6 oldal !!!

 

Hrotkó Larissza:

Pesti zsidók (3)

Boráros János, a pesti bíró

Budapest Főváros Levéltárában megtalálható Boráros János pesti bíró 1791-1802. évekből származó irathagyatéka. Boráros úr iránti érdeklődésünk nem véletlen. Az Intimata elnevezésű zsidó iratanyagban többször találkozunk nevével, első alkalommal a 418-423. számmal jelölt iratcsomó lapjain, ahol ez áll: Joannes Boráros Ordinarius Iudex et Comitatus Pest Assesor (táblabíró és Pest vármegyei ülnök). 1

Boráros János pontos születési dátuma ismeretlen, de mivel a keresztlevelét 1756. január 1-én állították ki, valószínűleg az előző év decembere táján születhetett. A család görög eredetű volt, de a 18. század derekára már alaposan elmagyarosodott, amit az új családi név is büszkén bizonyít. Noha a Borárosék nem tartoztak az ősmagyarok közé, a család egyik tagját - egy bizonyos Boráros Ferenc sebészt - 1769-ben beválasztották a külső tanácsba. 1775. április 24-én (Szent György napján, amely akkoriban a tradicionális választási nap volt) Boráros János százados, királyi táblai ügyész ugyancsak a külső tanács tagjává lett. Boráros János fényes karriert futott be. Hüffl Farkas Móric pesti polgármesterré való kiválasztását követően Boráros a belső tanács tagja lett. Pozícióját Hüffl bukása sem veszélyeztette. Boráros János nemcsak kiváló szakembernek, de jó hazafinak is bizonyult, ami abban nyilvánult meg, hogy korszerűsíteni, szépíteni akarta a várost. Különösen sokat tett a későbbi Városliget (Ökördűlő) fejlesztéséért.

Boráros bíró úr illetékességéhez tartozott a Pesten keresztül áthaladó és itt letelepülő külföldiek felügyelése is. Ilyen módon szoros kapcsolatba került a pesti zsidókkal. Leveleiket szorgalmasan német nyelvre fordító zsidók időnként Johann von Borárosnak nevezték a bírót (lásd például az Intimata - iratok 426-as jelölésű oldalán). Boráros János ellenőrizte, hogy a zsidók megtartják-e a városra érvényes szabályokat és a kötelező formalitásokat. A bíró iratai között2 - eltérően a zsidó külső levelezéstől - több a latin, mint a német nyelvű levél, és vannak nyomtatott iratok is. Néhány magyar nyelvű irat is előfordul. Boráros János működési ideje alatt Pesten és környékén nemcsak a zsidók, de sok olasz átutazó is megfordult, főleg a napóleoni háborúk miatt. Voltak szorgalmas olasz tranzit kereskedők, mint például Georgini, aki gyümölcsöt vásárolt Pesten és a Fekete-tengeren keresztül vitte ki áruját az országból. De bőven akadtak kis- és nagy szélhámosak is. A 112. jelölésű oldalon megtaláljuk Nicolai Razvalich szarajevói lakos kihallgatásának jegyzőkönyvét, amely jól ábrázolja az 1798. évi idegenforgalom átlagalanyát. Nicolai Razvalich Bosniából jött, hogy meglátogassa Pestre férjhez ment nővérét. Elmondása szerint Pesten akart maradni, "mert nincs Török Országban több Atyám fia egy Nénémnél”. A további kihallgatás során kellemetlenebb kérdésekre is kellett válaszolnia:

-         "Csak valld meg igazán, hogy te valami excesszusba estél és ezért szöktél el a Hazádból!"-  förmedt rá a kihallgató tiszt.

-         "Soha se csináltam semmit, hanem a feljebb nevezett két török Társam és én közöttem esett valami szó az öltözék eránt, én azt állítottam, hogy itt a keresztyének között akármilyen ruhába lehet járni”. 

