Orbán Ferenc az elmúlt években is a magyarországi zsidó műemlékek számbavételének, megőrzésének és tudatosításának, divatos, köznapi szóval élve mondhatjuk, hogy reklámozásának is úttörője volt Magyarországon.

Most megjelent könyvében, a Magyar zsidó zarándokkönyvben, a tőle megszokott szakértelmet és magas nívót is túllépte. E könyvével nemcsak elsődleges célját teljesítette, vagyis sorra vette, ismertette és főbb, naprakész adataival együtt olvasói elé tárta, csokorba szedve megörökítette a zsidó műemlékeket és a vallásos zarándoklat emlékhelyeit, hanem nagyon jól megválogatott fényképekkel illusztrálta is a bemutatandó anyagot. Mindezen felül, nagy szakismeretről árulkodó építészeti, történelmi leírásokat kapunk a vallástörténeti és a judaisztikai ismeretek sorát bővítve. A kitűnő könyvből nemcsak a műemlékek, zarándokhelyek e szorosan vett tudnivalóit, történelmi hátterüket ismerjük meg, hanem a velük kapcsolatban lévő személyek, nagy rabbik fontosabb életrajzi adatai is feltárulnak.

A könyv kezdő fejezete végigvezet a magyarországi zsidóság történetén a római kortól egészen napjainkig. Vázolja a magyarországi zsidóság irányzatainak kialakulását és a ma is élő árnyalatait; a neológiát, az ortodox irányzatot és a legújabb elágazást, a hajdan volt status quo ante hitközség újjá alakulását. (Itt jegyezzük meg, hogy a könyv megjelenése után közölte a Debreceni Zsidó Hitközség, hogy felveszi az 1950. évi egyesítés előtti nevét és jellegét, és status quo ante hitközségként fog működni.)

E rész után megfelelő terjedelemmel foglalkozik a chaszidizmussal, magyarországi terjedésével és a zarándokhelyekkel.

A zarándokhelyek között elsőként a fővárost, Budapestet ismerteti. A legismertebb neológ és ortodox imahelyek, valamint a Rumbach utcai, status quo-ként emlegetett zsinagóga mellett, sok ismeretet adva írja le a Vasvári Pál utcai Sász Chevrá, ma Lubavicsi zsinagógát, sorra véve hajdani nagy hírű rabbijait. 

A budai emlékhelyek, látnivalók után elkalauzolja olvasóit Nyugat-Magyarországra, ahol nagyhírű rabbi-dinasztiák tanítottak nemcsak a zsinagógákban, hanem a nem kevés jesivákban is. Innen Kelet-Magyarországra viszi olvasóját, ahol Nagykállóval kezdve megismertet a világra szóló hatású nagy rabbikkal, chászid rebbékkel és ezek sokrétű, színes tevékenységével.

Hosszú részleteket olvashatunk a róluk szóló, a világon szerte található chászidok között ma is élő történetekből és a rebbéknek tulajdonított mondásokból, néhány írásból.

A kötet tartalmának értékét emeli, hogy nemcsak Magyarország mai határai között található emlékhelyeket öleli fel, hanem a második részben sorra veszi a mai Magyarország határain kívüli, a Kárpát medencei zarándokhelyeket is. Itt olyan nagy hírű helyekről olvashatunk, mint Kismarton, Lakompak, Németkeresztúr. Nem elégszik meg a híres, hajdan volt burgenlandi közösségek, ottani rabbik és emlékhelyek leírásával, hanem továbbvezeti olvasóját a mai Szlovákiába és Erdélybe is.

A kötet végén ismerteti a zarándoklattal kapcsolatos tudnivalókat, fogalmakat. Hosszabb részleteket közöl eredeti szöveggel és áskenáz kiejtés szerinti átírással az akkor mondandó imákból és zsoltárokból.

A kitűnő kézikönyvet alapos bibliográfia és többszempontú mutató zárja

Egészében egy nagyon jól sikerült művet, egy igazi "referencia munkát" vehetünk kézbe, amelynek rendkívül gazdag és színes anyagát a szerző hosszú ideig és hangya szorgalmával gyűjtögette és nagy hozzáértéssel rendezte és szerkesztette.

Borsányi Schmidt Ferenc