Debreceni zsidó évkönyv
"Shalom!" Ezt a szép, hagyományos zsidó köszöntést
választotta címének a Debreceni Zsidó Hitközség idei évkönyve.
A tetszetős külsejű kiadvány alcíme szerint "Zsidó tudományos és művészeti
évkönyv 2005" és tartalma teljesen megfelel ennek a vállalásnak. Szerzői a
zsidó múltról és jelenről szólnak hozzánk, debreceni elkötelezettséggel, ahogy
ezt 2005-ben látjuk. Friss példányait a határontúli testvérhitközségek
találkozóján kaphatták kézbe a résztvevők és rögtön osztatlan sikert aratott.
Címlapján Izraelből kapott tórafüggöny, a borító belsején a Debrecenben első
alkalommal utcán elhelyezett chanukia képe vezeti be az olvasót a kötetbe, az érdekes
írások közé.
Deutsch Gábor, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanára Különös gazdagság
című tanulmánya nyitja az évkönyvet, amely valóban egy "kis magyar
történelem", különös tekintettel az orthodox-neológ tagozódás
kialakulására, amelynek történetét remekül foglalja össze. Aktuális
mondanivalója: az új szervezetek, amelyek az egységet akarják létrehozni eddig csak a
széthúzást növelték. Sok nevet és adatot említ. Érdekes, hogy átveszi a másutt
is előforduló hibás szóhasználatot a lengyel-lett zsidóságról, lengyel -litván
helyett.
Kollegája, Borsányi Schmidt Ferenc Sábbátáj Cvi, az álmessiás történetét
eleveníti fel utalva mozgalma utóéletére - magyar vonatkozásokkal. Isztanbult
"újsüttetű török fővárosnak" nevezi, pedig 1665-ben már 200 éve az
volt!
Csukás Judit egy ókori zsidó "hírlapírót" mutat be nekünk, majd a
Debreceni Egyetemi Könyvtár judaikái között tallózik, Staller Tamás OR-ZSE
rektorhelyettes a korai zsidó-keresztény kapcsolatokra hoz paradigmát.
Debreceni részről Halmos Sándor hitközségi igazgató, OR-ZSE docens, a találkozók
gondos házigazdája Beszélni kell címmel szókimondó nyíltsággal a hazai
"zsidókérdésről" írt elemző, problémafelvető és gondolatébresztő
írást. E hivatalosan nem létező fogalomnak már a leírása is jelzi fő
mondanivalóját: meg kell szüntetni a téma tabu jellegét. Történeti visszatekintése
emeli írása értékét.
Róbert Péter docens 1944-es újságok cikkeiből válogatott, Gergely Anna fehérvári
muzeológus a Holocaust túlélőkkel készített filmes interjúkról számol be.
Földes Lászlóné Rézmovits Gizella a Scheiber Sándor Gimnázium 85 éves
évfordulójának ünnepségén támadt gondolatait közölte, amelyhez jól illett Gervai
Zsuzsa emlékezése, sok filológiai adattal a mártírhalált halt Kardos Albertre, a
Debreceni Zsidó Gimnázium alapítójára.
Balogh József ny. főiskolai tanár nagy szeretettel, személyes hangon ír volt
tanáráról, Székely Simonról, aki még a Wacht am Rheinre is megtanította, ami miatt
majdnem kellemetlensége lett a későbbi NDK-ban.
Révész Miklós debreceni ifjúságával folytatódik az emlékezések sora, amely a
kötet első humoros írása, majd Halmos Sándor a Debreceni Zsidó Reál Gimnázium
1941-es érettségiző osztályának 65. éves emlékkönyvét mutatja be, amelynek
tanárai között sok híresség volt, mint Kardos László akadémikus, Grosz Ernő
szótáríró, Kárpáti Károly olimpikon, de követi a világon szétszóródott diákok
sorsát is.
Deutsch Gábor egy zsidó családról ír, akiket német nevük miatt 1946-ban másodszor
deportálnak Németországba.
Schőner Alfréd rektor Ádám Emil karnagy emléke címmel az 1967-es Rabbiképzőt
eleveníti fel, nemcsak a kórus vezetőjének, hanem az egykori tanároknak-diákoknak is
egyenként szentelve néhány találóan jellemző, meleg sort.
Debrecennek is megvolt a maga zsidó zenei nagysága, Brück Gyula, a romantikus irányzat
képviselője, akit Halmos Sándor mutat be.
Oláh János az OR-ZSE tanára Kiss Józsefet állítja elénk, sok idézettel és
verscímmel. Sötét századokban sokan estek áldozatul a boszorkányüldözés véres
hisztériájának.
Halmos Sándor megmagyarázza, hogy a zsidóság miért menekült meg ettől a képtelen
vádtól (Volt helyette vérvád és pogrom!)
Ungár Richárd felcsillantja humorát az egykori Púrimspiel leírásával.
József Attila kevéssé ismert, ritkán idézett versének mind a három versszaka így
végződik: Smá Jiszróel! Ő nyitja a költemények sorát, Miskolczy Beáta, Grossmann
Ibolya és Óbudai Liferant Károly versei előtt.
Vidáman zárul a kötet. Bogdánfi Sándor paródiái és néhány zsidó vicc
gondoskodik erről, no meg a hagyományos receptek, a régi ízek felidézésével.
Képek a debreceni hitközség életéből bizonyítják, amelyről az Évkönyv is
meggyőz: Debrecenben élnek zsidók és ápolják hagyományaikat, a múlt és a jelen
kultúráját.
Róbert Péter
|