Vissza

Debreceni zsidó évkönyv

"Shalom!" Ezt a szép, hagyományos zsidó köszöntést választotta címének a Debreceni Zsidó Hitközség idei évkönyve.

A tetszetős külsejű kiadvány alcíme szerint "Zsidó tudományos és művészeti évkönyv 2005" és tartalma teljesen megfelel ennek a vállalásnak. Szerzői a zsidó múltról és jelenről szólnak hozzánk, debreceni elkötelezettséggel, ahogy ezt 2005-ben látjuk. Friss példányait a határontúli testvérhitközségek találkozóján kaphatták kézbe a résztvevők és rögtön osztatlan sikert aratott.

Címlapján Izraelből kapott tórafüggöny, a borító belsején a Debrecenben első alkalommal utcán elhelyezett chanukia képe vezeti be az olvasót a kötetbe, az érdekes írások közé.

Deutsch Gábor, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanára Különös gazdagság című tanulmánya nyitja az évkönyvet, amely valóban egy "kis magyar történelem", különös tekintettel az orthodox-neológ tagozódás kialakulására, amelynek történetét remekül foglalja össze. Aktuális mondanivalója: az új szervezetek, amelyek az egységet akarják létrehozni eddig csak a széthúzást növelték. Sok nevet és adatot említ. Érdekes, hogy átveszi a másutt is előforduló hibás szóhasználatot a lengyel-lett zsidóságról, lengyel -litván helyett.

Kollegája, Borsányi Schmidt Ferenc Sábbátáj Cvi, az álmessiás történetét eleveníti fel utalva mozgalma utóéletére - magyar vonatkozásokkal. Isztanbult "újsüttetű török fővárosnak" nevezi, pedig 1665-ben már 200 éve az volt!

Csukás Judit egy ókori zsidó "hírlapírót" mutat be nekünk, majd a Debreceni Egyetemi Könyvtár judaikái között tallózik, Staller Tamás OR-ZSE rektorhelyettes a korai zsidó-keresztény kapcsolatokra hoz paradigmát.

Debreceni részről Halmos Sándor hitközségi igazgató, OR-ZSE docens, a találkozók gondos házigazdája Beszélni kell címmel szókimondó nyíltsággal a hazai "zsidókérdésről" írt elemző, problémafelvető és gondolatébresztő írást. E hivatalosan nem létező fogalomnak már a leírása is jelzi fő mondanivalóját: meg kell szüntetni a téma tabu jellegét. Történeti visszatekintése emeli írása értékét.

Róbert Péter docens 1944-es újságok cikkeiből válogatott, Gergely Anna fehérvári muzeológus a Holocaust túlélőkkel készített filmes interjúkról számol be.

Földes Lászlóné Rézmovits Gizella a Scheiber Sándor Gimnázium 85 éves évfordulójának ünnepségén támadt gondolatait közölte, amelyhez jól illett Gervai Zsuzsa emlékezése, sok filológiai adattal a mártírhalált halt Kardos Albertre, a Debreceni Zsidó Gimnázium alapítójára.

Balogh József ny. főiskolai tanár nagy szeretettel, személyes hangon ír volt tanáráról, Székely Simonról, aki még a Wacht am Rheinre is megtanította, ami miatt majdnem kellemetlensége lett a későbbi NDK-ban.

Révész Miklós debreceni ifjúságával folytatódik az emlékezések sora, amely a kötet első humoros írása, majd Halmos Sándor a Debreceni Zsidó Reál Gimnázium 1941-es érettségiző osztályának 65. éves emlékkönyvét mutatja be, amelynek tanárai között sok híresség volt, mint Kardos László akadémikus, Grosz Ernő szótáríró, Kárpáti Károly olimpikon, de követi a világon szétszóródott diákok sorsát is.

Deutsch Gábor egy zsidó családról ír, akiket német nevük miatt 1946-ban másodszor deportálnak Németországba.

Schőner Alfréd rektor Ádám Emil karnagy emléke címmel az 1967-es Rabbiképzőt eleveníti fel, nemcsak a kórus vezetőjének, hanem az egykori tanároknak-diákoknak is egyenként szentelve néhány találóan jellemző, meleg sort.

Debrecennek is megvolt a maga zsidó zenei nagysága, Brück Gyula, a romantikus irányzat képviselője, akit Halmos Sándor mutat be.

Oláh János az OR-ZSE tanára Kiss Józsefet állítja elénk, sok idézettel és verscímmel. Sötét századokban sokan estek áldozatul a boszorkányüldözés véres hisztériájának.

Halmos Sándor megmagyarázza, hogy a zsidóság miért menekült meg ettől a képtelen vádtól (Volt helyette vérvád és pogrom!)

Ungár Richárd felcsillantja humorát az egykori Púrimspiel leírásával.

József Attila kevéssé ismert, ritkán idézett versének mind a három versszaka így végződik: Smá Jiszróel! Ő nyitja a költemények sorát, Miskolczy Beáta, Grossmann Ibolya és Óbudai Liferant Károly versei előtt.

Vidáman zárul a kötet. Bogdánfi Sándor paródiái és néhány zsidó vicc gondoskodik erről, no meg a hagyományos receptek, a régi ízek felidézésével.

Képek a debreceni hitközség életéből bizonyítják, amelyről az Évkönyv is meggyőz: Debrecenben élnek zsidók és ápolják hagyományaikat, a múlt és a jelen kultúráját.

Róbert Péter