Lehet, hogy a szóbeli eszmecseréről a felek hamarosan másmilyen tárgyalási eszközök felé fordultak, és ennek következményeként keletkezett a kihallgatási jegyzőkönyv. Az utóbbinak felvétele, érdekes módon, Debrecenben történt, holott Razvalich már jó ideje Pesten tartózkodott. Egyébként azt sem tudta, hogy hívták nővérének férjét, akinek házában állítólag az elmúlt pesti vásár óta lakott. Hát, több mint valószínű, hogy Razvalich Nikolait visszatoloncolták, hiszen rajta kívül is már elég sok gyanús személy koptatta cipőit a kemény pesti utakon.

            1797-ben Pesten tartózkodott, majd el is utazott a macedoniai születésű "Solimann Bassa”, török alattvaló. Kísérte őt az ugyancsak macedoniai származású Mortohai (valószínűleg Mordehaj) David (Bedienenter, azaz a szolgáló), aki Dubnicából érkezett, valamint Israel Isak (Diener, vagyis a szolga), aki Belgrádból jött, de Szerbiában született. Mindketten nőtlen zsidók voltak.3 Mordehaj David 18 éves, középtermetű, rövidre nyírt hajú és fekete szakállú, Israel Isak 40 éves, ugyancsak középtermetű, fekete hajú és barna szakállú férfi volt. Mordehaj David szeme szürke, arca hosszúkás volt, miközben Isak szemét feketének, arcát pedig teltnek mondták. Jóllehet Mordehaj és Israel egy vallásúnak vallották magukat, az azonos etnikumhoz való tartozást külsejük aligha bizonyította!

 

A letelepülő zsidók megélhetőségét biztosító pesti kereskedelem helyzete

Azok a pesti zsidók letelepedése, akikkel Borásos János bíró úr és hivatali társai, mint például Hüffl őrnagy (polgármester), vagy Joseph (Joseff) Domokos tanácsos álltak kapcsolatban, egyértelműen üzletként kezdődött. Sokak számára a pesti tartózkodás mindvégig üzlet is maradt.  Az első letelepedési és iparűzési engedélyeket Pest Városi Tanács az úgynevezett "Garküche"(zsidó konyha, vagy kifőzde) haszonbérletével, illetve a kóserhús és a kóserbor kimérésével kapcsolatban adta meg.1 Az első letelepülők többsége Óbudáról, vagy más mezővárosokból jött, mert a szabad királyi városokban a zsidók nem igen települhettek le. De állítólag a kereskedelmi tevékenységet is inkább a mezővárosokban tudták folytatni. Ezzel szemben a szabad királyi városok magyar lakossága nem szívesen foglalkozott kereskedelemmel.2

            Röviddel a felszabadítás után, már 1699-ben I. Lipót megadta a pesti kereskedőknek a kiváltságlevelet, és ezzel megalakult a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület. 1845-ben a nagykereskedők kiváltak a szervezetből és saját testületbe tömörültek. A kereskedelmi testület tagjai csak keresztények lehettek, ezért a zsidók a 19. század elején egy külön érdekvédelmi szervezetet hoztak létre. A tagok monopolhelyzetet élveztek a posztó,- rőfös-, vas- és fűszeráru kereskedésben. A beszerzési csatornák a pesti kereskedőket Bécshez fűzték.3 Pest 1790-1840-es éveinek gazdasági élete három szakaszra bontható. 1790-tól az 1810-es évek közepéig a gazdasági konjunktúra időszaka volt. A hadiszállítások és a gyarmati árukereskedés erősítette Pest centralizáló szerepét. 1806. és 1814. között - a napóleoni háborúk miatt - Pest a gyarmati kereskedés központjává vált. Persze, a hazai kereskedők akkor is tőkehiányban szenvedtek, ezért nem tudták kihasználni a fellendülést, amely Horváth Mihály (1809-1878), a korszak gazdasági elemzője szerint amúgy is "tünékenynek"bizonyult.4

