Vissza

Murányi Gábor:
A múlt szövedéke

Sokan ismerik és kedvvel olvassák a Heti Világgazdaság - röviden és népszerűen a HVG - Szellem című rovatát és benne Murányi Gábor, az ismert Pulitzer-díjas újságíró és sajtótörténész írásait. Ezekből szedett dús csokorba száznál többet és nyújt át az olvasónak A múlt szövedéke.
Históriák a megbicsaklott 20.századból alcímű, a Noran kiadónál megjelent kötetben. Némileg folytatása ez a mű a szerző 1996-os Az átkos múlt hetek című könyvének, amelyben a Magyar Nemzetnél megjelent múltböngésző cikkeit gyűjtötte össze.
Murányi Gábort megigézték a magyar múlt históriái, amelyeket vérbeli újságírói érdeklődéssel - és tehetséggel - valamint igazi krónikás buzgalommal idéz fel. Ismert eseményekről, nevezetes személyekről tudunk meg új dolgokat, de helyet és figyelmet kapnak eddig ismeretlen vagy elfeledett történések is.
Igényes ismeretterjesztést művel felsőfokon, a tudományos kutatás határán és hátterével. Felöli az egész elmúlt századot, beleértve annak hajnalát is, talán nem véletlenül szentel cikket az 1900. januárjában indult XX. Század című folyóiratnak, és a néhány évvel később megszülető Nyugatnak.
Érdekes módon átugorja az első világháború és a forradalmak izgalmas korszakát, a 20-as éveket is csak néhány írás képviseli, a 30-as éveknek s inkább a második fele mozgatja meg tollát. A fegyveres konfliktusok ábrázolásának hiánya jellemzi a kötetet, még az 1956-os forradalmat sem képviseli egyetlen írás sem, holott a megelőző hatalmi harc és a következő évek megtorlásának illetve a későbbi amnesztiának nagy teret ad.
A mindenki által ismert intézményekről közöl érdekes apróságokat, pl. hogy a csendőrök kakastolla az éberséget jelképezte, vagy a piliscsabai katonai épületek a mai Pázmány Péter katolikus egyetem helyén milyen szomorú szerepet játszottak 1944 végén. A vitézi rend múltja, titokzatos, máig felderítetlen ügyek, mint Bosnyák Zoltán titkos pere vagy Hóman Bálint sorsa.
Több fejezet foglalkozik a kialakuló népi demokrácia kellemetlen politikai ügyeivel, beleértve a sporttörténeti érdekességeket - miért nem rendezhettünk még olimpiát, parlamentáris rejtélyeket az ellenzék (Schlachta Margit, Peyer Károly) félreállításától a Rákosi- és Kádár-korszak után a rendszerváltás körüli "helybenfutásokig". Kideríti fennmaradt, gyakran idézett, jelszóvá kövesedett politikusi mondások eredetét, első elhangzásukat. Meglepődéssel értesülhetünk arról, hogy ezek néha nem is teljesen eredetiek, gyakran éppenséggel a túloldalról származnak.
Külön fejezet gyűjti össze Kádár János "harcos bemondásait". Sokrétű volt az agitációs figyelem a pártállamban, nagyon kerülték az esetleges összehasonlítási lehetőségeket. Pl. 1968-ban a kecskeméti Katona József Színház a névadó valamennyi drámájának bemutatását tervezte. Az október 4-i nyitóelőadáson a Jan Ziskáról írott darab kezdte volna a sorozatot. Mivel ebben szó esik "Prágába tört idegenekről" az augusztus végi beavatkozás után szó sem lehetett róla! Félbeszakították a próbákat és Illyés Gyula Dózsa című művét tűzték műsorra.
A figyelmes olvasó érdekes következtetéseket vonhat le a diktatúrák közötti furcsa hasonlóságokról, amelyek több évtizedes időkülönbséggel bukkannak fel, majd a "Sajtó présben" sokat mondó címet viselő részben sajtótörténészi erényeit mutatja a szerző. Míg előtte a nagy politika rejtélyei és buktatói a téma, itt bepillantást nyerünk a "megbicsaklott század" történelmének buktatóiba és kátyúi közé, a Horthy dinasztia terveitől Nagy Imre temetéséig. Itt az ideológiai irányítás, a cenzúra baklövései által teremtett kínos helyzetek felidézése nyújt szórakozást az olvasónak. Megbizonyosodunk arról, hogy nemcsak a sajtó tükrözi a kort, amelyben él és létezik, de fordítva az adott kor is magán viseli sajtóját, amelynek hatása alakítja a közvéleményt és közvetve befolyásolja a mindennapi életet.
