12. JEHIÁM
   

Jehiám
(ÉLJEN A (ZSIDÓ) NÉP)

A Jehiám kibuc Nyugat- Galileában található, Naharia városától 12 kilométerre, keletre. A kibuc lakói 1946. november 26-án alapították a települést és vették birtokba a jelenleg művelt földterületet. A HASOMER (HATZAIR) áramlathoz tartozónak tartják magukat, ami a cionista – szocialista vonalhoz tartozik.

A kibucot Jehiam Weitz parancsnokról nevezték el, aki 13 harcosával (a PÁLMÁCH katonai egység harcosai) együtt esett el a Keziv nevű sebes folyású patak felett átívelő vasúti híd felrobbantásakor, a „Hidak éjszakáján” 1946. Június 17-én. Emlékmű és ifjúsági szálláshely jelzi emléküket (Jád leJád – A 14 emlékére) Nahariától 5 kilométerre északra, a tengerpart közelében.

A kibucot magyarországi holokauszt túlélők SOMER „Május 1.” nevű nagy csoportja és a „NIR” nevű szabrékból (Erecben születettek) álló kisebb csoport alapította. A kibuc első neve „Kibucz haszela” (a „Szikla kibuca”) volt. Az évek során más csoportok is csatlakoztak a kibuchoz: a dél amerikai és franciaországi „SOMER” ifjak és izraeli „NACHAL” (katonai és haluc csoportok) végzettjei.

A kibucot a Jehiámi vár (amelyet a keresztesek építettek a 12. században) romjai alatt építették. Később beduinok laktak a várban, sőt a kibuc alapítói is onnan védekeztek hősiesen az arab támadások ellen 1946 – 1948 között.

Az ENSZ 1947-es határozata szerint Jehiámnak, Náháriának és az egész környező területnek arab fennhatóság alá kellet volna tartoznia, de 1948 októberében az izraeli hadsereg (HAGANA) elfoglalta egész Felső-Galileát, így felszabadult Jehiám is az arab ostromz alól.

A kibuc területe 11000 dunám, lakossága 570 fő (170 kibuc tag!). Lakói mezőgazdasággal, iparral és turizmussal foglakoznak. A mezőgazdaság sokágú: banán, avokádó, narancs, citrom ültetvények, gyümölcsösök, zöldség és gabonatermesztés, dohány ültetvények, baromfi, juh és marha tenyésztés, tehenészet. Az ipari ágazatban egy nagy vas és fémmegmunkáló üzem és kóser húskészítményeket előállító üzem működik a kibucban. Az erőd közelében egy modern szállodát működtetnek, ahol évente több ezer vendég száll meg.

A Jehiám kibuc óriási sikereket ért el 60 éves fennállása alatt. Az alapító magyar ifjak, (ma már idős emberek) és a többi, itt élő ember munkálkodása példamutató és dicséretre méltó.

Jehiám a Függetlenségi háború idején: 1948-ban Jehiám több oldalról is el volt szigetelve a többi zsidó településtől, miután az útkereszteződésen lévő arab település, El-Kabri meggátolta a közlekedést a kibuchoz és onnan kifelé. Más oldalról is arab fegyveresek támadták folyamatosan a kibucot. Ugyan a kibuc védői és támogatói az erődből (ahol laktak is) sikeresen visszaverték az arab támadásokat, de az ellátás és a lőszer elfogyott, egy repülőgéppel (melynek pilótája Ezer Weizman, a későbbi államelnök volt) küldtek élelmet, fűtőanyagot és benzint a körbezárt és ostromlott kibucnyikoknak, de ez se volt elegendő.

Nagyon hiányzott a muníció, és a kibuc megadásra készült. 1948. március 27-én elindult Nahariából egy 90 harcosból álló karaván (a "Jehiámi karaván"), az ostromlottak segítségére, lőszerrel és fegyverekkel bőven ellátva, de az úton a lesben álló arabok megtámadták a karavánt. 47 harcos elesett a támadásban. A többieknek sikerült a kibucba eljutni. Az araboknak nem sikerült a kibucot megadásra kényszeríteni, és ahogy azt az előző részben említettük, 1948 októberében az Izraeli Hadsereg felszabadította Jehiámot.

Az elesettek és parancsnokuk, Ben Ami Pachter zl. emlékére 1949-ben egy szövetkezeti falut alapítottak 20 kilométerre Nahariától Ben Ami néven. 1950-ben, szintén a karaván harcosok emlékére még egy falut alapítottak 4 kilométerre Nahariától, Netiv Hásháyárá (a Karaván útja - iránya) néven.

További adatok a Jehiámi várról: a Keresztesek által épített várnak a feladata volt az, hagy a többi, erre a célra épített várral együtt megvédje Akkó városát, amely Jeruzsálem eleste (muszlimok kezére került) után a Keresztesek fővárosa lett. 1208-ban a német Teuton rend harcosai vették át a várat, de 100 év múlva a mameluk Bajbersz lerombolta a várat, melyből csak romok maradtak. A 18. században a beduin Dahr El Omar, aki Galilea fősejkje volt, renováltatta és hozzáépített még épületeket, tornyokat és falakat a vár felső részén. Keresztes források szerint a várat a 13. században az arabok Gzedin-nek nevezték. Viktor Green nevű utazó a 19. század 60-as éveiben leírja a várat, (amely nagy hatással volt rá) mint egy omladozó nagy várkastélyt, melyben pár beduin pásztor lakik. 1936 és 1939 között (az arab felkelés éveiben) arab bandák búvóhelyéül szolgált. 1946 és 1948 között, ahogy az előző résben említettük, a vár a magyar zsidó kibuc-alapítók lakó- és véd helye volt. Ma a vár és környéke Nemzeti Park lett, a várat, illetve egyes részeit rekonstruálták. Évente több ezer turista látogatja. 1992 óta Szukkot félünnep napjaiban "Reneszánsz fesztivált" rendeznek a vár melletti parkban.

Komolyzenei koncerteket tartanak nagy számú közönség részvételével. A vár egyik termében filmet vetítenek a látogatóknak a kibuc alapításáról, a Függetlenségi Háború helyi eseményeiről, valamint a kibuc mindennapi életéről.