            1815-1830-as éveket a gabonapiac beszűkülése, a hitelválság, a dekonjunktúra és a számos csődeljárás jellemezte. De Pest nem veszített a külkereskedelmi jelentőségből. 1820-as években egy-egy vásár forgalma 15-16 millió forintra rúgott, és évente négy ilyen piacot is megtartottak!7

            1830-ban kezdődött az új konjunktúra korszaka, amely 1847-ig tartott. Igen sok zsidó nagykereskedés éppen a dekonjunktúra éveiben alakult meg: az összesen bejegyzett 55 nagykereskedésnek 62%-át a zsidó cégek tették ki. Természetesen, a gazdasági válságot nem minden cég túlélte, és számos olyan cég is volt, amely eleve csak az iparűzési engedély miatt jött létre. Ugyanis a toleranciával rendelkező pesti zsidók cégüket átjátszották a nem tolerált zsidók kezére, akiknek ilyen módon lehetőségük nyílott a pesti lakhatási engedély megszerzésére.

            A 18. század végétől Pesten működő zsidó kereskedők többsége terménykereskedéssel foglalkozott. Más árúval a zsidók nem is kereskedhettek. A 458-470-es jelölésű Intimata - iratcsomó belső lapján látható az 1802-ben bejegyzett pesti tolerált(megtűrt) zsidók felsorolása. Ebben összesen 83 személy szerepelt és közülük 11 fő nevezte magát nagykereskedőnek:

Israel Offenheimer

Salamon Bauer

Joseph Schatz

Franz Goldberg

Isak Schlesinger

Joachim Kanitz

Hirschl Boskovitz

Leopold Rosenfeld

Elkan Pinkess

Jechsel Samuel

Samuel Thuman

A szakmai rubrikában csak egyszer találkozunk a "Spediteur"(szállítmányozó) és ugyancsak egyszer  a Traeteur (valószínűleg "Träteur“, azaz "fogadós”) bejegyzéssel. Hogy mit is jelentett a 18. század végén-19. század elején a "nagyvállalkozó"fogalom - különösen, ha ez a nagyvállalkozó zsidó - egy ember pesti tartózkodásának történetéből tudjuk meg.

 

Salamon Bauer, az új idők vállalkozója

A Fővárosi Levéltár (BFL) "Letelepedés: 1786-1817 - 551-897. IV. 1202. pp. 544a-1147"című mikrofilmes anyagának több kockája közvetíti Salamon Bauer zsidó kereskedő köznapi történetét, amely a 18. század végén kezdődött. Ám akkoriban a család neve még másként hangzott.

Salamon Böhm-Pöhm-Penok-Bauer életének pesti szakaszát a mikrofilm kockái nem a szigorú naptári sorrendben mutatják. A felvételek nem egy emberről, hanem egy-egy iratcsomóról készültek, és az összes előzményt is rögzítették. Az 588-as kockán az 1795. 04. 18-i keltezésű, német nyelvű lakhatási engedélykérést látjuk, de a kérés előzményeiből könnyen kideríthetjük, hogy a letelepedési ügy már jó ideje folyamatban volt. A lakhatási engedélykérés előzményeként mellékelt 1787. április 25-i tanúsítvány Salamon Pöhmről szól. A levél írója tanúsítja Salamon Pöhm rendes magatartását, hogy "három esztendőn át volt a Zsidó Zehság tagja. Helységünkben jámborul, becsületesen, minden botránkozás nélkül viselten mint Porcióját, mind Zéhságot és a rendeltetett Toleranz-Taxot mind ez mai napig minden hátramaradás nélkül megfizette."A tanúsítvány kiadásának oka, hogy Salamon Pöhm a "Nemes szabad királyi Pest városába"költözne, ami bizonyos feltételekhez kötött. Többek között a pályázónak igazolnia kell az átláthatóságát, ne hogy egy sötét múltú személy a város lakóit szélhámos praktikákkal háborgassa. Akkoriban a városatyák nagy súlyt fektettek az ellenőrzésre. Ha valakiről kiderült, hogy büntetett előéletű, vagy nem rendelkezik a megélhetőséghez szükséges eszközökkel (vagyonnal, vagy szakmával), rövid úton kívülre került a városból. 