Ferenc József békeidejétől kezdve, a két háború lapviszonyai után a pártállami időszak sajtópolitikája ad céltáblát az (utólagos!) kritikának. Lapbetiltások és alapítások története, szerkesztőváltások színezik a könyvnek ezt a részét, amely adataival kívül állók számára eddig nem ismert eseményeivel, háttér megvilágításaival akár újságíró-iskolai tankönyvnek is jó lenne.
Sokan tudtak az ún. "Kossuth számozott" könyvekről, amelyek hozzáférhetővé tették a kiválasztottak szűk köre számára a tiltott irodalmi gyümölcs élvezetét, de most olvashatjuk az 1963-1988 években megjelent "zárt kiadványok" teljes listáját. Főleg külföldi szerzők műveiről van szó, de Horthy emlékiratai mellett megtaláljuk Lukács Györgyöt, sőt Borsányi György Kun Béla-életrajzát is. Nem fél neveket említeni, Illyés Gyula többször is szerepel e részben.
Átlép az ország- és műfaji határokon, a Lapok a magasban fejezet az emigrációs publicisztikába ad betekintést a párizsi Irodalmi Újságtól kezdve a Szabad Európa Rádió egy nemzedék által hallgatott Teenager-partyjáig . Utóbbinál különösen a kimenő levelek nagy száma és sajátos módon a hatóságok által megismert tartalma nyugtalanította a hatalmat.
A "három T" - támogatás, tűrés, tiltás -állandóan változó kategóriái sok vitát és döntési bizonytalanságot hoznak az irányítás maga korában annyira retteget szférájában.
Irodalmi berkekbe kalauzolja az olvasót a Diktált ihlet című rész, amely a hatalom és irodalom viszonyát, a kulturális politika változásait elemzi, furcsábbnál-furcsább megnyilvánulásain keresztül. Már a Baumgartner-dij sem volt malőröktől mentes, a Corvin-lánc körül kavarogtak a nem mindig szellemi indulatok, a Kossuth-díj már a diktatúra hajnalán született.
Nagyon szórakoztató olvasmány a könyvnek ezek a fejezetei, irodalmi anekdoták és pletykák gyűjteménye győz meg arról, hogy a művek születése nem csak az alkotói ihlet függvénye. Ír Murányi Gábor a magyar irodalomtörténet ismert alakjairól, Babits, Szabó Lőrinc, József Attila életéből eddig kevéssé ismert adalékokat közöl, de kevesek által ismert irodalmárokat is megörökít. Nem maradnak ki a sokakat foglalkoztató viták középpontjába került egyéniségek mint Wass Albert, Kertész Imre sem.
Nemcsak az irodalom, hanem az egész magyar kulturális élet keresztmetszetét kapjuk, a zenész Dohnányi Ernő, Ránki György vagy Szakács György színművész egyaránt megjelennek a kötet lapjain.
Befejezésül "egy kis játék" oldja a felvetett kérdések által az olvasóban esetleg keltett feszültséget, az erotika magyar irodalomban való megjelenését taglalva.
A szerző is tudja, hogy nehéz feladatra vállalkozott, A múlt szövedéke műfaja nem határozható meg egyetlen szóban. Ő az Utóhangban így vall erről: " Ez a kötet az éppen csak magunk mögött hagyott évszázad iránti érdeklődésem lenyomata, amelyet egyaránt formáltak olvasmányok, baráti beszélgetések, levéltári búvárlások, aktuális botrányok nyomán született cikkmegrendelések és véletlenek. Reményeim szerint azonban a politika-, sajtó- és irodalomtörténeti írások így, A múlt szövedékébe szőve sajátos krónikatöredékként is olvashatóak." 
Fényképek, illusztrációk - utóbbiak egy betiltott 1958-as karikatúra-gyűjteményből származnak - keltik fel az esetleg lankadó figyelmet. Lap- és névmutatók könnyítik a tájékozódást és teszik kutatásra alkalmassá a többféle érdeklődére is számot tartó és kielégítő könyvet. Az irodalom és történelem iránt érdeklődőknek nagyon hasznos és kellemes olvasmány Murányi Gábor könyve!

Róbert Péter