart, a butaság és gonoszság sötétségét legyőző „nap” fényét mutatja be szabadkőműves meseoperájában (Varázsfuvola) és Ludwig van Beethoven, akinek IX. szimfóniája a mai napig a testvériség jelképe, operája (Fidelio) a felfénylő szabadság utópiáját zengi.
A romantika korában a sötétség irracionális démonaival küzdenek a művészek, és a filozófusok. Friedrich Nietzsche minden korábbi értéket átértékel, hogy megteremtse megálmodott új ember világát, miközben a létezés, a gondolat és a nyelv válságát is megfogalmazza, amit azután a művészek sora ábrázol a XX. században. (Hugo von Hofmannsthal, Robert Musil, Franz Kafka, Hermann Broch, Elias Canetti, Arnold Schönberg, Pap Károly, Paul Celan és sokan mások) Eközben korunk zsidó filozófiája a múlt századforduló óta hatalmas életművekben küzd az elveszett transzcendens fény visszahódításáért, a XX. század tragikus történelmének viszontagságai közepette. (Franz Rosenweig: A megváltás csillaga, Gershom Scholem: A kabbala helye az európai szellemtörténetben, Martin Buber: A próféták hite, Haszid történetek, Walter Benjamin: Angelus novus) "

A konferencia másnap 2015.november 26-án reggel 10 órakor ugyanott folytatódott Dr. Kiss Endre "A fény és a sötétség természete" című előadásával
A felvilágosodás végtelen változatgazdagságban dolgozta ki a fény és a sötétség harcának metaforáját. Nem elégedett meg a filozófiai és művészi megfogalmazásokkal (azok szinte teljes változatgazdagságát igénybe vette, beleértve a legtöbb műfajt és még az egyes műfajokon belül egy sor új megközelítést hozott létre), de olyan maradandó elmozdulásokat is teremtett a mindennapi tudat valóság-feldolgozó működésében, amelyek mélyen beépültek a modern gondolkodásban.
A korszak felfogásában a fény nem állapot, ami saját erejénél fogva létezik, nem is az ember döntése, hogy elfogadja-e a fény fölényét a sötétséggel szemben.
A felvilágosodás mély felismerése szerint a fény mindig a tudatosan arra irányuló emberi tevékenység eredménye. Ebben nemcsak az a meghatározó, hogy általában kell törekednünk a fény uralmának megteremtésére, de meghatározott utakon és módokon kell ezt tennünk. A fény uralma tehát nemcsak állandó tevékenység, de mindig egy meghatározott konkrét tevékenység eredménye is. Ezt mutatja be az előadás számos példa felvillantásán túl Kant A tiszta ész kritikájának Első Előszavában.

Finta Szilvia doktoranda „Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz” címmel a zsidó írásmagyarázat egy eltörölhetetlen alapelvéről tartott előadást. Vázlata:
Bár a rabbinikus írásmagyarázat szerint a Tánákh egy-egy verséből akár végtelen számú, s egyaránt helyes értelmezés is fakadhat, létezik egy elhíresült elv, melyre gyakran szokás hivatkozni: "az Írás nem fosztható meg szó szerinti/természetes/egyszerű értelmétől" (én mikrá jócé middé pesútó). De miért is fontos ez az alapelv?
Egyrészt a zsidó írásmagyarázati gyökerektől elszakadt allegorista módszert preferáló keresztény írásmagyarázat miatt, mely a helyettesítési teológiával karöltve az antijudaizmus - s így az antiszemitizmus és anticionizmus - táptalajává lett; másrészt a judaizmusban előforduló „beleolvasás” („reading in”) miatt, mely akkor lép fel, ha a talmud rabbijai időnként nem értik, vagy nem értenek egyet a szöveg felszíni jelentésével - akár egyetlen „feleslegesnek tűnő” szó vagy betű miatt - elutasítják azt, és „beleolvasnak” egy másik jelentést. Az ősi alapelvhez való visszatérés a keresztény-zsidó párbeszéd jövőjét tekintve kiemelt jelentőségű. De mi is a pesát, mitől nem fosztható meg soha a Szentírás?
A kérdés megválaszolásához először a pesát előzetes meghatározása, majd az a három talmudi hely kerül áttekintésre, ahol az elv előfordul. Ezt követően a Herbert Paul Grice jelentés- és kommunikációelméletének releváns részeit foglalom össze röviden, majd ennek segítségével próbálom megvizsgálni, rekonstruálni, hogy az 1. század táján vajon mit is jelenthetett az említett elv a rabbik számára.