Salamon Pöhmnek is sokáig kellett bizonygatnia, hogy alkalmas a pesti lakosság (de nem a polgárság!) soraiba való felvételre. Az 590-es filmkockán szintén egy magyar nyelvű irat olvasható. A levél ugyan helyenként nehezen érthető, de végül is kiderül, hogy Salamon Penok nevű zsidó jeles magatartását, becsületes adófizetségét igazolja. A levél Péczelben 1787. áprilisában készült, egyik aláírója Chäts (?) János bíró volt. A lap alján a péczeli zsidó közösség aláírásai is láthatók, amelyeket héberül így foglaltak össze: "haanasim péczel”. Hogy a levélben említett "Salamon Penok"és a fentiekben szereplő Salamon Pöhm (a későbbiekben már Böhm) egyazon személy, bizonyítja az 1787. március 7-i kérvény, amelynek aláírója nem más, mint Salamo Pöhm ein Jud in Petzel wohnhaft (azaz: Salamon Pöhm, a péczeli zsidó lakos). 

Az 596-as filmkocka Salamon Bauer történetének egyik legfontosabb pillanatát rögzítette. Míg 1787. májusában az eddigi Salamo Pöhm már Salamon Böhmnek íratta magát, ugyanannak az évnek júliusában Salamon Pöhm-Böhm-Penok hivatalosan és véglegesen (für immer, ahogy az iratban áll) Bauer nevét vette fel.8 Ezzel kezdődött Salamon Bauer legitim pesti polgári élete, a hatóságok ugyanis ragaszkodtak a hasznosnak vélt zsidó kereskedő egyértelmű (eindeutig) azonosításához.

            Salamon Bauernak - talán elejétől kezdődően - komoly külföldi (osztrák) érdekeltsége is volt. 1795. május 30-i keltezésű tanúsítványt egy bizonyos Freyherr (báró) von Schilfer írta alá, akinek Bauer bizonyára nagy szolgálatot tett. Bauer állítólag felvásárolta von Schilfer birtokait, és így nagy összeghez juttatta a bárót, akinek erre sürgős szüksége is volt. A tanúsítvány mellékletét egy magán levél képezi, amelyből kiderül, hogy von Schilfer szívesen tanúskodott Salamon Bauer mellett:

"Lieber Bauer!

Nebst Zurücksendung des von mir unterschriebenen Attestats so ganz in der Wahrheit gegründet und ich kein Bedenken tragen konnte seinem Verlangen zu willfahren, beharre

Sein dienstwilliger

Johann Freyherr von Schilfer“. 

Komoly üzleti kapcsolatok kötötték Salamon Bauert bécsi Samuel Götzl nagykerekedőhöz. Götzl (vagy Götzel) több ajánlólevelet is írt a pesti tanácsnak bizonyítékul, hogy Salamon Bauer méltó a pesti lakhatási engedélyre.

1790. december 16-i levélben Samuel Götzl Großhändler (nagykereskedő) kezeskedik Salomon Bauerért, aki "gottliebend, wohnhaft in Pest"(azaz: istenszerető pesti lakos). A következő filmkockán Samuel Götzel nagyobb levele olvasható, amelyben a szerző tanúskodik, "hogy Salamon Bauer úr, pesti lakos, már 12 éve megszakítás nélkül gondoskodik az olyan magyar termékek felvásárlásáért, mint birkagyapjú, hamuzsír, méz és rozs. Évi számlái 200 000 forintra rúgnak. Üzleteit pontosan és becsületesen vezeti.”9 Samuel Götzel aláírását hitelesítette Joseph Georg Hörl bécsi polgármester, Laurenz Ludwig Schwarzhüber bécsi tanácsos és Ant. Jos Lieb titkár.9

Salamon Bauer letelepedési ügye 1796-ban még folytatódott, noha már régóta a városban lakott. Ekkor készült az a ceglédi levél is (613. filmkocka), amelyből világos fogalmat alkothatunk Salamon Bauer magyarországi tevékenységéről:

"Salamon Bauer kereskedő úr úgy városunkban, valamint ez környékén az gyapjúval való kereskedése által, a Tulajdonosokk tökéletes megelégedésére említett kereskedését Dicséretesen folytatta, e közben az gyapjú tartásra, s finomításra az lakosokat ösztönözvén előre való pénz adással segítette, az tett alkuit becsülettel megtartván az vett Jószágott akár minden vita és fogyatkozás nélkül ki fizette, s ez által az hazában találandó produktumok el adását tartósan előmozdítván az Hazának is haszon hajtott.

Czegléd, 28. január 1796

Siket János, Czegléd város bírája, s a Tanács”

A 617-es kockát követő iratokból kiderül, hogy Salamon Bauer a 19. században már pesti zsidó kereskedőnek számított (Handelsjud in Pest). Az Intimata - iratok között van egy latin nyelvű, 453. jelölésű lap, amely megemlíti, hogy Salamon Bauerért és Elcan Pinkeßért a zsinagógában állandóan imát mondanak (talán a "Misebérach"elmondásának szokásáról volt ott szó).

Az 1802. február 21-i pesti zsidó községi választásokon Salamon Bauer már tolerált (megtűrt) zsidóként jelöltette magát. Úgy látszik, a községi vezetésbe még sem választották be, mert az 1811-es "restauráción"(tisztújítási választásokon) még mindig nem szerepelt a "Deputirte"(választmányi tagok) között.

1811. július 20-án Budán készült egy magyar nyelvű, Antonino Mogyorossy aláírású levél, amely már azért is felkeltette érdeklődésünket, mert egy módfelett hangzatos megszólítással kezdődik: "Áldás, Békesség minden Rendű és Rangú Olvasónak!"A továbbiakban a levél összefoglalja Salamon Bauer személyi illetve személyiségi adatait:

-         Fehér vármegyei Tettesben született, de Pest szabad királyi városba költözött el,

-         kiskorában másutt nevelkedett, majd visszajött és 13 évig élt itt.

-         Még 6 évig Andrássy János házában is lakott, akinek nagy bizalmát élvezte.

-         Becsületesen kereskedett.

-         Hívő izraelita, templomba járt.

-         Alapvetően pozitív tulajdonságokkal rendelkezett: nyájas, barátságos, kedves, istenfélő.

A fentiekben megemlített nagykereskedői névjegyzékből megtudjuk, hogy Pesten Salamon Bauer Teréz-városban, az 589. szám alatt lakott. Később már ő is kezeskedett más zsidó kereskedőkért, akik Pesten akartak lakni és dolgozni. Így például egy bizonyos Bernard Sackenbacher terménykereskedő 1817-ben kért letelepedést és nagykereskedői iparengedélyt, amihez Salamon Bauer ajánlólevelet írt. Sackenbauer már 1787. óta - valószínűleg Kanizsán - volt megtűrt (tolerált) lakos. Bauerrel biztosan üzleti kapcsolatban állt, akinek érdeke fűződött üzlettársának pesti tartózkodásához. 

Más forrásokból tudjuk, hogy Salamon Bauer két lánya Bécsbe ment férjhez, az általunk vizsgált iratokból Móricz Bauerről, Salamon fiáról szerezhettünk meg néhány releváns információt. Az 1817. évi iratok között láthatjuk Móricz (Moritz) Bauer iskolai bizonyítványát, amelyet még 1805. szeptember 4-én állítottak ki a Pesti Gimnáziumban. Móricz akkor 16 éves volt.

Apja: Bauer Salamon, kereskedő, pesti lakos.

Vallása: Judaicae.

A gimnáziumban Móricz más magyar nyelvet is tanult, ez irányú tanulmányainak osztályozása: Classis Primae. Móricz az akkoriban kevésbé befutott üzletágat választotta: a bizományosi és a szállítmányozói üzletre kért iparűzési engedélyt. Külföldi üzleti kapcsolatai - apja révén - kiterjedtek voltak. Kezeskedtek érte Bécsről Meisl testvérek, Johann Bruhmann és más bécsi nagykereskedő.

