Vissza

Szentgyörgyi Ákos
Józsefváros zsidó arca

Nem terjedelmes, de nagyon értékes könyv Szentgyörgyi Ákos "Józsefváros zsidó arcai" című, a Makkabi Kiadónál megjelent munkája.
Szokatlanul kezdődik: négy előszava van. Dr. Schweitzer József országos főrabbi személyes hangú köszöntője után, Raj Tamás főrabbi előszavában családja és maga kerületi gyökereiről szól, Streit Sándor hitközségi elnök a szűkebb pátria életéről írt könyv méltatása mellett a kerület zsidóságának jelenét ismerteti, a szerző bevezetője reményét fejezi ki, hogy átadja az olvasónak a szeretett kerület múltjának tanulmányozása és megismerése során szerzett élményeit.

A Józsefváros kialakulásának rövid története a főváros egyesítéséig tárgyalja a viszontagságos előzményeket, a Józsefvárosi pályaudvar és a piac kereskedelmet fejlesztő hatását, amely vonzotta a zsidó lakosság betelepülését.

A Teleki téri ócskapiac fénykora és hanyatlása ma már csak emlék, amelyet szólások, sok irodalmi alkotás, de pl. az Eldorádó című nagysikerű film is őriz.

Következő fejezetei már inkább a kerületi zsidóság vallási hagyományait, hitéletét vetítik elénk. A zsidó közösség kialakulása, imaházak, zsinagógák felsorolása sok adalékot közöl a kerületről, a sok kis imahelyről, amelyek ma már nem léteznek. Pl. a Lujza utcai askenázi (német) imaház a Tóra-másolók törzshelye volt. Ma Bécsben él ennek a hagyományos hívatásnak a legközelebbi - egyébként magyar - művelője.

A kerületi zsinagógák áttekintése után a legjelentősebbet, a Nagyfuvaros utcait külön fejezetben mutatja be. Meg is érdemli ez a híres közösség, amely neves rabbikat, kántorokat adott nemcsak a hazai, hanem a külföldi zsidóságnak, most a főváros második legnagyobb hitközségi körzete.

Fellegvára a judaisztikának, a zsidó tudománynak az Országos Rabbiképző Intézet, amely nemrég ünnepelte 125. évfordulóját, és amely 1945-ig a megnyitás után idelátogató Ferenc József nevét viselte és a világ második ilyen intézménye. 1944-ben "kisegítő toloncház" volt itt, ahonnan Auschwitzba vezetett az út, amelyről csak igen kevesen tértek vissza. Ma öt szakon képeznek rabbikon kívül tanárokat, szociális munkásokat, liturgia-előadókat, kántorokat és művelődéstörténészeket is.

Utána mintegy ellentétként a Teleki tér 22.sz. alatt a főváros egyetlen szefárd (spanyol) rítusú imaházába viszi olvasóit, az un. csortkovi zsinagógába. Ugyanis ebből az ukrajnai városkából származtak e templom alapítói, sőt a frankfurti Rotschildok is.

Híres józsefvárosi zsidó lakások című a fejezet, amely elkalauzol minket a kerületben élt olyan zsidók lakhelyeire, akik beírták nevüket az elmúlt század históriájába kulturális vagy más teljesítményűkkel. Hosszú a névsor: Kiss József, a Scheiber- és Szenes-és Ságvári-család, Molnár Ferenc, Radnóti Miklós, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Nagyon hangulatos a várostörténetileg és szociológiai szempontból egyaránt érdekes zárófejezet, amely a Józsefváros egykori zsidó életét villantja fel, a munka és a szórakozás színhelyeit, kitekintéssel a XIX. század végén meglepő módon éppen a Teleki téren gyülekező Istóczy-féle nevében is bevallottan Antiszemita Párt helyiségére és fejet hajtva az 1944. októberi Népszínház utcai lövöldözés (kortársak "kis Varsónak" nevezték) hősei előtt.

Ki kell emelnünk a melléklet képeit, amelyek kívül-belül megmutatják a könyvben említett nevezetesebb épületeket - mai állapotukban.

Aki elolvasta Szentgyörgyi Ákos könyvét jól el tudja képzelni bennük hajdani lakóikat, a Józsefváros egykori zsidó polgárait.

Róbert Péter