Dr. Szigeti Jenő "A fény születéséről a TÁNÁ'CH alapján" címmel adta elő gondolatait.
Kohlbach Bertalan szerint "a Biblia határozottan állást foglal a tűzistenségek ellen". Ugyanígy a Nap, a Hold és a világító testek istenítését elítéli, ugyanakkor "A fény mindig áldáshozó, az öröm napjaiban gyarapítja az örömöt, a gyász napjaiban megvilágítja a vigasztalan sötétséget, elűzi a kísértetek rémét a libegő lobogó mécses." A rövid referátum néhány gondolatot fűz a fény és a sötét, a fény és a tűz ellentétéhez és kapcsolatához, kitekintéssel az újszövetségi adatokra is. Az ókori keleti vallásosság néhány adatának figyelembevételével arról meditál, hogy miért válik el a fény és az égitestek teremtése, miért folytat az ókori zsidó vallásosság harcot az égitestek istenítése ellen.

Vanderstein Noémi doktoranda A csend ideje (A time for silence):  Chaim Potok A kiválasztott című regényének munkacíme címszóval elemezte a választott témát:
Chaim Potok amerikai-zsidó szerző. Művein végighúzódik mind a szakrális és a szekuláris, mind a hagyományokkal rendelkező zsidó közeg és a körülötte élő modern világ. 1981-ben megjelent regényének címe: Fények könyve (The Book of Lights). A konferencia mottójához jobban illeszkedne ennek a regénynek a bemutatása, előadásom témájának azonban A kiválasztott (The Chosen) című regényt jelölöm meg. Ez a mű 1967-ben jelent meg nyomtatásban először. A regény cselekménye az 1940-es évek második felében játszódik az Amerikai Egyesült Államokban. Munkacíme: A csend ideje (A Time for Silence). Előadásomban a művet történelmi kontextusba helyezem, és bemutatom a második világháború időszakát, valamint az 1945-ben az Egyesült Államokban bekövetkezett politikai fordulatot a szerző szemén keresztül.

Tóth Sándor doktorandus Fényes világ című előadása kis eszmefuttatás volt a fényről való gondolkodás jegyében, és annak tudatában és hangoztatásával, hogy végtelenül sok más megközelítés is lehetséges és szinte mindegyik autentikusnak fogadható el a maga gondolati rendszerében.
1./ Ha a fényről gondolkodunk, töprengésünk végső soron az ember sorsáról szól abban a fényes világban, amelynek lényegét nem ismerjük (sem a fényét, sem a világét, amelynek még a határait sem sejtjük) annak ellenére, hogy a spirituális kapaszkodókat kereső képzelet. a költészet, a filozófia, a vallások, illetve rövidebb időtől fogva a tudományos világkép megjelenése óta sokat tudunk róla.
2./ Lírai betét az árnyék mibenlétéről és ismét csak az ember sorsáról egy rövid kortárs magyar vers alapján. Fény létezhet árnyék nélkül (van önmagában való fény?), árnyékot viszont csak a fény szülhet.
3./ Hanuka. Fény a történelemben. Spirituális fény. Bella Chagall gyermekkori hanukai csodája.

Torntáli/Lipthay Judit doktoranda a következőkről beszélt:
30 évvel az 1948-as Függetlenségi Háború után hozzáférhetővé váltak az addig titkosított levéltári források, és ezek fényében az arab-izraeli konfliktus új megvilágításba került, majd ennek a tényfeltáró szemléletnek következtében az Izraelt létrehozó cionista eszmerendszer számos elemét az "új történelem" mítosznak nevezte. Az új történészek új narratívát hoztak létre, amely az izraeli közgondolkodás egészét véleményalkotásra, állásfoglalásra késztette. Ezek az esszéisták, történészek, név szerint Simha Flapan, Benny Moris, Tom Segev, Ilan Pappé és Avi Shlaim, kevesebb mint húsz év alatt felforgatták a kollektív izraeli emlékezetbe berögzült történelmi bizonyosságokat. Miben áll ez a demitologizáló törekvés? Milyen hatást gyakorolt ennek az öt embernek a demitologizáló törekvése az izraeli közgondolkodásra? Mennyiben eredményezte a palesztin-izraeli konfliktus egészének átértékelését, illetve az izraeli önszemlélet változását?

dr. Szécsi József 'A hellenisztikus zsidó éra és a „fósz”' című előadása a következőket tárgyalta:
A hellenisztikus zsidó gondolkodás létértelmezésének egyik fontos eleme a fény, a világosság, a "fósz". Helyesnek látszik megvizsgálni e fogalom jelentéstartamát általában a jelzett időszak zsidó gondolkodásában csakúgy, mint annak kiemelt periódusaiban, így a Septuagintában, Qumránban, a rabbinikus irodalomban, vagy Philonál és a gnózis világában. Tanulmányunk nem törekszik teljességre, de szeretne áttekinthető képet nyújtani kérdésünkről.