Móricznak is kellett pesti toleranciáért folyamodni, de apja neve minden kaput nyitott számára. Az egyik iraton meg is jegyezték, hogy Móricz "zur Toleranz besonders geeignet"(a tolerancia megadására különösen alkalmas). Az iratok között több üzleti elszámolással, számlával találkozunk, amelyek tanúskodnak Móricz Bauer Ullmann nagykereskedői házzal való kapcsolatáról is. Úgy látszik Móricz érdekeltsége elsősorban Debrecen és Pest között mozgott, de Aradi kapcsolatai is voltak. A kereskedelmi forgalom nem volt csekély, hiszen egy-egy számla 2000, 1500, 8000, 3000, 1000 guldenról szólt.

Meg kell jegyezni, hogy az üzleti levelezés formája 1828-ra erősen megváltozott, Móricz Bauer levelei ilyen módon már megközelítették a mai normákat. A dátum felkerült a szöveg elejére, a cég nevét is - latinosan érthetően, vagy előre nyomtatva - a levél tetejére írták fel.

Az üzleti levelezésben szó esett a váltóról, pontosabban annak intézvényezett formájáról (Tratte), amely nem más, mint a fizetési felszólítás. Természetesen, az intézvényezett váltót fizetési eszközként is lehetett használni. Számunkra a váltó említése azt jelzi, hogy Móricz Bauer üzletei elég dinamikusak voltak és valószínű, hogy neves bankok is álltak az üzletek mögött. Az 1828-as iratok után Bauer család nevével már nem találkozunk. Előfordulhatott, hogy a család végleg Bécsbe helyezte át üzleti és polgári életét. Egy szorgalmas, hozzáértő, dinamikusan fejlődő kereskedői ház élete tárult előttünk az itt bemutatott iratok alapján. Bauer nagykereskedelmi cég már Magyarországon alakult, de nem gyökerezett be úgy a magyar földbe, mint például az Ulmann-ház, amelynek egyes tagjai (Ulmann Mór) - a minél nagyobb legitimitás érdekében - még ki is keresztelkedtek.

 

Végjegyzetek

 

1 BFl  IV. 1202/C Intimata a. m. 4647-4957/I, 1789-1807.

2 IV. 1225/1 doboz, 1791-1802.

3 101-102. jelölésű lapok: 1797. április 6-i lista azokról, akik "aus der hiesigen Contemacz herausgetreten sind”.

1 Lásd "Pesti zsidók 2."Remény

2 Mályusz

3 Bácskai Vera, A vállalkozók előfutárai,

4 Horváth Mihály, Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt, Buda, 1840

7 Bácskai Vera, Budapest, 1989

8 "Vermög allerhöchstem Befehl vom 29. Juli d. J. … den deutlichen Namen Salamon Bauer für immer an."

9 Fordítás az eredetileg német nyelvű szövegről.

9 A levél olvasható szövege: " k. k. Wien - Magistrat, daß Samuel Götzel k. k. P. Großhändler persönlich erschienen und uns zu vernehmen gegeben. Wir gerüchten vorstehendes Dokument unter unserer Glaubwürdigung zu bestätigen da nun der Supplikant dieses Dokument eigenhändig unterschrieben und seine Petschaft beigedrücket zu haben vor Gericht bestätigte, also wollen wir gedachtes Dokument wie es die gerichtl. Gewohnheit mit sich bringt, mit Beidrückung unseres mittleren Sekretärsiegels wie nicht minder mit unserer hierunterstehend eigenhändigen Namensunterschrift hiemit bestätigen.

Joseph Georg Hörl wirklicher k.k. Rath-und Bürgermeister

Laurenz Ludwig Schwarzhüber wirkl. Magistratrath

Ant. Jos. Lieb Sekretär”.