Dr. Tamási Balázs: "Világosság és sötétség a qumráni szövegek fényében"
A qumráni közösség könyvtárában többek között a korai zsidó szövegek egy olyan csoportja maradt fenn, amelyben a fény és sötétség kategóriái, szimbolikája kiemelten fontos szerepet kap. Előadásomban a legjellemzőbb szövegekből válogatva mutatom be ennek az eszmének a különböző és legtipikusabb megnyilvánulásait. Ezek közül első helyen vizsgálom a Közösség szabályzatát, amely a közösség - a jachad - szervezetével és mindennapi működésével foglalkozik. A Közösség szabályzatán belül található, de keletkezését tekintve önálló műnek tekintett Két lélekről szóló tanítás az emberi jó és rossz természet eredetéről, s ezeknek a tulajdonságok és cselekedetek szerinti megnyilvánulásáról tartalmaz tanítást. A leírást erősen áthatja a világosság és sötétség ellentétpárjának használata, amely erkölcsi kategóriákkal (állhatatosság – hűtlenség) párosul. A Háborús szabályzat, amelyben egy eszkatológikus háború eseményeiről olvashatunk (1. és 15–19. col.) hasonlóan fény–sötétség ellentétpárral jellemzi az angyali lények, továbbá az emberiség jó és rossz oldalát. Ennek egy másik, aggadikus részletekkel átszőtt változata jelenik a Damaszkuszi iratban. A szabályzatokon kívül témánk szempontjából a zsidó testamentum-irodalom legkorábban keletkezett pszeudepigráf alkotása, az Ámrám intelmei is figyelemre érdemes és a vizsgálat tárgyát képezi. Végül a fény és sötétség szimbolikájának sajátos alkalmazását értelmezem a Qumránból fennmaradt horoszkóp-szövegekben.

Páll Edit doktoranda "A nappal és az éjszaka jelentősége Vámbéry Ármin: 'Nyugat kulturája Keleten' című művében." címen tartott előadást.
Az évtizedekig a Közép-Keleten, a mai Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán végeláthatatlan sivatagaiban, városaiban és falvaiban vándorló Vámbéry Ármin a közép-ázsiai ember éjszakához és nappalhoz való viszonyát mutatja be, a nappal éltető, ámde pusztító tulajdonságát a sivatagi kalmár életében, valamint a hold jelentőségét a tájékozódásban az éjszakai sivatagban, az éjszaka hűsítő hatását.
Az orientalista könyvében - a Hold és a Nap hasznosságán felül részletesen foglalkozik a nappal és az éjszaka misztikumával, eszmetörténetével, valamint a lunáris naptár értelmezésével és gyakorlati használatával. A világos és a sötét váltakozása, eszmeisége, beleépítve a közép-ázsiai / zsidó-keresztény-muszlim / ember mindennapi életébe nemcsak a nappa és az éjjel misztikumát, hanem azok gyakorlati hasznát is bemutatja.
Kulcsszavak: Nap, Hold, tájékozódás, élet, pihenés, naptár, sivatag.

Bartók Ágnes Doktori Iskola I. évfolyam dolgozatának címe:  A "fénylés" mint az igazság megtörténése Heidegger művészetelméletében, melyet ismertetett.
"A föld csak akkor hatja át a világot, a világ csak akkor alapul a földön, ha az igazság - a világlás [Lichtung] és elrejtés ősvitájaként - megtörténik." Martin Heidegger: A műalkotás eredete (ford.: Bacsó Béla)
Martin Heidegger esztétikai elmélete egyedülálló kísérlet a művészet újfajta elgondolására. E koncepció szerint a művészet az igazság megtörténésének, a lét tisztásán való felfénylésének a kiemelt terepe.
Az igazság nem csupán a heideggeri művészetelméletben kiemelt jelentőségű, hanem egész filozófiájának egyik legfontosabb, központi fogalma. A szót a görög alétheia felől magyarázza, amelyet el-nem-rejtettségnek [Unverborgenheit] fordít. Mit jelent, mikor az el-nem-rejtettség értelmében vett igazság "felfénylik"? Mit jelent a lét fénylő tisztása? Érdemes-e a német Lichtung szót világlásnak fordítani? Referátumom - részint Heidegger teljes életművére, részint a nemzetközi recepciójára támaszkodva - ezen kérdések körüljárására vállalkozik.
 

2015.11.27
KP.